Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-26 / 86. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 86. számához. és többek hozzászólása szerint módosít­tattak. Oláh Antal öcsödi lelkész nyugdíja­zását kérte, de dr. Hajnal István főgond­nok indítványára s Széli Akos módosítá­sával az egyházmegye felhívja Oláh lelkészt, hogy ha ereje engedi, szolgáljon még az eddigi nagy buzgósággal tovább is. Délután 3 órakor az egyházi bíróság ülésezett. A lelkészi értekezlet ós egyházmegyei irodalmi társaság délután -4 töl 7 óráig tartott ülést, amikor is Csécsi Miklós makói ref. lelkész a Téli újság huszonöt éves jubileuma alkalmából üdvözöltetett s álta­lános ovációban részesült. Tóth József kö­rösladányi lelkésznek Ébresztő cimü ujabb vallásos irányú lapját örömmel ajánlották a hívek figyelmébe. TARSADALMI ELET. Vásári gondolatok. Évek óta nagy buzgósággal járkálok szerteszét a vásári zajban, a tarka soka­ságban. Minden érdekel, mert minden apró és nagy dolog tanulságos reám. Megfigyelem éppen ugy a különféle zöldségeket, káposz­tát, almát, mint az ipari árúkat, az aszta­los, kalapos, bognár kirakott holmiját s összehasonlítva, megállapítom, melyik ter­mék mennyit fejlődött, megfigyeléseim kez­dete óta. Kérdezem az árát, előállításának költségeit s bizony nem egy bámulom akad a járók-kelők közt, hogy mit érdekel az engemet, ha hosszasan elnézem egy lakat­nak, vagy keréknek csínját-bínját Erez vala pedig az én lelkem nagy örömöt lát­tára a sok tárgynak, melyeket mind hazai anyagból magyar kéz készített s magyar ember adja-veszi. Van is nagy kínálat s kereslet ós ke­letje minden kirakott vásári holminak, mert a mi csak szükséges élő embernek bölcső­től a koporsóig, az mind kapható s ha­zai ipari termék — egészen a főtéri sátra­kig ós fabódékig, a hol elszomorodik a szivem, látván a sok külföldi s osztrák se­lejtes portókát, a hol a vándor cseheknek s vászonárusoknak még nagyobb vonzó ereje van a vásárló közönségre; pedig mennyivel jobbat állítanak elő ennél a mi gyáreink, de hiába, vám nélkül, akadályta­lanul özönlik be az osztrák á.ru a magyar határon, a hol átveszi a M. A. V. s majd­nem ingyen juttatja el hozzánk. Az bizo­nyos, hogy ezek a cseh árusok s német vászonkereskedők csak a megszokottosztrák ós cseh gyárakból látják el magukat s nem a magyar forrásból. Ezektől a bevándorolt s itt élősködő idegenektől várjuk a magyar ipari termékek fölkarolását ? Hiába, a népnek, no meg az uraknak is csak az kell, hogy olcsó és tartós legyen a portéka, nem törődnek vele, az idegen­nek adják-e ki érte a sok pénzt vagy itt­hon marasztalják. S midőn a cseh s német árusok alig győzik a keresletet kielégíteni s tele tömik tarisznyájukat réz ós ezüst pénzzel, tolongnak sátraik előtt a jó ma­gyar emberek, szeretném oda kiáltani és kioktatni őket: — Jó magyarok, ne vegyétek az ide­gen holmit, ne dobáljátok ki a sok pénzt érette, követeljetek s kaptok helyette még jobb magyar portékát. Ilyenkor látom, milyen áldásos volna a köznépben felkölteni azt a sovinizmust, melyet a külföld oly gyakran s oly alap­talanul megrovásként szemünkre vet; pe­dig hát ebben ez egyszerű vásárló közön­ségben ugyan hol van a magyar sovinizmus, mikor még az a tudat sincs meg benne, hogy rosszul cselekszik, önmagának árt v^le, ha külföldi portókát vesz s sejtelme sincs arról, hogy mennyi pénzt tartana vissza itthon magunknak s önmagát gaz­dagítaná a „honi" áruk vásárlásával ? Itt látjuk, hogyan lesz a nép krajcárjaiból sok millió forint — az osztrák ós cseh gyáraknak. Milyen messze vagyunk még attól, hogy egész népünk egy emberként ugy tegyen, mint 1850 után az olaszok, kik kitartó s együttes buzgalommal el nem fogadták a gyűlölt osztrák árucikkeit, sőt pénzét sem ; pedig senki sem oktatta rá őket, műveltsógök s hazájuk szeretete ké­pesítette a szívós kitartásra. Ha mi is igy tennénk, természetesen nem volnánk ked­ves s loyális emberek odafönt Bécsben s osztrák sógorunk érezné, hogy fejős ma­gyar tehene türelmét veszté s nem adj a le simogatásra sem a tejet. Létezésünk érdeke követeli, hogy mégis igy tegyünk. Mást is tapasztalok a vásári zajban s ez örvendetesebb. Az a csabai tót anyóka, aki családi körében szógyelnó be is vallani, hogy csak egy szót is ért magyarul, amint oláhhal bocsátkozik üzleti alkuba a dézsa vagy alma tulajdonjogának átvétele ügyé­ben, előhozakodik magyar nyelvi tudomá­nyával s nem pzógyeli, mert hasznát veszi a magyar szónak ; az oláh is, kit kót ökör­től vont sátoros szekéren a messze „Oláh­országból" (Erdélyből) hozza gyümölcsét vagy abroncsát, nem tartja érdemesnek megtánulni a német vagy tót nyelvet — s igy mindnyája közt a magyar a közvetítő szó, melyet a hasznáért tanulnak meg. A magyarosodásnak lassú folyamata ez, de megvan s menne gyorsabban, ha németet, oláhot, tótot szellemi vezetői bátorítanák előre s nem tartanák vissza fanatikusan önző egyéni érdekekből. Bánkúti B Zoltán. INNEN-ONNAN Akinek sántit az esze Öreg csavargó kocog bé a rendőri szobába s oly ártatlanul süti le szemeit, mint a ma született bárány. Nagyon megtetszett J neki egyik kereskedés előtt lógó kabát s nem tudván parancsolni a termé­szetének, azt magával is vitte. Ezért kerültbe és a vállattás sórán kérdezték az öregtől: — Volt-e már kend büntetve ? — E-én ? Olyan hangon mondta ezt az öreg, mintha a kérdés által sértve érezte volne magát. — Nem voltam én kérem soha ! — Halja kend, ne hazudozzék, mert miudjárt utánna nézek a rovott multak lajstromában Az öreg nagyot nyelt. - Hát nem tagadom, egyszer bevoltam zárva két napra. De többször nem. akkor is ártatlanul. — Gondolkozzék csak kend. Többször nem volt? De vigyázzon, utána nézek s akkor baj lesz. Jó, jó. Hát hagy gondolkozom egy kicsit Csakugyan voltam még egyszer 6 hétig bent. Akkor javultam meg. A biztos tréfából előkeresett egy nagy, vastag könyvet. — No majd mindjárt megnézem én, hogy volt-e kend még többször is büntetve. Ha hazudott kend itt, a törvény előtt, kétszeresen lesz megbün­tetve. Az öreg hirtelen megszeppen s kezével a hom­lokát végig dörzsölve, gyorsan vágja ki a szót : — Igaz is a, sántit egy kicsit az eszem. V a­c o n is voltam 7 esztendeig, a mi csak most gyün az emlékezetembe! . . . Az alsós kaláber. Az alsós kaláber nagyon bajos játék és sok szabálya van. Náci bátyánk a megmondhatója. „Ezt a sok szabályt nehéz ám megtanulni," mint egy hazafi szokta mondogatni. Folyt a kaláber nagyban, — Terckassza, — rebegi be a fölvevő ' — Kvart-kontra, — vágja rá a szomszédja s a kihívott szint leüti a tízessel. Most már a másikra került a sor. A tízest be­ütötte az ászszal. — Marha! - rivalt rá méltó dühvel a kont­rázó. Az istennyila üssön magába ! Hogy lehet a kontrázó partnert leütni ? . . . De még cifrábbakat is mondott. Az illető megsemmisülten, összezsugorodva válaszolt : — Muszáj volt . . . — Nem volt muszáj! — Blank volt az ász. Marha! Tanulja meg a kalabert. Akkor, sem szabadleütni!... Az örmény. Az örmény levelet irt fiának, ki egyíK megyei gimnázium tanulója. Ezt ravaszul csinálta meg. íme a levél : Kedves fiam ! Azon leveledet, melyben tőlem télikabátot és 10 forintot kérsz nem kaptam meg. Mellékelve küld neked anyád, tudtomon kivül, 10 forintot, melyen te ha könyveket veszesz és tanulsz a vizsgára, akkor te vagy egy jó fiu, de ha te azt a pénzt elkártyázol, elbillártyuzul, akkor vagy te egy haszontalan, komisz firma! Maradok szerető : Apád Utóirat: Ezt a levelet a kért télikabát bélé­sében találod bevarrva. A fenti. A szakértő. Egyik falubeli polgártársunk házat építtetett. Elkészült szépen a palota, csak a tető nem tetszett a gazdának. Úgyannyira, hogy összekülönbözvén az i építőmesterrel, perre került a dolog. A bíróság persze szakértőt rendelt, a dolgok­nak igazságára. Meg is volt a szemle. A szakértő furó-faragó ember, megnézte a tetőt kívülről, belül ' aztán nyelt egyet és szólt : — Hászen jó, jó; hanem a magam riszirül pocok sem szeretnék lenni alatta; A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A trónörökös lemondása. Budapest, október 25. (Saját tud. táv.) Egy német estilap állítólag hiteles forrás­ból szenzációs hírt bocsát világgá Ferenc Ferdinánd trónörökös lemondásáról. Azt irja, hogy Ferenc Ferdinánd elhatározta, hogy trónöröklési jogáról lemond unoka­öcscsónek, Károly Ferenc József főher­cegnek javára. Ezen elhatározását már kö­zölte is hivatalosan a királylyal. A fiatal főherceg, ki trónörökös lenne, Ottó főher­cegnek a legidősebb fia és a trónra „II. Ferenc József néven lépne. Hiva­tott politikai körökben behatóan tárgyal­ják a hírt s kapcsolatba hozzák Ferenc Ferdinánd fiának születésével s a trónörö­kös udvarmesterének elbocsátásával. Más­felől pedig politikai bonyodalmak kelet­kezhettek volna a trónörökös fiának jogi helyzetéből, aki nem főherceg. A lemondás hire nem keltett megütközést, vagy sajnál­kozást egyes körökben, minek oka az, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös nem igen igyekezett megmutatni a magyarok iránt való rokonszenvét, más oldalról pedig is­meretesek tulklerikális felfogásai. K esabai nőegylet közgyűlése. A csabai nőegylet, mely nemcsak a szegény, beteg és munkaképtelen család­anyákat segélyezi, de a szegény iskolás­gyermekeket is, anyagi erejéhez ós a nagy közönség támogatásához mérten ruházza, télen meleg étellel látja el, csütörtökön délután tartotta, a tagok nem nagy érdek­lődése mellett közgyűlését. A közgyűlésen B e l i c z e y Eezsőnó elnökölt, mig a terjedelmes, minden apró részletre kiterjedő évi jelentést V a r s á g h Béla titkár olvasta fel. Az egylet fennállásának huszonnegye­dik évéről ezeket mondja a jelentés : Sajnos, hogy immár több óv óta azon szomorú tóuynyel kell jelentéseinket beve­; zetni, hogy a kórlelhetlen halál ismét meg­; apasztotta tagjaink számát; dr. Daier ü-yörgynét ésCsetneki Terézt szólította el közülünk és kérjük az egyletnek elvesz­tésük felett érzett őszinte részvétének a jelen közgyűlés jegyzőkönyvében kifejezést adni. Csetneki Teréz végrendeletében is meg­emlékezett a nőegyletről, de sajnos, a ha­gyatéka körül felmerült követelések két­ségessé teszik, hogy valami jusson az egy­letnek azon szép összegből (körülbelül 3000 kor.), melyet a háza eladásából remélhetően az Erzsébet szeretetházat illette volna. Ezen esetből kifolyólag szükségesnek bizonyult az egylet érdekeinek megvédé­sére ügyvédet felkérni, amire dr. Ursziny János egyleti jegyző, szives volt vállal­kozni ; a hagyatéki ügyek hosszantartó le­bonyolítása azonban a végeredményt még sokára fogja meghozni, Hagyományozott továbbá az egyletnek néhai O m a z t a Józsefné 50 koronát, mig néhai Urszinyi Pálné nevére a szegény­iskolásokat segélyző alapra 100 korona lett adományozva. Róthy Béláné ós a csabai takarékpénztár egyesület pedig ujabb ado­mánnyal a tett alapítványt nagyobbították. Az adományozóknak a közgyűlés kö­szönetet szavazott. A tagok száma az elmúlt évben: 61 alapító, 202 rendes ós 3 pártoló, ösz­szesen 266. Elhalálozás ós elköltözés foly­tán 5 taggal apadt a tagok száma. Az egylet vagyoni állapota a következő: Befizetett alapítványok .... 3430" — Be nem fizetett alapítványok . . 2770-— Tartalékalap 1503-33 Kossuth-alap 205. — Szegónyiskolások alap .... 1535.10 Szeretetház-alap 15126-54 Jelz. hitb. sorsjegy 208'— Összesen: 25335-54 Vagyona a mult évben 1661 kor. 29 fillérrel emelkedett. Az elmúlt év bevétele: tagdijakból, az alapok kamataiból, műkedvelői előadás, felolvasások, tombolaestélyek jövedelméből ós adományokból 5010 kor. 93 fillér volt. Ezen összegből az egylet segélyekre fordított: havi segélyekre 864 kor., rend­kívüliekre 467 kor., szegényiskolások fel­ruházására 660 koronát. Elfogadta a közgyűlés az elnökség azon indítványát, hogy a Kossuth-alap, melynek kamataiból oly iskolás leánygyermekek részesülnek könyvjutalomban, kik a magyar nyelvben kiváló előmenetelt tanúsítanak, 500 koronára emeltessék fel. Elhatározta a közgyűlés, hogy felkéri az egylet tagjait ós a nagyközönséget, szíveskedjenek a szegény iskolás gyer­mekek részére ócska ruhaneműt, gyermek­cipőket a raktárba adományozni, hogy már a hideg ősztől is védve legyenek a szegény iskolások. Úgyszintén tagok gyűjtése ós a jövedelem fokozása is Kívánatos, mert az egylethez a szegények részéről oly nagy arányban érkeznek kórelmek segély iránt, hogy annak osak kis részben képes meg­felelni. A számvizsgáló bizottság ós a választ­mány eddigi tagjainak újra megválasz­tásával befejezést nyert a közgyűlés. ÚJDONSÁGOK. — A gyula — barakonyi vasút. A vár­megye törvényhatósági bizottsága által a gyulabarakonyi vasút létesítési munkála­tainak keresztülvitele céljából kiküldött al­bizottság az alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen a következő aradmegyei tagokkal egészítette ki magát, akik a folyó hó 27-én tartandó albizottsági ülésre már meghivattak: K o k a s József (Kisjenő), dr. T a g á n y i Sándor (Arad), C z á r á n Már­ton, Fehér János, P a i k e r t Henrik; (Seprős), M a k a i Ferencz (Simonyifalva), V á 1 y i Géza (Nagy-Zerínd), K o 11 e r Pál (Vadász). Az albizottság elhatározta to­vábbá, hogy megkeresi Gyula várost 200000 korona hozzájárulás megszavazása iránt s a többi érdekelt községeket csak azután szólítja fel, ha Gyula vár os már nyilatkozott. — Ingyenes gazdasági tanfolyam. A békéscsabai m. kir. földmives iskolában a felnőtt gazdák részére november 20-ától január 16-ig 8 hetes tanfolyam lesz. A tanfolyamon oktatást nyernek a gazdák a legfontosabb gazdasági tudnivalók s taní­tást a seprő, kosár és hazsurakószitésre is. A tanfolyamra felvesznek minden 18 éves­nél idősebb gazdát, ki keresztlevelét és köz­ségi erkölcsi bizonyítványát a földmives iskola igazgatóságának Békéscsabára postán beküldi. Jelentkezni mielőbb kell. A tan­folyamra felvett gazdák lakást, fűtést, vi­lágítást, mosást, orvosi gyógykezelést, gyógy­szereket, élelmezést és oktatást az iskolától ingyen kapnak. Ezenkívül minden háziipari tárgyat, melyet önállóan készítettek, mint sajátjukat el is vihetik. — A csaba-nagyváradi vasúti vonal át­alakítása Az algyői vasúti hid létesítése folytán az alföld-fiumei vasútvonal fővonallá válik s ez okból szükséges ugy a pályatest, valamint a vasúti sinek átalakítása. A kor­mány különböző beruházásokat szándéko­zik a jövő óv folyamán eszközölni, ez ok­ból 200 millió kölcsön felvételét jelentette be a képviselőháznak. A számos vasúti vo­nal építése ós átalakítása között Lukács pénzügyminiszter a csaba-nagyváradi va­sút vonalat is felemlítette, melynek alap­építményeit azért kell megerősíteni, hogy emelőkópességót növeljék, mivel mostani állapotában nem lesz képes a fokozottabb igényeknek megfelelni. Az ország külön­böző vidékein célbavett vonal- átalakítások körülbeiől 10 millió koronát fognak fele mószteni. — Gazdák gyűlése. A Békésvármegyei gazdasági egylet igazgató választmánya ma, október hó 26 án, vasárnap d. e. 9 órakor Békéscsabán, a casinó helyiségében ülést tart. A tárgysorozat a következő : elnöki ielentés a Szeghalmon október 5-ón meg­tartott állatkiállitás ós díjjázásról. A posta­igazgatóság válasza a posta részére leendő építkezés tárgyában. Az egyleti háznál fás­kamrák építésének elhatározása. A tej­szövetkezettől szedendő házbér megállapí­tása. A Pestmegyei Gazd. Egylet átirata, melyben a malomkartelekkel szemben arra kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy a buza szállítási dij cételeit csökkentse. Löbl és társa megkeresése ciroktermelő ós fel­dolgozó szövetkezet létesítése iránt. Folyó ügyek. Indítványok. — Egyházi tanácsosok. A csabai róm. kat egyház e héten választotta meg nem nagy érdeklődós mellett egyháztanácsának tagjait s az iskolaszóki tagokat. Tanácsosok lettek: Kovács R. György, ifj. Laurinyec István, ifj. Petrovszky Pál, Szalay József, Beliczey Rezső, Petrovszky István, Fekete Sándor, Beliczey Géza, Fejér Béla, Szász Pál János, Laurinyecz György, ifj. Szlepkó János, ifj. Laurinyecz György, Kristóffy Károly, Oszlács János, Szpisják Mihály, ifj. Petrovszky S. Mihály, Leszkó János, Paulik János, Petrovszky S. János, Pet­rovszky S. János, Kovács F. János, Szász János, Rohoska Pál, Pándy István dr., Lepage Lajos, Kolpaszky László, Timár Endre, Zlehovszky György, ifj. Laurinyecz István, Südy István, Szász Mihály, Póli Pál, Viczian Pál, Kovács Károly, Volentik Lipót, Bodó József, Páger Pál, Zvaratkó Pál, Bayer Lajos. Póttagok : Petrovszky S. György, Zlehovszky János, Laurinyecz István, Kovács R. György, ifj. Krizsan János, Paulik János, Tóth György, Góth László, Ancsin György, Laurinyecz Adám. Iskolaszóki tagok lettek : Beliczey Rezső, Beliczey Géza, ifj. Petrovszky Pál, Oszlács János, Kovács R. György, Szpisják Mihály, Pándy István dr., Laurinyecz György, ifj. Laurinyecz István, Szász János, Lepage Lajos, ifj. Szlepkó János, Fejér Béla, ifj. Laurinyecz György, Szihelszky József, Kristóffy Károly, Fekete Sándor, Kolpaszky László Póttagok: Szász Mihály, Szalay Gyula, Paulik János, Kovács F. János, Szász Pál, Südy István, Zvaratkó Pál, Póli Pál, Viczian Pál, Kovács Kóroly. — Fehér estély. E cimen tartják a bókésmegyei nyomdászok hangversenyüket Gyomán, a József-főherceg szanatórium­egylet javára. Az estély sikere már bizto­sítva van : Lukács György dr., Békés­vármegye főispánja elvállalta a rendezőség kérelmére a védnökséget ós személyesen meg fog jelenni az estélyen -s az ezt követő fényes táncvigalmon. A hangverseny mű­sorában lapunk segédszerkesztője B e 1 e n­c ó r e s i Dezső is szerepelni fog felolvasás­sal. A meghívókat nem sokára kibocsátja a rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom