Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-11 / 4. szám

violyam. Békéscsaba, 1903. Vasárnap, január hó 11 én. 4. szám BEEESHERT KOZLONT POLITIKAI LAP. Teiefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A közoktatásügyi tárea. - jan. 10. Tagadhatatlan, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca igen szerényen vanazállamköltségvetésbendijazva Va lóban nem csekély fejtörést okoz a vallás- és közoktatásügyi kormánynak minden évben, midőn arról van szó, hogy ezt a rendelkezésre áUé néhány milliót oly ügyesen oszszák fel a kielégítésre váró szükségletek között, miként mindenre jusson, maradjon és elegendő legyen. Ehhez egyrészt nagy gazdálkodó müvé'zet. bölcs körültekintés, de másrészről bizonyos önmegtagadás is kivántatÍK. Bizony sok szép terv keresztülviteléről le kell mondanunk, vagy bizonytalan időre el kell odáznunk azt, mivel nem telik a költségvetésből. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogyha legalább az égető szükségleteket elégíthetjük ki. A budget-tárcánál ezen legszükségesebb kiadásokon kivül további segélyekre gondolni sem merünk. És mégis szakadatlan haladást, sőt sok ágazation lendületes, gyors fejlőlést tapasztalunk a vallás és közoktatásügyek terén. k?mek mindenekelőtt egíőbb oka az a hazafias lelkesedés ÍL örvendetes érdek^úés, v&riggí, a nemzet általános r műveltségének ezen nagyfontosságú érdekei j

ránt ugy az országgyűlés, rr;

j

nt a magyar társadaom részéről lépten-nyomon tapaszta unk. A mig

j ez a jóakarat, lelkesedés ás nem% törekvés lankadni nem fog, addig ezekkel a szerény eszközökkel is legszebb eredményt ós sikert lehet alérni. Azt hisszük, hogy a nemzeti kulira iránti érdeklődés állandó ébrentartásának. a magyar sajtó, az ország;yülés, a közművelődési egyletek és intézetek ügybuzgó tagjainak és munkásainak megbecsülhetlen közreműködésén kivül leghatalmasabb mozgagatója lett maga a vallás-és közoktatásügyi miniszter, kinek nyolc esztendős kormanyzása allatt sokban meguj hódott minden, ami a vallás és köz oktatási tárcának keretébe tartozik és dűlőre jutott a legnehezebb kérdések egész sorozati, amelyeket ugyan évtizedek óta előkészítettek, de mindig csak eloldáztak különféle okokból. Az egyházpolitikai függő kérdések közül például a lelkészek segélyezésének ügye sikeresen van rendezne, ugy hogy azzal nemcsak a hitfeleke zetek vannak megelégedve, hanem a rendezésnek erre a módjára magyar nemzeti szempontból is örömmel te kínthetünk. Amennyiban az állami segélylyel való rendelkezés alapján egy ujabb, valóban hathatós eszközt nyertünk a migyar nemzeti és hazafias tekintetek érvényesítésére azokon a legszélső pontokon is, ahova | eddig el nem érhettünk. A katolikus lelkészek kongruájá-1 nak végleges rendezése, valamint az évtizedek óta különféle viszontagsá-1 gokkal küzdő katolikus autonómia ügye oly állapotban van, hogy a magJ.iko utüöL Tiial jóformán egyedül a katolikus egyház hivatott vezéreinek, a püspököknek a bolcseségétől függ. A magyar állami szempontok mintegy áttörhetetlen határvonalakkal vannak körülvéve. Már Deák Ferenc a katolikus autonóm a eredményes szervezésének legfőbb szabálya gyanánt azt állította fel, hogy tulajdonképpen azt kell meghatározni : mit nem szabad a katolikus autonómia működésének érinteni. Wlassics ezt konkrét formában fejezte ki, midőn utmutató gyanánt kimondta azt a szabályt, hogy a fennálló sarkalatos törvények változtatása nélkül kell létesíteni az autonómiát. Sőt még közelebb is megjelölte és ebből semmi titkot nem csinált, hogy mely törvényeket, mely intézményeket nem szabad érinteni az autonómiai szervezetnek. Ez igen mélyre néző és sok százados állami ás egyházi jogviszonyokkal számoló súlyos kérdéseken kivül az iskolai, művészi, tudományos ügyek egész sokaságában is láthatunk nagy sikert és eredményeket, egyetemek és a középiskolák megnyíltak a nőknek ; a műegyetemen bejött a doktori cim ; megkezdődött a műegyetem építése ; a középiskolai egységes jogo sitásával mintegy meg van közelitva az egységes középiskola kérdésének megoldása stb. A népoktatás, a népnevelés, főként a gyakorlati célú tanítás érdekében pedig szere száma sincs az intézkedéseknek. Azt lehet mondani, hogy a legalacsonyabb kulturális igényektől kezdve a legmagasabb tudományos és művészi célokig se nini nem ke.'ülte ki a vallás- és közoktatás ügyi miniszter figyelmét. Ennek az államférfiúi érdemnek méltó elismerésével találkozott a mi'tüozter a pénzügyi bizottságnak ülésén, melyen a kultuszbudgetet a legnagyobb jóakarattal, a miniszter eredményes működése iránt teljis bizalommal ós jóakarattal tárgyalták. Községi segódtisztviselók nyugdija. Békésmegye az önálló községek megyéje. Területén nincsen egy község sem, amely nem volna képes egymagában intézni saját belügyeit s közvetíteni az állami közigazgatást. Minden községnek van egy-több jegyzője ésmegfelelő számú más tisztviselője A jegyzők mellett mindenütt a községi iktató, kiadó, Írnokok s napidijasok végzik a kezelői s egyéb segitö teendőket, — s bizony ha körülnézzük a megye községeit, — igen kevés fizetésért. Három, négy, ötszáz forint körül váltakozik a községi kisebb tisztviselők fizetése, ami sokszor a megélhetést is alig biztosítja a mai költséges világban. Vannak községek, ahol e csekély fizetéseket a község vagyoni helyzetéhez képest lehetne emelni, a legtöbb helyen azonban nem lehet ujabb terhet róni a községi költségvetésre, amely úgyis csinos számokban szabja meg a községi pótadót. Igy a községi kisebb tisztviselők helyzete néma legkellemesebb. Csekély a fizetés, mely buzgó munkájuknak méltánylása ; ez összeg alig elegendő a megélhetési kiadásokra, félre tenni belőle nem lehet egy krajcárt sem. Egy hosszabb betegség, egy előre nem látott kiadás tönkre teszi évekre az egyéni „költségvetést." Arról nem is irok, hogy vagyont gyűjthessen a kis tisztviselő : ez a képtelenségek világába tartozik, bár minden embernek joga van munkája után legalább annyit követelni, ami tisztességes megélhetést biztosit, néhány garas félretétele mellett. Mert csak a mának élni, ugy hogy a jövendő idők nyomorúságán előre lehet „ábrándozni", keserves minden munkás halandóra. A községi kis tisztviselő pedig nagyon is foglalkozhat a jövendő kérdéseivel, midőn munkaképtelen lesz és csekély fizetését sem kapja a községtől. Helyzete más tisztviselők helyzetével össze sem hasonlítható Bármilyen csekély nyugdija SiTTői, ameiy az esztendőknek' munkában töltött hosszú sora után, ha nem is fényes, de nyugodalmas megélhetést biztositana öreg napjaira. A községtől nem lehet kívánni, — ha méltányosság van is a kérelemben — hogy teljes fizetéssel tartsa el nyomoraságba jutott munkaképtelen szolgáit, kik szellemi s anyagi erejöket a község érdekeben áldozták fel. Másképpen pedig, mint bármily csekély nyugdíj biztosításával, a kérdést megoldani nem lehet. Nem akarom ezzel azt kifejezésre juttatni, hogy a községi kis tisztviselők nyugdíjintézetet létesítsenek. Ez lehet a jövő kérdése, mely azonban a jelenben nem segít. A békéscsabai tisztviselőknek sikerült nyugdíjintézetet létesi5ékésmegyei Közlöny tárcája. Borús az ég. Köröskörül borús az ég, ki sem derül többé, Csillagtalan sötét éjjel marad mindörökké; Csillagtalan éjszakában útlan-úton járok, Búbánatom erdejéből Útmutató csillag nélkül Csak tévelygek, hozzád vissza sohase' találok, Volt nekem egy csillagom, de kialudt a lángja, Irigyeim gonosz szíve tőlem elkívánta ; Ott ragyogott két szemedben tiszta szelid fénye, Éltem útját beragyogta, De már az is ki van oltva, Vagy bolygó volt, lefutott a néma messzeségbe. Sűrű erdő, sötét erdő, bánat erdősége Téged járlak, téged laklak bús remeteségbe; Köröskörűi borús az ég, ki sem derül többé!. A virradást nem is várom, Hadd legyen csak, már nem bánom Csillagtalan sötét éjjel örökkön-örökké ! . . Köny. Vékony papírra, ócska, betűkkel nyomott meghívó volt. átfutotta s mindjárt kirepült fejéből a románc tündére s eszébe jutott egy kis falu. Messze, lenn valahol a Tisza mentén. Ahol egykor vesszőparipán lovagolt s ahol nem volt jó egypár esztendeje. Felébredt benne a vágy most ugy hirtelen. Előtűntek a régi alakok, a boldog napok. Vájjon emlékeznek-e rá ? Nem lehet. A régiek már nem, az ujak talán-talán a nevét ismerik, de bizonyosan nem tudják kicsoda. Most pedig mulatság lesz. Itt a meghivó, lemehetne. Egy ember talán csak ismeri! Az, aki a meghívót küldte. El is határozta, hogy lemegy a kis faluba, mely talán sohasem jutott volna eszébe, ha a meghívót nem látja. Hosszú idő telt el azóta. Több belőle, mint kevesebb : kínlódással. Lemegy, csakugyan lemegy, csak sür• gős dolga ne akadjon a redakcióban II. Sas Miklós ideálja. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája Irta: Belencéresl Dezső. I. A szürkülő hajnal sugarai mellett vetőhaza Sas Miklós a szerke«ztőségből. yitott a kis szobába, melynek ablakain ályosan suhant be a reggel derengése. Nem volt álmos, A redakció mai izttsága és a hűvös reggeli szellő kiverte léből az álmot. Ránézett az asztalán ő, tegnap megkezdett románcára: egy feküdt rajta. A teremben nem villamos csillár szórta alá a sugarakat. Nem ragyogtak délszaki virágok hivalkodó, tündöklő pompával, illatozva szerteszéjjel. Nem ragyogott a gőgös selyem, meg a bársony é* nem szikrázott szemet kápráztatóan a gyémánt. Sas ott állott a karszalagos rendezők mellett s elgondolkozva nézegetett széjjel. Mennyire más világ ez, mennyire más minden, mint ott fenn, ahol ő él: porban, füstben, lázban. Itt nincs unott mosolygás senkinek az arcán, nincs csinált hangulat ós léha, üres fecsegés. Hanem a szemekben, az arcon, ott rezeg az őszinte jókedv aranyos sugara. S már magában a — nem parfümnek, de üde élövirágoknak illatától terhes — levegőben benne van a fesztelen jókedv, melyet beszív mindenki a szivébe meg a lelkébe. A cigány játszott. Sas már táncolt is, de most az újrázó csoportot figyelte. Hamarosan szétment a hire a teremben. Akadtak sokan, akik ismerték a nevét, olvasták egy-két versét. De akik nem hallottak róla, azok előtt is érdekes volt a — poéta. A rendező urak is tüntető szívességgel hordozták szót a teremben. Sas táncolt ós beszélt. Különösen a lányok ,'cezdtek rajongani érte . . . Egy poéta, aki olyan édes, bús, álmodó, dallamos verseket ir. Sas tekintete most megakadt egy lányon. Fekete volt a haja, fekete, tüzesen ragyogó a szeme, a dereka meg karcsú, szája pedig kicsi, vérpiros. A hajába egy piros rózsabimbó volt tűzve, A lány arca is piros volt már az izgalomtól. Es szeme, az a sötét, ragyogó szeme, melyre Sas még méltó poétikus hasonlatot sem L. ^:tt találni, hirtelen : poétára tévedt, mintha megérezte volna annak tekintetét, mely csupa vágyódás, csupa izzó rajongás volt. Ezzel a leánynyal még nem táncolt. De táncolni fog. A cigány még egy ujrát húzott, aztán letette a vonót. Sas még egyszer a piros rózsa felé nézett ós belépett a másik terembe. HL A feketehajú lány pedig, amint helyére vezette táncosa, megigazított a hajában a rózsát s leült. Arra nézett, ahol Sas állett. Azután szólt a táncosához. — Hát nekem miért nem mutatták be Sas Miklóst? — Hát nem táncolt vele Piroska, nem is beszólt vele ? — Nem. — Akkor sietek ós hívom a következőre. Jó ? — Menjen, szólt a lány. A. szolgálatkész fiatalember mint o forgószél termett Sas mellett, aki máiasztalnál ült s a legújabb külpolitikai híreket mesélte a kérdezgető öreg ügyvédnek, meg a jegyzőnek. — Egy percre kérem . . . Eős Piroska akarja megismerniA poéta felállott, a fiatal ur karon kapta s vitte a táncterembe. — Eős Piroska nagyon kíváncsi ós.. . — Ki az ? — A megye leggazdagabb lánya. Körül is röpködik alaposan. Három vármegye fiatalja csapja neki a szelet. De nagyon okos lány . . . Nem látta ? Az elébb táncoltam vele. AZ a feketehajú lány! Sas arcán még akkor is ott volt a pirosság, mikor megállottak a lány előtt. — Sas Miklós vagyok, hajlott meg a poéta. A lány kezét nyújtotta. — Valahára hozzám is eljut! Deugy-e neveletlen falusi lány vagyok ? — Miért? — Hogy ón hivattam ide, pirult kissé a lány. — Es ha nem hivat, magam jöttem volna, felelt érzéssel Sas. — Igazán mondja, vagy csak bókolni akar ? — Őszintén beszélek. A cigány ismét játszani kezdett s a poéta, karján Piroskával a táncolók felé indult. — Lássa, szólt a lány, mennyire csodálják, bámuljájs ós lefoglalják most még azok is, kik soha egy szavát sem olvasták. — És kegyed ? — Én, mondta Piroska s egy rózsazsin felhő futott végig az arcán, olvasom. Ott van az asztalomon mindegyik verses könyve. Sas erősen belenézett a lány ragvoííó '1 •