Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-29 / 26. szám

vannak. A mai napig tényleg megalakult és működésben van Békéscsabán, Gyulán, Békésen és Mezöberényben. Alakulóban: Kondoroson, Szarvason. Érdekesnek tartjuk itt részletesen ismertetni a gyulai szövetkezetet, mely eddig a lególetrevalóbbnak mutatkozik. .ri. gyulai tejszövetkezet is a vármegye főispánjának buzditására alakult 1901- évben és 1902. február hóban indult meg 80 taggal, 150 üzletrószszel, ugyanennyi tehénnel ; ma az év végén Bll tagja van 920 üzletrészszel s a napi tej beváltás átlagban 4000 literre tehető. A tejet literenkint 10 íillórrel váltják be, s a lefölözött tej 3—4 fillérrel értékesíttetik. Üzleti nyereség, mely a tagok között üzletrész arányában kiosztásra került, mintegy 3000 korona. A békéscsabai, békési és mezőberényi még szűkebb keretekben mozognak, de ugy ezek, mint a gyulai is még örvendetesen fejlődni fognak, miután a Kedvező feltótelek mindenütt megvannak. A vándor tanárok intézménye igen praktikus, ámde ismételve nyilvánítja a bizottság, hogy az a mostani rendszer szerint sehogysem felelhet meg a hozzá fűzött remények és várakozásnak, mert az a pár óra, az a futtában, a nép által fel sem fogható rövid előadás nem felelhet meg a célnak. Több napot kellene azoknak egyegy községben tölteni s száraz, akadémikus előadás helyett az egyénekkel társalogva, előadását gyakorlati példákkal illusztrálva, vitatkozást előidézni, szóval a népben bizalmat kelteuie az ügy iránt lenne a nemes feladat. Külömben működésüknek ez időszerint semmi nyomát nem észleljük. Szavak és tettek. - Zsilinszky Mihály államtitkár beszéde. — Egy szűkszavú tudósítás keretében be. számoltunk már arról az ünnepélyes kolozsvári doktorrá avatásról, melynél jóságos királyunk legmagasabb személyét Csaba város szülötte, s a város minden igazságos ügyének lelkes pártfogója, Zsilinszky Mihály dr. közoktatási államtitkár képviselte. Lapunknak egy kolozsvári barátja révén jutottunk abba a helyzetbe, hogy az államtitkár nagyszabású avató beszédjót egész terjedelmében közölhetjük. Megemlékezett a bölcs államférfi beszédjének elején arról az alkalomról, melyben a kolozsváriak körében megjelent, majd igy folytatta: Kedves nekem ezen kötelesség teljesítése, nemcsak azért, mert a becsületes munkával szerzett érdemet jutalmazni már magában is lelki gyünyörüsóg, hanem azért is, mert valóban művészi ecsetre méltó jelenet az, midőn egy ezredéves történelmi múlttal dicsekedhető nemzet koronás fejedelme leszáll trónjának magaslatáról azért, hogy legmagasb elismerését fejezze ki azon ifjak iránt, akik a tudományban és jellemben kitűntek társaik közül. Meghallgattuk az imént doktorrá avatott ifjúnak szent fogadalmát. Múltja, eddigi szorgalma, kitartása ós kötelességérzete elég biztositókul szolgál arra, hogy fogadalmáról akkor sem fog megfeledkezni, mikor az „alma mater" falai közül a közélet nehezebb iskol'jába fog lépni. Senkisem kótelkedhetik abban, hogy ö Ígéretéhez hiven, egész életén át oda fog törekedni, hogy állásának tekintélyét megóvja, hogy szaktudományának és ezen tudomány-egyetemnek gyarapodását ós virágzását s ezzel szeretett hazánk javát tehetsége szerint előmozdítsa. Ezzel tartozik önmagának, tartozik a tudomány-egyetemnek ; de tartozik különösen a hazának, melynek szent nevével talán soha sem éltek vissza oly nagyon, mint a jelen időben. A hazafiság varázsszavát a legellentótesebb felfogású férfiak kezdik hangoztatni. A mai sajtónak, a mai parlamentnek, a mai politikai ós társadalmi életnek nincs fontosabb kérdése ennél. Tudományos, művészeti, tanügyi, szépirodalmi, politikai és emberbaráti gyűléseinknek minden szónoka áradozik a hazafias nemzeti eszmék dicsőítésében. És ha nagy hazafias szólamokkal ós szónoklatokkal lehetne valamely nemzetet nagygyá ós hatalmassá tenni : akkor valószínűleg mi lennék a világ legelső ós leghatalmasabb nemzete ! Ugy látszik, mintha visszatért volna Kölcsey Ferencz korszaka, melyben a lánglel kü szónok e szavakkal figyelmeszteti unokaöcscsót az ajkon zengő hazafiságra: „Ezreket fogsz látni, kik ajkaikon hordozzák a haza szent nevét, kik magasztalva emlitnek mindent, ami a honi föld határain belől találtatik; kik büszkén tekintenek az idegenre s hálát mondanak az Égnek, mely őket magyaroknak születni engedé. S véled-e, hogy ezeknek sziveik szeretettel buzognak a haza iránt?" „Az élet csak ugy éri célját, ha tetteknek szenteltetik !" Nagy ós bölcs szavak ezek. Az igazi honszerelemnek ma sincs más helyes nyilatkozási módja, mint a komoly, állandó ós céltudatos munka! Minden Demosthenesnól szebben beszól a tett, ha összhangban van azzal a szent hazafias érzelemmel, mely mint a mágnes, láthatlanul, mindig csak egy irányban, csak a haza szent érdekeinek előmozdítására mozgatja összes erőinket. Nem nagy szavakra, hanem nagy tettekre van szükségünk. Nem elég a nemzeti ideálokért csak rajongani, hanem dolgozni ós áldozni kell azoknak megvalósításáért. Nem elég többé őseink harci dicsőségére hivatkozni, egészen más fegyverek döntenek a nemzetek sorsa fölötti Hajdan ágyú ós szurony, puska és kard volt a hódítás egyetlen fegyvere; véres csaták egy nap alatt döntötték el a győzel met jobbra, vagy balra. Ma ekével ós kalapácscsal, vasúttal ós hajóval, művészettel és tudománynyal, egy szóval: a kultura fegyvereivel vívják a nemzetek legszebb diadalaidat. Magyarországon sem egy nap alatt dől el a győzelem kockája. Itt is csak állandó, csendes és következetes munkával építhetjük fel a nemzet kulturerősségeit, s ezek által biztosithatjuk létét ós virágzását annak a hatalmas magyar nemzetnek, mely képzeletünkben ól, mely nemes aspirációink főtárgyát képezi, melyért érdemes élni ós halni, érdemes agyvelőnknek égni, szivünknek hűen dobogni és kezünknek munkában fáradni ! . . . Ezt a hazafiságot kell a magyar ifjnságnak megtanulnia és — gyakorolnia. Teljes erejével kell a nemzeti haladás fel tóteleit biztosítania ós a magyar kulturát, a magyar érzelmi és erkölcsi erőt versenyképessé ós vonzóvá tennie. Megdönthetlen aksziomaként mondhatjuk, hogy csak aki dolgozik és hí-ven teljesiti kötelességét, az szereti igazán hazáját, az tarthat jogos igényt a közbecsülósre. Ezt az igazságot jelképezi ez a mai szép ünnepély is, melynek kiváló jelentőséget épen az kölcsönöz, hogy Kálmán János, most már okleveles tanárjelölt, által vonta magára O felségének, koronás királyunknak legmagasb figyelmét is. Nekem jutott a szerencse, hogy legkegyelmesebb Uram ós királyom legfelsőbb parancsa folytán, Önnek, ifjú barátom ezennel átnyújtsam ezt az aranygyűrűt, mely által a magyar tudomány munkásául ezzel, eljegyzem. Őrizze meg e nap dicsőségének emlékét szivének rejtekében szent ereklye gyanánt. Legyen élete további folyásában is hű és munkás fia a hazának ; serény minden szépnek, jónak és igaznak gyakorlásában; erős a férfias jellem megőrzésében és kitartó a kötelesség hü tejesítésében! A esabai muzeum köréből. i Választmányi gyűlés. A csabai muzeum-egyesület igazgatóválasztmánya mult héten gyűlést tartott, amelyen Y a r s á g h Béla elnöklete alatt résztvettek: Re is z Miksa dr. alelnök, K r a m m e r Nándor dr. igazgató, K a b ó s Bálint könyvtárnok, K o r o s y László ós Maros György főtitkár. Maros főtitkár jelentést tett mindazon időközi intézkedésekről, melyek az utolsó választmányi gyűlés óta az elnökség által tótettek. V a r s á g h Béla elnök pedig bejelentette, hogy az elnökség, a hozzája csatlakozott egyesületi tagokkal a mult hó folyamán küldöttségi uton terjedelmes memorandumot nyújtott át a fővárosban W1 a s s i c s Gyula dr. közoktatási miniszternek azon kérelem kapcsár, hogy a csabai muzeum elhelyezésére, melynek gyűjteményei a csabai Rudolf-gimnáziumban csak ideiglenes otthonra leltek, — egy nagyobb összegnek az állami költségvetésbe leendő felvételével tegye lehetővé egy olyan épület lótesitósót, — mely a rohamosan gyarapodó különböző gyűjtemények csoportos kezelését és megőrzését örök időkre biztosítaná A küldöttség szónoka, az egyesület elnöke hosszabb beszédben fejtette ki a miniszter előtt az egyesület kérelmének részletes indokait. A miniszter nagy figyelemmel hallgatta meg a fejtegetéseket s örömét fejezte ki a felett, hogy a vidéken oly kulturális intézmények keletkeznek, melyek arra a jogos feltevésre engednek kö vetkeztetni, hogy a nép, az általános műveltségben való gyarapodásra törekvés mellett nemes igyekezetet tanúsít a lélek finomság, a művészi szép elsajátítására és megismerésére. Miután ezen jelenségekben kormányzati törekvésének egyik legfontosabb ágazatát látja megvalósulni: minden oly intézményt, mely ebben az irányban a haladást biztosítja, hazafias készséggel vesz pártfogásába. A küldöttség, melynek tagjaival a miniszter hosszasabban beszélgetett, azzal a jó reménységgel távozott a kihallgatási teremből, hogy Csaba kulturális fej lődóse egy ujabb, hatalmas közintózettel oly intézmény birtokába jut, melynek áldását nem csak a mai, de a jövő nemzedék is nagy lelki gyönyörűséggel fogja hasznosítani. Az igazgató-választmány lelkes éljenzóssel vette tudomásul az elnöki jelentést. Majd elfogadták a főtitkár javaslatát azon 500 korona állami javadalom felhasználására nézve, melyet a kereskedelemügyi miniszter az egykor hires csabai házi szövő-ipar értékesebb emlékeinek egybegyűjtésére utalványozott s köszönettel fogadta K o r o s y Lászlónak, mint a város főjegyzőjének azon nyilatkozatát, hogy ez emlékek kikutatásának s egybegyűtésének munkájában a községi elöljáróság örömmel nyújt segitő kezet. Köszönetet szavazott a választmány K r a m m e r Nándor dr igazgatónak ós K a b ó s Bálint könyvtárnoknak azért a nagy munkáért, mellyel a több ezer tárgyat magában foglaló gyűjtemények katalógusát egybeállították és sajtó alá rendezték ; a terjedelmes mű már kikerült a sajtó alól s mint tagsági jutalék húsvétkor a tagok között kiosztatik. A körülbelül tiz nyomtatott ivre terjedő katalógus nyolc csoportban számol be a muzeum gytijte ményeiről; a rógisógtár 198 tételben 12,7 kor. 70 fill., a pénz- és éremgyűjtemény 498 tételben 1059 kor., az ereklyetár 17 tételben 1015 kor, a természetrajzi ós palaeontologiai gyűjtemény 139 tételben 677 kor. 10 fill., a kép- és képzőművészeti tár 304 tételben 32,212 kor., az iparművészeti gyűjtemény 23 tételben 270 kor., 80 fill., a néprajzi tár 47 tételben 373 kor., 50 fill., végre a könyvtár 701 tételben mintegy 2500 kor értékű múzeumi tárgyakat tartalmaz s a gyűjteményeket 1902. október hó l-jén lezárt leltár szerint tünteti fel. Azóta persze, különösen a rógisógtár a mult őszi s a folyó tavaszi ásatások eredményével ugy számban, mint értékben nagy gyarapodást nyert. Főtitkár bejelentette, hogy Veres Gusztáv festőművész kót igen szép festmónynyel gazdagította a muzeum képtárát; az egyik e.gy jellegzetes csabai férfiarcot ábrázol, a másik az utolsó csabai szárazmalmot örökítette meg. Az igazgató-választmány köszönettel fogadta az értékes adományt. A Magyar Nemzeti Muzeum igazgatósága köszönetét nyilvánította az egyesület azon figyelméért, hogy az országos intézet fennállásának száz éves jubileumán küldöttek útján részt vett s megküldte a nemzeti muzeum száz éves történetét s a jubileumi emlékérmet. K r a m m e r Nándor dr., a muzuem nagy tevékenységű igazgatója, bejelentette a választmánynak, hogy Gyulavarsándon a mult évben oly sikeres eredménynyel Kapor Demeter nevű kézbesítőnk, annak van egy fekete szemű lánya, akit Minkának hivnak ós . . . A többit már nem hallottam. Rohantam, mint a szélvész. Hajtott a szégyen. Mit mondjak még? Megtudtam, hogy a portásnak, meg az öt hivatalnoknak tökéletes igaza volt. Megtudtam, hogy Minka kisasszony nem a zenedébe, hanem varrodába jár s a „Musik" felírású zenetáska csak arra való, hogy elbolonditsa az olyan tapasztalatlan könnyenhivöket, aminő ón vagyok. Megtudtam továbbá, hogy nem ón vagyok az első, aki igy felült Minka kisaszszonynak s most még csak azt szeretném tudni, hogy ki lesz az utolsó ? . . Viaszbaba. Irta: Onorato Tava. Elegáns, kgrcsu alakját beleburkolta a drága cobolykopenybe, feltette tollas kalapját, amely oly szépen fogta körül bájos arcát és mialatt begombolta hosszú, fehér kesztyűjét, beszólt a mellékszobába, a hol leánykáját öltöztették. — Készen vagy, Dorina ? — Igen, anyám. — Menjünk hát! Az ajtó megnyílt s a küszöbén egy édes, kicsi lányka jelent meg, aki vagy nyolc esztendős lehetett. Nagy piros kalap volt rajta, amely alól előre tolult az aranyos fürtök egész tömege. — Milyen édes vagy, szólt a fiatal asszony gyöngéden. Majd megörülnek neked az apácák. — Öregek az apácák vagy fiatalok ? -- Vannak köztük öregek is, fiatalok is. xi legidősebb köztük a fejedelemasszony ós az előtt — tudod — mólyen meg kell hajolnod. — Igen, anyám. A szürkeletben indultak útnak a kolostorba. A társalgóban senki sem volt. Az ablakokon behatolt a napnak utolsó fénye a tágas helyiségbe, amelynek falán egy nagy fekete feszület volt látható. Az anya még jobban beleburkolódzott köpenyébe — fázott; félénken simult hozzá a kicsi lányka. De ekkor már bejöttek az apácák : előbb egy, majd kettő, három, végül őt; mindenikök hosszú köntöst viselt ; övükből rózsafüzér függött alá s közeledtek a rácshoz, amely a zárkákat elválasztotta a profán világtól. Elmosolyodtak s e mosoly az ajkukon hasonló volt a fakó fényhez, mely kivülről hatolt be. Dorina figyelmesen nézte az öt apácát és az előtt, akit a legidősebbnek tartott, mólyen meghajolt. — Jó napot, kicsikém, jó napot ! szólt az apáca ós kidugta kezét a rácson, hogy a gyermeket megcirógassa. A legfiatalabb, egy halvány apáca, keskeny, madonnaszerü arccal, amelyből két nagy kék szem látszott, oly fájdalmas arccal nézett a kicsikére, hogy Dorina valósággal elfogulttá lett. — Hogy hivnak ? — Dorinának. És téged? — Mária Grácia. Tetszik neked a nevem ? — Igen, szép név! Mindig itt vagy ? — Igen. — És sohase mégy sehová. — Nem. — Elégedett vagy ? — Elégedettebb volnék, ha ilyen kedves, kicsi leányka, mint a milyen te vagy, itt lenne s csevegne velem. Nem maradnál itt ? — Oh, az nem lehet, szólt Dorina ós megrázta szőke fejecskéjét. Nekem anyámnál kell maradnom ! — De talán eljösz nemsokára megint ? Oly nagyon szeretném , ha jönnél hozzám ! — Lehet, hogy anyuskám nemsokára megint elhoz. — Várj, majd adok neked valami emléket, hogy a távolban is gondolj néha Mária Gráciára ! Es mig az anya halkan, titokzatos módon tárgyalt a fejedelemasszonynyal, a fiatal apáca egy percre eltűnt a háttérben levő ajtón keresztül ós nemsokára vissza-' térve, kinyújtotta kezét a rácson. Egy kicsiny viaszkbábut adott Dorinának, amely bábunak kék volt a szeme, rózsás az ajka és mezítelen a két lábacskája. — Milyen szép, szólt Dorina sugárzó arccal; nézd csak, anyám, mit kaptam Mária Gráciától! — aztán ugy megcsókolta a bábut, mintha élne. Az édes anya mosolygott s azt hitte, h°gy a kicsikét már félig meghódították. Amikor elbúcsúztak s már a kocsiban ültek, amely haza vigye őket, a hölgy már előre érezte a régi terv édességét: rábízza gyermekét az apácákra ós szabad ura lesz sorsának. Es mialatt a kocsi gyorsan tovarobogott a kivilágított utcákon, gondolatban elvonultatta maga előtt számtalan kérőjét; eltűnődött azon, vájjon melyiket tegye meg élettársának; kinek adja oda szivet, minden gyöngédségét, hiszen Dorina apja már oly régen meghalt. És látta magát az arisztokrata termek küszöbén uj fényben, egy előkelő férj karján, amint fogadja a meghívottak hódolatát. Fólhalk mormogás rebbentette fel álmodozásából. Dorina oda állította a bábut a kocsi ülésének egyik sarkába, letérdelt eleje ós nem törődve az édesanyjával, ki félig elfordulva f ült, hosszan beszólt vele. „ — Édes babuskám velem fogsz aludni az én szobámban ! Majd meglásd milyen j szép szoba ; világoskék a kárpitja ós rózsa | bokréták vannak rajta ; a függöny rózsaszínű és olyan nagy tükör van a szobámban, hogy egészen megláthatod magadat benne . . . A nap egész nap besüt ós már korán reggel hallhatott a kertből a madarak énekét. Ha jó leszel, kiviszlek a kertbe sétálni, hogy lásd a sok tarka lepkét. Aztán majd az anyuska tejet, kávét, vajas kenyeret . . . ! Oh, anyuska nagyon jó ! Hogy is élhettél a zárdában, ahol nincs nap, nincs fény, csak az a nagy fekete kereszt ? És azok a fekete apácák, akiknek alig van hajuk a fejkötőjük alatt, mig az ón anyámnak olyan sok haja van ós én oly szívesen eljátszom vele, mert olyan selymes, lágy ! Ha meggondolom, hogy te abban a csúnya zárdában sohasem láttál napot, pillangót. madárkát! Én biztosan meghaltam volna ott! Az apáczák mind oly szomorúaknak látszanak ott ós Mária Grácia ugy nézett rám, mintha beteg volna. Amikor megcsókolt, mélyen felsóhajtott, mintha azt mondta volna: „Boldog gyermek vagy ; van szép szobád, jó anyácskád és kerted, amelyet beragyog az édes napsugár, amely hozzám, e szük falak közé sohasem hatol be." Szegény Mária Grácia ! Szegény kicsi bábum ! Igazad van, ott oly hideg van s oly nagyon sötét ! A kicsikének gyerekes szavaitól megborzadt a fiatal asszony. A forró megbánás érzése kapta meg a szivét. A gondolat, hogy Dorinát bezárja a zárda falai közé, a kicsiny, gyöngéd lelket rábízza azokra, akik az anyai érzést sohasem ismerték — borzasztónak tetszett neki most. Önzésének miuden kínját átérezte. Itt van, szorosan mellette van az, aki lesz ezután szivének minden gyöngédsége, amelyet egy csúnya pillanatban másfelé akart elpazarolni ! Az anya szive megborzadt a veszély gondolatára, amely legdrágább kincsét fenyegette ! És a gyöngédség heves kitörésével szorosan a karjaiba fogta a kicsikét ós elrejtette arcát annak arany hajába.