Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1903-02-12 / 13. szám
XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, február JLW vjiL/Llllii BEKESME6YE OZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MÁKOS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A politikai helyzet — február 11, A politikai szituációt ez idő szerint teljesen és kizárólagosan a véderő javaslatok uralják. A házban egyhangúsággal folyt a csendes huzavona, a mig Andrássy Gyula gr bizonyos mozgalmat bele nem vitt a beszédekbe Lényegében azonban a helyzeten ez a beszéd sem vált ztatott sem az egyik, sem a másik irányban. A helyzet maradt a régi. Az ellenzék szónokai legfeljebb uj anyagot kaptak a vitázásra, bár nyilvánvaló, hogy ezen anyag szaporulat nélkül tudták volna húzni a vitát a meddig akarják. E héten egy órával meghószszabbitott ülésekben fog tovább folyni a tárgyalás. A kormány ebben a helyzetben nyugodtan, higgadtan nézi a dolgok folyását. A magyír politika egyik-másik legbeavatottabb ismerőjének azonban az a véleménye, hogy az ellenzék a végletekig a dolgokat vinni nem fogja. Egy hónapokon át tartó elkeseredett ellentállásban M arkirozni fogja, hogy a jövőben — ez a javaslat csak egy évre szólván — a magyar nemzet nagy viszonszolgaltatas nélkül vér és pénzL-adó emeléséhez hozzájárulni nem fog. Az érdemleges -elicnszoigálatok formulázására teljesen a véderőtórvénynek küszöbén álló reformjánál kerülhet majd sor. Tekintélyes politikusoknak az a meg gyó'ződése, hogy az elllenzé^ oz idő szerint a határozathozatal megakadályozásától, az ország akaratána.. • bénitásától el fog tekinteni. És vájjon minő kilátás nyilik a véderő javaslatok elintézése után a magyar képviselőházra ? Ahogyan ma a politika helyzet alakul, több mint valószínű, hogy ez évben olyan hoszsu indemnitásra lesz szükség, mint még sohasem. A kormány április hóban kénytelen lesz ujabb indemnityt kérni az országgyűléstől, mivel május hó elsején lejár a felhatalmazási Sőt tovább megyünk. Nem tartjuk kizártnak, hogy a nyári ülésszakban már tárgyalas alá sem kerül az 1903 ik évi állami költségvetés. Mert sürgősebb tárgy is van. Mindenekelőtt tető alá kell hozni az egész kiegyezést, de legalább is az autonom vámtarifát. Az olasz szerződés ugyanis felmondás alatt van, 1903. december hó 31-ikéig meg kell kötni és a magyar parlamentnek ratifikálnia kell az uj szerződést. A szerződés előkészítésére irányuló tárgyalásoknak legkésőbb az őszi hónapokban meg kell indulnia, hogy a magyar parlamenti tárgyalásra is idő maradjon A tárgyalásokat pedig a 99 XXX. t.-c. szerint uj tarifa nélkül megkezdeni sem szabad, sőt még évi tarifa esetén is, a kiegyezés tető alá hozása nélkül az évi szerződések csak 1907 ig volnának köthetők. Ezt pedig feltétlenül kikerülni óhajtják az rrszág érdekében vezető politikusaink Üdvös és kívánatos volna e mellett, hogy a delegációk már a tavaszszal egybeüljenek A balkáni helyzet, a katona; szituáció sürgősen igényli a m^beszélést, de a jövő évi közös megállapítása sem mellőzhető. ; g, miután a delegációk az idén Beoo 3!i fognak ülni, a magyar képviselőház tárgyalásaiban ujabb hat heti szünetet jelent. Igy megeshetik, hogy az idén oda fogunk jutni, ho^y az egész 1903-ik évben a tavaszi költségvetés alapjan kell majd kormányozni, mert nyilvánvaló, hogy 9 -10 havi iridemnityre lesz szükség. Az obstrukció és más egyebek. - Fővárosi munkatársunktól. Az idő egy kicsikét keményebbre fordult a legutóbbi napokban, pedig már szinte felöltőben mentünk volna a képviselőházba, hallgatni, hogy mint folyik a véderővita. Mindnyájan tudják, hogy obstrukció van, de a budapesti közönséget ez még nem izgatja. Még igen csendesen megy a dolog; se éjjeli ülés. se padverés még nem volt. Azonban most már bizonyos, hogy ezeknek az ideje is el fog érkezni, ha ugyan Széli Kálmánnak nem sikerül megint paktumot csinálni, — mint a Nessi-ügyben. A függetlenségi pártban rendszeres intézőség működik az obstrukció vezetésére és irányítására. Ez szedi össze a szónokokat s intézkedik minden, az obstrukcióra yonatkozó ügyben. Amilyen szelid még a támadás, éppen olyan szelid a védekezése is miniszterelnöknek. Az üléseknek egy órával való ; meghosszabbítása csak annyit jelent, hogy egy-egy obstruáló képviselőnek többet kell beszólni, vagy több szónokra lesz szükség. Igaz, hogy ez is valami, de hát a beszédben ócskábbnál-ócskább adatokat is lehet felsorolni és ez tölti az időt. Némelyik 48-as képviselőnek pedig nem igen tetszik, hogy Kossuth Ferenc most megint beteg Bántja a régi csúz, a mi az okvetetlenkedők szerint rendesen olyankor szokta elővenni a vezért, amikor vezérelni kellene. Vannak egypáran, akik még most sem tudják elfelejteni azt a dicshimnuszt, amit Kossuth Ferenc zengett a ki egyezés alkalmával Széli Kálmánnak s mulatnak azon is, hogy miképpen lép be a nagy apának kis fia egyik szerkesztőségből a másikba. Ott hagyja a Független Magyarországot, amely csakugyan 48-as lap ós megy az Egyetértéshez, melynek ellenzékisége kérdéses. De hagyjuk a beteg vezért, térjünk át Fej érváryra. aki a legutóbbi idő óta Károlyi Gábornak képzeli magát s közbeszólásokkal intézi el a neki nem tetsző beszévdket. Valószínűleg minden keserűséget ki akar adni magából, mielőtt elmegy. Mert a hirnek igen nagy a valószínűsége, hogy a katonai javaslatok után Fejérváry elhagyja állását, akár jól, akár rosszul dől el a javaslatok sorsa. És meg van már az utódja is Andrássy Gyula gróf személyében, kinek beszédje olyan nagy háborúságot okozott. Szinte nyilt titok ez a miniszterváltozás a szabadelvüpártban s állítólag ezért beszólt olyan sokáig Andrássy Gyula gróf az udvari bálon a királylyal. A társadalmat pedig S o ó s Kálmán biró esete izgatja egy kicsit. A dolgot különben nagy hűhóval fújták fel egyes lapok s meg is indultak a hígvelejű bölcselkedések, melyek az egész magyar birói kart akarták volna árnyba vonni. De az ilyen olcsó bölcsességnek azonban nincsen hatása, mert egy esetből általánosítani nem lehet. Maga Z s i t v a y Leo elnök mondta, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy S o o s tisztázni fogja magát a vádak alól. De ha megállapítják is bűnösségét, az nem vethet árnyt a magyar birói karra. Levél a tisztviselők báljáról. Édes Agathám ! Viszonzásul múltkor küldött kedves leveledre, ha nem is oly szellemesen, mint te írtál, ón is egy nagyon fényes bálról tudósítalak. A községi tisztviselők, ezek az aranyos fiuk rendezték, a kikben még van mulató kedv, sőt hajlandóság arra is, hogy nyakukat abba a bizonyos könnyű járomba hajtsák, a mit köznyelven házasságnak neveznek. Csak az a kár, hogy nagyon roszszul fizetik szegényeket, s igy nem mernek nyilatkozni, félvén a ruhakontók ós masamódnók tisztelgésétől, a mi nélkül jóravaló házas élet, s igazi családi boldogság el sem képzelhető. Különben ezt te jobban tudod, mint ón, s igy felesleges oktatást adnom belőle. Inkább jer, üljünk egy fülkébe s csevegjünk a hangversenyről, szereplőkről, közönségről. Mert hangverseny előzte meg a táncot. Ez már bevett szokás nálunk, s valjuk be, igen jó szokás. Mert ha jó a program, csak a tánchoz csinál nagyobb kedvet, ha meg unalmas, azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a tánc annál kellemesebb lesz. Mondhatom neked drágám, hogy a tisztviselők hangversenyén mind a program m, mind a tánc felséges volt ! A megyei művész és író fiatalság színe-java szerepelt a pódiumon ós táncos volt annyi, hogy sok ! Emiitettem már neked azt a Krisztus fejű poétát, a kit a gyulaiak becéznek, ő kezdet f« meg a hangversenyt egy remek költet ;iynyel T. 'od édes, nem igen szerettem á tört-aelmet, de ha SzékelySándor adná elő. s az egász migyar történelem olyan mesés szép versekben volna megírva, mint a „Rákóczy esküje" azt hiszem kedvet kapnék rá, újra kezdeni a történelem tanulást. Oimbalmozni meg nem is tanulnék mástól, mintPurcsi Jánostól. Képzeld, ez a fiatal ember még harminc éves sincs ós már zenetanár, sőt több, valóságos művész, csak egy hibája van: nős szegény. Ámbár azt hiszem van a csabai menyecskék közt, a'ki ezt a hibáját is megtudná bocsájtani. Vagy háromszor ismételtettük rn®g vele cimbilomjátókát, úgyhogy a kis Margit — (hiszemlékszel a „babácskára!" Sonnenfeld Margitra 1) — szinte félt, hogy rá nem kerül a sor. Pedig az nagy kár lett volna ám! Olyan édes, csókolni való arany biba volt, mikor a mi házi poétánk karján (tudod, a kit mi lányok, „szürke verébnek" hívtunk, a mi azonbin nem gátolta meg, hogy titokban ne legyünk szerelmesek balé!) fellépett a pódiumra. Endrődy költeményét szavalta a „Visszavárlak" ciműt. Eleinte kissé halkan beszólt, de aztán belemelegedett s szavalt oly szépen, oly szívből fakadóan s szívhez szólóan, mintha csak az ő lelkéből nyílott volna az a remek költemény. Az arca. az édes babaarc; a szeme, az a két beszédes titok, ugy változott, ragyogott, szinte világított a belső tűztől, amint suttogta, sóhajtotta, játszotta a verset. Ugy szerettem volna összecsókolni, mikor a közönség viharos tapsa közt átvette a tisztviselők adta remek csokrot, melynek kék-fehér szalagján ez állt: A békéscsabai községi tisztviselők 1903. febr. 7. — Sonnenfeld Margit úrhölgynek. A szürke veréb oly büszkén vezette fel újra az emelvényre, mint egy vén lovag vezethette hijdin ifjú királynőjét; ja, a vén kujon, nem engedte át másnak, pedig lett volna vállalkozó elég. Például a kis Kovalsz ky Róbert, ez a fiatal (de igazán szerény telenül fiatal) zongoraművész, akibelminden lány szerelmes lett. Olyan aranyos bubi, hogy az ember az ölébe ültetné,ha nem tudna olyan pompásan zongorázni. Reggelig is elhallgattuk volna, de a szürke veréb is ! programba volt. Természetes becsapta a publikumot. Azt Ígérte, hogy a mózesbábosék zsurját adja elő, de annyira megrökönyödött, mikor látta, hogy nem csak mi benlakók vagyunk, hanem a környék elit közönsége is ott van, hogy egy komoly i dolgot olvasott fel. A közönség avval bőszfi szulta meg magat, hogy egész kedélyesen i'ecsegett mindenki. Nevetgéltünk, mulattunk kedvünkre, ő meg csak olvasott hűségesen. Ugy kell neki, tudom el ment a kedve fellépni mégegyszer a csabaiak előtt. Különben nem érdekes ember már, ugy i hallom jegyban jár egy kis lánnyal. Csinos | kis baba, ós épen neki való. (Majd a nevét is megírom a jövő szímbin.) Karaszy elhegedülte a szerencséjét, Majo r Simon pedig ugy bahegedülte magát a csabai asszonyok, lányok szivébe, hogy tán még ma is itt hegedül valahol. A kis Kovalszki kísérte zongorán Na ! . . azt a hatást leírni nem lehet. Egymást igyekeztek felülmúlni, s a vége az lett, hogy mindkettő fölülmulhatitlan miradt a miga szerszámjában. Mire egy ropogós, tüzes csárdással befejezték a hangversenyt, már mindnyájan táncra készen voltunk. Égett a parkét a lábunk alatt. De táncoltunk is reggel öt óráig annyit, hogy halálra fáradtan mentünk haza Még most is mámoros a lelkem, fáradt is vagyok, meg hallom jönni a szürke verebet,sietek hát befejezni levelem, nehogy észrevegye a vén gonosz, móg képes volna ellopni. Pá édes Agathám ! Ölel, csókol A gyula varsándi lelet. Irta: Krammer Nándor dr. II.*) Mivel a régiségek kutatásának főcélja nem annyira az idő mennyiségét meghatározni, hiszen ehez számbeli adatokat ritkán szolgáltatnak, hanem inkább az időben végbe maut események egymásutánját vagy egyidejűségét kipuhatolni; törekednünk kell tehát a talált rógisógeksiT -tehetőleg kronologiai sorrendjükben-tárgyalni. Ebben részint a tárgyak maguk, részint a lelőholy, de sokszor a még most is ősállapotban élő népek, sőt móg az előre haladott ember bizonyos körülmények között öntudatlanul nyilvánuló magatartásának ós viselkedésének vagy céltudatos intézkedésének megfigyelései támogatnak. Eldönteni pl. azt, hogy szerszám vagy fegyver volt-e az első, amit az ember használt, magának a tárgynak alapján nem lehet. De kiindulva ama tapasztalatból, hogy az ember móg ma is annál többféle célra használja ugyanazt az eszközt, minél kevesebbel rendelkezik, nagyon valószínű a feltevés, hogy kezdetben az ember ugyanazt az eszközt szerszámnak is, fegyvernek is használta, ugy a hogy a szükség éppen megkívánta. Sőt mielőtt az ember eszközökhöz egyáltalában nyúlt, használta saját testének azon részeit, melyek céljának legjobban megfeleltek, mint a fogát, körmét, öklét. Ezeket használta tehát egyaránt a zsákmány megejtésóre, annak szótdarabolására ós az ellenséggel való küzdelmére, későbbi eszközeit pedig ezek mintájára formálta, ugy, hogy az ütőeszköz mintájául az ököl, az éles vagy hegyes eszköz, sőt móg a tőr és lándzsa mintájául a köröm, metsző fog, a fűrész mintájául a fogsor szolgált, mint A másolat hiteléül: Irmuskád. Kfinrr *) Vasárnapi számunkban a Il-ik közleményt nyomdai technikai hibák részben összefüggéstelenné tatfái. --A-t I.K-at.-.-.l.