Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-21 / 76. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 76. számához. szódeket mondottak még K o r o s y László ós Majoros Józset. A dalárda hazafias dalokat énekelt, a rég ismert pompás összhanggal s bár már a délutáni ünnepen is szerepeltek, még is hazafias tüz zel szóllott a nóta, melyekért taps volt a jutalom. Ez volt az utolsó része a fényes ünnepélynek, melynek rendezésében legnagyobb érdeme dr. Pán dy Istvánnak van, ki fáradhatlanul munkálkodott. Gyul&n. Gyulán is mélyen megiuditó, lélekemelő formában nyilvánult meg a kegyeletes érzés; a letűnt hérosz nagyságának a polgárság őszinte rajongásával hódolt. Nemcsak a magán, hanem a középületek is lobogódiszt öltöttek, az enyhe őszi szellő mindenfelé háromszint lengetett. Különösen szépen sikerült a csütörtök esti kivilágitás. Tekintetnólkül a nemzetiségre, vallásra, társadalmi állásra, gazdag és szegény egyformán ünnepelt. Ragyogó fényárba borultak az utcák, az üzletek kirakatai szikráztak a villamos körték átható fényétől. JA. magánlakások mellett az állami hivatalok, egyletek, társulatok, iskolák épületei is ki voltak világitva; a pénzügyigazgatóság kót utcára nyiló homlokzata nagyon Ízlésesen volt dekorálva, az abla kok nemzeti szinü szalagokkal, apró lobogókkal voltak feldiszitve. Igen sikerülten és hatásosan nézett ki a városháza diszitóse is, hol villamos fényben ragyogott ez a körir t: „Éljen Kossuth Lajos" Áz üzletek ós igen számos magánlakás is nagyon szépen voltak diszitve. Csak egyetlen épület volt bus sötétségben, a mi a hazafias polgárságban fáj dalmas visszahatást keltett. Az általános ragyogás közepette a törvényszék épülete sötétlő ablaksoraival szégyenkezett; mindössze a fogház celláinak ablakaiból szűrődtek ki vastag fénysávok a szürkülő esthomályba. Azt hisszük, hogy a törvényszék sem követett volna el illoyálitást, ha ablakait kivilágitva, együtt érez a nemzettel akkor, midőn annak szive megdobbant. A pénteki istentiszteleten a város szine-java megjelent a református templomban. D o m b y Lajos esperes magas szárnyalású, gyönyörű beszédben emlékezett meg a magyar nép messiásáról : Kossuth Lajosról. A város is ünnepi díszközgyűlést tartott, hol szintén Kossuthot dicsőítő beszédek hangzottak el. Dr. Lukács György főispán emelkedett hangú beszéde után dr. B o d o k y Zoltán országgyűlési képviselő [ mondotta el az ünnepi beszédet, melylyel nagy lelkesedóst keltett. A délutáni népgyűlésen óriási közönség jelent meg. A borongós, esőre hajló idő dacára mozgalmas, eleven élet volt a „K irály" szálloda környékén. Programm szerint az Erkel dalkör . kezdette meg a Himnusszal. A lelkesült tömeg együtt énekelt a daloskörrel Az ének után C s i k y László szín művész szavalta el csengő bariton hangján Rákosi Fohászát. Tartalmánál, gondolatainak mélységé • nól ós előadásbeli választókosságánál fogva magasan kiemelendő beszéd volt dr. B er ó n y i Ármin ünnepi szónoslata. Lendületes hangon fejtegette azt az óriási hatást, melyet Kossuth Lajos a magyar nemzet lelkületére gyakorolt, ki irányt adott a forrongó eszméknek, ós ember feletti erővel munkált a nemzet jogainak megóvásán. Utána a színtársulat jeles művésznője : G a z d y Aranka lépett elő, ki szintén fellelkesítette a hallgatóságot dr. N u s zb e k Sándor szép költeményével. Nagy figyelemmel hallgatták az ajkairól leperdüíő szavakat. A szép tehetségű művésznőt szavalatának befejezése után zajos ovációban részesítettek. A dalkör éneke fejelte be a szép ünnepélyt. Este a színházban díszelőadás volt. A szintársálat „Bottyán generális" cimü darabot adta elő. A közönség szorongásig megtöttőtte a színkört ós lelkesülten tapsolt a színészeknek. A díszelőadáson egyetlen honvédtiszt sem volt látható, parancsban kaptak utasítást, hogy sem magánlakásaikat ki nem világithatják, sem a színházban vagy más nyilvános helyen meg nem jelenhetnek, ahol Kossuth nevével egybekötve bárminéven nevezendő ünnepség lesz. Orosházán. Orosháza községében három napos ünnepet tervezett a hazafias kegyelet, melynek két napja már lefolyt sikerekben s lelkesedésben gazdagon. Csütörtökön este a színházban műkedvelők hazafias estólyt tartottak. A műsor első számának a Hunyadi indulót énekelte a dalárda. Majd a Kossuth-költemónyt szavalta Bulla Szidike. Ezután a Tavasz elmúlt dalt énekelte a dalárda Kovács Andor Kossuth Lajosról olvasott fel tartalmasan, melyet A. vén cigány melodráma követett. Előadták : K o d i Jolánka és Hollós Béla, ki Kossuth költeményt is szavalt Végül a Rákóczy indulót adta elő a műkedvelők zenekara. Ezalatt a Kossuth-téren felváltva zenékarok játszottak. Hangverseny Után kivilágitás volt a toronyban, ahol Horváth Oyörgy zenekara hazafias dalokat játszott. Pénteken reggel zenekarok riadóval járták be a községet. Délelőtt 8 órakor a különböző hitfelekezetek templomaiban istentisztelet tartatott. Délelőtt 10 órakor a színházban a községi képviselőtestület díszközgyűlést tartott, melyen az ünnepi beszédet dr. L á s z 1 ó Elek mondottta. Az üzletek egész napon zárva voltak. Este pedig minden testület saját helyiségében közvacsorát rendezett. Szarvason. Már csütörtökön este harangzugás jelezte, hogy a község ünnepre készül. A lakosság a házakat fellobogózta ós az ablakokat kivilágította. A kivilágitás esti 7 órától 8 óráig tartott ; 7 órakor zenés ós fáklyásmenet indult el a Kossuth-térről. A menetet az önkéntes tűzoltók vezették. Este 8 órakor a színkörben a szarvasi Kossuth szobor-alap javára fényes ünnepélyt tartottak. Először beszédet mondott Dancs Szilárd. „Kossuth sirja" Ábrányi Emiltől, szavalta Horváth Ilma. Ezután toborzó ós palotás tánc következett, melyet Roszjarovitz János tánctanitó rendezett. Majd Rákosi Viktor Fohászát mondta el Lányi Anna. Ez ünnepélyen az ünneplő közönség teljesen megtöltötte a színházat. Pénteken hajnali harangozás jelezte, hogy a nemzetnek ünnepe van Kora reggeli órákban a zenekarok bejárták az utcákat. E napon a kereskedők üzletei, a pénzintézetek bezárultak. tanintézetekben a tanítás szünetelt. Délelőtt 8 órakor az ev. ótemplomban a dalkar ós vegyeskar közreműködésével ünnepi hálaistentisztelet volt. Az ünnepi beszédet S o 1 t z Gyula lelkész mondta ; 9 órakor a képviselőtestület az Arpádszáfló nagytermében díszközgyűlést tartott, amelyen Kossuth Lajos halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben örökitettók meg és az ünnepi szónok, B e n k a Gyula főgim náziumi igazgató méltatta Kossuth Lajos érdemeit magasan szárnyaló beszédében. Délután fél 3 órakor a testületek gyülekeztek a Kossuth-tóren, a Harmati-féle ház előtt és 3 órakor felvonullak a Beliczey ós Kossuth-utcákon; 4 órakor ünnepély volt a Kossuth-tóren, Először a himnuszt énekelte a zenekar és a dalkar vezetése mellett az ünneplő közönség. H av i á r Dániel tartott magvas beszédet, mely után alkalmi ódát szavalt Nemes Béla főgimn, tanár. Az elemi iskolai növendékekhez beszédet mondott Molnár János tanitó. A záróbeszédet Zvarinyi János lelkész mondotta. Végül elénekelte a Szózatot zenekar kisáret ós dalkar vezetése mellett az ünneplő közönség. Ezt követte az Árpád szálló kertjében a népmulatság. Este 7 órakor társasvacsora volt az Árpádszállóban. Vésztő községében a házakat fellobogózták. Pénteken istentiszteletek és díszközgyűlés volt, melyen elhatározták, hogy megfestetik Kossuth arcképét. A közgyűlésen T a r d y Lajos jegyző beszélt és Bereczky József tanitó szavalt. — Szeghalmon hasonlóan ünnepeltek ; a képviselőtestület ülését C s á n k i Jenő nyitotca meg és K o v á o s Gyula jegyző mondott beszédet. — A tótkomlósi képviselőtestületi ülésen Gajdács Pál, az ünnepélyen Csermák Kálmán beszólt, — Öcsödön délelőtt istentisztelet volt, utána ünnepély, melyen Oláh Antal, V it á 1 y o s Gábor ós Osztrovszki Ferenc szerepeltek. — Szentandráson a ref. istentiszteletről vonultak a képviselőtestületi gyűlésre, melyen Darabos Sándor volt a szónok. Délután népünnepély volt. — Pusztaszenttornyán a képviselőtestületi ülésen K u c z k ay Zoltán jegyző és Karácsonyi János uradalmi kasznár íónyesldiszmagyarban beszélt. Sikkasztó árvaszéki ülnök. A Békéscsabán imént lezajlott nemzeti öröm-ünnep összhangját kellemetlenül zavarta meg egy magáról megfeledkezett tisztviselő bűnös üzelmeinek napfényre jutása. A nyomott hangulat, mely e szenzációs leleplezés nyomán fakadt, terhének egész súlyával nehezedett a lelkekre, s a lelkes örömmámor serlegébe az öröm keserű oseppjeit hullatta. Kiss Kálmán békéscsabai községi árvaszéki ülnök hivatalos pénzeket sikkasztott s azokat a saját céljnira fordította. A hiány, amelyet az ünnepségek közben hevenyészett vizsgálat ez ideig felderített, szerencsére nem nagy, s a mód, melylyel ez az ember a hozzája „jó tanácsiért fordult felek hiszékenységót, s alacsony értelmi fokát felhasználva, bűnös manipulációit elkövette, arra enged következtetni, hogy az esetleg elsikkasztott, de még fel nem fedezett pénzek magas öszszegre nem rúgnak: de végtelenül sajnálatos az eset, mert a csabai közintézmények egyik legfontosabbikának, az országban egyedül álló községi árvaszó kn e k jó hírnevét diszkreditálni alkalmns. Büszkesége Csabának a községi árvaszók, nem csak azért, mert eleddig kiválló tevékenységgel, magas székért elemmel látta el a gyámoltak és gondnokoltaknak minden ügyét, de mert alapos, és gyors munkájával közszükséget pótolt, amelynek hiányát a közönség évek hosszú során át mólyen érezte. Felelőség a mólyen sajnálatos esetben senkit nem terhel; a köteles ellenőrzés mulasztásával senkik sem lehet vádolni. Az a mód, amelyet Kiss ülnök sikkasztásaiban használt, kizárja a lehetőséget annak, hegy a legszigorúbb ellenőrzés eredményes lehessen. Az 1877. évi XX. gyámügyi törvény alapján s az ennek végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendeletek nyomán alkotott községi szabályrendelet V-dÍK szakasza a következőket rendeli a pónzküldemónyekről: „Az árvaszókhez magánfelek által leteendő, postán, vagy helyi hatóságoktól érkezett pénzt vagy pénzértékü okmányokat az elnök vagy helyettese veszi át, s a kisórő okmány azonnali beiktatása után az árvapénztárba megfelelőleg s még a keérkezés napján beutalványoztatja". A szabályrendeletnek ezt az intézkedését játszotta ki az ülnök oly módon, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy a sikkasztás napfényre került. A folyó év tavaszán P á v i k József, árvaszéki h. elnök súlyos betegségének ideje alatt az árvaszék ügyeit a másodülnöü, K i s s Kálmán intézte. Zsíros András biró, mint árvaszéki elnök, a szabályrendelet fennti rendelkezésére hivatkozással s helyettesítés idejében az árvaszékhez érkező pénzküldemények átvételének jogát kizárólag a maga számára tartotta fenn s ezt az érdekelt kezelő-hivataloknak tudomására hozta s Kiss Kálmánt, mint intézkedő ülnököt, az elnöki rendelkezés betartására utasította. Szerdán, e hó 17-ón történt, hogy Tóth György csabai lakos, kiskorú gyá moltja, Tóth Mária tömegéből 24 korona kiutalványozása iránti kórelmet terjesztett elő az árvaszóknól; e kérelemmel kapcsolatban előzetes intézkedések során a nyilvántartási s az árvapónztári főkönyvekből az tünt ki, hogy a kiskorúnak árvaszéki kezelés alatt álló tömege n i c c s. Tóth Oyörgy erre előadta, hogy ő és testvére, is hősökké válnak. Szavára, mintha benne elektromos áram rezgene, elnémul a nemzet kétségbeesése s remény és öröm gyulád föl az imént megsápadt orcákon. S mikor bujdosóvá teszi végzete, messze országokban ülvén gyászban és nélkülözésekben, még akkor sem feledkezik meg virrasztó szerepéről: mikor szükség van rá, visszavisszaküldi varázsvesszejét, hogy öntudatunk és önbizalmunk el ne némulhasson soha. S Kossuth az öntudatra ébredt nemzetnek életcélt tűzött ki : el nem nyomható vágygyá, szükségletté érlelte lelkében a nemzeti önállóság, függetlenség fenséges gondolatát. Valóban e czél kitűzésében tetőzik nagysága: e cél volt egyedül méltó az öntudatra s önbizalomra ébredt nemzet múltjához, egyedül biztató a jövendőjére, másfelől ez igazolta fényesen államférfiúi belátását s időtlen időkig biztosította számára a magyar nép abszolút háláját. Sok nagy tórfia volt nemzetünknek e hősi korában, de e fenséges célt a multak romjaiból kiásni, azt teljes nagyságában felfogni és átérezni s rá a nemzet tekintetét irányítani e kettő tudta : Kossuth ós Petőfi. Ök tűzik ki életcóljokul a nemzet valódi életcéljának: önállóságának, függetlenségének kivívását. Mintha a magyar nép szivén tartották volna kezüket, ugy érezték mindazt, ami benne ólt, bárcsak miut homályos vágy, vagy sejtelem ; a nemzet erkölcsi igaza beleolvadt énjük igazába, érzelmeivel érzelmeiket, törekvéseivel törekvéseiket azonosították. S ebben van egyéniségük varázsa, az a kimondhatatlan, a mi ngy elbűvöl a Kossuth beszédeibens a Petőfi költeményeiben. Rákóczy óta ember nemzetével igy nem érzett. Kossuth egy hosszú élet minden pillanatát e cél elérésére fordította aktive vagy passzive csak, érte áldoz fel nyugalmas életet, rangot, kitüntet óst : mindazt, ami a törpe lelkeket elvakithatja; érte marad távol szülőföldje kék egétől, Öt hazaváró, hivó nemzetétől is. Mindennapi kenyeréért ember nem küzdött kitartóbban, szivósabbau, mint ő e cél eléréséért s a küzdelmet még akkor sem hagyta abba, midőn honját vesztette, s nem volt egy talpalatnyi föld, amelyet magáénak mondhatott. A szent célért föllelkesítette, a magyarság ügyének megnyerte kót óceán népét s nem rajta mult, hogy igyekezete s annyi fényes terve nem sikerült, hanem honfitársai kimerültségén, kishitüsógón, az emberek csalfasigán s hitehagyottságán, osztrák ármányokon s a viszonyok kényszerítő erején. De lelke, melyet családi csapás, üldözés, nélkülözés, idegroncsoló munka s agguló kor meg nem tudtak hajlítani, hü maradt e célhoz, mig el nem költözött. Nem ingatta meg az uj viszonyok csillogása sem, amelytől elkáprázott egész nemzete ; ő akkor is tisztán látott a jövőbe s volt idő, hogy egyedül, egész nemzetével szemben is, fenntartotta elveit. A nemzet azonban föleszmélt megint s elvei, miként a várva várt visszatérő madár, újra szerető fészket találtak a magyar szivekben. Es ón tudom, ós ón kimerem mondani: kevés azon magyar emberek száma, kik ma — legalább szivük mélyén — az ő hivei ne volnának. Avagy azon a lelkesedésen, melyet nevének említése gyújt fel mibennünk, azon a remegósen, mely az egész nemzet szivére nehezedett, midőn a turini szent próféta utolsó harcát vívta e földön s azon a fenséges gyászon keresztül, mely hazatérő drága holttestére borult, nem rezgett-ó által, átfonva mélységes hálánkat ós szeretetünket, a biztató sugár, hogy K

os

snth Lj íjos, vagy a mivó neve az idők folyamin az itju nemzedék lelké ben finomult: nemzeti eszméink legszebbjei örökre kiirthatatlanok e nép kebeléből . . . Midőn a vóre.s zivatar elűzte egünkről legfényesebb csillagát, miként egy uj nap, más világrészben, idegen országokban kelt fel az s ott is a dicsőség zenithjón ragyogott. Mig hazájában akasztófára függesztették kópét az erőszak véres kezei, addig utja diadalmenet volt Anglián ós a szabad Amerikán keresztül, amilyet a büszke római imparator sem álmodott s amilyet csak ő nyerhetett meg, akinek feje körül ragyogott az erkölcsi igazság gleriája s akinek bűvös szavaiban remegett egy eltiport nemzet szenvedésenek minden fájdalma. Kinek ne szöknék köny a szemébe, midőn látja, hogyha egyszer Kossuth idegen nyelven bár, szóra nyitja ajkait, a hideg angol, a számító amerikai nép millióinak szive a bámulat, rajongás ós lelkesedós minden skáláján ad reá visszhangot, midőn olvassa, hogy milliók hódolnak tüneményes alakjának s boldogok, ha kezét vagy ruháját érinthetik. Oh, ha csak a dicsőség vágya hordozta volna őt utaiban, higyjótek meg Kossuth Lajos rágalmazói, nem törte volna fáradt lelkét testét tovább. Más cél vezette őt ide, az, hogy a tájékozatlan világ előtt feltárja a magyar nemzet irtózatos helyzetét, vérébe fojtott küzdelmeit az emberi jogok ós szabadság érdekében, hogy általános részvétet keltsen vérző hazája s gyűlöletet annak szívtelen elnyomói a iránt, hogy találjon rokon keblű népet vagy népeket, akinek segítségével kivezethesse a szörnyű veszedelemből nemzetét. A letűnt században kétszer szállt világhódító útra a magyar sze[lem Petőfi költeményeiben a nép szivelelke dalba olvadva, Kossuth beszédeiben reményei, küzdelmei törekvései ós tragikuma ; s a kinek már híre is rég elnémult: az ö személyében az egész világon újra ismertté lett a magyar. S ha Kossuth ezen tevékenységének nem is volt mag a tőle óhajtott ós várt sikere, mégis kimondhatatlan sokat használt nemzetünk ügyének : élő tiltakozása volt eltöröltetósünknek a népek sorából; bebizonyította a világ előtt történelmi szereplésünk öntudatosságát, mely magában rejti jövendőnk csiráit kiirthatatlanul; s beszédeiben a magyar szellemet oly fényesen ragyogtatta, ahogy még soha senkinek sem sikerült . . . Mikor egy szép estén az ég fenségének bámulatába merülünk, kinek ne jutna eszébe, hogy a millió meg millió csillag között van egy : a sarkcsillag, a mely felé irányul földünk tengelye. Tudós elmék kimutatták, hogy bizonyos időközön belül vele szemben változik a föld tengelyének helyzete, de évezredek után hozzá újra visszatér. Nemzetünknek is ran ilyen sarkcsillaga: Kossuth Lajos. Haladásának tengelye egy ideig tőle el is térjen bár, egyszer újra visszatér hozzá, mert nemcsak a haladás irányát mutatja meg, hanem fényt ós meleget is kölcsönöz a haladónak . . . Hivatott ós műkedvelő csillagászok meszszelátó csöveinek ezrei kémlelik az égi testek rejtett világát. Vegyük elö mi a Kossuth beszédeit, iratait: ezek a messzelátó cső, a melynek segitsógóvel az ö közelébe juthatunk s feltárul előttünk nagyságának csodás világa. 0 mert az nem lehet, hogy az, akinek nevét egy nemzet dalba foglalta, akit évtizedekig hitta ós várt haza a nemzet minden fia, akinek koporsójánál egy ország zokogva térdre borult s akit nagy ós kicsiny, ifjú ós agg egyformán atyjának nevez : hogy az ne azt az utat mutatná meg nekünk, amelyet követnünk kell . . . Hidd meg, dicső halhatatlanunk, e nép meg fogja őrizni a személyedben, nevedben eszmévé finomult elveidet s mielőtt „még egyszer azt üzennéd," eljön az a pillanat, midőn azt a-sok áldást amelylyel halmainkat rónáinkat tetézted, midőn azt a mérhetetlen szenvedést ós fájdalmat, melyet értünk tűrtél s éreztél, midőn a dicsőségnek azt az ékes koszorúját, amelyet te fűztél egybe számunkra s homlokunk köré helyeztél, meg fogja hálálni nemzeted azzal, hogy mind azt, amiért óltól, küzdöttól, szenvedtél és félreértettél, diadalra juttatja . . ,