Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-07 / 63. szám

XXIX. évíoiyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, augusztus hó 7 én. 63. szám BEKESHEEfT Bi EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belü! is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. ~ A társadalom segítsége. Értekezlet a munkások érdekében. Él még emlékezetünkben a megdöbbenésnek a felriadása, mely min denkit elfogott, amikor a kilencvenes évek középén a mezőgazdasági munkások mozgalmának kitörései napire den voltak Az ismeretlen, titokzatos veszély közeledése felrázta a közvéleményt s leplezetlen őszinteséggel vádolta a meglepett társadalom a kormányt s önmagát amiatt, hogy a gazdasági munkásügyeket nem méltatta kellő figyelemre. Az akkori események által ösztö nözve, a kormány nem is késett a cselekvéssel. A mostani földmivelósügyi miniszter kezdésére akorm'ny s a parlament gondjába vette a gazdasági munkásügyeket s az utolsó évek alatt ezen a téren több erélyes alkotás létesült. A kormánynak s a parlamentnek e munkálkodása azonban önmagában véve bármilyen értéke3 is, mégis bizonyos vonatkozásban önkéntelenül s akaratlanul hátrányossá is vált; annyiba tudniillik, hogy a társadalom ezt a céltudatos, intenzív, szakadatlan munkát látva, teljes lelki nyugalommal napirendre tért a munkásügyek fölött s ráhagy mindent a kormányra és parlamentre. Ez a helyzet nem kielégítő és nem megnyugtató, mert társadalmi és gazdasági kérdéseket az érdekelt társadalom erőteljes közreműködése nélkül megoldani nem lehet. Ha a társadalom a munkás-kérdés érdekében is mindent a kormánytól vár s a maga részéről nem teszi meg a magiét, a kivánátos eredményt nem fogjuk elérni A munkás- és cselédseg tő pénztárról szólunk. Rendszere nem a kötelező biztosítás, hanem az önkéntes, igazgatása nem állami, hanem önkormányzati. Egész mivolta a magyar néplélekből fakadt: egyszerű, józan, világos s olyan, hogy a legutolsó paraszt ember is megérti és felfogja. Ahoz azonban, hogy megértse, felfogja ós zászlója alá álljon, az kell, hogy alkalma s módja legyen megismerni, s egyáltalában megtudni, hogy immár ilyen intézmény is van a világon. Az lenne most a társaialom feldata, hogy az intézményt megismertesse s népszerűvé tegye. Nem nagy felad.it, de feladat s olyan, amelyet a kormány semmiféle rendelettel se tudhat megcsinálni. Mi ugy látjuk, hogy a társadalom nem nagyon siet a maga munkájával. A munkássegély-pénztár másfélesztendeje van már meg, az a törvény pedig, mely a biztositásnak két, nálunk legnépszerűbb módját, a temetkezési ós kiházasitási biztosítást is bevonta a sególypénztár keretébe, ennek a hónapnak az elején lépett életbe. Mégis nem indult meg az a széleskörű társadalmi tevékenység, amely ez intézmény fejlődésének sorsát biztosítani volna hivatva. A gazdasági egyesületek tevékenységének alig van valami nyoma eddig, a birtokosok, bérlők nem sietnek cselédeiket biztosítani, s a vidéki értelmiség erőtejes közvéleménye nem ellenőrzi azt, hogy a hivatalos közegek megteszík-e kötelességeiket ós nem ugy kezelik-e a sególypénztár ügyét is, mintha valami kellémetlen, száraz ügyiratról volna szó, melyet legjobb a többi poros akta közé becsapni. Itt van az alföld szíve, a népes Békés vármegye. Egy helyen: Csabán alakult meg eddig a pénztár helyi bizottsága. Az érdekelt társadalom eddigi rászvétlenségének egyetlen mentő oka fogadható el csak. Az, hogy most aratunk, csépelünk s ilyenkor senki se ér rá arra, hogy közdolgokkal foglalkozzék. Szívesen elfogadjuk, hogy ez az ok, de ez aztán nem mentség arra, hogy ha vége van az aratásnak, cséplésnek, akkor se csináljon senki semmit. Ellenkezőleg éppen a,z, hogy az idén jó aratásunk volt, az teszi kötelezővé a társadalmi munkát, mert nem akkor kell a munkásokkal foglalkozni, amikor lázban ég a lelkük s vasvillával, kaszával esnek neki a gazdasági s társadalmi törvényes rendnek, hanem akkor, amikor jó arrtás után szelid lélekkel fogadják el a feléjük nyújtott vezető kezet. A néppel való közvetlen s állandó érintkezésnek kitűnő formája a Munkás-sególypénztár, melynek keretében a gazda, a munkás s a hivatalos emberek együtt lehetnek. Ha nem is gondolunk ez intézmóny anyagi jelentőségére, már azért is szívesen s örömmel kell istápolnunk fejlődésének ügyét, mert a társadalmi ellentétek szelid elsimításának ezer módját adja meg. Mikor magasra csapott a munkásmozgalom tarajos hulláma, mindnyájan tudtuk, mit kellett volna annak idején csinálni s mit mulasztottunk. Most, hogy békesség van a mezőkön, ugy teszünk, mintha minden rendben volna s mintha ami elmúlt, nem ismétlődhetnék soha többé. Pedig ami egyszer megesett, újra megtörténhetik, s ha most nem fogunk hozzá két kézzel a békés munkához, ugy lehet, örökre elszalasztjuk a társadalmi zavartalan fejlődés biztosításának lehetőségót. Bókésvármegye társadalma azonban valószínűleg meg fog mozdulni. Maga a vármegye főispánja állott a mozgalom élére s mint már emiitettük értekezletet hivott össze Gyulára, melyen minden bizonnyal széleskörű s teljesen a munkások érdekét képviselő tanácskozások fognak folyni. Községi ós vármegyei emberek jelennek meg a tanácskozáson, kiknek hivatalbeli kötelessége is a pénztár ügyének előmozdítása. De nemcsak hivatalos, hanem társadalmi uton is munkálkodniok kell, a társadalom egyéb tagjainak segítségével a kellő siker elérésére. A legnagyobb részüket vehetik ki a munkából azok, kik a népnek legközvetlenebb tanácsadói, kik a nép között élnok, ügyét-baját legbensőbben ismerik: a jegyzők. Az ő munkálkodásuk a legértékesebb s hogy erre összhangzó, általános, egyöntetű irányra találjanak: elvárhatjuk, hogy a legteljesebb számban jelennek meg a gyulai értekezleten. Kossuth-ünnepély. Az ünnepségek sorrendje. Csaba közönsége megtette hazaszeretet sugallta kötelességét éppen ugy, mint a vármegye annyi más községe. Hiába szórták rá a hazafiatlanság vádját a képviselőtestület határozataért, vasárnap délután a polgári körben tartott társadalmi gyűlés határozataiból impozánsan bontakozik ki Csaba közönségének szeretete a magyar szabadság megteremtője iránt. Rendkívül sokan jelentek meg a szükebbkörü bizottság által összehívott gyűlésen ós a legnagyobb lelkesedéssel avatták határozatokká az indítványokat, melyeknek összesóge egy méltó ünnepély diszes sorrendjét adja. Délután négy órakor kezdődött meg Áchim János polgári köri alelnök elnöklete alatt a gyűlés a polgári kör helyiségében, melyet teljesen betöltött a megjelentek sokasága. Békésmegyei Közlöny tárcája. Hadaagy ur Gombos. Hadnagy ur Gombos (elég fiatal ember. A külseje nem mondható csinosnak. Az arca olye,n, mintha mindig trüsszenteni akarna Haja és bajusza láagvörös. Profilban a legpocsékabb férfi kepét nyújtja. Ebéd után feketézni jár). Czakó ur. (Tanár a leányiskolában. Miniszteri rendeletre meg kellett nősülnie. Amit a természet Hadnagy ur Gombodtól megtagadott, Czakó úrra pazarolta. Szemtelenül csinos ember. Ebéd után szintén feketézni jár. S mivel az egymástól nagyon is külömbözők, vonzzák egymást: Czakó ur és Hadnagy ur Gombos jó barátok). Hadnagy urGombos: Jó napotCzakóur! Czakó ur: Van szerencsém kedves hadnagyom. Ont igazán szerencse a kávéházban látni. Hadnagy ur Gombos (mosolyog) : Korántsem kedves barátom, korántsem. Én naponként itt költöm el egyszerű feketémet Hanem ön igazán ritka vendég itt! Czakó ur (nem hagyja magát): Már engedjen meg, de én nap mint nap, itt, ennél az asztalnál ülök. Megengedem, hogy ön is gyakran jár ide, de azért magamat se hagyom. (Hosszan — mintegy félóráig — tartó vita indul meg eldöntendő, vájjon az érdemes férfiak közül melyik jár gyakrab ban a kávéházba. Végre is Czakó ur enged, s Hadnagy ur Gombosé a dicsőség). Hadnagy ur Gombos (a propos nélkül): Mondja csak, micsoda őrültség volt magától megnősülni. Mert a miniszter akarta ? Mondott volna le az állásáról, megválasztották volna magát másutt is. De megnősülni ? . . . Szegény barátom! Czakó ur (kellemetlenül érintve): Hagyjuk ezt! . . . (hirtelen): Mórt nem házasodik meg maga is ? Hadnagy ur Gombos (felháborodva) : Én ? Micsoda őrültség ? Csak nem bolondultam meg ? Na de ilyet! ' Czakó ur f (szánakozva néz társára. Szünet után): Én azt hiszem, volna olyan lány vagy asszony, a ki elmenne magához... Hadnagy ur Gombos: Hm! hogy volna-e ? í Hallgasson csak ide. Mikor mint tiszthelyettes Boszniában voltam, hallatlan szerencse vicsorgatta felém a fogait. Csak utána kellett volna nyúlnom. Czakó ur (hirtelen); Veszedelmes lett volna! Hadnagy ur Gombos : Miért ? Czakó ur: Mert a fogát vicsorgatta, könnyen megharaphatta volna. Hadnagy ur Gombos (folytatja): Mondom, hallatlan szerencse. Az ezredesem egy osztrák gróf volt, akinek a szószoros értelmében rengeteg vagyona volt. És a rengeteg vagyonhoz csupán egyetlen egy leánygyermekkel áldotta meg a seregek ura. Ez a leány szép volt mint a milói Vénusz, gazdag mint Dárius ós formaliter belém szeretett. Rögtön előléptettek volna hadnagynak, vagy pedig kiléptem volna és beülhettem volna a rengeteg birtokba. Es nem tettem. Utálom a páros életet. Az asszony osak teher, nyűg, sőt járom az ember nyakán. Hát mondja mi a manónak vegyek ón jármot a nyakamra, ha nem muszáj ? Czakó ur (csodálkozva): És nem bánta meg ? Hadnagy ur Gombos (határozottan): Nem. (Mivel az idő már 3/4

l2-re jár, Czakó urnák iskolába kell menni. Bizalmasan megsúgja Hadnagy ur Gombosnak, hogy mivel a felesége nincs itthon, este is le fog ide jönni. Hadnagy ur Gombos becsületszavára fogadja, hogy ő is eljön.) (Éjjeli 3

l/4 óra. Színhely egy gyéren világított utca. Czakó ur és Hadnagy ur Gombos ingadozva ós dalolva haladnak a közeli cukrászda felé. A mint a távolból ki tudtam venni, Czakó ur azt dalolta, hogy : „Felséges ember vagyok ösz, a fejem búbja." Hadnagy ur Gombo- -ieg azt: „Ich bin eine Witwe . . .") Hadnagy ur Gombos (apropos nélkül): Barátom te boldog vagy. Czakó ur (bután köhög). Hadnagy ur Gombos (lelkesülve): Hát kell annál nagyobb boldogság ? Ha munkában kifáradva haza térsz, két ölelő kar vár pihenésre. Nem vagy egyedül. De én ? Mint egy kivert kutya. Senkim . . . senkim . . . széles e világon. Nincs nálam árvább a föld kerekségén... (Keservesen sir.) Czakó ur: Hát akkor mórt szaladtál el a boszniai fog vicsorgató szerencsédtől ? Hadnagy ur Gombos : Hagyj bókét Boszniának. Egyszer akartak oda büntetésből helyezni. Az egész vidékét csak térképről ismerem. Hanem hallgass csak ide. Mikor még főhadnagy voltam — azt csak tudod, hogy ledegradáltak — Debrecenben megszerettem egy cívisnek a lányát. Nem volt szép. Pénze se volt sok. De már akkor is utáltam az egyedüllétet, már akkor is vágytam egy gyöngéd hitves után ; épen mint most. És barátom, a civis lány ki . . . ki . . . ko . . . ko . . . sarazott. (Hadnagy ur Gombos iszonyú sírással dől a falnak. Czakó ur szintén sir. Majd szünet után rángatja továbbhaladásra a még mindig jajveszékelő Hadnagy ur Gombost. Elindulnak, ós mindketten sirva érkeznek a közeli cukrászdába). K. S A gyászbeszéd. Irta : León de Tinseau. — Uraim, — kezdte a szónok, valamelyik liga eínöke, az az ember, akitől itt bucsut veszünk, sziklaszilárd jellem, a legtisztább meggyőződés bajnoka volt. Mint annyi más hazafit, a nagy háború után, őt is elcsábította egy pillanatra a reménység s hogy hazája ujjáépétésóben része legyen, nehéz időben közhivatalt vállalt. Am akkor belátta, hogy az önzetlen sziv munkája tehetetlen a korrupció ezer fejű kígyójával szemben. Gaston d'Aiguesmortes vérző szívvel bár, de mint nemes lelkéhez illett, habozás nélkül tért vissza a magánéletbe..." Bocsánatot kérek amiért a ieles férfiú költői szárnyalású búcsúztatóját félbeszakítom, de az utókor megnyugtatására el kell beszélnem, hogy a kigyó ezer feje közül melyik volt az oka az elköltözött habozás nélkül való visszavonulásának. Gaston d'Aiguesmortes résztvett a háborúban s egy kicsit a Commune szörnyűségeiben is. Arisztokratikus vére azonban csakhamar megunta a folytonyos vérengzést s a dolmányt a közhivatalnok sokkal kényelmesebb egyenruhájával cserélte fel. Kinevezték kerületi főnöknek vala i kis zugba, amelynek unalmassága mellett két nagy előnye is volt: közel esett Trouvillehoz s meglehetős messzire a megye székhelyétől, amihez hozzájárult harmadiknak az is, hogy a megyefőnök, Saint Prochére márki — régi jó barátja—mint elsőrangú vivőr — alig törődött valamit a hivatatalával. Ilyen körülmények között természetes, hogy a daliás Gaston az egész nyarat a trouville i „Fekete sziklák" árnyékában töltötte, ahol barátai és barátnői (akik nem kis számmal voltak) valóságos áhítattal