Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-02-12 / 13. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, február JLW vjiL/Llllii BEKESME6YE OZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MÁKOS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A politikai helyzet — február 11, A politikai szituációt ez idő sze­rint teljesen és kizárólagosan a véderő javaslatok uralják. A házban egyhan­gúsággal folyt a csendes huzavona, a mig Andrássy Gyula gr bizonyos mozgalmat bele nem vitt a beszédekbe Lényegében azonban a helyzeten ez a beszéd sem vált ztatott sem az egyik, sem a másik irányban. A hely­zet maradt a régi. Az ellenzék szó­nokai legfeljebb uj anyagot kaptak a vitázásra, bár nyilvánvaló, hogy ezen anyag szaporulat nélkül tudták volna húzni a vitát a meddig akarják. E héten egy órával meghósz­szabbitott ülésekben fog tovább folyni a tárgyalás. A kormány ebben a helyzetben nyugodtan, higgadtan nézi a dolgok folyását. A magyír politika egyik-másik legbeavatottabb ismerő­jének azonban az a véleménye, hogy az ellenzék a végletekig a dolgokat vinni nem fogja. Egy hónapokon át tartó elkeseredett ellentállásban M ar­kirozni fogja, hogy a jövőben — ez a javaslat csak egy évre szólván — a magyar nemzet nagy viszonszolgal­tatas nélkül vér és pénzL-adó emelé­séhez hozzájárulni nem fog. Az érdem­leges -elicnszoigálatok formulázására teljesen a véderőtórvénynek küszöbén álló reformjánál kerülhet majd sor. Tekintélyes politikusoknak az a meg gyó'ződése, hogy az elllenzé^ oz idő szerint a határozathozatal megakadá­lyozásától, az ország akaratána.. • bénitásától el fog tekinteni. És vájjon minő kilátás nyilik a véderő javaslatok elintézése után a magyar képviselőházra ? Ahogyan ma a politika helyzet alakul, több mint valószínű, hogy ez évben olyan hoszsu indemnitásra lesz szükség, mint még sohasem. A kormány április hóban kényte­len lesz ujabb indemnityt kérni az országgyűléstől, mivel május hó else­jén lejár a felhatalmazási Sőt tovább megyünk. Nem tartjuk kizártnak, hogy a nyári ülésszakban már tárgya­las alá sem kerül az 1903 ik évi állami költségvetés. Mert sürgősebb tárgy is van. Mindenekelőtt tető alá kell hozni az egész kiegyezést, de legalább is az autonom vámtarifát. Az olasz szerző­dés ugyanis felmondás alatt van, 1903. december hó 31-ikéig meg kell kötni és a magyar parlamentnek ratifikálnia kell az uj szerződést. A szerződés előkészítésére irányuló tárgyalásoknak legkésőbb az őszi hónapokban meg kell indulnia, hogy a magyar parla­menti tárgyalásra is idő maradjon A tárgyalásokat pedig a 99 XXX. t.-c. szerint uj tarifa nélkül megkezdeni sem szabad, sőt még évi tarifa esetén is, a kiegyezés tető alá hozása nélkül az évi szerződések csak 1907 ig vol­nának köthetők. Ezt pedig feltétlenül kikerülni óhajtják az rrszág érdeké­ben vezető politikusaink Üdvös és kívánatos volna e mellett, hogy a delegációk már a tavaszszal egybeüljenek A balkáni helyzet, a katona; szituáció sürgősen igényli a m^beszélést, de a jövő évi közös megállapítása sem mellőzhető. ; g, miután a delegációk az idén Beoo 3!i fognak ülni, a magyar kép­viselőház tárgyalásaiban ujabb hat heti szünetet jelent. Igy megeshetik, hogy az idén oda fogunk jutni, ho^y az egész 1903-ik évben a tavaszi költség­vetés alapjan kell majd kormányozni, mert nyilvánvaló, hogy 9 -10 havi iridemnityre lesz szükség. Az obstrukció és más egyebek. - Fővárosi munkatársunktól. ­Az idő egy kicsikét keményebbre for­dult a legutóbbi napokban, pedig már szinte felöltőben mentünk volna a képvi­selőházba, hallgatni, hogy mint folyik a véderővita. Mindnyájan tudják, hogy ob­strukció van, de a budapesti közönséget ez még nem izgatja. Még igen csendesen megy a dolog; se éjjeli ülés. se padverés még nem volt. Azonban most már bizo­nyos, hogy ezeknek az ideje is el fog ér­kezni, ha ugyan Széli Kálmánnak nem sikerül megint paktumot csinálni, — mint a Nessi-ügyben. A függetlenségi pártban rendszeres intézőség működik az obstrukció vezeté­sére és irányítására. Ez szedi össze a szó­nokokat s intézkedik minden, az obstruk­cióra yonatkozó ügyben. Amilyen szelid még a támadás, éppen olyan szelid a védekezése is miniszterel­nöknek. Az üléseknek egy órával való ; meghosszabbítása csak annyit jelent, hogy egy-egy obstruáló képviselőnek többet kell beszólni, vagy több szónokra lesz szükség. Igaz, hogy ez is valami, de hát a beszéd­ben ócskábbnál-ócskább adatokat is lehet felsorolni és ez tölti az időt. Némelyik 48-as képviselőnek pedig nem igen tetszik, hogy Kossuth Ferenc most megint beteg Bántja a régi csúz, a mi az ok­vetetlenkedők szerint rendesen olyankor szokta elővenni a vezért, amikor vezérelni kellene. Vannak egypáran, akik még most sem tudják elfelejteni azt a dicshimnuszt, amit Kossuth Ferenc zengett a ki ­egyezés alkalmával Széli Kálmánnak s mulatnak azon is, hogy miképpen lép be a nagy apának kis fia egyik szerkesztőség­ből a másikba. Ott hagyja a Független Magyarországot, amely csakugyan 48-as lap ós megy az Egyetértéshez, melynek ellenzékisége kérdéses. De hagyjuk a beteg vezért, térjünk át Fej érváryra. aki a legutóbbi idő óta Károlyi Gábornak képzeli magát s közbeszólásokkal intézi el a neki nem tetsző beszévdket. Valószínűleg minden ke­serűséget ki akar adni magából, mielőtt elmegy. Mert a hirnek igen nagy a való­színűsége, hogy a katonai javaslatok után Fejérváry elhagyja állását, akár jól, akár rosszul dől el a javaslatok sorsa. És meg van már az utódja is Andrássy Gyula gróf személyében, kinek beszédje olyan nagy háborúságot okozott. Szinte nyilt titok ez a miniszterváltozás a szabad­elvüpártban s állítólag ezért beszólt olyan sokáig Andrássy Gyula gróf az udvari bálon a királylyal. A társadalmat pedig S o ó s Kálmán biró esete izgatja egy kicsit. A dolgot kü­lönben nagy hűhóval fújták fel egyes lapok s meg is indultak a hígvelejű bölcselkedé­sek, melyek az egész magyar birói kart akarták volna árnyba vonni. De az ilyen olcsó bölcsességnek azonban nincsen ha­tása, mert egy esetből általánosítani nem lehet. Maga Z s i t v a y Leo elnök mondta, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy S o o s tisztázni fogja magát a vádak alól. De ha megállapítják is bűnösségét, az nem vethet árnyt a magyar birói karra. Levél a tisztviselők báljáról. Édes Agathám ! Viszonzásul múltkor küldött kedves leveledre, ha nem is oly szellemesen, mint te írtál, ón is egy nagyon fényes bálról tudósítalak. A községi tisztviselők, ezek az aranyos fiuk rendezték, a kikben még van mulató kedv, sőt hajlandóság arra is, hogy nyakukat abba a bizonyos könnyű járomba hajtsák, a mit köznyelven házasságnak ne­veznek. Csak az a kár, hogy nagyon rosz­szul fizetik szegényeket, s igy nem mer­nek nyilatkozni, félvén a ruhakontók ós masamódnók tisztelgésétől, a mi nélkül jóravaló házas élet, s igazi családi boldog­ság el sem képzelhető. Különben ezt te jobban tudod, mint ón, s igy felesleges oktatást adnom belőle. Inkább jer, üljünk egy fülkébe s cse­vegjünk a hangversenyről, szereplőkről, közönségről. Mert hangverseny előzte meg a táncot. Ez már bevett szokás nálunk, s val­juk be, igen jó szokás. Mert ha jó a pro­gram, csak a tánchoz csinál nagyobb ked­vet, ha meg unalmas, azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a tánc annál kelleme­sebb lesz. Mondhatom neked drágám, hogy a tisztviselők hangversenyén mind a program m, mind a tánc felséges volt ! A megyei mű­vész és író fiatalság színe-java szerepelt a pódiumon ós táncos volt annyi, hogy sok ! Emiitettem már neked azt a Krisztus fejű poétát, a kit a gyulaiak becéznek, ő kezdet f« meg a hangversenyt egy remek költet ;iynyel T. 'od édes, nem igen sze­rettem á tört-aelmet, de ha SzékelySán­dor adná elő. s az egász migyar történe­lem olyan mesés szép versekben volna megírva, mint a „Rákóczy esküje" azt hiszem kedvet kapnék rá, újra kezdeni a történelem tanulást. Oimbalmozni meg nem is tanulnék mástól, mintPurcsi Jánostól. Képzeld, ez a fiatal ember még harminc éves sincs ós már zenetanár, sőt több, valóságos művész, csak egy hibája van: nős szegény. Ámbár azt hiszem van a csabai menyecskék közt, a'ki ezt a hibáját is megtudná bocsájtani. Vagy háromszor ismételtettük rn®g vele cimbilomjátókát, úgyhogy a kis Margit — (hiszemlékszel a „babácskára!" Sonnenfeld Margitra 1) — szinte félt, hogy rá nem kerül a sor. Pedig az nagy kár lett volna ám! Olyan édes, csókolni való arany biba volt, mikor a mi házi poétánk karján (tudod, a kit mi lányok, „szürke verébnek" hív­tunk, a mi azonbin nem gátolta meg, hogy titokban ne legyünk szerelmesek balé!) fellépett a pódiumra. Endrődy költeményét szavalta a „Visszavárlak" ciműt. Eleinte kissé halkan beszólt, de aztán belemele­gedett s szavalt oly szépen, oly szívből fakadóan s szívhez szólóan, mintha csak az ő lelkéből nyílott volna az a remek költemény. Az arca. az édes babaarc; a szeme, az a két beszédes titok, ugy vál­tozott, ragyogott, szinte világított a belső tűztől, amint suttogta, sóhajtotta, játszotta a verset. Ugy szerettem volna összecsó­kolni, mikor a közönség viharos tapsa közt átvette a tisztviselők adta remek csokrot, melynek kék-fehér szalagján ez állt: A békéscsabai községi tisztviselők 1903. febr. 7. — Sonnenfeld Margit úrhölgynek. A szürke veréb oly büszkén vezette fel újra az emelvényre, mint egy vén lovag vezet­hette hijdin ifjú királynőjét; ja, a vén kujon, nem engedte át másnak, pedig lett volna vállalkozó elég. Például a kis Ko­valsz ky Róbert, ez a fiatal (de igazán sze­rény telenül fiatal) zongoraművész, akibelmin­den lány szerelmes lett. Olyan aranyos bubi, hogy az ember az ölébe ültetné,ha nem tudna olyan pompásan zongorázni. Reggelig is elhallgattuk volna, de a szürke veréb is ! programba volt. Természetes becsapta a publikumot. Azt Ígérte, hogy a mózes­bábosék zsurját adja elő, de annyira meg­rökönyödött, mikor látta, hogy nem csak mi benlakók vagyunk, hanem a környék elit közönsége is ott van, hogy egy komoly i dolgot olvasott fel. A közönség avval bősz­fi szulta meg magat, hogy egész kedélyesen i'ecsegett mindenki. Nevetgéltünk, mulat­tunk kedvünkre, ő meg csak olvasott hű­ségesen. Ugy kell neki, tudom el ment a kedve fellépni mégegyszer a csabaiak előtt. Különben nem érdekes ember már, ugy i hallom jegyban jár egy kis lánnyal. Csinos | kis baba, ós épen neki való. (Majd a nevét is megírom a jövő szímbin.) Karaszy el­hegedülte a szerencséjét, Majo r Simon pedig ugy bahegedülte magát a csabai asszonyok, lányok szivébe, hogy tán még ma is itt hegedül valahol. A kis Kovalszki kísérte zongorán Na ! . . azt a hatást leírni nem lehet. Egymást igyekeztek felülmúlni, s a vége az lett, hogy mindkettő fölülmulha­titlan miradt a miga szerszámjában. Mire egy ropogós, tüzes csárdással be­fejezték a hangversenyt, már mindnyájan táncra készen voltunk. Égett a parkét a lábunk alatt. De táncoltunk is reggel öt óráig annyit, hogy halálra fáradtan mentünk haza Még most is mámoros a lelkem, fá­radt is vagyok, meg hallom jönni a szürke verebet,sietek hát befejezni levelem, nehogy észrevegye a vén gonosz, móg képes volna ellopni. Pá édes Agathám ! Ölel, csókol A gyula varsándi lelet. Irta: Krammer Nándor dr. II.*) Mivel a régiségek kutatásának főcélja nem annyira az idő mennyiségét meghatá­rozni, hiszen ehez számbeli adatokat ritkán szolgáltatnak, hanem inkább az időben végbe maut események egymásutánját vagy egyidejűségét kipuhatolni; töreked­nünk kell tehát a talált rógisógeksiT -tehe­tőleg kronologiai sorrendjükben-tárgyalni. Ebben részint a tárgyak maguk, részint a lelőholy, de sokszor a még most is ősálla­potban élő népek, sőt móg az előre hala­dott ember bizonyos körülmények között öntudatlanul nyilvánuló magatartásának ós viselkedésének vagy céltudatos intézkedé­sének megfigyelései támogatnak. Eldönteni pl. azt, hogy szerszám vagy fegyver volt-e az első, amit az ember használt, magának a tárgynak alapján nem lehet. De kiindulva ama tapasztalatból, hogy az ember móg ma is annál többféle célra használja ugyanazt az eszközt, minél kevesebbel rendelkezik, nagyon valószínű a feltevés, hogy kezdetben az ember ugyan­azt az eszközt szerszámnak is, fegyvernek is használta, ugy a hogy a szükség éppen megkívánta. Sőt mielőtt az ember eszközökhöz egyáltalában nyúlt, használta saját testének azon részeit, melyek céljának legjobban megfeleltek, mint a fogát, körmét, öklét. Ezeket használta tehát egyaránt a zsákmány megejtésóre, annak szótdarabolására ós az ellenséggel való küzdelmére, későbbi eszkö­zeit pedig ezek mintájára formálta, ugy, hogy az ütőeszköz mintájául az ököl, az éles vagy hegyes eszköz, sőt móg a tőr és lándzsa mintájául a köröm, metsző fog, a fűrész mintájául a fogsor szolgált, mint A másolat hiteléül: Irmuskád. Kfinrr *) Vasárnapi számunkban a Il-ik közleményt nyomdai technikai hibák részben összefüggéstelenné tatfái. --A-t I.K-at.-.-.l.

Next

/
Oldalképek
Tartalom