Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-25 / 103. szám

nagyközönség többi részéről is meg kell emlékeznünk, kiknek szintén előnyös volna az összekapcsolás a gyorsaság és közvetlenség tekintetében. Reméltük azonban eddig a távbeszélő vonal létesítését. Békésmvármegye törvényhatósága. Aradmegye törvényhatósága, Arad város, az aradi kereskedelmi és iparkamara, az aradi ipar- ós népbank együttesen összeadták volna a hálózat költségeit. ^ És dacára ennek a nagyairányu érdeklődésnek, megakadt az ügy, akkor éppen, mikor már csak az összeköttetés munkálatainak megkezdése volt hátra. A nagyváradi postaigazgatóság, bizonyosan valami elkorhadt postai szabályrendeletből kiböngószte, hogy a vonalon, mely a nevezett hozzájárulok költségén épült volna fel, csupán a szomszédos járások községei beszélhetnek egymással, a többi községek pedig nem. Vagyis a magam ópitette vonalon szabja meg nekem más, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Itt akadt meg az ügy s ugy látszik eddigelé, hogy véglegesen megakadt, AZ aradi ipar és kereskedelmi kamara legutóbb tartott gyűlésén foglalkozott az összeköttetés tervével s miután ilyen előre nem látott ós nem képzelt akadály gördült a kivitel elé, azt határozták, hogy eltekintenek az arad—békésmegyei távbeszélő összeköttetés létesítésétől s egy más vonal ügyében keresik meg a kereskedelemügyi minisztert. Békésvármegyének, Arad városnak ós Áradmegyónek közös érdeke ez a távbeszélő. Ha az aradi kereskedelmi ós iparkamara érdeklődését lelohasztotta az első nagy akadály, a három törvényhatóságnak nem szabad abban hagyni a nagy lelkesedéssel megindult eszme kivételére irányuló munkálkodást. Móg eddig nem is határoztak ez ügyben, melyet pedig a társadalom féltő érdeklődése kisór. Valószínű, hogy a három törvényhatóság, ahogy eddig jelét adta annak, hogy az összeköttetés fontosságát minden szempontból tekintve átérzi, úgy ezután sem fogja a további munkásság elé gördített akadályt tótlenül nézni. Remélhető, hogy a kérdés fontossága ujabb céltudatos munka inditóereje lesz s a három törvényhatóság a kereskedelemügyi miniszterhez fordul az arad—békés megyei telefon—összeköttetés ügyében. Tanitógyülés Csabán. A békésmegyei tanitő-egyesület igazgató-bizottsága szombaton Békéscsabán, az állami iskolában Láng Gusztáv elnöklete alatt tartotta gyűlését, melyen R e z e y Szilviusz kir. tanfelügyelő is megjelent. A bizottság a folyó ügyek elintézése után két fontos kérdéssel foglalkozott. A gyulai járáskor ugyanis november hóban tartott gyűlésén azt az indítványt tárgyalta, hogy az állami tanítók fizetésének megállapításával, rendeztessék a községi és felekezeti tanítók fizetése is. A bizottság elfogadta az indítványt ós megbízta az elnökséget, hogy a községi és feleke zeti tanítók fizetésének törvényes szabályozására indítson országos mozgalmat, az ország összes társegyesületeinek bevonásával. E mozgalom s a közoktatásügyi kormányzathoz benyújtandó kérvény támogatására pedig felhívja az országos bizottságot is Az igazgató-bizottság reményű, hogy e mozgalom eredményes lesz. A törvényhozás talál módot arra, hogy amint az 1893 ban, ugy egy ujabb törvényben is méltányolni fogja a felekezeti ós községi tanítók ügyét, kik az államiakkal együtt egy eszmét szolgálnak s egy cél felé töreksze ek. A másik fontos ügy volt a békésvár megyei óvónők megindított mozgalma. Eddig az általános egyesületben voltak, most külön egyesületet akernak alakítani s működésűket el akarják választani a tanítók működésétől. E kérdésben kifejlődött. igen élénk eszmecsere után a bizottság kimondta, hogy nem helyesli a mozgalmat s nem találja sem szükségesnek, sem célszerűnek a népoktatási intézetek tante-tületének akár a tanitás ós nevelés egységének, akár a tanerők szociális érdekeinek szempontjából a külön egyesületekbe való tagozódást s megbízta az egyesületi elnököt, hogy a f. óv dec. 27-én Gyulán tartandó értekezleten ez értelemben foglaljon állást az óvónők mozgalmával szemben. Humberték újra msgszöktek. Budapest, dec. 24. (Saját tud. távirata) A Berliner Localanzeiger azt irja

vhogy Humberték, kik Franciaországban milliókra menő csalást követtek el, aztáu megszöktek, mig végre Madridbin elfogták, most ismét megszöktek volna. E hir eddig még nem nyert megerősítést. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A megszökött trónörökösné. Budapest, dec. 24. (Saját tud. távirata.) Brezdából sürgönyzik, hogy Frigyes Ágost szász trónörökös feleségét, Mária Lujza tocsánai hercegnőt, ki bár öt gyermek anyja és mégis megszökött egy fiatal francia nyelvmesterrel, ma megjelentrendelettel kitiltották Szászországból. Királyunk is közbenjárt, hogy a trónörökösné visszatérjen férjéhez, de fáradozása kárba veszett Hölgyekhez. — Urakhoz. Ezen néhány sor írás először szól a hölgyeknek, nem csupán az udvariasság szempontjából, hanem azért is, — mert a női sziv jobban hajlik a jótékonyságra, mint a férfiúé. A néhány napi enyhe idő után újból kezdődik a hideg, számtalan szegénynek szomorú keservére. A női sziv enyhít is mindig jótékony, meleg szeretettel a nyomorúságon"; de hajh sok az elesett, sok az éhező s a nyomort enyhíteni kevés az eszköz. Egy uj eszköz volna talán, ha a munkás női ujjak ügyességét vennénk számításba. Ezerféle a kézimunka s izámtalannak való díszítésre. Ha a hölgyek összefognának, nem hiliető, hogy nem sikerülne egy szerény bazár összeállítása, melyben a női szorgalom bizonyítékait: apróbb kézimunkákat lehetne árusítani előre megszabott áron. Nem volna asszony, lány, aki fel nem ajánlaná egy-két apróbb munkáját, melyeket pl. bármely iskolában ki lehetne állítani. Minden tárgyon rajta volna a készítő neve és a méltányos eladási ár. Hölgyeim, gondolkozzanak ezen : biztos a siker. további részleteket pedig rá lehet bízni, a legméltóbb kezekre : — ahol van — a nőegylet vezetőségére. Az urakhoz pedig szól ez az írás, — nem azért, hogy vevői legyenek a fennebb említett bazárnak : felszólítás se kell ehhez hanem hogy más téren is kövessék a női jótékonyságot. Régi, de már foszladozni kezdő rossz szokás, hogy az ismerősöknek uj év napjára írásban kell b u. é. k. kívánni. Repülnek szót a kártyák a négy betűvel s móg most is összegyűl a névjegytartóban egy kis halom kártya. Nehéz küzdeni e megszokás ellen, melyet illemszerünek is tartanak, de alulírott mégis írok ellene. Gondolkozzunk csak a tél hidegén. '• Nem nemesebb dolog-e jótékony célra for| ditani a bélyegek árát ? Mennyi fa, mennyi i kenyér kitelne ebből, hány szegény ember jutna uj óv napján meleg szobához. Tudom, hogy a Békésmegyei Közlöny szívesen fogadja a b. u. é. k. megváltás összegeit s nyugtatni is fogja jövő számaiban, az összegeket aztán jótékony testületek, elöljáróságok utján eljutnának a nyomorgókhoz. Meglehet, hogy senki sem hajt e sorokra, de aki szembe mer szállni az ócska hagyományokkal: megváltja a b. u. é. k. bélyegeit. Valaki. A szőke doktor története. - A néhai leleplezése a mostani szerkesztő számára. — Kedves Szerkesztő Barátom ! Ülj mellém a kandallóhoz, föl van szitva melege. A néhai beszél. Szerkesztői korának legszenzációsabb leleplezésével fog kedveskedni Egy időben három szőke úr költözködött Csabára. Hogy hogy nem, a Ketter asztalnál, hírük ment, hogy kitűnő iró valamennyi. Mind a háromra ketten vetettünk lest. 0 nagysága Beliczey Rezsőnó úrasszony, a böjti fölolvasások miatt és én lapunk eredeti tárcái miatt. Én már a vasútnál elfogtam az első szőkét. Éppen kilenc koffert dobott le a perronra. A stáci megolvasta: csakugyan kilenc volt. — Ugyebár lesz szives nekünk egy eredeti tárcát írni, — szóltam a szőkéhez. — Mi a fészkes fenét ? (A nagyságos Lengyel Zoltán képviselő ur ezt a parlamentáris kifejezést az ón első szőkémtől plagizálta.) — Eredeti tárcát. — Mondhatom az én táreám eredeti : soha sincs benne egyéb, mint egy le nem számitolható váltó ; nem lenne szives a medgyesegyházai szövetkezetnél leszámítoltatni ? — Igen elmés. Ezzel azonban be nem érem. Csakugyan eredeti tárcát fog becses lapomnak, a Békésmegyei Közlönynek írni, — Soha. Egyszer irtam a képes Budapestnek egyetemista koromba ós ez volt rá a szerkesztői üzenet: „És ön ezt versnek nevezi?" Megesküdtem akkor, hogy nekem többet nem fognak ilyesmiket üzenni. Hiszen az ilyeneket nem is teszi mivelt ember az ablakába. Itt hát az első szőkénél befagyott az eredeti tárca. De hátra volt a másik két szőke. A másodikról azon mód kitűnt, hogy nem abban a bokorban született, a hol az eredeti tárcák teremnek. Mert irt ugyan eredeti tárcát, de az annyira eredeti volt, hogy nem lehetett nyomdafesték alá engedni. Szégyelte magát. A harmadik szőkéről igaz, hogy kisültek az irodalmi velleítások. Ugyanis mikor jobban összemelegedtünk, együtt fordítgattuk Schillert Ketterben a sillert — tudniillik. Engem pedig majd megőrjitett a gondolat, hogy a három szőkétől eredeti tárcák kellenek becses lapomnak. dacára, ki nyugalmat ajánlott, felült a pamlagon. — Asszonyom, nem tudom hogyan köszönjem meg jóságát, a mit velem ismeretlen, idegen nővel tett — rebegte Margit s mielőtt az agg urnő megakadályozhatta volna, egy gyengéd csókot s egy forró könycseppet. érzett kezén. — Nincs mit köszönnie gyermekem ; ön az én helyzetemben hasonlókép cselekedett volna. Azt tudom, hogy valami nagy csapás érte, s igy nem is csodálom, hogy olyan kétségbeesett tettre határozta el magát. De legyen erős, ós űzze ki fejéből azokat a sötét gondolatokat. Az Isten jó, s az emberek sem mind rosszak még. Margit keserves zokogással borult a pamlag karjára. — Sírja ki magát kedvesem, ha az könnyít bánatán, ós legyen meggyőződve róla, hogy nálam védelemre talál bárki ellen is. Mikor Margit kisírta magát s megnyugodva újra sziemben ült védőjével, ugy érezte, hogy neki nagy, igen nagy adóssága van e nővel szemben, ki ismeretlen volta dacára is hajlékába fogadta. Épen megnevezni akarta magát, midőn az ajtó halk kopogtatás után megnyílt s egy fiatal férfi jelent meg a küszöbön. — Szabad bejönnöm ? Az engedélyt megnyerve, belépett s az agg hölgynek kezetcsókolva, meghajtotta magát Margit előtt. — Barna Dénes dr. vagyok. Örülök, hogy már jobban érzi magát kisasszony. Margit elpirult, mert rögtön tisztában volt vele, hogy a fiatal ember hozta ide. — Gaál Margit vagyok. Köszönöm önnek uram, hogy . . . hogy . . . — Hagyjuk ezt kérem ; ne is gondoljon többé arra, a mi törtónt. Rossz álom volt, elmúlt . . . felébredett belőle — szólott Barna a zavarban levő leányhoz, mig nénje a sírni készülő Margit halovány arcát simogatta. — Istenem, mikor olyan szerencsétlen vagyok tört ki Margit s fuldokló zokogással borult Barna Gábornó kezére. Ne ítéljenek el, mielőtt nem tudják tettemnek okát ... — Ne iigassa fel magát ismét — kérte Barna Dénes — tudom, hogy nem a nagy boldogságtól akart szabadulni. Nincs jogunk titkait fürkészni, s minden magyarázat nélkül is nyugodt lehet, hogy néném minden mellókgondolat nélkül vette pártfogásába. — Barna Gábornó elkészítette a teát, s mig az illatos italt szürcsölték, Margit egyszerű, keresetlen szavakkal mondta el történetét. Mig beszólt észrevette, hogy Barna Dénes szemei lopva rajta pihennek, de nem az az éhes mohó tekintet volt mélytüzű kék szemeiben, a minőt az utcán látott, hanem valami meleg, inkább szánó pillantás volt az, ami jól esett zaklatott lelkének. Aztán másra tértek át, s Margit megmentője aroát mig beszélt, mindinkább vonzóbbnak találta. Nem az volt ugyan, amit férfias szépségnek neveznek, sőt kék szeme s fehér arca inkább nőiesnek volt mondható, de magas homloka, kellemes hangi a s különösen az a gyöngédség, melylyel nénje iránt viseltetett, finom lelkű s nemes gondolkozású úrra vallottak. Tiz óra tájban Barna felállott s haza készült. — Kedves néném, most két napig nem jöhetek el ; igen fontos dolgom akadt. De a karácsonyestét veletek töltöm, — ha nem leszek alkalmatlan — tette hozzá Margithoz intézve szavait. — Nekem nem lehet alkalmatlan — szólt Margit mólyen elpirulva, csak ón lehetek az Önöknek. Ezért aztán Barnánó anyáskodó neheztelóssel veregette meg piruló arcát. — Ejnye ! hát szabad igy beszósni ? ! . . . Mindjárt megharagszom ! És, hogy megmutassa, mennyire haragszik : megölelte Margitot s gyöngéden csókolta homlokon. Barna Dénes búcsiit vett « csakugyan két napig hírét sem hallották. Karácsony estéjón aztán csomagokkal megrakodva jött haza. A krisztkindlit azonban csak vacsora utánra Ígérte; addig csak mosolygott, a mint a kíváncsi tekinteteket s nénje duruzsolását nézte. Vacsora után engedelmet kért, hogy szivarra gyújthasson s kényelmesen hátradőlve az öblös karszókben, maga elé tette a csomagokat. — Ez a kegyedé Margit, de kérem móg ne .bontsa fel, ez pedig a tied édes néném. Hanem te se bántsd addig, mig a másik fel nem lesz bontva. Először más meglepetést tartogatok számodra. Már többször fejezted ki azt az óhajod, hogy szeretnél innen elmenni, valami szerény vidéki városba, ahol kedvedre nevelhetnél engem ós a baromfiakat. Eddig nem lehetett, de most már mi sem áll kedves terved útjába. A két napot, mig távol voltam, arra használtam fel, hogy szülőföldemen jártam. Az eredményt is megmondatom. A várbogyai takarékpénztár az öreg Bóry helyébe, ki nyugalomba vonult, engem választott meg jogtanácsosának és ügyészének. A fizetés óvi ötezer korona ós tantiem ; emellett ügyvédi irodát is nyitok. A szerződós már a zsebemben van, sőt lakást is vettem ki. Szép nagy kerttel és tágas udvarral, hol rengeteg baromfit tarthatsz. De tudod lelkem nénikém, engem a baromfi nem elógit ki. Elhatároztam, hogy megnősülök . . . — Nos ? — kórdó Barnánó — miért nem mondod tovább ? Hiszen hogy megnősülsz, azt okosin teszed. Talán már van választottad is ? Barna mosolyogva intett. — Van, csak azt nem tudom, hogy ő is engem választott-e? — Ejnye, hát mórt nem kérdezted meg tőle! — Hja, édes néném, az nem megy ám olyan könnyen. Megkérdezném ón, de nem igen van bátorságom hozzá. — Talán bizony valami kardos terem tés, kivánc»iskodott Barnánó. — Nem az — kacagott öcscse — inkább nagyon is szelid ; de talán épen azért nem merek szólni efelől vele. — De hát elvégre is nyilatkoznod kell — fakadt ki Barnánó — magától csak nem fog a karjaid közé repülni. Barna Dénes mosolyogva fordult Margit feló. — Látja, milyen kordában tart a néném ! Jó fiu vagyok, azért hát szót fogadok neki. Egy másik csomagot hoíott elő s felbontva azt, két kazettát vett ki belőle. A nagyobbikban remek ékszerek tündököltek, a kiisebbikben nem volt egyéb, csak két, karikagyűrű. — A leendő mennyasszonyomnak vettem — magyarázta Barna inkább nénjének beszélve, de mielőtt az ékszereket felajánlanám neki, előbb azt kell átadnom, arai tisztességes leánynál első ékszer arra, hogy a többit átadni jogom legyen. — Kedves Margit, fordult a leányhoz, ki halálsapadtan egész testében remegve ült — engedje meg, hogy az ajándékok átadásához jogot szerezzek magamnak evvel — és az egyik karikagyűrűt Margit eló tartotta. Nem tudok cikornyás szavakban beszólni, de nem is szükséges az. Nyíltan, férfias őszinteséggel ajánlom fel szivemet kegyednek, kérem fogadja el : legyen a feleségem. Ez olyan kórdós

; amely okvetlen válaszra vár. Margit megadta a választ reá. Könybe lábadt szemmel, de könnyein keresztül mosolyogva, csendes pihegő zokogással szorította arcát Barna Dénes szóles mellére. Ajka hangtalanul remegett, csak a köny, csak a mosoly beszélt, de az minden varázsával az ékesen szólásnak. Künn pedig zugó harangszó s a közeli templom orgonájának bugása hirdették, hogy ma született a Megváltó Szeretet,