Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-21 / 102. szám

XXIX. évíolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárna j, december hó 21 én. 102. szám BEKESMERYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé részét il'ető közlemények küldendők. : Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. I Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. ( Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. B é e s b e n. - dec. 20 Nem csalatkozunk, ha azt hisszük, hogy a miniszterelnök legutóbbi Bécsben való tartózkodása igen igen fontos fordulópontot jelez a két állam gazgasági helyzetének tisztázásában. A miniszterelnök Koerber dr. osztrák kormányelnökkel két izben hosszabb tanácskozást folytatott a függő gazdasági kérdésekről, melyek ezúttal a kiegyezési vám és kereskedelmi szerződéseknél nem mások. S miután a német birodalmi ülés 18 és fél 'órás ülésében már ekkor a harmadik olvasásban is megszavazta az uj vámtarifát a két kormányelnök ez előtt a kész dolog előtt állva, bizonyára, tanácskozásukban nem kevés suly és fontosság jutott a Németországgü való kereskedelmi szerződéinek is. Ugy Széli Kálmán, mint Körber dr, hosszabb kihalgatáson voltak ő Felségénél és Körbor dr. jelentést tett ő Felségének a Széli Kálmán minszter elnökkel folytatott tanácskozások eredmén érői. A gazdasági tárgyalások elejtett fonala ismét kézben van tehát Re mélhetŐleg az osztrák követelések az elmúlt idők intő tanúiságai miatt sokat vesztettek méltatlan és igizságtalan jellegükből s igy ha túlzottak is azok a hirek, melyek a két kormány elnök olyan bevégzett megegyezéséről irnak, melyhez csak a kölcsönös egyczségaláirásaszükségeitetnék, mind e mellett nagyon valószínű, hogy a tárgyalásokkal a kiegyezésnek megakadt szekere nagy lendülettel kiemel tetett a végnélkül való tárgyalások kátyújából, hol az hónapok óta megrekedt. Való igaz a mint ezt Széli miniszterelnök a parlamentb3n egyik multheti ülés folyamán elmondta — hogy a német vámtarifa létrejötte sietteti ugyan a kiegyezési kérdéseknek tisztázását, de a helyzet korántsem áll ugy, hogy mi most már teljesen védtelenül állnánk a külföld gazdasági törekvéseivel sze nben. A Németországgal való kereskedelmi és vámszerződésünk értelmében, még ha a felmondás uj esztendőkor be is következnék, annak megszűnte csak a felmondástol számitott 12 hónap múlva áll be. Ha tehát legrosszabb esetben is Németország még ez évben felmondaná a szerződést, van a monarkiának egy egész esztendeje, hogy a maga gazd sági ügyeit és különösen a kiegyezést rendbe hozza. Ez alatt pedig nemcsak a kormányok megegyezése jöh^t létre, htnem a parlamentek tár gyaláiai is befejezést nyerhetnek. Olyan nagyon is elsietni a dolgot, nincs miért. Minden jól lehet ... És itt van már most a : ha . . .Ha tudniil ik az os'trák kormány engedett tulcsigázott és méltatlan követeléseiből. A magyar kormány álláspontja fikszirozott a tárgyalások kezdete óta. Széli nem csinál a jelenleginél rosszabb kiegyezést. Engedni tehát Koerbernek kell, mert Széli Kálmán álláspontja mellett van a méltányosság, az igazság s a jelen politikai helyzet sajátságaiból eredő célszerűség is. Mint a miniszterelnök bécsi utja mutatja, a kiegyezés sorsa az ő kezében van. Mert - mint már ezt több izben hangoztattuk — Koerber Jr. öszszes szerepe ezután már csak az, hogy megfontolja a magyar kormány álláspontjának benső igazságait Ha sikerül neki ezt belátni s enged alaptalan és lehetethn követeléseiből: a kiegyezés néhány hét alatt készen áll. Ha azonban még mindig makacsul elzárkózik az igazság erős hangjai elől s tovább is egyhangú nótát fütyül „ a magyar ipar túlságos pártolásáról", — akkor ha egyáltalán óhajtott a kiegyezés azokban a körökben, honnan Koerber dr. maga- tartására hatni lehet, minden perc drága és megkeseregni való, mely a nélkül telik el, hogy Körber dr a helyzet igazi követelményei felől fel nem világosittatik. Közgyűlés Csabán. Csaba képviselőtestülete összeült a rendes csütörtöki uapján, de nem rendes számban. A közgyűlési terem szinte hallhatóan kongott az ürességtől, lévén benne a gyűlés megnyitásakor éppen kilenc ember Mint másutt, ugy itt is a nagy hidegre kell tolni a képviselők elmaradása okát. Ugyan kinek van kedve hóban, szélben felbandukoldi a városházára, mikor még választás sincs a tárgysorozatban. Igaz ugyan, hogy később jött még néhány városatya s igy mégis mutatott valamit a t9rem, — amelyben különben nem volt kellemesebb az éghajlat semmivel sem, mint az utcán. A téli kabátok elő is kerültek a fogasokról . . , K o r o s y főjegyző előterjesztette a rendes havi jelentéseket, azután pedig Szalay József interpellált; felszólalása folyamán felhívta a figyelmet arra a sok szenvedésre és nyomorra, amely a kemény téli időjárás folytán sok szegény ember háza küszöbén bekopogtatott. Fel is kéri az elöljáróságot, vegye pártfogásába a szegényeket s indítványozza, hogy ez alkalommal 500 koronát bocsásson a közgyűlés az elöljáróság kezei közé, hogy azt a szegények között kiossza. K o r o s y László rögtön válaszolt, hogy az elöljáróság e tekintetben megtette a kötelességeit Hogy mennyire, mellesleg megjegyzi, hogy havonkint több megy el 200 koronánál csupán kenyérre, melyet a péktől kiutalványoznak. Előterjesztés alá került ezután a förendőrbiztosi állás ügye. A közigazgatási biróság megsemmisítette a választást s igy uj választás kitűzése és pályázathirdetés szükséges. A közgyűlés megbízta az elöljáróságot, hogy a főbiztosi, egyszersmind a kiadói, fővégrenajtói s egy Írnoki állásra a pályázat meghirdetés iránt tegyen előterjesztést a főszolgabíróhoz. Elhatározta a következő pontban a közgyűlés, hogy a vármegye tulajdonát képező vámos utakat átveszi s azoknak jövedelmét tisztán az utakra és fejlesztmónyeikre fordítja ; az utakat pedig a község nevére törzskönyvezteti. A lakositási szabályrendeletet, az alispán egy rendelete szerint a közigazgatási bizottság nem tartja helyesnek ós megfelelőnek ós megyeszerte egyöntetűen akarja rendezni. A képviselőtestület nem volt ezen a véleményen ós határozatilag kimondotta, hogy a lakositási szabályrendeletet teljesen megfelelőnek ós helyesnek tartja s ámbár a közigazgatási bizottság több döntvénye a községnek e szabályrendeletben körülirt jogait biztosítja, ezután is az eddigi gyakorlat szerint fog eljárni. Néhány illetőségi ügy után a képviselőtestület eltemette a köztemetőt. Az elöljáróság javaslata szerint a halálozási eseteknek tíz évre visszamenő megfigyelése alapján legalább száz kisholdra volna szükség köztemető céljaira. Természetesen a község közelében, ami a föld árát még magasabbra emeli s miután a községnek ezidőszerint ily nagy összegű fedezete a köztemető létesítésére nincsen, ajánlatos a tervnek elejtése. A közgyűlés e javaslatot határozattá emelte. Az Udvardy-féle telek megvétele ügyében nem lehetett határozni, miután kellő számban nem voltak jelen a képvisolők. A kórházi gondnok alkalmazása ügyében bejelenti az elöljáróság, hogy addig, mig fel nem épül az uj kórház, ideiglenesen alkalmazzanak gondnokot. Ez állás Békésmegyeí Közlöny tárcája. Nem tudom én . . . Nem tudom én miből fakadt, miből támadt, Ez az én nagy vágyódásom te utánad. Tán úgy szállt a menyországból ezüst szárnyon, A sok édes, nyughatatlan éjszakákon. Tán beszívtam a virágok illatából, Csókolódzó fehér galamb sóhajából, Hogy te légy a lelkem legszebb gondolatja : Tán maga a jó isten is úgy akarta. Kató József. A mi poétánk. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Zalay Masa. Leányok ! — ha fölérzett már szivetek egy férfihang hallatára, ha fölujongott már lelketek egy férfiarc láttára, akkor, — csakis akkor vegyétek kezetekbe Belencéresi Dezső könyvét. És este, — amikor elhal a vásári zaj, elcsöndesül a kenyérharc áldozatainak segélykiáltása, sóhaj sem hallszik a lelketringató, szivetaltató csöndben — csukjátok be szorosan az ablaktáblákat, zárjátok össze a neszfogó függönyszárnyakat, gyújtsatok világot és borítsátok le rózsás ernyővel, hogy tündéries ködhomály ereszkedjék alá kicsiny szobátokra. Ti azt mondjátok kedves lányok, hogy ilyen előkészített környezetben nem nehéz fölolvadni egy könyv hatása alatt. Oh ! emlékezzetek csak vissza, — volt valamennyiteknek egy olyan feledhetlen pillanata az életben, mikor a leányszoba bizalmas magányában hasonlóan rózsás fényben egy szerelmes levelet tartottatok kezeitek között. Minden betű lángot vetett, mégis borzongott a szivetek és reszkettetek a hidegtől, — pedig a kandallóban vidám tüz pattogott. Mert — a szép, bájos környezet csak utat jelölt a szivetek felé, — de az az ut olyan labyrint, amiben eltévednek a szavak, — ha az írójuk nem elég biztos vezető ! A „Szívverés" költője azonban nemcsak vezető, de varázsló is ! Hisz láttátok ugyebár, — hogy odakünn havazik és a fehér szemfedő könyörtelenül ráborult a nagy tetszhalottra ? — láttátok ugyebár, hogy a faágak dermedten hajlodoznak a zúzmara köntös alatt ? — nincs szin az egyhangú fehérségen kívül, —csak az égbolt haragos szürkesége, — nincs dal, csak a hideg szól jajgató zenéje, — nincs virágillat, — csak a szobátok megvesztegető ibolyaparfümje. S ím ! — amint elolvastátok az első sorokat, az első költeményt, az első fejezetet, egyszerre mintha viruló völgy ölén, süppedő pázsiton hevernétek, mintha tavaszi virág nyilna a földön és szerelmes madárdal csattogna a légben,— megértitek a rovarok zümmögését, a lepkék rebbenésót, megértitek a szellő suttogását, a patak csevegését — és lassan, lassan megittasul a szivetek ezektől a bűbájos daloktól. Mert Belencéresi a „mi" poétánk, tulajdonkép csakis a leányok poétája, — de azért aki szereti a szépet, aki gyönyört talál a lantszóban, akinek még nem letarolt mező a szíve, azok mind megtelnek a szerelem sejtelmeivel, a csókok vágyával, — ha lapoznak ebben a bájos könyvben. Minden költeménye egy-egy illatos fehér virágszál, az egész kötet egy fehér liliomcsokor, amit leányszoba részére kötött a fiatal, gazdagszivü poéta, — féltő gonddal, lélekfinom érzéssel összeválogatva. Es az a leány, aki helyet ád asztalán ennek a halványkék selyembe fűzött, díszes kötetnek, — trobadourról álmodik, gitárzenét hall és dalt férfiajkról, lágyan, andalítón: „Az édenkertnek bűbájos világa Régen letűnt már, - mondja szent rege, ' De megmaradt a legszebbik virága, Ha szétfoszlott is tündöklő ege. Maradtak itt a földön lenn minékünk Hótiszta, fényes égi angyali k, Kikért rajongunk, sóvárgunk, megégünk, Kikről beszélnek lángoló dalok E bűnös földön lenn maradt a jóság, A gyönyörűség: — lenn maradt a lány !" Hiszen igy csak a troubadurok zengtek valamikor régen várkisasszonyok ablaka alatt, hiszen igy csak akkor daloltak, amikor a „szívverés" volt az imádság, — és az oltárkép a lány. Illúzió, bűbájos illúzió, ami szertefoszlik, mihelyt kiejtjük kezünkből ezt a varázslatos könyvet, de e dalok emléke belecseng a lelkünkbe, viszhangot kelt a szivünkben, mint egy csudaszép álom, amely a fölóbredés után is sokáig incselkedik a képzeletünkkel. Itt a karácsony kedves leánytársnőim, ha nincs nővéretek, van barátnőtök, akit meg akartok ajándékozni, ós, ha ez a barátnőtök fenkölt lelkű, érző szivü leány, — adjátok neki emlékül ezt a költemény kötetet, amelynek minden betűje, sóhaja, panasza, öröme a „miénk" — egyedül a miénk ! Megyünk Pestre I - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Hegyi Zsigmondné. I. Kicsiny fatornyu templom mellett kis szegényes paplak, mohos fedelével szerényen lapul meg a hatalmas kót diófa lombja vesztett koronája alatt. Alacsony ajtók, kicsinyke ablakok, szegényes szük lakás és mégis elfér benne egy egész menyország ; legalább igy gondolja, igy érzi az ifjú tiszteletes, ki éppen most hozta haza szeretett szép hitvesét. Még hallik az esti szürkületben tova siető kocsi zörgése, mely elviszi azt a pár jó barátot, ki a mai fontos napot jelenlétével ünnepiesebbé tenni óhajtotta. Még koszorúsán hófehér ruhában áll a sugár szép menyasszony s talpig omló fehér fátyola alól félénken tekint szót uj otthonán, melynek ezentúl királynője s egyben legengedelmesebb alattvalója ő lészen. Künn visít a hideg őszi szél, de az alacsony kis szoba levegője meleg ; G nagy tisztaság s a lámpa derült világossága barátságos szint ad aa egyszerű lakásnak. A férfi szeretettel s tisztelettel fogja meg az ifjú nő kezét s gyöngéd erőszakkal vonja maga mellé: - Ülj ide, édesem, s beszélj nekem a te leányóletedről, arról az időről, mikor még nem ismertük egymást. — Leányéletemről ? hiszen nem is éltem, a mig téged meg nem ismertelek. A férfinak jól esett a szerelem ily tiszta, ily szent megnyilatkozása, de olthatatlan vágyat érzett belepillantani abba a rejtelmes nö lélekbe, melynek — ugy hitte — joga van ismerni minden kincsét, minden rejtekét. — A természet ily remeket nem teremt egy nap alatt, neked már előbb is élni