Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-26 / 34. szám

mmiBMCi d DCKCsmcyyci ^ixu^iuiijí iouo. cvi ot. s^aiiidiiiu. Következett volna a tanuk kihallgatása, ezt megelőzőleg azonban : Hubay elnök konstatálja, hogy vádlott vagyonos egyén. Büntetve volt már 2 rendbeli becsületsértés és osztály gyűlöletre való izgatás miatt 10 havi, 40 napi államfogházra és izgatásért 6 havi áliamfogházra és 400 kor. pénzbüntetésre. Jelenleg is a budapesti törvényszéknél folyamatban van ellene az eljárás nyomtatvány utján elkövetett izgatás és osztálgyülölet szitása miatt. Várkonyi kifogásolja ezen adatok felolvasását, mely alkalmas ellene forditani a hangulatot. Elnök megmagyarázza, hogy eljárása szabályszerű volt. Kezdetét vette a tanúkihallgatás. Elsőnek hivják be Popovics Szilveszter békési főszolgabírót,, ki az elnök kérdésére kijelenti, hogy vádlottal ellenséges viszonyban nincs. Várkonyi István: De igenis, ellenségem, hiveimet ellenem heccelte, ezt tanukkal tudom igazolni. Azonkívül ö is egyike a feljelentőknek s igy tanú nem lehet, kihallgatását ellenzem. Ügyész a kihallgatás mellett szólal fel s a törvényszék ezt el is rendeli. Várkonyi óvást emel s ezt jegyzőkönyvbe venni kéri Popovics tanú belefog vallomásába, de Várkonyi közbeszól. Várkonyi: Egy tévedést akar helyreigazítani. Összetévesztette Popovits főbírót a gyomai főszolgabíróval s ezért óvását visszavonja. Popovitsot nem ismeri, csak tévedett. Egyben iratot nyújt be, mely igazolja, hogy a gyomai főszolgabíró az ő választóinak békés öszszejöveteleit is meggátolta. Popovics tanú lolytatja vallomását. Szerinte Várkonyi beszéde határozottan lázítás volt. Kolozsi Endre, Mucsi Imre és Pilcz Mihály mezőberényi jegyzők a beszéd folyama alatt jegyzeteket csináltak. Ez hiteles, ajánlja annak beszerzését. 0 egyszer figyelmeztette is vádlottat, hogy megvonja tőle a szót. Pontosan nem tud visszaemlékezni az egyes kitételekre, de ismételi, hogy lázitó tartalma volt a beszédnek. A hallgatóságon valóságos forradalmi haugulat vett erőt a beszéd hatása alatt. _ Ügyész : Várkonyi milyen volt beszéd közben : szenvedélyes vag}' higgadt ? Tanú: Szenvedélyes. Várkonyi kérdi a tanút: emlékezik-e arra, hogy éppen ő mondta neki Köröstarcsán, hogy beszéde higgadt volt s ha Mezöberényben is ugy beszél, semmi kifogás sem lesz ellene hatósági részről ? Tanú: Emlékezik erre. Várkonyi: Ez élénk tanúság, hogy a főbíró befolyás alatt áll s ö tudja is, hogy Mucsi jegyző hangolta ellene. Megesküszik, hogy az egész hajsza alapnélküli és Mucsi jegyző müve. Ügyész kéri a tanú megesketését. Várkonyi ellenzi. A törvényszék az eskütevést elrendeli. Erdei János gyomai földmives vádlott ellen vall. A bíróság ós Várkonyi kérdései alatt vallomása bizonytalanná válik s önmagát is cáfolgatja. Végeredményül kijelenti, hogy neki a beszéd nem tetszett. Tóth alügyész : Miért nem tetszett? Tanú : Azt nem tudom. Várkonyi: Mondtam-e, hogy a tisztviselő rabolja, pusztítja a szegény népet. Tanú: Ezt nem hallottam. Tanú leteszi az esküt. Német Géza gyomai vizmester szerint is a beszéd lázitó volt. Arra emlékezik tisztán, hogy vádlott a jelen államtormát szidta ós a népszövetség mellett beszólt. A birák ós ügyvédek cimboráskodását is hangoztatta, valamint azt is, hogy a hivatal nokok szipolyozzák a népet. A hallgatóság nagyon fel volt izgatva. Várkonyi egy csomó keresztkórdóst intéz tanúhoz, melyek ezt látható zavarba hozzák s megingatják vallomása biztonságában. Jánosi Ferenc gyomai takarókpénztári könyvelő elmondja, hogy reá a lá/.itás hatását tette a beszéd. A hallgatóság éljenzett ugyan, de máskülönben nyugodt maradt ós nem tüntetett. Lázitó felkiáltásokat egyáltalán nem hallott. Az államforma elleni izgatást nem hallotta, de a biró ós ügyvéd közti cimboráskodásról igenis beszólt vádlott. Reisner Sándor járási irnok Orosházán programbeszéd idején Gyomán lakott. Várkonyi támadta az államformát, de a kifejezésekre már nem emlékezik. A népszövetséget mondta szükségesnek s ezzel kapcsolatban emiitette, hogy Braziliában vagy Franciaországban (derültség) évente egy király formájú bábut égetnek el a zsarnokság megszűntének örömére. Az uri osztályt gyalázta, de a szavakra már nem emlékszik. Arra, hogy a bíróságot bántotta volna a vádlott, nem tud emlékezni. A haligatóság izgult ós zajongott, de semmi kihágást nem követett el. Kalmár Bálint endrődi takarókpénztári pénztárnok vallomása rendkívül ingadozó, megbizhatlan. Folytonos ellentmondásba keveredik kérdések nóikül is, a kérdések meg különösen zavarba hozzák. Végül I kijelenti, hogy nagyon kevés ideig volt ott I ós keveset hallott. Megesketik. Aztán sorba vonulnak fel a vád tanúi, akik egynehánya igen terhelőleg, de a leg(többje bizonytalanul vall s lényegtelen dolgokat mond. Legsúlyosabb volt Mucsi Mihály mezőberényi jegyző vallomása. Egy jegyzékből olvasta tel, amit tanuk állítása szerint a helyszínén vett fel Várkonyi beszéde alatt. Ez a vallomás teljesen a vádirat inkriminált részeit igazolja. A feltett kérdésekre még azzal toldotta meg Mucsi a vallomást, hogy Várkonyi nem mint képviselő ígérte a hirdetett eszméknek megvalósítását, de azoknak sürgős szükségét hangoztatta. Hasonlóképen vallott Pilcz Mihály mezőberényi jegyző is. Ezután Várkonyi tanúira került a sor. Egytől-egyig mellette vallanak s tagadják, hogy lázitott volna. Várkonyi tanúi mind a szegény földmivelő népből kerülnek ki s vallomásukon meglátszik a földosztó iránti szeretetük. Választékosan igyekeznek beszólni, ami gyakori derültséget kelt. A feltett kérdések sokszor zavarba hozzák őket s egyik-másik azan hiszemben, hogy most igen kedvező dolgot mondott Várkonyi mellett, éppenséggel a vád malmára hajtja a vizet. A tanuk legtöbbjének megesketését ellenzj is a kir. alügyész. Érdekes körülmény az is, hogy Várkonyi tanúi mind azzal kezdik a vallomást: „Szépen, oktatóan beszélt, de hogy lázitott volna, az hazugság. Nem volt abban kérem szeretettel, makulányi lázítás sem." És mikor az elnök azt kérdi : — Hát mit mondott Várkonyi ? — akkor rendesen az a felelet: — Nem tudom ! Ilyenkor az ügyész szól a tanúhoz: — Hát ha nem tudja mit beszólt, honnan tudja azt, hogy nem volt benne lázítás ? — Hát azt már merem állítani —felelnek rá az atyafiak ós] büszkén tekintenek körül, hogy íme, mily ügyesen kibújtak a kérdések veszedelmes labirintjóből. Az első nap utoljára kihallgatott tanuja Ifj. Boros István köröstarcsaí gazdálkodó volt, aki Várkonyit mentegette. Elnök esti y

t8 órakor beszüntette a tárgyalást, a folytatást másnap reggel 8

1/, órakor tűzvén ki. Második nap. a második nap a tanuk kihallgatásával kezdődött. A vád 12 tanujával szemben 31 tanú Várkonyi mellett vallott. Nagy hibája volt azonban ezen vallomásoknak, hogy a tanuk túlnyomó többsége tartózkodott a határozott tanuzástól s vallomásának fő lényege abból állott : „Nem emlékezem, nom hallottam, lehet hogy ugy mondta, de ón nem hallottam." Azt, hogy Várkonyi az inkriminált kitételeket tényleg nem mondta, egy-két tanú erősítette. A második napnak egyik érdekes mozzanata volt, mikor Várkonyi föl jelentési tett Mucsi Mihály mezőberényi jegyző ellen hamis eskütétel miatt. Indokolta a följelentést azzal, hogy mig az összes tanuk azt vallották ós arra esküdtek, hogy ő, Várkonyi mint képviselő ígérte programja értelmében de a törvényes uton küzdeni, addig Mucsi Mihály arra esküdött, hogy egyenesen felhivta a népet az állam eltörlésére. A följelentést jegyzőkönyvbe foglalták, utasította azonban a törvényszók Várkonyit, hogy külön, írásban is tegye meg a följelentést. Délután 5 órakor véget órt a megidézett tanuk kihallgatása. Várkonyi ekkor kéri, hogy jelenlévő móg 22 tanuját hallgassa ki a törvényszék. Tóth alügyész ezt ellenzi, mert szerinte több tanú vallott vádlott mellett, mint ellene, de különben is az eddig kihallgatott tanuk vallomása elegendő a tényállás megállapítására. Várkonyi megjegyzi, hogy eddig kihallgatott tanúi úgyszólván mind semlegesen vallottak, nem emlékeztek. Most bejelentett tanúi azt fogják bizonyítani, hogy ő egyáltalán nem mondta az inkriminált kifejezéseket. A törvényszók rövid tanácskozás után a vádlott által hivatkozott tanuk kihallgatását mellőzte. Várkonyi o határozat ellen semmisógi panaszt jelent be. A perbeszédek. Tóth Ferenc kir. alügyész gondosan összeállított, érvekben gazdag ós sok lendülettel előadott vádbeszódben bizonyítgatta vádlott államfölforgatói működését. Vádlott bizonytalanul valló 32 tanuja ellenébe állítja a 12 intelligens tanút, a kik határozottan vallottak és megesküdtek arra, hogy a vád tárgyát képező veszedelmes tanokat vádlott igenis hangoztatta. Utal arra, hogy mily veszélyt rejt magában az ily tanok hirdetése az értelmetlen, hamar lobbanó nép között. Nem bírálja, hogy van-e jogosultsága a szocializmusnak, de ez esetben is bebizonyult, hogy a cél szentesíti az eszközöket, mert vádlott lázitással akarta elérni azt, hogy szocialista programmal képviselővé választassák. Felsorolja az összes inkriminált tóteleket, melyek lázitást tartalmaznak az alkotmányos államforma ellen ós osztálygyűlöletre izgatnak Terhelt bűnösségét most már nemcsak a vizsgálat, de a bizonyítás

1 eljárás is igazolja. Azt, hogy vádlott valakit egyenesen felhívott volna bűncselekményre, ő sem állítja, de azt igen, hogy beszéde lázitó hatású ós lázitásra alkalmas volt ós hogy ily célzattal is mondatott el. A vád által hivatkozott tanuk vallomása közvetlen tapasztalaton alapszik s igy hiteles, mig vádlott tanúi teljesen bizonytalan vallomásokat tettek, s azok, akik jól emlékeztek, mind elismerték, hogy vádlott a jelen államforma eltörlését ós a tisztviselői karnak a szegény nép rovására való pusszirozását hangoztatta. A megállapított tények alapján vádlottat a büntetőtörvónykönyv 72. és 73. §§-ai szerinti lázítás ós izgatás vétségében bűnösnek kéri kimondani és a felmerült költségek megtérítésében is elmarasztalni. Várkonyi István hosszasan beszél. Rendre cáfolgatni igyekszik a vád érveit. Ő csak a helyzetet ós a teendőket vázolta mint jelölt s ezt minden jelölt megteszi. Főleg arra támaszkodik, hogy nem buzdította a népet cselekvésre, csak azt jelezte, miért íog küzdeni, ha az országgyűlésbe kerül. Hivatkozik egy curiai döntvényre, amely megállapítja, hogy lázítás csak ott forog fenn, hol egyenes felhívás történik arra. 0 ezt nem tette. Az egyes "inkriminált dolgokat egy beszéd egészéből kikapkodták és ferdítve rossz akaratulag állították össze. Igy persze másképp hangzik, de kijelenti, hogy ugy, miként a vád hangoztatja, sincs benne törvény ellenes. Minthogy pedig móg ugy sem mondta, elitéltetésére semmi törvényes alap nincs. Felolvas Schmidt Jenő az ideális szociálista cikkeiből, melyek sokkal súlyosabb dolgokat mondanak, mint amiket ő hangoztatott és még csak pörbe se fogták csak egyszer, akkor is fölmentették. Fölmentósót kéri. Tóth Ferenc kir. alügyész a kúriai döntvényt, melyre Várkonyi hivatkozott, ismeri s annak folytatását is felolvassa, mely illuziórussá teszi vádlott hivatkozását. Erős logikával dönti halomra vádlott érveit és ismételten kéri, hogy bűnösnek mondja ki a törvényszók. Várkonyi rövid viszonválasza után a törvényszék ítélethozatalra vonult vissza és esti 8 órakor kihirdette az ítéletet, mely szerint Várkonyi Istvánt izgatás és lázitás vétségében bűnösnek találván, őt egy havi államfogházra ítéli és a felmerült összes költségek megtérítésében elmarasztalja. Várkonyi az ítélet ellen felebb >zett, úgyszintén a kir. ügyész is súlyosbításért. INNEN-ONNAN Az ember és az asszonya. Meglehetősen borközi állapotban levő férfiút lódit be egy rendőr a rendőrbiztos elé. A magyar egykedvűen áll meg az igazságszolgáltatás közege előtt s helybenhagyólag bólint a fejével, mikor a rendőr elbeszéli, hogy azért vitte be a polgártárst, mert egy asszonyt szörnyen és kíméletlenül dögönyözött a piac közepén. - Ki volt az az asszony ? - kérdezi a férfiutói a biztos. - Hát ki vóna inás, — feleli vállvonogatva a kérdezett - mint a saját hites feleségem. - Aztán miért bántotta a feleségét éppen a piac közepén ? - Miért? Hát verem én azt eleget otthon is, kérem. - De ez már mégis csák borzasztó istentelenség ! — mordul rá a biztos. A polgártárs egy darabig hallgat, majd bátran és hangosan adja fel a szót : - Az-e? Ismeri biztos ur az én feleségemet ? - Nem, nem ismeren. - Nohát, akkor ne is szavaljon ! . . . A védő botlása. A budapesti kir. ítélőtábla egyik felebbviteli főtárgyalásán mulatságos incidens történt. A vádlott | egy vidéki röföskereskedő, akit az első biróság ! vétkes bukásért két heti fogházra itélt. Fölebbezése folytán az ügy a táblához' került, ahol a védő, I ismervén a tanácselnök lágyszivüségét, az érzelmi ! momentumokat igyekezett különösen kidomborítani. Beszédét igy végezte be : „Nagytekintetű kir. ítélőtábla! Méltóztassék az enyhítő körülmények mérlegelésénél figyelembe venni, hogy a vádlottnak beteg feleség és nyolc gyermeke van. Adják őt ismét vissza az életnek, a becsületes munkának, családjának, beteg feleségének és hét neveletlen gyermekének !" Az elnök, a kinek arcára már-már kiülf a mély meghatottság, a gyermekek hirtelen megfogyott száj mának hallatára megrázta ősz fejét. Azután becsöngette a szolgát. - Küldje be a vádlottat! A vádlott, aki az ünnepies alkalomra Iegrongyosabb ruháját vette magára, odaállt a tanács elé. - Hány gyermeke van ? — kérdé tőle az elnök. -Hat szólt a vádlott, — a hetedik útban van. Az elnök erre — a tanács tagjaihoz fordulva — mosolyogva jegyezte meg: - Azért kérdem, tekintetes tanács, mert az ügyvéd úr védőbeszédében i k r e k e t jósolt a vádlott feleségének. A jószívű elnök mindamellett nem rótta terhéül a vádlottnak a védő botlását s hat gyermekére való tekintettel egy hétre szállították le a büntetést. Molnárok kongresszusa. Szombaton folyt le Csabán az országos molnáregyesület által összehívott kongresszus, melyen Vörös László ny. ál lamtitkár elnökölt. A kongresszuson, mely megyei érdekű volt, 67 malomtulajdonos jelent meg, ami igen élénk érdeklődésről tesz tanúságot. A megjelentek üdvözlése után elnök felveti a kérdést, kíván-e valaki a sorrend előtt indítványt tenni ?, Miután senki sem jelentkezett, J u t a s s y Ödön, az egyesület titkára felolvassa a körzet megalakítására vonatkozó pontokat ós a vámolás egyöntetűvé tétele céljából követendő eljárás módozatait. Az előadottakat — kimondva az országos molnár-egyesülethez való csatlakozást — a gyűlés egyhangúlag magáéva tette és mind a 67 megjelent molnár kijelentette, hogy a körzetbe tagként belép. A körzetet nem megye, hanem földrajz szerint megalakítani határozták. Ezután Rosenhal Ignácz csabai gőzmalomtulajdonos, mint az aradi kereskedelmi és iparkamara megbízottja üdvözölte a jelenlevőket és az országos molnár egyesület megbízottait: Vörös László ny. államtitkárt és Jutassy Ödön titkárt, megköszönve megjelenésüket ós a szóp ügy iránti kezdeményező lépések megtételét. Működésükhöz szerencsét kíván és összetartásra buzdítja a jeleulevőket A gyűlés további folyamán a körzetbe belépni vonakodó malomtulajdonosok nyilvántartására és ósetleg belépésük iránti felkérések elintézózóre vidókenkint bizalmi férfiak jelöltettek ki. Ilyenek : Békósmegyóből: Csabáról Kolarits Károly, Kovács Mihály, Braun Hermán. Békésről: gróf Wenckheim Frigyes, Szűcs Gábor, Szüle József, Konsitzky János. Mezőberény : Kis Lajos, Herzberger József. Gyula : Reisner Zsigmond, Erkel János. Szarvas: Pohl Gáber, Hanzas Pál. Kondoros: Fejér Imre Gyoma: Szabó József. Endrőd: Szendrey Lajos. Csorvás: Gróf ^pponyi Albert, Englander József. Szeghalom: Gligan János, Kertész László. Köröstarcsa : Nagy Sándor. Doboz : Durkó Ferenc Kétegyháza Grosz M. Gy. AZ olajsajtolásnál felmerülő költségek díjazásának egyöntetűvé tótele tárgyában K o 1 1 a r i c s Károly indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Tárgyalás alá került a kocsizás (csuvározás) beszüntetéséről szóló kormányrendelet, majd az országos molnárbank részvénytársaság működésének tere és célja. Végül Vörös László elnök ismertette az országos molnáregyesület által kitejtett működést az önbiztositás és a tűzbiztositási dijak leszállítása érdekében. Kollár ics Károly megköszönte a molnáregyesület buzgó működését, mellyel az itteni körzet megalakításán fáradozott s ezzel a gyűlés lelkes hangulatban véget órt. Délben a Fiume éttermében társasebédre jöttek össze a molnárok, ahol több pohárköszöntő hangzott el. Apróságok a Váfkonyi-tárgyalásról. — Széljegyzetek. — „Álljon fel!" Várkonyi védő és vádlott volt egy személyben. Ott is ült a védő asztalkája mellett, amelyet tele is 1 rakott törvénykönyvekkel, meg jegyzetpapirossal. Többször fordult kéréssel a törvényszékhez s eközben ülve maradt. — Ön vádlott s ha a törvényszékhez beszél, álljon fel — szólt rá Szegedi dr. tanácsbiró. Várkonyi alázatosan köszönte a figyelmeztetést s attól fogva mindig felállt, még ha nem is kellett. Szegedi bírónak azonban nem volt teljesen igaza. Várkonyi nemcsak vádlott, de védő is volt. Mint vádlottnak fel kellett állnia, de mint védő ülve maradhatott. Igazság szerint tehát .félig állva, félig ülve kellett volna a törvényszékhez szólnia. Leghelyesebben azonban ogy függő ágygyal lehetett volna megoldani a kérdést. Megbízható tanuk. Megtörtént egyik-másik tanúval, hogy rendkívül sokra és körülményesen tudott visszaemlékezni. — Hogy van az — kérdezte az ilyenektől az elnök - hogy most másfél év után többre és jobban emlékszik, mint a vizsgálatkor ? — Akkor kevesebbet mondtam ? — kérdi a tanu. — Kevesebbet ám, de jóval. — No hát akkor az lesz az igaz, amit akkor mondtam. A tejes köcsög'. Ilyen is volt a tárgyaláson. A tanuk egyikemásika vallotta, hogy Várkonyi azt is mondta többek közt, hogy a régi magyarországi törökvilágban, ha egy török ellopta egy magyarnak egy köcsög aludtejét, hát a török basa levágatta a tolvaj fejét, ma pedig szabad lopni - de csak az uraknak. Ez a tejes köcsög aztán az egész tárgyalás folyamán kisértett s az elnöknek, hogy a tanút rávezesse a vallomás mesgyéjére, elég volt annyit kérdeznie : — Hát mit tud a tejes köcsögről ?