Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-10 / 55. szám

hogy nagyzási hajlamok ne háborgatnának és soha sem vagyunk annyira gazdagok, hogy annak fokozódó igényeit képesek volnánk kielégíteni. A takarékosság nem nemzeti erényünk. A helyes beosztás prózaias számvetésével foglalkozni méltóságunkkal és főkép büszkeségünkkel össze nem férőnek találjuk és a szükséges alapnak ezen hiánya szegényt és gazdagot egyaránt állandóan ingadozó existentiában tart, vagy bukásra visz. Pazarok vagyunk, a hol a fukarság is erény volna és fukarok, a hol az ellen sokszor rz erkölcsi érzetnek kellene felszólalni. Még a közcélokra való akadozásban sem a cél nemessége vezet bennünket, hanem legtöbbször kérkedés. Nemcsak annak helyes beosztásában és felhasználásában nincs beosztásunk, a mit birunk, de munkaerőnk és munkánk beosztásában is hiányzik az. Először is nálunk a munka ós munkás megbecsülése ismeretlen fogalom. Még máig sem voltunk képesek levedleni az ősi felfogást, hogy a munka rabszolgasághoz kötött. Szellemi munkával csak az foglalkozik, kinek az kenyérkeresete, a fizikai munka pedig még amannál is sokkal lenózettebb. De nem becsüli itt meg nálunk még az sem, kit sorsa arra utalt. Tisztán a megélhetés kényszere köti hozzá ós félszemével mindig azt keresi, hogyan találna módot megszökni tőle. Sem a család, sem az iskola, sem az élet nem tanit a munkára ós a munka becsülésére. A családnak ma a legtöbb esetben nevelő hatása nincs. Az iskola minden fokozatban tudákos és semmi kapcsolatban sincs a gyakorlati élettel, az élet pedig minden nemesebb tartalom nélkül szűkölködik érzésben, eszmékben és felfogásban egyaránt. Ily viszonyok közt, természetes, hogy a társadalmi élet. a közjó szolgálatában produktív nem lehet és a társadalmi élet tehetetlenségét az állam sokszorozott tevékenységének kell pótolni. Ennek is meg kell változni, mert ez betegség szimtomája. Természetes, hogy apró emberek erőlködései ily mélyen fekvő bajok megorvoslására nem elegendők. Felül kell azt megkezdeni, a legfelsőbb körökben, a hol meg kell lenni ehhez a magasabb intelligenciának, a tisztultabb felfogásnak, a közjó iránti érzésnek ós meg vannak az anyagi eszközök is bőviben azon áldozatokra, melyeknek meghozására a birt előnyökben fokozottabb kötelesség is rejlik. gára — s egy kézmozdulattal a lépcsőre taszította. — Nem eresztenek hozzá — dadogta Farkas — pedig vár, bizonyára vár. A szolga lejebb lódította a léposőn. Elsompolygott, de elhatározta, hogy visszajön. Meghúzta magát egy fülkében s amikor látta nincs senki a közelben, visszatért a próbaszoba elé. — Be fogok mennni — gondolta s egy lépést tett az ajtó felé, de izgatottságában megbotlott s vógigzuhant a folyosón. Föltápászkodott s megrogyó térdekkel, tétován tett egy lépést előre s újra — elzuhant. Föltápászkodott s megkapaszkodva a falban, reszketve csúszott az ajtó felé, de ereje elernyedt s izgatottságában nem tudott lépni. És keserűen fölkacagott. —- Meg akartok ölni ? — Haha ! — — Kötelekkel zárjátok el az utamat . . . Kötelet feszittettetek ellenem . . . Kata! Kata . . . Nem ereszt hozzád a kötél! Összefutottak a szolgák ós Farkas Balázs most már parancsolt: — Távolítsátok el ezeket a köteleket! A köteleket! És kapkodott a levegőbe a láthatatlan kötelek után. A szolgák lefogták. Kata, akinek őrizkednie kell minden izgalomtól, nem jött ki a próbateremből s igy nem is tudta, ki volt a szerencsétlen őrült. Azaz hogy mégis megtudta. Mert ott künn a szomorú házba az egyik orvos megszánta azt a szerencsétlen dühöngőt s megtette neki azt a szívességet, hogy elküldte a visszadobott müvet a nagy művésznőnek . . . jcus az operában ezernyi tenyér, ezer torak ünnepelte a nagy, az utolérhetetlen művésznőt, amikor Lady Macbeth-ben föllépett. Künn a szomorú házban pedig üvölt tehetetlen kínjában egy megkötözött, szegény beteg, akinek számára nincsen gyógyulás. A jónak is meg van a m aga vonzó ereje és ha az példaadólag felülről indul meg, nemcsak bámulatot ós elismerést kelt, de követésre is buzdit. Ezt a nemesebb tartalmat kell társadalmi életünkbe bevinni, meggyökeresiteni, mert csak ugy lehet a társadalmi, sőt a nemzeti élet is erős, ha szilárd erkölcsi alapon nyugszik. A bókósbánáti egyházmegye ez évi rendes közgyűlését, mint már megírtuk, Csorvás községében tartotta. Lapunk mult számában megemlékoztünk már a közgyűlésről, mely tudósításunkat még az alábbi réizletekkel egészítjük ki. A közgyűlés Veres József esperes ós II a v i á r Dániel társelnöksóge alatt folyt le. A közgyűlést megelőző napon az egyházmegyei iskolaszék tartott ülést. A négy körlelkósz : Keviczky László, F r e y t a g János, 0 k á 1 y i Adolf ós M e n d ö 1 Lajos jelentései szerint az iskolaügy megfelelő ós majdnem mindenütt dicséretes eredményt értek el a tanitók. Komolyabb intézkedésre egy mulasztási ügyben és Sztik Gyula tótkomlósi tanitó pánszlávisztikus hajlamait erősen eláruló magatartása tárgyában volt szükség. Végül aZsedényi díjért pályázó kilenc tanitó kérvényét tárgyalta az iskolaszék. Az első két helyen Piliszki János szarvasi és K u c z o r Imre cs.-apácai tanítókat ajánlotta. Másnap a gyámintézeti isteni tisztelet után a csorvási ág. ev. templomban megkezdődött a közgyűlés. H a v i á r Dániel megnyitó beszéde és V e r e s József esperes jelentése után az egyházmegyei törvényszék felét 6 évre újra alakították, megválasztván tagokul Freitag J ános csorvási, Csermák Kálmán tótkomlósi, OkályiAdolfgádorosi lelkészeket, Bik ádi Antal pusztaföldvári, Torkos Kálmán szenttornyai egyházfelügyelőket; jegyzőkül B e n k a Pál ós Molnár János szarvasi tanítókat. A szarvasi főgimnázium felügyelőbizotttságának jelentéseit a közgyűlés tudomásul vette s ez alkalommal örömének adott kifejezést a felett, hogy a három egyházmegye a gimnáziumi felügyelői állást Haviár Dániel egyházmegyei felügyelővel töltötte be ismerve annak közügyek iránti érdeklődését és kitartó, lankadatlan fáradozását. Az egyházmegyei iskolaszék jelentéseit a közgyűlés tudomásul vette. Az egyházmegyei számvevőszék jelentései között kinos hatással volt a tótkomlósi egyházközség számadásainak rendezetlen ügye, melynek tisztázására augusztus 15-ig halasztást adtak. Matusik Mihály szarvasi egyháztanácsosnak a községi iskolák tótnyelvü vallásoktatására megszavazott tisztelet dijra vonatkozó felebbezését, nemkülönben Zvarinyi János igazgató-lelkésznek az egyháztanács negyedik lelkészi állás szervezését nem ajánló határozatára vonatkozó felebbezését a közgyűlés felszerelés céljából az egyházközséghez visszaszármaztatta. A tótkomlósi egyházközségnek azon kérelmét, hogy mentessék fel a szarvasi gimnáziumnak évenkint fizetendő járulék alól : a közgyűlés nem teljesíthette Az orosházi egyháznak a tanítói fizetésekre vonatkozó szabályzatát, hogy a régi földes fizetések a mostani tanítói generátió elhalálozása után az egyháznak maradjanak s ezek helyébe az egyházközség készpénz fizetési fokozatokat állapit meg, melyekhez még a rendes korpótlék ós lakbér is jár, '23 szavazattal 5 ellenében jóváhagyták. A kisebbségben levők a határozatot az egyházkerületnél megfelebbezik. A kerületi közgyűlésre az egyházmegye Okályi G. Adolf ós Mendöl Lajos lelkészeket, dr. Bikádi Antal és Sulyok Ede felügyelőket küldte ki. A jövő évi közgyűlés — nagyszénási ev. egyház meghívása folytán — Nagyszénáson lesz megtartva. a. közgyólésen Haviár Dániel két indítványt terjesztett elő. Nevezetesen, írjon föl a közgyűlés a kerület utján az egyetemes gyűléshez, hogy az keresse meg a kormányt, hogy aa 1848. XX. t.-c. végrehajtása tárgyában minél előbb törvónyhatóságilag intézkedjen. Továbbá Veres József esperes, országgyűlési képviselőnek a fenti törvénycikk ügyében, a képviselőházban mondott beszédeiért, s a protestáns egyházakat ez annyira érdeklő, fontos ügyben tett ügybuzgó munkásságáért az egyházmegye jegyzőkönyvi köszönetet mondjon. A közgyűlés mindkét indítványt nagy lelkesedéssel elfogadta. A közgyűlést az elnöklő esperes imával zárta be. Délben 100 terítékű közebéd volt a község vendéglőjében, hol magyaros szokás szerint toasztok sem maradttak el. A közebéd alatt B r ó s z János orosházi tanitó gyűjtést tartott a lelkószfiak otthona alapja gyarapítására s gyűjtése szép eredménnyel végződött. A praehistorikus ember legelső nyomai. Irta és a Békéscsabai Muzeum-Egyesület közgyűlésén felolvasta: Dr. Reisz Miksa. II. Már fentebb emlitém a „homo neanderthalit"-ot, mint állítólag legrégibb koponyát ; a Düsseldorf melletti kisebb barlangbejáratban 1856 ban primitív kőeszközök mellékletével találtak koponyákat, melyek igen vastagok és alacsonyok. Ezeket általában a legrégibb typusu koponyáknak tartják, ámbár Virchov azt állítja róluk, hogy azért oly vastagok, mert angolkoros embertől származnak, a mi különben nem zárja ki, hogy csakugyan régiek ne volnának, Elszaszban Eguitheimban diluvialis agyagban emberi koponya csontokat, mamuth fogat az ősbivaly csontjaival együttesen találtak. Azonkivül Franciaországban, Angliában és másutt számos helyen emberi csontok a fennt emiitett legelső kőeszközökkel és a diluvialis állatok csontjaival vegyesen kerültek napfényre, a mi tehát kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az ember ez időszakban a mai alakjában már meg volt ós működött. Ama időszakot, a midőn az őskori ember a pattogtatott kőeszközöket használta palaeslith vagy legrégibb kőkorszak nak nevezik, a későbbi kőkort, a midőn a kőeszközöket már csiszolta, neolith korszaknak. A palaeslith korszak tehát már a diluvialis korral veszi kezdetét; a palaeslith kőeszközök többnyire különféle quarzközetekből jáspis, homokkő és mészkőből készültek, a legelterjedtebb alakban azonban kovakőből, s nemcsak azon vidékeken használták,^ a hol az természetben előfordul, I hanem távolabbi tájakon is, a hova az csere utján mind becses anyag került. A kova az ősembernél azt a szerepét játszotta, mint manapság a vas és az acél. a legértékesebb angol acélból készült kés sem értékesebb nekünk, mint a kovakós az ősembernek; idomtalan baltáját, a vakarót, vágó és szúró eszközeit többnyire ebből az anyagból készítette, melyeknek éle és hegye sokszor oly éles, hogy vetekedik a solingeni késsel. A barlangkutatásokbél ismerjük legjobban az ősember culturáját, a kőeszközök mellett találunk csonteszközöket, tűket, kapcsokat, simitót, eszközöket az állatbőrök feldolgozására, melyekből a hideg elöl magának ruhát készített és különféle alkalmazásra szíjakat hasított. Ezen eszközök mellett hevernek össze-vissza csontmaradványok és azok között némelykor emberi csontrészek is, melyek nem mindig eredtek a barlanglakóktól, hanem valószínűleg zsákmányul ejtett ellenségektől származtak, mert valószinű azon feltevés, hogy az ősembernek ép oly kannibáli hajlamai voltak, mint a még manapság élő ausztráliai és afrikai vadaknak. A barlangi kutatásokból még azt is meg lehet tudni, hogy a „homo neanderthaliensis'' életfentartásához leginkább vadászattal ós halászattal foglalkozott. A diluvialis korszak utolsó szakában a leggyakoribb vad az iramszarvas és a vádló volt, de bizonnyára a madarat is el tudta ejteni. Ragadozó állatok fogaival ós csigákkal díszítette testét. Minthogy kovaeszközöket gyakran 100 kim. távolságban is találtak, ahol ezen anyag nem terem, fel kell tennünk, hogy ő vándoréletet folytatott, mint manapság az indiánusok Amerikában. Hogy ezen palaeolithbeli ember mit tudott művelni eszközeivel, legjobban látható a Sonnenthalban ós Picardieban talált leleteken, ahol ezen kőeszközöket a mammuth, rhinoceros, iramszarvas, bivaly, ló, óriási szarvas, barlangi oroszlán és hiéna csontjaival együtt találták ós a csontokon ezen kőeszközök behatásai ós nyomai észlelhetők. Ugyanilyen leletek kerültek ki a Gaudenus barlangból Alsó-Ausztriában ós Hohlfelsből Würtembergben ; ez utóbbiban barlangi medvéből eredő alsó ál kapcsokat találtak, melyeket baltának nasználtak. Valószínű, hogy a barlangok első lakói medvék voltak ; mutatják ezt ama csontmaradványok, melyek e hatalmas rablónak eledelül szolgáltak, itt-ott egyes emberi végtagok csontjait is találnak, melyeket valószínűleg a medve odahurcolt vagy az odatévedtekből származhatnak. A barlangi medve sokáig ura volt ezen természetes váraknak, mig az ember cselleljés erőszakkal onnan ki nem szorította. Ezen harca sok ezer évig tarthatott, mig az ember megtanulta a farkasvermet ásni és a befogott medvét sziklatömbökkel agyonzúzta, bőrét kovakéssel lenyúzta ós az kitűnő téli ruhának szolgált, húsát tüzes köveken vagy hamuban megsütötték ós elfogyasztották. Ezen időszakban a házi kutya még egészen hiányzott, ennek első fellépte a házi állatokkal együtt, mint legalkalmasabb segéd, azok megszeliditésóre ós őrzésére szolgált; teljesen hiányzottak az ipari növények, valamint az agyagedóny készítése is még ismeretlen volt. Az őskori ember, dacára zordon környezetének ós állatias hajlamainak kedélyes is tudott lenni; mint már fentebb emlitém, bámulatos hűséggel és ügyességgel metszette ki egyes állatok alakjait csontlapokon ; ezen ügyesség manapság is észlelhető egyes vadnépeknél, mint pl. a busmanoknál Afrikában. A későbbi neolith kőkori ember ezt a művészetet kevésbbó gyakorolta, legalább ebből a korból nem maradtak reánk. * Milyen lehetett a diluvialis időszakban a nagy Alföld képe ? Tenger már nem volt, annyi bizonyos; erre nézve a geologia sok tanulságos adatot nyújt. Ha végig hajózunk az Aldunán a Vaskapuig, áhítattal szemléljük a Dunát ós a két oldalról övező sziklafalakat. Ott van még Traian utja teljes épségében, a 2000 óv alig változtatott rajta ; valamint a Duna medre most is helyenként csak 80—100 méter szóles. A mig az alföldi tenger, vízmosása és jógrepesztóse segítségével, a 60 klm-nyi hosszú utat vájt magának a sziklatömeg között ós levezette a beltenger vizét a fekete tengerbe, megszámlálhatatlan évezredek teltek el. A mammuth, orszarvu és más diluvialis szárazföldi állatok csontmaradványát: az alföldi folyók mentén gyakran lehet találni, de különösen a Körös medre gazdag ilyen leletekben, a honnan muzeumunk is be szerezte ezen ősi állatok csontjait. Tehát az ember is itt volt már akkor, de hogy nyomait ezen korból itt még nem találták meg eddig, az azért van, mert nincsenek barlangjaink, melynek talaja oly kitűnően conserválta a régi csontokat. Bizonyára itt volt már ekkor, mert a vidék mocsaras, halban ós vadban gazdag volt és megélhetése is könnyebb volt, ha nem is völtak barlangok, de a puha talajban üregeket vájt magának, melyek a fagy ós vadállat elől megvédték. Itt eszközeit csontból, agancsból ós bőrből készité. A kőeszközöket sokáig nélkülözte, azokat csak később csere utján kaphatta a hegyi lakóktól. A diluvialis élet utolsó időszakában a mammuth, rhinoceros s más nagy állatok kipusztultak, utána következett az iramszarvas nagy kiterjedésben, melynek csont jait, bőrét, inait ép ugy használta fel az ősember, mint ahogy az első eszkimók használták; tudvalevő dolog, hogy ezek ruhájukat s házi eszközeiket az iramszarvasból készítették. Hazánk barlangjait, ámbár nem kellő költséggel ós alapossággal, már régebben kutatták. Kubiny Ferenc Liptómegyóben, Demónyfalván az őslénytanra fordította figyelmét. Dr. Koch Antal és dr. Dezső Béla egyes erdélyi barlangokbau kutattak. Romer Flóris volt az első, aki magyarországi barlangokról ós sziklaüregekről ismertetést irt. Hazánkban több jelentős csontbarlang van, ezek között első sorban a biharmegyeiek említendők: Igric, Pestere, Tumác, a Rézbánya melletti Tikaboj, a meciádi nagy csepkőbarlang, azonkivül a hermaneci Besztercebánya mellett, a demanovi Liptóban és az abaligeti Baranyában. Archaeologiai szempontból fontos ásatásokat eszközöitek Majláth Béla a liptómegyei liszkovi barlangban, ugyanott Lóczi is ; Badányi Mátyás a haligroci barlangban, Szepesben ós ezeken kivül még számosan. Hazánk barlangjai között aránylag véve legjobban van kikutatva az aggteleki barlang báró Nyári Jenőtől, aki ott több izben ásatott ós a kutatás eredményeit az akadémia ki is adta. A barlang rendkívül gazdag különféle leletekben ; a felsőbb rétegekben főleg a neolith korból való tárgyakat találtak, a mélyebb rétegekben pedig, melyek, sajnos, még nincsenek eléggé behatóan kikutatva, a palacolith korból való kőeszközök ós csontok jöttek napfényre. Az ott talált emberi koponyákról Virchov, a világhírű német tudós is azt állította, hogy azok a barlangi medvével egy időben éltek ; találtak ott számos baltát, fúrót, késeket, fürészt, lándzsacsucsot ós nyílhegyet kovakőből. A kovaeszközőkön sajátságos burkolati színezést, az úgynevezett patinát lehet észlelni, a mi az idő magas korára mutat. Megemlítendő, hogy Aggtelek környéke kovakőben igen gazdag, tehát ezeket itt pattogtatták. Az emberi nem ősi történetét iszaprótegek, folyók mentén elterülő völgyek és barlangok felkutatása után lehet tisztán megérteni, tehát e szempontból érdeklik ezen tájak figyelmünket s hogy az emberiség legrégibb praehistorikus korszakát tanulmányozhassuk — ezért — főleg ezen irányban kell kutatnunk. ÜJDONSAGO K. A franzensbadi rémhír. Nagy izgalmat okozott Budapesten ós Bókósmegyóben az a hióbhir, mely szerint Lukács György főispán ifjú nejét Franzensbadban — meggyilkolták.