Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-18 / 101. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, december hó 18 án. 101. szám BEKESME67II EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház. hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : HABOS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Lovagiasság. - dec. 17. Ami minden becsületes felbuzdulásra hamarosan kész közvéleményünknek aránytalanul sok dolga akadt a napokban. Törvény elé állítottak egy leányt, akit a lóversenyjáték szenvedélye idegen pénzhez való nyúlásra vitt Kivégeztek egy bűnöst, akire a törvény mondta ki e végité letet. És végül eldördült megint egy pisztoly, amelynek golyója buta rop tében nem fart egyszerűen lyukat a levegőbe, hanem tul a rendes hivatasán, megakadt egy puha, meleg, lé lekző tüdó'ben. Az áldozat nyomban meghalt és a közvélemény gyászbeszéde, a párbajról szóló viták ezre kisérte utolsó útjára. Azután szétoszlott a részvét és mint egyébkor, mo^t is ment mindenki tovább a rendes napimunkája után. Tul vagyunk már azon, hogy ezeknek a bee ületes, de gyökértelen be nyomások foganatosításában nagyon bizhassunk. Ezek a levegőben ós elméletben okosan és higgadtan meg oldott kérdések erőtlenül oszlanak át afgyakorlatba. Hiszen a köz, mely ítél, a saját dolgait itéli és ad magának alkalmat a saját magafeletti bíráskodásra Valahányszor a lóverseny ellen tör fel a közönség egy-egy áldozat iránt érzett szá nalmának a hangja, mosolyogva gondol az ember arra a beláthatlan áradatra, amely minden lóverseny délutánján tengerhullámokban önti el a lóversenyteret. Ez a közvélemény, amely vádlott, vádló, fórum és spa dassin egy személyben, gyenge ahhoz, hogy a maga Ítéletét tulajdon magán végrehajtsa. A tények mindig a gyakorlaté, az Ítélkezés foganatosítása mindig az elméleté. Mondjuk, tul vagyunk azon, hogy ezeknek a benyomásoknak erejében túlságosan bizni merjünk. De azért vannak tulságok, amelyekről érdemes beszélni. Az a lovagiasság, amelynek jegyében élünk, alkalmas egy pár pillanat-felvételre. Schopenhauer, aki sokat gondolkodott az emberi lélek szövevényei felett, beszél becsületről, jellemről, — lovagiasságról sohi! Próbálja meg valaki meghatározni ezt a szót. A renaissance, a maga nagy egyéni kultuszával és az egyéniségnek minden másfelé való helyezésével, művészi és vallási tö re evéseiben, a haza és a nő fogalmának dicsőítésében bizonyos dolgokat eszményi magas'atra emelt. A lovagkor minden nagy eszméje letűnt azóta, máig késlekedő hajtása, a lovagiasság amely eszményeit pajzsával, kardjával a saját vérével fedezte, a lova-, giasság móg megmaradt. Da miben ? A vallásnak ma nincsenek keresztes hadjáratai, a no fogalma az egyre térthód tó feminizmussal egyszerre más képet nyert, tudomány és teknika rácáfol minden hagyományra, csak a lovagok élnek tovább, miután eszményeik mind kihaltak ? Valamelyik nagy hijószürsöcséfc lenség leírásában olvastuk, hogy a menekülő férfiak, elérve a mentŐcsolnakot, baltával fejtették le a csolnakba kapaszkodó, életükért jajveszéklő nők kezét. Mindenki emlékezni fog arra a pár esztendő előtti tűzveszélyre, amely Párisban valamelyik jótékonysági bazárban tört ki, amelyben többek között az alengoni hercegnő is oJaégett Szemtanuk mesélik, hogy felrendjelezett urak, csupa tekintélyes köre a lovagiasságnak, alig pár perccel előbb még a legmélyebb meghodolással beszélgetve hölgyeikkel, a tüz hírének hallatára nőkön, gyermókeken, egymáson áttiporva, öklökkel csináltak utat maguknak a kijárathoz. Statisztikai tény, hogy az odaégettek legnagyobb része nő és gyermek volt. Meg egy pár béna, öreg férfi Hol keressük ezekben a tényekben a lovagiasságot ? Azok a kötetekre menő lovagias jegyzőkönyvvel kipróbált urak épp n olyankor adták fel eszméiket, amikor persze erről bajos lett volna jegyzőkönyvet folvenai. Az államjog egyik sarktétele, hogy az egyénnek le kell mondania az önbíráskodás jogáról Ez az első vétsége a párbajnak az államjog ellen. Az igazság elleni vétsége éppen ily szembekiáltó, ós csak annyira tartozik erre a lapra, mint akár a középkori istenítélet. Erről nem is akarunk beszélni, unottig letárgyalt dolog a kérdésnek ez a része. De súlyos párbajokról hallván, mindig eszünkbe jut harcedzett hadvezérek leírása, a kik legvitézebb katonáikat is látták sírni a csata hevében. Azok, akiknek életét folyton a harc gondolata edzette, akiknek az egész szervezete a katonai szellem alatt fejlődött, közel érezvén magukhoz a halál lehelletét, egész bátorságuk belerezdült ebbe a gondolatba A kiknek vannak az életben komoly céljai, kedvesei, azoknak ez a fölemelés pillanat hamar feléje kerekedik a személyes bátorságnak. Valóban a bátorság csak a gyávaság eltakarni tudása, tehát szintén csak gyarló emberi hiúság. A lovagiasság a szónak a mai értelmében szintén nem más és minden látszólagosan tekintélyes, daliás megjelenését porrá zúzza az egy pillanatfelvétel, *a mikor i hős reszketve áll meg az ellenfél pisztolya vagy kardja előtt, kiszolgáltatva gyakran a buta véletlennek vagy egy reszkető kéz fegyelmezetlen szeszélyének. A paraszt a maga falusi bírája elé viszi az ügyét, ha sérelem esett rajta, de ha felülkerekedik benne az emberi indulat, szebb az ő elégtótelvevése ; azt legalább a brutális, de megfékezhetlen szenvedély váltja ki belőle, nem kerülve meg a háborgó indulatokat százféle tárgyalással, segédek ós barátok bele vonásával ós főleg nem lovagiasságának jegyzőkönyvi hitelesítésével. Ami főleg a mások számára készült lovagiasságának még az emberi felhevülések meg nem fékezni tudása sem ad ilyen módon valamelyes művészi relifet. Ha beleütközünk egy párbaj vétséggel törvénybe, igazságba és józan észbe, azt az egyet mégsem fogja senki elmondhatni rólunk, hogy legalább nem voltunk lovagiasak. Törvényhatósági közgyűlés. Igazán téli közgyűlés volt a keddi, minden külsőség meg volt hozzá, hogy az legyen. A szibériai hideg, a hatalmas téli bundák, melyekben különösen a távolabb lakó tagok bővelkedtek: megadta a téli jelleget. Megadta különben még az a körülmény is, hogy nem valami nagyon gyülekeztek a törvényhatósági bizottság tagjai, leszámítva azt, hogy hány embert hozott be tisztán a közigazgatási bizottsági tagok választása. E „választók" ott is hagyták a termet a választás után. Különben pedig meg volt a közgyűlés rendes lefolyása. Szenvedélyes szónoklatok nem hangzottak el, ellentétes vélemények nem igen voltak. Ünnepélyes színezete volt az ülés legelejének, midőn az ismét megcsonkított vármegyétől búcsúzott a tiszt* Békésmegyei Közlöny tárca ja. Az elektromosság pongyolában. A pongyola mindég vonzó, mert áttetsző és legalább sejteni engedi, hogy mi van alatta. Tudományos dolognak az újságban csak ilyen könnyű kosztümben van helye, mert a tanitót nem szeretik az istenek. - A sajtót pedig kell, hogy szeressók az emberek. A mennyit itt akarunk leleplezni az elektromosságról, mindenkinek kell tudnia, aki elektromos lámpást akar tartani. Az elektromosság a legelvontabb természeti erő és hazája az egész világ. Mert ő mindenütt jelen van. Ha a felhő végig nyargal a légben, mindég összepakkol egy rakás elektromosságot. Ha már nem fér el benne, kisül, elillan belőle. Csakúgy mint egy szappanbuborékból kiszáll a levegő, ha nagyon felfujtuk. Az elektromosság is igy feszül ki a felhőből. Csakhogy az ilyen folyton változó feszültségü objektumra a hótköznepi életben nincs szükségünk. Nekünk, ha az elektromosságot járomba hajtjuk, okvetlenül olyan alkalmatosságu elektromosság kell, amelynek állandó a feszültsége, vagy állandó az erőssége. Másként nem bírnánk vele. Mert ha megengednénk az elektromosságnak, hogy erősségót ós feszültségét folyton változtassa, vezetékeink elégnének, lámpáink elromlanának, nem tud nánk megszabni az áramnak se az útját, se a határát. Ezért védjük meg vezetékeinket a villámcsapástól is. De hát mi az elektromosság ? Ne gondoljanak az iskolára ! Ott szép hypothózisekben bizonyosan az éter rezgését emlegették önöknek. De hát fogott már ön étert? Evett, ivott, szagolt, látott, ízlelt már ön étert? Ugy-e nem ! Nos hát a ki azt mondja, hogy tudja mi az a villamosság, az jóhiszemüleg csal. Mert azt biztosan nem tudja senki. Egy láthatatlan óriás, egy kísértet! Az anyag kincse, a mindenható természet cimborája. Hogy mi ö, azt nem tudjuk. Csak az a szerencsénk, hogy kordában tudjuk tartani, feltétlenül parancsolni tudunk neki. Az áram Ez már csak egy speciális tulajdonság. Ha az elektromosság olyan anyagba jut, amelyik kedvére való, akkor abban végtelen gyorsan letelepedik, egész hoszszában elhelyezkedik, megfekszi azt, mint a vízvezetéki csövet a viz. Tessék csak elképzelni, hogy a levegőben egy hosszú, hosszú vasdrót úszik, melynek egy pontját valamely villamosságtermelő szerszámmal összekötjük. Ez a hosszú drót csak ugy felszedi a villamosságot abból a telepből vagy a gépbő

1, mint a felhő a levegőből. De még nincs benne áram, móg csak töltést kapott. Szaturálva van villamossággal. Da ha a földön állva, fólkezemmel megérintem, ak kor ha jól meg van töltve a drót, testemen át kisül abból a villamosság, s ha a telep is össze vau kötve a földdel, akkor a dróton, rajtam s a földön át megindul az áram. Az áram tehát az elektromosság utazása ós csak zárt karikában fejlődik. A villamos géptől kiinduló vezeték másik vége mindég haza jár a géphez. Az áram egy folyton visszatérő körforgás. Ha kőiben a dróthoz akárhol egy másik drótnak mind a két végét becsatolgat, ebben a drótban is áram keletkezik. És igy elágaztathatom, elvezethetem a zárt karika áramát ezer felé, de mindég csak egy másik zárt karikába. No de már most mi az áram feszültsége ? íme egy ízetlen, de mutatós példa : Ugy-e bár használatkor a hurka töltő öblös részén minden időben éppen annyi husvagdalók megy át közvetlenül a töltő fa előtt. mint a tölcsér keskeny környilásu szájánál. Ez természetes, se több, se kevesebb nem mehet, mert hova is menne ? Csakhogy ott, a hol keskeny a töltő nyílása, a vagdalóknak sokkal jobban kell 3Íetnie, hogy ugyanazon idő alatt kiférhessen, mint a töltő kényelmes szóles részében. Vagy figyeljünk meg lopót, melynek a csövét is tele szíttuk borral. Ha a bort kieresztjük, a felső kis szelvényű csőben gyorsan száll le a bor szine. De a lopó széles testében csak lassan száll alá, mert szóles, kényelmes helye van. Igy cselekszik az elektromosság is. Ha egymás után ugyanazt az áromat vastag és vékony vezetékbe kapcsoljuk, a vékony vezetékben jobban megfeszül az, mint a szóles metszetű vastag vezetékben a hol kényelmesen elfér. Igen ám, de az áramnak ereje is van. Nagyobb villamos forrás erősebb áramot ad, néha a feszültsége lehet nagyon csekély is ennek az erős áramnak. Két villamos elemből kombinált telep kétszer oly erős áramot ád, mint egy magános telep. — Egy 300 ló erejű gép sokkal erősebb áramot képes produkálni, mint egy 30 lóerejü dynamo. De azért lehet mind a két árammal egy ós ugyanakkora munkát végeztetni. Ugyanazt a kocsit egy lóval éppen oly gyorsan lehet vontatni, mint nógy lóval, csakhogy az egy ló istrángja négyszer oly erősen feszül meg, mint azó a nógy lóé egyenként, feltéve, hogy azok egyenletesen húznak. A külömbsóg csak az, hogy a nógy lovat meglehet terhelni is, mert az a nógy ló négyszer akkora terhet is tud olyan sebesen vontatni ; de akkor ezek istrángja külön-külön is ugy megfeszül, mint elébb az egy ló istrángja magában. Nyilvánvaló, hogy mig előbb a nógy ló egy negyed rósz kötél feszüléssel épp olyan nehéz munkát végzett, mint az az egyfogatos, most ugyanakkora kötél feszüléssel négyszerte akkora munkát végeznek. Igy van ez az elektromosságnál is. A munka annál nagyobb, mentül nagyobb az elektromos feszültség és mentül nagyobb az áram erősség. Ezt máskent ugy is mondhatnók, hogy egy 100 volt feszültségü és 2 amper erejű áram éppen akkora munkára képes, mint egy 2 volt feszültségű, de 100 amper erejű áram. Mivel pedig ahhoz, hogy világithassunk, egyforma állandó feszültségü áram kell, nyilvánvaló, hogy kétszer annyi lámpa kétszer annyi erősségű áramot igényel, tudományosan szólva, kétszer annyi áramenergiát, elektromos munkaképességet szükségei. Az áramfogyasztás tehát sem nem feszültség, sem nem erősség fogyasztás, hanem az összetartozó ós mindenkor karöltve járó eme két tényező együttes fogyasztása, szóval: munkaképesség fogyasztás, energia fogyasztás, mely mint láttuk, két faktorból áll : feszültségből és áramerősségből. A minthogy a kocsi megindítására sem elég magában a ló ereje, ahhoz móg hám is kell, hogy a kötél ugy megfeszülhessen, mikóp a kocsi gördülhessen. A feszültség mértékegységét voltnak, az erősség mértékét ampernek, az áramenergia egységét wattnak nevezzük. Mikor tehát arról lesz szó, hogy a világító lámpa mennyi áramot fogyaszt, mindég ugy kell felfogni a kérdést, hogy mennyi watt munka képességet fogyaszt a lámpa ? A villamos áramszámláló : az árammérő óra mindég wattot mutat, mert ez a watt mórheti csak meg, hogy mennyi áramot fogyasztottunk el. A volt és az amper magában olyan, mint a tü meg a cérna, csak együtt öltögetve lesz belőle varrás. Soha se azt nézzük, hogy mennyi cérnánk fogyott el, noha mindég megválasztjuk a tü alkalmas voltát, hanem azt mérjük, mennyit is varrtunk az öltögetóssel. Köszeghy József.