Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-06 / 89. szám

ható ettől a vasúttól, mint a Környei ál­tal . tervezettől. A Környei-íéle terv szerint a vasút a Fehér-Körösön túlhaladva a vasúti hidon át került volna be a gyulai állomásba; magát a várost messze elke­rülte volna, legfölebb átmenő torgalmat bonyolitott volna le ós a vasút egyóbb előnyeit nagyban ellensúlyozta volna az a hátrány, hogy az a vidék, mely eddig ko­csikon való szállítással egyedül Gyula piacára volt utalva, a vasút segítségével Gyula kikerülésével vitte volna tovább ter­ményeit. A szállítási díjtételek ép ugy, mint az alföldi első gazdasági vasútnál, igen ala­csonyan terveztetnek, ugy hogy a mai rendszer szerint két osztálylyal készülő motorkocsiknál Gyulától Barakonyig az I. osztályon 1'20 korona, a III. osztályon 60 fillér lenne a viteldíj, a teheráruk viteldija pedig, az egész vonalat számítva, az áruk különfélesége szerint mótermázsánkint 15 ós 60 fillér között váltakozik, tehát a zóna­rendszerü díjszabás mellett épen nem, vagy csak jelentékeny csekély lesz a többlet a Gyulára való irányitásnál, szemben a kis­jenőivel, amit viszont az a körülmény, hogy a továbbvitelnél a kisjenő—kótegy­házi ut elesik, bőven ellensúlyoz. A gyula-barakonyi vasút ügyében ki­küldött vármegyei bizottság október hó 27-én F á b r y Sándor dr. alispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen részt vettek D u t k a y Béla, Haviár Lajos, Sze­kér Gyula, Kohn Dávid, Szikes György, Berthóty István és M a k a i Ferenc, Simonyifalvi község bírája. A bi­zottság a vasútépítés kivitelére nézve teendő intézkedések felett tanácskozott és meg­bízta az elnököt, hogy a felvételi és terve­zeti munkálatok végzésére alkalmas mér­nökkel szerződóst kössön, megbízta továbbá Haviár Lajos kir. főmérnököt ót Ber­thóty István tb. főjegyzőt hogy egy, a vasút terveit és gazdasági előnyeit ismer­tető memorandumot szerkesszenek és szer­kesszék meg az érdekeltekhez a szüksóg­lendő horzájárulások megajánlása iránt intézendő megkereséseket, kellő okokkal támogatva, a kivánt hozzájárulás nagysá­gát. Az érdekelt nagybirtokosokkal folyta tandó szóbeli tárgyalásokra B o d o k y Zoltán drt, D u t k a y Bélát és Haviár Lajost küldöttek ki. Végül tekintettel a nehezebb talajvi­szonyokra és az érdekeltség által kívánandó tervmódosításokra, hogy a kiviteli költsé­gek az előirányzatot tul ne lépjék, a költ­ségeket kilométerenként huszonkétezer koro­nában, összesen kereken 1 millió 200 ezer koronában irányozták elő és megállapítot­ták ennek az érdekeltségre való szótosz­tását akként, hogy abból mintegy 40% a z érdekelt magasabb testületek, állam, vár­megyék ós Gyulaváros, 22% a községek ós 30% a nagybirtokosok által fedeztetnék. A- bizottság terve szerint a helyszíni felvételek még ez évben megejtetnének ós a hozzájárulások is lehetőleg sürgősen Biztosíttatnának, hogy a közigazgatási be­járás már a jövő óv tavaszán megtartható legyen. Esküdtszéki tárgyalások. A novemberi ülésszak mindössze négy napig tart s miután jelentéktelenebb ügyek kerülnek tárgyalás alá, a közönség kevés tájt a szive s erre a fájdalomra a Dumnye­zóhoz fohászkodott. Benn a tüz mellett Hirina megette az almáját, felállt s hozzáfogott a mosás­hoz és énekelt. Szép alt hangja volt, szo­morú ós éppen a bus román nótához illő, s a ruha csattogott a vizben a keze alatt. Simon még búsabban hajtotta le a fejét s már nem látott semmit a hegyek­ből, a szürke égből, a lába hasogatását sem érezte, csak a Hirina opálszinü szemét látta, meg a kívánatos formáit; a csókja édességére gondolt, erre vad melegség fu­tott át rajta és félugrott. Valami olyas ér zóse jött, hogy ilyen kinok között nem érdemes élni s hogy vagy neki, vagy más valakinek, de valakinek okvetlenül meg kell halnia. S a pajta felé vette az útját. Bement az alacsony ajtón s felmászott egy rosz lajtorján a padlásra, ahol a széna állt s mikor újra lejött, megtisztította magát a szénától s a tüszőjóbe egy jól ki élesített fejszót csúsztatott. Azután erősen fejébe nyomta a báránybőrsapkáját, a ház előtt el­menve, megállt az ajtó előtt, pár percig szótlanul, ellágyulva nézte a mosó asszonyt, s aztán megszólalt : — Hát csakugyan nem állhatsz ki, Hi­rina ? - kérdezte szomorúan. Az asszony feleletül dühösen csapott a szeme közé egy csomó szappanhabot. Simon letürülte kezefej ével a habot s csak ennyit mondott a rá sem hallgató asz­szonynak: — Meglásd, Hirina, hogy odalenn az Ompolynál az éjjel vörös hó fog esni! Azután megfordult ós elindult lefelé, az Ompolynak tartva. Lux Terka. érdeklődést tanusit s ez okból a hivatalos egyéneken kivül alig látható más a terem­ben. Az elnöki teendőket ezúttal is V. Szakm áry Arisztid kir. ítélőtáblai biró teljesiti, mig szavazó-birák gyanánt H u­b a y Lajos és dr. T h o 11 István szere­pelnek, a közvadlói tisztet pedig L i s z y Viktor dr. kir. ügyész látja el. A tárgyalások elég gyors tempóban peregnek le, ugy hogy az esküdtek délután 5—6 órára rendszerint távozhatnak a tör­vényszéki épületből és a szomszédos köz­ségekben lakók többnyire haza is utaznak, amit a kedvező vasúti csatlakozás rájuk nézve kényelmessé tesz. A féltékeny borbélysegéd. Hétfőn a gádorosi fiatal borbélysegéd : Dáma József állott az esküdtek előtt. Cselekményének elkövetésére a túlzott ro­mantika és ifjúkori hebehurgyaság ösztö­nözte. A beidézett esküdtek közül kisorsol­tattak : Német Pál, Borsothy Géza, Vámos Sándor, Domokos Mihály, Riegler János, Mittner László, Kuti Jakab, dr. Szegedi Kálmán, Reisner Emánuel, Wallerstein Sámuel, ifj. Belenta János, Mester Gábor. Pótesküdtek voltak: Vidovszky László, Borbély Gábor. Vádlott erőteljes, középtermetű fiatal ember s az elnöklő biró kérdéseire előadta, uogy a mult óv november havában ismer­kedett meg Fischer Róza gádorosi leánnyal, ki nagynénjénél: özv. Németh Józsefnénól lakott. Az ismeretségből sze­relmi viszony keletkezett s a leánynak ki­jelentette, hogy nőül veszi. De mert mind­össze 19 éves volt, házásságukból mindad­dig semmi sem lehetett, mig nagykorúvá nem válik, azért a leánynak megígérte, hogy nagykorusittatja magát. Fischer Róza beteges volt, mivel tü­dővószben szenvedett s hozzátartozói rossz szemmel nézték, hogy vele szerelmi viszonyt folytat, ez okból igyekeztek tőle elidegení­teni, sőt többször tettleg is bántalmazták, ami a leányt elkeserítette. Egy alkalommai abban állapodtak meg, hogy öngyilkosságot követnek el, mivel viszonyaik olyanok, hogy nem sok reményük lehet jövendő boldog­ságukhoz. A t. óvi május hó 4-én elment G a b n a i Mihály postaszolgához s köl­csönkérte tőle revolverét. Az öngyilkosság gondolata annyival inkább megerősödött benne, mert Fischer Róza, dacára beteges állapotának, szívesen ! elnevetgélt és beszélgetett más legényekkel 1 is, emiatt attól tartott, hogy elszeretik tőle. A féltékenység folyton kínozta, s midőn töltényeket sikerült vásárolnia, f. óvi május 9-ón elment látogatóba a leány­hoz. Fischer Róza ágyban feküdt, ós csu­pán nővére: Regina volt mellette. Addig mig ez ott időzött, csendesen viselte ma­gát és hogyléte után tudakozódott, de midőn ketten maradtak, a leány fölé hajolt s a töltött revolvert zsebéből kivéve, célba vette. A holtrarómült teremtés egy vizes ron­gyot kapott kezébe, azzal csapkodott felé s igyekezett az ágyból menekülni. J± revol­ver eldördült, de csak a paplant találta. Fischer Róza erre az ágyból kiugrott ós az ajtó irányába szaladt. Dulakodás fejlő­dött ki köztük, miközben a revolverrel fe­jének célzott. A leány az ablak közelében térdre bukott s kezét vódőleg feje fölé tar­totta. Izgatottságában a fegyver megresz­ketett a borbély kezében s igy a lövés osak a leány baltenyerót fúrta keresztül. Sególykiáltásaira özv. Németh Józsefné és Fischer Regina berohantak, mire ő a szobából kifutott, egyenesen lakásukra sza­ladt, hol a kamra ajtót bezárva, a padlásra ment, s magát akarta agyonlőni, de a revolver nem sült el, mivel az elzáró szeget nem birta kihúzni. Időközben édes anyja ós segódtársa : Csikós Gergely az ajtót rátörték, a fegyvert kezeiből kicsavarták, majd később a községi rendőrök is elő­kerültek, kik letartóztatták. Elnök: Fischer Róza halála előtt azt vallotta, hogy nem akart öngyilkos lenni, sőt önt a lakásból is kiutasította. Vádlott: Midőn én hozzájuk men­tem s ketten maradtunk, a pisztolyt azzal vettem ki zsebemből: emlókszel-e arra, hogy mit határoztunk, mire ő azt vála­szolta, tudom, de egyúttal kórt, ne bánt­sam ; de már akkor meg voltam zavarodva s nem tudtam, mit csinálok. Tanuk. Özv. Németh Józsefné azt vallotta, hogy unokaüuga nem szerette Dámát, eszé­ben sem volt vele öngyilkosságot elkövetni, sőt midőn a revolverrel rátámadt, segélyért kiáltozott s ő a lövések zajára rohant a szobába, hol húgát a földre bukva, átlőtt kézzel találta Dáma reá is ráfogta a fegy­vert, de az nem sült el. F i s o h e r Regina mindenben meg­erősitette nagynénje vallomását s azt is felemlítette, hogy nővérének terhére volt a fiatalember udvarlása, kinek tudtára is adta, ne járjon utánna, mert ugy sem megy hozzá feleségül. Dáma ekkor ugy nyilat­kozott, hogy ha nem lesz az övé, olyan dolgot fog elkövetni, aminő még nem tör­tónt Gádoroson. Á többi tanuk kevésbé lényeges vallo­mást tettek s többé-kevésbé megerősítették Dáma előadását. A tanuhallgatások befe­jezése után felolvastatott az orvosok által felvett jegyzőkönyv és az ez alapon adott szakvélemény. Fischer Róza a lövés követ­keztében 6 hétig tartó sebesülést szenve­dett, mely rendes körülmények között ennyi idő alatt be is gyógyult volna, de mert előrehaladott tüdővósze volt, a sebesülés után néhány hétre meghalt. A szakértők holttestének felboncolása után megállapí­tották, hogy halálának közvetlen oka tüdő­gümőkór volt. Vád éa vadelem. Dr. L i s z y Victor ugy vádlott beis­merésével, valamint a tanuk vallomásával igazolva látta, hogy Dáma előre magfon­tolt szándókkal akarta Fischer Rózát meg­ölni, súlyosító körülményül hozta fel, hogy ezt egy halálos beteg, magával jótehetetlen személyen próbálta elkövetni, kinek ezáltal halálát is siettette. Schrőder Kornél védő ügyvéd csinos, kerekded beszédben az enyhítő kö­rülményeket sorolta fel s főleg azt dom­borította ki, hogy vádlottat tettének elkö­vetésére egy őserejü szenvedély, a szerelem ösztönözte s kölcsönös megállapodásukhoz képest nemcsak a leányt, hanem magát is elakarta pusztítani. Fiseher Róza halála azonban nem az általa okozott sérülés, hanem tüdővész folytán következett be. A verdikt. A bíróság a következő kórdóst intézte az esküdtekhez: „Bünös-e Dáma József abban, hogy Fischer Róza sérelmére előre megfontolt szándókkal, ölési kísérletet kö­vett el, azonban akaratán kivül fekvő okok­ból a halál nem következett be u. .n.z esküdtek határozatát dr. S z e g e d y Kálmán hirdette meg, kijelentvén, hogy az esküdtek vádlottat bűnösnek találták. A törvényszék ez alapon az enyhítő körül­mónj'ek figyelembe vétele mellett Dáma Józsefet 1 óvi börtönre Ítélte, mely­ből 5 hórapot a vizsgálati fogság által ki­töltöttnek vett. Gyilkos szolgalegény. A második nap a szentandrási szár­mazású C s i k György ügye került tár­gyalásra. Rendes esküdtekül kisorsoltattak : Lavatka József, Domoszlay József, Kuti Jakab, Kovács L. Mihály, Vámos Sándor, dr. Fischbein Soma, Riegler János, Bor­sothy Géza, Durkó Gábor, Gémes Ferenc, Reisner inmanuel, Domokos Mihály. Pót­esküdtek voltak: Mittner László és "Wal­lerstein Soma. Vádlott. Alacsony szőke ifjú Ősik György, ki őszintén elbeszélte, miért fojtotta meg gazdasszonyát. A f. óv eleién özv. C s i k Jánosnóhoz állott szolgálatba, ki meglehe­tős durván bánt vele és igen silány ellá­tásban részesítette. E miatt fölöttébb elé­gedetlen volt, s gyakori volt közöttük a szóváltás. A f. óvi május hóban a mezőn volt kint, s lovai tilalmasba mentek le­gelni, amiért gazdasszonya nagyon meg­szidta. Ekkor feltette magában, hogy bo­szut áll rajta s meghempergeti a földön. Erre csakhamar alkalom nyilt. Lovai­nak zabot akart kivinni, gazdasszonya azonban a zsák mellől ellökte ós rárivalt : úgyis zöld takarmányt esznek a lovak, minek visz most nekik zabot. A barátság­talan eljárás nagyon felingerelte, s az előre elkészített lapátnyelet kezébe kapva, fejbe­csapta gazdasszonyát, s a zabot ennek aka­rata ellenére kivitte. Az istállóban eszébe jutott, hogy a tettlegességből baja szár­mazhatik, mert Csiknó feljelentheti. Vissza sietett a konyhába, hol asszonyát ufcra­kószen találta. Csiknó ekkor is szidalmakkal fogadta, mire reárohant, a földhöz vágta, mellére térdelve, mindaddig fojtogatta, mig meg nem fulladt, de ezzel sem elégedett meg, hanem össze-vissza rugdosta, ugy hogy 11 bordája tört el. Tanuk, Ifj. C s i k Imre előadta, hogy kezdet­ben vádlott jól viselte magát, de később hanyag lett, emiatt anyja sokat perelt reá; a korholásokat azonban nem tűrte, hanem gorombán vissza feleselt. A gyil­kosság elkövetése alkalmával nem volt otthon, igy arról felvilágosítást adni nem tud. N á d a s d i Sándor ós Dorogi István tanuk azt igazolták, hogy vádlott sokszor panaszkodott előttük gazdasszonya bánásmódja miatt s kijelentette, hogy jeles nap lesz az, mikor ezt visszatorolhatja, Ugy L i s z y kir. ügyész, mint dr. Kohn Mór ügyvéd rövid beszédben mon­dották el a vád ós védelem érveit s az utóbbi az enyhítő körülmények figyelembe vételét kérte az esküdtektől. A bíróság azon kérdésére: bűnös-e Csík György abban, hogy szolgálatadóját, özv. Csik Jánosnót szándékosan, de nem előre megfontolt szán­dókkal fojtogatás ós a mellkasra alkalma­zott nyomás, továbbá mellére való tórdelós ós rugdosás által megölte; az esküdtek I főnöke dr. Fischbein Soma hirdett e meg a verdiktet, mely szerint vádlottat bűnösnek jelentették ki. A törvényszék ez alapon 6 ó v i fegy­házat szabott rá, melyből 5 hónapot a vizsgálati fogság által kitöltöttnek vett. Az ítéletben ugy az ügyész, mint vádlott megnyugodtak, a védő pedig a bejelentett semmisógi panaszt visszavonta. ÚJDONSÁGOK. — Megyebizottsági tagváJasztás. Szarvas második kerületében, az id. Kollár Já­nos elhalálozása folytán megüresedett tör­vényhatósági bizottsági tagválasztás no­vember 10-én fog megejtetni a R o h o s k a­féle iskolában. A választási elnök Zlinszky István. — Gyulán az I-ső alkerületben is lesz választás, ahol a mult évben megtar­tott választás alaki okok miatt jogerősen megsemmisíttetett. Betöltendő lesz pedig az 1907. óv végéig tartó megbízatással 4 hely és az 1904. óv végéig tartó megbíza­tással 1 hely. Egy év előtt tudvalevőleg B o d o k y Zoltán dr, Popovics Jusztin, Jantsovits Emil ós báró Drechsel Gyula dr. választattak meg hat évre, inig három évre K ó h n Dávid. — Békési küldöttség Békés község kép­viselőtestületének okt. 23-án tartott rend­kívüli gyűlése határozatából kifolyólag — a fővonal áthelyezése tárgyában — ki­nevezett küldöttség a közsógibiró vezetése alatt okt. 31-én tisztelgett a megyei főis­pánnál, hol az előadó a gyűlés jegyző­könyvének átnyújtása mellett, kifejtvén Békés helyzetét, arra kérte fel a főispánt, hogy kívánságuk előmozdítása érdekében támogassa Békés község kérelmét a felsőbb helyen s a nagy küldöttséget kegyesked­jék a magas minisztériumhoz fölvezetni. A főispán, tekintettel Békés nyomasztó helyzetére, a küldöttség vezetését elvállalta. — Iskola átadás. Általánosan tudott dolog, hogy Békéscsaba község képviselő testülete a 12 osztályú teljes állami elemi iskola céljaira monumentális középületet emelt. A nemesen egyszerű, hatalmas épü­let, — melyet Áchim Gusztáv községi mérnök tervezett, — az Okos-utcában már régen készen áll; az építő vállalkozók — Kiszel y, Hugyecz, Áchim — derekas munkát végeztek, s minden lehetőt elkövettek, hogy az uj épületben az uj tanévvel kezdődöleg a tanitás akadályokba ne ütközzék. Szeptember első felében vonult uj otthonába az állami fiu ós leányiskola, s az elöljáróság az iskolai gondnokságnak bejelentette, hogy a kész épületet most már formailag is át kívánja adni az állam­nak. Ez az átadás mult hétfőn délután törtónt meg az uj épület igazgatósági ter­mében; részt vettek az átadásnál a kul­tuszminisztérium képviseletében R e z e y Szilviusz kir tanfelügyelő, — az állami gondnokság összes tagjai V a r s á g h Béla elnök vezetése alatt, — a község részéről Koro sy László főjegyző, Ki t k a György albiró, Németh Lajos közgyám ós Kristóf fy Károly iskolaügyi esküdt. A kir. tanfelügyelő a bemutatott leltár alapján az ópületetós felszereléseket számba­vóve, azokat azonnal az iskolai gondnok­ság kezelésébe adta. — A héttői napon városunkban időzött vármegyei alispán, F á b r y Sándor dr. kir. tanácsos is meg­tekintette az uj iskolát, s a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést. — Arcképleleplezés. Néhai Szabó János, hódmezővásárhelyi ev. ref. lelkész, a bókósbánáti ev. ref. egyházmegye espe­rese, Köröstarcsa község díszpolgárának arcképét Köröstarcsa község elöljárósága a községháza tanácsterme számára megfes­tette. Az arcképet halottak napján helyez­ték el az elöljáróság, képviselőtestület, az ev. ref. egyház presbitériuma és a lakosság nagy részének jelenlétében, Köröstarosa község tanácstermében, mely alkalommal Pe tneházy Ferenc főjegyző magas röptű, emelkedett hangú emlékbeszódet tartott. — A ki munka nélkül nem akart élni. Virágzó kávéházi üzlete volt Rózsai (Roos) Sámuel csabai lakosnak a vasút ntcán: az „Újvilág", melyet pár évvel ez­előtt újra épített s modernül berendezett A kávéházi és vendéglői üzletet ez óv őszén F i s c h e r Sz. és társának bórbeadta ; de tettét hamarosan megbánta s az üzletet busás ráfizetéssel is szerette volna vissza­váltani. Persze ez a szándóka nem sikerült. Azóta sokat panaszkodott Rózsai s mindig csak azt hajtogatta, hogy munka nélkül nem tud élni. Kedden éjjel az „Ujvilág"-ban szórakozott az egyébbként. jómódú ember s ugy éjfél tájban hazatért 6961. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom