Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-28 / 43. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, május hó 28-án 43. szám. BEEESHEBTEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A póz. A latinból eredt francia szót emigy magyarosan írjuk le. A nagyképű, a színészkedő, a fontoskodó, a majmoló, az okvetetlenkedő nem fejez ki annyit, mint hogyha valakiről azt mondjuk : pózol. Ebben a szóban megnyilatkozik a lélek, a jellem, a gondolkozás, kifejezésre jut benne az egész külső. Egyik kiegészíti a másikat. Bizonyos lelki kvalitású emberek sajátos külső tulajdonságukkal értenek legjobban a pózolás művészetéhez. A pózolás nagyon ragályos kór. Ritkán születik valaki pózolónak, legtöbbnyire ellesi, eltanulja, elsajátítja s ritka tökélyre viszi ezt a művészetet. Aki valaha egy kis fáradságot vett magának ezt a spécieszt tanulmányozni, érdekes megfigyelésre tehetet szert. Távolról felismerhető, amint jár-kél. Ezért is teszi, hogy feltűnjön. Egész külseje, ruházata, viselete, mozgása, kimértsége vagy szelessége, köszönése tekintése — mind-mind bizonyos cél szolgálatában állanak. Irtózik már ilyen külsőségekben is a természetességtől. Ha nyilvános vagy közhelyen tartózkodik — rögtön észreveszed. Első dolga, jelentkezik : én is itt vagyok. Vagy izegmozog, rontja a mások mulatságát és élvezetét, vagy hangos megjegyzéseket tesz csak azért, hogy hangja után létezése és megjelenése megállapítható legyen. Ez igy pózol. A másik adja a grandszengyőrt. Lassú, kimért a járása ; vontatott a beszéde. Racscsol. Olykor orrhangon beszél, mindig glaszé kesztyűben jár. Keveset beszél, végtelenül keveset, de minden áron nagyot akar mondani. És ez igy pózol. Körülbelül ez a külseje. A belseje : üres, sivár. Lelke sincs, szive ugyancsak nincs. Hideg, szenvtelen, irigy, gonosz, önző, hiu — minden pózoló ember. Keveset tanult, még kevesebbet tud. Minden uj és önálló gondolat hijján van, ellenben végtelen nagy az utánzó képessége, a majmoló ereje. A mit valaha látott, hallott, akár helyes, Ízléses, akár alkalomszerű, akár nem, azt rögtön Iekopirozza. Ez a spéciesz régóta bizonyos szerepet visz a társadalomban, amely mint mindig, elfogult, hiszékeny, vak és könynyen megtéveszthető. Társadalmi szereplései révén aztán a közéletbe is beszeretne furakodni. Nap-nap mellett látjuk, mint törtet előre, Ünnepélyes alkalmakkor nyilvános helyeken, gyűléseken beszél, lármázik, ordit, csakhogy a figyelmet maga felé irányítsa. Ha kell,, tollat is ragad. Ír minden zsánerben. Ért mindenhez. Járatos a tudományok minden ágában ; irodalomban, művészetben, egészen otthonosnak érzi magát. ítélkezik elevenek és holtak fölött; őre az erkölcsöknek és erényeknek. Társadalmi bajokat orvosol s a legégetőbb kérdéseket könnyedén oldja meg, ő maga tanít, oktat, fedd, ostoroz és átkokat szór. Ámde minden ténykedése akár Írásban, akar szóban csupa banálitás, merő sablon, üres hang, csupa deklamáció. Maga se tudja, mit akar, hova céloz, mit mond: a fő, hogy a szava elhangozzék, hogy az írott betűje nyomtatva legyen. íme ezek az üres pózolok a mi társadalmunk rákfenéi! ez a póz, amely sok komoly törekvésnek, sok igazi ambíciónak, sok hasznos munkásságnak akadálya, hátráltatója és megölője. A gazdasági egyletből. Az Igazgató-választmány gyűlése. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg gyűlését a Bókésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-választmánya vasárnap délelőtt a csabai kaszinó tanácskozási termében. Egyrészt a közgyűlés előkészítése, másrészt a jövő évi munkaprogram megállapítása, de főleg a H a v i á r Lajos által előterjesztett nagyfontosságú indítványok keltették fel a tagok érdeklődését. A gyűlésen az egylet elnöke, Wenckheim Dénes gróf is részt vett, meleg érdeklődésének adva tanújelét az egyesület működése iránt. A Haviár-téle indítványok egész komplekszumát ölelik fel a céltudatos egyleti tevékenységnek s hivatva vannak arra, hogy az egylet életében a működésnek egészen uj irányt jelöljenek meg. A gyűlést d. e. 9 órakor nyitotta meg Zsilinszky Endre dr. igazgató-elnök, melegen üdvözölve az egylet érdemes elnökét, Wenckheim Dénes grófot, akinek érdeklődésében az egylet felvirágzásának biztositékát látja. Az elnöki előterjesztések során jelentés tétetett a Szt.-György napi luxus-lóvásár eredményéről, melyet — sajnos — az egész napon át zuhogó eső teljesen elmosott. A buzgó rendezőségnek az igazgató-választmány köszönetet mondott. Felmerült ennek során az a kérdés, váljon nem volna-e helyesebb a luxus-lóvásárt jövendőben oly időben tartani, amikor a megállapodott időjárás szeszélyeitől kevésbé lehet tartani; e részben kellő előkészítés után a jövő igazgató-választmányi ülés fog határozni. A vésztői országos vásárt az igazgatóválasztmány helyesli s engedélyezése érdekében felir az illetékes miniszterhez. Annak idején bővebben megemlékeztünk 9, kisbirtokosok országos földhitelintézetének ama mozgalmáról, melylyel a kisbirtokosok hiteligényeinek kedvezőbb kielégítése céljából több előnyös ujitást tervezett életbe léptetni. Ezen ujitás során az egyes megyékben az intézet bizalmi férfiakat alkalmaz, akik a hitelt kereső feleket tanácsokkal látják el f a központtal, mint véleményadók, az összeköttetést fentartják. Ezzel a tisztséggel megbízattak : Csabán a gazdasági egyesület, Békésen Pfeiffer István, Lavatka Gyula, Jantyik János. Csorváson Prág Lajos, Kraft Viktor, Szabó János. Dobozon Vidovszky László, Frank Ferenc. EndrődöD Viskovics Ignác, Kalmár József. Gyomán Kalocsa Lajos, Debreczeni Endre. Füzesgyarmaton Fleischer János, Kornis Gyula. Gyulán és Gyulaváriban Szekér Gyula, Wagner Ferenc. Kétegyházán Megele Béla, Böhm Miklós. Kondoroson Fejér Imre. Körösladányban Herkély János, Nagy Béla. Köröstarosán Szabó János, Petneházy Ferenc. Mezőberényben Horváth János, Belenta Albert. Nagyszénáson Székács József, Menyházi Zsigmond. Orosházán Bulla Sándor, Y

ere

s József. Újkígyóson Wagner Ferenc. Öcsödön Oláh Antal, Lóderer Rudolf. Szarvason Zlinszky István, Dérczy Péter, Haraszti Sándor. Szeghalmon Reck Géza, Seress Gyula. Tótkomlóson Kun Árpád. Szentandráson Léderer Rudolf. Vésztőn Mirgay Sándor. Szentetornyán Kuczkay Zoltán. Ezután Pfeiffer István egyl. titkár pontonként felolvassa a jövő évi munkaprogramm tervezetét, amelyre néz^e dr. Zsilinszky igazgató-elnök megjegyzi, hogy e kérdéssel eddig az igazgató-választmány az év elején szokott foglalkozni, de a mai időpont erre alkalmasabbnak látszik. A munkaprogram a jövő évi működés irányát következőkben körvonalozza : 1. Népies gazdasági előadások szervezendők ; gazdasági szakkönyvek és gazdasági ismereteket tárgyaló füzetek a nép között kiosztandók. 2 Társas kirándulások és tanulmányi utak szervezendők. Zlinszky István, Szalay József, Rosenthal Ignác és Kraft Viktor hozzászólása után az igazgató-választmány kimondja, hogy a társaskirándulásban ós tauulmányi utakban résztvevő egyleti tagok részére kedvezményes vasúti menetjegyet igyekszik kieszközölni. 3. Háziipari téli tanfolyamok rendezendők. 4. A szarvasmarha tenyésztés fejlesztése céljából nyugoti fajta tehenek vásárlandók, s ezek kedvező részletfizetés mellett a gazdák között kiosztandók. Morvay Mihály és Bajcsy János szólottak a program ezen pontjához s ez utóbbi indítványára kimondták, hogy a magyar- és nyugoti fajta tehenek a közlegelökön elkülönítessenek. 5. Tej szövetkezetek létesítendők. 6 A nyugoti fajta tehén köztenyésztésre szabaddá tétessék. 7. A lótenyésztés emelése és jobb értékesithetése végett luxus és katonai lóvásárok rendezendök. 8. Dijazással egybekötött állatkiállitások tartandók. 9. Szereztessenek be nemes baromfiak s azok csere utján terjesztessenek. 10. Létesíttessenek gyümölcskiviteli és értékesítő szövetkezetek. A munkaprogram tárgyalása során Békésmegyei Közlöny tárcája. Az áldozat. Irta; Jean Relbraoh. Mosolyogva s szintén elbágyasztva a túlságos boldogság által, Marguerite lassan az ölébe ejtette Albert de Mausy levelét. A szemeit félig lehunyta, hogy újra álmodja azt, a százszor álmodott boldogságot, amely, íme, most valóra készül válni. Visszaidézte emlékezetében az egész életét, attól az időtől kezdve, amikor öt, az alig öt éves árvát, a legnagyobb nyomorból emelte magához Emilienne Moranczey, az unokanővére, és adott neki nyugalmas otthont a férje házában. Moranczey ur, Emilienne férje, nem lehetett valami túlságosan büszke erre a gyermekfogadásra, de sohasem éreztette j nemtetszését senkivel. Emilienne, ez a kacér, könnyelmű, szeszélyes teremtés azonban olyan jóságos volt: becézte a kis árva rokont, akár a saját testvérkéjét, s amikor Margueritéból hajadon lett, még hozományt s ígért neki arra az esetre, ha férjhez menne. Ez az eshetőség ma valóra válik. Marguerite minden pillanatban várja, hogy Albert de Mausy eljöjjön Morancey úrhoz és megkérje a nevelt leánya kezét. Ez ugyan csak puszta formalitás, mert hiszen Albert oly jól tudja, hogy milyen választ fognak neki adni, hisz olyan régen tisztában vannak egymássa'

v^nind a ketten. A méla cs^ '

1

V ^ fyfák között pihen, egys 7 ^ heves nesz hallatszik. Marguerite felijed: Emilienne állt előtte, feldúlt arccal, reszkető lihegéssel, amilyennek ő még sohasem látta. — Marguerite! El vagyok veszve ! — Mi az? Mi történt? — kiáltja Marguerite. — A férjem ! — lihegte Emilienne, — Gyanakszik . . . Egy levelet talált! . . . Nem, ne kérdezz semmit . . . majd később megmagyarázom . * . Itt van a nyomomban . . . Éppen a szekrényemet forgatja fel . . . Hazúdnom kellett, különben megölt volna. Azt mondtam neki . . . azt mondtam . . . — Mit mondtál neki ? — Számítottam a te gyöngeségedre . . . Ha másért nem, a gyermekeim iránt . . . azt mondtam neki, hogy az a levél a tied ! És térdre borult Marguerita előtt: — Oh! ne árulj el! Mindenre ami szent könyörgöm, ments meg; gondolj arra a sok jóra, amit érted tettem ! . . . Mond te is, hogy a levél a tied ! — Az enyém ! — kiáltott fel a leány ijedten. De ebben a pillanatban átvillant a lelkén a halál érzete, az önfeláldozás vágya, hogy leróhassa tartozását Emilienne iránt . . . De hisz az egész boldogságát kell feláldoznia ! Nem fejezhette be gondolatait; heves léptek zaja hallatszott a szomszéd szobából hirtelen. — Ah, ő az ! — súgta Emilienne. Csakugyan a .érje, Moranczey ur toppant be. Sápadtan, felindultan lépett a fiatal leány elé: — Marguerite, kié ez a levél ? — Marguéritteé ! — felelte Emilienne. — Nem önt kérdeztem — mondta félelmes komolysággal Moranczey. — Margueritte, feleljen ! A fiatal leány lehajtotta a fejét. Az események egymásra torlódása nem is engedett neki időt a gondolkozásra. De Emilienne rettenetes félelme valósággal megbabonázta őt is. Feláldozta magát. Unokanővérének tömérdek jótettének emléke összetolult lelkében ós e pillanattól fogva maga sem tudta, mit cselekszik, vakon engedelmeskedett a hála ösztönzésének. Lesütött szemekkel még a szégyenpirral az arcán, felelte : — Ez a levél az enyém ! — Hazudik! — kiáltotta Moranczey ur rettenetes hangon. És amikor a leány szótlanul kezei közé temette az arcát, ismételte: Igen, hazudik; mert ön Albert de Mausy urat szereti! Marguerite nem felelt. Hogyan, ő Renient szeretné ? nem, hisz azt a gyermek is látja, hogy egész lelke csak Alberté. Emilienne érezte a veszélyt és hetykén odaszólt a férjéhez: — Honnan tudja ön, hogy Marguerite de Mausy urat szereti Y — De Mausy irt nekem. Én várom, hogy eljöjjön megkérni Marguerite kezét. Néhány percnyi kínos csönd vett erőt mindhármukon. Akkor ismét megszólalt Moranczey. — Margueritte, hallotta? Milyen választ adjak Mausy urnák, ha eljön ? Margueritette csak most borzadt meg igazán. Mit feleljen? Nem tehet mást, mint visszautasítani, de Mausy kezét . . elvetni magától az annyiszor álmodott boldogságot ! Ha azt mondaná, hogy de Mausyt szereti, meghazudtolja első állítását és Emilienne elveszett! . . — Felelje neki — mondta reszkető ajkakkal, alig hallható hangon — hogy nem akarok férjhez menni. Morancey elfordult tőle és Emilienne elé lépett: — Bocsásson meg — mondta meghajolva — hogy igaztalanul önt gyanúsítottam. Aztán ismét Margueritehez fordult: — Még egy kérésem van, kisasszony. Az a férfi, aki önnek ezt a levelet irta, természetesen feleségül fogja venni önt ezek után ! — Azt mondtam — felelte Marguerite, hogy nem megyek férjhez: senkihez soha ! Morancey nem küzdhetett le némi meglepetést. — Legyen! — mondta. — De hát . . . mik a szándékai már most; — A szándékaim ? — Kétségkívül! Az ön helyzete az én házamban, a gyermekeim mellett lehetetlen többé! — El fogok utazni! — felelte Marguerite. Morancey röviden meghajolt és elment, Emilienne hallgatta mint távolodnak a léptei. — Oh ! Köszönöm ! — kiáltotta aztán