Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-25 / 8. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba, 1903. Vasárnap, január hó 25-én. 8 szám Jt • a BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A kiegyezés és az osztrákok. január. 24. Á kiegyezés véglegesítése és a nagy műnek a két parlament elé kerülése a rendesnél is nagyobb jelentőséget kölcsönöz az osztrák politikai helyzetnek. Évek óta tart már az ádáz harc, anélkül, hogy döntő ütközetre került volna a sor. Ami fölött nem is lehet csodálkozni, mert az a kétségheesett faji küzdelem, melynek Ausztria a szin helye, nemcsak az osztrák németség és a csehek harci, hanem a germán é> a szláv világ összeütközése Egyelőre sem Körber, sem akárki más nem fogja megoldani ezt a kérdést. Csak ha a tulajdonképeni hadfelek, germánok és szlávok, vagy mondjuk inkább Németország és Ororszország fog egymással leszámolni, juthatna dűlőre az a kérdés: a Habsburg uralom alatt élő népek közül a szlávokat vagy a németeket illeti-e az uralom. A Taaffe-Badeni korszak nagyon kedvezett a szlávoknak. Németország folytonos gyarapodása és világhatalomra való törekvése arra késztették Ausztria intéző köreit, hogy a szlávoknak kedvezzenek, mert azt hitték, hogy minél inkább gyarapodik és erősödik a szlávság, annál kevesebb támpontot talál a hohenzollerni uralom Ausztriában. Tekintve az alldeutsch mozgalom veszedelmeit, nem is lehet kétségbevonni az előbb jelzett törekvésben megnyilatkozó politikai gondolat helyességét s jogosultságát. Ámde ezzel a gondnlattal is elkésett Ausztria. Épp oly meddő, mint veszedelmes vállalkozás volt Ansztria részéről elnyomni ós korlátozni akarni a németséget, amikor a nagy Németország politikai és gazdasági sikerei még az Óceánon tuli germánokban is az összetartozandóság ós a mindenhatóság érzetét keltették. Az alldeutsch ós még inkább a Los von Rom mozgalom csakhamar föltárta a helyzet nagy veszedelmeit. Ausztria intéző körei erre megfordították az államszekér rúdját s keres ték a németekkel való érintkezést. A német nemzeti pártok újból kormányképesek lettek. Ennek a fordulatnak kétségtelenül meg volt az az eredménye, hogy meggátolta az alldeutsch ós a Los von Rom mozgalom tovaterjedését. Mégis az osztrák Reichsratban a rend és nyugalom csak nem akar helyreállani. A németek helyett a cse hek tartják fenn a parla nentí obstrukciót s Körber nem tud diadalmaskodni az akadályokon, bár a külkereskedelmi szerződések lejárata és azoknak esetleges megújítása az osztrák Reíchsrathot elemi erővel rákényszeríti a komoly ós rendszeres munkára, Széli Kálmán törekvése, hogy az uj kiegyezés nálunk is c

aak az esetre lépjen életbe, ha azt a Reichsrath elfogadja, többé kétséget nem hagy fenn az iránt, hogy a külállamok előtt csak ugy jelenhetik meg Ausztria Magyarország mint közös vámterület, ha mind a két ország parlamentjei előzőleg a kiegyezést és az autonom vámtarifát már elfogadták. Ámde hogy alakulnak a viszonyok e tekintetben Ausztriában? Várható és remélhető e, hogy a Reichsrath p írtjai állandóan vagy legalább ideiglenesen felhagyván az obstrnkcióval, belemennek a kiegyezés formai ós érdemleges tárgyalásába ? Valószínű, hogy a Reichsrath is, bárha erős viták ós nagy botrányok kíséretében, kitűzi tárgyalásra és elfogadja majd az osztrák kormány által előterjesztendő kiegyezési javaslatokat. Mert hitelre talál az a nézet is, hogy Körber a Reichsrath látszólagos vagy tényleges munkaképtelenségét csak íegyverül ós taktikai eszköznek használta a Széli Kálmán ellen vivott harcban. Most azonban, hogy e harc véget ért, Körber és az őt támogató udvari körök mindent elfognak követni, hogy a Reichsrath minél előbb letárgyalja a monarkia nagyhatalmi állását is érintő kiegyezési javaslatokat. Nagyon természetes, hogy a szélső uemzeti pártokra, a cseh radikálisokra és az alldeutschokra Körber sem tnd befolyást gyakorolni. Ez a körülmény lehet kényelmetlen magára Körberre nézve, de nem akadályozhatja a kiegyezés parlamenti tárgyalását. A kiegyezés létrejöttét csak az ifjú csehek obstrukciója akadályozhatta volna mag. Ámde az ifjucsehek leszereltek. A Schönerer-pártiak mellett már csak a cseh radikálisok és cseh agráriusok tartják fenn az obstrukciót. Valószinüazonban, hogy ezekis nem azért obstruálnak, mert meg akarják akadályozni a kiegyezés létrejöttét, hanem azért, hogy most, mikor az ifjucsehek kénytelenek álláspontjukat feladni, a cseh választók előtt jogfeladással és árulással vádolhassák őket. Arra számi, tanak ugyanis, hogy sikerül nekik ezúttal az ifjucseheket lejáratni; ami nem bizonyos. Mert lehetetlen, hogy a mezőgazdasági és ipari érdekeiben évek óta annyira szorongatott Csehorszák cseh részei is ne a legnagyobb hálával legyenek eltelve azon képviselői iránt, kik az országot és a monarkiát ki akarják vezetni a gazdasági tespedésből. A zajos vitákat ós botrányos jeleneteket ne is vegyük komolyan. Valószínű, hogy a mai nappal sem értek még véget a Reichsrathnak izgalmas jelenetekben bővelkedő ülései. Ámde bizonyos, ho^y miután most mar nemcsak az udvar és Körber, de a Reichs rath valamennyi komoly pártja — csehek és németek egyaránt — kísérletet tesznek a rendszeres parlamenti munkásságnak újból való felvételére, ez a kísérlet, ez a törekvés sikerülni is fog. A gazdasági egyesületből. Igazgatóválasztmányi ülés A bókésvármegyei gazdasági egyesület ez évben első választmányi ülését vasárnap tartotta a csabai kaszinó helyiségében. Ez első választmányi ülésre számosan jöttek össze s érdeklődéssel tárgyalták a tárgysorozatba felvett pontokat, melyek nagyobb vitát nem keltettek. Zsilinszky Endre igazgató-elnök elsősorban azt jelentette be, hogy december hó folyamán Cserháti Sándor, a magyaróvári gazd. akadémia tanára nagyszabású előadást tartott a buzate.més fokozásáról, az elnökség meghívására. Az igazgatóválasztmány a jelentést tudomásul ftpl(PQlHP0yPÍ KíizlftílV íarraiH ~ Szerelmes vagy Pirkó, hogy egyre DCAOŐWOgJÍOl ÜUZliUilj Lailj(l|a. fehérebb lesz a képed! Mondjad! Beszólj, Eős Piroska ideálja- A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Balenoéresi Dezső. I. Piroska bele vetette magát a hintaszékbe. Apró lafckcipője kivillant a rózsaszín batiszt alól a szók lengése közben, amíg álmodozva tekintett maga elé. Egyre az elmúlt bál járt az eszében Nem tudta feledni táncosát, a poétát, aki szinte véletlenül került le a vidékre Ismerte régen Sas Miklóst, de csak a könyveiből. A lágy, megkapó szerelmes versekből, melyekben a poéta az ideálért epedett, de amelyet szerelmes szive nem tudott megtalálni. Egy levelet olvasott át: talán századszorra, melyet hirtelen idegesen gyűrtek össze fehér ujjai. S a büszke lány, ki száz imádó sóhajait, epedésót csak gúnyos szavakkal tudta viszonozni: könnyes szemekkel bámulta a sorokat, melyben egy poéta ideálizmusa s egy férfi önérzete lakozott. Szegény poétának kerülnie kell a gazdag lányt. Eős Piroska eddig csak hódolókkal találkozott. Akik meghajlottak előtte, akik megcsókolták fehér kis kezét, de akikben nem volt egyéb tartalom az átlagos szerelmi vallomásnál. Piroska tudta, hogy ő nem igen sokat számit, de annál többet tesz az ezer holdja. S egy poéta, vele szemben az önérzetre, az ideálizmusra hivatkozik, midőn lángoló szerelemről kel lene beszélnie. És Eős Piroska megváltozott rövid idő alatt. Rózsaszínű arca halványodni kezdett, a szeme, az a két sötét szeme nem szórt olyan csillogó sugarakat, mint azelőtt. Az öreg Eős, ki büszke volt arra, hogy szebb lány nem akad három megyében, mint Piroska, megütődött az eseten. kit akarsz ? Piroska anya nélkül nőtt fel s tudta, hogy-édes atyja előtt szinte parancs a kérelme. De nem szólt. Eltemette arcát rózsás tenyerébe s ugy susogta halkan: — Nincs, akit szeressek. II. Sas Miklós befejezte az irást. Maga maradt a szobában, a többiek szótmentek: ki színházba, ki orfeumba. Csend volt a redakcióban s a poéta lehajtotta fejét az asztalra. Elébe tünt egy falusi bál; egy mosolygó, fekete szemű lány, aki elrabolta lelkének nyugalmát. Régen volt már. De az álomkép, a megtalált ideál nem hagyta nyugton a szivét. Féléve is mult már, hogy meglátta a fekete hajú lányt, kitől elválasztotta az önérzete, kihez hozzá csatolta lelkének végtelen szerelme. S bánatos, búsongó, tört szivről regélő dalok fakadtak a kinos szerelemről, melyeket Sas kiadója előnyösen tudott értékesíteni. A „Tört Sziv" harmadik kiadását kapkodta a közönség anélkül, hogy tudta volna, ki az a tündérlény, kitől a poétát a világ szava elválasztotta 1 III. Az öreg Eős egyszerre csak megunta a dolgot, hogy Piroska arcán nem látott pirosságot. Dohányzójában elmélkedett egy ideig a dolog felett, majd hivatalosan, atyai szigorra| kérdőre vonta a lányt. — Érted ! nekem ne tagadj semmit. Én belátok a vesédbe Szeretsz valakit ? Mondd meg őszintén, én előttem ne legyen titkod ! S az öreg nagyot kanyarított a levegőben hosszú pipaszárával. Piroska olyan halavány lett, mint a hó s összeszorította a piros ajkát, majd lehajtotta a fejét s ugy susogta: — . . . Szeretek . . . — Kit? -- Aki engem nem akar szeretni, sirta inkább, mint mondta Piroska. — Az bolond, ha semmije sincs is megél veled ... Mi lehet az az ipsze ? — Poéta . . . Súgta a lány. — Utolsó egy foglalkozás, tört ki az öreg- Egy hitvány verscsinálónak nem kell Eős Piroska . . . ? Nekem se kell a fajtája . . . Punktum ! — Apám, édes apám . . . Zokogta a lány s lerogyott a pamlagra. Az öreg kivette a szájából a pipát, ránézett a reszkető gyermekre s majdnem szégyenkezve mondta: — Piroskám, édes, hát legyen eszed ! Igy mult el egy pár hót. A lány arca csak nem vált virulóvá. Az öreg végre megadta magát. — Mondd, mit akarsz. Én menjek azért a rímfaragóórt . . . Vagy érte küldjek, ide hozassam ? — Edes apám, olyan unalmas a falu, nem vidit fel. Menjünk Pestre ! Nyugodtan intett az öreg: — Holnap pakolunk ! IV. A műcsarnokban igen megütődött azon az öreg Eős, hogy még szivarozni sem lehet. Mormogva tette vissza zsebébe a havannáit, mert a pipa Piroska indítványára otthon maradt. A termeken szinte futni akart végig. Még jobban felbosszantotta néhány lehetetlen színárnyalatú tájkép. Piroska ellenben lassan vizsgált végig mindan képets míg a jegyzékben lapozott, türelmetlen pillantásokat vetett az ajtók felé. Erősen dobogott a szive. Érezte." hogy megint olyasvalamit tett. amit leánynak nem illik tenni. De " első gon^ tóne" h lesz Az a piros sipkás, piros orrú közszolga nem is gondolta, hogy a vágyó szerelem szavát viszi, melylyel a boldogság költözik egy szomorkodó szívbe. Az öreg Eős egy vadászjelenet nézésébe merült el, mig Piroska leült a terem közepén elhelyezett bársonypamlagra. Szemben ült az ajtóval, melyben egyszerre megjelent Sas Miklós alakja, a kabátján ott piroslott a rózsabimbó. Piroska megrezzent s ragyogó szemekkel nézett a poéta felé. Sas megállott egy pillanatra, szeme felfogta Piroska tekintetét, vissza is adta, s ebben benne volt az izzó szerelem szóval le nem festhető édes üdvözlete. A léptekre megfordult az öreg s rögtön ráismert „kedves öccsére", aki egy báli szünóra alatt, mig Piroskához nem szólhatott, elmesélte a kormányelnök bukásának tulajdonképpeni kulisszamögötti okait. Az üdvözlés után Sas alig szólhatott valamit, az öreg Eösnek annyi mondanivalója volt, de azután csak rátért a vadászjelenetre, amely szörnyen tetszett neki. — Éz aztán kép, kedves öcsém. Egy darab élet, nem afféle szines mázolás. Piroska is dicsérni kezdte a képet, majd egyszerre felkiáltott: — Apa ! Nézzed csak, vedd meg ezt a képet, éppen odaillene a pohárszék és a szekrény közé az ebédlőben . . . — Csakugyan .... Van eszed Pirkó ; hanem merre árulják .... Sas kimagyarázta a jegyzékből, hogy hatszáz korona az ára, de maga ajánlkozott, hogy elintézi az ügyet. — Azt már nem, kedves öcsém. Magam akarok menni. Vigyázzon addig a lányomra, hogy el ne lopják, itt leszek ón rögtön. ... A termekben már alig járt látogató ; ^oéta bátran megfogta Piroska kezét, — ''ettőjükó remegett az izgalomtól — i mondta : öszönöm a tündérlány rózsáját; "-izui a másik mellett. Éde3 rajongó lantosnak, bre nem tüzeli . . . Nem