Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-01 / 1. szám

Frigyes, Klein Manó, dr. Dezső János, Löffler Gyula, Kis Vilmos, dr. Lipthay Kisfaludi Sándor, dr. "Weisz Frigyes. Kö­vesdi Gyula, Krischbaum Manó, dr. Serly Sándor, Szalay Gyula, Kvasz János, Iby Dénes, Major József, Nagy Ignác, Szakáll Pál, Polgár Mózes, Kiss László és Szemere Géza. — A csabai daloskör ünnepélye, A csabai daloskör az év raultával töltötte be fennállásának tizedik esztendejét, mely idő alatt a közönség rokonszenvét szerezte meg magának s magas művészi szinvonalra emelkedett. A kiváló egylet legutóbbi ülé­sén elhatározta, hogy fenállásának tizedik óvétjfényes ünnepséggel üli meg. A dalos­kör ünnepe február elsején lesz, olyan műsorral, mely a közönség érdeklődését a legmagasabbra fogja fokozni. Az ünne­pélyre meghívják Békés vármegye összes dalos egyesületeit s egyszersmind megtart­ják a megyei dalosszövetség uj közgyűlését. — Előléptetés. A gyulai folyammér­nöki hivatal képviselőjét P ó s a Károly kir. mérnököt a földmivelésügyi miniszter főmérnökké léptette elő. — Az aradi román szentszék ós egy miniszteri rendelet. Wlassies Gyula vallás­és közoktatásügyi miniszter leiratot intézett a román szentszékhez, amelyben meghagyta, hogy a csabai és temesvári állami gim­názium román tanulóit a vallástanra magyar nyelven tanítsák. A szentszék még eddig nem hajtotta végre a miniszter rendeletét, sőt feliratot intézett, amelyben kijelenti, hogy a miniszteri leiratot véleményadás végett elküldötte a metropolitának. — A csabai állami gyermekmenhely. A magyar kormány kumanitárius alkotásai között elsőrendű helyet foglalnak el a 6 — 12 és 12—15 éves elhagyott gyermekek ellá­tására és nevelésére hivatott állami gyer­mekmenhelyek ; ily intézmény várme­gyénk területén kettő nyer berende­zést : a gyulai és békéscsabai A gyulai menhely már régebben fejt ki áldásos mű­ködést s mint tudjuk, a mai nappal telje­sen állami szervezettel bir. A csabai állami gyermekmenhely még csak most van alaku­lóban; a község ugyan már régebben fel­ajánlotta céljaira a Simay-telket, amit az állam el is fogadott, de a községi határozat némi módosításra szorul. Nevezetesen a község a teleknek csak örök haszná­lati jogát ajánlotta fe az államnak a dologi kiadásokat i ^vállalván ; az állam azonban a telek tulajdonjogát kí­vánja, mely esetben a községet a jövőben mi kiadás sem terhelné. A községi képvi­selőtestület legközelebb fog gyűlésében e kérdéssel foglalkozni. — Kinevezés. Á d á m f y János ok­leveles mérnököt a földmivelésügyi minisz­ter a folyam- és kultúrmérnökön létszá­mába kir. segódmérnökkó kinevezte és szolgálattételre a szolnoki folyammérnöki hivatalhoz osztotta be. — '"Sült közsé.ek. Pasztaszenttor­nya és S/^badszenttornya községeket a törvényhatósági bizotság folyó évi decem­íberi közgyükén hozott határozat értel­műében, vagyonílag is egyesittette. Az egye­sített községek Szentetornya név alatt működését 1903. évi január. 1-én kezdi meg. — A bekésvármegyei óvónők kőre. Már többször megemlékeztünk azon mozgalom­ról, melyet Békésmegye óvónői indították, óvónői kör alakítása végett. Rezey Szil­viusz tanfelügyelő az alakítás kérdésének megbeszélése végett szombaton értekezletre nivta össze az óvónőket. Az értekezleten a megjelent óvónők nevében D a p s y Gi­zella s a békésvármegyei általános tanítók egyesületének válatszmányi tagjai felszóla­lásai után azon elvi álláspont jutott kife­jezésre, hogy a bekésvármegyei óvónők egyesülése s érdekeiknek érvényre juttatása legcélszerűbben történik az által, ha a tanitó egyesület keretében külön szakosztályt ala­kítanak s a vármegyei tanitó-egyesület alap­szabályai ehhez képest nyernek módosítást. — Közigazgatási tisztviselők jelvénye. Érdekes eszmét vetett föl ós közölt a vár­megyékkel Maros-Tordamegya alispánja. Azt indítványozza ugyanis, hogy a vár­megyék adjanak minden választott tiszt­viselőjüknek nemzetiszínű kokárdát. Az átirat ugy tervezi ezt a kokárdát, hogy az nemzetiszínű szalagból és a magyar cimerpajzs összetételéből álljon. A kokárdát azzal indokolja meg Maros­Tordamegye alispánja, hogy az ilyenfajta jelvény nagyban hozzájárni ahhoz, hogy a magyar államegység külsőleg is jobban ér­vényre jusson. Tervezi pedig ugy ezt az ujitást, hogy a megyei tisztviselők necsak hivatalos órák alatt, továbbá kiküldetések, kiszállások és a felekkel való tárgyalás közben köteleztessenek a jelvény viselésére. — Karácsony a kó ^lan. A gyulai megyei kórházban is ' yfa ragyogott a szeretet ünnepén. -ül gyülekez­tek a betegek örömmel, reménységgel. Az ünnepélyen az irgalmas nővérek énekeltek Niedermayer Antal kántor vezetése mellett. Majd egyik beteg csinos beszédben fejezte ki háláját és köszönetét a maga ós betegtársai nevében is, a nemesszivü em­berbarátoknak s az intézet vezetőségének a jótékonyságáért. Azután Be rkes Sán­dor dr. igazgató mondott pár buzdító, biz­tató szót, kiemelve, hogy az ünnepély a nemesszivü emberek érdeme s bátorította a beteget, hogy bízzanak a jövőben, Isten irgalmas jósága visszaadja mindenkinek el­vesztett egészségét. — A második kará­csonyfa a kórház belgyógyászati osztályá­nak nagyterméhen volt felállítva. Ide se­reglettek a kórház összes fennjáró betegei s a diszes karácsonyfát a beteg gyermekek serege, közel negyven gyermek vette körül. — Gondnok választás- mezőberényi I. ker. ág. ev. egyház legutóbb tartott köz­gyűlésén gondnoknak E i 1 e r Józsefet választotta meg. — Árlejtés a vármegyén, a vármegye jövő óvi irodaszerek, világítási anyag s ru­hanemű szükségleteire hirdetett pályázatra beérkezett ajánlatokat a vármegyei árlej­tező bizottság már fölülbirálta. Az iroda­szerekre egyedül Dob ay János gyulai cég tett ajánlatott 35°/ 0-ot engedve a ki­kiáltási árból. A bizottság az ajánlatot elfogadta. A ruhanemüekre három ajánlat érkezett be. F e u e r Márk a 2780 korona kikiáltási árból 24°/ 0-ot, Csirke Mátyás 23Va%­o t s B 1 u m Sándor 11%-ot enged­tek. A bizottság 0 s i r k e Mátyás ajánla­tát fogadta el. A világító szerekre Eeis­n e r ós Wolf egyedüli aj ánlatát fogad­ták el. — Elnökválasztás. Az orosházi izr. hit­község karácsony napján tartott közgyű­lésén választott hitközségi elnököt. Három jelölt közül D é g i Gyulát választották meg. — Meglopott sertóskereskedö. Jaroli András orosházi sertóskereskedö a hót ele­jón Budapesten időzött. Sertésein túladott ós tömött tárcával indult hazafelé Útköz­ben azonban, — a bókésföldvári állomáson nagy rémülettel vette észre, hogy pénztár­cája hiányzik, melyben összesen 2960 ko­rona volt. A tetrest nyomozzák, de mind­ezideig nem került kezre. — A Kolozsvárt megalakult „Békés megyei Egyetemi Ifjak Köró-"nek elnöksége ezúton is szives tudomására hozza ugy a tanuló ifjúságnak, mint a szülőknek, hogy kolozsvári tanulmányi s tartózkodási költ­séget illetőleg készségesen nyújt felvilágo­sítást. Ezirányu bórmentes levelek akár az elnökség, akár a titkár címére (G a a 1 Pál egyetem, Kolozsvár küldendők.) — Vallásos estólyek. Az orosházi ág. hitv. ev. egyház Kovács Andor lelkész kezdeményezése folytán s rendezése mellett a téli időszakban vallásos estélyeket tart. Az estólyek előkószitóse s élvezetessé tótele érdekében nagy buzgóságot fejtenek ki a lelkészek és a tanítói kar. Az első estély jövő kedden este 6 órakor, a polgári kör nagytermében lesz. — Rendőí, aki vadorzó. Nagy Ferenc gyulai rendőr nem tartotta összeférhetlen­nek hivatásával a vadorzás mestersógót. A napokban egy gyulai „hírhedt" vadorzóval, Csűri Pistával ós János nevű testvérével kimentek egy idegen vadászterületre va­dászni. Több nyulat és egy özet teritettek már le, midőn a lesben álló Dávid János városi erdőőr több vadőrrel együtt reájuk támadt s elszedték tőlük a zsákmányt ós a fegyvereket. Nagy Ferenc büntetést is kap és ezenfelül még a hivatalát is elveszti. — Marólúgot ivott. Kiss Sándor oros­házi levélhordó Margit nevü két éves leánya vigyázatlanságból marólúgot ivott, s csak a gyorsan alkalmazott orvosi segélynek köszönhető, hogy életben maradt. A szeren­csétlenségért senki sem terhelhető, mivel édes anyja mosás közben, miután marólúgot egy csészébe öntötte, hirtelen rosszul lett. A kis leány pedig ezalatt felvette a csészét ós ivott belőle. — Számtalan elismer levél ós hírneves orvosok aj ánlj ák, hogy Ar: egónysóg angol­kór, mell-tüdőbaj, g. •,. • -ség, skrofulózis ós hasonló bajok elhdri" li; i és keletkezé­seik meggátolására föli y. xtatlan jó szer a Zoltán-féle csukamájo jj. Kellemetlen szaga, ize nincs, miért gyermekek, valamint felnőttek szívesen veszik be. Nagy taperejó­nól fogva kiváló erősítő ós könnyen emészt­hető szer. Üvegje 2 kor. a gyógyszertá­rakban. — Eltűntek. Kiss István békési lakos ismeretlen helyre távozott a községből. Nő­telen, termete közép, arca hozszúkás, haja barna. Hasonlóan eltűnt Fazekas Imre nevü 14 éves fiu Szeghalomról ós D e m i Lipót Csorvásról atyja házából .Mind három­nak köröztetését a hatóság elrendelte. Szabadságharci visszaemlékezések Irta : Zlinszky István. II. Soborsinból tovább vonulva, sok nél­külözés között érkeztünk Ternovára, ahol már az orosz hadsereggel, illetve fannak kü ldötteivek érintkezési léptek a mi vezé­reink, A a fegyver-letételről kezdtek a tá­borban beszólni. Ott egy reám nézve örökre emlékeze­tes ós feledhetlen esemény adta elő magát, melyet el kell mondanom. Egy hosszú utcában a házak ós kerí­tések mellett voltunk elhelyezve, ós pedig az egyik oldalon mi, az Attila* huszárok, lovaink a fal mellé pányvázva szálazgat­ták a requirált szénát, a másik oldalon pedig a Radeczky huszárok. Egyszer ugy d. u. 2 óra tájban nagy zaj támadt, és pedig a*on ok miatt, hogy egy gyerkőc hadnagy ócska valami resoni­rozás miatt, arcul ütött egy öreg huszárt, mire a Radeczkyak fellázadtak, s miután már akkor el volt közöttünk terjesztve, hogy le kell raknunk a fegyvert, mert már Görgey is megadta magát stb. De egyszer­smind az is beszéd tárgya volt közöttünk, hogy a tiszteknek az lett igórve, hogyha a sereget mindenestől átadják, hát a tisz­tek kegyelmöt és szabadon bocsájtást nyernek; — a Rideczky huszárok a fen­tebb elmondott eset miatt nyergelni kezd tek, s kimondták, hogy ők nem adják meg magukat, hanem Komáromba mennek Klap­kához. No hát ki volt ezen vad eszmének nagyobb pártolója, mint jó magam, siettem is a legénység közó az eszmét terjeszteni s erősen lázítottam, hogy mi i« kövessük a Radeczkyakat. A tisztikar meg volt rémülve, mert attól lehetett tartani, hogy az egész had­sereg követi ezt a — belátom — oktalan tervet. Engem valaki — az én véleményem szerint — egy élelmezési tiszt, a ki körü­löttem sonfordált, mikor nagy buzgalom­mal kapacitáltam a legénységet a komá­romi útra — feljelentett mint lázitót. Mi­előtt tovább mennék elbeszélésemben, előre kell egyet s mást bocsájtanom. Engem, mint gyereket sehol sem akar­tak bevenni honvédnek, mindenünnen az­zal bocsájtottak el, hogy „ráérsz még öcsém, majd rád kerül a sor, nem lesz ennek a háborúnak oly hamar vége". Én azonban nem nyughattam, s égtem a vágytól a honvédek sorába állni. Értesültem, hogy egy hasonkoru bará­tomat, Szűcs Lajost gr. Wartensleben Ágos­ton, a ki alezredes volt az Attila huszá­roknál, bevette, én tehát elutaztam, felke­restem a táborban ;s kértem, hogy vegyen be huszárai közó. És ő bevett, s egy ma­gamforma nyápic termetű maródi huszár­ról leszedette a ruhát, s engem ott a tá­borban azonnal besorozott s altisztté ki­nevezett. Boldogult atyámnak jó barátja volt a gróf, s erre való tekintettel velem is, Szűcs Lajossal is atyai jó indulattal bánt. Sokszor jött hozzám a napos altiszt s felszóllitott, hogy rögtön menjek alezre­desi raportra. Eleinte halálra rémültem, mert azt hittem, hogy járatlanságomban valami hibát követtem el, pedig a rapport többnyire ily formán folyt le : — Jelentem alássan alezredes uram, parancsára megjelentem. Az alezredes gyönyörű magas, daliás alak volt; fekete szakái környező férfias arcát, erős hajlású sasorra, szúró fekete szemei s az ezeket övező Széchenyi Ist­vánéhoz hasonló szemöldökök kedvessé tet­ték arcát, ámde ha szemei megvillámlottak, üa haragudott, épen oly félelmessé is. Rendesen majd egy öl hosszúságú csi­bukszárból dohányzott, s midőn beléptem rögtönzött tábori sátorába, ezzel állt elém, s miután hosszasan nézett reám, tetőtől talpig végig nézegetve, mialatt engem a hideg rázott, — egyszerre elmosolyodott s szólt : — Éhes kend? — Igenis éhes vagyok, jelentem alásan — mondám megörvendeztetve a kegyes sza­vak által. — No hát egyék kend a teremtésit, ott van egy kis maradék. Ezek után folytatom ott, hol elhagy­tam, t. i. a lázitásnál. Az én legényeimnek tetszett az eszme annál is inkább, mert az egyik főhad­nagy Bucsi Mihály (néhány éve halt meg Mező-Turon, a hová való volt) valami fe­lett összekapott a tisztikarral, s kirohanva lóra ült, s pisztolyát kilőve, odakiáltott : — Ide Attila, nem adjuk meg ma­gunkat ! , . . Midőn ezen esemény felett örvendezve lóra ülni akartam, jött a napos káplár, s mondja, hogy rögtön menjek alezredesi rapportra. Kissé roszkor jött ugyan, de hát a parancs csak parancs, siettem eleget tsnni, megvallom abban az édes reményben, hogy a sok savanyu szilva és sületlen gyenge kukorica után jól fog esi valami jó ebéd maradék. Benyitottam egy alacsony szobába, a hol vagy 15—20 tiszt volt együtt óriási füstben, s számos már üres boros üveggel' megrakott asztal körül hangosan viut­koiva. — Jelentem alásan alezredes uram, parancsára megjelentem. No gondoltam, most jön majd a kel­lemes kérdés, hogy éhes-ó kend ? De fájdalom, nem ebéd jött, hamu, jött a - fekete leves, a minőt sem ir előtt, sem azután nem pipáltam ! Előttem állt a gróf, szemeiből villámo­kat szórva reám, mig én álltam előtte min, a cövek, várva az eljövendőket. Egyszer azután megszólalt, akár t, mennydörgés: — Hallja kand gazember! hát azért léptettem ón kendet elő, hogy így vis«za éljen jóságommal, hát kend még lázítani mer, hát kenc nem tudja, hogy a lázitó­nak büntetést a golyó, kend is lázított kendnek a büitetése is halál, vigyétek ós lőjjétek főbe £ gazembert! Hogy főb nem lőttek, az bizonyos mert ha megf.gacták volna berúgott al­ezredesem paraesát, most nem untatnám itt önöket, de azt, hogy mikép jutottam ki a szobábol, ogyan kerültem az embe­reim közó, azt iáig sem tudom, csak arra emlékszem, hq;y lovam mellett voltam de hogy mikép juhottam oda, arra nem' emlékeztem akbr sem s nem emlékszem most sem ! Az az iszoyu gondolat foglalta el egész valómat, így alezredesem most berúgott fővel agjn f 0g lövetni - mert józanul tudtam, hgy nem tette volna — s most annyi csa, annyi szenvedés ós nélkülözés után il dicstelenül pusztulni el, iszonyú féleleméi töltött el. De hát itt va^ok. Harmadnapra ^en események után Boros-Jenőbe vonul nk, ahol augusztus 19-én a muszka hac»reg kezébe, az Aczél­kastély mellett akk(^ elterülő legelön le­raktuk a fegyvert, a muszka foglyokká lettünk. y Szegény alesred<\ «\et, gr. Warstensle­ben Ágostont pedig i in várfogságra Ítél­ték, mint volt régi os-trák katonát, mely­ből hót évet ki is tömött Kuffsteinban, s azután haza bocsájt,ván, többször volt szerencsém vele találk sni Gombán, Pest­megyében, s middannyi zor el mondám néki, hogy: — Ugyó Guszti bátyám jobb lett volna akkor a helyeü, hogy főbe akart lövetni, ha élünkre áll volna s átvágtuk volna magunkat Komáiomba . Most már ő is nyugszik a daliás vitéz, s nem sok idő mulvi ismét alezredesi rapportra megyek maram is, az egykor legfiatalabb huszár. t Mulatságok. — Tisztviselők hangversenye A csabai tisztviselők, mint irtuk, február hó 7-ikón rendezik hangversenyüket s táncvigalmukat nyugdíjintézetük javára. A fővárosi művé­szeken kívül, megyebeliek is fognak sze­repelni a műsorban ; eddi£ közreműködé­süket megígérték Székely Sándor, K ovalszky Róbert ós VI a j o r Simon, kinek hegedüjátóka feltünlst fog kelteni. A rendezőség a legszorgalaasabban mun­kálkodik a közönség órdeklőlése közepette. — Gazdabál. A csabai szép gazdalányok minden bizonnyal érdeklődéssel várták már, hogy mikorára tűzi ki a gazda kör ren­dező bizottsága a minden évben visszatérő gazdabál idejét. Elhatározták már a nap ját: január hó 17-ikén lesz a Vigadó nagy­termében, mely alkalommal kimutathatják magukat a mulatni vágyók. — A fehér bál rendező-bizottsága te­kintettel arra, hogy január 24-én Gyulán megyebál lesz, mindkét mulatság sikere érdekében a fehér bálát január Bl-ikóre halasztotta el. A mulatság előkészületei egyébként serényen folynak ; a bálbizott­sági elnökség megkeresések utján megsze­rezte már a vidéki meghívandók névsorát. A szövetek már megérkeztek és Weisz Miksa és Rosenthal Testvéreik divatáru kereskedéseiben kaphatók. A reidezöség kéri a hölgyeket, hogy a meghívókhoz mellékelendő battisztmintának megfelelő ru­hában jelenjenek meg a fehér bálon. A meghívók nemsokara szótmennek. — Teaestély. A csabai kaszinó az elsó­a teaestélyek idei rendezésében. Szombaton este lesz a kaszinó termében az első tea­estély. A kaszinó tagjait ós családjukat szí­vesen látja s ezúton is meghívja a fiatal­ságból alakult rendezőség. — Műkedvelő szini előadás. Az oros­házi iparos ifjak egylete Karácsony másod­napján az „Alföld" szálloda nagytermében színielőadást rendezett. Szinre került T ó t h F.de kitűnő népszínműve a „Falu rossza". Az előadás ugy anyagilag, mint szellemi­leg a lehető legjobban sikerült. A szeiep­lok kivétel nélkül jól játszottak de ktlö­nősen kiemelendők : Hering Bözike (Finom Rózsi), ki kedves és csengő hin­gon énekelt és Hering József (Gonosz Pista), mint jó komikus. - Táucvigalom A gyomai ipartestület tíüncvi^alma szombaton este minden tekintetben s; :épeo sikerült. Jelen voltak asszoiyok : Bere Ká­ralyne, Arany Andrásné, Szerető D:'uielné, Szerető Laj osné, Szerető Istvánné, Mol á zlóné, Diószegi

Next

/
Oldalképek
Tartalom