Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-24 / 59. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, julius hó 24 én. 59. szám B1 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. S7ámu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belüi is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Hazai fürdőhelyek, - julius 23. Az üzleti élhetetlenség, a társadalmi önkormányzat pangása okozza, lrgy nálunk rendszerint még az olyan dolgokból is „közügy" kerekedik, ami voltaképpen kizárólag a magántevékenység hatáskörébe tartozik. A bölcs természet Magyarországot minden más művelt országon felül dúsan megáldottaagyógyerejüforrásoknak, vizeknek számtalan és kiapadhatatlanul bó'séges tömegével. Vannak egész vidékek, óriási kiterjedésű rónák, a hol a régi szójárás szerint csak le kell szúrni a sétapálcát a földbe, hogy nyoma' an felbugygyanjon egy gyógyerős, vagy kellemesen üditő ásványvízforrás Ez a nagyszerű természeti gazdagságunk nemcsak hogy kiáknázatlan, hanem jóformán kivétel nélkül küzd. még ipedig nehezen, nagy deficitte' küzd a puszta megélhetésért. Persze, a magyar észjárás ennél a dolognál is azon a megszokott kényelmi nyomon jár, amit még a Mátyás király reges lustáitól örököltünk: „Ha kellünk a királynak, majd kivitet az égó' házból." Ha az állam súlyt fektet a magyar fürdőügy korszerű, gazdaságosabb kifejlesztésre, m íjd megteszi a kellő intézkedéseket, értsd: ad pénzt és előjogokat. Am hisz az állam nem dajkája a polgároknak s épp ezen a ponton munkássága alig is terjedhet tul a köteles főfelügyeleten. A Tátrában régebben létesített s legutóbb megszerzett állami fürdőintézetek nem képezhetik kiinduló pontját a magyar íürdő államosításának. Az állam jóakaiata mellett a munka oroszlánrésze a magános, vagy társadalmi vállalkozásé, a reá szükséges üzleti tőke is a magánosoké, vngy érdeklődő pénzintézeteké lehet. Az eddig szerzett tapasztalatok nem fölöttébb csábítók és buzditók. Van egy pár nagyobbszabásu magyar fürdő, melyet tulajdonosuk nagymérvű, okos befektetéssel igazán európai színvonalra emelt. A forgalomnak csekélymértékű emelkedése nem hozza be a költség kamatát Van egész sereg fürdőnk, mely megérdemelné, hogy csodás gyógyerejénél fogva a világfürdó'k sorába iktattassák. Mégis azt látjuk, hogy a csúzos bántál makra hatékony Herkulesfürdő, Pöstyén, Treicsén-Teplicen kivül csupán a Tátra üdülőhelyei dicsekedhetnek, azok is inkább szomszédsági idegenforgalommal. A Balaton, Bártfa, Párád, Szliács s Erdélynek számtalan csodaszép és csodajó fürdőhelye éppen a világforgalom irányából kiesvén, alig megy tul a helyi fogyasztáson. Ennek a természetellenes állapotnak sok természetes oka van. A magyar fürdők általában kezdetleges berendezésüek, fogyatékos kényelmüek és módfelett drágák. Nagyszabása, célszerű tőkebefektetésre volna szükség, legalább a nagyobbszerü fürdőinknél, hogy az emiitett sajnos hibák gyökeresen kiküszöböltessene'k. Ebbe a legalább is kétes vállalkozásba pedig csak ugy hajlandó belemenni a mozgó tőke, hahjgy eleve kap némi biztosítékot az üzlet sikerére vonatkozólag. Öreg hiba, hogy maga az első sorban érdekelt, hivatott magyar közönség bámulatos altruizmussal látogatja a kü'földi fürdőintézményeket, holott ugyanazt, sőt többnyire jobbat, itthon is megkaphatná. Hibásak, majd azt mondtuk: bűnösek ebben a magyar orvosok is, akik ós kivált a nagytekintetü orvosprofesszorok szinte rangjukon alul állónak tartják magyar betegüknek valamely hazai fürdő felkeresését ajánlani Hibás a nagyközönség ferde, előítéletes felfogása, mely Karlsbadra esküszik, mig Koritnicát kicsinyli. Gleichenborgbe özönlik, holott nálunk százával akad különb éghajlati gyógyhely. A wörthi tavat települi körül, pedig a Balatonhoz képest az csak egy apró pocsolya. Ám a közönségnek egy s másban mégis igaza van Kényelmet, modern gyógyszereivényeke , jó ellátást keres olcsó áron. Ehhez eredendő joga van s ezt igy együtt alig találja meg akár egy magyar fürdőben is. A baj gyökere tehát mégis a magyar fürdőügy helytelen kezeléséban van. Az orvoslást ott kell kezdeni és erélyesen keresztülvinni Odáig érett már ez a kérdés, hogy a kormány pár ankétet is tartott a magyar für4ők fellendítése címén. Persze az a bökkenő, hogy minden fürdőtulajdonos hazafisági kérdést szeretne csinálni a maga üzleti vállalatából, igényelvén részére a mindenható államnak tetemes pénzbeli hozzájárulását. Ez igy nem megy ós nem is mehet. Megfontolásra méltó, hogy az állam protekciója közbevetésével megkönnyítse a magánfürdő-vállálatok hitelnyerési képességét. Valamelyes, szigorú ellenőrzéssel kapcsolatos és inkább erkölcsi jótállásba is bele lehetne menni egyes, arra alkalmas, igazán értékes objektumoknál. Ám mindez elenyésző csekélység. Az önsegély kötelezettsége alól nem menti fel sem a magános vállalkozókat, sem az autonóm társadalmat. Mig ezek komolyan meg sem mozdulnak, addig hiába ujul fel évről-évre a sajtó obligát jajveszékelése, kaszszandrai jövendőlgetése a jobb sorsra érdemes magyar fürdőügy érdekében. Idő, pénz és szakértelem kell hozzá. Az idővel tékozlón, a pénzzel zsugorin bánunk, a szakértel a et pedig, mint tőlünk merőben idegen amerikai fogalmat, ázsiai fölénynyel le szoktuk mosolyogni. Várkonyi István az izgatás vádija alatt. A gyulai törvényszék végzése. A gyomai választókerületben és egész Békésmegyében is jól emlékeznek a két utóbbi választás izgalmaira, melyben főképpen Várkonyi István és hivei szerepeltek. A budapesti háziúr saját csodálatos ós érthetetlen, hazáttagadó elvei mellett a legszélesebb körű mozgalmat indította meg. Heteken keresztül járta a kerület minden községét s programbeszédeken kivül még kilincseléssel is iparkodott saját eszméit terjeszteni. Az eszközökben Inem volt válogatás és szinte habzó dühvel fordult mindenütt az uri osztály ós az állam ellen. Az első választás sikerein vérszemet kapott s a másodszor mondott programbeszédek már netovábbjai volta a véresszáj uságnak. Jelentettük már akkor, hogy Várkonyi ellen beszédei miatt feljelentést fognak tenni a kerületbe tartozó járások főszolgabirái. Ez meg is törtónt. Ellene, ki már egy évig ült államfogházban izgatás miatt, a gyulai királyi Békésmegyei Közlöny tárcaja. Fehér dalokból, i. Nem ismerek szűz fehérebb Virágot a liliomnál. Tisztább csupán te lehetnél Rózsám, hogyha virág volnál; De a lelked, - az a tiszta, Liliomnál is fehérebb : Liliomnak árnyéka van, Lelkedhez még árny se' férhet Imádságos szerelemnek Lilioma, szűz virága, Borulj-borulj a szivemre Szerelemmel borulj rája . . Édes fehér virágom te, Liliomnál is fehérebb A jó Isten be megáldott, Mikor nekem adott téged. II. A jó Isten két csillagtól Megfosztotta az eget ; Két csillagból teremtette Nevető két szemedet Szemeidnek csillagpárja A lelkembe ragyogott: Lelkemnek a boldogsághoz Igaz utat mutatott, Ragyogj-ragyogj fényes csillag Kis angyalom szemében Látom már a boldogságot Vezess oda egészen . . . Hadd lásson az egész világ Lábaihoz borúlni, Lába nyomát csókolva a Boldogságtól zokogni Köny, Viszontlátás. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Angyal K. Mayer Izsák, vagy ahogy falunkban nevezik: a „jószívű zsidó", mindig pénteken érkezett meg világkörüli útjából. Ez az ő világa néhány környékbeli faluból állott, hol összevásárolta azt, amit más mindenki megvetett: csontot, rongyot, üvegcserepet. Azért érkezett meg nehéz, nagy batyujával pénteken reggel, mert a szombat szent előestéjét már csendes otthonában, felesége oldalán töltötte, A péntek nappali idejét arra használta tel, hogy különválogatta az összevásárolt lim-lomot, egy halomra a csontot, másikra az üvegcserepet, harmadikra a rongyot. Azután avatott szempillantással mórlegelte az eredményt. Hej bizony csekély hasznot hoz az ismét! Izsák szegény marad, teljes életére szegény marad . . . Már ebben is nagy a verseny. A bevásárlók száma megszaporodott. Azoké a bevásárlóké, kik rongyos, düledező viskókban laknak; ós a nagykereskedők ott fent valahol Pesten vagy Bécsben, kik egyedül laknak fényes, nagy palotákban, naprólnapra lejebb nyomják az árakat! Aj! Aj! Hogy éppen péntek volt, ma ig megérkezett. Már türelmetlenül várta hü felesége, Genendel. A kor haladó szelleme ós ennek hiu leánya, a divat, kiforgatta a? ősi zsidó neveket és Genendelből is Dinát csinált. De Mayerék konzervativizmusa nem engedte, hogy bármiben Í3 eltérjenek Mózes öt könyvétől, Józsuától, meg a többi szent férfiú tanától. — Izsák, — fogadta Genandel férjét — ide küldött a jegyző ur, hogy amint megjösz, rögtön menj a községházához. — Izráel szent Istene, a községházához ! — ijedezett Izsák. De nem csoda, ha elrémítette ez az idézés. Nem volt szokva ahhoz, hogy a községháza a jóknak kútforrása legyen ; ellenkezőleg : rendszerint valami birság mezőrendőri vagy egyéb cimen, adóemelés, adómegintós, vagy hasonló borzalmas dolgok vártak ott reá. Nehéz szivvel indult útjára. Ha nem megy, még nagyobb baj érheti. Amint felért, még jobban elrémült. Máskor az előszobában lődörgő bakterek is megengedtek maguknak egy kis tréfát a vén zsidóval, úgyszintén az Írnokok, a segédjegyző, sőt még a jegyző úr is. Ma meg minden szemből valami sajátságos fény árad feléje, olyasmi, mintha azt mondanák : — Szegény zsidó te ! Szegény Mayer Izsák ! A jegyző ur üléssel is megkínálta ! — Szent Jehova ! — gondolta magában. — Ezúttal igen sok pénzt kell itthagynom, ha a jegyző ur azt hiszi, hogy állva nem birom meghallgatni. — Mayer Izsák, magának Pesten leánya van — szólt a jegyző. —Tegnap irás jött, hogy meghalt. Hétfőn lesz a temetói. Ezzel odaadta a hosszúkás irást Mayer Izsáknak, aki holthalványan ment haza. Nem sirt, nem könyezett. Hisz amit az örökkévaló tesz, az jól van téve. Hogy a feleségének megmondta a gyászhírt, az is csak belehalaványodott. A sorsnak megszokott csapásai nem tudtak könyeket sajtolni szeméből, osakszivét marcangoltairtóztatóan a fájdalom. Négy gyermeke volt, szegénységének nyomorúságának, vigaszai. Egyenként ragadta el őket a halál élőtöknek tavaszán ós most a negyediket is oda fogja adni a kegyetlen hideg földnek, mely nem ismer anyai szeretetet. Száli, akiről most a szomorú hir érkezett, két óv előtt járt utoljára idehaza kalaposan, elegáns ruhában. Az apa büszke volt a falutól megbámult kisasszonyos leányára, de az anya szivében ólt a sejtelem, hogy tán jobb lett volna, ha Eózsa — mert akkor már az volt a neve — itthon marad a szegény lakban. Im, sejtelme nem csalta. Mayer Izsák felkészült az útra, magával vitte imasziját, meg az imaleplet, egyebet semmit ós elindult gyalog. Nemcsak az utazás pénzbeli oldala késztette erre, de a hitbuzgóság is. Hisz Mózes bölcsen mondja: „Ünnepeld a szombat napot ós ne ülj semmiféle járműre! " Igaz, hogy Mózes aligha ismerte a száguldó gyorsvonatot, de Mayer Izsák nem akarta a maga javára értelmezni a biblia enemü hiányosságát. Elemózsiát nem vitt. Minek, hisz útjában minden faluban, minden városban talál ájtatos hitsorsosokat, kik nem hagyják éhen veszni. Vasárnap reggelre megérkezett abba a rettenetes nagy városba, hol azőSzálija, aki bizonynyal a halál merevségében is olyan szép, mint az életben volt, élte napjait. Milyen nagy város, milyen nagy paloták, mi srzóp lehet ilyenekben az élet. A zsidós hangzású „Szálitól" a költőiesebb „Rózsa" névig bizony nagyon meredek lejtő vezetett Ennek a meredek lejtőnek eleje az vo't, mikor Winter ur, a dúsgazdag pesti bankár, aki falujabeli birtokán szokott a nyári hónapokból egyetkettőt eltölteni, elvitte magával a serdülő, tizenöt éves, már ekkor is majd teljesen kifejlett leányt gyermekeihez bonnenak.