Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-02 / 79. szám

ebben még a freskókon dolgoznak. Sajnos, ] hogy a folyosóval ellentótben a buffet kissé homályos és komor, de a Dunára néző nyilt nagy erkélye, melyen enyhe időben szinten toriteni fognak, kárpótolni fogja napfény dolgában a képviselőket. A képviselők buffetje mellett van az újságírók étkezője, mely szintén tágas helyiség. Terem rengeteg sok van. Van külön fiókos terem, melynek fiókos állványaiban a képviselők írásaikat helyezhetik el, munkaterem, külön a képviselők, külön az újságírók számára, telefonos termek, toalettszobák, diszes nagy bizottsági termek és hosszú szobasora a minisztereknek (kiknek külön lépcsőjük is van), az elnökségnek, a háznagyi hivatalnak, a Ház irodájának és a Ház minden rangú hivatalának. Az olvasószoba nagy, tágas, világos, óriás asztalát már ujságfelhő takarja, de még nincs, aki olvassa. Ruhatár annyi van, hogy az ember elfelejti, merre tette le a kabátját. Még több a lépcsőfok. Mikor az ember a buffet-erkólyéről, mely az ülésterem magasságában van, lenéz a Dunára, a felhők közt érzi magát, a hajók ós csónakok szinte eltörpülnek alatta. Az ülésterem a főbejárat felül két-három emeletnyi magasságban van, a Duna sziliétől azonban négy-öt emeletnyi magasságban lebeg. A liftek már készen várják a képviselők kényelmesebb vagy törődöttebb részét, hogy fölszállitsák a folyosóra. E vázlatos leírás után pedig várjuk az első ülést. A megyei kórház államosítása. A vármegyei közkórházi bizottság, mely a törvényhatóság megbízásából évek óta állandóan intézi a közkórház ügyeit, tapasztalatai nyomán azon meggyőződésre jutott, hogy a közkórház nem felelhet meg feladatainak oly mérvben, mint azt a modern higiénia igényei megkövetelik, ujabb költséges berendezések, átalakítások ós építkezések nélkül. A 350 elmebeteget befogadó elmegyógyintézet fűtési rendszere sok kívánni valót hagy fenn, mert mig a második emelet rendszerint túlfűtött, a földszint a hibás fűtési rendszer folytán át nem fűthető, az utcai vonalon épült uj kórház fűtési rendszere teljesen tarthatatlan és egészében átalakitást igényel. Mindkét főépület klozettjei az alkalmazott turfa rendszer folytán eldugulnak, az épületek folyósóit bűzzel telítik s félős, hogy az épületek falait is fekáliákkal szaturálják, az egyedül helyes vizöblitési rendszerre pedig csakis tetemes költséggel alakitható át, mert a telepet rendkívül alacsony talajviszonyainál fogva vízvezeték alkalmazására csakis nagy költséggel lehetne áttérni. A nem elmebetegek elhelyezésére szolgáló kórházi épületek máris szűkeknek bizonyulnak, a kórház állandóan tele van, s nem marad kellő helyiség az adminisztratív célokra. Nincs a kórháznak tuberkolotikus, szemészeti osztálya és alEgyszer különös álmom volt. Ugy láttam, hogy a láda ott a szoba közepén egyre nyúlik, mind hosszabbá lesz, mig nem egész koporsó formát kap, a teteje felnyílik s abból egymásután kelnek ki a fekete ruha, a czilinder ós a fehér nyakkendő. A kalap csodálatos szökkenések közben gurult ágyam alá. A kabát a levegőben szétnyílt s mintegy nagyszárnyú madáróriás lebegett nesztelenül kis kamrám levegőjében. A fehér nyakkendő felbomlott szalagja, mint tekergő kígyó húzódott felém . . . Rémülten szöktem fel. — A fekete uti láda mozdulatlanul állt a szoba közepén. V. Husz éves agyam telve volt akkor mindenféle fantasztikus álmodozással a szerelemről ós a halálról. Az éjjeli látomány boldoggá tett. Rajongtam Jacques szomszédért, mert ő a halottakat szolgálja ki és mert engem oly könnyedén beleringatott az édes, melankolikus temető hangulatba. Bizalmas közléseiből könyvet akartam irni „Egy hullaaivő emlékiratai" cimen. Estónkint, mielőtt Jacques szomszéd átöltözött volna, leült az ócska bicegő ládára ós elmondta napi élményeit. Szeretett halottjairól beszólni, mint a hogy a festő, szobrász szeret a művészetről, a biró, ügyvéd a törvényről. Es ez igen változatos beszéd tárgyvolt. Egyszer egy fiatal leány volt, — a szegény gyermeket egy szörnyű, gyilkos torokbaj ölte meg, — másszor egy öreg ur, valami magasállásu hivatalnok, akinek a koporsója majd letörte a karját, — pedig kalmas fertőző osztálya, ugy hogy uj építkezésekre volna szükség. Az uj kórház padlásgerendáiba a vörös korhadás vette be magát, emiatt az egész padlást leszedni és újra építeni kell. A kórházi bizottság keresve e hiányok orvosszereit s albizottságot küldött ki; az albizottság véleménye szerint ujabb tetemes beruházásokra volna szükség, hogy a kórház minden tekintetben oly állapotba helyeztessék, a milyet Bókósvármegye közegészségügyének kellő ellátása méltán igényel. Az ujabb beruházások költségei, egy uj kölcsön amortizatiónális törlesztésének az ápolási dijakba való felvétele által, fedezhetők volnának ugyan, de ez ujabb költségek iazonban a napi ápolási dijakat kétségtelenül ószrevehetőleg emelnék, már pedig bizonnyal nem közömbös a vármegyére nézve, hogy lakossága a kórház jótéteményeit csakis magas ápolási dijak mellett veheti igénybe s hogy a betegeknek kell megfizetni az ápolási dijakban a kórház építési költségeit is. Ily körülmények között leghelyesebb mód a kórház szükséges fejlesztésére, ha e fejlesztését a kórházak fenntartására különben is törvényszerűit hivatott állani által eszközli. Az 1876 évi egészségügyi törvény rendelkezése szerint az egészségügy ellátása állami feladatot képez, és az állam képes kórházait tőkéiből, illetve az állami költségvetés egészségügyi fedezetéből fenntartani, nem kénytelen e részben, mint a fedezettel egyáltalán nem biró törvényhatóságok az ápolási dijak felemelését igénybe venni. Ugyanazért azon előterjesztést teszi a kórházi-bizottság a törvényhatósági közgyűlés elé, hogy a belügyi kormányhoz a békésvármegyei közkórház állami kezelésbe való átvétele iránt felterjesztés intéztessék. A megyei kórházat 900000 korona költséggel a legutóbbi években alakították ujjá, az alapját képező régi kórház is mintegy 200000 koroüa értéket képvisel, van a kórháznak mintegy 50000 korona alaptőkéje, van 20 hold földje, berendezett gazdasági telepe; a kórház 530—600 beteg befogadására képes, az épületek berende zóse most még teljesen modern ós uj : lehet tehát remény hozzá, hogy a kormány e szép intézetet, melyet általában a legjobb törvényhatósági kórháznak ösmernek, állami kórházként átveszi, hogy e szép intézmény kifejlesztésével is erősítse állami feladatát, s tényleg a szükséghez képest ki is fejleszti azt lakosságunk javára ós vármegyénk előnyére. Törvényhatóságunkra pedig nem hátrány, ha a kórház tulajdonáról, ennek vezetéséről lemond; mert valójában csakis a tekintetben lehet, joglemondásról szó, sőt még e tekintetben is alig, hisz az állami kórházakat is első sorban helyi bizottságok igazgatják. Csakis előny származhatnék az állami átvételből: a kórház tökéle tes berendezése s fokozottan való kifejlődése oly mérvben, mint milyenek megvalósítására a törvényhatóság gyenge erői mellett aligha képes. Példa is áll előttünk e tekintetben : a csabai földmives iskolát, mint vármegyei intézményt megalkotta a vármegye 90,000 korona költséggel. Az intézet azonban ez összeggel nem volt kellőleg berendezhető, s az oktatás, az épületek, jószágok ós eszközök elégtelensége miatt éveken át hiányos volt. Terjeszkedés szüksége végre oly hatan vitték. — Ilyenkor a tárcájában még volt pénz, benn volt az egész napi kereset, a miből semmit sem költött magára . . . Minden eltemetett klienséről tudott valami érdekes bizalmasságot mondani. Elbeszélte, hogy milyen nehéz volt a koporsó, hogy mikor hallott belülről valami neszt, hogy milyen fiehéz volt a szűk lépcsőn levinni. Néha Jacques szomszéd beszédesebben, derűsebb kedvvel jött haza. Köpenyét festőien vetette a vállára, kalapja feje búbjára csapva, nyakkendője félrecsúszva — dicsérgette az uri és szives örökösöket, a kik a halotti torból neki is juttattak valamit. Olyankor nagyon érzékennyé tett s gyengéd kózszoritások között igórgetó, hogy annak idején ő akar engemet a „jobb hazába" elszállítani barátságból, ingyen, dehogy fogad el érte valamit . . . Igy éltem egy esztendeig az árnyékvilág szomszédságában. Egy reggel Jacques szomszéd elmaradt tőlem. — Hatnap múlva meghalt. Ajtóm küszöbén álltam s onnan néztem meghatotcan, mint viszi le az én barátomat két kollégája. Hallottam, mint élcelődnek lemenet s mint ütődik a falhoz a koporsó. Az egyik közülök — kis kövér alak — odaszól a másiknak — a ki magas ós szikár volt: — Haha! Most a hullavivő is hulla. Ilyenkor az ő sorsa is olyan, mint a többi embereké. A kis kövér hullavivő tréfálni akart — olyan keserű volt az a tréfa, mint amilyen keserű minden életfilosofia szokott lenni. mérvben állott elő, hogy vagy ujabb nagy , befektetések kellettek, vagy az állam segítségét kellett kérnünk az iskola átvételére. A törvényhatóság ez utóbbi módot választotta, az állam már az első évben 100,000 korona értékű épülettel egészítette ki a hiányos iskolát, újonnan berendezte azt, s nem is említve, hogy e teljes újra szervezés mellett kerületi dohánykisórleti állomás lótesitósóvel is képesebbé tette az intézetet feladatai teljesítésére. Igy lesz az remélhetőleg a vármegyei kórházzal is. A törvényhatóságra nézve pedig közömbös lesz, hogy e minden igényt kielégítő kórház a megye tulajdona-e, vagy az államé; a fő az, hogy a vármegye területén legyen a jó kórház. Akár a törvényhatóság, akár az állam tulajdona, az egyaránt a megye egészségügyét szolgálja. Indítványozza ennélfogva a kórházi bizottság, hogy a törvényhatóság a vármegyei közkórházat alaptőkéjével, földjeivel, gazdasági telepével, alapitványaival együtt ajánlja fel az államnak, feltételül kikötvén, hogy a kórház közkórházi jellege mindenkor fentartassék, azaz az mindenkor a különféle betegek befogadására szolgáljon, s hogy más célra, mint kórházi célokra soha se legyen használható, s ha az állam valaha fel akarná hagyni közkórházi célokra való felhasználását, szálljanak vissza a kórházi épületek és berendezkedések minden megtérítés nélkül az összes jövendőbeli befektetésekkel együtt a 'vármegye tulajdonába. A vármegye alispánja e kérdést illetőleg érintkezésbe lépett az illetékes tényezőkkel, s a felmerült nehézségeket sikerült elhárítania ; a törvényhatóság elhatározásától függ most már, hogy e fontos közegészsógi intézménynek a közszükség által kívánt fejlődését a kórházi bizottság javaslatának elfogadásával biztosítsa. Békés ós a fővonal. Küldöttség

1 a főispánnál. A motoroö vasút ellenzéke Békés községéből küldöttségileg jelent meg Lukács György dr. főispánnál, a motoros vasút és a fővonal áthelyezése ügyében. A küldöttséget Bányai István ós Farkas Ferenc ev. ref tanítók vezették s egyszersmind előadták megbízóik kérelmét. Bányai István és társai szerint Békés község egész jövendője a fővonal áthelyezésétől függ. Majd kifejtették, hogy ha a motoros fővonal áthelyezése nélkül létesülne, az teljesen bevágná útját Békés község további fejlődésének. Arra kérte még a küldöttség a főispánt, hogy a kereskedelmi minisztériumból legyen szives tájékozást szerezni, hogy a fővonal áthelyezése milyen körülmények és feltótelek mellett lenne megvalósítható. Lukács György főispán szívesen fogadta a küldöttséget s válaszában elismerte, hogy Békésnek érdekében áll a fővonal áthelyezése. Sajnálatát fejezte ki a múltban elkövetett azon ballépés felett, hogy Békés község a fővonalat elutasitotta. Most igen nagy dolog egy megállapodott vasúti rendszert megváltoztatni, annyival is inkább, mert az áthelyezendő fővonal a hazai forgalmon kivül a nemzetközi forgalomban is számottevő, sőt főszerepet játszik Különösen azért, mert minden állam törekvése oda irányul, hogy a fővonalokon, határszéltől-határszélig a közlekedés minél gyorsabb és rövidebb legyen. Ezzel az általánosan elfogadott elvvel ellentétben áll Békés kérelme, mert a fővonalat öt, illetve három ós fél kilométerrel meghosszabbítaná, azonkivül tetemes anyagi áldozatokba kerülne. Mindezek dacára a főispán megígérte, hogy eleget tesz a küldöttség kérésének ós a kereskedelmi minisztérium szakközegeinél tájékozást fog szerezni afelől, hogy a kérvényben foglaltak, melynek teljes szövegét és az arra vonatkozó községi képviselőtestületi határozatot a főispán bekérte, mennyiben valósithatók meg. Szerinte különben a motoros is segítene Békés helyzetén. Erre a küldöttség vezetője kijelentette, hogy az tönkre tenné és forgalmon kivül helyezné a békés-békésföldvári nagy áldozatok árán épült rendes vasutat. A küldöttség a legjobb reményekkel tóvozott el Gyuláról. Kossuth-szobor Csabán. A gyüjtöbizottság ülése. Vasárnap délután tartotta a csabai gyüjfőbizottság első ülését a kaszinó termeiben. A kegyeletes eszme, mely minden város ós község társadalmát megmozgatja, Csabán is hazafias érdeklődésre talált. A gyűlésen igen sokan jöttek össze s érdemes határozatokat hoztak. Első sorban megalakították a gyűjtő bizottságot, melynek a legnagyobb odaadással kell végezni feladatát. Negyven tagja van e bisottságnak, Re 11 Lajos dr. ós P ándy István dr. társelnöklése alatt. Pénztárnok Áchim F. Tamás; jegyző Jankó Károly ; ellenőr Láng Lsjos ós Bal ás Adám. A bizottság kórelmet fog intézni a községi elöljárósághoz, a testületekhez, körökhöz, intézetekhez, vállalatokhoz, hogy a Kossuth szoborra szavazzanak meg illő adományt. Felkérik azoi-kivül a közönséget, hogy a rendezendő vigalmak hangversenyek alkalmával emlékezzenek meg a hazafias célról. A csabai Kossuth-szobor alapot eddig a csabai pincérek derék karának adománya képezi. S hogy jobban emelkedjék, a bizottság elhatározta, hogy még ez őszön a Széchenyi-ligetben nagy műsorral népünnepélyt s táncvigalmat fog rendezni. Ez ünnepély rendezőjéül Ursziny János drt kértek fel. A műsort ezután fogják megállapítani. Megmozdult tehát Csaba is. Es a mozdulásnak nem szabad eredménytelennek lenni. Kell, hogy Csabán álljon Kossuthszobor s egy kevés lelkesedés, hazafiság megfogja azt teremteni. A gyüj főbizottság iveket adott ki adományok jegyzésére. Az összegeket az ívvel együtt ez sv utolsó napjáig kell beterjeszteni a bizotságelnökeihez, vagy pénztárnokához. Az iveken levő felhívás Bálás Adám to Iából szármizik s igy hangzik Polgártársak, városunk fiai és leányai! Szivünk hevesen dobog, érzelmeink lelkesedésben lobbannak föl e szent név hallatára : Kossuth Lajos ! Eszme nekünk az Ő neve ós élete : a népakarat igazsága hatalmas elnyomóival, a haza szabad boldogulása környező ellenségeivel szemben. Az Isten szelleme szólt hozzánk O benne, a népek, országok sorsa felett őrködő gondviselés akarata nyilvánult meg föllépésében s cselekvésében, hogy sziveink mélyében ápolt régi közös vágyunkat napvilágra juttassa s ezer akadályon, ellenségen keresztiil megvalósítsa. Ez a gondviselés küldte Ot hozzánk, hogy Mózesként vezesse át nemzetünket a századok viszontagságaiból a megérdemlett szebb jövőhöz vezető útra Mindnyájunkat egyaránt szeretett O, életét szentelte javunknak s szenvedett érettünk. Az önfeláldozó nép- és hazaszeretet 0 : eszme nekünk ós imádság! Emeljünk emléket ezen szent eszmének, állítsunk szobrot Kossuth Lajos szellemének ! Multunkban ébresztőnk s vezetőnk volt, jelenünkben vigasztalónk s erősítőnk, __ a jövőben reményünk s őrünk lesz az 0 szelleme, mely vágyainkat, törekvéseinket foglalja össze magában. Rójjuk le hálánkat Iránta s bár akarata örökké ól szivünkben, vérünkben, állítsunk városunkban emléket a szent Eszmének, mely folyton lelkesítsen, erősítsen a nagy nemzeti munkára s ne engedjen nyugodnunk, mig meg nem valósítjuk. Járuljon hozzá filléreivel mindenki a szobor fölállításához, hogy látva az emiékjeit, mindenki ünnepi érzéssel mondhassa : én is részese vagyok a szent Eszmének, melyet Kossuth szobra jelképez ! Sorakozzatok hozzánk öregek ós fiatalok, nők ós leányok, szegények ós gazdagok, ti mindnyájan velünk együtt éreztek, lelkesedtek, bizunk bennetek, hogy velünk is cselekedtek 1 Nem ól hálaérzet annak szivében, ki fillérei megtagadásával kivonja magát ez áldozatkészség alól. Nem az öszszeg nagysága határoz, de maga a tett, mely a legkisebb adományt is megszenteli. Ne legyen senki e városban, aki tehetsége szerint ne venne részt a közadakozásban. Filléreinkből teremtsük meg a szobor anyagát, hálánkból, lelkesedésünkből pedig öntsünk örök életet a szoborba, hogy hirdesse nekünk s késő utódainknak, miképpen keli élni, szeretni a hazát s munkálkodni érette, hogy megvalósuljon sziveink vágya: az Ige, az Eszme ! . . . A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezés. Bécs, október 1. (Saj. tudósítónk táv.) A mai nap a kiegyezés kérdésében igen kritikus volt. A király mindakét miniszterelnököt, Körbert és Szólít fogadta, de külön-külön. Ma délután volt a döntő fordulat, melyről azonban nem szivárgott ki semmi hir. Zola halála. Budapest, okt. 1. (Saját tud. távirata.) Párisból érkező távirat jelenti, hogy Zola feleségének állapota igen komoly. Aligha fogják megengedni, hogy férje holttesté