Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-23 / 94. szám

hírhedt éjféli obstrukciók idejében egy éjjel a Házban felzengett a Kossuth-dal a nemzeti- és függetlenségi pártiak ajkáról. A Kossuth-párt akkor azokkal énekelte a „mindnyájunknak el kell menni"-t, akik tényleg el is mentek — a kormánypártba. Nem kevósbbófeltűnő volt Eötv ős Károly beszéde,*aki még nem is volt az uj házban. Gyönyörű beszédet mondott N e s s i érdekében ós szavai után kezdték el a Himnuszt. a. Nessi-ügy tehát nem fejeződött be. Még mindig vannak, akik beszélni akarnak s beszólni fognak s szinte mondhatni lehet, hogy olyan hosszú tárgyalása lesz az ügynek, mintha valamely igen fontos államjogi kérdésről volna szó. Sokat beszéltek még a héten Széli Kálmán három órás beszédéről is. Mindenki tudja, hogy a miniszterelnök nem éppen szűkszavú, — de ennyit még sem vártak tőle. A függetlenségi képviselők élcelődtek is vele. — Kegyelmes uram, hiszen te kezded az obstrukciót, nem pedig mi! Ennyit mesélek a tényleges politikáról ; most pedig megemlitek egy felette érdekes hirt a suttogó politikusok birodalmából. Már B á n f f y Dezső báró, kolozsvári riadója után felmerült a hir, hogy a volt miniszterelnök visszatér az aktiv politikához. Amint a suttogok kulisszái közül kiszivárog a hir: B á n f f y legközelebb lemond a főudvarmesteri állásról és mandátumot vállal. Egyik régi ragaszkodó hive lemond és helyet csinál neki. Bánffy nem megy be a kormánypártba, hanem uj ellenzéki pártot alapit, melynek neve szabadelvű reformpárt lesz. Az uj párt programmjában benne lesz a nemzetiségek visszaszorítása, az állam kiépítése nemzeti alapon ós a gazdasági önállóság, főleg az önálló vámterület. A párt céljainak előmozdítására napilapot is fog indítani. Az uj párt magvát a régi szabadelvüpárt emberei alkotnák, akik természetesen kivállnak Széli pártjából. Az uj párt első sorban a fővárosi, azután a vidéki városi kerületekre pályázik, mert azt hiszi, hogy programmja ezek ügyének felel meg első sorban. Bánífy Dezső megjelenése az aktiv politika küzdőtéren minden esetre szenzáció volna és hasonlítana más parlamentáris országokban élő szokáshoz, hol a megbukott politikus az ellenzéken küzd a maga igazaiért s a politikai hatalom újra elnyeróseórt. A hazai dolgok után pedig nézzünk szét egy kicsit külföldön. Olaszországban van egy kis öröm, ami azonban még nagyobb lett volna, ha Helena olasz királyné nem leánygyermeknek ad életet. „Nem fiu, hanem leány." Ez a négy szó már sok polgári család békéjét rontotta meg, királyi házakra pedig valóságos csapás, mert megbolygatja a trónöröklés rendjót. Egy egyszerű asszony a minap az olasz királyi párnak odakiáltotta, mikor kocsiztak : — Fiút, felség ! Ez a második gyermek, a második leány a házasságból. Az első Jolanda hercegnő, akinek születése épp oly csendes, hallgatag örömet keltett, mint az újszülött hercegnő. Egyszerűsítő rendeletek. Megjelentek végre az üj Rend szabályai a közigazgatási ügyek kezelésében. HOÍSZU évszázadok helyi zür-zavarát immár nagy egység váltja fel, amely szilárd s tiszta. Az Uj Rend, — közigazgatási ügyek kezelésének nagy, egységes uj rendje — hatalmas mérföldmutató lesz mindig a magyar közigazgatás haladásában. Akinek valaha osztályrész jutott, hogy követ kövön törve csak egy lépésre vigye előbbre intézményeinket a modern nyugat felé, az tudja, mennyi verejték áztatja azt az utat, amelyet meg kell tennie s amelyen nagy, tilalmas szóval, ott ál!: az Előítélet! Az egyszerűsítés szerény lobogója alatt indult a közigazgatási ügyek kezelésének reformja. Csakhogy amint a nagy munka alatt ott forrt, formálódott az anyag, hovatovább tisztán állt a reformerek előtt, hogy itt az egyszerűsítésnél sokkal nagyobb, sokkal mólyremenőbb feladat elé jutottak ós ez : a rendnek megteremtése. Es igy lett az egyszerűsítés valóságos, merész, öntudatos reform, —- a közigazgatási ügyek kezelésének reneszánsza. Es ez a reneszánsz halálos csapást mór a bürokrácia szörnyére A közigazgatási ügyek kezelésének uj rendje éppen nem elodázása a nagy reformoknak. Nem szemfényvesztés, hogy ne lássuk tőle az államosítás nagy feladatát Az egyszei'üsitésnek s a rendezésnek most életbe lépő reformja kipallórozta azt az országutat, amely az államosítás nagy reformjához vezet. Sőt aki a gyakorlati megfigyelés messzelátójával nézi az egyszerűsítésnek s a rend nek reformját, az előtt tisztán áll az, hogy : ennek a reformnak meg kellett előznie- a nagy reformot, mert az egyszerűsítésnek, a rendnek reformja — hogy ugy mondjuk — a nagy reform tökéletes, teknikai alapozása Soha olyan gonddal, soha olyan aggódó lelkiismeretességgel, részletezéssel, soha olyan gyakorlati érzékkel s elméleti tu dással, a magyar viszonyok alapos ismeretével ós európai látóképességgel nem készült munka, mint a közigazgatási ügyek kezelésének uj rendje. A részletekhez férhet szó, ebben, meg abban a kórdósben lehet vitázni. De egészében csak a rosszul emésztő bürokrata epóskedóse, a nagyképű póz, meg az támadhatja, aki az úgynevezett autonómia vesszőparipáján lovagolva, nem ismeri — vagy nem akarja ismerni — a közszabadság erős biztositékát adó valódi autonómiának lényegót Hogy ezek a szabályzatok irodalmi színvonalon álló írásmódjukkal hivatva vannak arra is, hogy a közigazgatási hivatalnokok körében írásmódot tanítsanak, — nem különös dicséret. De nagy a jelentősége ennek ma, amikoron édes, honi nyelvünket a hivatalos Írásmódban az „andók", „endök", tattatik"-ok, „tettetik"-ek rútítják lépten-nyomon. Az uj rendnek szabályaiból modern i levegő árad felónk. A közvetlenség, a leI hető határokig ; a felesleges irka-firkának szinte ideges üldözése ; a törekvés az élet közigazgatására a papír-közigazgatás helyett. Az uj szabályzatok még a sajtót is beviszik a vármegyei hivatalos lappal a közigazgatásba, a maga nagy nyilvánosságával, amely már Békésvármegyében öt óv óta ól. Az egyszerűsítésnek s ezzel kapcsolatban az egységesítésnek, szóval az uj rendnek gyakorlati keresztülvitele bizonyára nem egy helyen s nem egy irányban áldozatokat követel, mint áldozatokat követel — néha szent romok pusztulását is — egy-egy uj vasút kiépítése, de amelynek mentén azután gazdasági s kulturális jólét fakad. A villamos Yilágitás kérdéséhez. Mult számunkban megírtak, hogy a csabai képviselőtestület tárgyalás alá vette a villamos világítás kérdését. Tartalmas vita után bizottságot küldtek ki, melynek beszámolója után fel fogják hivni a Ganzgyárat, a Schuckert-cóget és a magyar villamossági részvénytársaságot, hogy terjesszenek elő ajánlatot a villamos művek létesítésére vonatkozólag. Még a tervek, a költségvetés beérkezte s annak részletes ismertetése előtt szükségesnek tartjuk a világítási intézmény megalkotását illetőleg a következőket — megvilágítani. Az elektromos világitásnak bevezetésére két mód áll a városok rendelkezésére, úgymint a vállalatba-adás (koncesszió) s a házi kezelés, vagyis midőn a város a maga pénzével építteti meg s tartja üzemben a villamos telepet. A koncesszió esetén kizárólagos jogot ad a város egy vállalkozónak arra, hogy 40—50 vagy 60 éven át villamos áramot szolgáltasson a városnak közvilágítási célra, a magán feleknek pedig lakásaik, vagy üzlethelyiségeik világítására. Ez a vállalkozó természetesen arra törekszik, hogy 50 vagy 60 esztendőn át minél nagyobb hasznot vegyen a városon ós közönségen, mely két tényező szerződésileg ki van neki Kissé összeharapta az ajkát s ő is utánozni akarta az ura nyugodtságát: — Igen és azután pakoltasson. . . . Estefelé már Bácsteleken voltak, magukkal vittek egynehány vendéget is. Gitucinak — kit valami ujjal kecsegtetett a falusi élet — egyszerre nagyon jó kedve lett a felsallangozott lovak láttára. Különösen a kis gigg tetszett neki két gyönyörű fekete lóval, melyet az öreg ispán hajtott. Gituci egyet gondolt s fölpattant a bakra, maga mellé ültette az ispánt s kacagva pattogtatta az ostort! — Tessék felszállani — kiáltotta a még lent álló vendég uraknak. Azok örömmel kapaszkodtak fel a szép asszony kocsijára. GHtuci egész uton osak az ispánnal fecsegett. A faluba érve, megkérdezte: — Aztán mondja csak, vannak urak is a faluban ? — Hogyne nagyságos asszony, a jegyző, a doktor, a gyógyszerész, meg aztán a tiszteletes ur . . . Gitucinak valami édes fájó emlék juthatott eszébe, mert elmosolyodott. — Ki a tiszteletes ur ? — Rókás Endre. A nagyságos asszonynak kissé megremegett az ajka széle, de aztán összeszorította a fogait s nem s^ólt többé egy szót sem hazáig. Amilyen jó kedvvel ült fel a kocsira, olyan rossz hangulatban szállt le. Átszaladt az elzárt szagú szobákon be a legutolsóba, behozta a pakkjait s lázasan kezdte keresni azt a kis kazettát, melyben leánykori emlékeit tartogatta. Remegő kezekkel nyitotta fel s legelébb is egy thea rózsa ötlött szemébe. Ugy érezte, hogy minden vére a fejébe tódul, apró kezeit-rászorította forró homlokára s tiz óv után most először hagyta el ajkát az a név, melyet akkor ébren ós álmában egyre ismételt: — Bandi! szolgáltatva. Hogy ezek a koncessziós világítási vállalatok mily gyűlöletessé válnak idővel a közönség körében, erre legjobb például szolgálhatnak azok a városok, a hol vagy husz év előtt gáztársulatoknak adtak ilyen hosszú időre terjedő kizárólagosságot s amelyek valósággal zsarolják a közönséget, de melyektől a koncesszió lejártáig képtelenek szabadulni. A koncesszionált gáztársulatoknak s az ily módon létesített villamos vállalatoknak példája is elég világosan mutatja, hogy mikép ne csináljunk elektromos telepet Az utóbbi években azt látjuk, hogy kisebb-nagyobb városok házi kezelésben létesítenek villamos telepeket ; ilyenek : Temesvár, Nagyvárad, Kecskemét, Nagybecskerek, Pozsony, Poprád s igy határozott legutóbb Zombor, Mohács, Pápa, Zala-Egerszeg stb. városa is. Vájjon mi indíthatta ezeket a városokat ilyen vállalkozásra? Nem más, minta város s a közönség jól felfogott érdeke, mivel az a tiszta haszon, mit vidéki városainkban (Pécs, Kaposvár, Fiucue, Eger, Miskolcz, Nyíregyháza, Makó, Hódmezővásárhely, Szolnok stb.) a villamos részvénytársaságok évente zsebrevágnak, házikezelésnél közcélokra, vagy psdig a pótadó csökkentésére fordítható. De nem csupán a biztos vállalati haszon reménye, hanem más szempontok is a házi kezelés javára billentik a mórleget. A jó és olcsó világítás a közönségnek elsőrendű szükséglete lóvén, a városoknak kötelessége a legmesszebb menő határig megvédeni a lakosságnak ebbeli érdekét s ez csak ugy lehetséges, ha a város saját maga, vagyis házi kezelésben létesíti a villamos világítást. Ebben az esetben a közönség közvetlen befolyást gyakorol egyrészt az elektromos világítás árának megszabására, másrészt a telep kezelésére s annak a viszonyokhoz mérten való észszerű fejlesztésére. Cakis igy lehet elérni azt is, hogy a közönség, az elektrotechnika terén úgyszólván nap-nap mellett elért fontos újításokat azonnal élvezhesse s a maga javára fordíthassa. Ily módon az elektromosság valóságos kulturtényezővé válhat, mely ugy társadalmi életére, mint pedig iparára s kereskedelmére is igen érezhető befolyást fog gyakorolni. Igen fontos kórdós már mostan az, vájjon az elektromos világitásnak házi kezelésben való létesítése nem róna-e olyan terheket a városra, amelyek lehetetlenné tennék a tervnek ilyetén való megoldását ? E kérdésre jövő számunkban fogunk részletes ós számadatokon alapuló válaszCsak súgta, de ebben a hangnólküli szóban annyi szenvedés, bűnbánat, szerelem ós szenvedély volt, mint a leghevesebb kiáltásban. — Bandi — súgta lázasan — én édes kicsi fiam ! Aztán korholni kezdte magát: — Mórt is hagytalak el, mórt is nem követtelek abba a silány kis paplakba ? Hogy is tudtalak elfeledni, ón édes szép kis fiam, Oh én szerencsétlen, óh én szegény bűnös. . . . Már egészen besötétedett s egy inas felgyújtotta a lámpát. G-ituci nagyot sóhajtott s elővette a Rokas Endre 10 óv előtti arcképét — Bandit. — Milyen busán néz a nagy fekete szemeivel reá, hisz már akkor majdnem jegyese volt Schlosser urnák . . , Visszaemlékezett azokra az édes latin órákra, melyek csókkal kezdődtek, csókkal végződtek . . . S melyek nem jönnek vissza soha, soha . . . A másik szobában léptek halatszottak s Gituci gyorsan elrejtette a képet. Valaki az ajtót is benyitotta, de aztán ismét betette. Gituci föl sem tekintett, ott ült tovább is a szóthányt csomagok közt a földön. Kezébe vette újra az elszáradt thea rózsát s merőn bámult reá. Tiz évvel ezelőtt — talán épen ilyenkor — dobta be ablakán azt Bandi, „az édes, hullámos hajú, csillogó szemű kis theológus." Es ő, Gituci milyen boldog voit, mikor a kis varróasztalkán megpillantotta a frissen szakított virágot. Tudta, hogy ezt csak Bandi tehette. — Bandi, édes Bandi — sóhajtja rezignáltán. S ugyanekkor a Schlosser ur hideg udvarias hangja csendül fülébe : — Alig találom meg Margit, jöjjön kedvesem vacsorázni. A nagyságos asszony egy forró édes csókot lehal az elszáradt rózsára s alig hallhatóan rebegi : — Megyek ! — Értem, kérem aláson . . . — Aztán mennyiért vállalná föl ? — 50 forintért kérem aláson . . . — Ejha ! Van magának egy-két kollégája Pesten is ugy-e ? — Van, kérem aláson! — Ismerte Steindl Imrét ? — Alighanem kérem aláson, de nem emlékszem már rá tisztán . . . — De az uj országházat, meg a budai Mátyás templomot látta ugy-e ? — Kalendáriumba láttam kérem aláson. — No hát ez a maga kollegája a Mátyás templomot tapasztotta és aránylag olcsóbban tapasztott, mint maga. — Hát mit ád a tekintetes ur? — Magának barátom semmit. Isten áldja, meg Es Knapp úr ment, mendegélt tovább, tán senki se tudja, hogy merre, mert viselt dolgairól azóta se jött semmi hír. Egy kis regény. Irta : Kulcsár Endre. Közel tiz éve már, hogy Gituci a Schlosser ur felesége. Valami öt évig folyton utaztak, bejárták csaknem az egész világot, aztán bele vetették magukat a fővárosi életbe. Egymást űzte nálok zsúr, estély, meg aztán kocsikázás, lóversenyek, színházak. Ilyen változatos élet mellett észre sem vette Gituci az idő múlását s az urát ép oly kevéssé ismerte meg, mint esküvője előtt. De nem is volt kíváncsi reá, ugy az utazás, mint az ezt követő zajos élet is az ő szeszélye volt ós Schlosser ur, — az udvaris férj — megtett felesége kedvéért. — Majd megunja elvégre — igy gondolkozott magában. Es ebben nem is csalatkozott Egy szép nyárelői nap reggelén Gituci óriási fejfájással ébredt fal, nagy haját lebontva hagyta, belebujt bő piros pongyolájába s fáradt, unott hangon kérdezte az urától: — Jenő ! Mi is a mai nap programmja ? Schlosser ur kihúzott a zsebéből egy notest, —- nagyon pontos ember lóvén mindent föl jegyzett: — Ma csöndes napunk van. Délelőtt meglátogatjuk Drávayókat, délután átmegyünk a Margitszigetre, uzsonna után haza jövünk átöltözködni, aztán elmegyünk az operába, utána megvacsorázunk valahol s remélem 11 órára már itthon leszünk. Gitucinak — mig ezt hallgatta — egy ujabb szeszélye támadt: — Hol is van a maga birtoka Jenő ? — Bácsteleken. — Rendben van ott a lakás ? — Még esküvőnk előtt rendbe hoztam, az ablakokra piros függönyöket rakattam, azóta ugy van minden. — Töltsük ott a nyarat. — Ahogy maga akarja. — Menjünk le még ma. — E szerint elüzenjek Drávayékhoz, hogy ne várjanak ? Mindezt oly nyugodt, hideg, közönyös hangon mondta s Gitucinak most olyan furcsa gondolatai jöttek. — Voltakópen mije neki ez az ember ? Ura? Nem, mert nem parancsol. Rabszolgája ? Nem, mert övé a legnagyobb hatalom — a pénz — s őt csak tetszése szernt rószesiti abból Avagy férje ? Ej, ez sem — gondolta Gituci most már mérgesen — hisz' nem is szeret. És erre a gondolatra valami fájó visszaemlékezés támadt szivében ; visszagondolt most először tiz óv előttre, a mikor még ő is szeretett s őt is szerette valaki .. . Hogy is volt csak? milyen volta szeme, a huja? Önkénytelenül felkelt s az ajtó felé indult. Schlosser ur utána szólt: — Hát üzenjek ? Gituci pillanatra vissza nézett s még egyszer látta azt a hideg, nyugodt közönyt férje arcán.