Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-28 / 104. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 104. számához. hadsereg e csatában szét lett szórva, s igy menekült Lúgos felé. Mindég első Napoleon berezinai visszavonulása jut eszembe, midőn eire a visszavonulásra gondolok, s leszámítva, hogy ez a mi szomorú esetünk augusztus hóban és nem télvizidej'én történt, sokban hasonlított egymáshoz. A Temesvár alatt Szentandrás felül elvonuló erdőn át igyekeztünk menekülni, összekeveredve lovasok, gyalogosok, tüzérek ; sebesültek és kocsik. Nagyszerűen borzasztó látvány volt ez 1 Utunkban az ágyúk, a pakkos kocsik, sőt móg a Szegedről velünk jött bankóprés ós magy r bankjegyekkel tele ládákat tartalmazó kocsik is elhagyatva álltak az uton, s mi igazán könyökig vájkáltunk a százasbankókban, mert a ládák fel voltak törve, s ki—ki annyit vett belőlük, amennyit akart, én is a honom alá csaptam egy koncot, — mert még nem is volt szétdarabolva — de biz azoknak nem is vehettük semmi hasznát s ismét csak eldobáltuk. Az erdőben táborozott Vécsey hadteste, melynek feladata volt Temesvárt bevenni. Hogy vigan lehettek itt a vitézek, azt igazolták a százakra menő s az erdőben széjjel heverő boros és pálinkás tízakós hordók, melyekre mi éhező és szomjazó fáradt honvédek sovártekintetekkel kacsingattunk ! Nagyobb baj nélkül értünk Lúgosra, hol pihenőt engedtek, és igyekeztek ösz szeszedni a legénységet. En itt szakaszommal Lúgoson túlra lettem rendelve, a szekerek őrizetére, s ez okozta, hogy Bem apó azon kiáltványáról, mely felhívta a honvédeket, hogy őt kövessék Törökországba, mert ha idején értesülök vala, bizonyosan én is csatlakozom, s ma talán mint török basa szívnám az illatos szargyillát vagy elzüllötiem volna mint sok más, s ugy most már családi boldogság és boldog családtól környezve hálát adok az Istennek, hogy oly bölcsen intézkedett telőlem. Lúgosnál még egy utolsó erőlködést tettünk, hogy a német haderőt visszatartsuk s első sorban a magyar haderő átvonulása után a hidakat felégettük s ujujnak verését megakadályozni próbáltuk Itt ágyú fedezeten voltam szakaszommal s egy magaslatról ágyúztuk az ellenséget, mit ő erélyesen viszonzott, de ben nünk kárt tenni nem tudott, mert golyói mind az előttünk elterülő völgybe hullottak le. Innen kezdve folytonosan üldöztetve huzódtunk be a hegyek közé s Facseton tartottunk pihenőtItt már teljesen kifogytunk mindenből és ha az Isten szilvát nem adott volna az oláhok fájára, bizony aligha éhen nem pusztultunk volna el, mert a faluk puszták voltak, lakói — persze oláhok — elmenekültek előlünk s csak néhány öreg és a gyermekek maradtak odahaza, de ezek is szegények voltak, mint a templom egerei. Tisztje m beküldöttek a faluba három legénnyel, hogy igyekezzünk valahol legalább kenyeret vagy tojást szerezni. Több házat felmotoztunk, mig végre egy jobb kinézésű házba léptem be egyik legényemmel. Egy öreg asszony jött elébünk összetett kézzel, azt hitte a jámbor, hogy most mindjárt kardra hányjuk ; — s mivel előttünk már bizonyosan sokan jártak nála, erősen hangoztatta, hogy : Nuj pize, nuj moj drága! El is hittem néki s indultam kifelé, de a konyhában szemembe tünt a tűzhelyen egy lábaival felfelé fordított nagy vaslábas, kardommal alá nyúltam s a nélkül, hogy csak sejtelmem is lett volna, hogy mit rejt maga alatt, felemeltem. Es ó nagy szerencse, egy piruló kukorica kenyér mosolygott reám! Higyjétek el, kedvesebb volt e mosoly, mint a legszebb oláh fátáé lett volna! Diadallal vittük a táborba, hol az éhes tisztikar hozsannával fogadott s miután a Károlyi huszárok meg egy oldal szalonnát fedeztek fel a pópa kamarájában, a nemrég elhunyt Simay Lukács károlyi huszárkapitány — kit ott ismertem meg — a részemre jutott kukorica kenyér adag feléért ugyanakkora darab szalonnával kedveskedett. A német folyton nyomunkban volt, s a mint a mi seregünk egyik hegyről levonult, ott láttuk már a szuronyokat és a vasasok sisakjait csillogni. igy vándoroltunk a szörnyű hegyek között, hol az ágyukat a vízmosásokba lökdösték le, s a tnuniciós szekerekből is kifogva a lovakat, azon folytatták a tüzérek menekülésüket. Soborsinnál át kellett kelnünk a Maroson, melynek hídját kitudja a magyarok-e, avagy az ellenség égeté fel. A gyalogság vonult először át; utánna a még megmaradt néhány ágyú és társzekér és végre a lovasság úsztatott át a sebős folyón, mely több gyalogos honvédet sodort el ; a mi divíziónk fedezte az átvonuló kat, s midőn mi is a habok közé ugrattunk, az ellenség ágyúi már szórták a halált osztó golyókat. A túlparton régebbi erődítmények, földsáncok nyomai voltak láthatók, ezek mögé állították fel megmentett néhány ágyunkat, melyek hivatva voltak az ellenség átkelését lehetőleg akadályozni addig, mig a kimerült menekvő sereg kissé kipiheni magát. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Botrány a templomban. Budapest, dec. 27. (Saj. tud távirata.) Zágrábból érkező távirat adja hírül, hogy a városban karácsony estéjén nagy otrány történt. Néhány legény az egyik templomban botránykeltően viselkedett, amiért a pap kiutasította őket. Ekkor közülök több revolvert rántott elő és a templomban lövöldözni kezdtek. A hivek között nagy ijedtség ós tolongás keletkezett, mig a rakoncátlankodókat a rendőrség meg nem fékezte. Bányatüz. Budapest, dec. 27. (Saját tud. távirata.) A poroszlói szénbányákban szerencsétlenség törtónt. A bánya egyik aknájában tüz ütött ki, mely hamar elharapózott, A vállalat munkásait sújtja legjobban a csapás, ezer emher vesztette el keoyerót. Öngyilkos nyug. alezredes. Budapest, dec. 27. (Saját tud. távirata.) Lembergi távirat jelenti, hogy L y i r k a lembergi nyugalmazott alezredes agyonlőtte magát. Az öreg — 57 éves — katona öngyilkosságának oka az, hogy menyasszonya elhagyta. INNEN-ONNAN A hivatalos kiadmány. X vármegye egyik hivatalához beállít egy tudálékos atyafi s mély alázattal köszöntvén az urat. nagy ügygyel-bajjal előszedi a keblében rejtegetett piros „kezkenő"-ből az irományait s hosszas keresgélés után a következő szavakkal nyújtja át: - K napokban kaptam ezt az irást, de nem tudom, mi van benne. A jegyző urnái is voltam vele, a tanítónknál is alkalmatlankodtam s a papunkat is megkértem ; de egyikőjük se tudta elolvasni. Könyörgöm alássan, lenne szives fővilágositani, hogy hát voltaképen mit mond ez az irás? Az ur kézbeveszi a határozatot s kezdi betűzgetni. Csak vesződik, csak vesződik vele, de biz' sehogy se tudja kibetűzni. - Édes barátom, ezt az irást én se tudom elolvasni. Menjen vele az irodába, ott majd az ur, aki irta fölolvassa. Az atyafi szépen megköszönte a szives útbaigazítást és távozott: de csakhamar visszatért. - Voltam az irodában; de hasztalan. - Hogy-hogy? - Az az ur, aki irta, az se tudtaolvasni. A kubikos véleménye Rózsás hangulatban vonult fel egy nagy csizmás férfiú a hivatalba, hogy igazságot keressen né. mely asszonyi dologban. A hivatalba érvén, előadta a panaszt, hogy volt neki egy balkézről való felesége, akitől az ősz folyamán elvált, de hát némiképpen most is ..huz" az asszonyhoz, aztán szeretne „visszaválni" hozzá, azonban nem igen lehet. Nem lehet pedig azért, mert rosz dolgokat beszélnek, az asszonyról. O ugyan nem hisz a beszédnek, de kibizonyositana őt, hogy mi igaz hát a dologban. -Mert kérem, - nyögi ki a csizmás bajusza alól - vót nékem egy társam, a ki velem kubikolt, mint munkatárs, oszt az is akarja az aszszonyt, meg akarja egy másik cimbora ís. - Meg tényleg magam is akarom. - Miéit vált el akkor tőle? - Hát anyja is vót neki, oszt tetszik tudni, tüz az öreg asszony a háznál. Mert például az ellenkezés több vót kérem, mint a békesség. - Aztán most mégis visszavenné ? - Vissza. Hanem mivel például kutya lépett a kertbe azuta, hát semmiképpen nem alázhatom meg magamat. fontos. Értem a lányokat. Ok azok, kik a köszöntés minden részletét megfigyelik olyanformán, hogy nemcsak az arckifejezést jegyzik meg maguknak, hanem a kalap lebbenésének és a kiejtett szók hangsúlyozásának mindeu fásisát is. Hogy ezt érzékitsem, nagyon kérem a kegyes olvasót, képzelje el, hogy két parasztlány találkozik most egymással : ürzsi meg Mari. Örzsi: Hogy a ragya verje meg azt a Bertók Pistát, de még máma! Mari: Hát osztán mért te ? Őrzsi: Most találkoztam vele, osztég csuk annyit mondott, hogy jónapot ;„ oszt se azt nem mondta hozzá, hogy Orzsikém, se azt, hogy lelköm. Mari: Mán ez igazán nem szép tőle igy rnegbántani egy eladó jányt. Őrzsi: De nem ám, tudom Istenem, hogy meg is keserüli, mert nagy sora lesz még annak. Hanem csak hagyjuk őket. tovább vitatkozni s hallgassuk meg Böske és Mariska kisasszonyt. Böske: Ezt már igazán nem tűrhetem ! Mariska : Miről beszélsz kérlek ? Böske: Képzeld most találkozom Rácz Pistával és mintha teljesen idegenek voinánk, kik talán egyszer találkoztunk egymással az életben, egész hidegen, alig bólintva meg kalapját, ment el mellettem. Mariska: Na hát ez szemtelenség De nem értem a dolgot, mert Pista min dig annyira kedves és udvarias, hogy igazán nagy kalapot szokott emelni. (Az iró megjegyezni bátorkodik, hogy mindenki csak olyan nagy kalapot emel, amilyen van neki és ezt azért mondja, mert a fenti megjegyzést gyakran hallotta lányajkakról ellebbenni.) Böske: Magam sem tudom nyitját e dolognak, de azt mondhatom neked, hogy ezért a tettéért feltétlenül kosarat kap a januáriusi bálban Most megbocsíjtanak nekem Böske és Mariska kisasszonyok, ha félbeszakítom beszélgetésüket. E helyett szíveskedjenek átadni a szót nekem! Higyjék meg, hogy Rácz Pistának nem volt egyébb baja, minthogy 15°-os hidegben nem emelt magának kalapot kedves Böske kisasszony bizonyosan azért, mert félt, hogy náthát kap. Tisztelt hölgyeim ! Önök nagyon jól tudják, hogy mi férfiak tiszteljük, becsüljük, sőt szeretjük magukat. Hogy a hol csak alkalom és mód van rá, mindenütt és mindig kifejezést adunk önök iránt érzett nemes érzelmeinknek Meg lehetnek győződve, hogy mi élünk, sőt meghalunk is a gyöngébb nemért, mely azonban hova tovább erősebb lesz a miénknél. Hiszen éppen most olvastam, hogy Amerikában bankot alapítottak, hol az összés alkalmazottak nők és kölcsönöket nem folyósítanak más emberfiának, csak a kinek Éva ősanyánkarca és alakja van De náthát és más egyébb aprócseprő testi bajokat nem szívesen szenvedünk él még ön >k miatt sem. Ezért azon kórelemmel fordulok önökhöz : elégedjenek meg télen és roszidőben a szóval való köszöntéssel is, nyáron és jóidőben sokszorosan kárpótoljuk aztán magukat. Meggyőződósom, hogy megteszik e szívességet nekünk, mert hiszen valamelyest önök is csak szeretnek minket s igy bizonyosan nem kívánják egy kis hiúságért romlásunkat. Mintha csak hallanám az ellenvetést, hogy eddig sem haltak bele a férfiak a köszöntés eddigi módjába, ezután is csak meg lesznek valahogy Csakhogy az a dolog bibije, hogy ez az állítás nem egészen bizonyos, hogy igaz. Mert méltóztatik tudni, különösen azok — kiknek a fejdísze^ hiánvzik — npho"f« el a hideget s igy megtörténhetett, hogy sokan egy meghűlés áldozatai lettek. Pedig — de nem akarom elrémíteni önöket hölgyeim— annyira kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátaniok, hogy minél többen férjhez juthassanak. Hiszen a nemi viszonyokra vonatkozó magyarországi statisztika szerint minden 100 férfire 101*5 nő esik. Már most tessék egy kis számvetést csinálni! Magyarországon 9.000.000 férfire 9.135.000 nő jut, tehát 135000 nő pártában marad azon egyszerű oknál fogva, mert számukra nem létezik férfi e hazában. Feltételezem, hogy minden 1000 férfi közül csak egy hűl meí azért, mert hideg és nedves időben kalapemeléssel köszön és 100,000 közül csak egy hal meg ilyen okból — pedig ez egyáltalán nincs kizárva — akkor évente 90 nővel kevesebb kerül hymen rózsaláncai közé, mint különben. Ismételten arra kérem tehát önöket kisasszonyok — bár tudom, hogy önök között, kik cikkemet olvassák, egy sincs, a ki a férfiak aránylagosan kis száma miatt ne menne férjhez — engedjék meg nekünk, hogy ezentúl csak ugy köszöntsük magukat: jó napot kívánok Malcsi kisasszony, vagy kezeit csókolom Irénke nagysád! Legyenek elnézők azon társnőikért, kik csak igy juhainak főkötő alá I És önökhöz is fordulok kérelmemmel nagyságos mamák, bár önök között sincs egy is, ki az emiitett okból nem találna férjet szeretetreméltó lányának - a többi anyák kedvéért adják meg nekünk a kért engedményt. Ti pedig tisztelt férfitársaim vigyétek át ez ajánlatot a gyakorlatba, mert kijelentem őszintén, hogy én az inditváuyt meglettem ugyan, de annak végrehajtására egyelőre nem vállalkozom. Majd ha látom, hogy fogott rajtatok a szép szó, — A biró ezeket a cifra feleleteket egyáltalán nem tudta megérteni, holott a magyar rendületlenül állott a maga igazsága mellett. — Barátom, — szólott végre türelmét vesztve a férfiúhoz, - hites felesége volt magának az az asszony ? A magyar rázta a fejét. — Dehogy is vót, kérem, jó is vóna, csak olyan szegényes együttélés ! — Hát akkor miért nem keres magának valami becsületes, tisztességes feleséget ? A panaszos férfiú elkezd gondolkozni, nézi ; nagy csizma orrát, végig dörzsöli egynéhányszoi kajla bajuszát s azután kivágja az alapigazságot: — Biró ur ! — No, mit akar ? — Hát tudja maga, jó az asszony nagyon, de csak — megcserélve! . . . ÚJDONSÁGOK. Hitközségi közgyűlések. A csabai két izr. hitközség karácsony első napján tartotta tisztújító közgyűlését a hitközségi tagok nem igen nagy érdeklődése mellett. K e r ó n y i Soma dr. nyitotta meg a közgyűlést, reámutatva arra, hogy a hitközség belóletóben igen fontos actus, megválasztani azokat, kik a hitközség ügyeit vannak hivatva, a nehéz viszonyok között, három éven át kormányozni. Lerner Jakab titkár-tanító olvasta fel gonddal szerkesztett, tartalmas jelentésót, kiemelve, hogy a most visszalépő elöljáróság igyekezett az istentiszteletek magasztosságát az énekkar szervezésével emelni, az iskolát fejleszteni, ugy hogy az kiállja a versenyt a többi iskolákkal ; különös gond fordíttatott a vallásoktatásra. Ajótékonyság gyakorlása, e főerénye az izraelitáknak, az elmúlt években fokozódott. A templomgondnoksági pénztár 51-) kor., az Aniere egylet 350 kor,, a szegény iskolásokat sególyző egylet 3866 líorona adományban részesült. A zárszámadás után a jelentós összetartásra, hithüségre kérte a tagokat. — A szép jelentés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. A választás megy ejtése előtt K e r ónjú elnök mondott köszönetet azon támogatásért, melyben az elöljáróságot nehéz feladatában támogatták. Lehet, hogy több esetben a személyi érdeknek meg nem felelőleg, de mindig a hitközség érdekében cselekedtek. Ha nem volna oly nagy a közöny, az eredmény nagyobb volná. P 1 e s c h M. I. elnöklete alatt egyhangúlag ejtetett meg a választás. Elnök : K e r ó n y i Soma dr., alelnök : F r i e d József, gazdasági alelnök : Reisz Simon, iskolaszéki elnök: Révész Fülöp dr., templomgondnokok : R i t t e r Jakab, K u h n Józset, jainztárnok Schvar tz Emánuel. Választmányi tagok: Schvartz Jónás, Ficher M. H., Kulpin Dániel, Kulpin L. B., Weisz Beruát, Teván Adolf, Walierstein Samu, Csillag Ignác, Klein Gusztáv, Weisz Ede, Rajz Izidor, Weinberger Mór, Deutsch Antal, Szamek Ignác, Fáy Samu dr, Szamek Ignác dr., Schönberger József, Tevan Gó«a, Décsey Jóssef, Gencsi József, Richtseit Fábián, Fried Lipót. — Póttagok : Hirschman Ármin, Weisz jiiliás, Gráb Ede, Wnsserfogel Ferenc. A békéscsabai orth. izr. hitközség szintén karácsony első napján délelőtt' tartotta tisztújító közgyűlését Braun Hermann elnöklete alatt. a közgyűlés S i n g e r Manó titkár óvi jelentését tudomásul vette ós megejtette a választást. Elnökül választatott újra: Braun Hermann, alelnökül: Czinn e r Dávid, pénztárosul: Markovics Zsigmond, gondnokok lettek : G r ü n v a 1 d Kálmán, Fonfeder Sámuel, G r ü nv a 1 d Mór és S á b e 1 Jakab. Választmányi tagok a következők: K o r á 1 e k E., D u s n i t z V., G r ü n b'a u m A., Rosenbaum S., M a rk o v i c s M., Reistnann S., Stern A., G r u b e r J., Z i n n e r G. Iskolaszéki elnök lett: Deutsch Dávid. — Képviselőtestület a közigazg. bíróság ellen. A gyulai képviselőtestület D u t k a y Béla polgármester elnöklete mellett közgyűlést tartott, melyen hosszas vitát keltett a városi tisztviselők nyugdíjügyében hozott törvényhatósági határosat. A tisztviselők és kezelő-személyzet tagjai részére az elmúlt évben a képviselőtestület többsége szabályrendeletet alkotott ós egyidejűleg a nyugdijalaphoz a város részéről óvi 1000 korona hozzájárulást szavazott meg. Eme határozat ellen felebbezós adatott be, mert a hozzájárulás mellett a tisztviselők is leszavaztak. Felebbezés folytán a közigazgatási bíróság, tehát közigazgatási