Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-30 / 96. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 96. számához. nositásával s fonógépek ajándékozásával. Ideig-óráig segit ez a nyomoron, de követ­kezményeit nem szüntetheti meg okainak elnyomása nélkül; mert ha rövid időre adunk is itt-ott munkát a szegény föld­munkásnak, de ez kevés embert foglal­koztat s rövid ideig. Télen pedig mit csi­náljon kenyérkereset nélkül ? Élnie kell, a sokféle növekvő adót, melynek szám t nincs, fizetnie, ezt állam, község, megye, egyház el nem engedi neki. Honnan vegye a pénzt hozzá, ha jövedelme nincs? A pár hónapi aratási keresetéből alig jut neki kenyérre. S ilyen sorsban él nálunk a lakosságnak több mint fele, tiz millión felül, akikről senki nem gondoskodik, kiknek nélkülözé­seit, érzelmeit senki le nem irja hiven az országgyűlésen, legkevésbé a népből való Makkai Zsigmond. A főrendiházban vagy a delegációkban ugy sem képes senki meg­érteni a nép nyomorát s éhezését. Ne csodálkozzunk, ha ily viszonyok közt szegény népünk a szocializmustól yárja sorsa javulását; ez fölkarolja az ő ügyét s szive kivánságait zászlajára irja, habár néha felvezetve a követőket tudat­lanságuk kizsákmányolásával. Egész szociális állapotunkat megvilá­gítja egy statisztikai adat: szeptemberben a belügyminiszter ugyanannyi (két-kétezren felül) utilevelet adott ki Amerikába és Rómániába kivándorlóknak Az egyesült államokban tudjuk milyen sors vár né pünkre: a legnehezebb munkát végzi a bányákban, melyet a jenki állatnak való­nak tart. De Romániában ? Ide a magyarság mint a benszülött oláhoknál műveltebb, ügyesebb s élelmesebb elem vándorol s éppen a műveletlen oláhokénál magasabb műveltségével érvényesül s megtalá'ja a megélhetés sok módját. Mig tehát Ameri­kában a jenki által lenézett legalacsonyabb munkát végzi a magyar kivándorló, mely­hez testi erőn kivül semmi intelligencia nem szükséges, addig Romániában már az oláhok fölötti műveltségével boldogul az a magyar, aki itthon éppen szellemi mű­veltség hiánya miatt nem tudott megélni. Hiába küzdenek az igazság ellen azok, akik önző érdekből a középkor állapotait szeretnék visszaállítani: mai nap egészben a tudás s műveltség a haladás ós megél­hetés legbiztosabb eszköze a népek nagy óletküzdelmében. Savoir c'est pouvoir — a tudás hatalom — igazságát nyugaton már három század előtt kimondották s hozzánk most sem ért el még. A kivándorlás meg­szüntetését tehát csak a nép alsó rétegei­nek megművelésével érhetjük el iskolák révén. Tessék tehát óvenkint több milliót szánni az iskolákra, mint a katonaságra. Kultúrpolitikánk helyes alapja az iskolák javítása s ujak fölállítása. Ezzel kezébe adjuk a szegény népnek a megélhetést s itthon marasztaljuk; mert van itthon is végezni való munka igen sok s kiaknázat­lan forrásai a boldogulásnak. Akkor meg­szűnik az a jelenség, hogy a mi népünk kivándorol más országokba s viszont mi­hozzánk ezrével áramlanak a magyarnál műveltebb idegenek könnyebb boldogulás végett. Teszem föl még utcáink kövezésé­nél is cseheket foglalkoztatunk, mert erre alkalmas magyar munkásunk nincs. Hát a sokféle gyárban, melyeket külföldiek ala­pítanak hazánkban s a munkaerőt is, a gyári munkásokat tömegesen magukkal hoz­zák idegenből, hány magyar kaphatna fog­lalkozást, ha elég ügyes, művelt volna hozzá ! Műveltséget adjunk tehát népünknek. Nem azt a műveltséget értem, melyet gyer­mekeink az iskolában szerezve középkori elmaradott, de általánosan uralkodó fölfo­gásunk irányítása mellett ugy magyaráz­nak, hogy mivel irni s olvasni megtanul­tak, a kézi mesterség mint „művelt, tanult" emberekre reájok megszégyenítő. Ez ré­gente uras, arisztokrata fölfogás volt, ma azonban kicsinyes ós káros. Ez a ferde irányítás magyarázza meg közéleti beteg gondolkodásunkat s azt a szomorú esetet, mely nem régen történt egy szomszéd köz­ségben, a hol gyakorlati hivatásu iskola nagy számú tanulót készít elő ipari s ke­reskedői pályára, többnyire földművesek gyerekeit; de az ip.tr, kereskedelem dero­gál nekik, lenézik s a községtől hirdetett csekély fizetésű írnoki állásra 150-en pá­lyáztak, akik félreértve az iskolában szer­zett ismereteiket, magukra nézve megszé­gyenítőnek tartanak minden más foglalko­zást a hivatalnoki pályán kivül, bármily fényes megélhetés várna reájuk. ji,zt a ferde gondolkozást kell irtani s a mennyiben sikerül, ezek oktalan közép­kori fölfogás szánalmas áldozatainak bol­dogulását megkönnyítjük s nagyban meg­szüntetjük a sok szegénység, nyomor for­rását, amin most ezeren ós ezeren Ameri­kába vándorlással akarnak segíteni, ahol megkedvelik a munkát, mert ott nem kell szégyenkezniük azon arisztokratikus nézet miatt, mely nálunk dühöng, hogy t. i. aki dolgozik, az nem lehet intelligens, uri ember. Demokracia, mikor köszönt be hozzánk a te megváltó uralmad ? Bánkúti B. Zoltán. INNEN-ONNAN Visszavont felebbezés. Két ember ment panaszra a biró elé, mivelhogy kölcsönösen képen verték egymást, Az alacsonyabbik egy pofont kapott, a hosszabbik pedig hármat. A biró kihallgatja őket, felveszi velők a jegyzőköny vet s azután tudtokra adja az Ítéletet, mely egy-egy napi elzárásra szól. Azt mondja erre az alacsonyabbik! - Jól van, az enyémbe belenyugszom, de ama­zét kevesellem. Ü kezdte a verekedést, hát kapjon többet. - Az ám, - válaszolta a biró, — de ő meg há­rom pofont kapott, maga pedig csak egyet, A kis ember gondolkozik, - Hát jó, akkor csak maradjon ennyibe a do­log. Majd megjavítom én az Ítéletet, ha ki­szabadulok ! És igy az ügy a felebbezés visszavonásával nyert befejezést Törvény előtt. A főszolgabirósághoz idézték a magyart valami kihágásért. Az egyik fiatal szolgabíró ítélkezett az ügyében, Rá is húzott vagy husz koronát. Kérdik aztán a többiek, hogy mit végzett. Haragosan szapo­rázta rá a szót a magyar: — Nem sajnálom a husz koronát de csak lega­lább ne az a tejfölös szájú ítélt volna el. - Hát aztán felebbezett-e komám ? Nem én. Megsajnáltam az istenadtát, hiszen a hideg is majd kirázta, mikor hangosabban rá­szóltam Meggyógyult. A tanyai polgártárs valami jó vásárt csinált ide haza s kifelé menőben gondolta, hogy megkóstolja az idei karcost. Egyik bormérésben aztán hajnalig járta a dáridó s ezen közben ugy meghűlt, hogy reggel már nem a tanyára, hanem az orvoshoz ment, hogy nézze meg a doktor a mándli alját, mert ugy érzi, hogy még a lelke is rezeg. Az orvos aztán konstatálta, hogy bizony ott az idegek közölt valami nézeteltérés fordul elő s a polgártársnak megirt egy receptet, amit a magyar szépen zsebébe csúsztatott. Harmadnap aztán találkozik az orvos a magyarral s kérdezi tőle : — Nos, hogy van, meggyógyult? — Megvagyok, — felelt illedelmesen a tanvai ember. — Nincs már semmi baja ? — Nincsen. — Tehát használt a bedörzsölés ? — Micsoda bedörzsölés ? — Kérem, — füite tovább a szót a tanyai ­nem dörzsöltem én be semmit. Az orvos egészen megijedett. — Hallja kend, talán csak nem itta meg? — Mit? — Hát az orvosságot. — Dehogy is, - mondotta irigylendő nyuga­lommal a férfiú, - itt van az a diák irás most is a zsebemben, Minek fizettem volna érte még a pati­kában is, mikor igy is használt! . .'J. És dicsekedve mutatta fel mándlijából előhúzott orvosi receptet. Helyes előrelátás Toprongyos csavargót kisértek be a biztos elé, akinek kihallgatása azonban nagyon nehezen ment, mivel szörnyű mód rövid feleleteket adott. - Hogy hivnak ? - kérdezték tőle legelőször is. - Kerekes Qyurkának, kérem. - Hol születtél ? -- Azt má nem tudom. - Hány esztendős vagy ? - Azt még ugy se tudom. - Hát milyen a vallásod ? - Azt má éppenséggel nem tudom. A biztos ur hirtelen mérges lesz s olyan erővel vágja a tollat a kalamárisba, hogy még az ajtónál szundikáló rendőr is fölkapja a fejét. - Hát mondjad, mit tudsz akkor. - Hogy mit tudok, kérem alázattal ? Azt hogy most bizonyosan bezárat a tekintetes ur, akár tudom a vallásomat, akár nem, merhogy - igy szoktak velem tenni mindig a rendőrségen. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai^ A válsághírek. Budapest, nov. 29. (Saját tud távirata.) A válsághírek egyre tartják magukat. F e­j ó r v á ry Géza báró még nem tért vissza Bécsből ; ma estére várják haza. Még fon­tosabb körülmény az, hogy Széli Kálmán is Bécsbe fog utazni ma. Mindkettőjüknek bukásáról beszélnek. A képviselőházból. Budapest, nov. 29. (Saját tud. távirata.) A képviselőház mai ülésén folytatták az indemnitás vitát. Felszólaltak ellene Mol­nár Józsiás és Tóth János s beszédjük elfoglalta az ülést. Ülés végén még Rátkay László ós Szederkényi Nándor interpelláltak. ÚJDONSÁGOK. Gondoljunk a szegényekre. ü. hirtelen beállott kemény téli idő az utóbbi napokban enyhére fordult ugyan, de azért sokan kétségbeeséssel gondolnak átéli idő viszontagságaira, mert a mostoha sors megfosztotta őket a legnélkülözhetet­lenebb szükségletek beszerzésének lehető­ségétől. Fázva, dideregve húzódnak össze apró gyermekeikkel a fűtetlen szobában s szivöket a kétségbeesés marcangolja, mert nem tudják, hogy ruhával, élelemmel lás­sák-e el kicsinyeiket, avagy tüzelőt sze­rezzenek e, hogy meg ae fagyjanak. Az éhenhalás, a megfagyás veszedelmének néz elé nem egy család. A községnek segitő keze nem elegendő a szenvedések, a nyo­mor enyhítésére ; a társadalomnak kell összeállani, hogy tehetetlen, erőtlen tagjait a szükség nehéz napjaiban segedelemmel lássa el. Az emberszeretet, a könyőrület, irgalmasság sok szép példáját szolgáltatta már a csabai nőegylet ; csak a napokban törtónt, hogy 85—40 iskolás gyermeket ru­házott fel csizmától-sipkáig minden öltöny­darabbal. Megható volt a gyermekek öröme, melylyel a nőegylet jótékonyságát fogad­tak. Csakhogy ezzel a 35 —40 gyermekkel még korántsem merült ki azoknak száma, akik könyörületre vannak utalva ; töme­gesen jönnek napról napra a jelentkezések segélyért a nőegylethez ; ki tüzelőt, ki ke­nyeret, ki egy-egy öltöny darabot kiván, aszerint, amint ez vagy amaz szükséglet égetőbb. S a jótékony nőegylet jövedelmi forrása teljesen kimerült s biztatáson kivül alig tudja egyébbel ellátni a hozzája kö­nyörgőket. Közeledik lassan karácsony szent ün­nepe ; a szeretetnek megváltó ünnepén ne legyen csak egy is a nyomorban sínylő­dök között, aki éhezni legyen kénytelen. Adakozzunk a csabai jótékony nőegylet javára, hogy szegényeink örömmel ülhes­sék meg karácsony ünnepét ! A búzatermelésről. Magyarországon, különösen az Alföldön még igen sokáig a buza marad az a nö­vény, mely a vetés forgóban a legtöbb helyet foglalja el ós méltán, mert az em­bereknek az élelemre mindig szüksége lévén, ez iránt a kereslet soha meg nem csökken. Ezt tudva, Cserháti Sándor, a magyar-óvári mezőgazdasági akadémia hírneves tanára egy igen érdekes és ta­nulságos cikksorozatot indított meg a szak­sajtóban, hol is a gazdák figyelmét a búzatermelés hibáira hivja fel ós arra mutat reá, hogy miképpen lehetne a buza átlag­terméseit az Alföldön fokozni ? Ez a mindnyájunkat igen közelről érintő kérdés arra indította a békésvármegyei gazdasági egyesületet, hogy nevezett tanár urat ér­dekes ós tanulságos thómája szóval való előadására is meghívja. Örömmel tudatjuk gazdatársainkkal, hogy Cserháti ur meghívásunkat igen szívesen fogadta el és megígérte, hogy december hó 7-én, vasárnap ezen előadást megtartja, mit délután az elmondottak megvitatása fog követni. Ezennel van szerencsém tehát várme­gyénk és városunk érdeklődő és tanulni vágyó gazdáit ez uton külön meghívók kibocsátása nélkül december 7-én, délelőtt 10 órára Békéscsabára, a városháza nagy­termében tartandó előadásra tisztelettel meghívni. Békéscsabán, 1902. nov. 29-én. Békésmegyei Gazdasági Egylet. Elnöki megbízásból : Ffelffer István, g. e. titkár. Akik az előadás után megtartandó közebéden részt venni óhajtanak, felkóret­nek, hogy ebbeli szándékukat a titkárral közöljék. — A tanoncotthon háza. Orosháza köz­ség legutóbbi képviselőtestületi ülésén tár­gyalták T h é k Endre levelét a tanonc­otthon ügyében. A neves orosházi szüle­tésű gyáros kijelentette levelében, hogy a tulajdonát képező házat, melyben a tanonc­otthon elhelyezést nyert, a községnek aján­dékozza. Azonkívül ez adományát meg­toldja még tízezer koronával, melyet a község szintén a tanoncotthon érdekében használjon fel. A nagylelkű adományokat hálás köszönettel fogadta a képviselőtestület. — Ebéd a főispánnál. Főispánunk, ki most Vásárhelyen tartózkodik, hétfőn ebó­dett adott, melyen részt vettek : J u k ász Mihály polgármester, K m e t y k ó József főjegyző, S z a 1 a y József dr. rendőrfőkapi­tány, Bern átsky Ferenc apátplébános, S z e r e m 1 e i Sámuel reform, lelkész, Draskóczy Lajos ág. ev. lelkész, Ko­vács József, F á r i Antal, Imre József dr., Vékony József. Az ebédről való távolmaradását kimentette Endrei Gyula dr. országgyűlési képviselő. — Megsemmisített rendőr főbiztosi vá­lasztás. A vármegye törvényhatósági bizott­sága a békéscsabai rendőr biztosi választást megsemmisítette, mivel a belügyminiszter által már elvileg jóváhagyott, bár a köz­ség szabályrendeletébe még fel nem vett intézkedés ellenére nem a járási főszolga­bíró, hanem a képviselőtestület választmá­nya gyakorolta a kijelölést. A közigazga­tási biróság a megsemmisítés ellen beadott panaszt, a vármegye által felhozott indo­kokat elfogadva, elutasította. Ennélfogva a választást megsemmisítő törvényhatósági véghatározat jogerőre emelkedett s uj vá­lasztás utján fog az állás betölteni. Hra­b o v s z k y Pál eddigi főbiztos szorgal­mas munkássággal közmegelégedésre mű­ködik s több mint bizonyos, hogy az uj választásból is győztesen fog kikerülni. — Eljegyzés. Veress József ág. ev. esperes, orosházi országgyűlési képviselő leányát Ilonkát eljegyezte H a j c s Bálint orosházi harmadik lelkész. — Kinevezés. Szilágyvármegye főis­pánja, Wesselón yi Miklós báró, Zsilinszky Lajos drt, volt boszniai főszolgabírót, a jeles műkedvelő zeneköl­tőt Ssilágy-Somlyó város rendőrfőkapitá­nyává nevezte ki. — Öreg honvéd Kossuth csabai szobrára. Kristóffy Károly, békéscsabai községi esküdt, nyugalmazott 48 as honvéd őr­vezető egy évi honvéd nyugdiját, 72 koro­nát a Csabán létesítendő Kossuth-szoborra adományozta. A követésre méltó szép tett dicséretre nem szorul. — Vádinditmány Várkonyi ellen. A szo­cialista apostol, ki a gyomai kerületben képviselőjelöltül is fellépett, kortes kör­útjai alkalmával nem éppen hízelgő módon emlékezett meg a hatóságokról, s hogy híveit maga mellett fanatizálja, az egyes társadalmi osztályok ellen is izgatott. Buj­togató beszédeinek meg lett a hatása, mert a függetlenségi pártnak csak heves küz­delem után sikerült őt a választás alkal­mával legyőzni. Akkori nyilatkozatai azon­ban kellemetlenségeknek váltak kutforrá­sává, s e miatt a kir. ügyózség üldözőbe vette. Hosszú ideig folyt a vizsgálat, mig Várkonyi ellen bizonyítékok beszerezhetők voltak, s csak most jutott abba a helyzetbe a közvádló, hogy indokolt vádinditványát megtehesse. Osztály elleni izgatás ós ha­tósági közegek rágalmazása miatt emelt vádat. A törvényszék büntető tanácsa a napokban fog ebben az ügyben dönteni, s ekkor fog eldőlni, hogy vádalá helyezik-e Várkonyit, vagy beszüntetik ellene az 'el­járást. — Szanatórium hangverseny Csabán. Lassan, lassan kezd kibontakozni az a nagyszabású programm, melylyel a buzgó rendezőség a szanatórium-egylet javára ki­ván jövedelmét biztosítani. A gazdag ós változatos műsorból magasan kiemelkedik a megszokott sablonok keretéből: egy pár részlet, mely maga elegendő arra, hogy biztosítsa a teljes sikert. Igy meglepetés számba megy az a két élőkép, melynek kivitele már is biztosítottnak tekinthető; az első előkép volna Arany János örökszép balladájának Zichy Mihály által megörökí­tett nagyhatású jelenete: a tetemre­hívás; a másik „Himfi dalai"-nak gyö­nyörű illusztrációja nyomán • apalotás tánc. A rendezőségnek nem kis gondot okozott az a feladat, hogy ez előképek ki­vitelét biztosítsa ; de hölgyeinknek a jóté­kony cél iránti nemes lelkesedése kellő eredményre vezetett. Igen kedves jelenség lesz a világot jelentő deszkákon egy ifjú bájos leánykának: K e r ó n y i Erzsikének megjelenése, aki Makai Emilnek „Szere­nád" cimü monológját fogja előadni. Tar­j á n Ernő kir. kultúrmérnök, mint virtuóz zongorajátékos, emeli a műsor sikerét, s re­ménye van a rendezőségnek, hogy közre­működőül P u r c s i Jánost, az aradi jeles zenetanárt is megnyerheti. A régi híres csabai műkedvelő gárdának két jeles tagja, hosszú szünet után ismét megjelenik a kö­zönség előtt: Halász Bólánó "egy egy­felvonásos vígjátékban vállalt szerepet, Maros Györgynó pedig K a r a s z y Ödön remek költeményének „A szenvedők menedókó"-nek előadásával fogja szaporí­tani eddigi babérjait. A rendezőségnek férfi tagjai hétfő délután 5 órakor a kaszinó tár­salgó termében, hölgy tagjai pedig szer­dán délután a városházán tartanak gyűlést ; csütörtökön délután az élőkép közremű­ködői fogják értekezletüket a városháza közgyűlési termében megtartani. A próbák

Next

/
Oldalképek
Tartalom