Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-21 / 50. szám

i u wunuoiiiuyjui iwliuiij l JUJ. CVI JU. cll 11 dl i u£. előirányzatot készíteni, ha a beiratkozások már megtörténtek. Hosszas vita után Petrovics Soma csa­nád-csongrádi esperesnek ama közvetítő indítványát fogadták el, hogy a főköltsóg­vetésbe a gazdaságnak nyers bevétele és kiadása is, de egy cím alatt vésessék fel s ezen tételekhez részletes kimutatás mel­lékeltessék. Az etorus is köteleztetett külön költségvetés készítésére. A bevétel 6 ik pontjánál Szarvas köz­ség járuléka cimen 280J kor. szerepel. Az arad-békésiek indítványozták, hogy tekintettel ama rendkívüli anyagi és szel­lemi előnyökre, melyeket a 100 éves inté zet legközvetlenebbül magának Szarvasnak nyújt, kerestessék meg annak képviselőtes­tülete az évi járuléknak arányosabb fel­emelésére, hivatkozással Békéscsaba példá­jára, mely 10,000 k.-val segélyezi az egyház főgimnáziumát, anélkül, hogy magának tan­dijak tekintetében előnyöket kötött volna ki a vidékiek rovására. Az elnökség azon kijelentésére, hogy kilátás van, miszerint Szarvas képviselő­testülete önmagától is nagyobb összeget fog felajánlani, az indítvány visszavonatott. A 7-ik pont alatt „magánosok járu­léka" cimón 2800 kor. volt előirányozva. Erre vonatkozólag Jeszenszky Károly a következő indítványt terjeszté be : „Szó­littassék fel a „magánosok járuléka" cimón szereplő főiskolai alapítványt kezelő bi­zottság, hogy az alapítványi tőkét, valamint az annak származását igazoló okmányokat s a kezdettől fogva vezetett számadásokat annyival is inkább haladéktalanul a főis­kolát kormányzó felügyelő-bizottság köz­vetlen rendelkezése alá bocsássa, mert el­lenesetben a fentartó egyházmegyék kény­telenek volnának ellene igénypert indítani és a gyülekezeteket a főiskolai járulékok fizetésétől eltiltani." Ezen indítvány — amint annak Petro­vics Soma esperes kifejezési is adott — nagy felháborodást keltett a szarvasiak körében. Nem tartja szerencsésnek annak hangját. Az indítvány lényegót magáévá teszi, de a konklúzióra nézve nem ért egyet az indítványozóval. Haviár Dániel az indítványra nézve megjegyzi, hogy a követelésbe vett alapít­ványi tőke azon magánosok társulati va­gyonát képezi, aKik azt ezidőszerint kezelik A társulat élén ezelőtt Áchim esperes ál­lott, most pedig ö annak elnöke. A társulat tőkéje közadakozásokból a főgimnázium céljaira gyűjtetett s ezidőszerint 64,000 koronából áll, mely biztos helyen kötvé­nyekben van elhelyezve. A társulat a va­gyont híven kezeli s azt a főgimnázium javára értékesíti. A lelügyelőbizottság ama tőke kezeléséhez semmiféle jogi igényt nem támaszthat. Benka Gyula igazgató hozzájárul az indítványhoz oly értelemben, hogy a ma­gánosok társulata kéressék fel, az alapit ványi tökének átadására, minden egyéb indokolás nélkül. Jeszenszky Károly szívesen hozzájárul az ekkóp módosítani kívánt indítványhoz, de fenntartja álláspontját, mely szerint ama vagyon kezeléséhez másnak nincs joga, csak a felügyelő-bizottságnak. A 64000 korona töke nem a kezelőknek társulati vagyona, hanem közadakozásokból, a fő­gimnázium céljaira ós annak cége alatt gyűjtött közvagyon. Ama „magánosok" nem képezhetnek társulatot, miután alap­szabályaik nincsenek; közvagyon kezelésére jogosítva nincsenek. A felügyelő-bizottság az állammal való szerződésben „magánosok" járuléka" cimen évi 'z800 koronát kötött le, melyet neki az állammal szemben min­den körülmények közt biztosítania kell, holott a tőke kezelésére neki egyáltalában semmi befolyása nincs. Hogy vállalhat a felügyelő-bizottság garanciát azért, ami az ö hatáskörén kivül esik ? Zsilinszky Endre, arad-békési egyház­megyei felügyelő csak a dolog jogi oldalát tekinti, a felügyelő bizottság az alapítvány terhére 2800 korona óvi járulók erejéig kötelezettséget vállalt az állammal szemben. Kijelenti, hogy sem a társaság jelenlegi elnökéről, sem annak mostani tagjairól nem teszi fel, hogy a hozzájárulást megtagadnák. De hol van a garancia a jövöre nézve? miféle elemek kezébe fog amaz alapítvány ke­rülni? Hozzájárul az indítványhoz azzal, hogy a tőkével együtt, az alapítványi ok­levél is bekivántassók. A költségelőirányzattal kapcsolatban tárgyaltatott a csanád-csongrádi egyház­megyének határozata, melyben a felügyelő­bizottságot arra kéri, hogy a gyülekezetek­nek a gimnáziumra való adózás alóli fel­mentése iránt intézkedjék. Haviár Dániel elnök azt a kérdést intézte Petrovics esperesnek, hogy az egy­házmegye határozata ugy értendő-e, hogy az adózás alól való felmentés esetén az egyházmegye hajlandó volna-e a főgimná­ziumra vonatkozólag eddig gyakorolt összes jogairól is lemondani? Petrovics Soma vála­szában kifejti, hogy erre vonatkozólag az egyházmegye még nem nyilatkozott; de egyéni nézeteként természetesnek találja, hogy a terhek viselésével egyszersmind a jogok gyakorlatának is meg kell szűnnie. Jeszenszky Károly ezzel szemben hangsu­lyozza, hogy az egyházmegyéknek joga a szarvasi főgimnáziumra vonatkozólag nem azon, hazafias felbuzdulásból eredő nemes cselekedettel kezdődik, midőn az egyház­megye gyülekezetei a Bach kormánynyal szemben, a szarvasi főgimnázium megmen­tése céljából, — elvállalták az akkori kö­rülmények által követelt önkéntes adózást. Az egyházmegyéknek az előtt is tulajdonát képezte 4a szarvasi főgimnázium — és ezen önkéntes adó megszüntetése után is teljes tulajdonjoggal fognak rendelkezhetui az intézettel. Mert ezen jogot nem kivánja alku tárgyává tenni. Annyival kevésbé, mert most nem ellenséges érzületü idegen hatalom fenyegeti az intóz°tet, hanem azt az alkotmányos felelős kormányzattal biró magyar állam köteles anyagilag oly mérv­ben támogatni, amint azt a fejlődő viszo­nyok követelik. Ezen felfogáshoz hozzájult az elnökség is és a csanád-csongrádi egyhmegye határo­zata ily értelemben vétetett jegyzőkönyvbe, megbízatván az elnökség, hogy a jelzett irányban javaslatot készítsen. Pártoljuk a magyar ipart. E lapok mult számában egy cikk je­lent meg az iparpátolásról a kereskedők­höz intézve. A kérdést e szempontból igyekezem kissé megvilágítani az aláb­biakban. A jelenlegi viszonyok kizárják, hogy egy felvetett jelszóra félrevesse a közönség megszokott cikkeit ós tárgyait ós honiba öltözzék. Kizárja még akkor is, ha megis­métlődnének az akkori politikai viszonyok ós Ausztriával kenyértörésre kerülne a sor s igy erre, mint egyik fegyverre lenne szükség. 1848-ban is muló divat volt ez s most még mint ilyen sem tehetne szol­gálatot a nemzetnek : mert ezerféle ipari cikkek váltak közszüksógletté, melyek mind csakis idegen gyártmányban kaphatók. Szó sem lehet arról, hogy Magyar­ország kereskedői félnének mellőzni Ausztria vagy a küldföld áruit; de nem mellőzh 'tik, mert nincsen mivel pótolni! Hallatlan dolog az, hogy minő köny­nyelmüséggel, nemtörődömséggel ós rosz indulattal kezelik ezen ügyet ott, ahol le­hetne valamit tenni érdekében. Ha pedig laikusok szólnak hozzá vagy iparkodnak lendíteni rajta, akkor csakis ártanak neki. Két óv előtt egy köztiszteletben álló, puritán ősz püspököt ugrattak bele a ma­gyar ipar pártolásába s ez pásztorlevelet irt olyan „magyar" ipari cikkek érde­kében, melyek hazánkban egyáltalán nem gyártatnak s amelyek forrásául : Ausztriát, Német- ós Angolországot minden kétséget kizárólag megállapította e sorok írója, i Rengeteg egyházi gyűlés, sajtónyilatkozat, meg sajtóper sem mosta le azon szégyent, hogy magasállásu egyházi férfiú, hazafiúi jelszóra hivatkozással, akart — a tisztessé­gesebb szaktársak rovására — prosperál­tatni olyan céget, ki nem átallotta hazug­ságát szentelt vízzel is ellátni. Ugyancsak két óv előtt az összes tan intézetek, gyógyszertárak ós más papir-, tan- és irodaszer árut fogyasztó intézetek ós magánvállalatok bizalmas leiratot kap­tak, melyben felszólítják, hogy hatáskörük­ben kizárólag magyar gyártmányú cikke­ket fogyasszanak. Akik pedig a rendelet ki­bocsájtójától függésben voltak, ezek parancs alakjában kapták ezt, határidőhöz kötve életbeléptetését. Ujon felszólaltam ez ügyben is, rámu­tattam, hogy az aposztrofált tárgyak Ma­gyarországon egyáltalán nem gyártatnak és megjelöltem az utat ezek gyártathatá­sára nóz"e. a bizalmas körrendeletet egy ujabb körlevéllel egy évre hatályon ki­vül helyezték ós azóta sem tétetett kísérlet megfelelő gyárak felállítására nézve. Az első magyar irótollgyárat magas szubvencióval alapították, de elfelejtették a jó minőségű áru előállításától függővé tenni a szubvenciót és ma csak azon sze­gény állami tisztviselők irnak ezzel, akiket reá kényszerítenek ós merem állítani, hogy az évente töle forgalomba jövő mennyisé­get a szubvenció összegéből elsöreudü an­golgyártmáuyból be lehetne szerezni. Na­gyon jó hazafinak kell lenni, aki ezt nye­reségnek vagy vívmánynak találja. Tudok esetet, hogy gyáros magyar lovagságot nyert húsz óv előtt olyan ipari termék meghonosításáért, amely még ma sem gyártatik hazánkban. ^ szubvenció csak ráadása volt a magas kitüntetésnek. A temesvári Turul-os cipők esete sem valami nagyon dagaszthatja honfiúi ke­belünket. Pár év előtt — valami jó szaktanácsra — a belügyminisztérium körrendeletet intézett az ország összes törvényhatóságához, járás bíróságához s minden közhivatalához, mely szerint 1901. junius havától kezdődőleg valamennyi közhivatal csak olyan aktákat intéz el, amelyek magyar papirosra vannak irva. Az összes papirkereskedők — tizen­ketten vagy tizenhármán — egy mintakö­tetet állítottak egybe, melynek minden lapja egy céget képviselt. A lapban az illető cég vizjegye volt és azonkívül be volt mutatva a vízjegy fekete nyomásban is. Kiadták félmillió példányban ós beköt­tették jó erős kemény kötésbe ós a fentebb emiitett miniszteri rendeletet a könyv első lapjára nyomtatva akarták országszerte szétröpiteni azon — ugyancsak miniszteri — kijelentéssel, hogy tehát minden akta pa­pirosa ezen vizjegyek egyikével legyen ellatva. Jó idején tudomást szereztem ezen dologról és kimutattam, hogy azon szép magyar frizuráju védjegyek Pittenből, Q-rác­ból, meg más osztrák helyekről származnak és hogy a bemutatott papírok túlnyomó részének gyártására egyetlen papírgyárunk sem képes és reá berendezve nincsen. Meg hogy ezek közvetítését oly merészen űzik, hogy az árut át sem csomagolják, hanem egyszerűen kilókelik a külföldi gyáros szig­naturáját a göngy burkolatáról s az utána következő burkolat papírra rásablonoztatják a magukét. A hajó rakodó munkásainak szóló figyelmeztetőt azonban, hogy „Nicht mit Hacken fangen !" szépen rajta felejtik. S ezt kellene nekünk vagy 30 százalék pótadóval megváltanunk, mint finom hazai portékát ! ! Cikkem óriási konsternációt keltett. Ausztriával vámközösségben élvén, a kor­mánynak nem volt joga motozás útján bizonyosságot szerezni állitásaim felől. Meg­szerezte azonban a statisztikai hivatal révén. A félmillió kötet pedig, a két óv előtt esedékessé vált életbelópósi dátummal,állami őrizet alatt várja a feltámadás napját! Nincsen olyan hazafiatlan cég talán egy sem az országban, aki fel ne karolná a magyar gyártmányt, ha az megfelelő minőségű ós versenyképes áru. De viszont olyan szédelgő is kevés akad, aki minden áron magyar gyártmányt áruljon : tekintet nélkül móg arra is, hogy létezik-e ilyen, vagy sem ? tessék tehát a honi iparpártolást gyárak felállításával kezdeni. S ebben a legkörültekintőbben eljárni. Mert az üzletek természetében fekszik, hogy abból hasznot szeretnek húzni és még a honi hangzatos jelszót is arra használják fel, hogy e haszon lehetőleg nagyobb legyen. Józan okosságai vezetendő tehát a dolog, nem pedig fel­lengzős frázisokkal. Ha pedig megfelelő honi gyártmányok­kal lép valaki a piacra és árui mindenképp versenyképesek lesznek: tessék a gyártó ólelmesógére bizni, hogy az annak nyakán ne vesszen. Bizonyára felfogja használni a felbuzduló hazafiúi áramlatot érdekének: mikor móg arra is felhasználják, nincsen. És ép ez a nagy baj ! Kner Izidor, ami „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kormányválság. bánnak sikerülne a kabinetet meg­alakítania ós ezt nem is óhajtjak, A régi szabadelvűek értekezlete. Budapest, junius 20. (Saját tud. táv.) A szabadelvüpárt azon része, melyet „ó" szabadelvűek néven ismernek, ma megtartotta a tegnap elhatározott értekezletet, a politikai helyzet folytán szükségessé vált állásfoglalás tár­gyában. Az értekezlet a Hungária-szállodá­ban folyt le ós igen népes volt. Ösz­szesen nyolcvanöt képviselő jelent meg a tanácskozáson, kik mindannyian a régi szabadelvű áramlat hivei. Eze­ken kivül még sokan táviratilag jelen­tették be csatlakozásukat. Az értekezleten, mint ahogy teg­nap megállapították, Hieronymi el­nökölt. A határozati javaslatot a volt kereskedelmi miniszter, Dániel Ernő báró terjesztette elő. A határozati javaslatban kifejtik, hogy céljuk: biztosítani azt, hogy az országos szabadelvű párt megőrizze állandó hagyományokon alapuló elvi egységét és határozottan szabadelvű, a 67. évi XII. t.-c.-hez minden kétértelműséget kizárandó módon, hiven ragaszkodó kormánynak támpontot nyújtsanak. Mihelyt erre garanciát nyújtó kor­mány alakul, feladatukat befejezett­nek tekinti. A határozati javaslathoz hozzá­szóltak Hieronymi, Tisza István gróf, Berzeoiczy és Vörös László. Beszédeik után az értekezlet a javas­latot egyhangúlag lelkesen elfogadta. Mint az alábbi táviratok mutatják, a politikai helyzet ma sem talált még megoldásra. Az elinult 24 órai esemé­nyek óta — melyeket pénteki külön kiadásunkban jeleztünk - semmi bizonyos dolog nem törtónt. A király még mindig nem adott megbízást egy politikusnak sem s igy, mivel csak az uj kormányelnök elvei és személye szerint lehetne a jövő eseményekre következtetni, még mindig nagy a bizonytalanság. Kiemelkedő pont azonban az, hogy Khuen-Héderoáry grófot a király magához hivatta és hogy a szabad­elvű párt régi szabadelvű része ta­nácskozásra gyűlt össze s határoza­tot is hoztak. Ez utóbbi kölönösen azért bir fontossággal, mert e párt­frakció nélkül aligha alakithat bárki is kabinetet. Távirati tudósításaink a követ­kezők: A függetlenségiek magatartása. Budapest, junius 20. (Saj. tud. távirata.) A függetlenségi párthoz tartozó kép­viselők a belvárosi kávéházban tar­tottak értekezletet. Midőn tudomásukra jutott, hogy Kh uen-Héderoári] gróf meghívást kapott a királyhoz, nagy megütközéssel fogadták a hirt. A han­gulat olyan, hogyha sikerülne is Hé­deroárynak kabinetet alakítani, £ függetlenségiek a legmerevebb állás­pontra helyezkednének vele szemben és folytatnák a technikai obstrukcióf. A horvát bán — kormányalakítása? Budapest, junius 20. (Saj. tud. távirata.) Bécsből jelentik telefonon, hogy Khuen Héderoáry gróf, horvát bán féltízkor Bécsbe érkezett A közös pénzügymi­nisztériumban Kállaynál tett rövi­debb látogatás után, a Sacher-szállo­dában Fejérváryoal órahoszszat tanácskozott. Ujabb bécsi jelentés szerint a ki­rály a bánt csak délután fogadta. Beavatott bécsi politikai körökben biztosra oeszik, hogy a horoát bán kabinet alakításra megbízást kap a királytól. Ezzel kapcsolatosan azonban a ma­gyar főváros politikai köreiben pedig olyan hangulat uralkodik, mely egy­általán nem bízik abban, hogy a Iparoktatás, A csabai általános ipariskola évzáró vizsgája. Magyar iparpártolás I De sok szó esett már erről is. A lapok, nem tagadjuk, ezek között a miénk is, hasábokat közölt éz eszméről, s valószí­nűleg még sok nyomdafestéket fogunk elfogyasztani a jövőben is, mig az ige testté válik. S nekünk őszintén be kell vallanunk, hogy sok szó hangzik móg el, sok tinta fog elfogyni, amig a magyar nemzetgazdaságnak e fontos ágazatában gyökeres változás beállását remélhetjük. Nem lehet azonban az eddigi mozgal­maktól azt az érdemet megtagadni, hogy a kórdóst állandóan felszínen tartották és sok olyan eszmét érleltek meg, amelyek a magyar ipar fejlesztésével, a magyar iparos általános ós szakbeli ismereteinek bővíté­sével követ kőre hord össze, mig egyszer a nagy épület, nemzeti létünk erősödésé­nek egyik erős vára : az öntudatos, inteli­gens, modern magyar ipar tető alá nem kerül. Sokszor hangoztattuk, de nyomatókkal hirdették maguk az iparosok is, hogy a külföldi fejlett ipartermékeinek invázióját csak ugyjgátolhatjuk meg, s közönségünk kedvét magyar ipartermékek vásárlása iránt csak akkor ébreszthetjük fel, s erősíthetjük meg, ha a magyar iparos osztály minden alkalmat megragad arra, hogy munkájával a külföldi gyártmányok minőségót, kivite­lének tetszetőségót igyekszik elérni, s ezzel a magyar iparcikkek versenyképességét biztosítja. Ez az az alap, amelyen a magyar iparpártolás épülete nyugszik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom