Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-12 / 21. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, március hó 12-én 21 szám. II BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kézitatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tudatlanság a közgazdaságban. - márc 11. A pénzintézetek, bankok, takarók pénztárak, kereskedelmi és ipari részvénytársaságok most tartják és tar tották közgyűléseiket, most teszik közzé mérlegeiket, jelentéseiket a lefolyt gazdasági évről. S ez a sok becses okmány gazdasági életünk megannyi ismertetője olyan vad, idegen olvasmány a magyar közönség legnagyobb része előtt, mint akár a szanszkrit irás. Vasy ki olvas nálunk száraz köz gazdasági jelentéseket, azokon kivül, a kiknek ezt a mesterségükhöz tartozik ? Kit érdekel akár a gabona-üzlet, akár a sertés-konzumvásár, akár a nagy pénzintézetek és biztositó-társaságok jelentése, hogy a lefolyt üzleti évben milyen eredményeket értek el, mint működtek, mennyi osztalékot fizetnek ? Ismételjük, senkit, a szakmabelieken kivül. Nálunk csak ott kezdődik az általános érdeklődés, a mikor a közgazdasági dolgok átkerülnek a szomszédos törvénykezési ro vatba. A mikor nagy bukásról, nagy csalásokról s szenzációs közgazdasági botrányról beszélnek. A Panamacsatorna közgazdasági mivoltát csak akkor ismerte meg a világ, amikor ennek révén egy világraszóló botrány keletkezett A soproni takarékpénztár ügyei csak akkor keltettek érdeklődést, a mikor Schladerer vezérigazgató főbe lőtte magát. A szolid intézetekkel nem törődik a nagy közönség. Érdeklődjék iránta az, akinek köze van no zzá, h«agzüc a felelet. Akinek I részvénye van, vagy valamely ösz1 szekötetése az ipari és kereske delmi vállalatokkal. A politikához azonban mindenkinek köze van. Vígan politizálunk, a nélkül, hogy valamely különösebb okunk volna rá S egy merész színházi pletyka mindig nagyobb rétegekben kelt érdeklődést, mint egy tőzsde-esemény. Pedig hát ebben nincsen igazság. Mert kellemesebb lehet ugyan a szerteszálló politikai és művészi pletykával törődni, mint a közgazdasági élet komoly eseményeivel, de talán figyelembe kellene venni, hogy azok csak az élet apró cifraságai, mig ezek az anyagi élet reális alapja. A mely alapokon egy ország bold gulása épül. Tehát amint ér.dekli az embereket a politika mindennapi zajlása — és kell, hogy ez is érdekelje, — azonképpen figyelemmel kellene kisérni ezt a száraz, de becses és tanulságok kai teljes közgazdasági életet. A me lyet azonban nálunk az ördög sem kisér figyelemmel s ezért az intelligens emberek fejében is olyan súlyos közgazdasági trdatlanság honol, ami egyszerűen megdöbbentő. Akár fogadást lehetne ajánlani rá, hogy a magyar közönség háromnegyed része a legelemibb gazdasági dologgal sincsen tisztában. Nemcsak az állam nagy gazdasági ügyeivel, de még egy szerény vidéki takarékpénztár üzleti működésével sem. De azért vígan fel ügyelnek, sőt igazgatnak azokban a vidéki takarékpénztárakban ezek ajámbor és tudatlan urak. S ha_a könyvelő, aki körülbelül az egyedüli hozzáértő ember a társaságban, véletlenül gaz ember, a ió urak sírva okulhatnak s keservesen bűnhődnek tudatlanságukért. I'y körülmények közt szólni sem lehet arról, hogy az alsóbb néprétegekben kellene lölkeltení az érdeklődést a közgazdasági dolgok iránt, amikor A hónapos szoba. Rajz. I. Tavaszi alkonyat volt. Mihály báró az ágyban feküdt ós behunyt szemmel gondolkodott. Senki se higyje, hogy a báró atyai kastélyának mennyezetes ágyában gondolkodott. mint a hogy általában a bárók szoktak. 0 nem igen hasonlított a bárókhoz, — még ősei sem voltak, akikkel hivalkodhatott volna. Nagyatyját ugy hallotta emlegetni, mint félelmetes haramia vezért, aki a dalmát partokon fosztogatá a kalmárokat. Később valami politikai felkeléshez csatlakozott ós erre agyonlőtték, mint efféle hazafiakat. Éppen csak annyi ideje volt, hogy fiát I. Györgyöt, a bárói család későbbi majoreskoját egy Jóczó nevü barátja gondjaiba ajánlotta. Ez a bizonyos Joczó hajdanában ugyancsak banditavezór volt a Karszt bércei között, de szerencséjére egész életében gyűlölte a politikát s igy nem keveredett semmiféle zendülósbe. Mesterségéből szépecskén meggazdagodott és öregségére a vagyonos tisztes polgárokhoz hasonlóan visszavonult az üzleti élettől. I. Györgyöt, a gondjaira bízottat bedugta egy bécsi katonaintózetbe. Evekig nem hallott róla hirt, de a nevelésért járó pénzt pontosan elküldte, iá mikor I. György egy csehországi garnizonban főhadnagyi sarzsival szolgálta a császárt. Joczó testamentumában minden ingó ós ingatlan vagyonát ráhagyományozta, szépen meghalt. I. György forró könnyeket hullatott az öreg bandita emlékére és elhatározta, hogy hazamegy * dalmátpartokra ós szorgalmas kereskedéshez fog. Az égi hatalmak azonban nem engedték, hogy I. Gycrgyből egyszerű kereskedő legyen. Hirtelen kitört a magyar szabadságharc ós Györgyöt ezredével Magyarországba rendelték. Ha György nem lett volna igazi dalmata, a legelő postakocsival elutazik az egyébként müveit embere'c is járatlanom az ilyesmiben. Az alsóbb néprétegek közgazdasági fölvilágositását tehát a szocialisták intézik el, dörögve az átkos tőke ellen, amely pedig mozgatójaminden vállalkozásnak, munkának. Ennek a teljes tudatlanságnak köszönhető az, hogy nálunk a vállalko zás nem tudja megmozgatni a társadalmat, nem tudja rávenni a közönséget arra, hogy kis tőkéjével résztvegyen a vállalatban. Az ilyesmi a tájékodat lan emberek előtt ugrás a sötétbe. Nem tudván a dolog lényegét, nem mernek kockáztatni semmit. A Fortuna-aranybányaféle légies vállalatok persze tudnak mégis aranyos Ígéreteik kel (s talán éppen a nagy tájékozatlanság fölhasználásával) résztvevőket fogni, de a keserű csalódás, ami az ilyen vállalkozások vége szokott lenni, még csak növeli a bizalmatlanságot. Ezért nem létesülnek nálunk a közönség széleskörű érdeklődésén alapuló vállalatok, s ezért általános az a pangás, amit mindannyiszor keservesen panaszolnak föl. Hogyan lehetne e bajokon segíteni ? Ez nagy kérdés, de megoldása fölötte kívánatos. Talán a pedagógia eszközeivel. Az iskolában,-nem csak kizárólag a kereskedelmi szakiskolában,-bővebben kellene tanítani az üzleti élet alapfogalmait. Talán a népszerű előadásokon kellene azokat magyarázni. Mert a mai állapot, ez az általános tudatlanság, lesújtó ós káros. Iparoktatásunk. A csabai Iparos továbbképző második vizsgája. G e 1 1 ó r i Mór, kir. tanácsos, az országos iparegyesület igazgatója egy nagyváradi nagyérdekü felolvasásában tüzetesen erre bérces hazájába. Dd György dalmáta volt s hamarosan belátta, hogy a háború a leghasznosabb, a kereskedésnél is többet ér. A hadjárat után a katonai sematizmus I. Györgyöt kapitányi rangba emliti, tiz óv múlva pedig, ezredes korában megházasodott. I. György eddig várt a házasságával — még elfelejtették az atyja viselt dolgait — ós nem is igen volt, akit elvegyen. Egy katonai parádén megakadt a szeme a slezvig-holsteini nagyhercegség kamarai jószágigazgatójának a bronzarcu, elhízásnak induló ezredesen. S erre az öreg jószágigazgató megsimogatta a parókáját: — Azzal a szegény Minával mégis csak kellene valamit csinálni, — gondolta a jóazágigazgató és három hónap múlva egy igen szegény, de gyönyörű bájos gróf kisasszony lett az ezredes felesége. A grófkisasszony feltűnő rövid idő alatt fiúval ajándékozta meg az ezredest, s a fiúnak, keresztapaságát a nagyherceg ur volt kegyes elvállalni — mig a később született leánykát csupán a rangban a legidősebb őrnagynó tartotta a keresztvíz alá. Az ezred hölgyei annak idején sokat beszéltek arról a csodálatos külömbsógről, amit a fenséges hercegek tesznek a fiu ós a leánygyermekek között, — de az ezred hölgyei hiába fecsegtek, az ezredes nemsokára tábornok lehetett ós a császár születésnapjára báróságot adományozott neki. I. György báró ezután sokszor ültette a térdére I Mihály bárót ós elgondolkozva fújta a csibukfüstöt a gyermek keskeny szőke feje körül. Ha senkisem hallotta, igy dünnyögött a fiu fülébe: — Fenséges ur, köszönöm a báróságot," habár a grófságot is megérdemeltem volna. foglalkozott a kisipar fejlesztése praktikus programmjának kérdésével. A kisipar fejlesztésének kérdését két csoportba osztotta. Az egyik a törvényes intézkedések csoportja, a másik a kisipar technikai fejlesztése. Amazok közé tartozik : az ipartörvény módosítása, nevezetesen a képesítés komoly igazolása, a tanoncügy, a a segédügy rendezése, az ipartestületi hatáskör kibővítése, a mestervizsga és az iparoktatás rendezése, a házalás, a vándoripar, a vásárügy, a fegyencipar rendezésének kérdése is, ezenkívül sok apró detaílkórdós. Emezek keretébe tartoznak a következő fontosabb kérdések: a szövetkezetek ós pedig nyers anyag beszerző-, termelő- és hitelszövetkezetek, árucsarnokok, közmühelytelepek, mestertanf o 1 y a m o k, modern gépek, szerszámok terjesztése és a termelt cikkek jobb keres kedelmi értékesítése. E kívánalmak teljesítése kétségkívül fontos közgazdasági kérdés. -iegsürgösibb az iparos hitel ügy rendezése, mely célra a szövetkezeti intézmény kiterjesztését veszik tervbe. Eaután azonban a praktikus kisiparfejlesztés kérdése következik, melyről következőket jegyzi meg a felolvasó: Jogosult kívánság, sőt a legsarkalatosabb dolog a kisiparnak gépekkel és uj szerszámokkal ós eszközökkel való ellátása s ezzel a kisipar versenyképességének jelentékeny emelése, sőt arra való képesítése, hogy a gyáriparral a versenyt sikerrel fölvegye. Idetartozik a közmühelytelep létesítése ott, ahol erre a viszonyok megfelelőek ós igen fontos az a fölmerült javaslat, hogy az állami ipariskolák pótolják a vidéken a technológiai iparmuzeum föladatait, segítsék a rajztermük é 3 mintagyüjtemónyük révén a kisiparosokat a tervezésben, tájékozzák őket az anyag, a szerszám és gépek beszerzési forrásai felől, sőt a fontosabb gépeket mutassák be természetben időleges kiállításokban is. Példát vehetnénk e tekintetben az osztrák kereskedelmi ós iparkamaráktól, melyek szókhelyükön külön iparfejlesztő intézeteket létesítenek. Ezekben ki vannak Senki sem tudja, mórt szólította fiát fenséges urnák a tábornok, valamint az is titok ma már, miért becsülte fia saját érdemeit. Elég annyi, hogy I. Miliály fiatalsága elején iskolába került és a tábornok tiszteletteljes hangon levelezett vele. A tábornok leveleiben rejtelmesen czólozgatott fiának magas hivatására ós sohasem mulasztotta el arra figyelmeztetni, hogy ő nem közönséges halandó. Eközben meghalt a jó slezvig-holsteini herceg, I. Mihály keresztapja ós a tábornok egy álló óvig elkerülte a víg mulatságokat és fiával fekete szegélyű papiroson levelezett. Mihály éppen hadnagyi kinevezését várta, mikor hirtelen megszökött állomás helyéről, Krakkóból. Természetesen nem egyedül szökött. Tizennyolc éves korában nem szokott az ember egyedül szökni, ha énekes lányok is vannak a világon. A zsandárok a félországon át üldözték a szerelmeseket, majd megtalálták őket, de a tábornok nem akart többé Mihályról tudni és az énekes leányról sem. Sok idő mult el. Négy óv, öt óv . . . Konstantin Mihály báró egyszerre a Nefelejts utcába került, hónapos szobába, az ágyban feküdt ós álmodozott. II. A hónapos szobák között is vannak olyanok, ahol fejedelmi sarjak is bízvást ellakhatnának. Az a hónapos szoba, amelyben Konstantin Mihály báró lakott, nem fejedelmi sarjaknak, de még csak jól fizetett magánhivatalnoknak sem volt berendezve. Ez a hónapos szoba ugyanis azon hónapos szobák közül való volt, amelyeket