Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-17 / 66. szám

telezte. E rendelet ellen a község képvi selőtestülete fellebbezett s felebbezésében azt mondta, hogy a pénzügyigazgatóság oka a sikkasztásnak, mert nem ellenőrizte kellőképpen Bay Gábort. A közigazgatási bizottság eltogadta az előadói javaslatot s a község fellebbezesét elvetették s a pénzügyigazgatóság fizetésre kötelező rendeletét megerősítették. Gádoros községét a pénzügyigazgatóság a községi lakosok ós a helyes adókivetés érdekében arra kötelezte, hogy uj kataszteri telekkönyveket csináltasson, mert a régiek elrongyolódtak s igy használhatatlanok. A község fellebbezését a bizottság elvetette. Jámbor Lijos békési ós Weinberger Simon szarvasi lakos IV. illetőleg III. oszt. adó elleni fellebbezését elutasították. Herter András mezőberényi lakos fegyverbirságát két napi elzárásra változtatták. r.1. gyulai városi adóhivatalt egy pénzügyigazgatósági tisztviselő megvizsgálta s nagy rendetlenségnek jött a nyomára. Több hibás beirás ós átvezetés van, a naplókban törlések és vakarások látszanak, de a visszaélés minden nyoma nélkül, A pénzügyigazgatóság három hivatalnokot birságra itélt, azonkívül elrendelte az adóleszámolást. JUZ ellen a város polgármestere fellebbezéssel élt, melyet azonban a javaslat elvetni ajánl s az adóleszámolás elrendelését kéri. Ladics László, Keller Imre, Haviár Dániel, Rosenthal Ignác rövid hozzászólásai után a bizottság ez alkalommal nem rendelte el a költséges adóleszámolást, hanem három hónapot adott a gyulai városi adóhivatalnak, hogy ez idő alatt hozza rendbe .rendezetlen ügyeit. Egyszersmind helyben hagyta a bizottság a kirótt bírságokat. Tanügy. R e z e y Szilviusz tanfelügyelő bejelentette, hogy a mult hónapban leginkább irodai munkával foglalatoskodott. Miniszteri megbízásból jelen volt Csabán a földmíves iskola vizsgáján. A tanfolyamon 20 tanitó nyert oktatást. Zoltán Ferenc mezőberényi unitárius tanitó államsegély iránti, V ó c s e i Sándor dobozi ev. ref. tanitó, S i n g e r Manó csabai izr. tanitó, Kiss Sándor mezőberényi ev. ref. tanitó korpótlék iránti kérvényét pártolólag fogják felterjeszteni Az orosházi ipariskola 1902/3. évi költségvetését 4677 korona kiadással jóváhagyták. K é r y Józsefnek, Jánosdeák Lászlónak nagyszénási tanyai tanítóvá való választását megerősítették. A békési községi iskolák ügyében ugy határoztak, hogy azokat a község még most szeptemberben nyissa meg. Az állam segélyt fog adni. A pályázatokat rögtön hirdessék meg s ha másképpen nem lehet, bérhelyiségben nyissák meg az iskolát. L a v a t k a Ilona szarvasi tanítónő korpótléka ügyében, miután társulati iskolánál van alkalmazásban, kérdést intéznek a miniszterhez. Dr. Berkes Sándor, a közegészségügy helyettes előadója szerint az egészségügy állapota a mult hóban megfelelő volt, A leggyakoribb haláleset volt a t ü d ő v é s z. Előfordult még a toroklob, a vörheny ; legelterjedtebb volt a kanyaró, bár az előző hónaphoz képest valamivei csökkent. A tiszti főügyész helyett Bertho ty István volt az előadó. Sztojka Ignác, Lukoviczki György, Kis László, Tobai Ferenc, Sánta Sándor, Oláh András ós Esztin Mihálynó kórházi ápolási költségeit behajthatatlanság miatt elengedték. B o c s a i András és Szabados Albert békési lakosoknak nem adtak könyöradomány gyűjtésre engedélyt. Az államépitószeti hivatal kisebb jelentőségű ügyei után meghallgatta a bizottság az árvaszéki elnök jelentéseit ós a gyulai törvényszéki fogház mult havi állapotáról szóló jelentést. k kulisszák mögül. - Fővárosi munkatársunktól. (A kiegyezés. Az utazások. Mit tudunk eddig? Obstrukcio és kormányválság. Csaba - Bécsben.) Budapeat, aug. 15. Bár a cim színházi dolgokat sejtet is? igyekezem a jóindulatu olvasó illúzióit hamarosan elrontani. De miután a kulissza mindig érdekes, egyrészt mert rejt, másrészt pedig mert bizonyos dolgokat más színben tüntet fel, mint aminőknek azok látszanak: rávitt a tollam e cim írására. Nincs szándékomban kitérni most a színház birodalmába, maradjunk meg csak azon a téren, ahol születünk és meghalunk : az élet színpadán. Az újságíró e színpadon a kulisszatologató ós igy hivatása is, hogy jobban belásson a kulisszák mögé, mint maga a közönség . . . Tehát, első felvonás ! A prológ csak annyi, hogy mi másról lehetne először irni, mint a — kiegyezésről. K ő r b e r Ernő utja után minden más kérdés eltörpül s bár izgatta eddig, de legfőképpen most izgatja a hazát a kiegyezés kérdése. Elértünk már a kombinációknak végső pontjához, amelyen tul j már nem lehet kombinálni, csak várni a j befejezést. Ezen a héten legjobban a lázbeteghez hasonlított a kiegyezés, annyit beszéltek róla, hogy jobban van rosszabbul, van, meg hogy sehogy siucsen. A doktorai utaztak egyre-másra Bécsbe, Ischlbe, Rátotra és vissza és vegyesen. Maguk a leghivatalosabbak sem tudnak semmit, mert az egész dolog, amibe kapaszkodni lehet, az az „orvosi bulletin", hogy ki hova utazott. De hát már nemsokára véget ér a kiegyezési küzdelem; lesz még egy-két meleg napja Szélinek s aztán meglátjuk, hogy mi az eredménye a hosszú munkának, a sok tanácskozásnak s a még több utazásnak. Annyi bizonyos, hogy Széli Kálmán Ausztriának nem tett semmi engedményt sem az iparfejlesztésben, sem a fogyasztási adó átutalásában. A vámtarifánál nem egyezett bele az iparvám túlságos felemelésébe, mert ennek kettős, lenne a visszahatása. Egyrészről elrekesztené teljesen a külföld versenyét s igy egy kissé emelné az osztrák iparcikkek árát, másrészt pedig, ha nagy az iparvám, igen megnehezedik a kereskedelmi szerződések megkötése a külfölddel. Meg van óva azonkívül Magyarország önálló intézkedési joga az állatforgalom terén. Mielőtt azonban lehetne tudni a kiegyezés végleges eredményét, már is készül a munkára a függetlenségi párt. Határozatban mondta ki, hogy ha nem a nem" zet közóhaja és erejére való tekintettel oldódik meg a kiegyezés kérdése, az alkut önmaga és a nemzet iránii kötelességének tartja meggátolni. Miután pedig a „közóhajt" és az „erőt" különbözőképpen lehet felfogni, nem teljes lehetetlenség egy kis parázs obstrukcio. Amiből meg még nagyobb dolgok következnének : nem lehetetlen még a kormányválság sem, vagy pedig az önálló vámterület. De hát ez kérem már magasabb politika. Annyira magas, hogy még e kuliszszák mögül sem lehet belátni a magasságát. De a legmamelukabb mameluk is belát annyit, hogy az obstrukcio nem rendes állapot. Ez lenne az első obstrukcio az uj házban, ahol mindenesetre sokkal ujabb eszközöket kellene használni, mint a régióén . . . Térjünk át azonban a másikfelvonásra, a Kossuth ünnepre. Csaba talán nem is tudja azt, hogy egy béosi lap bizonyítékul hozta fel a saját állítása mellett. Igy elment a híre az önök városának, A bécsi „Informátion", melynek ugyan ritkán vannak helyes információi, azt irta a múltkor, hogy a Kossuth-ünnep nem fog sikerülni, mert a nemzet azzal nem rokonszenvezik. Megjegyzi az „Informátion", hogy „a vidék sem lelkesedik a Kossuth ünnepért, sőt Csaba város közgyűlése kimondotta hogy nem kiván ünnepelni." De hát liála isten ez az információ sem helyes már, mert Csaba megmutatta magyar voltát. Igy jár be egy röpke, meggondolatlan határozat két országot és igy kovácsol még az osztrák lap is tőkét a magyar botlásaiból, — a magyar ellen. k törvónyüatóság rendkívül közgyűlése. Békésvármegye törvényhatósági bizott ságának tagjait csütörtökre rendkívüli köz gyűlésre hivta össze Lukács György főispán. Az összehívást a vármegye meg üresedett honvód-hadapródiskolai alapitvá nyának ügye tette szükségessé, melye' e hó 15-ikéig bekellett tölteni. Természetes, hogy ezen egy tárgyor kivül felvettek a tárgysorozatba nehánj fontosabb ügyet is, melyek sürgősebb elin tózósre vártak. A rendkívüli közgyűlésre számos bizottsági tag megjelent, legnagyobb számban voltak azonban a község jegyzők, kiknek egy része a gyűlés utánra öszszehivott segélypénztári értekezletre jött be A főispán tiz órakor nyitotta meg t rendkívüli közgyűlést, melynek legérdekesebb határozata a osabai rendőrfőbiztos választás megsemmisítése volt. A főispán üdvözlő szavai után rátértek a tárgysorozat első pontjára. A vármegye alispánja meghirdette a megüresedett honvód-hadapródiskolai alapítványt s két pályázati kérvény érkezett be. Egyik D u t k a y Lajos, D u t k a y István kerületi betegsegélyző pénztári hivatalnok fia, ki négy polgórit végzett; a másik Nagy András, a nagyváradi honvéd-hadapródiskolának harmadik évfolyamát végzett gyulai születésű növendéke. A törvényhatósági bizottság D u t k a y Lajost juttatta az alapítványi helyre. A közigazgatási bizottság egy Csaba— Erzsébethelyen felállítandó távbeszélő központ létesítésére tett javaslatot. A bizottság elhatározta a központ létesítését ós megszavazta a postaigazgatóság átirata szerint szükséges 168 kor. összeget ós 62 oszlopot. S. Braun Adám és társai, mezőberényi lakosok fellebbezését, a kondoros— mezőberényi községi közlekedési ut mezőberényi szakaszának megszüntetése tárgyában, kiadták az alispánnak, hogy foglalkozzék a kérdés körülményeivel s tegyen jelentést a törvényhatóságnak, miután a miniszteri rendelet értelmében nem a közigazgatási bizottság, hanem a törvényhatóság illetékes <>z ügy elbírálására. Békéscsaba legutóbb rendőrfőbiztost választott Hrabovszky Pál személyében. A választást J a n c s o k Endre ós Monszpart István megfelebbeztók, mert pályázati kórvényüket mint elkésettet, a csabai főszolgabíró visszautasította, bár szerintük kellő időben adták be. Az állandó választmány a választás semmisítését javasolta, mert a pályázati kérvények tényleg elkésve lettek benyújtva s mert a választás alkalmával a képviselőtestület jelölt is, választott is, ami ellenkezik a község szabályrendeletével. H a a n Béla nem osztja az állandó választmány nézetét. Szerinte a főszolgabíró, aki 15-ikéig tűzte ki a pályázati határidőt, 15-i k é n helyes alapon utasította pódiumon, ós újra kezében vette a bűvös hangú hegedűt. Annyira megszokta a tömeg hódolatát, hogy a dicsőség mámora nem izgatta fel többé kimerül idegeit. De most, hogy annyi idő után egyszer ismét itthon játszik, mégis nagy ós igaz örömet érez. S a türelmetlen, ragyogó tekintete keresni látszik valakit a széksorok közt. Aztán egyszerre összerezzen. Jól tudta, hogy el kell jönnie. A hosszú uton, hazafelé, sokszor gondolt rá, szinte telepathikus erővel szuggerálta neki, hogy eljöjjön, hogy meghallgassa őt. Es most, amint a sok idegen kozt újhelyi Dénes arcát csakugyan meglátja, régi emlékek rajta támad fel a lelkében. Megvillan a művésznő szeme, s a vonó, mintha varázsbottá változna kezében, oly csodásan édes, izzó hangokat csal ki törékeny hangszeréből. Meg akarja babonázni a játékával azt az embert, akit annyi idő óta most lát viszont először, el akarja ragadni az ő nagy művészetével, elkápráztatni a tudásával, hogy akkor, ha majd beszélnek egymással, a szemébe vághassa büszkén a kérdést: — Jól választottam e ? Mert el fog jönni hozzá. Nem lehet, hogy elfeledte őt. Hisz a hir szárnyára kapta nevét, s a sors ily szerencsés gyermekeit nem szokás elfelejteni. Hogy újból letette a hegedűt, elemi erővel tört ki a lelkesedés. A hangverseny közönség odatódult a pódium elé, s az embereket ujjongó láz fogta el. Elza tekintete delejes tűzzel fúródott ama másik szempárba, ő nem látta a többieket, nem hallotta a felzúgó óljenzést, csak annyit látott, hogy ime, Újhelyi Dénes arca i,s kipirult, ő is tapsol, őt is megkapta a nagy élvezetek nagy felindulása. A művésznő mosolygott. Ez a diadal jól esett neki. És otthon is a régi emlékek kísértették, pedig el se tudja már hinni, hogy egykor ő is ábrándos lelkű leányka volt, s az első ifjúság hajnalán csak sejtésekkel ós reményekkel volc tele a szive. Szinte valami szép ós bus mesének tűnik föl előtte most az ő történetük. Mert akkor, régen, az első szerelem üdvteljes korában, Újhelyi Dénes a vőlegénye volt. Csak titokban, igaz, nem tudta senki, de ők szerették egymást, ós boldogok voltak végtelenül. Egyetlen árnyék tünt fel néha köztük. A leányka megérezte már a lelkében azt az isteni szikrát, mely utóbb ama fényes pályára vitte őt is tudta, érezte, hogy a világot a művészetével meg fogja hódítani. Csak valami kósza álom volt ez akkor. De csuda-e, ha bizott benne, mikor a szülei, a rokonai, barátok, ismerősök igazi csodagyereknek híresztelték, ós nagy jövőt jósoltak a szép ifjú leánykának. Szerette hallani az emberek dicséretét. És hajtotta, kergette valami titkos ösztön, előre a dicső ség felé Mikor először elárulta ezeket az ábrándjait Újhelyi Dénesnek, a fiu hevesen ölelte őt magához. — Nem engedem. Csak az enyémnek kell lennie, egyedül. Nem engedem, hogy mások tömjénezzenek magának, hogy mások bálványozzák. Egyetlen pillanatig jól esett neki ez a féltékenység. — Hát annyira szeret — kérdezte nevetve kötekedően. De később, hogy a jövőről újra szó került, igen komolyan mondta Dénes: — Az asszony hivatása más. Csak az otthon tegye kedvessé, a fórjót szeresse. Ne is kívánjon a világban érvényesülni ott, a hol ugy szeretik. — És a tehetségem, a jövőm? A fiu gyöngéden simogatta meg a leányka haját. — ezeket a kórdóseket mások oltották a maga lelkébe. Majd nekem fog játszani, ha ketten leszünk, Elza kedvetlenül hallgatott rá. Vájjon a dicsőség szomjúsága erősebb a leánysziv legnagyobb érzéseinél is ? Talán akkor, ha igazi, nagy tehetségnek kibontakozása zavarja meg a lélek harmóniáját, ha az ösztönei súgják, hogy érvényesülnie kell, mert ez a végzete. És Elza sokat gondolkozott valami bölcs megoldásom, mert sem a szerelmét nem akarta feláldozni, sem a jövő megálmodott babérjait Mig ezen töprengett, lassan, észrevétlenül, meglazult az a finom kötelék, mely összefűzte azzal, akit szeretett. Gyanakvó figyelemmel leste a lány vergődését a fiu. És minél inkább habozott Elza, minél inkább vonakodott lemondani a művészetről, annál makacsabbul ragaszkodott ő is az elveihez. Mindjobban kiélesedett az ellentót köztük és néha kemény szavak röppentek el ajkairól. — Maga nem szeret engem, — mondta Dénes keserű szemrehányással. — Ha szeretne, feláldozná értem fantasztikus terveit és lemondana értem arról a kérdéses dicsőségről, amit a művészi pályán talál az ember. t — És maga nem tud engem megérteni, — felelte könnyes szemekkel a lány. — Nem tudja megérteni, hogy el kell érnem kitűzött célomat. Hogy ez nem veszély, nem hóbort, de a lelkem nagy és olthatatlan szükségessége. A fiu nagyon sápadt volt Hirtelen felállt. — Jó, hát válasszon. — Elzának a szivébe nyilallott ez a szó. Ugy érezte, nem tudja elviselni a veszteséget, s a szerelem izzó lángja elborította a vérét, az idegeit. És mégis: ilyen áron nem tudna boldog lenni soha, ezt is érezte, valami végzetes világossággal. Választott. És lázas hévvel szentelte minden idejét a kedves hangszerének. Sírt és jajongott a hegedűje, de az éles, elszálló dallamok valamit elvittek lassan az ő bánátából is. Hisz a munka, a nagy iparkodás, az első biztató sikerek igénybe vették minden gondolatait. Most már nagy művésznő akart lenni. A büszkesége, a hiúsága, a dacos lelke követelték. Néha elcsüggedt aztán. Mennyit kellett küzködnie. Mennyi csalódás, mennyi keserűség támadta meg. S ugy fájt ez a» ő érzékeny szivének, hogy azt hitte ilyenkor, a kétségbeesés örvénye nyeli el minden önbizalmát, minden reményét. Soká tartott, mig elindulhatott nagy, világhódító körútjára. S mire elérte a nagy sikert, a dicsőség elvesztette legédesebb zamatját. Nem volt nyugta többé. Mert egyre kellett küzdeni a megszerzett babérért, hogy mások elne ragadhassák tőle. 0, hogy elfáradt ettől. És most, hogy messze múltra gondol, ugy rémlik előtte, hogy elvesztet valamit, amit nem pótolt semmi pompa, semmi öröm, semmi fény. Feláll s a tükörbe pillant. Vájjon igazán annyi keserves óv mult-e el azóta ? Nem ifjú ós szép-e most is. — És talán azt a valamit is lehetne pótolni még Először nevetett ezen az ötleten. De utóbb egészen hatalmába kerítette őt, és nem tudott tőle megszabadulni. Hiszen ő most már le tudna mondani a dicsőségről. Egészen felvillanyozta ez a gondolat. És igy történt, hogy egyszer, mikor a férfi csakugyan eljött hozzá, igaz örömmel sietett felé. Szép és kedves akart lenni. De a múltról nem beszélt, félt tőle ösztönszerű félelemmel.