Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-15 / 48. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 48. számához. kiilömböző gyűjtemények minden egyes darabja hathatósan segiti elő a nagy munka megvalósítását: a kultura terjesztését és fejlesztését. A muzeum-egyesület a szellemi törekvések élére áll ,s megtalálta a módját annak, mikópen kell a társadalmat belevonni a tudományos mozgalmakba; a szabad tyceumi előadásokkal a tudományoknak s művészeteknek szine-javát akarja nyújtani azoknak, akiket mindennapi elfoglaltságuk gátol abban, hogy a tudományok^ rohamos haladásának eredményeit tanulmányozzák. A tudományokat népszerűsítő ezen előadá sok szépen beváltak, amint ezt az érdeklődőknek folyton nagyobbodó s tömegesebb látogatása bizonyítja. Kitűzött föladata az egyesületnek a társadalom alsóbb rétegeit is részesíteni szellemi müvelésben s ezt a népkönyvtár fölállításával tervezi. Magasztos, nehéz, de öntudatos munkát vállalt magára a muzeumegylet: művelni a közt, irányt adni városunk szellemi törekvéseinek s előmozdítani haladását. S mindezek viszonzásául csak egyet kiván azon társadalomtól, melynek javára munkálkodik: támogatást, mely nem anyagi megterheléssel járó áldozatkészségben nyilatkozik, hanem érdeklődésben. Ha ezt minél szélesebb körben fölébresztette : akkor biztosítva van ezen fiatal kulturális intézménynek áldásos munkálkodása. Bálás Ádám. Esküdtszéki tárgyalások Pénteken értek végett a juniusi esküdtszóki tárgyalások. Tizenegy napon keresztül tizenegy bűnügyben ítélt a társadalom, a tizenkét polgár személyében, a bűnösök felett. Az esküdtek pontosan eleget tettek a rendkívüli módon terhes kötelességnek, mely a birói tisztet ruházza rájuk. Ugy lehet mondani azt is, hogy igazmondások általában véve mindig helyes lelkiismereti s jogi alapon állottak, vagyis a bűnös mindig elnyerte méltó büntetését. A tizenegy bűnügy meglehetősen vegyes volt s erősen kiemelkedett közülök a három feleséggyilkos s a békési asszony ügye, ki férjét akarta agyonlőni. Három esetben szándékos emberölés volt a vád, mig a negyedikben, mely az utolsó napon került elő, a legnagyobb bűn miatt: gyilkosság miatt emelt vádat az ügyész. A tizenegy napi esküdtszék, az esküdtek napidijait ós a tanuköltsógeket is számítva, körülbelül ötezer koronájába kejült az államnak. A régi állítás, hogy az esküdtszéki bíráskodás nagyon költséges, újra bebizonyosodott. Amelyhez azután az esküdteknek behivott polgárok panaszai is járulnak, kik rendes életfoglalkozásukat abba kénytelenek hagyni. Máskülönben az esküdtek igazmondása alapján csinos összegű szabadságvesztésbüntetést mondott ki a bíróság. Összesen 41 óvi fegyház és hat hónapi fogházbüntetésről szólanak az Ítéletek. A legutóbbi tárgyalásokat az alábbiakban adjuk, melyeknek olvasása után várhatunk ujabb riportra — novemberig. Felgyújtotta a szomszédja házát. Szerdán egy rovott éleíü egyén, Kónyái G. Sándor öcsödi lakos állott az esküdtszók előtt, azzal vádolva, hogy P áp a i Benedek lakóházát boszuból felgyújtotta. A bíróság tagjai: Hubay Lajos elnöklete alatt dr. S/:egedy Lajos és dr. Tholt István birák, közvádló : Tóth Ferenc, védő: dr Martos Józset voltak. Esküdtekként : Braun D Adám. Hódi Károly, Kertész Gábor, Meixner Frigyes, ifj. Kapta János, Kovácsik János, Z. Tóth Sándor, Reinhard Adám, Sulyok Ede, Stark Adolf, Reisz Kálmán, Reisner Ede, pótesküdtekkónt: Braun Mór és Maczák Adám szerepeltek. Vádlott. R ó n y a i Gr. Sándor 57 éves, ennek dacára is szerelmes természetű, mert a gyujtogatást is azért követte el, hogy boszut álljon Pápai Benedeken, kitől V i n c z e Máriát elcsábította. Pápai öreg ember, ki Yinoze Máriával körülbelül 13 évig ólt vad házasságban. Rónyai közel szomszédságukban lakott s udvarolni kezdett az asszonynak, ki kezdetben nevetve fogadta ömlengéseit. Utóbb azonban ugy találta, hogy Rónyai erőteljesebb mint Pápai, s egy szép napon ott hagyta az öreget, az ingóságokból jól felpakkolván. A csapodár asszonyra megharagudott a cserbenhagyott ember, a községi bíróságnál bepanaszolta s rendőri asszisztencia mellett ingóságait visszavitette. Rónyait indulatban hozta Pápai eljárása s haragtól dühödten fenyegette. Fenyegetését be is váltotta, a f. óvi március 23-án kötéllel, éjnek idején az ágashoz kötötte a Pápai konyhaajtójának kilincsét, ugy hogy az épületből e miatt nem lehetett kijönni. A tetőzetnek szalmával fedett részét pedig egy gyufával felgyújtotta s azzal hazament és lefeküdt. A vizsgálatsorán annyit beismert, hogy Pápaival az i asszony miatt ellenséges viszonyban élt s a kötél az ő házának padlásáról való ; a gyujtogatást azonban tagadta s annak elkövetésével Vinoze Mária fiát : Kis Ferencet gyanúsította, ki szintén ellenséges viszonyban állott az öreggel. A sértett. Pápai Benedek öreg, 73 éves aggastyán, szintén abban a nézetben van, hogy a gyújtogató nem lehetett más csak Rónyai, ki reá a visszavett ingóságok miatt haragudott. Az asszonynyal 13 évig élt vadházasságban, de a f. óv február havában Rónyai elcsalta. Azon az éjjelen, mikor háza kigyulladt, a hátulsó szobában aludt, a nagy recsegés-ropogásra felébredt s midőn észre vette a tüzet, menekülni próbált, azonban a konyha ajtót nem bírta kinyitni. Csak is ugy tudott kiszabadulni, hogy Kardos Mihály és Tóth Dániel az ajtókilincsére bogozott kötelet eloldották. Kis Ferencre nem gyanakszik, mert az sohasem haragudott rá. Kára sincs, miután a biztosító társaság mindent megfizetett . Tanuk. Kardos Mihályné hosszasabban ismerteti azt a viszonyt, mely Rónyai ós Pápai között volt. Rónyai már régebben szemet vetett Vincze Máriára. Egy izben tanú jelentélében ugy nyilatkozott Rónyai : hogyan kellene ezt az öreget láb alól eltenni, hogy Marcsa az enyém lehetne. Ellenséges viszony a kót férfi között akkor heletkezett, midőn Vincze Mária Rónyaihoz költözött. Pápai nem akart semmitsem adni az asszonynak, ez pedig 13 évi együttlét után jogot formált az ingóságokhoz, azért vitte el azok egyrészót önhatalmúlag. F. évi március 23-án azt üzentette tanú által Vincze Máriának, hogy vigye el tőle a nagy ládát, mert ha érte megy, még az asztalt is neki adja. Rónyai éppen egy kötéllel babrált, midőn az izenetet átadta, s haragosan annyit mondott: Marcsa nincs itthon, odavan a járásbíróságnál, hogy ingóságait kiadassa a vón disznóval. A gyújtogatás estéjén látta mikor valaki gyufát gyújtott, de a sötétben az alakot nem vehette ki. A láng azután rögtön végig sza ladt a háztetőn. Kardos Mihály ós Tóth Dániel azt igazolták, hogy a konyhaajtó kötéllel volt az ágashoz kötve s ugyancsak nagy erőmegfeszitósükbe került, mig a kötélen levő csomót ki tudták oldani, Pápai félig alélt volt a nagy füsttől, midőn a konyhából szabadlevegőre vitték. Vince Mária nem tudja, ki gyújtotta fel a házat, ő csak akkor ébredt fel, midőn a rendőrök bementek házukba s Rónyait letartóztatták. A kötelet ismeri, az ő tulajdonát képezi. Kis Ferenc tagadta Rónyainak azt az állítását, mintha a házat ő gyújtotta volna fel; akkor este Kis Imróóknól volt, hol kártyázással töltötte az időt. Pápaira nem haragodott s igy oka sem volt arra, hogy rajta bosszút álljon. Rónyai azonban többször fenyegetőzött: megmutatja, hogy Pápainak nemsokára meg kell döglenie. Vád és védelem. Tóth Ferenc röviden indokolta állás pontját. A tanuk vallomásaiból ós az összetett bizonyitókokból arra a megállapodásra jutott, hogy a gyujtogatást senki más nem követhette el, osak Rónyai, ki maga is beismerte, hogy a kötél az ö háza padlásáról került ki s abban az időtájban, midőn az épület kigyulladt, lakásáról kint járt. Ennélfogva joggal vélelmezhető, hogy a gyujtogatást ő követte el. Kérte marasztalását. Dr. Martos József védő ügyvéd rövid replikában válaszolt ; egyáltalán nem látja igazoltnak a vádat, mert közvetlen bizonyítók nincs, ós feltevések, következtetések alapján senkit sem lehet elitélni. A komoly fellépés és a fiatal ügyvéd tartalmas érvelése látható hatást gyakorolt az esküdtekre. Az Ítélet. A bíróságnak azon kérdésére: „Bünös-e vádlott abban, hogy a Pápai Benedek házát szándékosan oly időben gyújtotta fel, midőn sértett ott tartózkodott" — az esküdtek határozatát Stark Adolf hirdette meg, aki kijelentette, hogy nem találták a vádat beigazoltnak. A bíróság ez alapon felmentő ítéletet hozott s elrendelte vádlott rögtöni szabdlábra helyezését. Rablás a sötétben. Csütörtökön gyorsan végződött a tárgyalás, G i 1 v á n János óá ifj. T o m a n György szarvasi lakosok voltak a vádlottak rablás miatt. A tárgyalást V. Szakmáry Arisztid vezette, védőként dr. M á z o r Elemér szerepelt. Esküdtek voltak : Meixner Frigyes, Kovácsik János, Sztojanovits Gyula, Deutsch Jakab, Sperlágh Ignác, Sulyok Ede, Hódi Károly, Reisner Ede. Braun D. Adám, Macák Adám, Stark Adolf, Biró Károly. Pótesküdtek : Kertész Gábor, Diósi Béla. A károsult. V i s z k o k János, törökszentmiklósi lakos, őszbe csavarodott, 55 éves ember, előadja, hogy mult óvi december 3-án Szarvason járt, hol a többek között Goldstein Károly korcsmájában is megfordult. Itt nagyobb társaság mulatott; G i 1 y á n János és ifj. T o m a n György ia ott voltak. Estefelé fizetett, kivette tárcáját, melyben 62 kor. készpénze volt elhelyezve. Tartozását kiegyenlitvón, távozott. Alig haladt a harmadik utcáig, midőn a sötétben megtámadták, a földre teperték ós a zsebéből 1133 kor. 97 fillérről kiállított takarékpénztári könyvet, 3 bizonyítványt, cselédkönyvet, nikkel zsebóráját láncostól ós összes apró pénzét erőszakkal elvették. Támadóit felismerte s amint tőlük megszabadult, sietett a csendörséghez, hol jelentést tett megraboltatásáról. A csendőrség a nyomozatot azonnal meginditotta és a készpénz kivételével a tőle elrabolt öszszes tárgyakat G i ! y á n Jánosnál megtalálta, ki azon alkalommal azt is beismerte, hogy a-rablást ifj. T o m a n Györgygyei együtt küvették el. Vádlottak. G i 1 y á n János, 37 éves, jómódú gazda, tagadja hogy Viszkokot megtámadta volna ; azt állította, hogy a takarékbetéti könyvecskét és a többi tárgyakat az utcán találta, a csendőrség előtt azért ismerte be bűnösségét, mert azok kínozták, ütötték, verték. Ifj. T o m a n Gzörgy 18 éves, erőteljes fiatal legény, szintén tagadta a vádat, ő is azzal védekezett, hogy a csendőrök kínzásától óhajtott menekülni, midőn beismerő vallomást tett. Tanuk. Demeter András, C s i c s e ly Mihály rendőrök igazolták, hogy vádlottaknak az a védekezése, mintha a csendőrök verték, vagy kínozták volna őket, mesebeszéd, mert előttük is beismerték cselekményüket. Goldstein Károly korcsmáros Víszkoknál nagyobb összeg pénzt látott, mert az általa elfogyasztott italt borozó társai előtt fizette ki. Alig távozott el korcsmájából, Gilyán és Tornán is felkerekedtek s amint mondották, haza szándékoztak menni. J u h á s z Lajos és Kozák János csendőrök részletesen ismertették az esetet; tagadták, hogy vádlottakat bántalmazták volna, mert azok önként, minden kényszer nélkül tették beismerő vallomásukat. A tanuk előadása olyan hatást gyakorolt vádlottakra, hogy szólásra jelentkeztek s az esküdtszék előtt mindketten töredelmesen beismerték bünüket. A beismerő vallomás után könnyű dolga volt a közvádlónak ; dr. L i s z y Viktor kir. ügyész pár szóban arra kérte az esküdteket, hogy ugy Gilyánt, mint Tomant a rablás bűntettében mondják ki bűnösnek. Dr. M á z o r Elemér védő szintén röviden végzett, a töredelmes beismerést enyhítő körülményül kérte figyelembevenni. ix bíróság által az esküdtekhez intézett kérdésre Stark Adolf, mint az esküdtek főnöke adta meg a választ Mind kót vádlottat bűnösnek találták a terhökre rótt cselekményben. A törvényszék ez alapon ugy Gilyánt, mint Toman Györgyöt rablás bűntettéért 2—2 óvi fegyházra itélta s a bűnjelként kezelt, elrablott tárgyakat károsultnak visszaadta. Meggyilkolta a feleségét. Az utolsó napon, pénteken került elő a legszenzációsabb bünügy; avádlott hitvesgyilkossággal volt vádolva. A közönség is nagy érdeklődést tanúsított a feleséggyilkos bűnügye iránt, anynyira, hogy mondhatni Cs. Horváth Gábor ügye óta ilyen nagy közönség még nem volt a teremben. Félkilenckor kezdődött meg a tárgyalás s délelőtt mégis csak a vádlottal s két tanúval lehetett végezni. Szakmáry táblai biró elnökölt. A vádat Tóth Ferenc alügyész képviselte, hivatalból kirendelt védő dr. K e p p i c h Frigyes volt. F e 1 d m ü 1 1 e r Márton képviselője dr. B e r ó n y i Ármin. Esküdtek voltak: Dmsy Béla, Braun D. Adám, KoVán M. Endre, Michnay Gusztáv, Sperlágh Ignác, Kertész Gábor, Biró Károly, Maczák Adám, Stark Adolf, Kocziszky Mihály, Stojanovits Gyula, Meixner Frigyes. Pótesküdtek: ifj. Kapta János, Kovácsik János. A vádlott. Schubkégel Márton Mezöberónyben 1877-ben született, ág. evang. vallású, büntetve nem volt Vizsgálati fogságban van 1901. április 25-ike óta. Elnök kérdésére bűnösségét beismeri. — Hogy törtónt a dolog, kérdi az elnök. E kérdésre a vádlott percekig hallgat, majd hosszasan kezdi mesélni az esetet. A mult évben kórette meg a teleségót, aki kosarat adott neki. a.z ősszel újból megkérte s akkor a lány az apja kónyszeritó sere megesküdött vele. — Hogy éltek? — Csak 14 napig voltunk jó viszonyban, feleli a vádlott, mert feleségem ezután mindig azzal szekírozott mikor haza mentem, hogy ugy-e a Mász Lénáók utcáján jöttél ? — Udvarolt ön valaha Mász Lénának ? — Táncosnőm volt a kocsmában, de nem volt a szeretőm soha! Később volt a húgom lakodalma; a feleségem előre figyelmeztetett, hogy a lakodalomban ne táncoljak Mász Lénával. En viszont arra kértem, hogy ő meg ne táncoljon Rau Józseffel. A lakodalomban mégis táncoltak egy csárdást. En odamentem, figyelmeztettem: azt mondta, hogy neki nem parancsolok. Erre elkezdtem káromkodni ós pofon ütöttem a feleségemet. Ezután haza mentünk. Reggel eljött az apósom s haza vitte a feleségemet. Vádlott részletesen elmondja, hogy apósa érte küldött, végül maga jött el s elvitte a házához, A feleségével nemsokára kibékültek; ez visszament hozzá, de mindig idegenkedett tőle. Azt mondta neki, hogy nem szereti s hogy osak az édes apja erőltette hozzá. Ezt ő elmondta egyszer a leány apjának is. December 5-ón a felesége szónélkül elment tőle, anélkül hogy oka lett volna erre. Vádlott másnap a felesége után ment, kinek anyja azt mondta, hogy Magda nem akar vissza menni. Később a holmiját is elvitték. Másnap vett egy revolvert, mert a sógorától hallotta, hogy az apósa összetöréssel fenyegette. Ezután többször kibékültök, majd ismét összevesztek, anélkül, hogy a felesége viszszament volna hozzá. Végül abban egyeztek meg, hogy apósánál fognak lakni. Ez a megállapodás április 20-án, vasárnap törtónt. Kedden ismét elment apósához, a felesége kísérte ki, akit arra kórt, hogy jöjjön hozzá pakolni. Másnap reggel a sógoromnál hallottam egy asszonytól, hogy a feleségem megint csak nem akar velem élni. Rögtön hozzája mentem; a feleségem azt mondta: nekem nem kellesz. Vártam az apósomat, aki nem volt odahaza. Ez idő alatt a feleségem ós az anyja bementek a konyhába, En utánok mentem, újra kérni kezdtem a feleségemet, aki erre felém döfött a kezében levő késsel ós azt mondta : Nem azért volt az apám az ügyvédnél, hogy veled menjek, A döfése csak a kabátomat hasította ki, mert visszaléptem. Ekkor vettem ki zsebemből a revolvert s rálőttem az asszonyra. Hogy hányszor, azt nem tudom — A revolver melyik zsebében volt s hány töltény volt benne? — A belső zsebemben. Hatra volt töltve. — Mikor határozta el, hogy a feleségét meg fogja ölni? — Soha sem határoztam el. — Hát akkor miért lőtt rá ? — Mert megijedtem, hogy ki akar hasítani. — Egyszer már bevallotta, hogy akkor jutott eszébe, hogy agyonlövi a feleségót, mikor az a késsel döfött. Vádlott eleinte haboz ós tagad, majd bevallja, hogy akkor támadt ölési szándéka. — Mindig magánál volt a revolver ? — Mikor munkába voltam, akkor nem. Csak akkor, midőn az apósomókhoz mentem. — Miért vitte magával a revolvert akkor is, mikor teljesen kibékültek ? — Mert az apósom sokszor megmásította a szavát. — Milyen viszonyban volt felesége azzal a Rau-val ? — Lánykorában szeretője volt neki. Vádlott a revolverre ós a kabátra ráismer. — A csendőrség előtt egy szót sem szólt arról, hogy felesége feléje döfött a késsel. — Pedig ő hasította ki kabátomat. Szakértők. Közvetlen a vádlott után kihallgatták a kót mezőberényi szakértő orvost, kik a meggyilkolt asszonyt felboncolták. Dr. K r i c h Imre, községi orvos három sérülést talált. A koponyán, hol a seb széle pörkölődött volt s ez igazolja, hogy közelből törtónt a lövés ; az állcsont baloldalán ós a szegycsonton. Az állcsonti sérülés nem volt veszélyes, rendes kezelés mellett kót kónap alatt begyógyult volna. A belvizsgálatnál kitűnt, hogy az agy szürke állománya roncsolt volt, mely feltétlenül halálos. A szegycsonton át történt lövés teljesen keresztül fúrta a tüdőt: ez is feltétlenül halálos. A halált belső elvérzós okozta. Dr. Zsifkovics Aladár községi orvos Feldmüller Magdát még élve találta három sérüléssel, fején, állán ós mellén. A boncolásnál jelen volt. Az agyban a velő szót volt roncsolva s a koponyaüregben A tüdő keresztül volt fúrva. E két sérülés feltétlenül halált okoz AZ állcsonti sérülés jelentéktelen, mert 8 hót alatt helyre jött volna.