Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-14 / 48. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1903. évi 48. számához. közgyám, évi fizetésüknek kétszeres össze­gét kötelesek biztosítékul letenni. Az Írnoki állásra pályázóknak, kik Gyula városánál szolgálatban nem állanak, junius 24-ikéig meg kell jelenniök a városi főjegyzőnél, tollba mondás mellett való versenyirás végett. Az általános restauráció, mint rende­sen nem igen fog meglepetésekkel végződni. Tulajdonképpen csak az iktatói ós írnoki állások betöltéséről lesz szó, miután a régi tisztviselők előre láthatólag egyhangúlag fognak újból megválasztatni, s a tisztújító közgyűlés alkalmul fog szolgálni arra, hogy a város érdemes polgármestere iránt a közbizalom tüntető módon nyilvánuljon meg. D u t k a i Béla már két cikluson át áll a városi közigazgatás élén, s működé­sével legjobb tehetsége szerint igyekezett azt a sokféle érdeket kielégíteni, mely nemcsak az egyesek, hanem az állam, vár­megye és a város közönsége részéről tá­masztatott az adminisztrációval szemben. Nehéz ós felelősséges állásában a lehető­séghez képest rajta volt, hogy a jogos igények minden irányban figyelembe vé­tessenek s ha talán nem is sikerült a ki­tűzött célok mindegyikét megvalósítania, ugy ennek nem az oportunizmusa, mint inkább nyomasztó anyagi viszonyok az okai. Komoly mérséklettel őrködött, hogy a város erején tul meg ne terheltessék, éppen azért a költséges berendezkedések ós intézmények megvalósítását — a város pénzügyi viszo­nyaira való tekintettel — sokszor halogatta, mi miatt a vármegyén nem egyszer éles kritikának volt kitéve. Városi ügyésznek újból Jancsovics Emil fog meg vá­lasztatni, kinek nemes gondolkodásmódja a polgárságnál a legnagyobb becsülést ós tiszteletet vívta ki. Rokonszenves egyéni­sége, lelkiismeretes munkássága révén kü­lönben is egyike a város legnépszerűbb hivatalnokainak. A pénztári és számvevő­ségi alkalmazottak, valamint a kezelőtiszt­viselők személyében nem fog változás tör­ténni Az iktatói állásra valószínűleg Nád­ház i Gyula, esetleg D i ó s i Béla, ^ mig az írnoki állásokra a most alkalmazásban levő napdijasok fognak megválaszlatni. A Köröscsatorna vizkérdése. Egy kis felvilágosítás. Nem az lepett meg, hogy mint e lap utóbbi számában olvastam, végre a vár­megye közigazgatási bizottságában is fog­lalkoztak az „Élő -vízcsatorna ügyeivel, hanem az, hogy móg most is csak keresik, hogy voltaképpen hol is van hát a hiba ? Azon kérdés körül folyt a diskusszió': vájjon az alsóf eh ér-körös ár mentesítő tár­sulat nem akarja vagy nem tudja a Poiró • rendszerű, majdnem 150 ezer frtba került duzzasztót kezelni, s ezért nincs mindig friss viz a csatornában, vagy pedig a csabai „borju-rét" öntözése teszi-e lehetetlenné a vízszolgáltatást ? Gyula város, Csaba és Békés községek közegészségügyének fontos kérdésé késztet arra, hogy az oly régen húzódó ügy meg­oldásához hozzájáruljak e néhány sorral. Mindnyájan igazat fognak adni azon állításomnak, hogy az élővíz csatornának vízzel való ellátása semmivel sem jobb, mint volt abban az időben, mikor még a Nádor-malom-csatorna táplálta. Akkor a mederbe épített faduzzasztókkal nem lehe­tett ugyan centiméterre szabályozni a víz­állást, azért mégis meg volt a megállapított rendes vízmagasság. Mi a helyzet ma ? Az: hogy a nagy költ­séggel Gyulán, Csabán, Békésen épített vas­kapus duzzasztókkal naponként szabályozzák ugyan a viz állását, ugy azonban, hogy a viz magasság éppen a legmelegebb időszak­ban legkisebb. Hogy a perzselő nap heve a mocsárban milyen egészséges bacilusokat termel s a megbüzhödt mocsár minő at­moszférát terjeszt, azt legjobban a part­menti lakosok érzik, kiknek e feletti gyö­nyörűségét még a békák hangversenye is növeli. Hogy miért szabályozzák folyton a vízállást ? Nem a csabai rótöntözósért, az az egy bizonyos; mert ha a csabai rét­öntözésóre a társulat mindig elegendő mennyiségű vizet bocsájtana a csatornába s nem kellene e célra 5—6 napig a szük­séges mennyiséget összegyűjteni, akkor az öntözést minden fenakadás nélkül egy-két nap alatt el lehetne végezni. Szóval nem az öntözött rét, hanem a kellő viz hiányja a nagy bajnak előidézője. És e mizéria igazi okát Békésen kell keresni. Ha a Körözs vízállása magas, akkor a társulat azért nem ereszt vizet a csa­tornába, hogy ne kelljen a nagy költség­gel létesitett gőzszivattyut működtetni, mert a gép egy-egy befütése állítólag 300 koronába kerül. Ha pedig néha, vélet­11 e n ü 1 közepes vízállás van a csatornában, ' akkor meg Békés községe kezd jajgatni s sebbel-lobbal ereszti le a vizet, mert ez elöntéssel fenyegeti, . . . nem a községet, ! hanem a csatorna-meder hosszában ültetett i krumpli-fészkeket. A hatóság intézkedjen aziránt, hogy a csatorna medrét ne lehessen krumpli termelésre bór be adni, szabályozza a zsilip kezelést; a társulat szolgáltasson elegendő vizet, akkor a gyulai harisnya­gyárnak, a csab'i öntözött rétnek nem kell bajjal küzdeni. És ami szintén valami a nyári idényben, nem lesz bűzös kipárol­gás s a közönség nem iszapban, bár ennek gyógyító erejét nagyra becsüljük, hanem elővizben fürödhet. Valamivel több erólylyel, jóakarattal I kell a duzzasztó ós zsilipkérdést kezelni s ! a tarthatatlan helyzet szanálva lesz ; s ügyvéd a vezére. Az Obrenovicsok pártja szinte egészen megszűnt. S igy az a híresztelés, hogy n i s i hadtest az Obrenovicsok megbosszulására fel­lázadt volna: teljesen alaptalan. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A szerbiai események. A Szerbiában végbe ment dinasztia­gyilkolásról lapunk is értesítette a nagy­közönséget kót különkiadásában. Először csütörtökön délelőtt, tudósítónk szűkszavú táviratát adtuk a közönség kezeibe, pénteken kora reggel azonban terjedelmesebb külön­kiadásban értesítettük a közönséget a szörnyű eseményekről, melyekhez hasonla­tos nem adta elő magát még a históriában. Az ujabb részletekről távirataink a követ­kezőket jelentik : Az összeesküvés és a tisztek. Budapest, junius 13. (Saj. tud. távirata.) Mint az ujabban érkezett táviratok jelentik, az Obrenovics dinasztia ellen forralt összeesküvés régebbi keletű. A hadseregnek belgrádi tisztjei már ez év januárjában szervezték. A gyil­kolást tulajdonképpen már előbb kel­lett volna az eredeti terv szerint vég­rehajtani. Húsvét ünnepe volt a kitű­zött nap, de az ekkor közbejött tün­tetések miatt elhalasztották kedve­zőbb alkalomra a királygyilkolást. Az összeesküvő tisztek száma hetvenhat volt, azonban ezek kapacitálták és terrorizálták a töb­bieket. A belgrádi állapotok. Budapest, junius 13. (Saját tud. táv.) A szerb fővárosban most már nyo­masztó csend honol. Az utcákon alig jár nép, mindenki lakóházába vonul vissza, az üzletek panganak. Minden­felé katonai őrjárat cirkál az uj kor­mány megbízásából. A csend dacára azonban a hangulat örömteljes. A pártok alakulása. Budapest, junius 13. (Saj. tud. távirata.) A politikai ügyek szövevényeibe még mindig nem lehet belátni, s igy nem tudható, hogy ki fog Szerbia trónjára kerülni. Az utóbbi napokban különö­sen az intelligencia és az értelmesebb lakosság körében uj áramlat mutatkozik mely köztársaság érdekében lép elő­térbe. Az uj pártnak Zsivkovics melyen át csak sejtelmes vonásokban le­hetett látni arcának nemes vonásait. Föl­húzta keztyüit de a már egyszer becsatolt gombokat is fölszaggatta, csakhogy evvel is időt nyerjen. A meggyalázott férfi fájdalmas eről­ködéssel emelkedett föl ós támolyogva kö­zeledett nejéhez. — Magda, mit csinálsz? Hová készülsz? Az asszony az álmadozók fátyolozott hangján válaszolt. — Elmegyek, Barnabás Nem marad­hatok továbbra is a te házadban. — Nem, Magda, ne menj el. Együtt maradunk továbbra is ; megbocsátom neked bűnödet . . . Az asszony csodálkozó meglepetéssel fordul! hátra. — Maga megbocsát nekem, Fáy Bar­nabás ? — Igen, megbocsátok. Dühösen, csaknem sziszegve válaszolt: — De én nem bocsátok meg magának, érti, nem bocsátok meg, aki gyalázatot 1 JŰ a fejére. Megnyomva, kiélezve ejtette ki szavait. Fáy Barnabás ijedten tántorodott hátra. — Magda ! Megőrültél ? Nem volt többé szüksége a lassúságra. Elérte célját, szabadon beszélhetett. Lázas mozdulatokkal kapcsolta be kesztyűjót és kezébe véve naparnyőjót, megállott a térje előtt. — Isten vele, Fáy Barnabás. Az erejét vesztett ember tehetetlenül, zokogva borúit asszonya lábai elé. — Magda! Miért bánsz velem igy ? Mit vétettem neked ? Miért hagysz el ? Az asszony csodálatos nyugodtsággal válaszolt: — Keljen föl, Fáy Barnabás. El kell mennem, nem maradhatunk továbbra is együtt, megcsalódtunk egymásban. Mind­ketten megcsalódtunk. Maga gyönge, akarat­nélküli nő után vágyott, aki lágyan simul­jon akaratához ós nekem van egyéniségem. Én sem találtam önben meg azt, amit kerestem, minden asszonyok örök ideálját — a férfit, az igazi férfit ! Fáy Barnabás elámulva emelkedett föl. — De hát mit kellett volna tennem ? Nem voltam-e hűséges férje, engedelmes rabia, aki némán engedelmeskedtem minden időre szeszélyeinek ? Pedig rosszabb volt a gyermeknél. Szerettem ós szeretem most is. Tehettem volna-e másként, mint hogy szabad kezet engedek magának mindenben ? Az asszony szomorúan ingatta fejét. — Nem, Fáy Barnabás, nem ugy kel­lett volna eljárnia. Gyönge volt, nagyon gyönge. Akkor szűnt meg a szerelmem, mikor gyöngesógóre rájöttem Most már nem szeretem, nem is gyűlölöm, csak meg­vetem. Érti ? Megvetem. Kissé elhallgatott; majd emeltebb han­gon folytatta: — Miért hódolt szeszélyeimnek ? Miért tűrte el engedetlensógemet i Miért nem vert meg, ha rosszat tettem ? Azt hiszi, hogy azt fájt volna nekem? Nem ismeri maga a parasztasszonyt ? Ha az ura meg nem veri naponta, azt hiszi, hogy nem szereti. Oh igen Maguk, közönséges fér­fiak, azt hiszik, hogy velünk — uri asz­szonyokkal — mindig gyöngéden «kell bánni. Csalódnak, nagyon csalódnak. Nekünk, asz­szonyoknak, ép ugy használ a verés, mint a gyermekeknek. Vad haraggal kiáltott föl: — Gyöngék vagytok ! Közönséges emberek vagytok ! meglepett férfi akadozva kérdezte : — Különb ember, igazi férfi volt talán az a másik ? — Nem, Fáy Barnabás, olyan volt, mint te, mint ti. De megcsaltalak vele, mert azt hittem, hogyha rajtakapsz a gya­lázaton, kitör belőled as igazi férfi. Magam irtam az áruló levelet, tetten értél ós neked csak könyeid vannak ! Milyen gyöngeséget árul el az is, hogy megbocsátod vétkemet ahelyett, hogy lelőttél volna. A mentőgondolat halvány mosolya futott végig Fáy Barnabás arcán. Közelebb lépett az asztalhoz ós miközben kezével a fegyvert kereste, csöndes hangon kérdezte asszonyától : — Tehát el akarsz hagyni, Magda ? Fölemelte a fegyvert az asszony hom­lokáig ugy, hogy az beleláthatott a cső sötét mélységeibe. AZ asszony gúnyosan fölkacagott. — Bocsásd le fegyveredet, Fáy Bar­banás. Késő lenne. Asszony vagyok ós szeretem az életet. Kiszedtem fegyvered töltéseit. Szomorúan ingatta fejét. — És ha töltve lenne is, neked nincs arra erőd, hogy megölj. Kissé elgondolkozott, majd hirtelen előre lépett, ugy, hogy a fegyver csöve homlokát érintette és fölcsattanó hangon kiáltotta : — Nem mondtam igazat, Fáy Barna­bás ! A fegyver töltve van. Lőjj hát agyon, ha azt akarod, hogy szeresselek. A fegyver kiesett Fáy Barnabás ke­zéből. Az asszony vad indulattal nézett végig a gyönge emberen ós mély meg­vetéssel szólott: — Ti közönséges emberek, sohasem lesztek képesek arra a magaslatra fölemel­kedni, hogy megöljétek a bűnös asszonytl! Nesztelenül sohant az ajtó felé. — Isten vele, Fáy Barnabás ! — Magda! Magda ! Ne hagyj el ! — Isten vele, Fáy Barnabás, csendült föl a lágy asszonyi hang és a délceg alak eltűnt a küszöbről. A magára hagyott férfi nehéz zuha­nással bukott végig a földön ós miközben izmos öklével sziláján csapkodta fejét, átkozódva zokogott: — Gyönge voltam, gyönge, nyomorult ! A trónkövetelök. Budapest, junius 13. (Saj. tud. táv.) A megüresedett szerb trónra több már a trónkövetelő, — nem csupán Karagyorgyevics Péter herceg nevét hangoztatják. Karagyorgyevicsen kivül M i r k ó montenegrói herceg ér­dekében is nagy propagandát fejtenek ki hivei. Felbukkant móg egy Laza­r o v i c s nevü trónkövetelő' is, aki a régi cári családból való származása révén formál jogot a szerb koroná­hoz. Lazaiovics mellett különösen az Obrenovics-párt szétszórt maradványai kardoskodnak. A királyválasztó gyűlés. Budapest, junius 13. (Saj. tud. távirata.) Az egész Belgrád s a szerb nemzet szinte rajongással várja a királyvá­lasztó nemzetgyűlés napját. Egy ke­véssé tartanak azonban a hatalmak közbelépésétől. Az uj szerb államfér­fiak véleménye szerint a nemzetgyűlés egyhangúlag fogja proklamálni. Az összes trónkövetelők közül legbiz­tosabb Karagyergyovics Péter jelölése. A királyi pár holtteste. Budapest, junius 13. (Saját tud. táv.) Az a szörnyű, hihetetlen hir, hogy Sándor és Draga holttestét megcsonkították és a királyi palota ablakán kidobták: valóság. C z a n k o v orosz követ már reggel öt órakor megjelent a palotában s ki­eszközölte, hogy a holttesteket a kanokban teritsók ki. A képviselőházból. Budapest, junius 13. (Saj. tud. távirata.) A képviselőházban S e b e s s megindokolta indítványát a székely birtokok tagosításá­ról. A tagositási telekkönyv megrontója a s íék'íly-i íjjiVc. * Sürgős orvoslást kér s addigra fel­függeszteni kéri a jelenlegi intézkedéseket. P 1 ó s z miniszter azt válaszolja, hogy az uj törvényjavaslatot most készítik ; be­nyújtás előtt ankétre meghívják a székely képviselőket és a tanácskozások befej eztéig nem állhatnak elő vele. Sebess indítványá­nak napirendre kitűzését mellőzni kéri a miniszter. A szavazás felállással történt s eközben a jobboldalon betódulnak a kép­viselők. Erre kitör a vihar. A többség elfo­gadta a miniszter válaszát. Most hosszú házszabályvita keletkezett. Az ellenzék ér­vénytelennek mondja a szavazást. Bara­bás szerint ez parlamenti komédia. (Vi­haros kiáltozások, jobbról: Rendre.) Elnök rendreutasítja Barabást. Vertán, Polonyi, Szentiványi, Kossuth felszólalásai után Széli kijelentette, hogy a kormány foglalkozik a székelység ügyével. Szünet után interpellációkat tárgyalt a képviselőház. Széli a királynál. Budapest, junius 13. (Saj. tud. távirata.) Széli Kálmán miniszterelnök szombaton délután Bécsbe utazott. A miniszterelnök ezen utja nagyfontosságú. Márkus főpolgármester, Halmos polgármester a főváros nevében üdvözlő táviratot küldött Bécsbe a királynak sze­rencsés megmeneküléseért az elmebeteg Reich által okozott incidensből. INNEN-ONNAN Alsós közben. Három jóllakott ur ebéd után elhatározta, hogy betér a Fiume kávéházba s megereszt egy csöndes alsóst. Tényleg be is tértek, a kávéház azonban már zsúfolva volt. Az egész kávéházban csupán egy asztalnál volt hely, melynél azonban már újságot olvasott egy elegánsan öltözött fiatal ember. Mind­azonáltal ehhez az asztalhoz ültek le és dühvel kezdték csapkodni a harminckét levelii biblia szines lapjait. Javában folyt már a játék, mikor az asztalnál ülő fiatal ember megszólalt: akkor nem kell panaszkodni afelett, hogy százezreket költöttek a csatornára : a víz­ellátás kérdése még sem haladt előre, ha­nem visszafejlődött. Egy partmenti lakos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom