Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-01 / 18. szám

iem törődnek a házfeloszlatás hirével, mi­itán abban biznak, hogy az uj választások­jói erőben gyarapodva kerülnek ki és más oártbelieket is köteleznének a választók, logy ne szavazzák meg a katonai javas­latokat. Függetlenségi körökben még az a hir is el van terjedve, hogy a mostani ob­strnkciónak a szabadelvű párton is többen örülnek. Állítólag elég szép számmal van­nak azok a szabadelvű párti képviselők, akik megigórték választóiknak, hogy sem­miféle terhet meg nem szavaznak. Ezek közül, mint mondják, néhányan bejelentet­ték már, hogy a katonai javaslatokat nem szavazzák meg; a nagyobb része azonban húzódozik a nyilt színvallástól s valószínű­leg betegek lennének, ha szavazásra kerülne a dolog. De szavazásra nem íog keiülni az ellenzék véleménye szerint, hanem Széli kerül le a bársonyszékből. Ilyen a helyzet: két oldalról megvilá­gítva, kiki igazodhatik a saját pártállása szerint. Nagy feltűnést keltett Barabás Béla beszédének egy pontja, melyben a magyar és osztrák korona összeférhetetlen­ségének felvetését emlegette. Feltűnő ós különös volt a mondás, azonban a függet­lenségi párton mindjárt észrevették annak belső pártéleti hátterét. A függetlenségi párt legutóbbi ülésén ugyanis, különösen a fiatalság követelte az obstrukoió szigorú folytatását, mig az öregebbek nem heves­kedtek ennyire. Az ellentét kissé éles lett ós majdnem szakadásra vezetett. Amint mondják, a fiatalabbak már azzal is fenye­getőztek, hogy kilépnek a pártból. Ez eset­ben M e z ő s s y Béla lett volna a vezérük. E bonyodalomban felmerült az a kérdés is, hogy negyvenkilences pártot kellene alakí­tani, mely az 1849-iki helyzet akkori elvei s a nevezetes debreceni országgyűlés alap­ján állana. E pártban mindenesetre ott lett volna — körülbelől, mint vezér — Ba­rabás Béla és Lengyel Zoltán. Azon­ban az ellentétek kisimultak s az öregek Kossuth Ferenccel együtt elfogadták, hogy kíméletlenül folytatják az obstrukciót. Ez a háttere Barabás beszéde említett részének és ilyen világításban ért­hető is a heveskedése. Igy áll a mai magyar politika. Az állami tisztviselők özetésjavitása A gyulai állami számvevőségi tisztviselők mozgalma. * - - «/.™™nlnm nriolír Q fl TofftUVanHP7fi51 V ó b 1 nem minden osztálya előhozakodik, a szám­vevőségi tisztviselőkbizonyára alegteljesebb joggal indíthatnak mozgalmat érdekeik figyelembe vétele iránt, mert egyetlenegy osztálylyal szemben sem kiáltóbb az igaz­talanság, nagyobb a sérelem, mint a szám­vevőségi tisztviselőkkel szemben, kiknek sem működése, sem előképzettsége nem talál méltánylásra. A számvevőségi tisztviselő nélkülöz­hetetlen alkotórésze az állami szervezetnek. Zaj nélkül, szerényen, csendben működő kereke ő a nagy állami gépezetnek, fontos működése csak saját öntudatában nyer el­ismerést. A legközvetlenebb ellenőrzője az állami, törvényhatósági ós községi közva­gyonnak, felelőssége tehát minden más osztályánál nagyobb, mégis ő az, aki a számviteli ellenőrzés ós a közigazgatási segédszolgálat kettős terhe alatt nyögve, munkával elhalmozott állapotában annyi méltánylásra sem talál, hogy előképzettsége ós működésének fontossága, a négy polgári osztályt végzett kiszolgált altisztekből álló kezelőszemélyzettel szemben megkülönböz­tetést nyerjen. Az érettségi ós államszám­viteli államvizsgát tett számvevő éppen ott kezdi pályáját, ahol a négy polgárit végzett­aktamásoló irodatiszt; ott is végzi, mert éppen annyi időt kell töltenie a fizetési osztályokban, mint amannak. Az 1902. évi III t.-c életbeléptetésé­vel ujabb, nehéz kötelesség hárult a pénz­ügyi számvevőségekre a vármegyei pénztár ós számvevőség államosítása folytán. Egy szakképzett számvevőségi tisztviselőnek tehát oly ismeretkörrel kell birnia, minőt a közigazgatás két ágán megosztva kell el­sajátítani egy-egy jogvégzett fogalmazási tisztviselőnek s ezen kiterjedt munkakör­ben végzett, nagy felelősséggel terhelt munkáért minő a javadalmazás ? Epp azon fizetési osztály ós fokozatban kezdik szol­gálatukat, inint az aktamásoló irodatisztek ; kötelességben, felelősségben, előképzettség tekintetében megkülönböztetik őket eme­zektől, de fizetésben nem. Tetőzi a szám­vevőségi tisztviselők sérelmeit, hogy ked­vezőtlen kilátásaik vannak a magasabb állások elnyerésénél is. Az 1902. évi állami költségvetés szerint rendszeresített létszám a pénzügyi számvevőségeknél: 319 szám­tiszt, 309 számellenőr, 214 számvizsgáló, 68 számt?nácsos, 6 pénzügyi tanácsos; tehát a magasabb állások száma, a meg­előző kisebbekkel szemben folyton keve­sebb s igy az azokba jutás fokonként las­súbb, kedvezőtlenebb lesz. A VIII. fizetési osztályba jutás a számvevőségi tisztviselő előtt csak ábránd lehet, mert mikor látja, hogy a 20—25 évi kitr JŐ szolgálat után főnöki állásra kinevezett tisztviselők, az 1902. óvi III. t.-c. életbeléptetésóvelmeguövakedett hatás­kör s felelősség mellett sem lettek szám­tanácsosokká, mit remélhet a tisztviselői kar ama része, amelynek —minoen kivá­lósága dacára — főnöki állás nem jutott ? TT.'zeri sár«lmek hatása alatt a ffvulai selők javadalmazásának minimuma az uj fizetési tervezet alapján, a XI. fizetési osztály 2. fokozatával legyen megállapítva, : a számvevőségi főnöki állások kizárólag a VII. fizetési osztályban rendszeresittesse- j nek a kisebb igazgotósági kerületekben is, mig a nagyobbakban a főnöki állások a 1 VII. s a helyettesi állások a VIII. osztá- j lyokban szerveztessenek, végül az egyes fizetési osztályokba sorolt számvevőségi állások száma, a fogalmazási tisztviselőké szerint arányosittassék. Bizonynyal rokonszenvét ébreszt a számvevőségi tisztviselők mozgalma minden körben, mert a számvevőségi tisztviselők jelentékeny hányadát képezik az állami tisztviselői testületnek s egy tisztviselői osztálynál sem égetőbb a méltányos ren­dezés kérdése, mint náluk, akiknél a tö­rekvések nem az egyéni hiúság kielé­gítésére, sem a már megszerzett jogok kiterjesztésére, hanem a megélhetést lehetővé tevő, minimális fizetés megszerzé­sére irányulnak. Törvényhatósági közgyűlés. Békésvármegye törvényhatósága teg­nap tartotta ez évi első közgyűlését. Elég hosszú, 101 pontú tárgysorozat került tár­gyalás alá, melyhez még póttárgysorozat is járult. A közgyűlésen nem nagy számmal jelentek meg a bizottsági tagok és a köz­ségek többsége még egy taggal sem volt képviselve. Nem sokan voltak tehát a vár­megyeház termében, s a ritka sorok is megfogytak délfelé, a vonat indulására. A közgyűlés sima lefolyású volt, egy­másután váltak határozatokká a javaslatok. Nagyobb vita csupán a gyula barakonyi vasút tárgyalásánál volt, néhány feszólalás pedig a vadászati törvény módosítása ügyénél. Az alispáni jelentós a vármegye köz­ügyeiről s a mult év decemberi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről, a hivatalos lapban megjelent s igy felolva­sását nem kívánta a közgyűlés. A jelen­tést elfogadták s megbízták az alispánt, hogy az Erzsébet-szobor elkészítésére a szer­ződést Felek Gyulával kösse meg. F a­d r u s z Jánosnak pedig köszönetet sza­vaztak azért, hogy Felek Gyulának mii • termét átengedi s munkájára felügyel. Fábry Sándor alispán l/f, méretben bemutatja a gyulai születésű Felek Gyula szobormintáját, mely a művészeti igényeknek megfelel. Az eredeti szobor karrarai márványból lesz. Jelentette még, hogy G 1 a s n e r mérnökkel összekötte­tésbe lépett, ki báuyatutajdonos is ós való­színű, hogy a szobor alapzatát ajándékba kapja a vármegye. Indítványozna, hogy a szobor a Göndöcs kertben, a rondóban állit­utmesteri tanfolyamokat létesít s azok költségeihez a törvényhatóság részéről való hozzájárulást kór. Tíz ilyen tanfolyam volna állítandó, abból a célból, hogy a kisebb átereszeket, hidakat az innen kike­rült egyének építsék s ne az állami mér­nökségek. Minden útmester után 60 koronát kór a miniszter s óvenkót hót behívandó útmester ellátása fejében 270 koronát. Meg­szavazták. A belügyminiszter rendeletét magán­célokra szolgáló kompok hordképessógóre vonatkozó szabályrendelet alkotása iránt, tudomásul vették s a rendelet alapján al­kotott szabályrendeletet elfogadták. A bel­ügyminiszter, a vármegye építkezési sza­bályrendeletének 9. §-át hatályon kivül helyezte hivatalból, miután a kisebb épít­kezésekre elöljárósági engedélyt rendel, mely nem elégséges. A közgyűlés tudomásul vette a rendeletet s azt tudatja a tisztviselőkkel; a szabályrendeletet azonban most meg nem változtathatja, mert az jóváhagyás végett fenn van. Szombathelyi Gyula nyugal­mazott főszámvevő temetési költségeit, más egyéb alap hiányában, a törvényható­ság a nyugdijalap terhére szavazta meg. A belügyminiszter e határozatot nem hagyta jóvá, miután a nyugdijalapból se­gélyek nem utalványozhatok. A közgyűlés ugy határozott, hogy a belügyminisztert még egyszer felkéri a temetési költségek jóváhagyására, azon indokból, hogy a fő­számvevő vagyontalan családot hagyott hátra s igy a miniszter ez egyszer elte­kinthet a szabályos szigorúságtól. A földmivelósügyi miniszter már ré­gebben 20,000 korona államsegélyt adott a vármegyének munkásházak épitósi cél­jaira s utóbb megengedte azt is, hogy az összes segélyből egy helyen építse fel a vármegye a munkáslakásokat: miután a segélynek több község közt való megosz­tása nem célszerű. Hogy az összeg melyik községben legyen felhasználandó, erre nézve, a. járási tőszolgabirák véleményét is meghallgatta a vármegye. A munkáslaká­sok hiánya különösebben érezhető Gyulán, Csabán stb., a legnagyobb szükség ezekre azonban Békés községében van, üol a leg­több lakás nélküli munkás található. Az állandó választmány javasolja is, hogy a közgyűlés Békésnek adja ki a miniszter segélyét. Azzal a feltétellel azc ián, hogy a község maga is törődjék a n­kások sorsával s lehetőség szerint y­nyitse meg neki az építkezést. Adjoi í­ieg az ópitkezéshez szükséges anyag mC, vagy telket a munkásoknak. A seg( ../bőí személyenként 600 korona osztható i h* pedig az illető a község részéről valaor'ven segélyben részesült, még kevesebb. A 600 koronát 12 óv alatt kell egyenlő részletek­ben visszafizetni. Kisebb segélynél termé­szetesen a részletek is kisebbek. Az illető munkás, ki a segélyt kapta, köteles be­iratkozni a munkás ós cselédsegélypénz­tárba. A segélyeket az elöljáróság és egy -i" ' - -C -í „ A

Next

/
Oldalképek
Tartalom