Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-27 / 60. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, julius hó 27 én. 60. szám BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé | Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Jobb idók. — julius 26. Évek óta panaszkodunk a rossz időkre, amelyek nem hoztak semmi jót az országra, hanem inkább elvittek a vagyonból. Évek óta halljuk hangoztatni, hogy rossz idők megnyomorították a magyar gazdasági, kereskedelmi és ipari életet. Gyönyörködhettünk benne, hogy miképpen ülnek össze különböző tényezők, hogy segítsenek a kis einber, az iparos, a tanitó, a tisztviselő nyomasztó állapotán. Mikor a munka hiánya mntt az ipartelepek elbocsátották munkásaikat, mikor az éhezők és kivándorlók száma felszökött rohamosan, egyszerre megrohanták a depjtációk a mindenható államot és inségmunkákat, beruházásokat kértek. Az állam adott is annyit, amennyi tőle telt s javított a hely zeten, de az általános panaszt meg szüntetni nem lehetett. Öt éven át rossz termés sújtotta Magyarországot s ez öt év nehéz megpróbáltatásnak tette ki a kenyérkeresetre utalt osztályok minden ágát, minden tagját. Láttuk,' miként egyesitette a közös nyomor, a létért való keserves küzdelem az ádáz versenytársakat, mint tömörültek egyes osztályok, hogy az összetartás nyújtotta erővel kérjenek, követeljenek sorsuk javítására irányuló intézkedéseket. Láttuk azután azt is, miként feneklettek meg néha e mozgalmak. Az Úristen azoi ban ez egyszer tényleg megsegítette az országot és ha a jó termés nem fogja egy varázs ütésre megváltoztatni a helyzetet, annyi bizonyos, hogy a jövő évben a kereseti viszonyok minden ágban sokkal kedvezőbben fognak alakulni, mint a lefolyt években. A jobb időkben azonban nem szabad megfeledkezuünk a mult nagy bajairól és az előreláthatóan kedv zőbb viszonyok között kell gondoskodnunk, erősödnünk, izmosodnunk a jövő csapásai ellen. Bőven volt alkalmunk tapasztalni, hogy az országban minden kereseti ág önmagára van utalva és még a legnagyobb szükség esetén sem számithat a másiknak jóindulátu támogatására, A lefolyt Ínséges esztendőkből le kellene szűrnie minden kereseti ágnak ezt a tapasztalatot, hogy segíts; önmagadon. A lefolyt idők kijózaníthattak mindenkit és a könnyű, fényűző, pazar életmód helyett szükséges takarékosságot parancsoltak a rosz viszonyok. A ki a lefolyt évek küzdel meiben el nem merült az adósságok tengerében ós ha ^keserves takarékosság, sőt nélkülözés árán is, teljes erköcsi épségben élte keresztül a ten gődés éveit, most megönnyebbülve sóhajthat föl, mert a viszonyok, javulásában, keresetképessógének emelkedésében meg fogja lelni a becsületes nélkülüzésekért, ha nem is fényes jutalmát, de mindenesetre azt az erkölcsi élvezetet, melyet a nyugodt lelkiismeret a tisztességes munka után nyújt. \ kit pedig nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is megingattak a rossz kereseti viszonyok közepette átélt évek: most szálljon magába és siessen a kedvezőbb viszonyok között, szorgos munkával és erős takarékos ággal pótolni a mult hiányait hogy a jobb gazdasági év erőgyüjtőjóvé váljék a nemzetnek, mely után uj életre, uj reményekkel keljen egy a takarékosság szükséges voltától áthatott nemzedék. Rólunk,magyarokról mindenki csak azt tudja, hogy vendégszerető és lovagias nép vagyunk. Bármennyire büszkék is legyünk e hírnévre, iparkodnunk kellene demokratább, polgáribb erények felett rendelkezni. Mert a vendégszeretet gazdag embernek való tulajdon, mi pedig szegények vagyunk, kiknek jobban illenék mindenekelőtt szorgalmasaknak és takarékosaknak lenni. Most, midőn egy remélhetőleg jobb kereseti év elé megyünk, nem szabad elfelednünk a mult keserves küzdelmeit, a legmesszebb menő takarékossággal kellene megerősítenünk anyagi ós ezáltal erkölcsi pozíciónkat is. Az aratás javában folyik, szép idő kedvez a munkának és bizalorr váltja fel a lelkekben a csüggedést. Használjuk fel okosan Isten áldását, hogy megerősödve nézhessünk a bizonytalan jövő küzdelmei elé. Munkásházak Békésmegyóben, Az állam haazezer koronája: A munkásházak létesítésével két fontos társadalmi célt érhetünk el, melyeknek mindegyike nagy befolyással van a jövendőre. Aa első az, hogy a munkás, kinek legnagyobb szüksége van a tiszta és egészséges pihenő helyre, hogy uj erőt gyűjtsön a következő dologra: megkapja az egészséges, szép lakást. Másrészt pedig a munkáslakások építése lokozza a takarékosságot és kedvet ad ingatlan \agyon szerzésére. Megelégedetté kell tenni a munkásnépet, ez a legfőbb szociális orvosság. Legyen a munkásnak tisztességes keresete, de legyen a munkás takarékos és gondoskodjék jövőjéről, családjáról. E cél elérése végett támogatja az állam a munkásnépet mindig uj és uj intézkedésekkel. Nézzük csak a mostani aratást: a munkás-sztrájknak sehol sincsen nyoma. Ennek a szerencsés fordulatnak pedig két főoka van. Az egyik a magyar nép örökletes jóaansága, a másik pedig az állam szociális politikájának bölcsesége. Egész kötetekre rúgnak azok a törvények. amelyeket rövid 3—4 év leforgása alatt a mezőgazdasági munkásnép érdekében hoztak. Ezekben a törvényekben az államhatalom szigorú oltalma alá helyeztetett a mezőgazdasági munkás legcsekélyebb érdeke. Mindenekelőtt megvédik a munkást a munkaereiének kizsákmányolásától. A munkás ós munkaadójának a törvény előtti teljes egyenjogúságát, érdekeik kölcsönös védelmét és a jogszolgáltatás pártatlan, részrehajlás nélküli igazságosságát biztosítják. Ezen törvények meghozatala után lehetetlen, hogy a józan felfogás ne vegyen erőt országszerte a munkásnépen, mely mindezekben szemeivel látja az atyai gondoskodást a munkások minden jogos igényének istápolása körül. A mezei munkás nyugdíjbiztosítási intézményének behozatalával még tovább ment a szociális politika a munkások helyzetének javítása tekintetében. az állam különben ezen üdvös intézkedéseiben nem ismer nyugalmat. A munkás-akciót szakadatlanul folytatja. Mindennap történik valami nevezetes ujitás a mezei munkásnóp érdekében. Biztosítva van ma már a mezei munkásnak nemcsak élete, testi épsége, öregsége stb., de még ujabban Békésmegyei Közlöny tárcája. Valamikor. Valamikor virágos ákác Hajlott az útra, amerre jártunk. Valamikor szerettük egymást, Valamikor szép volt az álmunk. Valamikor fájt mi nekünk is Egy-egy virág, ha hervadóm vált, Valamikor neved suttogtam én is, Legeslegtisztább imádság gyanánt. Kató József. A boldogság Golgothája — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Belencéresi Dezső. I. — Téved fiatal barátom. Én ismerem önt teljeson ós egészen Ismerem eddigi pályafutását vidéki verskötetétől kezdve. És én ismerem az ön anyagi viszonyait is. A hentesek lapjánál kap ön havi fizetést attól a gazdag hentestől, kinek neve a lapon ragyog, .annak a kis napilapnak pedig heti verseket ir ön öt koronáért. Mindössze ez nem rúghat sokra. A tehetsége, ne szerénykedjen, többet érdemel. Én ismerem az embereimet s ki tudom választani közülök a nekem tetszőt. Lássa Erdély Árpádot, Bánait, Hevest ón tettem nagygyá .. Ozorainak felragyogott a szeme az irók emlitósénél ós leste a kiadó szavait: — Azok is voltak olyan helyzetben, mint ön. De hagyjuk ezt, térjünk a dologra. Én bizom az ön tehetségében és szeretném a közelebbi összeköttetést.Hagyja ott azt a két lapot, jöjjön hozzám. írjon a Világnak s a szépirodalmi lapomnak . .. A poéta arca csupa láng lett s letette a szivart . . . — A napilapba verset . . . Nem mindennap. Olyanfélét, hogy bennük legyen a város lelke. Az utca, a ház, a közélet, egy kis politika . . . Nem tudom elmagyarázni, megérti úgyis ... Akkor irja, mikor éppen hangulata van rá . . . Vagy otthon, vagy a redakcióban. Állíttatok majd be asztalt. A szépirodalmiban pedig kezdjen meg egy verses regényt . . . Minden héten folytatá . . Ez volna a tervem önnel ha elfogadja . . . Hogy meg tudja irni, azt tudom, csak akarnia kell . . . Mit szól hozzá . . ? Ozorai nem tudta rendbe szedni gondolatait. Az ajánlatok halmaza megzavarta. Akadozott, mig végre ki tudta mondani a választ. — Zavarba ejtenek az ajánlatok . . . Hiszen oly hirtelen jöttek. Nem is tudom elképzelni, hogy nekem mondta mindezeket a kiadó ur . . . Hiszen akkor . . . A kiadó nyugodtan mosolygott. — Hát tényleg gyorsan szeretek végezni. Előbb nem tehettem semmit, mert még nem hittem egészen önben. De most már le akarom foglalni . . . Gondolja meg a dolgot s hogy addig is rendezhesse a viszonyait, togadja előlegül e csekélységet . . . Ozorai egy százast látott maga előtt. Szinte reszketve gyűrte zsebre a papirpénzt ós lassan mondott köszönetet — Igy, most már rendben vagyunk . . . A redakcióban majd találkozunk s akkor megbeszélhetjük a feltételeinket és a szer zödést. A poéta néhány perc múlva az emeleti folyosón állott. Hozzádőlt egy oszlophoz s hallgatta a fedett nyomda dübörgését. A főváros első kiadója beszélt vele : szerződtetni akarja. Hát van hely, hol megmutathatja tehetségét, kiöntheti izzó lelkének minden eszméjét. A Világban, hol az ország első politikusainak, Íróinak szavát lesi ezer és ezer ember. Kábultan indult le a lépcsőn és szorongatta kezeiben a bankót. Eszébe jutott, hogy ma nem ebédelt, mert nem találta otthon a hentest . . . A kapu alatt egy leányalak suhant el mellette, ki csodálkozva nézte a lassan haladó poétát. Ozorai felpillantott s tekintete találkozott a leányéval. Gyönyörű kék szemekbe nézett, melyeknek ibolyaszinóben szinte érezte a szerény virág illatát is. ts. lány pedig kissé megrázta sötétfürtü fejét ós kilebbent a kapu alól . . . II, Ozorai Pál pedig egy hót múlva már a körúton lakott utcai szobában s nem a ferencvárosi sötét odúban üldögélt. Alkalmi versei a Világban megkapták a közönséget ós száz ós száz kérdezősködés jött a laphoz, hogy kicsoda „Sziriusz." Verses regénye pedig, mely félig nemzeti eposz volt a hót vezér korából, feltűnt korhüsógóvel, ragyogó irályával ós az izzó, szerelmes történetért rajongtak az olvasók. Jött néha egy-egy verse is, melyben kékszemű, hollóhajú lányról énekelt s éppen ilyen volt e verses regény hősnője is, a deli magyar lány : Délinké . . III. a. Zugligetben a lombos ágakon csicseregtek a madarak és Ozorai jobban magához szorította az ibolyaszemü, feketehajú leánynak lenge battisztba rejtett karját. — És igy jöttem a Világhoz. A «ok nyomorúságnak, keserves kínlódásnak itt az eredménye; a többit már tudja maga is. És lássa, mióta megtudtam azt, hogy a kiadóban dolgozik, jobban szeretem a Világ palotáját, mert tudom, hogy egy fedél alatt van velem. És még jobban szeretem nézni magát édes Tica, akkor, mikor kis szobájában ügyes ujjai fonják, sodorgatják a habkönnyű papirost az élővirág formájára. Tica lehajtotta a fejét és ugy súgta gyöngéden. — Pál . . . Ez az egy szótag Ozorai lelkébe hatolt. Tica halk hangjában érezte a rajongó, a tagadott szerelmet s midőn a lány ibolyaszemót reá emelte, lázas szavakban tört ki . . . — És maga nélkül Tica, már élni sem tudok. Minden csillogó ideálom magában egyesül. Maga késztet a munkára s mig irok, látom felém ragyogni mórhetetlen mélységű szemepárját : lelkemben megteremnek az eszmék. Ha maga nincs, én sem vagyok. Minden érzésem egygyó válik : maga lesz. A maga után való vágyódás éltet engem ós ad erőt. Ne is legyen sohasem a másé, csak az enyóm . . . Csupán az enyóm, és legyünk mindig együtt . . . Mindig, örökre . . . Az ibolyaszemü lány gyönyörteljes zokogással borult a poéta vállára. IV. Ozorai kezében idegesen reszketett a papírlap. XII. A boldogság Golgothája. Ez állott a lapon. Letette ós mereven bámulta a sorokat. Három hót óta ennyit dolgozott a verses regény tizenkettedik fejezetéből: a címet. Regényének hőse fordulópontra ért, boldogsága megszakadt: Délinké eltűnt. Fájdalmas keserűséggel, viharzó borúval, emésztő kínokkal kellett volna tele önteni a fejezetet, és Ozorai nem talált rá hangot. Saját lelkét, saját érzelmeit festette meg hőse jellemében, tüzes lirát lopott az epikus műbe. És most, nem tudta lelkében inegcsenditeni a bánat húrját, mintha lepattant volna az a többi közül. Nem volt képes átérezni hősének kinos' szerelmét, nem tudta beleélni magát a gyötrő hangulatba, hogy szerelmesétől messze, boldogtalan az élete. Hiszen három hót óta a menyországban élt. Tica ölelése keltette, Tica forró csókját érezte ajakán, mielőtt az álom pilláira szállt. Egész lelke "csupa boldog-