Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-02-16 / 14. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, február hó 16 án. 14. szám. BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Teiefüi'-szám 7. Szerkesztőség: Fö-lér, 876. szármt ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden beiül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tanulságok a szociálista nagygyűlés után. Békéscsaba, febr. 15. Országos kongresszust hivtak össze a független szocialisták Békés községébe. És egész Magyarországból megjelent ötvennégy kiküldött, dacára annak, hogy az ország lakosságának hetven százaléka földmivelő, mint ezt a gyűlésen is többször hangsúlyozták. Tanulságos volt a gyűlés lefolyása ugy a társadalomra, mint a szocialista vezérekre nézve. Mert a legkiemelkedőbb és legélesebb jellemvonása a békési gyűlésnek az, hogy Várkonyi István és vezérkara elégedetlenek voltak. Nem tartották méltónak a nagyhangú „szociális eszmékéhez a gyű lés lefolyását, melynek hangja alig csi'pott az elkeseredésbe és egyáltalán nem a szenvedélyes kifakadásokba. Ámit mi már annyiszor hangsúlyoztunk, hogy a békésmegyei józan nép felismeri a független szocializmus tanaiban rejlő veszélyes irányzatot, és átlát a vezérek manipulációin: — immár félig-meddig valóra vált. Nem voltunk rossz próféták, mikor ezt jö vendöltük. Nem ingadozó alapon állva mondtuk a próféciát; erős sziklára támaszkodtunk: a magyar nép jellemére ós érteimességére. Nem a jövendő ködén láttunk mi keresztül, hanem ismertük a magyar népet; nem légvárakat építettünk, hanem bíztunk a magyar nép józanságában s ebből vontuk le a íövetkezményeket. Fényesen igazolja állításunkat a /ezérek bosszankodása és a gyűlés efolyása Mikor a földmives nép baairól és nyomorúságáról volt szó, losszan, őszintén és mérsékelt hangon beszéltek. Meglátszott, hogy mindegyik a szivéből beszél, nem tanította ki rá senki; ós meglátszott az is, hogy Várkonyi vesztett értékéből és súlyából hivei előtt. A nép öntudatra ébredt; beszélt a maga dolgairól, a saját átlátszó, józan felfogása és ite lete szerint. Ezelőtt szent volt Várkonyi szava és nézete, most a gyűlésen kétszer is leszavazták, pedig ő a feje és lelke minden mozgalomnak s tüzes vérével egy örök demagóg. E két eset a bizalom csökkenését és az irányában való lelkesedés .megrendülését jelenti. A második napon megváltozott a gyűlés jellege. A szónokoknak, kik az első napon hibátlanul és józan felfogással beszéltek, másnap, mikor a kormány szociális reformjait dorongolták és pártügyeket tárgyaltak, tétova volt magitartásuk. Nem volt meg a könnyedség és természetesség; az ügyekkel gyorsan, szűkszavúan végeztek ; meglátszott mar az idegen hatás: röpködtek a betanult, magasabb eszmei tartalmú frázisok. A szónokok beletévedtek a magas kifejezések tömkelegébe, melyeket a vezérektől tanultak el felületesen és sokszor értelmetlenül. Nem voltak képesek magyarázni és okadatolni állításaikat. Ez világos dolog is, mert hiszen most már Várkonyi szájaize szerint dorongolták a munkástörvényekeb és a segélypénztárt. A két legjelentősebb szociális törvényhozási reformot, mely annyit változtatott a munkások sanyarú helyzetén s melynek már is látható fényes eredrr.é íye és haszna van. A munkástörvényeket, amelyek megóvják a munkást minden visszaéléstől; biztosítják a szabad egyezkedést és a mezőgazdasági, erdő s vizimunkások igényeihez és helyzeteihez külön-külön illeszkednek. A segélypénztárt, amely nem kötelező, amely igen csekély dijért biztosítja a jövőt, segélyt ad baleset és halál esetén és jutalmat a koros, szorgalmas munkásnak. Nehéz is rosszat mondani arról, amit egy egész ország közvéleménye helyesnek talál. E jelenség volt az alpróféták hatása, melyet semmi sem jellemez jobban, mint a szónokoknak a fogalmakkal s az ezt kifejező szavakkal való küzködése. Az első napon a józan magyar nép mutatta be mi gát természetes okosságával; a második nap délutánján láttuk az izgatók félrevezetett híveit, kik elmondják a vezér példája után az eszméket, de nem tudnak azoknak mélyére hatolni Nem csodálható tehát, ha elégedetlen Várkonyi. Mást gondolt ő, mikor a gyűlést egybehívta. Izgalmas jeleneteket, hatósági beavatkozást, vagy még többet is várt. A mi magyar népünk pedig erősen rácáfolt. Megmutatta, hogy tud már járni a maga lábán is és józan értelmessége nem igen veszi be a maszlagot. Keserű lehet a tanulság Várkonyi Istvánnak, de adja Isten, hogy tanuljon is belőle! (bd.) Egy havi közigazgatás, - Január hóról. Nem annyira élénk, mint népes volt a közigazgatási bizottság hétfői ülése, mert háromnak kivételével a a összes bizottsági tagok megjelentek. Két interpelláció is volt, a mi szintén ritkán esik meg. Az egyik egy fegyelmi ügyben, a másik a nagyvárad-szegedi — gyorsvonat érdekében. V a r s á g h Béla egy tanító fegyelmi ügyében interpellált, mig dr. László Elek a főmérnöktől kérdezte, hogy igaz-e, hogy az alföld-fiumei vonalon gyorsvonat is fog közlekedui, mert a hírlapok szerint már — közlekedik is. A válasz az volt, hogy a hatóság erről mit sem tud, de a minisztériumban foglalkoznak e vonatközlekedési mizéria segítésén. * A gyors lefolyású ülés elején Lukács György dr. főispán jelentette, hogy B e1 i c z e y Istvánná levélben köszönte meg a bizottság részvétét, majd dr. Da ímel Sándor h. főjegyző olvasta fel az alispán jelentését, mely szerint az év első hónapjában 9 öngyilkossági eset volt. H] cimen Orosháza egymaga 4-el szerepel; lopás 22, tüz 18 esetben fordult elő. A munkásnép helyzete kereset hiányában nem kielégitó. A központi ós járási közpénztárak megvizsgáltatván, rend és pontosság konstatálta^ott. Több útadó törlés iránti kérvényt tárgyaltak : igy Békésszentandráson 604 kor. teljesen behajthatlan, Pap Sándor szeghalmi lakosnak 18 kor., báró Harkányi János ós Béla budapesti lakosok 1738 kor. útadója töröltetett, — mig Apostol Ubald mezőberényi lelkész katonabeszállásolási pójadó törlés iránti kérvénye az adófelszólumlási bizottsághoz utasíttatott. Dr. Zöldy János főorvos jelentésében az egészségügy állását a megyében általában kedvezőtlennek mondotta, de mégis jobb, mint december hóban volt. A legtöbben tüdővészben és tüdőgyuladásban haltak el ; a vörheny erősen uralkodott Gyulán, de most már szünőfélben van. Csák György pénzügyigazgató az adóbehajtás eredményét : állami adóban 7235 kor., hadmentességi díjban 71 koronával kedvezőtlenebbnek jelentette, mint a mult év ugyanezen időszakában, Egész csomó adóleirás iránti kérvényt intézett el kedvezőleg a bizottság; Vincze András ós társai gyomai lakosokat, kik földvevő társaságot képeznek, a földadó egyetemleges fizetési kötelezettsége alól felmentették Pusztaföldvár község kataszteri birtokivei a sok használat folytán elrongyolódBekésmegyei Közlőnj taraja. Cigánytemetés. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: dr. Linder Károly. Csikorogva nyilik ki a temető rács:apuja, hozzák a megásott sir lakóját. Durrán összetákolt gyalulatlan deszkakoporóban viszi négy barna legény. A koporsó negett három borzas hajú, hiányos ruháatu purdé halad, a legnagyobbik hegedűt zorongat hóna alatt. Utánuk öt-hat ember alad halkan beszélgetve. Ennyi az egész emetési menet: szegény cigány muzsiust temetnek, kinek nem volt senkije, csak három rajkója, meg egy hegedűje. Leteszik a»koporsót a sir szélére, vonatottan hangzik az ének. Mikor lebocsátják a koporsót, a leglagyobb rajkó előveszi hegedűjét ós busut hegedül le az édes apjának. Dubőögnek a hantok; zokog a szárazfa keserresen a cigány fiu keze alatt. Elgondolja , cigány fiu, mennyi keserűséget ólt át, aennyit nélkülözött, koplalt és fázott, az nyai szeretet melegét nem érezte, anyját lem ismerte. Mindenki megvetette,gúnyolta erte, csak egy lény volt a nagy világon, :i őt szerette: az édes apja. Ez most itt og feküdni a hideg hantok alatt. Vissza ondol a tegnapi szerencsétlenségre, mikor leghallotta a rémes hírt, hogy apját musikálás közben leszúrta egy dühöngő rézeg. Aztán ott látta apját a „Rózsabokor" endéglö fáskamrájában szalmán fekve, likőr meglátta őt, azt mondta neki: — Zsiga fiam, én meghalok, de a hé ;edünek nem történt baja, ép állapotban dom át neked, mint egyetlen örökséget. A sírom felett hegedüld majd el : Cserebogár, sárga cserebogár . . . x^ztán piros vér ömlött ki szájából ós meghalt. Csakhamar megjöttek a törvény emberei, ő pedig haza ment. Aznap éhesen feküdt le két testvérével. Egyszerre azon vette magát észre, hogy nincs senki körülötte. Kiki haza ment s ő ott állt egyedül, elhagyatva apja sírja mellett. Lassú léptekkel indult el. Csakhamar megtalálta két kis testvérét, kik a temető virágos pázsitján játszadoztak. Ök még nem tudták átérteni a csapás nagyságát. Hívta őket, menjenek haza, de nem akartak indulni, ipert jól érezték magukat. Zsiga mit tehetett volna mást, — hisz ő is gyerek volt még, 12 éves — szintén játszani kezdett. A bú felhői csakhamar eloszlottak lelkéről s olyan jól érezte magát azon a csendes helyen, hol kedve szerint ugrándozhatott, hol senki sem szabott korlátot akaratának, senki se gúnyolta, verte. Bezzeg ba a városban pincelakásuk előtt mertek volna a cígánypurdék ilyen lármát csapni, tüstént kikaptak volna. Oh, a halottak jobbak az élő embereknél, azok nem bántják a cigányt. Játék közben egy bokor mellé kerül(tek a purdék, ott egy madárka kezdte őket körülrepkedni, panaszos hangon lármázva. Zsiga szemei megvillantak, tapasztalásból j tudta, hogy a madárka nem szokott ok nélkül igy viselkedni, a közelben kell lennie fészkének, azt félti. Csakhamar meg is találta a fészket egy vadrózsa-bokor lombjai közt, három csupasz fióka volt benne. Amint utánuk nyúlt,, az anyamadár tőlük alig négy arasznyira egy ágra i ült és felborzolt tollal, leeresztett szárnynyal jajgatott Gondolta magában, megkapja ő az anyamadarat is, a fogságban majd táplálni fogja a fiókákat. Ezzel felkapott egy göringyet ós az anyamadár felé dobta. Az behúzott szárnyakkal esett a bokor alá. Zsiga örömmel nyúlt u^ána, de kissé lelohadt öröme, mikor látta, hogy az élet utolsó szikrája tűnik el szeméből. Nem akarta ö olyan nagyon megütni, csak egy kicsit, hogy elszédüljön s aztán feléledjen. Ismét a fészekhez lépett. Kíváncsi volt, vájjon a gyámoltalan vak fiókák felismerik-e holt anyjukat s azt nesztelenül a fészek felé emeíte. A mint a holt madarat a fészek felett lógatta, csőre végén kibugygyant egy sötétpiros vércsepp. A három fióka fölemelte reszketeg fejét és torkát kitátva, gyenge hangon csipogott, éhesek voltak az elárvult madárkák. Metsző fájdalom nyilait át e pillanatban Zsiga szivében. Kis testvérei ámulva néztek rá, amint a földre borult. Ö pe dig arcát a hideg földhöz nyomta, a iiolt madárkát kebléhez szorította és ugy zokogott keservesen. Vajion hallotta-e a zokogást az ott lenn a hideg hantok alatt? Bizonyára igen, ós érezte, mily rettenetes sulylyal nehezedik reá a föld ! S hallotta-e az ott fenn, kinek tudta nélkül egy veréb sem esik le a háztetőről? Bizonyára igen, s nem fogja az árva porontyokat elpusztulni engedni! Hej, de jó is, hogy meghallotta, mert a földön nem akadt senki, ki az árva rajkó panaszos jajjait meghallgatta volna ! Kulisszatitkok. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Pataki József. A színpadi deszkákon kettős élet v n. Az egyikről a közönség is tud; a másikat a jótékony isteukóz . . akarom mondani, kulissza takarja el a közönség elől, ezért hivják annak egyes fázisait „kulisszatitkokénak. Talán nem érdektelen, ha egy-két pillanatra „degradálom" magamat színészi minőségemről s felcsapva „kulissza-tologató

u-nak, félre teszek egy pár kulisszát, hogy látható legyen az élet, a mely ott folyik le, — a kulisszád mögött. Nem akarom osztályozni a kulissza tikokat — bár igen sokféle van, de azt mégis megjegyzem, hogy oda sorolnak sok olyant, a mely tulajdonképen nem is titok. Hogy pl. őfelsége a színpadi király ma, — mondjuk ápril 18-án — hiányosan étkezett, az nem titok, mert hiszen minden valamire való színészről feltehető, még pedig nyugodt lelkiismerettel, hogy a hónap vége felé nem ebédelhet fejedelmileg. (Máskor sem ! No de hát ez nem tartozik a dologra.) Ennek fejtegetése messze elvezetne, hanem e helyett lássunk egy-két kulisszatitkot. J7z ártatlan. Mindenek előtt tudnunk kell hogy Újházi „mester"-nek szabadalma van embertársai irányában a „marha" szóval élni. Olyan édesen tudja mondani, hogy senki sem haragszik meg érte. A színi-akadémián volt nekem egy társam, a ki rendkívül lámpalázas színész volt. 0 vele törtónt az alábbi eset. A „Huszárszerelem"-bői, a melyet mi növendéked nyilvánosan előadtunk — jelmezes főpróba volt a nemzeti szinház színpadján. A darabban nem játszó növendékek lenn ültek a nézőtéren Újházi mesterrel, ki a darabot rendezte. Mi meg ott vártuk a jelenéseket a kulisszák mögött. Az én lámpalázas kollegám egy sarokban izgatottan lapozgatja, tanulgatja a szerepét ... Az alatt folyik a próba.