Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-09 / 90. szám

nyelvét. Ne irja törvényellenesen oláhul a helységnevet s ne használjon hasonló pecsétet. Azután rendelje el az egyházmegyei hatóság, hogy az anyakönyvi kivonatokat a lelkészek magyar hatóságok számára, magyarul állítsák ki. A viktóriabankos M a n gr a egyházházmegy éje felelt az átiratra, amiben csak félig vagyon köszönet. A válasz szerint készséggel tesz eleget az egyházmegye annak, hogy a helységnevek a kivonatokon ós minden egyházi iraton a törzskönyvileg megállapitott módon Írassanak ; szigorúan utasította isPopovics Viktor békéscsabai gör. kel. lelkészt, hogy az egyházközség pecsétjét a törvénynek megfelelően csináltassa meg s minden kiadványán a törzskönyvi nevet használja. Eddig elismeréssel lehet nyilatkozni az egyházmegye feleletéről. De ezután jön a „szebbik" rész, amely ellen nem lehet tenni, amit el kell fogadni s az ország ura: a magyar meghajtani kénytelen a fejét a nemzetiségek előtt. El kell fogadni és az oláh papok ezután is bekenhetik sárral a magyar imperializmust, soron kivül helyezhetik a magyar nyelvet és gúnyosan mosolyoghatják az olyan írásokat, amilyenek e sorok is. Kijelenti ugyanis az aradi gör. kel. egyházmegye, hogy az anyakönyvi kivonatoknak magyar nyelven való kiállítása ügyében nem intézkedik. Nem fogja kötelezni papjait arra, hogy kivonataikban a magyar nyelvet használják, azok tehát azután is figyelmen kivül hagyhatják azt a tényt, hogy a magyar hazában — véletlenül — magyarok a hatóságok is. Es gondolhatják továbbra is, hogy annak, aki magyar közhivatalnok, kutya-kötelessége az oláh nyelv tudása. Hogy pedig ezt megengedi az egyházmegye, az — mire hivatkozik is — a nemzetiségi törvényen alapul. Ezzel tehát a szabályok szerint el van intézve az ügy. Nem a hazafias csabai elöljáróságnak, hanem az izgága oláh papnak van igazsága — a nemzetiségi törvény szerint. Az ilyen törvény eldobni való ; nem erősiti a magyar nemzeti állameszmót, nem mutatja a magyar fennhatóságot, hanem még fölényt biztosit a nemzetiségeknek a magyar felett. Szomorú dolog ez, de már meg is mozdült ellene a magyar nemzet. Pozsony városából indult ki a mozgalom, innen küldték szót pártolás végett a nemzetiségi törvény módosítása végett a képviselőházhoz intézendő feliratot. Bókésvármegye legutóbbi törvényhatósági közgyűlésén tárgyalt efelett és tüzes lelkesedéssel fogadták el a pozsonyi átiratot. A nemzetiségi törvény kopottsága és ócskc.sága nem illik a mai viszonyok közé s ezt minden elméleti fejtegetésnél és beszédnél jobban igazolja maga a gyakorlati élet, az élő példa, amilyen e csabai is. Hazafiatlanságot jelent a közöny — mondta A p p o n y i gyönyörű országos riadójában, melynek igazság minden betűje. Ne békítsük azokat, akik nem akarnak bókülni: nem kell ide a pacifikáló politika, — nincsen haszna, de kára van. A vármegyék közönsége: a magyar nemzet joggal várhatja, hogy az ország törvényhozó testülete a lomok közé hajítja a nemzetiségi törvényt s alkot ujat, amely szerint mindenütt úr lesz a magyarság. \ ' Az ország biztonságaBudapest, november 7. A képviselőház elé ötrendbeli törvényjavaslat került az ország személyi, gazdasági és vagyoni biztonságának előmozdítása, valamint az állam el leni üzelmek meggátlása végett AZ egyik — legterjedelmesebb — javaslat a kivándorlást, a másik a külföldiek letelepülési viszonyait, a harmadik az utlevólügyet szabályozza, a negyedik a határrendőrség felállításától, az ötödik javaslat pedig három uj csendőr kerületi parancsnokság felállítása iránt intézkedik. Régi és súlyos bajok nyernek orvoslást ezekkel a javaslatokkal. Magyarország népességét, gazdasági ós társadalmi viszonyait egyaránt veszélyezteti az ijesztő mértékben terjedő kivándorlás, valamint a rendes foglalkozás ós minden vagyon nélküli gyanús elemek tömeges beözönlése. Ezek az állandó és tisztességes foglalkozás nélküli idegenek, eddigi hazájukból kiszorittaWán, majdnem akadálytalanul benyomulhatnak Magyarországba ós itt valóságos nyűgére vannak az ország régi, állandó lakosságának. Annyira megnehezítik a megélhetési viszonyokat a baözönlő idegen elemek, hogy az ország régi, állandó lakói sok helyütt immár kivándorolni kényszerülnek. Ekként egyrészről a termelő munkaerő az országban kevesbedik, másrészt a megbízhatatlan, kétes elemek szaporodnak. Az államhatalomnak kettős eszköz áll rendelkezésére, hogy magát a veszélyes külföldi elemek beözönlése ellen sikeresen megvédelmezze. Egyik a határ elzárása, mint ez Oroszországban ós legújabban Észak-Amerikában tapasztalható, midőn a belépő idegeneket szigorgu vizsgálatnak vetik alá ós aki ezt sikerrel ki nem állja, azt a határról nyomban visszautasítják ; a másik módszer pedig az idegen elemek szigorú felügyelete és ellenőrzése az ország belsejében. Ez utóbbi intézkedés a folytonos igazolásra szólitás következtében könynyen zaklató lehet ; mig a határ szoros elzárása, az ország teljes izolálását, elszigetelését jelenti. Mindkét módszer egyoldalú, merev alkalmazása csak súlyosbítaná nálunk a helyzetet. Éppen azért a bemutatott törvényjavaslatok körültekintéssel készültek. Nem lőnek tul e célon. Zaklatássá fajulható rendőri intézkedések már eleve ki vannak zárva a külföldiekkel szemben ezekből a javaslatokból. A humanizmus, a világforgalom ós az állam biztonságának szempontjait egyaránt mérlegelték ós kiegyeztettók a javaslatok előkészítői. Nem láncoljuk ide, a hazai röghöz a magyar honosokat. Akinek legyőzhetetlen oka van a kivándorlásra, vagy akit sem szeretet, sem más érdek nem képes id^csatolni a hazához oly erővel, hogy esetleg a külföldi csábításoknak ellent Gudjon állani, ám menjen. Da előbb minden magyar honos teljesítse azokat a feltóteleket, melyeket az állam iránti tartozásai megkövetel, nek. Mert a költözködósi szabadság nem lehet ürügy a katonai szolgálat elől való szökésre. Valamint azokat sem hagyhatjuk szabadon futni, akiket valamely bűntettért, vagy vétségért üldöznek a bíróságok. Az uj törvény igen bölcsen korlátozza a kiskorúak kivándorlását, mert ez csak szülői, esetleg gyámhatósági engedólylyel történhetik, Előbb bizonyosságot kell szerezni az államhatalomnak arról, hogy a kiskorúnak csakugyan érdekében áll, javára szolgál-e a kivándorlás Valamint azok a szülők sem vándorolhatnak ki az országból, akik itthagyott keresetkóptelen családjuk tagjairól előbb nem gondoskodtak. Az uj törvény különösen szigorú intézkedéseket tartalmaz a kivándorlásra való csábítás ellen. Mert a rendőrhatóságok megállíthatják utjokban azokat a tömeges ki vándorlókat, kiket valami vagyoni, vagy más csábító ígérettel, avagy ingyen akarnak szállítani uj hazájukba. Sőt a kivándorlónak azt is ki kell mutatnia, hogy van-e elég utipónze. Az uj törvény tüzetesen szabályozza a kivándorlási ós szállítási ügynökségek jogviszonyait. Ezeknek az ügynökségeknek működését jelentékeny óvadékpónz előleges letételéhez és a rendőri közegek részéről az üzlet menetének szigorú ellenőrzéséhez kötik. Hasonlóképpen a külföldi szabadon bejöhet hazánkba és itt le is települhet. Az állam azonban mindenekelőtt meg akar győződni az idegen személyazonosságáról ós ezért szállásadója 24 óra alatt tartozik bejelenteni a külföldit. A külföldi azt is tartozik megmondani, hogy mi járatban van itt ós 15 nap múlva bejelentheti, hogy végleg itt akar letelepedni. Ha nem mond igazat származására és szándóka felől ós ezt rábizonyítják, ezzel már meg van fosztva attól a jogától, hogy itt letelepedjék. Az idegenekkel szemben különben az uj törvény humánus ós előzékeny : még halasztásokat is adhatnak nekik, ha okmányaik, vagy más bizonyítékaik beszerzéséhez ez szükséges. Az államhatalom tehát sem több sem kevesebb felügyeleti ós ellenőrzési jogot nem akar gyakorolni a külföldivel szemben, mint hogy annak személyazonossága és itt tartózkodásának céljai ós szándékai felől biztos tudomást szerezzen. A költözködósi szabadság biztosítása és ellenőrzésének intézményei lesznek: a határrendőrség felállítása ós az útlevél-ügy uj rendszere, először nyer tüzetes szabályozást ezen törvény utján. Az útlevél ezután sokkal nagyobb é[lenőrzés ós szigorúbb közbiztonsági feltételek mellett kapható, mint eddig. De a feleknek semmi, vagy igen csekély fáradságában kerül ós akinek rendben van a dolga, az hamarosan kaphat útlevelet. Nem lesz kénytelen a közigazgatási hatóságok fokozatain végig hajszolni kérvényét, mig hetek, hónapok múlva útra kelhet. Rendet ós biztonságot akarnak e javaslatok az ország határán ós az idegenforgalom ellenőrzése tekintetében. Az állam védő ós üldöző hatalmának szüksége vau ezekre a rég nélkülözött védelmi eszközökre. Mert az állam legelső feladata a békés társadalmi munka és közjólót alapját kópezö közbiztonság és közbátorság fentartása ós biztosítása. Csabai kötőtt-szövött-áru gyár. Törvényhatósági bizottsági határosat. Részletesen ismertettük annak idején a csabai képviselőtestület határozatát, melylyel Schwartz A. Adolf csabai kötöttszövött-áru gyári vállalatát egymásután kővetkező hat éven át óvi 120) korona javadalommal kívánta segíteni. Az óvi javadalom évnegyedes utólagos részletekben fizettetnék, amelyért tartozik a gyáros a gyár üzemének megnyitásakor 30 — 40 állandó munkást, az első óv végével, s azontúl állandóan 70 munkást folytonosan foglalkoztatni. A képviselőtestület kikötötte magának azt a jogot, hogy kiküldötteivel a feltótelek betartását bármikor, minden bejelentés mellőzésével ellenőrizhesse, s amennyiben arról győződne meg, hogy a gyáros a feltóteleket nem tartja meg, a felajánlott segélyt, minden felmondás ós kártérítési tkötelezettsóg nélkül bármikor megvonhatja. Örömmel üdvözöltük magunk részéről a község e határozatát, mert ezzel a közsóg egy uj munkaalkalom biztosításáról gondoskodott, s bár tudjuk azt, hogy az a fáradhatlan tevékenység, melylyel vármegyénkben a gyáripar megteremtésén fáradoztak, eredményesebben nyilatkozott volna meg egy nagyobb szabású gyár, pld. cukorgyár, szövetgyár, kendergyár stb. lótésitósóben, mindamellett dicsérnünk kell Schwartz A. vállalkozását, s a község képviselőtestületének áldozatkészségét, mert munkásainknak, különösen munkás leányainknak uj kereseti forrást biztosi tottak. A község határozatát azonban megfelebbeztók ; az ügy tehát a törvényhatósági bizottság elé került. A törvényhatósági bizottság októberi közgyűlésében foglalkozott e kérdéssel s amiben nem kétkedtünk, a község áldozatkészségét c-sak helyeselni fogja, mert a községnek mint erkölcsi testületnek, kötelessége lehetőleg minden alkalmat felhasználni arra, hogy a köz sógben oly vállalat felállítását előmozdítson, amely a községi lakosok részére keresletet ós munkát biztosit. Ezt a törvényhatósági bizottsági határozat ki is fejezi; mégis, amikor Osaba község képviselőtestülete e kötelezettségéPénzes Imre látta azt: hát nem szívfacsaró romantika ez ? És merném is állítani, hogy ha nincs ez a temetés : nem hal meg Lévai Zsuzsa ós nem lesz gyilkos a tizenkilenc éves fiu. Mégis az áldozat a legérdekesebb alak ebben a falusi drámában, aki négy napos asszony korában a mézes hetek ágyából került siri fekhelyére ós aki boldog asszony volna most egy félév múlva is, ha a férgek nem lakmároznának azóta rajta. Igy halad az idő s „az élet mellett ott van a halál" mondja Madách. Egyik megyei laptársunknak pedig az a mottója egyre : „Csaba mellett ott van a motoros" és mindig hol Csabát, hol a motorost— akarnák ütni, de ütni nem tudják. Csapkodnak azonban jobbra-balra ; ós „ledózsásoláh-adomáznak", „lemintavármegyóznek" és „lezöldeznek" mindenkit életlen szilánkokkal, aki nem tartozik közéjük ós nem veszi fel a motorellenes gúnyát. Gyö-! nyörü szépen látszik meg ebben az ellen kezö elvek tisztelete, ami pedig szintén nem utolsó dolog. A szilánkos eljárás nem igen előkelő, mert kissé árnyékos dolog azt is gúnyolni kopott adomákkal, aki segíteni akar rajtunk. A deputáció tehát megy. Ha nem is külön vonaton százra menő fővel ós saját költségen, hanem kevesebb emberrel és a város lesz a gavallér, aki fizet . , . Ah, a közügyek érdekében Pestre is felmegy az ember . . . No de csönd legyen. Az a laptársunk pedig ne gondolja, hogy felülírótt a „lap élénkítésére" akar „vitát provokálni." Dehogy. Sőt kijelentem, hogyha soraimat a kedves kollegialitás figyelemre móltatja: ne szilánk, de mestergerenda legyek, ha válaszolok . . . A technikus. Irta : Katona Sándor. (Egyszerűen bútorozott irodahelyiség. A bejárattal szemben egy hatalmas fali óra tájékoztatja a személyzetet az idő járásáról. Egymással szemben két asztal. Az egyiknél a Jogász, a másiknál a Gépírónő dolgozik. A J o g á s z 28-30 év körüli vörös ember, apró szemekkel, csúnya arccal. Főjellemvonása a határtalan szorgalma, amely a Gépirónőt bosszantja. A Gépírónő érdekes babaarcú leány. Nagy fekete szemekkel. Dolgozni nem szeret, s ebből kifolyólag bizonyos arcváltozásokon megy át. Sok munka idején ugyanis ajkai hófehérek, mig kevés munkánál bíborvörös szint mutatnak. Jelenleg bíborvörös ) Gépírónő: Hallja maga 1 Magát ez az őrült szorgalom előbb-utóbb megbolondítja. Mit erőlködik ? Azt hiszi, hogy felemeli a főnökünk a fizetését? Ö csalódik 1 Ami főnökünk nem olyan könnyelmű . . . Jogász (fel se tekintve, szinte könyörögve) : De nagysád, ha szabadna kórnem . . . Gépírónő: Hogy ne zavaijam ? Nevetséges, Istenemre nevetséges 1 Hát jelentsen fel a főnökünknek, hogy nem hagyom magát dolgozni ! A főnök ur engem össze fog szidni, magát pedig megdicséri. A fizetését nem fogja ugyan felemelni, de megdicséri. Elvégre ez is valami, ugy nevezik, hogy erkölcsi siker 1 Hahalia 1 Nem rossz (Szünet. A Jogász dolgozik tovább; a Gépírónő felül az asztalra és cigarettát sodor. Rágyújt és tovább beszél.) Gépírónő: Maga persze nem dohányzik ? Mi ? Hát beszéljen 1 Jogász: Nem. Gépírónő (szünet után): Udvarolt már maga ? Jogász: Tessék ? Gépírónő: Ugy értem, hogy forgott már hölgyek körül ? Jogász: Soha! Gépírónő (sóhajt) : Rettenetes ember ! Mi lesz magából az életben ? Azt hiszi, tog maga boldogulni ? Ne higyje ! Maga ezzel a romlatlan lélakkel egyszerűen semmi se lesz. És lássa, ez a hülye szorgalom, a melylyel maga dolgozik, és ez a romlatlan lélek, a mely magát tönkbe fogja tenni, bennem egy borzasztó gondolatot érlelt meg. Vallja meg igaz lelkére, ne restellje a dolgot, hiszen úgyis mindegy, mondja meg őszintén, mindig jogász volt maga, vagy előbb más pályán volt? Jogász : (Nagyot néz). Gépírónő: No no! Csak semmi titkolódzás 1 Mondja na, ugy-e technikus, vagy filozopter volt előbb? /ö^asz^ünbánólag, szemlesütve): Technikus. Gépírónő: Na lássa, ón ritkán csalódom, ugy olvasok a pofáról, mint egy antropológus! Ne restellje, mostmár mindegy! Jogász: Igen nagysád, ón technikus voltam, ós pedig elektrotechnikus! Gépírónő (szakértelemmel): FT a legveszedelmesebb szerzet ! Na csak tovább Valljon be őszintén muident ! Jogász (feláll, megköszörüli torkát és vall): Hogy hol születtem, azt nem lehet biztosan tudni, mert ugy volt, hogy édes apám, meg édes anyám elmentek egy vásárba. És mikor hazafelé jöttek, éjjel eltévedtek egy erdőben, és én ott születtom. Őket is, engem is fagj va találtak az erdőn. Azután svind'iztünk, és rám fogtuk, hogy otthon születtem Neveltetésem minden nagyobb esemény nélkül ment végbe. Történtek ugyan kisebb-nagyobb epizódok, de itt most nem akarok a részletekbe bocsátkozni. Tizenkét óv alatt elvégeztem a nyolc gimnáziumot. Az óritsógin fizika számtanból buktam. Mi természetesebb hát, minthogy technikus lettem ! Ugy tanultam ott, mint egy közönséges marha. Éjt, napot egygyó tettem, rajzoltam, képleteket vezettem. A, fejem már egy valóságos chaosz lett. És ez nem volt elég. E mellett tanítottam boldogot, boldogtalant. És mégis — (könyeit törli). Gépírónő (gonoszul mosolyog) : Elbuktunk barátocskám, elbuktunk ! Jogász: Még ha elbuktunk volna?.. . Q^/Jí/WZí^csodálkozvanóz)

: Nem értem! Jogász : Én se! (a szemét megtörüli, és ugy mondja tovább). Mikor elérkezett a szigorlat napja, félve, remegve gondolkodtam, hogy mit tegyek ! Féltem rettenetesen, S hogy hitvány énemet megkíméljem a remegőstől — visszaléptem a szigorlattól. Hallgattam még két évet, akkor se mertem neki menni ! Hallgattam még két évet, akkor se mertem neki menn . . . Gépírónő (önkói ytelenűl): Hallgatott még két évet . . . Jogász: Dehogy, akkor átiratkoztam jogásznak. Gépírónő: Es itt reméli, hogy lesz bátorsága neki menni a szigorlatnak ? Jogász : Azt hiszem ! Ámbár hát előre mit se lehet tudni, Gépírónő: Mórt nem inkább filozopternek iratkozott ? Ott merészebbek az emberek. Aztán meg az szép pálya ! Jogász (lelkesülve) : Szebb a technika, csak az az átkozott rendszer ne uralkodna ! Gépírónő: Beszéljen ! Jogász: Tudja nagysád, mi technikusok, borzasztóan babonásak vagyunk, ós különösen az álmokra sokat adunk. Bevett szokás a technikán, hogy minden reggel azzal töltünk el egy pár órát, hogy álma-