Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-11 / 47. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, junius hó 11-én 45. szám. BEKESMEGYEI SOZLORT Telefon-szám 7. Szerkesztősé.) : Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A hadsereg kérdése. — jun. 10. Parlamenti palotánk déli homlokzata előtti térségen serényen dolgoznak az Andrássy Gyula gróffelállitandó lovasszobrának talapzatán. Ez év őszén tartják meg a szobor leleplezési ünnepét. Ugyancsak a jövő ősszel még egy hasonló értelmű, hasonló politikai eszmekörből való ünnepély van készülőben, Deák Ferenc születése napjának századik évfordulója alkalmából, mely ez évi október 17-én lesz. Éppen egy év múlva Kossuth Lajos születésének centennariuma után, melyet tavaly páratlan lelkesedéssel ültek meg az egész országban. Valóban kegyetlen szatírája a sorsnak, hogy alkalmatlanabb idő, az 1867-ik évi kiegyezés 35 éves korszaka alatt, soha sem volt még a kiegyezés ezen nagynevű alkotóinak ünneplésére, mint napjainkban. Könnyű elképzelni az ellentéteket és a diszharmóniát! Egy igen tekintélyes, magas állású katonai egyéniség, ki a bécsi udvari és politikai körök hangulatát és leg benső érzelmeit, felfogását igen jól ismeri, mondta hogy a mai helyzet bűnhődés, bosszúállás Anrássy Gyula gróf 1867-ben elkövetett hibáiért. Mert ezen 1867-iki kiegyezéssel odafönn Bécsben nem egészen tiszta munkát végeztek és amit akkor meg nem csinálták, midőn az anyag még puha. gyúrható volt, most midőn a közösügyes intézmények masszája megcsontosodott, azokat újra csinálni bajos és igen kockáztatott dolog. Annyival is inkább, mert a magyar parlamenti ellenzék viselkedése éppen nem bizalomgerjesztő a bécsiek előtt arra nézve, hogy kölcsönös jóakarattal és egyetértéssel kijavitgassuk legalább is azokat a külső szépség hibákat a közösügyeken, amelyeket Apponyi Albert gróf és társai ismeretes nemzeti követeléseik vagy szerényebb szóval élve, nemzeti óhajtasaik gyanánt, de ezt bátortalanul és félve, előterjeszteni merészkedtek. Mert a bécsi katonai körök nem is egészen indokolatlanul azt kérdezik, hogy miért éppen most követelitek a hadsereg elkülönítését, a magyar vézénynyelvet, a nemzeti hadsereget összes járulékaival együtt, midőn éppen mi ezt a közös hadsereget a katonai javaslatokban kért eszközökkel oly harcképes állapotba akarjuk helyezni, és a tökéletesség oly magas fokára emelni, amely mellett képes lesz ez a hadsereg megvalósítani azokat a nagyhatalmi célokat, amelyeket Andrássy Gyula gróf és Deák Ferenc elfogadott, magáévá tett és amely célok elérését Magyarország jövendő fenmaradása tekintetében oly nagyfontosságú elsőrangú érdeknek tekintettek Andrássy és Deák. Ezen nagy külhatalmi célok elérése végett létesíttetett az osztrák magyar hadsereg belszervezeti, vezényleti egysége és ennek az egész vonalon keresztülvitt következménye gyanánt a szolgálati nyelv, a zászlók, jelvények egysége, amelyek persze mind ellemondásban vannak a különálló magyar hadsereg eszméjével és a magyar államiság függetlenségének gondolatával. A bécsi katonai körökben pedig nagyon természetesen 37 év alatt megcsontosodott a közös hadsereg ezen szervezeti és vezényleti egységének elve, annyival is inkább, mert a katonai legfőbb intéző körök joggal utalhatnak arra, hogy ime ezt a szervezetet a magyarok legnagyobb, legbölcsebb, legjobb hazafiai és államfértiai létesítették és a magyar országgyűlés többsége 35 éven keresztül ezt a katonai rendszert pártolta, meghozván azért a legnagyobb áldozatokat. Ez a bécsi udvari és legfőbb katonai korbeli felfogás, amely annak a célnak közelebbi elérését is hátráltatja, amelyet megközelíteni kellene : a hadsereg nemzeti reformját ! A magyar államnak pedig joga van követelni és keresztül vinni a dualizmus jellegét a közös hadseregen. Ezzel megmenti a hadsereg közösséget azon törekvésekkel szemben, melyek már a közös hadseregnek nem csupán szervezeti, de jogi egységét hirdetik, amely nyilvánvaló meghamisítása az 1867iki kiegyezésnek, mely először is kiemelvén és biztosítván a különálló magyar hadsereg jogát, az osztrákkal csak a védelem közösségét ós ennek eszköze gyanánt a hadsereg közösségét ismeri el. A kormány ezen alapon követelje a dualizmus következetes keresztülvitelét a hadsereg összes intézményein. A törvény csak a hadsereg vezényleti nyelvének meghatározását bizza Ő felségére, ki az eddigi német, egységes vezénynyelvet hagyta meg. Az osztrák egységesítési törekvés azonban avezényleti nyelvből szolgálati nyelvet csinált és azt érvényesiti még ott is, ahol vezényleti nyelvről szó sincs. Igy atöbbi között határozottan vissza kell utasítanunk azt a törekvést, hogy a hadbíróságok hivatalos nyelve Magyarországon német legyen. A zászló és jelvények kérdése annál könnyebben megoldható, mivel 1848 előtt a magyar ezredek nem viseltek császári sasos jelvényeket és osztrák színeket, holott akkor még egységesebb volt a hadsereg, mint ma. Az uniformitást a jelvények és zászlók tekintetében 1852-ben hozták be. Azóta viseli a magyar baka a kétfejű sast a csákóján. Ez pedig ellenkezik a dualisztikus jelleg külsőségeivel. Ha pedig a hadsereg legfőbb intéző körei épp oly jó akarattal ós épp oly vaskövetkezetességgel, mint amelylyel most egységesíteni akarják a közös hadsereget, nem a dualisztikus jelleget valósítják meg a hadseregben, ezzel beláthatatlan kimenetelű izgatásoknak és bonyodalmaknak teszik ki Magyarországot, amely eddig legerősebb támasza volt az osztrákmagyar monarchiának. P. H. Egy havi közigazgatás. A közigazgatási bizottság' ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta meg junius havi ülését, melynek meg volt az érdekessége. A főispán megnyitó beszédét szomorú mozzanattal kezdte: elparentálta Keller Imrét, ki a bizottságnak 23 éven keresztül tagja volt. Egyszersmind üdvözölte a G e i s z t Gyula helyére megválasztott uj tagot B e 1 i c z e y Gézát, kiről hiszi, hogy azt a tradíciót fogja követni, mely boldogult atyjáról maradt reá, ki 18 éven át kormányozta bölcsen a vármegyét. Amint ismeretes, Lukács György drt a parlamentben ellenzéki részről támadások érték, a vármegyének az indemnitás ellen indított obstrukeiót helytelenítő felirata folytán. A bizottság fényes elégtételt szolgáltatott a főispánnak az ülésen, midőn László Elek dr. a támadásokról megemlékezett s biztosította a bizottság őszinte tiszteletéről, szeretetéről a főispánt Az ülésen erős megrovásban részesült az alsó fehér-körösi ármentesitő-társulat, az „élővíz"-csatornának vízzel valóéi —nem — látása miatt ós Gyula városa azért, hogy -— bár a törvény rendeli — 30 év óta nem állított polgári leányiskolát. Az ülésen jelen voltak Lukács György dr. főispán elnöklete alatt: Fábry Sándor dr. alispán, Daimel Sándor dr. főjegyző, Zöldy János dr. főorvos, Csák György pénzügyigazgató, Rezey Szilveszter Békésinegyeí Közlöny tárcája. A spionskopi levelezőlap Irta: Szeredai Leó. A vadászkürt tagadhatatlanul igen szép hangszer. De csak ugy, ha messziről hallgatja az ember. Mert ha közelről kénytelen hallgatni, mint ahogy kénytelen volt Mák Kelemen, hát erősen megviseli az idegeket. Mák Kelemen könyvelője volt a „Csekély forgalom, nagy haszon" cimü koronatakarékpénztárnak és nagy szenvedólylyel gyűjtötte a képes-levelezőlapokat. Eldicsekedhetett vele, hogy a kontinens egyik legnagyobb gyűjteménye az ő birtokában van. Es ennek a gyűjteménynek köszönhette, hogy a képes levezőlap gyűjtők első magyar egyesülete tavaly alelnökóvó választotta meg, ami kétségkívül igen szép társadalmi pozíció. Mák Kelemen csinosan bútorozott hónapos szobában lakott, mert agglegény volt. Ez az ő szobája a boldog megelégedettség fészke volt neki. Estenként, mikor hazament a hivatalból, valóságos kéjjel nézegette a képes lapokat és a keblét ilyenkor nagyfokú büszkeség dagasztotta. Nemrégiben nagy tudományos munkának a megírásába fogott bele, melynek a címe az lett volna, hogy: „A képes-levelezőlapok hatása az emberi ízlésre." Az ilyen munkának a megírásához tudvalevőleg csönd ós nyugalom kell. De Mák Kelemen alig fogott bele az irásba, mikor a szomszédból trombitaszó hallatszott. — Hát ez mi ? — gondolta Mák Kelemen magában. 1 Vadászkürt hangjai voltak. Valaki a rózsabimbó ós a méh nem épen ismeretlen románcát fújta, nagy érzéssel ós olyan nagy erővel, hogy a vékony választófalon keresztül ugy hangzott, mintha egyenesen Mák Kelemennek a fülébe fújnék. — Kellemetlen ! — mondta Mák Kelemen, aki nagyon szelíd, nagyon békés ember volt. — Igy nem lehet dolgozni ! Es letette hát a tollat és várt, hogy a hangverseny véget érjen. Csakhogy a hangverseny nem ért végett. Az a valaki csudálatos bizonyságát adta az emberi tüdő munkaképességének ós bámulatramóltó következetességgel egyre ugyanezt a románcot fújta. Végre is Mák Kelemen belefáradt a várakozásba és elment vacsorázni. — Majd inkább holnap folytatom az írást! — gondolta magában. — Holnap, mikor csönd lesz. De csalódott. Mert másnap megint megkezdődött a vadászkürt-koncert és külömbség csak annyiban volt, hogy a művész ezúttal a kis Kohnról szóló dalt trombitálta olyan bánatos, mélabús tempóban, mintha a kis Kohn szomorú halállal mult volna ki. — Ha ez mindennap igy megy, — szólt Mák Kelemen magában, — akkor vagy abba kell hagynom a munkámat, vagy ki kell hurcolkodnom ! Egyikhez sem volt kedve, hát elhatározta, hogy bemegy a szomszédjához ós megkéri: gyakorolja magát a vadászkürtön a napnak más szakában. Ilyesmit kérni kényes dolog ugyan, de mit nem tesz meg az ember, ha nyugtot akar szerezni ? Mák Kelemen, bár kissé félve, becsöngetett hát a szomszéd lakásba ós mikor egy hölgy, aki a legszebb férfikorban volt, ajtót nyitott neki, alázatos hangon szólt : — Bocsánat, beszélhetnék az úrral ? — Miféle úrral ? — kérdezte a hölgy olyan öblös hangon, a mely a bombardonra emlékeztetett. — Az úrral . . . hát az úrral, aki trombitálni szokott! — Ah, — nevetett a hölgy, — az nem ur! — Hanem ? — Én vagyok! Egy hölgy, aki vadászküitön muzsikál, mindenesetre a különösebb dolgok közül való és nem nevezhető mindennapinak. Mák Kelemen meg volt lepve ós egyáltalában nem tudta, hogy már most miként adja elő jövetelének céljait. — Ugy? Nagysád trombitál olyan felségesen ? Igazán érdekes ! Csak azért jöttem — Mert nagy zenebarát, ugy-e ? — Nagy zenebarát vagyok, csakugyan ! A szomszédságban lakom és most engedelmével azért jöttem, hogy — — — — Közelebbről meghallgathasson ? Oh, nagyon szívesen látom, szomszéd ur! Tessék, lépjen be ! Mák Kelemen belépett, leült a díványra ós a hölgy, aki elmondta, hogy ő Slezák Gábor karmesternek az özvegye ós megboldogult férjétől tanult meg játszani a vadászkürtön, a legnagyobb készséggel fujt el néhány nótát. — Oh, hogy a megboldogult Slezák ur nem tudott elhunyni, mig mielőtt vadászkürtölni tanította ő nagyságát! — gondolta Mák Kelemen. De hirtelen, mintha villamütós érte volna, felugrott és odarohant az asztalhoz, mert egy porcellánból való tálcán meglátott egy nagy csomó képes levelezőlapot. — Mi az ? — kérdezte az özvegy. — Oh bocsánat, szenvedélyes kópeslevelezőlap gyűjtő vagyok, ós ha megengedi megnézem ezeket ! — Tessék ! Mák Kelemen lázas érdeklődéssel nézte végig a lapokat. — Miskolc, Mezőtúr, Siófok, KarakóSzörcsök! Csupa közönséges, értéktelen dolgok ! De hirtelen felvillant a szeme. Szent Isten, mi ez ? Képes-levelezőlap, fotografikus felvétel, mely a spionskopi csatának egy részletét ábrázolja! Unikum, unikum ! — Nagysád, - kérdezte Mák izgatottságtól remegő hangon, — hol szerezte ezt ? — Hol szereztem ? — felelt az özvegy. — Egy jó ismerősöm küldte, — ő maga csinálta is a fotográfiát, — aki az angolbur háború kezdetén kiment Dél-Afrikába és vezérőrnagy lett a buroknál. — Ne mondja! Tudja-e, hogy ez a kópeslevelezőlap unikum ? Tudja-e, hogy kevés gyűjtő dicsekedhetik az angol-bur háborúból való képeslevelezőlappal ? — Ne mondja ! Én bizony nem tudtam ! — Ha nekem ilyen lapom lenne a gyűjteményemben ! — sóhajtott Mák Kelemen. — Kázmérfiy Kázmér, egyesületünk elnöke, akinek e fajta darabja van, hogy le volna főzve ! Mák Kelemen várta, hogy az özvegy majd felajánlja neki pénzért, vagy ajándékképpen a spionskopi levelezőlapot. De az özvegy egyiket se tette, hanem a központi vásárcsarnokról ós a drágaságról kezdett beszólni, szerencsére nem véve észre, hogy látogatója milyen szórakozottan hallgatja ós milyen vágygyal nézegeti egyre a spionskopi levelezőlapot. Mikor Mák Kelemen eltávozott (az özvegy kegyesen megengedte neki, hogy máskor is meglátogassa), arca valósággal éget az izgatottságtól.