Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-20 / 58. szám

tározták, hogy megünneplik az emlékezetes nagy napot. Vezérlő helyre állott Gyula városa, mely után jöttek a többi megyebeli községek ós számtalan társadalmi testület. Csaba képviselőtestülete csütörtökön tárgyalta a nagy ügyet. A polgári kör, mely Csaba közéletében régóta tevékeny és hazafias működést teljesít, adott be kórvényt a nemzeti ünnep tárgyában a képviselőtestülethez. Oly értelemben, hogy az vegye kezébe az ünnepély rendezését, tartson diszközgyülóst, iktassa jegyzőkönyvbe Kossuth Lajos érdemeit és adakozzon a szoborra. Nagy érdeklődéssel várta az egész közvélemény a határozatot: és nem remélt meglepetéssel végződött a dolog. A csabai tanács nem volt hajlandó indítványában teljesíteni a polgári kör kórelmét, miután nem a képviselőtestületből, hanem kivülről indult meg a dolog. Nem tartja hivatottnak, a képviselőtestületet, mint erkölcsi testületet az ünnepély rendezésére. Diszgyülóst sem tart s a szoborra anyagi viszonyai miatt nem adakozhat. • Eosenthal Ignác szólalt fel az előterjesztés után. Szerinte a községi törvényt véve alapul, helyeselni kell a tanács álláspontját. De ha azt tekintjük, hogy Kossuth Lajosról, a magyar nemzet ujjáteremtőjérői, a község első_ díszpolgáráról van - szó, akkor mindenkinek hálás elismeréssel kell eltelnie. E képviselőtestület mindig megmutatta, hogy örök hálával viselkedik a haza nagyjai iránt. Igaz, hogy a polgári kör indítványát a mai tormájában nem lehet elfogadni. Adjon be néhány képviselő rendkívüli díszközgyűlés egybehívására kérvényt; erre lel is hivja képviselőtársait. Korosy főjegyző azt tartja, hogy akár most is határozhat a közgyűlés a rendkívüli gyűlés ügyében. De nem lehet az ilyen ünnepélyt kicsinyes dolgokkal rendezni. Szalay József felszólalásában elmondja: ünnepelni igaz, hogy nem ez a négy fal való, de lehet azért ünnepelni a legegyszerűbb kunyhóban is. Ez a nemzet ünnepe. Nézete az, hogy bizzon meg a közgyűlés egy bizottságot a rendezéssel. A felszólalások után a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Ezzel a meglepetéssel végződött a dolog. Ugy látszik tehát, hogy a csabai tanács nem tudta tisztán megkülönböztetni a hazafias lelkesedést a politikai tüntetéstől. A nemzet igaz érzelmét, nagy fia iránt való rajongó emlékezését nem tekinti egyébnek, mint pártpolitikai érzelmeknek Pedig egy kebelben megférhet a hazafiság, a nemzeti mult tisztelete a lojalitással. S az utóbbiért feláldozni az előbbit, nem dicséretes dolog. Majdnem érthetetlen az adakozás megtagadása is. Nem kiván a hazafiság oly nagy áldozatot, hogy azt megsinylené a község pénzügyi állapota. És a képviselőtestület adakozott már máskor is, ezzel össze sem hasonlitható ügyben is. Bizonyos azonban, hogy a rendkívüli közgyűlés helyre fogja hozni a dolgot. Bizonyos, hogy megemlékeznek azon méltóan Kossuthról s bizonyos, hogy akkor nem lesz szűkkeblű a képviselőtestület. És lesz Csabának is Kossuth-szobra ; megmozdul a társadalom, csak nyissa meg a község az adakozások sorát. A szobornak pedig nem lehetne szebb helye a Széchenyi-ligetnél. Politika és más egyebek. — Fővárosi munkatársunktól. — (Széli Kálmán esküvőn. Körber Berlinben. Teruska és Annuska. A bajai ügy. Gyufa egyedáruság. Gazdák és gyárosok.) Budapest, julius 19. Politikával kezdem a dolgot, miután talán a kiegyezés hirei, 67 óta sem mutattak fel annyi találgatást és képzelő tehetséget, mint a mostani kiegyezés tárgyalásának tartama alatt. Igaz, hogy a nem politikus emberfiának, ki csak a nézőterén van s nem látja a kulisszák mögötti életet, már végtelenül unalmas lehet az ügy és megszakadt türelme az érdeklődését is tönkre teszi. De hát irjak egy kissé közönséges hasonlatot. A színészek életét sem ismerjük^ és nem látjuk a színpadon kivül való mozgást, tárgyalásokat és rendezkedést. K ö rb e r és S z é 1 1 két ország elé fog állni a politika színpadján, a „Kiegyezés" cimü darabban és igy nem csodálható, hogy pompás, tökéletes előadásra készülnek, miután két ellentétes nézetű közönséget kell kielégíteni, amelyik oly. n, hogy ha az egyik tapsol, a másik bizonyosan fütyül. Pedig a két direktor azt akarná, hogy mind a kettő — tapsoljon. Ezért van a nagy készülődés ós hosszas rendezés a kulisszák mögött, hogy annál fényesebb legyen az eredmény. Meglepetést keltett a hir, hogy Széli Kálmánnak vasárnap Ischl-be kell xnenY!% királyi audienciára. A hivek ebben S z ó i 1 Kálmán által elért eredmények koronázását látták, a nem hivek pedig rosszat sejtettek. Egyik se törtónt, Széli Kálmánnak nem kellett utaznia. Hogy a miniszterelnök bécsi utait, — bármikor menjen is oda, — mostanában mindig mily nagyfontosságú és politikai jelentőségű dolognak tekintik, érdekesen megmutatja egy rózsaszínű himenhir. Megtudták a lapok, hogy Széli julius huszonkettedikén, — most kedden — Bécsbe megy. Nosza, jöttek is a hirek a legkomolyabb formákban, hogy Bécsben, kedden hozzáfognak az autonóm vámtarifa harmadik olvasásához. Most pedig kiderült, hogy lakodalmazni megy Széli ez egyszer Bécsbe ós nem politizálni. Széchenyi Gyula grófnak, a király személye körüli miniszternek a leánya megy férjhez Aerenthal báró nagykövethez s a miniszterelnök tanuja lesz az uj párnak az esküvőn. Az sem érdektelen, hogy Körber a kiegyezési kérdéseket tulviszi a határon. Magyar felfogás szerint régen tulment már azon, de most Ausztria határán is túllépett. Nem elég neki saját bécsi újságainak a dicsérete, hogy nagyobb legyen a hatás, most már Berlinben irat magáról. Egy nagyobb berlini újság vezércikkben méltatja Körber hót országra szóló érdemeit, telve a legnagyobb dicséretekkel. És azzal a bolondsággal, hogy „a két kormány feltételei szerint Magyarországnak respektálni kell Ausztria iparát." Igy könnyű volna miliókat harácsolni az osztrák sógornak, ha hazánknak minden vakmerő tulkövetelést — respektálni kellene. Társadalmi téren pedig rettentő ós szomorú thómáról folyik a szóbeszéd. A kis Teruska ós Annuska sorsa tart lázas izgatottságban minden érző embert, kiknek ereiben felforr a vér a szörnyűség hallatára. Innen magyarázható, hogy szinte lázadás tört ki a Hunyadi-utcában. A bűnös Budapestnek felébredt egy kissé a lelkiismerete ós most büntetést követel mindenki s a bűnösök pellengérre állítását. Nem lehetetlen, hogy az erélyes rendőri nyomozás olyan neveket fog kipattantani a rémes bűnügyben, melyek ragyogóak. De legyen akárki is; ha Angolországban törvény elé állítják Braganza herceget, a magyar bíróságok sem maradhatnak alacsonyabb színvonalon. A Magyar Szó szenzációja padig szertefoszlott. Az érdekes ós feltűnő hirt semmivé tette egy gyönge cáfolat. Mesélte ugyanis a nevezett újság, hogy mikor Józ s ef főherceg Baján időzött, azt mondta a miDÍszterbuktató R e i c h Aladár képviselőnek, hogy ha ő volnti pénzügyminiszter, a „csaló zsidókat" súlyosabban adóztatná meg, hogy a szegény nép kevesebb hadmentességi adót fizessen. A gyönyörűséges kacsát maga Re i c h cáfolta meg Elmondta, hogy a főhercegi lakomán volt szó a főherceg közt és közte az adózásról és a főherceg tett is egy senkit sem sértő megjegyzést. Ennyi igaz a dologból s ezzel le is zárhatjuk az ügy aktáit. Hogy pedig egy kis közgazdaságot is irjak, megemlitem egy függetlenségi újság e heti hírét, mely szerint L u k á c s miniszter behozná a gyújtó egyedáruságot s igy a gyújtó ára kétszeresre szökne. Szenzációs hir lenne ez is, ha nem volna olyan — bajai izű. Pedig az, mert eddig az illetékesek sem tudnak semmit a dologról. Emlékezhetünk még a gyáriparosok országos szövetségének megalakulására. Akkor sokan kétes érzelmekkel fogadták az uj szövetséget, — mint merkantilista tábort. Mások pedig örömmel üdvözölték. S hogy az utóbbiak gondolkoztak helyesen, mutatja az Omge válasza, melyet az uj szövetségnek, megalakulását tudató átiratára adott. Örömmel veszik a megalakulást, mert régen hiányát érezték egy ily érdekképviseleti tényezőnek s ennek tudják be, hogy a magyar ipar nem vett megfelelő lendületet. Azt hiszi a gazdák országos egyesülete, hogy az általános gazdasági haladás elérésére irányuló törekvésében méltó versenytársa lesz a gyárosok szövetsége. Ez az igazi béke hangja, ne féljünk hát gazdák olyan nagyon a merkantilistáktól ! ember fia egymással folytatott, igen kényelmes takaróul szolgál egy — mélyebb érzelemnek. Klári csudálatos átváltozáson ment keresztül, hol álmodozó volt, hol túlságosan élénk. Olykor Nyéki Lacira nézett ós mosolygott. Ez a mosoly olyan csiklandozó volt, mint a tavaszi napfény. Maga sem gondolta, hogy szerelmes lett s meg van fogva ugyanabban a hálóban, melyet ő oly nagy ügyességgel és furfanggal tudott kivetni másoknak. Laci hiúságát igen kellemesen érintette ez a nem remélt eredmény ; ő Kláriban nem látott egyebet, mint egy jó cimborát, kivel pompásan elűzi azt az unalmat, mely máskülönben okvetlenül zsákmányul ejtette volna. Léha gondolkodású ember levén, egy csöpp lelkiismeretet sem csinált abból, hogy minő vége lesz annak a viszonynak, mely kettőjük közt szövődött. Mindig sűrűbben lehetett őket együtt látni, utoljára csaknem elválhatatlanok voltak. Egyszer csak hire járt, hogy jegyet fognak váltani. Nem volnék őszinte, ha be nem ismerném, hogy ez a hir mindnyájunkban élénk bosszúságot keltett. Még engem, tacskó legényt is bántott, hogy a mi közülünk egyiknek sem sikerült, az ennek a svihák Nyéki Lacinak sikerült. Azonban mi móg csak megvigasztalódtunk volna valahogy, de szegény Malmosi Zoltán egész oda lett. Mint az árnyék ugy suhant végig az utcákon, halvány arcáról a komor búbánat tükröződött le. Azt hiszem, Nyéki Laci maga sem gondolta komolyan, hogy ő még mint vőlegény menjen el Monostorról, s ha olykor jutott is eszébe ilyesmi : csakhamar elfeledte. Azonban az életben sok olyan dolog történik az emberrel, amire nem számit. Igy eshetett meg, hogy egy szép napon Laci is arra. ébredt fel, hogy gyürü ragyog az ujján ós a monostori társaság legszebb leánya lett mennyasszonya. Klári boldog volt, ha lehet mondani, móg dévajabb, még pajkosabb lett ezután, mint volt azelőtt; — csak akkor lett hallgatagabb, mikor a kataszteri munkálatok véget értek és Nyéki Laci eltávozott Mo nostorról; de ez nem csökkentette szerelmét, mert sűrűn leveleztek egymással. A léha fráter egyideig nem sajnálta a levélírásra szánt fáradságot, azonban ő a nőben nem a szerető jegyest, hanem csak a jó cimborát kereste, lassankint ráunt menyasszonya áradozó leveleire s mindig ritkábban válaszolt azokra. Utoljára teljesen válasz nélkül maradtak a legsóvárgóbb kérelmek is. Klárit szörnyen bántotta ez az eljárás, eltekintve a lelki bánattól, a megaláztatás és a kis város gúnyos megjegyzései vérig sértették hiúságát. Elkeseredésében teljesen visszavonult s hosszabb ideig nem mutatta magát sehol Az eljegyzés természetesen felbomlott. A kinos felsülés látható nyomokat hagyott kedélyén, mert tartózkodóbb lett. Az udvarlók azért nem maradtak el tőle, csinos leány lóvén, ha nem komoly szándékkal is, többen magfordultak körülötte. Máig sem értem, hogy nem tudott férjhez menni. Malmosi Zoltán csak a régi maradt, elvonult életet ólt és könyvei közé temetkezett. Azt beszélték róla, hogy még mindig szerelmes Klárikába. Engem a sors másfelé vetett, elkerültem Monostorról ós ritkán találkoztam a régi ismerősökkel. Nemrégiben az unokahugomtól kaptam levélbeli meghívást, látogassam meg őket, úgyis hosszú idő óta nem voltam már Monostoron. Szívesen tettem eleget kívánságának. Sok minden szóba került közöttünk, kérdezősködtem Vitkay Klári után is, férjhez ment-e már ? — Dehogy ment, még mindig leány, már egy kicsit el is hizott, azonkivül ezüst hajszálak is csillognak a szép aiany-szőke hajában. — Malmosi Zoltán miért nem vette el? — Tudja Isten, furcsa ember az. Csejthey Muki esküszik, most is fülig szerelmes Kláriba, sőt ha szerét ejtheti, óraszámra le nem veszi róla a tekintetét, •— de nem közeledik hozzá. — Hát Klári hozzá menne ? — Azt hiszem igen, de ha ez az embergyűlölő olyan tartózkodó, nem kinálhatja fel magát neki. — Zoltán mindig furcsa volt, de azt nem akarom róla elhinni, hogy szerelmes legyen. A húgom vállat vont. Ak utcán véletlenül találkoztam Malmosival; a régen látott cimbora örömével üdvözöltem, mit ő fanyar kesernyósséggel viszonzott. Nem állhattam meg, hogy ezt a maliciozus kérdést ne intézzem hozzá; — Hát még most sem feledted el Klárit? Kár érte busulnod, hisz ugy tudom, most is leány s csak raitad áll, hogy feleséged legyen. Megütődve nézett reám ós csendes, rideg hangon annyit felelt: — Én csak egyszer tudtam szeretni az életben. — De azt mondják, hogy most is szereted. — Ne felejtsd el, ón nem vagyok az az ember, ki a más által eldobott virágot felveszi. — Igazad van öreg, egyetlan kacér, leány sem érdemli meg, hogy egy becsületes ember csak 24 óráig is busuljon utánna. Hanem azért mégis nagy csacsi vagy. Gyanakvó hizálmatlansággal tekintett reám, mert nem tudta magát tájékozni: komolyan beszólek-e, vagy csak mókázom ? Közgyűlés Csabán. Csaba képviselőtestülete csütörtökön tartotta julius havi rendes közgyűlését. Máifél kilenc felé kisebb-nagyobb csoportokban jöttek a képviselők ; különösen nem akart egy gazda-képviselő setn elkésni, hiszen a főrendőrbiztosi állás betöltése megelőzte a közgyűlési tárgysorozatot. És Hrabovszky Pált, kinek legnagyobb kilátása volt az állás elnyerésére, meg is választotta a közgyűlés rendőrfőbiztosnak. De nem csak a választás gyakorolt ily nagy vonzóerőt, hanem az, hogy már előző napon hangzott: valami van a levegőben. Heves interpellációról a választás ügyében vagy más hasonlatos dologról folyt a szóbeszéd, mely állítólag izgatottá tenné a közgyűlés hangulatát. De nem történt semmi. Szalay József szinte bárányszelidsóggel tudakozódott az iránt, hogy a főszolgabiró miért utasította vissza három csabai pályázó kérvényét. Különben e gyűlésen a képviselő felülmulta önmagát. Eddig is tudtuk, hogy rendkívüli szóbőséggel rendelkezik, de a csütörtöki rekord eddig egyedülálló. A képviselő bemutatta sokoldalúságát többszörösen és nem volt olyan árva kérdés, melyhez bőven hozzá ne szólt volna; s arról már nem ő tehet, hogy a közérdek nagyszerű hangoztatása alól, néha kicsillant a személyes ellenszenv, .annyi azonban bizonyos, hogy Szalay József hatásos szónoklatai, — csupán időtartam tekintetében — többet tettek ki az összes többi képviselő beszédeinél. Mozgalmasabb részlete volt még a gyűlésnek Szalay József interpellációja és a Kossuth-ünnep ügye a polgári kör kérvénye folytán, melyet nem fogadtak el. Történt még két névszerinti szavazás is az ülésen, melyeket a tárgysorozat közepéről tettek előre, hogy legyen elég — szavazó. A rendőrbiztos választás. Sztraka György főszolgabíró megnyitotta a tisztujitó-szóket és bejelentette, hogy az állásra összesen húszan adták be pályázati kérvényüket, három csabai fiatal ember kósőn nyújtotta be folyamodványát s azokat visszautasította. Szalay József felszólalt s minthogy a főszolgabiró előterjesztést tett, hiszi, hogy azt lehet tárgyalni. Egy kérdést akar intézni, hogy milyen körülmények között és miért utasította viszsza éppen a csabai pályázók kérvényeit, Sztraka György szivesen felel s újból kijelenti, hogy az illető a pályázati határidő lejárta után akarták beadni folyamodványaikat, ezért utasította vissza Ez ellen fellebbeztek, de fellebbezésük szintén elutasittatott. A tisztiszók elnökének határozata ellen pedig közbevető fellebbezésnek helye nincs. A főszolgabiró felelete után megválasztották a bizalmi férfiakat S z e b er ó n y i Lajos, M a c z á k L. György, Eosenthal Ignác, Kocziszky Mihályt. Megalakították a kijelölő-bizottságot is, ugy hogy a bizalmi férfiakhoz még megválasztották Áchim L. Andrást, dr. Sailer Vilmost és Sailer Gyulát. A jelölő-bizottság működése után Sztraka György újra megnyitotta a közgyűlést. Előbb felolvasták az összes pályázók neveit, majd a főszolgabiró bejelentette, hogy a bizottság négy egyént jelölt a következő sorrendben : Kovács