Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-24 / 68. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, augusztus hó 24 én. 68. szam Bfl BEKESMEGYEI I0ZL0NY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Veszendő magyarság aug. 23. Egy grafikai térkép fekszik előttünk. Jelentéktelen, rajznak alig nevezhető kép piros, zöld, rózsaszín foltokkal De ha az ember megtudja, hogy mit áprá'ol ez a mappa, mit mutatnak azok a színes foltok, leolvashatja róla a magyar nemzet egé-z történetét, fejlődését, sülyedését, sőt jószemekkel belepillanthat a nemzet jövőjébe. Az egész térkép Magyarország ismert jellegzetes körvonalát tünteti elő, azok a szines foltok pedig a külömböző nemzetiségek elhelyezkedését ábrázolják. Az a jókora terjedelmű piros folt, a mi vékony vonalban a Tisza forrása fölött kezdődik, lehúzódik a Duna Tisza közben és átterjed a Dunántul egész területére: az a magyarság. Nyitramegye fölött majdnem az egész Felsőmagyarország tájékán tömör zöld folt éktelenkedik a pánszlávizmus fészke. Délkeleten és keleten a Tiszán tul halvány rózsaszín terjeng le a Bánságon is tul, jobbra pedig egézsen Csíkszeredáig, megdöbbentő nagy arányú tömegben bukkan fel a románság. Ez a két folt öleli körül nagy területen a piros j foltot az oroszok barna, a németek sárga foltja és a többi aránytalan elenyésző semmiség. És ami a legmegdöbbentőbb, a zöld és rózsaszín foltok oly tömörek, egységesek, hogy alig-alig dereng itt-ott egy kis piros folt, jeléül annak, hogy a nagy román, vagy szálv tengerben szerényen virít a magyarság apró szigete. Ellenben a piros folt között — bár az a Duna — Tisza közében jóformán egységes, más helyeken sürün tarkálódik sárga, rózsaszínű és egyébb foltokkal. Ez a grafikai térkép kiegészítő része annak a korszakos nagy mun kának, melyet Balogh Pál, a nagynevű publicista irt a magyarságról. Valóban és kétségtelenül a magyar nemzet hálájára tarthat számot ennek a nagy munkának a szerzője, mert az abban felsorolt történelmi, néprajzi, nemzetiségi és egyéb statisztikai adatoknak — amiket összegyűjteni, rendezni és kiadni valósággal sisifuszi munka volt — oly nagy a jelentőségük, hogy azokat tanulmányozni, az azokban rejlő következtetéseket, tanulságokat levonni és mindezeket a magyar nemzet jövő boldogulására felhasználni: elsőrendű kötelessége azoknak, a kik ezt az országot a boldogulás útjára akarják vezetni. Mert mit mond nagy általánosságban csak az a grafikai térkép is? Azt mondja és azt mutatja, hogy a magyarság alig nyert itt-ott egy talpalatnyi tért a körülölelő nemzetiségek között, mióta a magyar az ezeréves Magyarországon lakik. A nemzetiségek elhelyezkedése ma isnagyrészben ugyanaz, a mi volt ezer évvel ezelőtt. Szvatopluk utódai ma is dominálnak Felsőmagyarországon és az ókori Dácia ma is ott áll sziklaszilárdan Erdély bérceire támaszkodva mint egy fenyegető óriás Olyan hatást tesz az emberre ez a szemléltető kép, mintha Huigáriát két oldalról két gigász fojtogatná. Szinte megelevenedik és érthetővé lesz előttünk, hogy miért kell a magyarságnak olyan ádáz küzdelmet kifejteni fajának fentartásáért, a magyar nyelv terjesztéséért Mert ez a két kolosszus szilárdan áll egy tömegben és a magyarosítás nehezen hatolhat be a SZÍVÓS, rendületlen tömegbe. Szinte vigasztalóan, bár halvány reményként hat mindamellett az a körülmény, hogy ugy a románság, mint a szlávság nagy tömegében elszórva találunk egyes helyeket, ahol a magyarság megtelepedett. Az egész grafikai térkép — ott a hol nem egy tömegben látszik — be van hintve apró piros foltokkal annak jeléül, hogy a magyarság mégis igyekszik, habár lassan is, tért hódítani. Vajha ezek a piros foltok lassan'cékt kiterjednének és egyre jobban és jobban elfödnék a zöld és rózsaszín foltokat ! Csakhogy remélni és semmit nem tenni, nem elég az üdvösségre. Azok, a kik abba vetik reménységüket, hog/ egyedül a természetes fejlődés fog segíteni a magyarság helyzetén, azok igazán a sült galambot várják. A magyarságért tenni kellene vállvetve az egész magyarságnak. És ehhez nem elegendők a hangzatos jelszavak : sovizmus, nemzeti szövetség és több efféle, amik hasonlítanak a szines golyóhoz amely félszáll magasra és ott elpattan. A magyarság térhódítása nem következhetik be márólholnapra, nem következhetik el évek múlva sem hirtelen. De bekövetkezhetik egyöntetű, vállvetett hazafias, erélyes munka után, amiben a kormány kell, hogy az irányadó szerepet vállalja, s mun káját kell, hogy a társadalom, a testületük, az egész magyarság kövesss, soha nem lankadó kitartással És ez a vállvetett, egyöntetű munka amit egy cikk keretében körülírni nem lehet, de amelyet ismernek azok, akik illet, ez a munka le nne az, a mi a magyarság természetes fejlődését biztosítaná. Nemzedékeknek a munkája ez Amit az elődök megkezdettek, az utódoknak kegyeletes örökség gyanánt kell, hogy « átvegyék és igy tovább. Mert magától semmi ki nem fejlődik, a természetes fejlődést is emberi munkának kell támogatnia. Az ezeréves magyarság fentartása nem elég, a magyarság térhódításának előmozdit-ísa, biztosítása, ez az egész magyar nemzet szent és első kötelesége. Politika itthon és a külföldön. - Fővárosi munkatársunktól. — (A kiegyezés és a sajtó. - Miniszterek Bécsben. Apponyi a Kossuth-ünnepélyen. - Az uj agrárius párt. - Ugrón Gábor a parlamentben. - A francia kultúrharc. - Nihilisták és a cár.) Budapest, aug. 22. Ez a hetünk a magyar politika életében igen nyugodtan folyt le. Nem volt semmi nagyobb mozgalom, mert a kiegyezés hirei nem tartalmaztak semmi izgatót, tulajdonképpen pedig semmit sem. Széli Kálmánnak az az elve, hojíy addig, amig el nem végezte dolgát az utolsóig, nem adja munkáját a közvélemény elé. Nem akarja a részleges kritikát, ami nem is lehet helyes. Akkor vár majd bírálatot, mikor készen áll a nagy mü teljes egészében. Es igazán, megfelelően csak akkor is lehet bírálni, mikor egész munkát kapunk a szemünk elé, nem pedig részleteket. Mindenesetre köti az Ígérete, hogy a mostaninál nem fog rosssabb kiegyezést csinálni. Az ilyen államférfiú Ígéretében pedig sok rejik. Felér az esküvel s a legfőbb benne az, hogy a nem teljesítése maga után vonja a kormányválságot. K ö rb e r pedig mindenáron a sajtó elé akarná adni a legélesebb ellentéteket, mielőtt azok elsimulnának. Nem mutat ez Békésmegyei Közlöny tárcája. Jézus esodái. Korén Pál könyve. A tulvallásos, bigott emberek nem kellemesek, mert a tulhajtásban sohasem tudjuk az igazi érzést látni, hanem az elfogultságot. De ha ebből indulunk is ki, mégis feltűnik az az állapot ós mindenki tudja, hogy mostanában általán véve, kevésbé vallásosak az emberek, mint azelőtt a régi időkben. Sokan vannak, kik a felvilágosodottságot nem látják másban, mina vallástalanságban, sőt néha a teljes istent tagadásban Ilyen körülmények között merész gondolat s nagy lelki erő ós hit kell ahhoz, hogy valaki vallásos könyvet irjon, nem annyira a teologusok, mint inkább a nagyközönség számára. Szomorúan lehet bevallani, hogy a nagyközönség ma vallásos könyveket nem olvas és azokkal nem törődik. Magába veszi még a vallásos tendenciát, ha az szépirodalmi mezbe van burkolva, olvassa regény ós vers alakjában. De ha az iró, nem veszi fel a szépirodalmi alakot, hanem tisztán vallásos munkát ir, ott a közönség érdeklődése alig mutatkozik. Ezért kell nagy hit ós erős vallásos meggyőződés az olyan mü alkotásához, mint amilyen a csabai ág. ev. egyház tudós lelkészének, Korén Pálnak munkája: Jézus csodái. A vallás eszméi nincsenek itt szépirodalmi eszközökkel elrejtve. Az iró egyenesen beszél a hitről, Jézusról ós annak életéről. Az olvasó lelkét egyenesen a vallás erejével akarja megragadni, nem tart erre szükségesnek mellékes eszközöket ; bízik az istenember csodáinak meggyőző hatalmában. Korén Pál e legújabb munkájában Jézus csodáit ismerteti. Nem első és nem második műve ez a vallásos irodalom mezején. Fejtegetései ós bibliai magyarázatai a hasonnemü munkák közt első helyet foglalnak el. Luther kátéjának magyarázata pedig és konfirmációi vezérfonala a vallási tankönyvirodalomban a hittanárok ós lelkészek egyetemes véleménye szerint a legtartalmasabb ilyen irányú munka. Az utóbbi egyháztörténetet is foglal magában s nemcsak tanulók,, hanem felnőttek is bátran forgathatják. Korén Pál a hazai ág. ev. egyház egyik legkiválóbb tankönyvirója, kit magas látóköre, képzettsége, gondolkozásmódja ós iratainak tiszta, világos stílusa predesztinál erre a hivatásra. A bányai ág. h. ev. kerület püspöke is meleghangú levélben méltatta Korén Pál érdemeit a vallásos irodalom terén s uj munkáját valóságos kincsnek nevezte a protestáns közönségre s lelkészekre nézve. A nagyközönség előtt a teologia a legrejtélyesebb tudomány. Nemcsak eredeténél fogva, mert Istentől származik, hanem azért, mert ezzel senki sem foglalkozik hivatásán kivül, mint más tudományágakkal. Van műkedvelő természettudósunk, nyelvészünk, történészünk, de műkedvelő teologusunk nincsen. A teologia a legszélesebb, legmélyebb tudomány, mely a többit szinte magába foglalja. Művelőjétől egész odaadást, teljes életre való rászánást követel. Az ilyen könyvek azonban, mint Korén műve, Jézus csodái : megnyitják az ajtót a teologiailag avatatlan ember előtt és tanítva a vallást, az erős hitet, még többet vágyunk tudni az isteni kijelentésekből. Előszavában azt mondja Korén, hogy jegyzeteit gyűjtötte össze e munkában; írás magyarázattal foglalkozó kartársainak akar hasznára lenni s egyengetni esetleg egy Jézus életét tárgyaló nagyobb műnek az útját. Az iró szerénysége mondhatja munkáját jegyzeteknek. Tökéletes, egész, kész mű az. Es valóban Írásmagyarázat. Az írásnak eleven, élő magyarázata, melyhez alig kell már többet tenni, melyből nem lehet elvenni. Elmélkedések követik mindenütt az irás szavait. S a szerző egy mondatával, egy szavával világossá, érthetővé tudja tenni az irás szövegét ós a mi fő, mindenütt gondolkodásra képes késztetni bennünket. Az olvasó nem tud elsiklani a sorok felett. Az örök eszmék, a nagy igazságok beülnek az agyába s önkéntelenül fakadnak a gondolatok Isten nagyságáról és véghetetlen bölcsességéről. Nagy hasznára van Korennek tömör stiusa, melyben azonban nincsen tultömöttsóg. Egyszerű, rövid a legtöbb mondata, hiszen lehetne-e nem világosan tárgyalni, lelki meggyőződéssel, Jézus életét. S amennyire a lelkészek számára íródott a könyv, — ha a szerzőnek nem volt is szándókában, — épen ugy meg van irva a közönség számára is. A lelkésznek utmutató a fejtegetéshez, a közönségnek a gondolkozáshoz. Mind a kettő hasznára van a léleknek és dicsőségére a vallásnak. Aki vallásosan tud gondolkozni, tud ugy élni is s ha vallásos gondolkozásra szoktatjuk a közönséget, vallásosak lesznek annak tettei is. Ez a könyv pedig erre való. Ha nem is szeretjük olvasni a teologiai munkákat, — tegyük télre egy kissé a piros ós sárga boritéku regényeket s ne a divatos házasságtörő lélekanalizis hazugságaiba merüljünk el, hanem olvassuk Jézus isteni lelkének csodatetteit. Vigaszt és erőt merítünk belőle. Inkább a közönség könyvének kell lennie ennek, nem a lelkészekének. Mert a közönség nagyobb lelki haszonnal forgathatja, midőn eltörődik, elfásul az élet küzdelmeiben. Nagyon kevés az olyan teologiai munka, mely nem emelkedik a legmagasabb regiókba, s melyet a közönség is megértene magyarázat nélkül. Jézus csodái a legnagyobb vallási hittel vannak megírva s a legvilágosabban. Kezébe lehetne adni egy nagyobb gyermeknek is, az is megértené s áttudná érezni minden sorát Es miután időrendi sorrendben tárgyalja a mü Jézus csodáit, nem éppen csak előkészítője a Jézus életét tárgyaló bárki által irandó munkának, hanem majdnem maga is az. Jézus életét látjuk tetteiben, cselekedeteiben s megelevenedik előttünk a Megváltó élettörténete. Ha pedig még összefüggőbb tárgyalásban szeretnénk látni Jézus életét, — hogy azt nekünk megírja, arra alig volna hivatottabb toll Korén Pálónál. Minden könyvismertetés halvány mása az eredetinek. Hogy a közönség megismerje a mü stílusát ós magyarázatainak módját, itt adunk egy részt belőle: midőn Jézus meggyógyította Péter auyósát: „Kapernáumban volt Jézus ós elmóne Péternek házába. Péter betsaidai származású volt, de később Kapernáumba tette át laüását s itt fivérével Andrással közösen házat vett. A két testvér ekkor már hive volt Jézusnak. Valószínűleg Betsaidából Kapernáumba is a miatt költöztek, mert Krisztus azon időben többnyire e városban tartózkodott. Községet, lakást cseréltek, hogy hallhassák, szolgálhassák mindég az Urat. E tettükért valóban dicséretet érdemelnek. Most a lakásválasztásnál az emberek csak arra szoktak tekinteni, közel lesz e házuk a központhoz, világos ós egószséges-e, pedig jó volna azt is tekintetbe venni, közel esik-e az Isten házához, a lelki világosság központjához, kedvez-e a fekvése a szellem egészségének. Nagyon megbánta Lót, hogy lakhelyül választva Sodomát, csak arra tekintett, hogy nyájainak legyen jó legelője ós elegenoő vize. Ellenben nagyon jót tett Dávid Sonatán fiával, a sánta Mófibósettel, hogy Lodebár-