Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-08 / 46. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 46. számához. Lajos és dr. T h o 1 t István, jegyző Szabó László, közvádló dr. L i s z y Yiktor, védő dr. Berényi Ármin, orvos-szakértők : dr. Henszelmann Elek, dr. Lamberger Manó, dr. Zöldy János törvényszéki orvos, dr. Pándy Kálmán kórházi főorvos. Esküdtek : Reisz Kálmán, Ková esik János, Meixner Frigyes, Haan Béla, Michnay Gusztáv, Kertész Gábor, Sulyok Ede, Kován M. Endre, Biró Károly, Blascsok Gyula, Hódi Károly, Stark Adolf. Pótesküdtek: Kocziszky Mihály, Kolozsváry Elek. A vádlott. Baji Iinréné csinos, formás termetű, szép arcú nö, ki meglehetősen tudatában van annak, hogy a férfi szemek szívesen megakadnak rajta. Nyugodt, derűs arccal állott birái előtt, mert az a remény táplálta, hogy az esküdtszók felmenti. Miután ugy az ő, mint férje kihallgatása zárt ülésben történt, csupán az ellene emelt vádról referálhatunk. Bajinó Csávás Imre békési rendőrrel folytatott szerelmi viszonyt, a mi közte és férje közt sok háborúságnak lett okozója. Baji munkás, szorgalmas, józanóletü ember volt, ki az erkölcsös életre sokat adott s miután feleségét nagyon szerette, óvni igyekezett öt minden olyan cselekedettől, mely jó hírnevére árnyékot vethetett volna. Bajiné azonban férjét nem kedvelte s a mint a vizsgálat során mondotta, szülei rábeszélésére ment hozzá. Hat évig nem törte meg a házassági hűséget s ez idő alatt 3 gyermekük is született, kik közül egy elhalt. Már az első években töbször volt köztük szóváltás, de türhetlenné akkor vált viszonyuk, midőn férje házasságtörósóre rájött. Ekkor el is költözött ós Szekeres Jánosnénál vett ki lakást. Itt ugy Csávás, mint férje többször megkeresték, férje azonban addig kérte, mig újra visszament hozzá. Bajinó szenvedélyes vonzalommal viseltetett Csávás iránt, azért szabadulni óhajtott a házasólettől, mely rá nézve pokollá lett, miután egy olyan férfihoz volt láncolva, kit nem szeretett. Szekeresné előtt egy izben ugy nyilatkozott, hogy vagy meglövi, vagy felakasztja magát, vagy az urát lövi meg. Tervének keresztülvitelére Kugel csabai kereskedőtől revolvert vásárolt, melyet a kamrában rejtett el. A f. évi január 19-én este B íji az olvasókőrbe akart menni, de felesége nem engedte s azt mondotta neki: ma itthon maradsz, hozok bort és mindkettem iszunk belőle. Férje engedett kívánságának, mert. úgyis ritkán volt vele szemben felesége előzékeny. A bor azonban savanyu volt, ezért nem Ízlett neki Bajinó ezukrot tett bele s felforralta. Körülbelől iy

a litert fogyaszthattak el, mitől Baji mámoros lett s midőn lefeküdt, nem sokára elaludt. Az asszony ekkor felkelt, bement a kamrába, kihozta a revolvert, egyenesen férje ágyához ment s azt fejbe lőtte. A lövés után rögtön lefeküdt, dobogó szivvel várva, vájjon lövése halálos volt-e ? A golyó a halánték csontot érte, honnan lesiklott és a járom csontba akadt meg. a. fájdalomra Baji felriadt ós jajgató hangon szólott feleségéhez : „Zsófi te, jaj Istenem meglőttek, vagy tőbe ütöttek, gyere segits rajtam." A rosz asszonyt meghatotta férje kérése s némi késlekedés után segítségére sietett Nehogy gyanúba kerüljön, kiszaladt a szobából ós a revolvert a kútba dobta. Később átfutott szomszédba s Kovács János ablakán zörgetve hivta, jöjjön át, mert nagy bai van E^ át is szaladt, kérdéseire azonban Baji nem tudta megmon dani, ki lehetett a tettes. Csávás Imrére gyanakodott. A vizsgálat kezdetben ily irányban indult meg, de a csendőrség csakhamar kiderítette, hogy a gyilkos merénylő az asszony volt, kit erre letartóztattak s a vizsgálóbíró fogságba helyezett A sértett. Baji Imre erőteljes, 34 éves, földmives gazda, szelid, józanóletü, munkás ember, ki az esküdtszók előtt is hangoztatta, hogy a feleségét nagyon szereti, annak ugy szerelmi viszonyát, mint az ellene elkövetett gyilkossági kísérletet megbocsátotta, miután azt az ígéretet tette, hogy ha kiszabadul, soha többet panaszra okot nem ad. Kérte is az esküdtszéket, mentsék fel a feleségét, nem kívánja megbüntetését, miután otthon kót kis gyermeke van, kik nem nélkülözhetik anyjukat. A szerető. A házastársak kihallgatása után a tárgyalás ismét nyilvánossá lett, s megkezdődött a tanuk kihallgatása. Ezek között a legérdekesebb Csávás Imre vallomása volt, ki Békés városánál rendőrként van alkalmazva. Az elnök kérdésére előadta: Baji Imrónét kiskorától kezdve ismeri s mint felnőtt leánnyal is jóbarátságban ólt. Később megnősült s hosszabb időn át nem találkoztak. Mintegy 5—fi óv óta abban az utcában lakik, a hol Bajiék. Ettől kezdve szerelmi viszony állott fen köztük. Később szeretett volna az asszonytól szabadulni, de ezt nem merte tenni, mert azzal fenyegette, ha mellőzi, csúffá ós egész életére nyomorékká teszi. B a j i a é a rendőr vallomását megcáfolta, tagadta, hogy bái mivel is fenyegette volna. A tanuk. A beidézett tanuk főleg vádlott erkölcsi előéletéről tettek vallomást, közülök több mosolyt idézett elő az esküdteknél eredeti kijelentései vei. Tóth Bálint sógorságban van Bajival, tudomással bír arról, hogy a házastársak nsm a legjobb egyetértésben éltek egymással. Szekeres Jánosné azt igazolta, hogy mikor Bajinó nála lakott, többször kijelentette : a férjét nem szereti, nem is szerette soha sem, ha vissza is megy hozzá, nem ér az élete semmit, mert vesz egy revolvert, vagy magát, vagy az urát agyonlövi. Csávás nagyon sürün meglátogatta, ritka nap volt, hogy meg ne fordult volna nála az idő alatt, míg házában lakott. Volt rá eset, hogy éjfélkor is elment hozzá. Baji István testvére sértettnek és nem a legjobb vóleményr:yel van sógorasszonyáról, kinek erkölcsi magaviseletét nem szerette. Baji János azt vallja, hogy Zsófi az urán kivül még nagyon sósakat szeretett. A többi tanuk vallomása érdektelen, miután mellékkörülményekre lettek kihallgatva. A vád és védelem. Dr. L i s z y Viktor kir. ügyész szépen csoportosított érveléssel bizonyította vád lott bűnösségét, ki előre eltökélt szándókkal akarta férje életét kioltani, s nem rajta mult, hogy terve nem sikerült. Kérte az esküdteket, hogy határozatuk meghozatalánál ne vegyék figyelembe az érzelmi momentumokat, hanem mérlegelve a gonosz szándékot, a gyilkosság kísérletének bűntettében mondják ki bűnösnek vádlottat. Dr. Berényi o.rmin védő ügyvéd brilliáns beszédben csillogtatta jogászi tudásának bőtárházát Mesteri színekkel rajzolta azt a lelkiállapotot, mely Bajinót végzetes elhatározásra birta. Megkapó módon fejtette ki, mily hatalmas és mindent leküzdő érzés az olthatatlan szerelmi vágy, mely a boldogtalan asszonyt csábi tójához fűzte, kiért megfeledkezett hitvesi hűségéről, jóhirnevóről és képes volt a legmeszszebbmenő elhatározásra. Hangsúlyozta, hogy ha volt is bűne, azért már eléggé megszenvedett, a férje is megbocsátott neki, az esküdtek tehát ne legyeneu szigorúbb birái, mint a tulajdon férje. A vád- és védbeszódeket S á v e 1 Kálmán kir. főügyész is végig hallgatta, ki a tárgyalás iránt érdeklődvén, szintén megjelent a teremben. A verdist. ÍL biróság kérdése az esküdtekhez ez volt: Bíinös-e Tóth Zsófia abban, hogy előre megfontolt szándékkal revolverből közvetlen közelből férjére lőtt azért, hogy azt megölje ; továbbá, hogy az ellogyasztott bor által előidézett öntudatlan állapotban követte-e el ezt a tettet, avagy elmebetegsége a Csávás Imrével folytatott szerelmi viszony hatása alatt megvolt-e annyira zavarva, hogy e miatt a tett elkövetése alkalmával szabad elhatározási képességgel nem birt ós cselekménye a beszámithatóságot kizárja? Az esküdtek határozatát Haan Béla hirdette meg. Mély csendben jelentette ki, hogy Bajinét bűnösnek találták és cselekményét teljesen beszámítható állapotban követte el. A biróság ehhez képest Bajinót a gyilkosság kisórletóben bűnösnek mondotta ki és öt óvi f e g yn á z r a itólte, melyből 4 hónapot a vizsgálati fogság által kitöltöttnek vett. A szigorú itólet hallatára a boldogtalan Baji sírva fakadt s mély sóhajjal ismételgette : — Szegény gyermekeim, mi lesz belőletek. Bajinó sáppadtan támolygott ki a teremből, az esküdtszók határozata lesújtó volt reá nézve, mert biztosra vette felmentését, miután férje megbocsátott neki. * A.z esküdtszóki tárgyalás még jövő szombatig eltart. Pénteken J a n c s ó Judit gyermekölós és Gyurik Mihálynó szándékos emberölés büntette tárgyaltatott. Mindketten az újszülött gyermeket ugy ölték ineg, hogy fejébe kötőtűt szurdostak, s mikor igy nem értek célt, a csecsemőt forró vizbe mártották. Jancsó Judit 2 hónapi, Gyurik Mihálynó 4 hónapi börtönbüntetésre Ítéltetett. Megyei mesék. Az elesett honvéd. A megye egyik főjegyzőjéhez állított be a héten egy összetöpörödött vén ember s nyomorára hivatkozva, egy kis segélyt kért, miközben azt mondotta; — Mert kérem, nagyon elesett szegény vagyok, pedig negyvennyolcban honvéd vótam, oszt akkor elégették a bankóimat is. A jegyző érdeklődni kezdett a vén ember iránt. - Aztán volt kend csatában is ? - Hogy vótam-e ? Vótam bizony, oszt Szőregnél el is estem. - Elesett ? - kérdezte a jegyző - Hát hogyan eshetett el, mikor most is itt áll előttem P Az ember egyet dörzsölt a bajuszán. — Hát ugy kérem, hogy a rácz kergetett bennünket a Tisza felé, oszt akkor elestem. Hanem ismét fölkeltem és futottam tovább. .. A laikus ember. Az uj járásbíróság hivatali helyiség építésénél történt, hogy az egyik mérnök nézegette a munkálatokat s az egyik munkáshoz fordulva, azt találta mondani: Hallja-e barátom, itt valami hiba történt a a cserepezésben. A munkás megvetően néz végig az előtte ismeretlen mérnökön s pipáját a mástk sor fogára tolván, csak ugy félvállról kérdezi; — Hát aztán mért rosz? - Azt már megmagyarázni fölöslegesnek tartom, de annyi bizonyos, hogy a cserepezés hibás. Az ember egyet ránt a vállán. — Ugyan no, nem ért maga ahhoz, mert maga laikus. A mérnök megharagudott, hogy ez az egyszerű munkás őt ennyire lenézi s gondolta, hogy lefőzi az öreget. Hát tudja maga, hogy mit tesz az a szó : laikus? — kérdezte tőle gúnyosan. — Mán hogyne tudnám, — mondotta büszkén s egy hatalmas füstöt fujt ki a pipájából, hát azt teszi, hogy - marha! ... ÚJDONSÁGOK. — Templomszentelés Dobozon. Wenc kh e i m Dénes gróf ós neje Wenckheim Rika, az uradalmi park közepén, a Mindenható dicsőségére, művészi kivitelű templomot építtettek. A templom terméskőből S z i b e k Viktor bécsi műépítész tervei szerint, román stílben épült. A főoltárt hatalmas márvány feszület ékíti. A templom bár magánjellegű, de a dobozi kat. híveknek mindig nyitva leend. A templom ünnepélyes felszentelése tegnap ment végbe s azt nagy papi segédlettel R a d n a y Farkas püspök teljesítette. A püspököt péntek n délután a Wenckheim grófi pár fogadta a csabai vasúti állomáson, s hosszú kocsisor, elől négyes fogaton Wenckheim elé, hogy Önben, a korrupció ostorát ünnepelje". A díszmagyar körülnézett. En is körülnéztem A közönség szintén körülnézett. Ez egy kissé unalmas, de igaz. A díszmagyar nézte a hatást; ón néztem, hogy a díszmagyar tnit uóa; a közönség pedig azt nézte, hogy ón mit nézek. Tudom, hogy ennyi nézett, néztem és nézte sok; de az igazság minden előtt! . . Es mikor mindnyájan meggyőződtünk arról, hogy a szónoklat emberéletben kárt nem tett, a díszmagyar egy oktávval mélyebbre engedte hangját, A föld forgott velem ! „. . . Igen, nemes hazafi! Igen, tisztelt polgártársak ! a korrupcio ostorát van szerencsénk őnaifyságában színről szinre látni, amely már derék városunkban is felütötte hydraulikus fejét." Zavarban voltam. En ? vagy az ostor ? esetleg talán a korrupció dicsekedhetik hydraulikus fejjel? A díszmagyar lehunyt szemekkel élvezte a hatást, melyet a hydraulikus fej keltett. Es mnenydörgést szerelmi suttogássá devalváló hangon mondotta tovább a mondanivalóját. „Igen, felütötte, mint mondám, fejét és pedig ott tanyázik a szörny a városházán, a jegyzői irodában, a jegyző pénzszekrényében". A polgárok közt szóles mosolyra torzult egynek az arca. — No né' ! — szólta el magát — hát ott van a bestia férge ! ? Peig aszonták, hogy abba semmi sincs ! Egy lesújtó pillantás a díszmagyar szemeiből megnémította a szegény civist . . übban a szekrényben — dühöngött a szónok — a melyben a város minden kincse őriztetik: vagyona, adós levelei, jóléte, még erkölcse is ! (Tessék ! az a haszontalan jegyző még a község erkölcsét is elsikkasztotta !) De itt a bosszúállás ! a leszámolás ! ... az itólet !

u — Annye de jó szaval ! — véllette az előbbi civis. „A mindenről atyailag gondoskodó kormány ő nagyságát küldötte le, hogy letörje a szörny szarvait. Kívánjunk néki erőt, (egésséget dörögte a civis) kitartást, sikert a nehéz munkához, s kiáltsuu egy szivvel lélekkel : nagyságos Zábory Zoltán urat, Páka rendezett tanácsú város megmentőjét az Ur Isten az emberi kor legvégső határáig éltesse ! Éljen ! . ." Éljen . . . Rákóci induló . . . virág . . . Felelnem kellett valamit, tehát feleltem. Negyedik gimnázista korom óta olyan rosszul nem feleltem ! — Uraim ! . . . A meghatottság ! .. a szeretetnek ezen szép megnyilatkozása! e könynyek ! . . Nem lelek szavakat ! . . . Uraim, elfogom tiporni a korrupció hydra fejét! — Hydraulikus fejét, kérem alásan ! — korrigált ki a díszmagyar. Megnyugodtam abban is Mórt ne nyugodtam volna, hiszen nem vagyok odavaló. A közönség sorfala közt mentünk ki a diszmagyarral (a nevét nem tudom, elfeledte bemutatni magát 1) ós felültünk a város hires ötös fogatára, A. hintó előtt kót ló toporzékolt. Hogy kót lóval húzott hintót miért neveznek ötös fogatnak, azt cem tudhattam meg. Ok nem mondták, ón meg restelte kérdezni. Utóvégre is, ha nekik ötös fogat, akik pedig pákaiak ; mórt ne lehetne nekem is ötös fogat, mikor ón nem vagyok pákai ?! A hintó ugyan aregalebérlőó volt, a lovak pedig két parasztgazdá-ó ; de ezt később tudtam meg. A mint később jutott tudomásomra az is, hogy a város igazi ötös fogatán — a melyet azonban szintén csak két ló húzott — a jegyző rándult ki szöllőjebe. A lelkes fogadtatástól néma főutcán keresztül robogva egy fel nem díszített ház előtt áiltunk meg, melynek fehér falán fekete betűkkel pompázott o büszke felírás: Uri kaszinó. A díszmagyar karját karom alá öltve, bevezetett. A kaszinó éljenzett. Aztán a díszmagyar ajánlatára egy álló helyemben megválasztottak örökös diszelnöknek. A választásban megnyugodtam. Belenyomtak az elnöki székbe; abban is megnyugodtam. Egy pelyhes állu suhanc olvasta fel aztán a tárgysorozatot. Ennek meg olyan magas régiókban járt a hangja, hogy önkénytelenül felfelé néztem — A tárgysorozat második pontja értelmében következik Pemete János jegyző kaszinói tagnak kigolyózása. Tehát a tárgysorozat első pontja ón voltam. A jegyzőt három perc alatt kigolyózták. A díszmagyar ajánlatára küldöttségileg akarták tudomására juttatni az örvendetes eseményt; de a többség, egy ősz hazafi ajánlatára, a levél mellett foglalt állást. Végre is engem kérdeztek meg. A levél mellett döntöttem. Megéljeneztek. A pelyhes állu ifjonc, a kaszinó titkára egy kész levelet vett elő zsebéből és felolvasta : Tekintetes Pemete János jegyző urnák Helyben. A helybeli uri kaszinó az uraságod ellen indított vizsgálatból kifolyólag megdöbbenésének ad kifejezést, s egyben elhatározta, hogy uraságodat a tagok sorából törli. Melyről van szerencsénk uraságodat ezennel értesíteni. Kelt Pákán, stb. Stern Manó, Bolygó Balambér, titkár. elnök. Másnap elmentem a városházára. A jegyző szívesen, de harmadmagával fogadott. A szíves fogadás ellen nem volt kifogásom ; de a kót bujnyik forma paraszt s a kezökben levő fütykösök ellen már lett, volna. Szólni azonban nem tartottam tanácsosnak. A nótárius huszonnégy számokkal tele irt lajstromot tett elém. — Tessek megvizsgálni. Négyet megvizsgáltam ; akkor a jegyző a többit elkapta az orrom elől. — Miért vette el az iratokat ? 0 is kérdéssel felelt. — Rendben volt az a négy ? — Rendben, — Akkor a többi husz is rendben lesz. — De kérem . . . A parasztok közelebb jöttek. — Különben igaza van jegyző ur. Beszüntetem a vizsgálatot. Be is fejeztem, d9 a jegyző nem volt megelégedve. Csak ugy fejből sorolta elő, hová tette a pénzt. Végül kisült, hogy nyolcezer forintból kilencezret adott ki, s igy még a város tartozik neki ezer forinttal. Ilyen becsületesség meglepett ! Sőt meglepte a kaszinót is, utáni tarokk közben az esetet elmo a. kaszinói tagok mind együt s a titkár ajánlatára zárt ülést Zárt ülésen, mint a titkár tudto tatni kegyes volt, a diszelnökné helye. Elmentem a fogadóbeli szá Félórát tölthettem már la mikor ajtómon, illetve szobám aj pogtak. — Szabad. Hat kaszinói tag lépett be, s a mellett kardoskodó szittya vitte a szót. — Uram ! (Hohó; sem nagyságos, sem mélye tisztelt, sem hazafi ? csak egyszerűen : uram ! itt baj lesz ! gondolám.)