Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-02-15 / 14. szám

Melléklett a Békésmegyei Közlöny 1903. évi 14. számához beszédben azt fejtegeti, hogy el kell törülni az államot, mint minden rossznak a forrását és be kell hozni a társadalmi szövetkezetet. El kell törülni a közhivatalnokok ama privilégiumát, mely szerint a fizetésüknek csak nyolcszáz forinton felüli részét lehet lefoglalni, holott minden más halandónak utolsó vánkosát is elviszik. A képviselőházat meg kell tisztítani az ügyvédektől, akik csak a népet fosztogatják ós kinozzák saját zsebük érdekében. Maga a kormány is egy érdekcsoport. Követeli hogy a birákat a nép kebeléből válaszszák, hogy az igazságszolgáltatást közvetlenül maga a nép gyakorolhassa. Minden peres és perenkivüli ügyben teljes szabad védelmet ós helyettesítési szabadságot, továbbá a halálbüntetés és az ügyvédi törvény megszüntetését kéri. Ezek a főbb pontjai a Tárkonyi programbeszédjének, melynek szerkesztésében és terjesztésében a vádlevél szerint a leánya is résztvett. Az általanos kérdésekre V á r k o n y i elmondta, hogy ötvenkótéves, felekezetnélküli, háztulajdonos. Gimnáziumot és egyetemet végzett, izgatásért már büntetve volt. Y á r k o n y i Mariska 24 esztendős, evangelikus vallású, félesztendö óta Ii eg e d ü s Aladár dr. miniszteri segódfogalmazó felesége. Magára a vádra nézve Várkonyi Istrán megjegyzi, hogy nem érzi magát bűnösnek. Nem ő a szerző. Választói küldötték be neki a kéziratot ós kérték, hogy nyomassa azt ki s mint programmbeszédjót terjessze a választók között. Ő a leányát bízta meg, hogy nézze át s nyomassa ki a kéziratot, mivel neki a kerületben dolga volt. Az e n ö k : Ki tehát a szerzője az inkriminált brosürának ? A vádlott: Az, aki beküldötte. Én csak letisztáztam. — De maga nyomatta ki ? — Nem én, hanem a leányom. — Nem is a maga házában készült az inkriminált brosüra? — Én csak az első három lapot tisztáztam le az eredetiből. Várkonyi Mariska szintén ártatlannak mondja magát Amikor édesapja Gyomán programmbeszédet mondott, a választók a beszédből jegyzeteket készítettek és azt a maguk ónajtásával bővítve beküldötték, hogy nyomassák ki. Az e 1 n ö k : Ki adta a kéziratot a nyomdába ? — A vádlott: Én. — Ki űzette a költségeket? — Én. — A programmbeszédet tehát a választók készítették az édes apjának ? — Igen. Mikor fölszólították, hogy lépjen föl a kerületben, egyúttal megmondották neki, hogy milyen elvek alapján hajlandók öt megválasztani. — Amikor leírta a kéziratot, a maga gondolatát is belefűzte ? Én csak technikai munkát végeztem. Ezután az inkriminált programmbeszéd felolvasása következett. A terjedelmes nyomtatvány felolvasása után az elnök ismét Várkonyi Istvánt hallgatta ki. Az elnök: On programmbeszódóben szembeállítja a népet a tisztviselőkkel, katonákkal, papokkal,. — A vádlott: Az is csak nép. — Éppen az a baj, hogy mégis szembeállítja őket egymással. Micsoda párt az, amelyhez ön tartozik ? — A független szociálista földmives párt. — Van annak valami szervezete ? — Éppen ugy, mint más pártnak. Cegléden volt a gyűlése és ott állapították meg a programmot, amire nézve azt is kimondták, hogy a párt csak olyan képviselőjelöltet fogad el, aki ezt a programmot vallja Ez a programul, ami inkriminálva van, voltaképpen a ceglédi gyűlés programmja. — De ön elfogadta. — Kétségen kivül. — Ön nem is meri el, hogy államra, szükség volna, mégis nemzetközi választott bíróságokat sürget. Van ebben logika? — Kérem, én tudom, . hogy ha bejutottam volna a parlamentbe, ott programmommal (magamra maradtam volna. Sőt ki is nevettek volna. A mi programmunkat a „müveit utókor" lesz hivatva megvalósítani. — Ön beszél arról is, hogy mennyire szüksége v.ui a népnek vallásosságra. Itt pedig magát felekezetnélkülinek vallja. Hát ezt hogy magyarázza meg ? — A felekezetnélkü'iség is vallás. És pedig az ész vallása. — Mondjuk inkább önvallás. A bizonyító eljárás befejezése után a perbeszédekre került a sor. Dr. Böhm Alajos izgatás miatt kéri Várkonyi és leánya elítélését. Várkonyi védekezése után délután öt órakor került a sor az Ítélethozatalra. Az esküdtek Várkonyi Istvánt izgatás miatt bűnösnek, ellenben Várkonyi Mariskát nem bűnösnek mondták ki. A biróság ennek folytán Várkonyit két havi államfogházra ós kétszáz korona pénzbüntetésre kitélte. Várkonyi Mariskát pedig f ö 1 m e n tette. A gyulavarsandi lelet. Irta: Krammer Nándor dr. III. A mint használtak a régi emberek olyan eszközök előállítására, melyek nagyobb ellentállást vannak hivatva kifejteni, mint az ütő, vágó, szúró és fúró eszközökre követ, agancsot és csontot, használták igen sok esetben az egetett agyagot is, amikor t. i. annak csekélyebb ellentálló képessége is kielégítő volt. Így égetett agyagból találtunk több mint 2 m. mélységben sok cserépdarab között négy hálósulyt, úgynevezett torokkövet, minőket Hermán Ottó „A magyar halászat cimü" könyvében Köröstarcsáról említ. Találtunk 19 részint csonka pyramis, részint csonka kúpalakú, hol egy irányban, hol két irányban átfúrt súlyt, (némelyik jegyes) melyeket sokan szövőszék-nehezékeknek, mások hálósulyoknak tartanak! Mind a két nézethez azonban kétség férhet. Hermán Ottó szövőszék-nehezékeknek azokat mondja, melyeknek lyuka a használat folytán ki van kopva, hálósúlyoknak pedig azokat, melyeknél nincsen kikopva, mert a vizben a nekezék súlyából veszítvén nem nehezedik annyira a zsinórra, tehát a lyuka nem is igen kopik, annál inkább kopnak azonban élei ós csúcsai. A hálósúly fölülete tehát — mint a tapasztalat is mutatja — mindig kopott, a Gyulavarsándon talált súlyok közül kopást egy sem mutat, sőt némelyik oly mállós agyagból készült, mások megint csak félig vannak égetve, ugy, hogy hálósúlyok semmi esetre nem lehettek. Es hogy ez másutt is így van, mutatja az archaeologusok eltérő nézete és indokolja, hogy Wankel és Wosinszky szertartási jelentőséget tulajdonítanak nekik és ennek következtében oly kiváló szakférfiak, mint Pulszky Ferenc is, rendeltetésüket eldönteni nem tudják. Orsókarikákat különféle nagyságban igen sokat találtunk. Az akkori agyagipar nagyfokú fejlettségét azonban legjobban mutatja az a sok (147) agyagedóny, melynek birtokába jutottunk. Feltűnő, hogy túlnyomóan kis edények ezek, nem mintha nagy edényeket nem használtak volna, hiszen a sok edénytöredék mutatja, hogy nagy edényeik is voltak De valamint használat közben is a nagy edény sokkal könnyebben törik, mint a kicsiny, ugy a föld súlya alatt is az törik el könnyebben. De hogy a kicsinyekből is annyi maradt meg, nem a véletlennek, hanem annak a szokásnak tulajdonitható, hogy a halott mellé egy vagy két edényt is temettek, a. legtöbb edény tehát sirmellékletet képezett, mert a csontváz körüli óvatos kutatás mindig egy két, de csak is kis edényt,

1) kivételesen más tárgyat is szolgáltatott. Az edény a legtöbb esetben a csontváz feje előtt, más melléklet inkább annak oldalán volt elhelyezve. Némelyik edényben megvan még a tartalom is, melynek consistentiája a szomszédos talajótól különbözik. Sejthetjük, hogy az eredetileg étel volt, talán a halott kedvenc étele, de a hosszú idő alatt minden szervss anyag elenyészett belőle, a megmmaradt szervetlen közé pedig a föld hatolt, mert a vegyi vizsgálat, melyet Róthy Béla volt szives megejteni — fogadja érte e helyen is köszönetemet —- semmi szerves anyagot nem mutatott. A sok edény egész sorozatokat tüntet fel nem csak a különféle edényekből, hanem az egy typushoz tartozókból is, a mint ugy az alak, mint a díszítésre nézve az egyszerűből fokozatosan művészies fejlő dött ki, bár valamennyi (egyetlen egynek kivételével, mely korongon készült ós a többitől elüt) korong nélkül készült. Ebből ugyan nem következik, hogy minden szebb kivitelű edény az egyszerűnek utóda volt, lehettek sokan kortársak is, a hogy ma is szebb és kevésbé szép egy időben készül. De a hol az igen primitív, vastag falu, idomtalan edények ós a vékony falu, szép alakú, szabatos kivitelűek között annyi átmeneti tag van, melyeken az ujjal készült egyszerű benyomásoktól kezdve a gyöngén jelzett, sugárszerűen egy középponból kiinduló vonalak ós mélyedések lassanként szép ivekké és csigavonalakká

2) fejlődnek, ott a kor- és időkülömbséget mellőzni nem lehet. Legkezdotlegesebbek minden esetre az egyenetlen falu, hengeres edények, a csészék, továbbá a szűrő ós mindama csuprok, melyek formásabbak ugyan, de kivitelre még nagyon hasonlók az előbbeniekhez. Hozzájuk sorakoznak a többiek, mig nem azok következnek, melyeknél szebbeket szabad kézzel előállítani talán még ma sem lehetne. Igen valószínű azonban, hogy a különféle célokra szolgáló edényekre nem egyszerre jöttek rá, hanem azoknak egy uj sorozatát nyitották meg, valahányszor az agyagedényeket a használatnak egy ujabb ágára vélték alkalmazhatni. De mert minden kezdet nehéz, igen természetes, hogy az uj sorozatot megint csak kezdetleges alak nyitotta meg, bár a megszokott edények már elég fejlettek voltak. Ilyen későbbi törekvés kezdetleges kísérletének tekintem pl a fönt emiitett szűrőt, melynek használatára semmi esetre sem akkor jöhettek rá, a mikor a folyadék befogadására eszeltek ki edényeket. Jellemző, mert majdnem általános sajátsága a csuproknak, hogy fenekük nem lapos, hanem domború, ugy, hogy biztosan állni nem tudnak, de hogy használták, mégpedig tűz fölött, mutatja a sok füstös kormos példány. Igy tehát vagy a parázsba kellett nyomni, vagy alátámasztani. A melyiknek (néhány mécsesnek és egy vázának) pedig sík feneke van, az oly kicsiny, hogy alig állhat meg rajta. Egyedül a tálak, csészék és még egy-két edény bír olyan fenékkel, amilyennel most szokták ellátni. Egy igen szép kivitelű terjedelmesebb edénynek feneke (csak az van meg belőle) négy csücskén nyugszik. A díszesebb edények közé tartozik két függő lámpa és fedőjük, utóbbinak átlyukasztott négy füle megfelel a lámpa négy hasonló fülének. Valószínű, hogy a régi emberek a tüzet, melyet nagyban használtak, de meggyújtani csak nehezen tudták, eleinte a tűzhely hamujában, későbben pedig ily függő lámpákban tartották fenn. Nem uj az a gondolat, hogy a régi rómaiak örök tüzében, melyet a Vesta-szüzek kegyelettel őriztek ós a más jelentőségű örök mécsesben a kath. egyháznál ráismerünk arra a szükségből eredt ősrégi szokásra. Régi, de mindenesetre már haladásról canuskodó az a hét agyagkanál (1' füles, a többi nyeles) milyent AIsó-Aausztriában Horn mellett és más helyeken is találtak. H ladást jelent a kanál általában, mert a szükségnek kényelmet nyújt, a füles megkísérli, a mi a nyelesnek sikerül, azért ez későbbi, tökéletesebb, az korábbi, kezdetlegesebb Az agyagtárgyak közül ki kell emelnem néhány miniatur-edényt ós tárgyat, mint két apró, a többinél sokkal kisebb csuprot, egy kis tálat, egy kis tojástartóhoz hasonló edényt, egy kis tégelyt és korongot, melyeket gyermekjátékoknak vagyok hajlandó tekinteni. Igaz, kogy az archaeologusok egy része ezeket a sirmellókleteknek külön e célra készített kicsinyített pótló alakjainak nézi, de mivel egy gyermekcsontváz mellett agyagcsörgőt, tehát egy kis gyermek játékszerét találtuk, nem habozom azokról, kik gyermeküknek kicsi korában játékszerrel kedveskedtek, feltenni, hogy azt nagyobb korában is megtették ós a játékszer fogai mát kiterjesztem mind ama tárgyakra, melyek egy gyermek óhaját képezhették, mikor már a csörgővel való játókkal be nem érve, a felnőttek tetteinek utánzásához megfelelő tárgyakat kivánt. Egy hajlott csővel és összelapult, aránylag kicsiny befogadó rószszel ellátott tölcsér alakú edény tölcsérül is szolgálhatott, de valószínűbb, hogy egy fúvó csöve volt, melynek pereméhez a fúvó tömlője hozzá volt kötve. Igen érdekes egy tál alakú szóles karimás alappal ellátott agyagedóny, melynek oldalán egymástól egyenlő távolságra három szivalaku nyílás van. Ezen edény rendeltetését nem tudom. .Mert bár parázstartónak venni hajlandó lenne az ember, a parázsólesztósére az oldallyukak is hivatva lenni látszanak, belsejének tisztasága, és még inkább két aüalogónja, az egyik szintén Gyulavarsándról való, sokkal kisebb edényke, a másik a mezőtúri határból való, virágcserép alakú ós sokkal kezdetlegesebb edény négy magasan fekvő lyukakkal az oldalán és egy nagy nyílással a fenekén e föltevés alapját megingatják. Valamint a kő és a csont nem csak szükséges eszközökre, de a test díszítésére tehát ékszerekre is szolgált, pl. az átfúrt fog (különösen a szemfog, ilyet is találtunk) ugy szolgált az agyag is sokféle hassnos tárgyakra, de ékszerekre is. Találtunk agyaggyöngyöket, minőket majdnem minden régi telepen találtak. Hasonlóképpen szolgálhatott akár a test, akár más tárgyak díszítésére az a fehér agyag, melyet rögökben találtunk és melynek vegyelemzóse az agyagon kivül sok meszet is meglehetős nagy vastartalmat mutatott ki. Ha a Gyul tvarsándou talált edények skulpturáiban annak a sokat emlegetett ós más helyeken sokszor talált krótaszerű fehér anyagnak nyoma lenne, feltehetnök, hogy a fönt említett fehér agyag e célra szolgált. De az edényeken idegen anyagot találni nem lehet, kivéve, ami a talajból mélyedéseikbe beleszorult, vagy rájuk rakódott, sőt olykor őket is mészkéreggel — valóságos mészpatinával — vonta be, mint a fönntemlitett kő- és csonteszközöket. INNEN-ONNAN Egészséges mesterség. Egy munkanélküli, csavargó mesterlegényt kiI sért be a hét valamelyik napján egy rendőr. A ha') Mert nagy edényeket sirmellékleteknek nem használtak, a kultusz, melynek a kicsinyeket köszönjük, nem is tarthatta fenn. Azokat más célokra addig használták, mig el nem törtek. ') A csigavonalu diszités a Magyarországban talált régi edények jellemző sajátsága. , talmas vörös orral dicsekedő fickó egész büszkén állott meg az asztalnál s mikor a nevét emiitették, egész kedélyesen mondotta — Hier: jelenteni alásan. — Mi a foglalkozása magának, Balog András ? — Cipész voltam kérem, de már rég felhagytam ezzel a foglalkozással. - Felhagyott ? Hát aztán miért ? A vörös orrú legény szomorúan felelte : - Nagy beteg voltam, kérem, nem tudtam dolgozni, megártott a so1< ülés. A rendőrbiztos nem elégedett meg ezzel, hanem még tovább tudakozódott. - Micsoda mesterségtől él tehát ? - Csapos vagyok, kérem Hát ezt jobban birja ? Vidáman felelte a legény : - Hogyne kérem, a csaposság igen egészséges mesterség ! . . . A gereblye meg a lapát. Az egyik legény megverte a másikat, minek az lett a következménye, hogy a sérült fél bekullogott a bírósághoz s feljelentette a komáját A napokban aztán ott állottak mindketten az igazság fóruma előtt, kezükben a cédulával. - Hát — kérdezte a biró - miért verte meg kend a Jánost ? A polgártárs gondolkozott egy darabig s csak azután felelte : - Miért ? Hát mer figurázott velem. - Hogy figurázott ? - Hát ugy kérem, hogy kérdeztem tüle, hun a gereblye, oszt aszondta, hogy a lapát mellett. Megin kérdeztem tüle, hogy hát hun a lapát, arra meg aszondta, hogy a gereblye mellett. Mérges lettem erre, oszt megint kérd?ztem tüle, hogy hun van hát a lapát meg a gereblye? - Nos, mit szólt erre János ? - Kifigurázott kérem, mert aszondta, hogy egymás mellett. - S aztán ? Hát azután nékem se kellett több, adtam neki én is egymás mellett egy néhányat ! . . . A felek kibékültek. Örök emlék. Egy vicces megyei ur egy nap fizetni akart a kávéházban és kivett a tárcájából egy száz koronás bankjegyet De mielőtt felváltotta volna, a következő melankolikus beszédet intézte hozzá : - Isten veled, festmények legbájosabbja te! Isten veled, menj kalandos utadra és tiszta szivből óhajtom, hogy bárhova vessen is a véletlen, visszakerülj kozzám. E formás szónoklat után ceruzával ráirta a bankóra: „Örök emlékezetül - N. N.-től." A bankó ezután tényleg megkezdette vándorlását, mignein tegnap egy ismeretlen, haragos ábrázatú ur kereste föl az élces urat H

Z irodájában. Komorán mondta : - Jónapot? Én Habos borbély vagyok. - Helyes. De én jelenleg nem szándékozom borotválkozni - Nem is arról van szó, hanem erről a pénzről ni! A borbély egy irgalmatlanul összegyűrt százkoronást húzott ki a zsebéből és félelmetesen üvöltötte : - Jó, jó ! Csak vicceljen ! Feleljen, vallja be őszintén, hogyan került ez a pénz a - feleségemhez ? - Valószínűleg krajcáronkint spórolta össze. - És ez az irás rajta, mi ? „Örök emlékezetül N. N.-től." Meri még tagadni ? Fuj! A borbály megvető mozdulattal dobta oda a bankót az élces ur elé : - Itt van vissza a pénze ! . . . A feleségemmel pedig majd leszámolok ! Szólt és elrohant. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Tisztviselők fizetésjavítása. Budapest, február 14. (Saj. tud. távirata.) A képviselőház mai ülésén, mint ahogy néhány lap előre jelezte, Lukács pénzügyminiszter napirend előtt beterjesztette az állami tisztviselők fizetésjavitásáról szóló törvényjavaslatot Áz előterjesztést a képviselőház nagy óljenzéssel fogadta s elrendelték a javaslatok kinyomatását és tárgyalásra való kitűzését. Összesen 51,178 állás részesül fizetésjavitásban, aminek költségtöbblete 17.845,698 korona. Gyász a királyi családban. Bécs, febr. 14. (Saját tud. távirata.) A nagybeteg Erzsébet főhercegnő ma meghalt. Madridból Krisztina anyakirálynő ós leánya megérkeztek, valamint az elhunyt főhercegnő fia Károly István főherceg is Bécsbe érkezett. ÚJDONSÁGOK. A gyulai r. k. főgimnázium. Végre hosszas tárgyalás utan eldőlt a gyulai róm. kat. főgimnázium ügye. Mi sem áll már útjában, hogy a tudomány uj csarnoka magába fogadja az ifjúságot. A végérvényesen megszövegezett szerződós aláírása végbe ment a nagyváradi püspöki palota egyik termében. A szerződés aláírásánál jelen voltak : V i n k 1 e r József vál. püspök, káptalani helynök elnöklése mellett a püspökségi és Vinkler-alapitváuyok képviseletében F e t-