Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-01 / 1. szám

Békéscsaba, 1903. C^Jfortök, január hó l én. tts 1. száni r \ XXX. évfolvanSí BÉKL MEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. 3 Cíaa. - QIa/L . Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. . r', ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. F.gyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. 11 Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. 7elefon-szám 7. Szerkesztőség: t r Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap cííe/jkg, részét illető közlemények küldeók,^g| ;ám­Kéziiatok nem adatnak vs2f 0S Z^. — -— tusá­tj.. íirit a Ujóv napjan. OZ Oga _ gyezés rendbe. A lefolyt év nem tartox b utni ország legszerencsésebb vej. hQ(7y Állandó .'volt a válságos Myí ' ta 0° z együtt járó izgatottság. Aeróly tarifa fenyegető veszélyes v ó„_ rák. pártok szűnni nemik; kodása a kiegyezés (igét er8az a. , hatal­:ria-Ma­bk, hogy o dűlőre <DJ "S-"' tenger felkorbácsolt hullíia hajót, ide-oda hányták. A és a vámtarifa ügye nemo de még nyugvópontra sersu Már-már attól lehetett a er 3 l-én általánolf lazonáltal mindi,' Ive! . '.dtük követni a-i' rendezését. A n;r v ép oly váratlar módon való elfogd .ü.ementóul szolgt ^yarország vezérlőpoli < a kiegyezés ügyét mi* vigyék. i A.z obstrukció pc tette a miniszterein'"* kopiotva Körber urr .' tőle, hogy tul íjdonk... déka. Akarja-e A». ra készi­gy ujjára ^kérdezze .i a száp velünk a fentartani, ao^y Széli átumot in )llegájához. lyes felszó ­a nraít heti nem akar csökkenni s általános az a vélemény, hogy mindaddig, amíg a kiegyezés dolgában nem tisztul a helyzet, a válságos állapot nem fog megszűnni. Nagyon természetes, hogy a viszo­nyok ezen alakulatánál fogva az egész nemzet szívszorongva és a legnagyobb izgatottsággal várja az eredményt. Most már csakugyan a 12-ik óra ütött s a helyzet tisztázása elől ki­térni többé nem lehet Kívánatos volna hogy végre valahára világosság derüljön a nemzet egyetemét érdek-lő, eme nagyfontosságú ügyre. Tudjuk hogy Magyarország és Ausztria nagy­hatalmi é rdeke lépleőtérbe a kiegye­zés kérdésében, de a „nagyhatalmi" szempontnak is :megvan a hat'ra, t. i. ott, hol a különleges nemzeti érdek kezdődik. Reméljük és hisszük, hogy ez volt az utolsó bécsi ut s meghozza a nem- j zetnek azt, amire évek óta epedve ; vágyakozik: hogy a kiegyezés és az autonom tarifa, valamint a valuta és egyéb .a kiegyezéssel egyb3függ'5 pénz­ügyi kérdéseS: inam ír végleges megil­1 dást nyernek, s hogy a két kormány minden fontosabb. kérdés tárgyában mege'gyezésre jutván egy mással, immár csak a két parlament állásfoglalásától ós hozzájárülásáM függ a kiegyezési bonyodalomnak végleges megoldása. Sajnos, a kiegyezés nem az egye­düli . • " ;-i kérdés, moly kő winbb megoldásra vár s amelynek ! megoldása eic>reiáfchatólag nagy vilia-, ro ::hak le3z az okozója a magyar i parlamentben. Tárgyalásra várnak töb­bek közt a civillista fölemeléséről és a védtörvény módosításáról szóló javas­latok, amely utóbbi kapcsolatos az újonc létszám szaporításáról szóló kor­mány-tervezettel. Különösen, ami a katonai javasla­tokat illeti, jól informált parlamenti körökben biztosra veszik, hog/e javas­latok körül nagy harc fog kifejlődni. Tehát meg lehetünk győződve ar­ról, hogy az uj esztendő hoz munkát a magyar képviselőháznak ós a kép­viselő uraknak alkalma nyilik majd a haza, a nemzet érdekében munkál­kodni Most az uj esztendő legkezde­tén remélnünk kell, hogy a nagy fela­datokhoz bsz kellő munkálkodó szor­galom és céltudatos igyekvés ós remél­nünk kell, hogy azok, kiket a nemzet bizalma törvényhozóvá tett: mort hivatásokat átérzik. Remélnünk kell azt is, hogy a (kezdődő uj óv szerencsésebb ós boldo­gabb lesz az elmúlt esztendőnél. A. esabai állomás kibővítése. Valóságos ködfátyolkép ! . . . Egyidős a csabai villanyvilágítás esz­méjével ; sőt még idősebb is, mert az állo­más kibővitését kérelmező deputációt még néliai Szemiaa Sámuel vezette Istenben > , boldogult Baross Oábor elé. Azóta mar* jó tiz, esztendő ejtelt s ma sem jutottunk köiélebb célunkhoz. Megígérték már több izben, hogy a forgalmi igények kielégítésére a m. kir. álbmvaauta' csabai m.-.^át tibővi: k . s az igéret , . . hogy is mondja a nagj költő, Aravy János '? az állami költségvetés megfelelő fedezetet állított be ; a dolog ismét abban maradt. Jöttek nálunk élelmesebb városok, melyek ügyesebben intézték ügyeiket, melyek jár­tasabbak voltak a dolog szövevényes csín­jával -binjával: s megkapták vasúti állomá­saiknak újjáépítését, vagy legalább a köz­forgalom lebonyolításának megfelelő kiegé­szítését. Volt olyan időszak is, amikor formális tárgyalás indult már a csabai állomás ki­bővítésével kapcsolatos egyes részletek módozatainak megállapítására; 1901 őszén s a mult év tavaszán vagy nyarán több tagu bizottság kötetekre menő tudományos vitát folytatott arról a kérdésről, hogy a csaba-erzsébethelyi vasúti feljáró, mint a tervbe vett állomásbővitési munkálat egyik kiegészítő része, a lejtőknek mily arányá­val építtessek meg ? Hónapokig tartott, mig ez a kérdés dűlőre került, de mégis megoldást nyert. Mindnyájan azt hittük, hogy ha ily aprólékos részlet felett folynak oly hosszan az eszmecserék, akkor a dolog velejével már készen vannak és csak idő kérdése, hogy a csabai állomásnak tiz éven át húzódó kibővítése, a pályatestnek kellő kiegésxitése, a már tűrhetetlenül kicsiny várótermeknek átalakítása, a perronnak kiszélesítése munkába vétessék. Naiv re­ménykedés ! Ma is ott vagyunk, ahol tiz esztendő­vel ezelőtt. Ma is éppen oly gondot okoz a sz^­mélyforgalaía •! y »iitása i" i pa« lyáteiFelégíelensége folytán, n<nt azelőtt. v is ugy szorong kaiiíkaszerts I-sö. ér Marad a tört vér fekete folt ! Arról is zengtünk már hozsannát ehe­lyütt, hogy végre meghallgatták esdő sza­vunkat, mert a csabai állomás kibővítésére . iutuljrtí várótermekben, mint apáink n; a III-ad osztályú váróteremrOi nem is • oe­izélve, mert ilyen nincs, 1' UI-aű osztályú utasok számára váréhei , t ! T.L ad osztályú étterem egy rész 3 elk aaSi Békésmegyei Közlöny •P.Slil JU j Mii g: Zsuzsi, t A „Békésmegyei Közlöny" erec'-) reája. íd Irta : Mányiné Prigl (i Egy sor házbói áll az,|g vonat épen ott megy el rnelto a vasúti töltés oldalában n$. genyefák állanak, amik kö^t — a kis fehérre meszelt be e ( mint a libák a hepehupás ott is kivi?! fehérségük, mi lésznek azo! öltönként, csa^ÍN Ü.nvt'lva, x -i-száma sincs jj j)ászt.< roku '.. Soha annyi a^ e eső íatott erre, — látja —DÖven az Istenáldás^ e nem sokan tudják, hogy onnan^ felől, alig egy óra járásnyira sinán, — onnan jön az a felle< barna angyalkákat hullajt ^lészkodó, ártatlan csöppség tj. édes mamáik sietnek elhoa sokkal jobb a levegő, és talán látják búcsút mondani ennek » ft lágn' dk, — a pihenés isjobbang des ^káclombos temetőben, as_ , "gyf<->rma kis íejfa. Kék val betűt lemosta róluk az esö marabb, tán akarattal ugy fest i vad boróka, réti folyófíi is s r Urgami őket, pár hét akitt bt. szik hozzá a másik csöpp halc.j. alá i'ogja vaiamennyit, szárnya : jó tyúk a csibécskóit, hogy hogy aludjam^ s zép csende - A rVa, arra a másik oa, gy'Jfe^ti tanítgatja a fizetetlód ;-sipka ' vabát.* Megfogj a a k/já v-jl3 messze, ahol aaót flSr^SI MT.RFY TTIOT máanaV lip«­Zi •ífj 1 ; falu, a Szélről, ,ugár je­íestenek házikók, . Itt is, m lege­ént kü­öttük a /ereket !ja a ki y, mart rváros f Dos aiu­y szőke, Ire, bá­a kiket e, a hol jobbnak ínya vi­a csön­nnyi az 9nnyi, a ntől ha­reá.. Még vele, ta­i, átku­. mag* mint a izanak, — gö­i csupa és mu­íagyta, ak an. nak a kicsi teremtésnek, aki talán meg f^ia öt érteni. A csupa csipke baba, a kövér !:aba, átfogja a leány nyakát ós azt mondja : nem ! — Mar ö is uiiző és még gondolni se hagyj:: emezt a másik bubára. Forog, repes a7. ölében, cirógatja, dédelgeti ós ez mind azt jelenti: nincs más baba, csak ő. Hát el is felejti, ugy szereti emezt, mintha az övé volna. Szinte az édes ma­mája lesz rá féltékeny, s titokban meg is siratja : ez a gyerek megtagadja a vérét! Olykor pityereg egész éjszakán. Fölkél, megnézi, százszor betakarja. Tapogatja a homlokát, a Kezecskéit. Addig, addig, mig fölébred a gyerek s kitör a mezzoforte. Talpon az egész ház. Szó nélkül felkél a leány s karjára veszi az urfir. Odaszorítja az arcát a ma­gáéhoz s valami zümmögő, különös nótába kezd, amit csak a gyerek ért meg, mert ! mindjárt alább hagy a magas có-ből. mSá, járkál, fel s o 1*, m a;j d Cía k mind csöndesebbek minaaketten. Már alusz­Uiak, a dada is, a gyerek is, álmában ha ringatja, csicsijgatja. Egyszerre fölkiált : oh Teremtőm, édes szűz Máriám, mit lát­tam ! Keserves sirásba kezd, hogy ijedten ugrál fel az egész ház: már megint mi történt. A szegény, tudatlan parasztleány csak sir, zokog tovább, egy szót ki nem lehet csalni belőle, hogy miért. Csititják, könyörögnek neki, fenyegetik, nem használ semmit, akárcsak a falnak beszélnének. Mentől jobban instálják, annál makacsabb. Régre is ugy bánnak vele, hogy kiveszik a kezéből az úrfit, akit még mindig ott szorongat magához, hogy a könyeik össze­folynak. — Nem is szereti maga azt a gyere­ket Zsuzsi, hogy úgy fel tudta költeni, — fordítanak egyet a beszéden. No már erre csöndesebb valamivel. Vöröses, kövér kar­iját végighúzza a két szemén, az arcán, NERV törli LO A knnn.vftit. Mécr rninrlio' SZA­jgve mondja aztán: rosz látásaim vol­ak kérem alásan, ne tessen haragudni, de hát . . . — No mondj.--osak, — biztatják. A >.ehéz álmot is könnyebb kiverni a fejünk­ből, ha azon melegiben mindjárt elmesél­jük valakinek. Hamarabb elhisszük, hogy csak álmodtuk. Zsuzsi keresztet vet, ugy kezdi: — Hát kérem, tetszen tudni, úgyis hiába tagadnám, mert hát igaz is volt, — nagyot csuklik a hangja megint, — az én kis egyetlen gyerekemet láttam itt hálva az imént. Koszorú volt a szép fekete ha­jába, fehér selyembe volt öltöztetve, mint a gazdag szép menyasszonyok ós sok lobogó i szentelt gyertya égett körülötte. Erőteljes, gömbölyű vállai remegtek még egy darabig a nagy zokogástól, aztán valami furcsa, vékony 5 pana*aos nótába fúlt a k al lgj a! Amit valahol régen tanul­hatott. a csöndes kis falujában az oláh legényektől, amikor még hkét se hallotta a nagy, cifra városnak. Bár ne is hallotta v.ltra! Sok, sok könnye elhullott azóta. | Nincs umyi szem kalárisuk a fátáknak kö­rül a" hegyek ben, mint a mennyi köny az ő arcára-hullott. Ha ugy kivarrhatná vele a kis leány* szemfedőjót. Amig ujrá lecsendesedtek, hát ki is hajaalodott. Nagvvfcwö ugyan a nap I feljötte sem ugy ' " t >ól. A gyári kéményekbe, am. mint erdőben a- fák, ­tanak. A fekete i azall, — SZÓK ben, hosszában ráfekszik a veres csikókra, a halvány lilaszinü "derengésre. Madár se dalol erre, ha csak nem egy kis bezárt kanári. Jönnek, mennek az emberek már iiyen­i >r it t, ;--. !)öcög a tejhordó szekerecske, kacagnak oiőtte a jámbor csacsik. A pék­hias, me i bosszantásból ott fütyöl a leg­éiesebi>en, .merre látja, hogy legjobban UHHI Mfca»tníMarkr>lrr»n mA^itJáhos.írvo­rekek dideregnek, marakodva eg} darab kenyérért egymás között. A Zsuzsi százráncu kurta szoknyája meglibben itt is, ott'is, ahogy sebes lép­ben igyekszik előre a többiek köz'tt! .Mintha csak szárnya volna kétfelől, :igv repül a f«hór ingváll. Nem néz se jobbra, se balra, pedig egyre-másra kacsingatnak rá, amikre nagyot ^okott nevetni máskor. Egy ház előtt beszédbe áll a 1 mi­berrel: — Kigyelmetek pomáziak? —kb.di. — Olyanformán, — mondja az ember. A telepről valók vagyunk inkább, pótolja meg a szót, mig az üres tejes kantákat felakasztja Zsuzsi hamar észre tér: — Fizetek egy pohár pálinkát, -­mondja, — ha kivisz kigyelmed magával. Megtérek én akárhol. Simogatja a csacsi­kat: ilyen, ilyen szép jószága volt az apám­nak is . . . Megindulnak. A csacsik koc­fent. Végig, a kavicsos szép ország lepke száll, zománcos kék pill getődzve a játszós párjaval. A megcsillan két oldalt a füvön, a vizes foltokban, amik a tegnapi maradtak. A két jámbor állat leL,\ j gát a bojtos hosszú füleivel, _uik • kellőjóakarattalporoszkálnak, ho -es-.ik . ! zörögnek utáuok az ürei edényi . 'ín mái' látszik, a Sbr jegenye \z • házak. Egy csomó mocst > f-vcit ; i '' az árokban. " un az ülésről. i»r," ' meg kigyelmeuo. — bemegyek - ' ^ log is, mondja. Szinte elfelejt mikor olyan szépen süt a naj t. fuj a hegyek felöi. Mintha csak menne odahaza, i:•/. •, isiszett begne a szí" rv '.• • pánt jában. Zsuzsi Sí •'í^WWw^flWa^WMI-aSJ ír.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom