Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-28 / 78. szám

is adtak külön dohányzó és dolgozó szobát. Mindenütt kényelem lakik a tömör ízléses angol bútorok között. Nem lesz miért panaszkodni senkinek sem. Valószínű, hogy a héten itt időző külföldi vendéglősök sem panaszkodhatnak. Mert az egyszer ők voltak a vendégek s ha kollégáiknál szálltak is meg : az egész főváros vendégei voltak. Díszebéd, díszelőadás, diszkocsizás, kongresszus stb. stb. Egyszóval a budapesti szállodások megmutatták, hogy a mi országunk a civilizáltak közé tartozna és igen sokat használtak fáradságukkal, annak a híres — idegenforgalomnak. Mert hát mindegyik kövér külföldi bácsi eleven reklámja lesz most Budapestnek s elviszik a hirét, hogy itt is lehet mulatni. Es mulatunk is, habár az a gráci ítélet, melyet tizenegy napja hozott egy rövid távirat, kellemetlen volt egy kicsikét. Hogyne, kisebb Magyarország, mint volt! Belgium pedig ismét nagyobb lett egy botránynyal. Kedves, jó királya van ennek a kis országnak, mennyire szeretheti az irodalmat ós zeneművészetet. Különösen az operettszerzőket. Kitetszik abból, hogy mennyi, de mennyi témát ad nékik, melyeket gyönyörűen lehet feldolgozni. Nem is vázlatot, de egész mesét. S a jó Oleo-pold, — ezt a nevet kapta a hires táncosnő Oleo de Merode révén, kinek e fülboritós frizurát köszönhetik hölgyeink — ismét a világ szine elé lépett. Vétett a gavalléria ellen, mert durván kiutasított egy hölyet a lakásából. S hogy ez a hölgy éppen a leánya volt, ki anyja ravatalánál imádkozott s ki koronát dobott el szive szerelméért : talán nem mellékes. Persze L ó n y a y Stefánia nem ballerina, nem szubrett s nem artista hölgy, hogyne mutathatna hát neki utat a félvilág nagy kedvelője, ki e tettével elvesztette az egész világ rokonszenvét. Különösen a magyarokét, kik szeretettel övezik körül a grófnét, ki boldogult Rudolf trónörökös felesége volt. Irodai szükségletekre 7880'— Napidijak s utazási költségekre 1200 — Építésekre 15500'— Különféle mesterek számláira 1800' — Faiskolákra ós népkertekre 3600'— Tenyész ós használati állatokra 4843' — Közegészségügyi kiadásokra 2801' — Rendőri kiadásokra 4170'35 Egyházak segélyezésére 4146'96 Nevelésügyi kiadásokra 41178' — Állategészségügyi célokra 2800'— Közlekedési célokra 1530"— Szegényügyi kiadásokra, 7700' Végrehajtási költségekre 650'— Adósságtörlesztés és kamatokra 151996'56 Átmeneti kiadásokra 4280" — Előre nem láthatókra 14000'— Vármegyei pótadókra 4712"10 Különfélékre 8145'40 Kórh. és szegónyalap visszapótlása 4866"— Patronátusi teher megváltására 4680' — Városszabály, alap visszapótlására 2000' Rótöntözósre 5200'— Kórház segélyezésére 2000" — Kiadások összesen 450909'94 Bevétel: Mult évi pénztári maradvánj' 2000'— Földbirtok jövedelme 27895'44 Községi épületek jövedelme 103061' — Községi jogok jövedelme 19625'74 Lábas jószágokból 1300'— Tőkepónzek jövedelméből 31552'48 Végrehajtási dijakból 3000'— Ipardijak ós bírságokból 1500' — Ebadóból 1000'— Rendkívüli jövedelmekből 2516'— Vágóhid jövedelméből 10000'— Átmenetiekből ~ 12180 — Az öntözött rét jövedelméből 12000' — A kórházi kölcsön kamataiból 8000'— Csaba jövő évi költségvetése. Az 1903. évi költségelőirányzat Vaskos füzetet képez s a számoknak egész tengerét foglalja magában Békéscsaba község 1903. évi költségelőirányzata, melyet az elöljárói tanács a mult hét folyamán állított egybe, s mely nyomtatásban is megjelenvén, most már a képviselők körében közkézen forog. A költségvetést következőkben ismertetjük : Kiadás: Köztartozásokra 19739'57 Személyi járandóságokra 123778'— Rendőrség és szolgák ruházatára 5714"— telépitóse 4O0000 korona ujabbi kölcsönt igényelt s az évi amortizáció tehernem szaporodott. A költségvetés különben most közszemlére van kitéve, s bárki által megtekinthető. Bevételek összesen 235630'66 Mérleg: Összes bevétel . . 450909'94 Összes kiadás . . 235630'66 Pótadóval fedezendő 215279'28 Kioetés : A 440488 k. 27 f. összes országos adóra esik . . 159493 k. 93 f. 36'2% A 262347 kor. 02 fill. földadóra esik .... 17d80 k. - f. 6.6% A 174299 k. 70 f. ház ós kereseti adókra esik . 38405 k. 35 f. 22% Ha a jövő évi költségvetést a folyó évivel egybevetjük, kitűnik, hogy az idei 209035 k. 05 f. bevétellel szemben 235630 k. 66 f. (+ 26595 k. 61 f.), a f. évi 416554 k. 23 f. kiadással szemben 450909 k. 94 f. (+ 34355 k. 71 f.) jelentkezik. Dacára annak, hogy a jövő évi költségvetés a folyó évihez képest némi emelkedést mutat a kiadásokban, mégis a közadóval fedezendő szükséglet a községi pótadókban nem hogy emelkedést eredményezne, de ellenkezőleg, a pótadók mérve a jövő évben csökkenni fog ; mert a f. évi I-ső csoportbeli 36 %-al szemben a jövő évi pótlék 36'2%, — a II-dik csoportbeli 6'5%-al szemben 6'6%. — a III-dik csoportbeli 23 6%-al szemben 22% pótlók esik, vagyis végeredményében 1'3%-al kisebb lesz a jövő évi községi pótadó, mint az idei. Ami pedig a költségvetési hiánynak növekedését illeti, az abban leli magyarázatát, hogy a kórház ós iskola A munkás cselédsegélypénztáp. Értekezlet a terjesztés ügyében Szarvason. Szarvason az országos gazdasági munkás ós cselédsegélypénztárról szóló törvény végrehajtása érdekében a járás főszolgabírójának felhívása folytán járás értekezlet volt. Jelenvoltak ¥iel and Sándor dr. járási főszolgabíró elnöklete alatt a a szarvasi járás községeinek elöljárói, orvosai, lelkészei, birtokosai, kisbirtokosai, és munkásai, mintegy 80 egyén. Jelenvolt továbbá B a á n Zsigmond dr. az országos gazdasági munkás ós cselédsegélypénztár igazgatósági titkára Budapestről. A főszolgabíró röviden vázolta az országos gazdasági munkás ós cselédsegélypénztár horderejű intézkedéseit. E törvény a társadalom éppen azon szegény rétegeit istápolja, mely ugy szólván véres verejtékével keresi mindennapi kenyerét: előadja, hogy ezen törvénynek közismertté ós népszerűvé tótele érdekében hivta össze jelen járási értekezletet. Vógül B a án Zsigmond drt. felkérte arra, hogy az értekezlethez pár felvilágosító szót szóljon. B a á n Zsigmond előadja, hogy akkor, midőn az 1900. XVI. t.-cikket a nép bizalmatlanul fogadta, ezen a minisztériumban szinte örültek, látva azt, hogy a nóp nem ül fel azonnal mindennek, előbb megakar ezen intézmény célszerű és üdvös voltáról győződni. De tekintve azt, hogy a pénztár állami kezelés és felügyelet alatt áll és állami garantia mellett működik, s hogy törvényen alapul, a gazda ós munkásközönség teljes biztonságban lehet az iránt, hogy mig egyrészt befizetett tőkéi el nem vesznek, addig baleset, vagy rokkantság esetén a pénztár a reá a törvény által rótt kötelezettségnek tényleg képes is megfelelni. Tehát ez irányban a bizalmatlanság indokolatlan. De indoKolatlan a bizalmatlanság a pénztár iránt annak intézményei szempontjából is. Kézzel foghatóan igazolja azt az országban előfordult több balesetnél a pénztár részéről gyorsan ós pontosan kiszolgáltatott segélyezésekkel is. Kéri az intézmény támogatását. Dr. Szlovák Pál tb. várm. főorvos, szarvasi községi orvos arra nézve kér felvilágosítást, hogy azon esetre, ha a baleset bejelentés utólag tétetik megkapja-e a sérült a munkaképtelenségi segélyt ? Baán Zsigmond dr. kijelenti, hogy ugy a sérült a segélyt, mint az orvos felszámított dijait az intézmény, uj voltára, s arra való tekintettel, hogy még nem ment át a köztudatba, meg fogja kapni. D ér y Henrik dr. járási orvos az intézmény népszerűvé tételét azzal véli leginkább elérhetőnek, ha minden egyes eset külön lenyomatban a legáltalánosabban terjesztetnék. Darabos Sándor békósszentandrási ev. ref. lelkész népszerű előadásokat tartását javasolja. P á c z a i József öcsödi tanító nem helyesli !azt, hogy a törvény terjesztését az uri osztály vegye kezébe, mert a nép, mihelyt egy nadrágos ember buzgólkodik valamely intézmény terjesztésén azt hiszi, hogy azt nem ügybuzgalomból cselekszik, hanem megfizetik érte. Zvarinyi János, szarvasi ág. h. ev. lelkész leginkább az által véli az intézményt meghonosíthatni, ha az eseteket az iskolás gyermekekkel a tanítók által közlik. Ezek azután szüleiknek az esetet elbeszélve, a lakosság összes rétegeiben elterjesztik a pénztár áldásos működését. Szlovák Pál dr. javasolja, hogy nemcsak azon esetek tétessenek közzé, amelyekben az illető egyén a pénztár tagja volt és a biztosítási dijakat megkapta, hanem a helyi balesetek közül párhuzamosan oly esetek is, amidőn a sérült nem volt tagja a pénztárnak s e miatt családját nyomorban hagyta hátra. Ezen esetek a templomot- előtt szokásos hirdetések alkalmával is publikáltassanak. D é r c z y Péter a pénztár lassú terjeszkedését nem a bizalmatlanságnak, hanem az érdekeltek könnyelműségének tulajdonítja. Az intelligens osztály is, a kónyszernyugdij intézmény esetét kivéve, magáról, családjáról legritkább esetben gondoskodik, pedig a magas jutalókért utazó ügynökök erre összes rábeszélő képességüket felhasználják. Hogy biztosítsa ily körülmények közt magát a munkás osztály, amely a bár csekély dijakat nehezebben nélkülözi ? Összegezve a felszólamlások eredményét, W i e 1 a n d főszolgabíró a következő határozatot mondta ki. Az értekezlet az országos gazdasági munkás ós cselédsegélypénztár felette üdvösnek találja. De mivel minden emberbaráti intézmény csakis azon esetben fejtheti ki kellőképen tevékenységet, ha az érdekelt osztály ez intézménnyel minél szélesebb körben megismerkedik, s annak jótéteményeiről meggyőződik. Ezért elhatározza az értekezlet, hogy mindazon, az országban előforduló baleseteket, melyekben segélyezések történtek, a legszélesebb körben ismertté teszi, párhuzamban ezen segélyezési esetekkel közöl a helyi életből oly közismert baleseteket, hol a sérült családja a miatt, mert a kenyérkereső biztosítva nem volt, nyomorba jutott. Mivel pedig ily esetek élőszóval való magyarázására legalkalmasabbak és hivatottak a népneveléssel foglalkozó, a népnek bizalmát biró lelkészek, tanítók, megkeresi aa összes járásbeli iskola fentartó testületeket, hogy a velük közlendő sérülési eseteket tanítóik által iskolai előadás ós a néppel való közlés utján minél szélesebb körben ismertté tenni szíveskedjenek. Elhatározza végül azt is, hogy ezen esetek templomok előtti szokásos hirdetések utján is terjesztessenek. Közszükségleti alap. Az állandó-választmány javaslata. Békésvármegye törvényhatósági közgyűléseiben már régi idő óta sajnálatos kényszerhelyzeteket teremtett az az állapot, hogy a vármegyének semmi oly alapja nincsen, amely törvény szerint megállapimint a másik, ha pedig ugyanazt megcselekszi délben is, akkor aa kót vers, mert akkor édes anyámnak mind a kót lába rövidebb, mind a kettőre sántít. No lám, soh' se hittem, hogy ily tanulókonyak az én cselédeim. — No ha már most tudjátok, mi az a vers, akkor te Örzse, meg te Zsuzsa lányom, fel a padlásra egy kótfülü kassal, kendtek meg Mihály ós István el a felszerbe egy szalmahordó háti kosárral, te meg Jancsi végy egy garabolyt a sporherd alá s a mi irást vagy verset találtok ottan, hozzátok be az irodámba. Megértettük ? Néhány perc múlva lett akkora összevisszaság a szobámban, hogy a bábeli zűrzavar ehez képest valóságos díszesen berendezett rőfös kereskedés. Neki tehát keresni a verseket ! S rá is akadtam szegény szülötteimre, egykoron kedvenc magzataimra, de uram istenem, minő állapotban ! Kinek & moly kezdte ki a fejét, kinek meg az egér rágta el a lábát. Valóságos sebészeti klinika! Mit csináljak ón már most ezzel a sok Lázárral! Át adjam-e őket teljesen az enyészetnek, avagy pedig, miután a mai korban van már műfog, műláb, műorr stb., e módszer szerint hol egy műfejet, hol egy műlábát csinálva, ragaszgassam őket újra össze, hogy legalább emberi ábrázatjok legyen? íme mutatóul itt küldök egy elégiát ; egyik kedvenc magzatom ez, de a moly lába ujjait leharapdálva, ime mivé tette azt a kegyetlen! Megjegyzem, hogy a versek végén kipontozott helyek nem valami idétlen roszakarat, hanem valósággal a moly kezemunkája. íme a kimü-ujjazott magzat: Pista bátyám ravatalánál. Lecsapott a szélvész a lombos erdőre, Az erős tölgy kidől, az erdő megcsorbul, Lecsapott a halál haragos nemtője S szegény Pista bácsit vágta ki a sorbúi, Ki már mint csecsemő „tokaji "-ban fürdött, Azt a Pista bácsit elvitte az őr . . . v i z k ó r. Oh mely dicső tettek, spártai erények Lesznek eltemetve ő vele a sírba ! Elég volna egy hős nép történetének, A mi a koporsó oldalára írva ; Egymás mellé festve minden : vallás, kor, hely, Egy nincs csak, hogy ő volt a legnagyobb ko . . . honfi. A honszeretetnek ő volt éber őre, Ugy derült napokban, mint viharok között: Adót nem fizetett, hisz volt kutyabőre, Melybe, mint hernyó a gubába, öltözött ; És ha a hon felett a vész összecsapott, O akkor vitézül forgatta a csa . . .csákányt. S mely boldog halandó, akit Pista bátya Kedves barátjaként kebelén ringatott: A rokonkebleket egy kocsma dajkálta Mint szerető anya két iker magzatot S hogyha már a hitel forrása berekedt, Pista bácsi hősen oldá a ke . . . tárcáját. Vörössel irják be nevét a naptárba, S térdet hajt előtte minden hivő lélek, Méltó is, hogy szentnek legyen deklarálva, Hü odaadással szolgált istenének, S nem volt nála szentebb szent Antal, szent Ince : Estve és virradattal látta őt a pi . . . templom. Óh jertek halandók! iin a sirt már ássák És az emlékkő is letéve melléje ; S hogy ez a halottnak szép pályafutását A feledés ellen hirdesse, megvédje, Hogyha porlanak is már a földi részek: Véssünk reá embert, aki nagyon ré . . . derék! No hát mondják csak kedves olvasók, i hát érdemes valami okos dolgot teremteni, ha a tisztelt moly kisasszonyok legszebb magzatainkból is ilyen csúfot tudnak csinálni ? Valóban nem ! Fel is tettem magamban, hogy mihe lyest cselédeimet újra egybegyüjthetem, csakhogy persze nagyon bajos lesz az, mert prosodiai oktatásaimtól annyira elvadultak, hogy marcipánnal sem lehet azokat öszszehozni többé, — feltettem magamban, hogy az összes szellemi magzataimat nyirfaseprüvel összeseperve, máglyára rakom. Százszor dicsőbb halál: a láng által néhány pillanat alatt elenyészni, mint a moly és egerek fogai alatt éveken át lassan pusztulni el. Hamvaikat egy urnába szedve, erre rávésetem azt a csalhatatlan s megdönthetetlen igazságot : „Isa pur es chomuv vagmuc." É v í o r d u 1 ó. Irta : Faragó Mór dr. Kissebb ebédlő-szobában teritett asztalnál ül egy őszbe csavarodó, jóságos arcú öreg ur és egy tisztes matróna, a felesége. Az asztal ugy van terítve, ahogyan lakomák alkalmával szokott lenni. Középen illatozó virágcsokor, az evőeszközök ezüstből vannak. Az asztalnál ülők ünneplő ruhában. — Ma negyven esztendeje. Hogy remegett gyönge kezed az enyémben, mikor az oltárt elhagj'tuk — szólt mosolyogva Keresztes Iván a feleségéhez. — Igen, jól emlékszem, hogy ugy volt, de attól a boldogságtól volt ugy, hogy az enyém lettél végre. Mert eszembe jutott akkor, hogy mindent neked köszönhetek e földön, nélküled régen halott lettem volna. Édes öregem, ha meggondolom, hogy milyen különös körülmények között hozott össze minket a véletlen, hát igazán könybe lábad a szemem . . . Egy szép tavaszi i napon csónakázni támadt kedvem. Velem volt kót kedves barátnőm s ezeknek a testvérbátyja. Vigan eveztek a férfiak a Duna hullámain. Kedvünk csapongó volt. Tréfálkozva, nevetgélve, a vasúti összekötő hid felé tartoltunk. Hirtelen beborul az ég ós vihar keletkezik. A férfiak csak megfeszitett evező csapásokkal tudják a csónakot a kellő irányban megtartani. A hullámok erősen verdesik hajónk oldalát, néha egy kevés viz elönti belsejét is. A tréfának, nevetésnek vége, mindnyájunk arcán halálos aggodalom ül. Az erősen torlódó hullámok a hid felé ragadják a járműt s evezőseink nem birják megakadályozni, hogy a csónak a hid lábához ne ütődjók. Egy szempillantás alatt mindnyájunk felett összecsapnak a zugó hullámok. Hogy aztán tovább mi törtónt, nem tudom, elvesztettem eszméletemet s csak te beszélted el később a történteket. Nagyon szépen kórlek, elevenítsd fel azokat az édesen rémes dolgokat, hadd halljam ismételten a te beszédes ajkaidról, amiket akkor ketten átéltünk. — Jó. Elmondom, hallgasd csendesen. Az emiitett nap délutánján — kezdi Keresztes — kisétáltam

;

> a Lágymányosra. Kerestem a magányt. Üres volt az életem. Örült vágy fogott el egy lény után, aki megért engem. De ilyet találni nem adatott nekem. Kétségbeesve jártam céltalanul a csendes helyen, csakhogy agyonüssem az időt. Az utamba akadó mezei virágokat itt-ott letéptem s gépiesen elhajítottam. Ezt is meguntam ós jól kifáradva, visszaindultam végre a pesti oldal felé. A vasúti összekötő hídhoz érve, lármát hallok. Lenézek a Dunára. Szivetfacsaró látvány tárul szemeim elé. Egy felfordult csónak körül három nő ós kót férfi küzd a habokkal. A férfiak mindegyike egy-egy nőt ragad meg s minden erejével