Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-22 / 7. szám

lakásokról szóló szabályrendelet megállapításával. De még nagyon sok mindent kell tennünk. r Ertem a kis emberek helyzetének javítását. Azt, hogy a gazdaságilag gyenge exisztenciákat gazdaságilag megerősítsük. Ezzel megerősítjük őket testök szervezetében, a kóroknak való ellenállás képességében is. íme tisztelt társaság, a közegészségügyi és a közgazdasági érdekek és kérdések nem függetlenek egymástól, ellenkezőleg összeszövődnek, csak egymással es a kulturális kérdésekkel kapcsolatosan fej les tketők. A kölcsönhatás oly nagy, hogy nincs az az elenyésző közegészségügyi intézkedés, melynek hatása kézzel foghatólag meg ne nyilatkoznék művelődési ós gazdasági téren. Viszont a közművelődés és a közgazdaság terén tett minden lépés egyszersmind a közegészségügy előhaladását vonja maga után. Ennél a legbensőbb kapcsolatnál, legszorosabb kölcsön hatásnál fogva azt a pár percnyi időt, melylyel becses figyelmüket lefoglalom, nem a szanatórium ügyére kívánom koncentrálni, hanem a tuberkulózis kérdésével és általában a közegészségügygyei is kapcsolatos közgazdasági terrénumra akarok röviden áttekinteni. Arról akarok szólani, közgazdasági téren mit tegyünk a kis exisztenciák erősítésére ? Olyat, ami semmi más társadalmi osztály ós foglalkozás közérdekeit nem sérti, ami nem ellentétes azzal, hogy minden egyénuek ós minden osztálynak joga ós kötelessége a boldogulás feltételeit keresni. Tisztelt társaság ! A kicsinyek és gyöngék ne alamizsnában, ne az erősek ajándékában keressék a támogatást. Keressék egymásban. A kicsinyek és gyöngék egyetlen erőssége a szövetkezés. A szövetkezeti eszme csak nagy nehezen megy át a magyar ember vérébe és elméjébe. De fokozatosan mégis átmegy. Orosházán még mindig nem sikerült létrehozni a tej szövetkezetet. Én ezt nagyon sajnálom, mert szilárd meggyőződésem, hogy az a lemosolygott tejszövetkezet Magyarország egyik áldásává fogja magát kinőni. Sok sok milliót fog a hazába behozni, közvetíteni íogja mai szegényes mezőgazdaságunknak az állattenyésztéssel kapcsolatos gazdálkodásra való átmenetét és ezen az uton regenerálni fogja egész mezőgazdaságunkat. Az orosházi kisgazda nem hiszi mindezt, nem akarja a szövetkezelet. No hát akkor talán mégis meg fog változni a felfogása, ha még egy lépéssel tovább megyünk és megalakítjuk a szövetkezetek szövetségét. Annak, hogy a szövetkezeti eszme csak lassan terjed, nem utolsó oka az, hogy a megalakult szövetkezetek noha sok kis, erő van bennök, mégsem elég erősek, nem elég erősek főleg intelligenciában, szakértelemben, kereskedelmi szellemben ós összeköttetésekben. Ezért sok szövetkezet kevés eredményt ér el, némelyik el is bukik. Ám, ha tömöritjük a szövetkezeteket, ha erejöket összetesszük, ha mind azt, ami elszórtan jó az egyes szövetkezetben, összesítjük ós valamennyi javára gyümölcsöztetjük, akkor ezzel összes szövetkezeteinket egyaránt életre valókká tehetjük. Ezzel megszűnik a szövetkezeti eszmétől való idegenkedés, a kicsinyek és gyöngék sietni fognak tömörülni, mert látni fogják, hogy a tömörülésben nemcsak kereshetik, de tényleg meg is találják az erőt. Vármegyénknek nemcsak tej szövetkezetei vannak. Vannak hiteltermelési, fogyasztási szövetkezetei. Vannak ezen kivül gazdakörei, munkás egyesületei. Kérdem, közhasznúak e ma a munkás egyesületek ? Alig. Mert tehetetlenségükben többnyire csak elégedetlenkednek. A kis gazdasági erők szövetségében a munkás egyesületek is megkaphatják a maguk támogatását. Mily nehéz, teszem fel ma egy parcellázási müveletet, vagy egy kis bérlet rendszert keresztül vinni. Miért ? mert nincs szervezet. Mindezeknek a gyakorlati kérdéseknek helyes megoldására vezetőnek, utmutatónak, irányitónak ott lesz a szövetség. A szövetséggel szívesen szóba áll a kormány, hatóság, nagybirtokos, mig az elkülönzött egyes kis existencia természetesen nem lehet alkuvó tényező ezekkel szemben. A kis bérleteket emiitettem. Ez az intézmény okos korlátok között a kis gazdasági erők megedzésére nagyon egészséges, de hasznos a nagybirtokosra is. Igen ám, de a nagybirtokos, bármily humánus is az érzése, az esetek sokaságában nem mehet bele a kis bérletek rendszerébe, mert a kínálkozó kis emberek nem tudnak biztosítékot nyújtani. Ezen is segíthet a szövetség. Mert a szövetség találhat módot arra, hogy a kis bérletre vállalkozók helyett, akik lehetnek bármily érdemes emberek, de egyenként nagyobbára tehetetlenek, beszerezze és letegye az ovadókot. Nem sokára létesülni fog az uj telepítési törvény, amely az okszerű föld feldarabolást (parcellázást) is elő fogja segíteni, ámde ennek a törvénynek is csak ott fog lehetni hasznát venni, ahol a kis gazdák existentiák szervezettel bírnak, amelynek utján érdekeiket érvényesíthetik. Ily szervezet híján nem fogják igénybe venni tudni a törvény kodvezmenyeit. Forcelli szórakozottan simogatta a fejüket. Aztán eltolta őket magától, körülnézett, mintha keresne valamit s az ajtó felé indult. Diego félig eszméletlenül állt egy asztalsarokhoz támaszkodva. Forcelli, mikor elment előtte, mondott neki valamit. Diego égre emelte a szemét s utána ment a másik szobába. Magára hagytam Mirloszkit, aki a neki kijutott tréfás ajándékon kacagott s mentem utánuk. A folyosó másik végén azon az ajtón léptek be, amely Forcelli dolgozószobájába vezetett. Mögöttem női ruha suhogását hallottam. — Hol vannak ? — kérdezte Forcelliné szorongva. A dolgozószoba ajtajára mutattam. Az asszony kétségbeesetten tördelte a kezét s eltűnt. Leverten maradtam ott a folyosón s nem tudtam, mit tegyek Aztán odalopózkodtam az ajtóhoz s hallgatóztam. Hallottam Forcelli hangját, de nem értettem meg a szavait. Hevesen beszélt. A kulcslyukon benézveazt láttam, hogy Diego fejétatenye rébe támasztva ül az Íróasztalnál s nem felel Forcellinek. Láttam a Forcelli fenyegető kézmozdulatait is, a hangja mindhevesebb lett. Visszafojtottam a lélegzetemet. Lassankint hallhatók lettek a szavai is. A férj mindent tudott. — Leüthetnélek, mint a kutyát ... A gyermekeim ... A gyermekeim ! . . . Csak miattuk 1 Láttam, hogy Diego felkel a helyéről s fájdalmas lemondással legyint a kezével. Mintha hirtelen nagyon megöregedett volna. — Párbaj ! — gondoltam. De rögtön meggyőződtem, hogy már valamiről van szó. Hogy miről, azt nem tudtam kitalálni. Láttam, amint Forcelli levólpapirost ós borítékot vesz elő s tintát, tollat készit melléje. Diego megint leült, de most háttal felém. Forcelli diktált, Diego irt. Öt percnyi szörnyű szorongás ! A hang elnémult, Diego felkelt. Láttam, hogy jönnek kifelé s lábujjhegyen tértem vissza a szalonba. Forcelliné ott volt, beszélgetett, nevetett, de néha olyan tekintettel nézett az ajtó felé, amelynek a jelentőségét csak én értettem meg. Forcelli ós Diego nyugodtan beszélgetve léptek be a szobába. Diego még mosolygott is. — Mi törtónt? — kérdeztem félrehúzva. — Semmi! — felelte. .De aztán hirtelen hozzátette: — Menjünk innen. Ne búcsúzz el senkitől. Az utcán megálltam : — Beszélj. Láttam mindent és sokat hallottam is. Párbaj ? — Nem, vége mindennek. Jobb is igy. Gazember voltam. •— Mi törtónt ? Beszólj hát ? — Semmi, — felelte Diego s nem birtam többet kivenni belőle. De két héttel később elárulta a titkot. — S megteszed ? — kérdeztem én halálra rémülten. — Meg. — Megölöd magadat ? — Igen. _ — Utazzál el, tűnj el. Hisz az egyre megy. — Holnap Forcelli elküldi a „Tribuna" szerkesztőségének azt a levelemet, amiben az öngyilkosságomat megmagyarázom. Navetsógessó nem tehetem magamat. Forcelli kót heti időt adott, hogy rendezhessem a dolgaimat s hogy minden gyanú elaludjék. Nem akarja, hogy az anya bűne a gyermekeket is megfertőzze. Igaza van. — De ón megakadályozlak az öngyilkosságban ! — kiáltottam. — Azt nem teszed. Csak felesleges botrányt csinálnál. Isten veled. Megölelt, megcsókolt s ón zokogva szorítottam a karomba. Ez a Mutti Diego öngyilkosságáuak a története, — fejezte be Romiti az elbeszélését. — Forcelliék most Amerikában laknak. Mondok más példát. Vármegyénk sok részében a föld kender termelésre nagyon alkalmas. Mégsem lendül a kender termelés. A kis ember nem mer belefogni, szakértelme sem elég, jó áztató helye sincs, aztán nagyon fél a kereskedőtől. A szövetség majd közvetít neki szakértelmet is, jó magot is, áztatóról gondoskodik és biztosit neki állandó, megbízható piacot. Vagy hogy visszatérjek a tejszövetkezetekre, nagyon nehéz a lefölözött tejet értékesíteni. Egy része elfogy, és pedig áldást hozólag, mert a legszegényebb néposztálynak szolgál olcsó és jó táplálékul. De egy nagyobb üzemü tej szövetkezet oly mennyiségben termeli a sovány tejet, hogy magán fogyasztásra alig egy részét lehet értékesíteni. A bajból a kivezető ut nem egyéb, mint a hússertés tenyésztésének határozott ós nagyarányú felkarolása. Ez az akció van hivatra kiszorítani Magyarországból a prágai sonkát, amely cikkre, amint jól tudjuk, miilók vándorolnak ki a hazából. Az utmutatás e tekintetben is a szövetség feladata. Még nagyon sok gazdasági közérdeket mozdíthatna elő a szövetség, amelyről szólok. Gazdasági közérdekeket, melyek mindannyia lót alapjában erősítené a magyar kisgazdát, munkást és földmivest. Például az állat ós baromfi tenyésztés, nemesítés, hizlalás, értékesítés terén. Nem akarom mindezeket felsorolni, hiszen már elég sok kézzel fogható példára utaltam. Nem terjeszkedem tehát ezúttal tovább. Annál kevésbé, mert előadásom máris hosszura nyúlik. Lehetetlen azonban még pár szóval nem hangsúlyoznom, amit már az imént is emiitettem, t. i. azt, hogy a kiserőknek ez a tömörítése semmi más alakulással szemben disharmoniát nem jelenhet. Kiemelem különösen, hogy tévesen okoskodnék, aki azt mondaná, hogy mindazon célok felé, melyeket előadásomban csak érintőleg emiitettem, a vármegyei gazdasági egyesület is el vezérli a törekvőket. Nem ugy van. A vármegyei gazdasági egyesületek az általános mezőgazdasági érdekek fejlesztésére hivatvák. Ebben a keretben kiterjeszthetik és ki is terjesztik működésűket a kis ember — kisbirtokos ós munkás — érdekeinek előmozdítására is, amennyiben ez a tevékenység abba az általános működési körbe beillik. Szóval mellékesen foglalkozhatnak ós foglalkoznak is a kisgazdasági existentiák támogatásával. De a szövetség, amelyről szólok, magukból a kis gazdasági existentiákból, illetőleg ezek egyesüléseiből állván, egyetemes és főcéljául fogja tekinteni a kis ember a nép fölsegitósét. S amint a gazdasági egyesületek a mezőgazdaság általános művelésének keretében reá érnek a kis emberek bajával is törődni, ugy ez a szövetség a kis emberek érdekeinek előmozdítása révén' az általános gazdasági viszonyok javulására, előbbrevitelóre is közre fog hatni. Es pedig karöltve a gazdasági egyesülettel, melylyel okvetlenül keresni fogja a szervi kapcsolatot és azt meg is fogja találni. A másik ok, amiért a vármegyei gazdasági egyesületek nem pótolhatják az ilyen gazdasági szövetségek működését az, hogy — szerény nézetem szerint — az ilyen gazdasági szövetségnek nemcsak a mezőgazdaság terére kellene szorítkoznia, hanem éppen avégből, hogy biztosítsuk ós megszilárdítsuk azt a harmóniát, amelyre a közgazdasági élet különböző tényezői és foglalkozás körei között elengedhetetlen szükség van és amely egyedül képezheti egészséges közgazdasági fejlődés alapját, továbbá azon okból, mert a kisiparosok és ipari munkások bolgogulásának előmozdítása szintén elsőrendű közérdek, — ezt a szövet séget vagy mindjárt kezdetben, vagy pedig annak megizmosodásával az ipari szövetkezetekre, társulatokra, egyesületekre, körökre is ki kell terjeszteni. Nagyban ós egészben igy képzelem, mólyen tisztelt közönség, a védelemre szoruló kis emberek érdekeinek előmozdítását. Az ily módon való szövetséges lépéssel az erők tömöritóse révén biztosan elérhetünk olyan jelentékeny eredményeket, melyekre kellő szervezet hiányában gondolni sem lehet. Es nagy előnye az ilyen egyesülésnek az, hogy fokozza a kis ember, a gazdaságilag gyönge egyed önérzetét, mert hiszen nem ajándékot kér és kap, hanem a szövetkezés utján önmaga szerzi meg magának az előnyöket, melyek elérésére elszigetelten nem képes. Es ha tényleg megalakul, tisztelt társaság, a szövetség, amelyről e helyen szólottam először, meggyőződésem, hogy ezzel népünk gazdasági megerősítésére hathatós lépést teszünk. S ha párhuzamosan foly a munka közgazdasági, közegészségügyi és közművelődési téren, ha a társadalom minden tagja összeforr abban az igyekezetben, hogy erőssé, azaz egészségessé, vagyonossá és műveltté tegyük a mi derék, hazafias faj magyar népünket — akkor, ha még annyira megsokasodnak is ellenségeink, diadalmasan haladhatunk azon az uton, melynek célpontjánál az a felhívás van, mely megdobogtatja a mi magyar szivünket, mely ne ábránd legyen többé, hanem komoly életcél ós reális valóság: jövel nagy Magyarország! Egy havi közigazgatás. E hónapban kivételesen nem a hó első hétfőjén volt a közigazgatási bizottság ülése, hanem a másodikon. A tárgysorozat elég hosszú volt, de érdekesebb dolog nem igen került tárgyalás alá Az egész bizottsági ülést szinte egy vita képezte : a békési tanítónői állás ügye, — a többi tárgygyal hamarosan végeztek. Az alispáni jelentés előtt felszólalt H a v i á r Dániel bizottsági tag s kérdést intézett a szentandrási első jegyző betegsége tárgyában az alispánhoz. F á b r y Sándor dr. alispán tudatta a bizottsággal, hogy az illető jegyző beadta nyugdíjazás iránt való kérvényét. Az alispáni jelentés szerint a mult hó folyamán a személybiztonság feltűnően kedvező volt, egy esetben sem támadtatott meg. A vagyon biztonság több ízben szenvedett kisebb-nagyobb lopások által, összesen 27 esetben. Baleset összesen B esetben volt: Kondoroson, Endrődön ós Újkígyóson Öngyilkosság kót esetben fordult elő. Szarvason N u s s z e r József lőpincór, Szeghalmon pedig Jónás Albert baka akasztotta fel magát Tüz 3 esetben voit: Csabán, Békésen ós Öcsödön A munkások helyzete általában kedvezőtlen volt, átlagos napidíj 1 korona. A vetések állása kielégítő. A belügyminiszter körrendeletét a kézbesítési utasítás tárgyában tudomásul vették. A közoktatásügyi miniszter rendeletét a tanítók ellen indított fegyelmi vizsgálatok gyors befejezése tárgyában szintén tudomásul vették. A megyei árvaszók ós a gyulavárosi árvaszék megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése is tudomásul szolgált, mely szerint a megyei árvaszóknél az egyes tisztviselők betegeskedése folytán keletkezett munkatorlódás végzésére személyzetszaporitás volna szükséges. A főorvosi havi jelentós elmondja, hogy a közegészségügyi viszonyok kedvezőtlenek voltak, de az előző hónaphoz viszonyítva mégis javultak. A fertőző bajokban törtónt megbetegedések száma 146 esettel emelkedett. Leginkább előfordultak a légzőszervek megbetegedései; uralkodó fertőző baj a kanyaró volt. Leginkább megfertőzött községek : Kondoros, Körösladány ós Szentandrás. Orvosrendőri vizsgálat volt élőn 497 esetben, holtan 2 esetben. A köztisztaság mindenütt kielégítő volt. A trahomások száma 162. Gyógysavóval beoltottak 14 difteriás egyént, kik közül 18 meggyógyult, egy meghalt. Gádoros községet a közigazgatási bizottság a kataszteri birtokiveknek újonnan való előterjesztésére kötelezte, A határozat ellen a község fellebbezett, melyet a miniszter elfogadott. E határozat tudomásul szolgált. Előterjesztette még a pénzügyigazgató Békés községnek a birtokivek újonnan való elkészítését megtagadó határozatát. A közigazgatási bizottság azonban, miután a békési birtokivek használhatatlan állapotban vannak, a határozatot nem fogadta el. Jelentéktelenebb adó ós fegyverbírság ügyek tárgyalása után a tanfelügyelői előadmányok kerültek sorra. A rendes havi jelentós után tudomásul vették a közoktatásügyi miniszter rendeletét a tankötelesek összeírása ós statisztika tárgyában, valamint a mezőberónyi poig. iskolai tanítónői választást: C z e k 1 e r Jenke megválasztását. Megerősítésre felterjesztik. Békés község legutóbb öt tanerőt választott, négy tanítót s egy tanítónőt. A választás a tanfelügyelő elnöklete mellett szabályosan folyt le. A tanfelügyelő azonban csupán a négy tanitó megválasztását ajánlotta megerősítés végett való felterjesztésre A tanítónő : R á c z Mariska megválasztását nem ajánlotta, miután a pályázók között nevezettnél jobb kópesi-