Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-01 / 88. szám

A kisdedóvók. A békésmegyei óvónők egyesülete. Nemrégen megírtuk, hogy a békésmegyei óvónők tudatára ébredtek az egyesülés és tömörülés erejének. Mozgalmat indítottak óvónői kör alakítása végett, hogy ugy saját, mint hivatásuk érdekében nagyobb munkát fejthessenek ki. Az óvónők mozgalmát nem szabad kicsinyelni, vagy fel nem venni. Más vármegyékben virágzó, életerős óvónői egyesületek vannak, melyeknek egyesületi élete eleven, lüktető s folytonos összeköttetésben áll a Kisdednevelők Országos Egyesületével. Nagy és fontos hivatása van az óvónőknek, melyről egyesülésük alkalmával megemlékezni nem felesleges: Nevelésügyünkre manapság kellő gondot fordítunk s mindenütt emelkednek az iskolák, melyek mind a nemzeti szellem ápolói, melyek mind hazafiakat nevelnek falaik között. Azonban a nemzeti érzést, nemzetiségi vidékeken pedig a magyarságot is már a zsenge gyermek lelkében kell elvetni. A magyarság főerősségét — ha ellentétnek tetszik is — a zsenge, de fogékony gyermekben kell keresnünk. A magyarosodás úttörője és kutforrása: a kisdedóvó. Ahol a 3—4 éves gyermekeknek foglalkoz tatják parányi elméjét, szivét, lelkét. Ápolják kedélyét, fejlesztik értelmességet, fölkeltik érdeklődését és figyelmét olyan tárgyak iránt, miket ösmernie kívánatos, de legfőképpen a tiszta, értelmes magyar beszédre oktatják. Ezért kívánatos ós felette értékes a kisdedóvókra nagy gondot fordítani. Az illetékes tényezősnek kellene e téren hasznos ós a magyarosodást tetemesen fokozó intézkedéseket tenni, újításokat óletbeléptetni. Államilag kell szabályozni, reformálni az óvóiskolákat. Minden községben ily céloknak megfelelő, tejedelmes, kifogástalan óvóiskolákat kellene felállítani ós életükre nemesen gondolkodó ós érző, hazafias lelkületü ós gyermekekkel bánni tudó óvónőket állítani. Mily aggasztó jelenségek például, hogy egyes nemzetisóglakta vidékeken nem igen lehet a gyermekbe oltani a magyar nyelvet; rendkívül nehézségekbe ütközik a magyar szeretetet, a hazafias szellemet bennök ápolni ós fejleszteni. Miért képez beláthatatlan akadályokat a nemzetiségi gyermekeket a magyar nyelvre oktatni'? Azon egyszerű okból, mert mire az elemi iskola első osztályába kerülnek, hol kizárólag magyarul oktat és tanit a tanitó ós a gyermekek nigy része is édes anyanyelvükön beszól, már megszokta, szinte vérré vált benne, szüleinek anyanyelve. Ha azonban állami óvóiskolákat mindes kis helységben országszerte létesítenek, ugy a még értelmetlenül beszélő idegen ajkú apróság, miután kizárólag honi nyelvünket hallja az óvóiskolában, csakhamaí elfogja azt sajátítani, olyannyira, hogy mire az elemi iskolába kerül, kitűnően beszéli a magyar nyelvet ós akadálytalanul lehet hazafias szellemben nevelni. Ismételjük tehát, hogy legelső sorban az óvóiskolák szaporítására, államosítására kellene a közoktatásügyi kormánynak figyelmet fordítani, mert ezen a téren nagyon sokat ós nagyon értékeset lehet megteremteni. Nevelésügyünk ós ezzel kapcsolatban magyarosodásunk még erősebb fejlődésnek, rohamos virágzásnak indulna, ha az óvóiskolákat részben megszaporitanók, részben reform álnok. A községi jegyzők. A békésmegyei jegyzői egylet gyűlése. A magyar közigazgatás szívverése, lüktető ereje a községi jegyzői kar. Övé a legterhesebb feladat a közigazgatásban s ennek a terhes nagy feladatnak derekasan felel meg. Ezzel az elismeréssel tartoiik mindenki annak a testületnek, melynek vezptósére van bizva úgyszólván az egész ország államfentartó osztálya : a köznép. Mióta a középosztály Magyarországon pusztulóban van, a nép minden ügyében, bajában egyetlen támasza, erőssége a községi nótárius. A községi jegyző közvetítője az államhatalomnak a népnél ós közvetítője a népnek az államhatalomnál. Tőle függ a nép erkölcsi gyarapodása és sokszor, csaknem mindig befolyással van a nép vagyoni gyarapodására is. De nemcsak alulról terheli őt ez a nagy és eredményében messze kiható munka, hanem felülről is ő képviseli az államhatalom erkölcsi és anyagi érdekeit, ami szintén nem csekély feladat. Az államhatalom követelményeinek és a nép érdekeinek helyes összeegyeztetése legbiztosabb eszköze nemzeti fejlődésünknek s ez az eszköz a községi közigazgatás kezében vau. Nem puszta szóbeszéd az hogy, jó törvényeket, határozatokat, rende

!etekefc hozni sokkal könnyebb, mintmindezeket jól végrehajtani. Es Magyarország közigazgatásának éppen az a legnagyobb érdeme, hogy a végrehajtó hatalom híven, becsületesen végzi ebbeli kötelességét, még akkor is, ha a tömeggondolkodás, téveszmék által befolyásolva, ellenszenvével feléje fordul. J*. jegyjői kar szilárd alapon nyugvó kötelessógtudását jellemzi, hogy a szűken mórt elismeréssel szemben gyakran kell megküzdenie a nép értelmetlenségéből eredő ellenszenvével. Hiszen tudvalevő, hogy a hadügyi kormány milyen szörnyen ódózkodik attól, hogy előterjesztésein valamit változtasson. S most egyszerre elhatározták magukat, hogy a javaslatot módosítják ! Még a szabadelvüpárt leghiggadtabb tagjai is ugy vélekednek, hogy ha e balcsillagzat alatt született javaslatot immáron levették a napirendről, — hát akkor még módosított alakjában sem szabad annak visszatérni. Még a kormánnyal legbarátságosabb lábon álló sajtó is ezt hangoztatja, pálcát törve a javaslat felett s egyenesen kimondva azt, hogy a szabadelvüpártban arra többség nem kapható. A Pester loyd legutóbbi számában kijelenti, hogy a javaslat menthetetlenül el van veszve. S ez az újság azt hiszi, hogy sokkal célszerűbb volna, ha a kormány egyenesen azzal állana elő, hogy az újoncok létszámát emeljék fel. Ha a kormány a monarchia védkópességének fejlesztése végett, egyenesen az újoncok létszámának emelését kéri, erre hamarább kap többséget; persze csak ugy, ha a hadsereg e szaporítása nem haladja meg a monarchia e két államának anyagi erejét. De azzel, hogy a javaslat elbukott, még nincs a dolog elintézve. S épen ezért mondják, hogy Széli Kálmán állása bizony megrendült — Bécsben, aminthogy a magyar miniszterelnökök eddigelé még mindig Bécsből, felülről buktak meg. Sőt már utódját is rebesgetik, még pedig Lukács László pénzügyminisztert ós K h u e nHéderváry horvát bánt. De erre a hirre még el lehet mondani, amit a félhivatalosak szoktak, hogy e híresztelés legalább is korai . . . Unalmas dolog volna az immár évek óta húzódó kiegyezési tárgyalásokat elismételni. Annyiszor, de annyiszor vitattuk meg e dolgot, hogy azokat közönségünk teljesen ismeri ós tudja azt is, hogy a tengeri kígyóvá nőtt kiegyezés kérdésének eme huza-vonája nem a mi hibánkból történik. A huza-vonának egyedül és kizárólag az osztrák kormány és illetve a bécsi reichsrát az oka. A Körberek évről-évre azzal biztatták kormányainkat, hogy parlamentjüket munkaképessé teszik, de igéretök mindenkor csalóka ábránd volt, amelyiyel önmagukat áltatták. Erre lassanként az utolsó K ö r b e r is rájött. Újból Ígéretekhez fordult tehát. Mint oly sokszor annak előtte, most is arra biztatta Széli Kálmán miniszterelnököt, hogy az ősszel a reichsrátot munkaképessé teszi ós végre is sikerülni fog nyélbe ütni a kiegyezést. A reichsrátot össze is hivatta október 10-re. Ül ós zajong is immár azóta. És mi Átalakulás, Irta : Faragó Mór dr. Arra ébredek, hogy valaki erősen rázza a vállamat. Amint felnyitom álmos szemeimet, inasom homályos körvonalait látom. — Tekintetes ur, tessen már felkelni. — Hány óra? — Féltizenkettő. A Borosné nagysága már kétszer is ide küldött, hogy mórt nem megy már a tekintetes ur. Erre aztán szemeimből az álom hirtelen elrepült, ón meg kiugrottam az ágyból. A Borosné ugyanis ebédre hivott, ami ugyan elég gyakran megtörténik, de én máskor már tizenegy órakor ott szoktam lenni ós őnagyságával együtt szapuljuk a várost. Ha most ennyire elkésem, megtörténhetik, hogy többé nem hiv meg, ami pedig rendkívül fájna nekem, mert olyan kapros-túrós lepényt nem ehetik az ember sehol a városban, mint nála Tudniok kell ugyanis, hogy óna város majd minden számottevő családjánál ebédekre hivatalos szoktam lenni. De engedjék meg, hogy megkérdezhessem Jánostól, vájjon hány órakor jöttem haza ? — Hétkor. De nem jött, hanem hozták, mert megint részeg volt, mint a csap. Természetesen reggel hót órát gondol. Bocsássanak meg Jánosnak, hogy ilyen in parlamentáris kifejezést használ, de hát ő mindent a maga nevén nevez. Mialatt elkészülök, elmondom önöknek, hogyan lettem szelid nyárspolgárból a legmegátalkodottabb lump. Mert annak története van. Megcsontosodott agglegény vagyok. Van gyönyörűen berendezect legény-lakásom. Megvan abban minden kényelem. Élvezet a benne való tartózkodás. Minthogy se nem iszom (legfeljebb vizet!) se nem kártyázom (azaz sajnos : ezeket már ez idő szerint csak a mult időben mondhatom) este kilenckor ágyban szoktam lenni. történt? Semmi, éppen semmi ! De ha eddig nem tárgyaltak, tárgyalhatnának a jövőben ! De ez idő szerint erre sincsegyáltalán kilátás. Eszükben sincs valamit, vagy bármit is komolyan tárgyalni. A derék osztrákok lármáznak, gorombáskodnak, veszekszenek ós egymás hajába kapaszkodnak, az osztrák kormány pedig tótlenül ül. A tétovázásnak pedig végzetes következményei lehetnek — Ausztriára! Ausztriára, de reánk nem ! Mert mi végre is türjük még e tespedést rövid ideig, de sokáig nem lehet. Hagyjuk egy kicsit pihenni a politikát s forduljunk másfelé. Itt megint M a tt a c h i c h-K e g 1 e v i o h Kóburg Lujza hercegasszony regényének szerencsétlen főhőse, a katonai börtönből való kiszabadulása után a szerb hadseregbe való fölvételét kérte. Volt osztrák-magyar tiszteket szívesen fogadnak minden hadseregben. Japán egész hadseregét volt osztrák-magyar tisztek emelték arra a színvonalra, ho^y Japán fölvehette a harcot Kínával. Keglevich biztosra vette a szerb hadseregben való alkalmaztatását, annál is inkább, mivel kérelmében nem irta meg, hogy minő rangfokozatra reflektál. A szerb hadügyi kormány meg is tette a fölterjesztést Sándor királyhoz, hogy MattachichKeglevichet nevezze ki a szerb hadseregbe huszárf őhadnagyn ak. De azon a napon, amelyen az akta Sándor király elé került, Zágrábból rémhíreket vitt a távíró a belgrádi újságoknak a horvát-szerb összetűzésről, verekedésről, Sándor király mód felett felháborodott a horvátok viselkedése miatt. AmintKeglevich aktája kezébe került, látta,hogy MattachichKeglevicb horvát származású, a kinevezési okiratot nem irta alá. Azóta a szerb hadügyminiszter megújította a kineveztetés iránt való előterjesztést, de Sándor király ismét elutasította. A miniszter értesítette MattachichKeglevichet a dolog állásáról s ez most a görög hadseregben való alkalmaztatásért folyamodott. Különösen érdekes hir az is, hogy Karagyorgyevics szerb trónpretendens a mult héten Budapestre utazott s az egész hetet ott töltötte. A szerb trónörökösnek a magyar fővárosban való tartózkodásáról csak néhány bizalmas embere tudott, a kikkel tóbb-izőr találkozott, igy két izben egy kerepesi-uti kávéházban. Karagyorgyevics egy előkelő szerb politikussal is találkozott, aki csupán azért utazott Budapestre, hogy a herceggel találkozzék s másnap visszautazott Belgrádba. Igy volt mindig. .Egy évvel ezelőtt azonban nagy változás állott be életem megszokott rendjében. A hálószobámmal határos lakásba fiatal házaspár költözött. Őnagysága igen csinos, gömbölyded menyecske, kiről mindjárt az első napon megtudtam, hogy jól kezeli a zongorát. S csakhamar kitapasztaltam azt is, hogy főképpen a magyar dalokat játsza valóságos művészettel. Jól eső érzés fogott el. Milyen uagyszerü lesz őnagysága játékán felvidulni, ha szomorúság költözik lelkembe. És előre örültem az élvezeteknek, melyeknek divánomon fekve, részese leszek. De csakhamar bekövetkezett — mint rendesen történni szokott — a kiábrándulás. Délutáni álmomat aluszom boldogan, mikor hirtelen „Kis csónakom a Dunán lengedez" erős akkordjai felriasztanak Elfogott a bosszúság. Miért csónakozik őnagysága éppen délután egy órakor a Dunán, holott megtehetné délután négy órakor is. Többé nem tudok elaludni. Bosszúsan távozom hazulról. Másnap délután félve dőlök Morpheus karjaiba. És méltán. Mert mikor Gábor arkangyal éppen az égbe akar szállani velem, „Piros, piros, piros, háromszor is piros" kezdetű, nem éppen az ő szájába való dal csendül meg ajakán. Dühösen ugrom fel. Harmadnap már meg se kísértem az alvást. Ebódután rohanok a kávéházba. Feketét iszom ós belemerülök az újságok olvasásába. De mintha a budapesti állatkert vízilova „Jónás" lépett volna a helyiségbe, ugy bámul rám szájtátva és szemet kimeresztve a kávéház minden vendége. Persze, Jóremóny Villibáldot soh'sem látták még a kávéházban. Ha az ember a kávéházban van, meg nem állhatja, hogy jóbarátjai asztalához ne üljön. Ott pedig kártyáznak. Az meg csak természetes, ha az ember valaki mellett ül, aki a harminckettes bibliát forgatja, hogy megnézi hogyan játszik az. S mint hogy ezután mindennap kibicelek, végre is megtanulok kártyázni. Ugy az ötödik héten az emiitett párnak szomszédságomba költözése után történt, hogy éjjel legédesebb álmomból ismerős nóta hagjai ébresztenek fel. Mély basszus hang énekli erősen recsegtetve : „Fel, töltsetek fiuk, igyunk" és a zongora mélabúsan adja hozzá a kíséretet. Hát uram fia ! a szomszédóknól nagy muri van. Megnézem az órámat, egyet mutat éjfél után. Egy darabig elmulatok a jóizü (akarom mondani, borízű) éneken. Őnagysága rózsás ujjacskái fürgén szaladnak a zongora billentyűin végig. Egyik bordalt a másik után játsza megszakítás nélkül. Majdbus magyar nóták mellett sir az ura, majd a csárdás vig hangjai derítik jó kedvre. Ilyen körülmények között persze nem tudtam aludni. Hiába kíséreltem meg mindent. Bebújtam a dunna alá. Csak hallottam a zenét is. meg az éneket is. Aztán vattát dugtam a fülembe. De annyi vatta nincs a világon, amennyi Bor Jeremiás hangja hullámainak útját elzárhatná fülemtől. Szidtam a menyecske urát, az égből meg lábaiknál fogva cibáltam le a szenteket. Semmit se használt. Négy órakor hagyták abba a mulatozást, de ón már többé nem tudtam aludni. S mivel az ilyen murik gyakran ismétlődtek, kértem őnagyságát, adja előző délután tudtomra, ha este ismét jókedvébenlesz az ura. Mint később értesültem, Bor Jeremiás — ki már kissé deresedő fejjel lépett a családalapítás nehéz pályájára — nőtlen korában sem vetette meg az italt, (csak a vizitalt!) meg a mulatozást. Felesége azonban csak oly feltétellel lett élete párja, hogyha józan polgári életet fog folytatni. Különösen szavát vette az urának, hogy kocsmában vagy kávéházban soha részegen látni nem fogják. Hogy néha-néha mégis kirúghasson a hámból, felbérelt pár jó barátot, kiknek kötelessége kisebb-nagyobb időközökben felváltva ellátogatni hozzá vacsora után. Őnagysága ilyenkor sosem tilthatja meg, hogy férje vendégeit borral megkínálja. Érthető, hogy velük iszik az ura is. Igy törtónt, hogy éjjeli nyugalmam nyugtalansággá változott át Ha Bor Jeremiáséi lakásán bor deríti jókedvre a mulatozókat, Jóremóny Villibald a „Caífée francais"-ben a kasziros kisaszszonynak beszól a szerelemről. S minthogy a pénztár fejedelemasszonyai nehezen értik meg a szerelem mindenhatóságát, szükséges hogy felváltva magyarádi vagy bordói, néha meg pezsgő világosítsa meg agyvelejüket. Ezekután nem lehet csudálkozui, hogy leszoktam a bor nem ivásról. Bor Jeremiásnó őnagysága pontosan bejelenti a kritikus napokat. En meg pontosan betartom azokat. Azokon a napokon ágyam egész éjjel üresen tátong, ha csak János nem fekszik bele. Ami kitelik tőle. Lelkiismeretes ember vagyok. S minthogy utóbbi időben már annyira második természetemmé vált, hogy éjjel ébren legyek, nappal meg aludjam, megkértem Bornó őnagyságát, hogy sokkal több kritikus napot hozzon tudomásomra, mint a mennyi valóban van. S azóta őnagysága minden második napon megadja a jelzést. Mert lelkiismeretem nem engedné, hogy jel zós nélkül töltsem lakásomon kivül az éjet. [gy lettem a legszolidabb emberből a város kihiresztelt korhelyóvé. ^.zóta, hogy igy megváltoztam, a lányos m.imák is kezdenek rosz szemmel nézni. Pedig azelőtt hogy a kedvemben jártak. Hányszor hivtak ebédre, mikor kedvenc ételeim kerültek az asztalra. Majd mindegyik nyakamba szerette volna sózni a lányát, mert olyan mintafórjre nem mindennap lehet szert tenni, amilyet belőiem reméltek. Asszonyok, kiket uruk elhanyagolt, engem hivtak teára. Hogy az én szeretetreméltó társaságomban találjanak vigaszt ós kárpótlást. Most mind e gyönyörűségnek lassanként vége. Még az egyetlen Borosné lát szívesen s most oda is késve érkezem. Sietek tehát, hogy kimentsem késedelmemet. Osak még a nyakkendőmet kell megigazgatni. Igy ni! Most minden rendben van. Megyek.