Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-17 / 40. szám

esetleges elnökválságra is vezethet. Hogy mi fog történni ebben a kérdésben, azt különben igen rövid időn beiül megtudjuk, mert hogy Apponyi reflektál az elégtételre, az kétségtelen s ennek az elégtételnek mihamar be kell következnie. Egyébként a politika egén ezidő szerint nem hömpö­lyögnek viharterhes felhők s inkább olyan országos esőre keseredett az idő. Egyforma, unalmas szürkeség az egész látóhatáron. A horvát zavargások mindegyre na­gyobb arányokat kezdenek ölteni. Torla­szokat emelnek, vasúti sineket szednek tel, forradalmi kiáltványokat adnak ki és ter­jesztenek széltében hosszában, veszélyezte­tik a magyarság életét ós készenlétben, alarmirozva van az egész horvátság. Min­den nap ujabb ós ujabb zavargási hireket hoz a táviró és dacára ennek, a horvát kormány meg Tomasics horvát kép­viselő kijelentik, hogy komoly baj egyál­talán nincsen, rendben van minden. Köszön­jük szépen az ilyen rendet ós végtelenül szeretnők tudni, hogy egyáltalán mit is nevez hát bajnak a horvát kormány ? Ha ilyen mértékkel mérünk, hol kezdődik ak­kor tulajdonkópen a baj ? Talán majd ha lángba borul az egész ország és patakokban folydogál a vér, akkor fog elismerni any­nyit a horvát kormány, hogy „egy kis kihágás történt." Bizony csak leg­okosabb volna könyörtelen kézzel odatapin­tani az elevenre ! . . . A Balkán is egyre lázong. A szultán gyöngéd, szelid politikája nem képes lecsil­lapítani a mesterségesen felkorbácsolt szen­vedélyeket. És a levegőnek háborús szaga van. Ezt a szagot legjobban megérzi a szultán, aki fegyverkezik, készül is a há­borúra. Nagy, rettenetes népünnepély ígér­kezik ebből a háborúból, amely minden valószínűség szerint temetője lesz egy egész nemzetnek. Megsemmisül majd, eltűnik a föld szinéről egy valamikor mesésen nagy, félelemgerjesztően hatalmas és csodásan gazd-g birodalom : alábukik a félhold. virilis választott Összesen Gyomán 3 12 15 Endrödön .... 5 10 15 Békésen 12 18 30 Mezőberónyben . . 6 12 18 Köröstarcsán ... 4 6 10 Szarvason .... 18 32 50 Békésszentandráson .2 4 6 Csabacsüdön . . . I — 1 Öcsödön 5 6 11 Kondoroson .... 3 1 4 Csákón 2 — 2 Orosházán .... 9 17 26 Szentetornyán ... 6 — 6 Csorváson .... 7 2 9 Tótkomlóson ... 2 5 7 Nagyszénáson ... 1 — 1 Pusztaföldváron . . 2 — 2 Békéssámsonban . . 1 — 1 Szeghalmon .... 12 8 20 Vésztőn — 2 2 Füzesgyarmaton . . 6 6 12 Körösladányban 2 5 7 A választott megyebizottsági tagok közül 84-nek jövő óv végén, a többinek 1907. év végén szűnik meg a mandátuma. Á. vármegyei tisztviselők közül huszonhár­mán bírnak üléssel és szavazattal a tör­vényhatósági közgyűlésen. A törvényhatósági bizottság 21 választ­mányra oszlik, a melyek közül a lóavató­bizottság ismét 8 külön csoportot képez ; a közigazgatási bizottságnak 14 szakosz­tálya van. A vármegyei közigazgatást a központ­ban 47, a járásokban pedig 67 tisztviselő látja el. Békésmegye tömnyhatós, bizottsága. Békésvármegye legtöbb adót fizető és választott megyebizottsági tagjainak 1903. évre érvényes névjegyzéke szerint a megye­bizottsági tagok összes száma 426. Ebből virilis 213, választott ugyanannyi. Érdekes, hogy miként oszlik meg a megyebizottsági tagok száma községenként: virilis választott összesen Gyulán 24 21 45 Gerlán 1 1 Dobozon 1 2 3 Kétegyházán ... 1 5 6 Békéscsabán ... 75 37 112 Uj kígyóson .... — 4 4 Tanitóegyleti közgyűlés. A Békésvármegyei általános tanító­egyesület ez évi közgyűlését csütörtökön tartotta Szeghalmon, amelyen az egye­sület tagjai nagy számban jelentek meg. A megye óvónői, mint az egylet tagjai, most első izben, szintén részt vettek a közgyű­lésen. Szeghalom községe ós intelligens tár­sadalma élénk érdeklődóst tanúsítottak a népnevelés lelkes apostolainak közgyűlése iránt ós szívélyes vendégszeretettel fogad­ták őket. közgyűlés tagjai legnagyobbrészt már szerdán délután érdeztek Szeghalomra, hogy a szeghalmi rendezőbizottság által a kaszinó nagytermében a Ferencz Józset tanítók házában levő szobaalapitvány ja­vára tartandó hangversenyen is részt ve­hessenek s ezzel a nemes ós humánus cél megvalósítását elősegítsék. Szerdán este 6 órakor az ev. ref. egy­ház központi tantermében az igazgató-bi­zottság ülést tartott, melyen a pályakér­dések, számadások ós a költségvetés kér­désében intézkedett. Másnap reggel 9 óra felé igen népes volt a kaszinó nagyterme, hova az egylet tagjai a közgyűlésre gyülekeztek. Megje­lentek a közgyűlésen Bezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, C s á n ky Jenő főszolga biró, Csák István, T é c s i József lelkész, Péter András, a községi jegyzői kar, az elöljáróság több tagja. Z s i 1 i n s z ky Endre, az egyesület diszelnöke táviratilag üdvö zölte a közgyűlést. Az összes tagok részvételével előbb értekezlet volt, melyen megállapították a végleges tárgysorozatot, a pénztárak meg­vizsgálására pedig bizoctságot küldtek ki. A közgyűlést Láng Gusztáv elnök tartalmas beszéddel nyitotta meg, melyben tömörülésre hivta fel a megye tanítóságát, különösen óhajtva, hogy a felekezeti tanítók is tagjai legyenek a megyei egyesületnek. Petz József csabai áll. tanitó, aljegyző olvasta fel az egyesület mult óyi műkö­déséről szóló jelentést; ezt tudomásul vették. B r ó s z János orosházi ev. tanitó az egyesületi élet fejlesztéséről tartott előadást. Egyik legcélravezető módnak tartja és indítványozta, hogy az egyesületi évi köz­gyűléseket a szomszédmegyebeli tanitóegy­letekkel karöltve tartsák. A közgyűlés az eszmét helyesléssel fogadta. H u g y e c z Mariska gyulai óvónő akadályozva lévén a megjelenésben, érte­kezését V a n d 1 i k Etel csabai óvónő olvasta fel. Az összekötő kapcsot az ovoda ós az iskola között ugy véli megvalósít­hatónak, ha a tanitók az elemi osztályok­ban különböző játékokkal kötnék össze a tanitást, a felsőbb osztályokban nem csak előadnának, hanem tanítanának is, mert ezzel jobban hozzáférkőzhetnének a nö­vendékek lelkületéhez. A felolvasást zajosan megéljenezték. Az ujabban nagy részletességgel vita­tott fonomimikai , tanítási módról Petz József értekezett s annak lelkes hívéül vallotta magát A közgyűlés elhatározta, hogy felkéri a tanitói járásköröket, pró­bálják ki a fonomimikai tanítási módszert. „A tanitó társadalmi szerepe, tekin tettei az ifjúsági egyletek alakítására" kérdéséről B u t h y László csabai áll. ta­nitó olvasott fel. Hogy a tanitó milyen társadalmi szerepet tölt be, az nemcsak képzettségétől, hanem egyéniségétől is függ. Az ifjúsági egyletek alakítása felette szük­séges s ezzel is növelheti ós erősítheti a tanitó társadalmi pozícióját A Ferenc József Tanitók Házában létesített békésmegyei szobaalapra történt gyűjtés állásáról Nagy Lajos orosházi polg. iskolai igazgató terjesztett elő jelen­tést s a közgyűlés örömmel vette tudo­másul, hogy a szükséges 4000 korona, csekély összeg hiján, már együtt van A könyvtáros és pénztáros jelentése, a zárszámadás ós költségvetés előterjesztése után az indítványok során a közgyűlés magáévá tette az ungmegyei tanitó-egye­sület azon javaslatát, hogy az évi tagdíj 2 koroüával emeltessék s az az Eötvös­alapé legyen, igy az egyesület összes tag­jaival tagja lesz az Eötvös-alapnak. Támogatja az egyesület az országos bizottság ama mozgalmát, hogy ne csak az állami, de az összes tanitók fizetése rendeztessék, illetve emeltessék. A jövő évi közgyűlés Békésen fog megtartatni. A közgyűlés bezárása előtt Láng Gusztáv elnök köszönetet mondott a ka­szinónak a helyiség átengedóseórt, Szeg­halom közönségének ós a megjelent tagok­nak az érdeklődésért. Délben kedélyes hangulatu közebéd volt, melyen az első pohárköszöntőt a ta­nitók lelkes gondviselőjére, Wlassics mi­niszterre Láng Gusztáv mondotta. Rezey kir. tanfelügyelő a tanitó-egyesület agilis elnökét éltette. M a k a y István a kir. tan­felügyelőt, Csák Istvánt és Péter Andrást köszöntötte fel, utóbbi 50 koronát adományozott a Tanitók Házára. Mondott még pohárköszöntőt Nagy Lajos, B ro ós z János, utóbbi gyűjtést indított a Tanitók Háza alapra azzal a mottóval, hogy aki tósztot mond, csak 1 koronát, aki pedig nem beszól, két koronát adakozzon. Begyűlt e célra a Péter András 50 koronáján felül még 38 korona. Szerdán este, mint már említettük, a szeghalmi rendezőbizottság a Tanítók Háza alapja javára sikerült hangversenyt rende­zett a kaszinó termében és azon nagy közönség vett részt. Láng jHermína ügyesen szavalta az ost prológját. Dr. Csák Istvánná ós leánya Irma zongorán kiváló teknikával Szemirámisz opera nyi­tányát játszották, zajos tapsokat aratva. Majd Szeghalmi Gyula felolvasott, Tóth Erzsike monológot mondott, M i­h á 1 f i Emma zongorakiséret mellett sziv­hezszólóan, csengő hanggal népdalokat énekelt, s ezekkel a hallgatóság alig; tudott betelni. Arató Lajos Árpád síri álmát szavalta nagy hatással, mig F a r g ó Ja­kab monológja ugyancsak megkacagtatta a közönséget. Á műsor után hajnalig ke­délyes táncmulatság következett. A közigazgatási bizottságból. A vármegye közigazgatási bizottságá­nak hétfői üléséről hozott tudósításunk ki­egészítéséül közöljük még az alábbiakat: A vármegyei főorvos havi jelentése, mely szerint a közegészségügyi viszonyok általában kielégítők voltak, a leggyakoribb halálokat tüdővósz képezte, a heveny fer­tőző bajokban 224 beteg közül 25 (11%) halt el, gyógyszerummal beoltatott 8 difte­riás beteg, kik közül meagyógyult'5, meg­halt 3, tudomásul szolgált. Tudomásul vétetett a kir. pénzügyigaz­gató havi jelentése, valamint Bálint Fe­renc gyulai főszolgabírói Írnoknak az ex­lex utánra végrehajtási megbízatására vo­natkozó bejelentése. A tanfelügyelői előadmányoknál a bé­kési községi tanyai tanitóválasztást a bizott­ság jóváhagyta, úgyszintén a mezöberényi óvónőválasztást. Trnovszky szarvasi tanitó kérelmére, hogy a tankötelesek összeírása alkalmából felmerült dijai megtéríttessenek, a bizottság a községet kötelezte azok meg­térítésére. Úgyszintén a község kötelezte­tett Jákay Károly békési községi polgári iskolai igazgató korpótlékának fizetésére, Balács Béla orosházi községi tanitó lemon^­dását a bizottság tudomásul vette, csak azért sem, mert akkor megcsunyul. Tud-e ön haragudni ? — Mi történt a csészével, azt mondja meg. — Hogy a csészével mi törtónt? A csésze az aljával, a teával, a kanállal s — az ón szerelmemmel együtt kirepült az ablakon. — Hogyan ? Ön a kitűnően nevelt em­ber ilyen udvariatlanul viselkedett ? S hozzá még annak a hölgynek a házában, akit feleségül akart venni ? Hogy feledkezhetett meg magáról ennyire ? — Ah, asszonyom, ha ón ragadtattam volna magamat ennyire a haragtól, akkor ma már házas ember lennék s az esküvőm után megtudtam volna, hogy a festők rosszul teszik, ha a furiákat csúnyának fgfák. Fájdalom, nem ón voltam az. a csésze téát kidobtam az afclfifoh, hanem maga a menyasszonyom. Óh, ugy-e, ez felháborítja, ámulnia ejti önt, megfoghatatlannak tetszik őn előtt? Engem akkor még jobban fel­háborított. Nem; olyan asszonyt nem vehet­tem feleségül, aki haragjában ugy hajigá­lózik a teáscsészével, mint más a labdával. — Miféle asszony is volt az ? — Szép, mint az angyal, arról bizto­síthatom, de gonosz, mint ezer kis manó. Az után a jelenet után elváltunk s csodá­latos : a szerelmem egy pillanat alatt ezer szilánkra zúzódott szót, akárcsak a csésze. De attól a naptól fogva gyűlölöm a teás csészéket. Zöld és lila. Irta : Frangols de Nion. A festő beszólni kezdett s mindnyájan figyelemmel hallgattuk a szavát: — Pár évvel ezelőtt, amikor La Platá­ból hazatértem, a gőzhajón egy fiatal Amh<írr«l ismerkedtem meer. aki Braziliában született s különös körülmények folytán még sohasem volt szüleinek francia hazá jában. Kedves, szelid, intelligens, ideális hajlandóságú ember volt Hamar megbarát­koztunk s mivel épen nem volt zárkózott természetű, csakhamar megtudtam minden titkát: a derék, becsületes titkait egy be­csületes embernek. Azért jött Francia­országba, hogy megházasodjék, francia leányt vegyen feleségül. A szülei már nem éltek, csinos vagyont hagytak rá s mivel szülőhazájukkal mindig megtartották az érintkezést, sikerült nekik elősegíteni a fiuk házasságát. Az útitársam tehát, bár még a fényképet sem látta soha, bizonyos nyugodt vonzódással beszólt a menyasszo­nxA riV iipár is Érezni lehetett rajta, hojry ura a jövőjének s olyan bizonyos a sor­sáról, ami egyszerre ijesztő ós bámulatra méltó is vólt. Megérkeztünk Bordeauxba s a társam minden áron magával akart vinni, hogy mutasson az ipának, napának és a felesé­gének, ahogy kifejezte magát. Nyár közepén voltunk, semmi sem vonzott Párisba s igy beleegyeztem, hogy kerülőutat csinálok, hogy jelen legyek a messziről jött vőlegény megérkezésén, — olyan helyzet, ami igen gyakori a régibb íróknál, de igen ritka a modern életben. Külünös és kedves jelenet volt az, A barátomat — nevezzük Pierre­nek —délvidéki lelkesedéssel és szívességgel fogadták, mintha az egyetlen fiu térne haza a szülei házba. Egy negyedórával később, hogy megérkeztünk, már mindenki, a keresztnevén szóllitotta, sőt a meny-' asszony apja, ha nem csalódom, tegezni| kezdte. S alig ismerkedtünk meg egymással, máris asztalhoz ü tünk. A háziaknak az a komikus ötlete támadt, hogv " " imat nem ültették a menyas 1"­— Van még elé' '"a az apa s igy Pier mellé került, e ültem. Az első falatok után s ama pár udvarias szó után, amit az anyához intéztem, észre­vettem, hogy a másik oldalról Jeanne kis­asszony a menyasszony szomszédom. Nagyon csinos volt. Ezek közt a barna, kiabáló, lármás emberek közt olyan volt, mint valami illatos rózsa, valami kis szőke, hallgatag tündér. Olyan bájos volt, hogy joggal lehetett volna kissé korlátolt. De észre­vettem, hogy nagyon okos : fontoskodás és elfogultság nélkül beszélgetett. Elmondtam neki a véleményemet Pierreről s szerencsét kívántam neki. Eánózett a vőlegényére s azt mondta nyugodt hangon: — Csodálatos, de jruiap iVyennek kép­zeltem. á ón meggondoltam, hogy dolgozha­tott éveken át ennek a leánynak a képzelő­tehetsége. S a vőlegénye most nem olyan, mint aminőnek ő képzelte hősét. Egy hétig maradtam ebben a házban, a melyben nem ismerték a párisi emésztési zavarokat, ahol nem gondoltak másra, csak az evésre, meg az ivásra s ez alatt az egy hót alatt kevesebbet beszéltem Pierre-rel, mint a menyasszonyával. Sikerült e lélek néhány titokzatos fátyolát fellebbentenem s éreztem azt a felséges, de veszedelmes dolgot: a fiatal férfi ós a fiatal leány között való tiszta barátságot. Közben készülődtek az esküvőre. Én azonban kényszerülve vol­tam Párisba menni, a bucsuzkodáskor meg­ígértem, hogy három hót múlva visszatérek a lakodalomra. Egyedül hajtottam ki kocsin az állomásra, mert a cselédség mind el volt foglalva, a kocsit ott kellett hagynom az állomáson, azonban majd másnap vissza­küldik. Kedvetlenül indultam útnak, mert Jeane nem volt ott a bucsuzáson, még csak kezet sem szoríthattam vele. Lovam ügetve ment végig a nyársfa­soron a fehér holdfényben, mikor egyszerre árnyék merült fél előttem. Jeanne volt, aki kezét rátette a gyeplŐ3zárra. — Kisasszony ! — Eljöttem öntől ! hogy elbúcsúzzak Észrevettem a zavarát és a könnyes szemét s megütközve néztem rá; ekkor egyszerre indulatosan kiáltott fel; — Vigyen magával! Nem akarok hozzá menni! Mentsen meg ! Leugrottam a kocsiról s megragadtam a kezét. — Gyermekem, gondolja meg, mit be­szól ! Láza van, menjen haza, .nalvgrv észre­vegyenek valami 1; De a leány csak szenvedélyesen ki­áltotta : — Nekem nem kell, én nem szere­tem ! Védelmezzen meg, kényszeríteni akar­nak . . . Olyan bájos volt a holdas éjben, hogy csaknem elgyengültem s engedtem a kéré­sének. De szerencsére festő szemem észre­vett valami jelentéktelen csekélységet, — mit beszélek — valami rendkívül fontos dolgot: A zöldnek ós a lilának a borzalmas összhatását. A szegény gyermek sietségében a zöld blúza fölé lilaszin sált vetett ma­gára s ez a két ellenséges szin belenyilalt a szemembe, égette még a lelkemet is. Nem ; soha oly nőt nem szerethetek, aki ennek a disszonanciának az irtózatos voltát nem érzi meg ! Megvigasztaltam, elámítottam, hogy visszajövök s beszélek a szüleivel. S közben mindig csak a menekülésre vágytam. Sohasem láttam többé, de hallottam, hogy hozzáment Pierrehez, nagyon boldo­gok ós sok gyermekük van . . . A festő elhallgatott s a felesége szólalt meg : — Hallották ? Micsoda borzasztó em­ber ! Még ma is eladná a lelkét egy csepp festékért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom