Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-05 / 2. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 2. számához. Két egyénről, a községi elöljáróság két előkelő tagjáról azonban külön is megemlékezni kivánunk: az egyik Zsíros ..ti.ndrás, a község birája, a kinek állására a közgyűlés jelölő joga nem terjed ki, lóvén ez a járási hatóságnak törvény szerint fenntartva, — a másik K i t k a György, a község törvónybirája. Az előbbi 9 egymásutáni éven át, előbb mint esküdt, később mint városgazda, legutóbb mint községi biró, — az utóbbi, mint esküdt s később mint törvénybiró több éven át odaadó, szorgalmas, becsületes munkával, a kötelességeit hiven teljesítő, a reája bízottakkal hűséggel sáfárkodó elöljáró követendő példáját szolgáltatta. Békéscsaba választó polgársága csak magát tiszteli meg, a mikor e két buzgó elöljárót sokszor terhes, de mindenkor diszes állásába — hihetőleg egyhangú választással — visszahelyezi. Szocialisták erőszakoskodása. Endrődi izgalmak. D cemberi számunk egyikében megjelent endrődi szocialista-levél érzelmeinek általánosságáról, — amit alig lehetett hinni — bizonyságot tettek az Endrődön e héten lefolyt események. Hogy a 'szocializmus Endrődön nem szalmaláng, arról szomorúan meggyőződtek. Várkonyi által elhintett mag gyökeret fogott. Előzmények. Még az októberi képviselőválasztás előtt gyűlés volt Endrődön, néppárti érzelmű képviselő jelölése végett, melynek nek azonban nem volt eredménye. Később a választáson az endrődiek mind Debreczeni pártiak lettek. Mikor Debreczeni Endre a második választás előtt felekezeti izgatás miatt visszalépett, az endrődiek, — kik újra őt akarták képviselőül — a felekezeti izgatás ellen való tüntetésből mind Várkonyira szavaztak. A szegény népre pedig főképpen a Várkonyi által beadott maszlag hatott. Az első tumultus. Ki is adták ezek a jelszót, hogy az elöljáróságba is, de kivált községi rendőr ós cselédekül a velük együtt érző szocialistákat kell a ivözsógházához bejuttatni. Kérvénynyel fordultak a gyomai főszolgabíróhoz, hogy a szegény, napszámos szocialisták közül is jelöltessen legalább egyet. Ez mégis törtónt a béke kedvéért. De a szocialisták vérszemet kaptak ; benyomultak a községháza folyosójára, beverték abblakait ós kibuktattak mindenkit, a ki nem szavazott volt Várkonyira. Csődület Szilveszter napján. A megalakult községi elöljáróságtól azt követelték kedden, az év utolsó napján, hogy csapja el az összes cselédeket és Bálint szeretettel simogatta meg a könnyező bátyja kezét s biztosította, hogy ugy fogja szeretni, mintha fia volna. — Áldjon meg az Isten titeket, meg azt a drágalátos lelket ott a szent szüzek között — csak ennyit mondhatott. Bálintnak sok elintézni valója akadt s igy Péter, a szomorú vőlegény, kinek mátkája a klastromba ment vigasztalást keresni, — szabadon átadhatta magát fájdalmának és gondolatainak. Ez az erős ember, kit a csaták viharai nem tudtak megingatni, sirt, mint a gyermek, majd a Megváltó keresztje elé térdelt s ott kért segedelmet. (Klára is attól kórt; vájjon kinek a szavait fogja meghallgatni ?) Dult volt benseje, gondolkozni sem tudott, sokáig, de vére lecsillapodott s a tervezéshez látott. Kitudná megmondani, mit gondolt ma gában, de hogy erős volt az elhatározása, kitűnik abból a felkiáltásból, a melylyel felugrott ülőhelyéről : — Megkereslek élve, halva, szerelmesem s magamóvá teszlek I — Nem lehet Péter, bajba kerülsz. — Hát lehet nagyobb baj ennél Bálinti Lelkemnek fájdalmát, érte való kínját te nem érezheted. Az erős kősziklák hevétől az napnak romolnak, repedeznek ; nincsen oly erős vas, kit tűzzel jó kovács ide s tova nem hajthat; de az ón gyötrelmem, lángom, siralmam semmi el nem pusztíthatja. Ugy nézz Bálint a szemembe, élek vagy halok, de Klárát az enyémmó! teszem. Bálint látta, hogy ekkora szenvedólylyel szemben hiábavaló a szó, abbahagyta hát a rábeszélést s más módon akarta Pó- j tert eltéríteni a szándókától. Tán felesleges | is mondanom : nem sikerült igyekezete. — Vége köv. — rendőröket, s közülök — a kik a rendnek legnagyobb ellenségei — fogadjanak ujakat, mert azok a régiek már elég régen eszik a község kenyerét. Már kora reggel összegyűltek 3—400-an a községházával szemben álló „Dombszög" korcsmában s onnan figyelték, hogy mi történik odaát. Volt az elöljárók között emberük, egy esküdt, aki követelte a szocialisták kívánságának teljesítését, de a többség épen csak a képviselőválasztás alkalmára volt szociálista s igy természetesen megtagadta azt. Igy hát jó ideig nem határoztak. A nép nem unta meg a várakozást, nem oszlott szót, sőt folyton szaporodott, s ugy délután 2 óra körül már 500—600 főnyi tömeg szállta meg a községháza folyosóját. Ismét elállták a szobák ajtajait, mint három nappal előbb, csakhogy az akkor elért sikerek által elvakítva, most valósággal féktelenül tomboltak. Olyan emberek, a kik közül 200 sem fizet együttesen 100 korona adót, ordítoztak, hogy ők tartják fenn az államot véres verejtékkel megkeresett adójuk által s ennél fogva joguk vau a község dolgainak intézéséhez. S valójában kényszeritették az elöljáróságot arra, hogy a négy legügyesebb rendőrt elbocsássa s helyükbe a szociálisták közül válasszon ujakat Mikor kihirdette előttük az elöljáróság, hogy engedett kérelmüknek s elbocsátott négy régi rendőrt: ez fokozta étvágyukat s csak akkor csillapodott a zaj, amikor az egész rendőr ós szolgaszemélyzet beadta lemondását. Erre aztán, mint aki legjobban végezte dolgát, a tömeg ékes orditozással eloszlott s a szilveszteri isteni tiszteletre a templomba vonult. Kevéssel ezután megérkezett a járási főszolgabíró ós három csendőr, a kiknek azonban dolguk már nem akadt. Az éj teljes nyugalomban telt el. Másnap reggel azonban megujult a csoportosulás, de Z il e s csendőr-őrmester erélye ós tapintatos fellépése következtében csendben ós gyorsan eloszlott a tömeg s azóta rend ós nyugalom van. Az endrődi nép Jellemző az endrődi népre, hogy teljesen meg volt győződve a felöl, hogy ö az igazságot kereste ós jogát gyakorolta akkor, a midőn az elöljárósággal szemben erőszakoskodásra vetemedett ós megfélemlítéssel kényszeritette vágyai teljesítésére. Mégis másnap reggel, ujóv napján, midőn az egy szál csendőrt, Ziles őrmestert megpillantották, a lármázó szociálisták egyszerre szelid ós békés, munkakereső napszámosokká váltak. A csendőr-őrmester kérdésére, hogy mit akarnak itt, kijelentették meglepő egyórtelemmel, hogy mivel itt szoktak elszegődni munkára, hát azokat az urakat várják, a kik jönnek majd értök, hogy elszerződtessék őket kubikra vagy aratásra A vizsgálat A zavargások ügyében intézkedett már a vármegye is. Dr. Fábry Sándor alispán, kit gyengélkedése akadályozott, dr. B o d o k y Zoltán vármegyei főjegyzőt bizta meg a helyszínén a vizsgálat vezetésével. Nem ártana, ha ugyanezt cselekedné az ügyészség is ; különben az alispán ez irányban is tett intézkedéseket, valamint a közbiztonság megóvására is. Ez a története az endrődi eseményeknek, melyeknek hire az egész megyében hamarosan elterjedt, -i. zavargók vezetői felzavarták a kedélyeket és erőszakoskodásaikkal elérték azt, hogy állásából kiüldöztek néhány ártatlan embert ós maguknak biztosították azoknak helyét. Ez is eredmény, amelyért azonban a büntető igazságszolgáltatás keze nehezedik majd a zavargókra ós a kolomposokra. Csakugyan dással tör a kiirtására : egy ideig fölszinen tartja a Kérdést, mig más esemény el nem vonja róla a figyelmet, azután elalszik az egész mozgalom s az emberek vígan párbajoznak tovább, a mit érdekesebbé tesz a sajtó is azzal, hogy hasábokon részletesen tárgyalja a mérkőzés lefolyását. S mi tagadás benne, a párbajozok neve közszájra kerül, népszerű vagy legalább ismeretessé lesz s a t. közgondolkozás mint halált megvető hősökre emlékszik vissza reájuk. A párbajozás tehát nem hogy megvetést, de bizonyos nimbust szerez hőseinek a társadalom részéről, a mely dicsőségre sokan áhítoznak s ez azután nem lohasztja sőt fokozza a párbajozás kedvét Egy némely nemzet az utóbbi időben előfordult s halállal végződött párbajok hatása alatt komolyan elővette a társadalmi életnek ezen szennyesét, hogy vele gyökeresen leszámoljon. Ausztriában a társadalom vezető tényezői vették kezökbe a párbaj elleni harcot, nálunk is a politikai élet lanyhasága megengedi most, kogy a sajtó s közvélemény vele komolyan foglalkozzék. Törvényhozásilag is korlátozni akarják, a mi azonban képtelenség, mert tör vénynyel legfeljebb a legszigorúbban eltiltani lehet a párbajt, megengedni semmi esetre. Azonban be kell látni, hogy a párbaj sok esetben kikerülhetlen, mivel a törvény az egyéni becsület megsértését intézkedéseivel nem képes kellőképen megtorolni, a mit az is bizonyít, hogy a mérkőzésnél előforduló gyilkolási esetekben a legszelídebb büntetést szabja ki. Törvényhozásilag tehát legfeljebb ugy lehetne megszüntetni ezt a beteg társadalmi jelenséget, ha a becsületet mindenféle sértések ellen kellően, mindenkinek megelégedésére megvédenék s azután a párbajozás mint fölösleges magától megszűnne. Mindaddig azonban, mig a közvélemény a párbajt nem megvetést érdemlő bűnténynek, hanem személyes bátorság erőmérőjének tekinti, addig ezen barbár szokás végleges kiirtásáról szó sem lehet. A közfelfogásnak tehát oly módon kellene megváltoznia, hogy a párbajra hivás: az ellenfél megölésére irányuló törekvés. De mint minden, a köztudatba magát beleette helytelen előitóletnek, ugy a párbajnak is kipusztítása egyszerre s rövid idő alatt nem történhetik; a párbajt pedig századok használata ós helyeslése szentesitette, mert a középkor mint az igazságszolgáltatás isteni döntését tekintette. sértésért való megtorlás eszközéül tekintették, hanem nagyobb érdekek eldöntésére szolgált. Már a trójai háborúban, ezelőtt mintegy három ezer évvel, a görög és trójai csapatok megegyeznek, hogy Páris, a ki elrabolta a szép Helénát sok kincscsel együttes Menelaos király, a hűtlen asszony férje, párbajt vívjanak egész fegyverestül (dárdával és karddal) s a ki győztes lesz, az megtartja Helénát is, a kincseket is, a hosszú és elkeseredett háborút padig békével fejezik be ; mig a két hős fegyverrel mérkőzik, a két sereg nagy körben ülve szemléli a viaskodást. — Vagy ha az ellenséges csapatok kifáradtak a küzdelemben, pihennek, mialatt mindkét részről ónként jelentkező hősök fegyverrel mérkőznek. A régi görög világban a párbajt a megsértett becsület foltjának kitisztítására nem használták, nem ismerték; polgári életben a. becsületsértést súlyos pénzbírsággal büntette a törvény, sőt ha köztisztviselőt sértett meg valaki, halállal is sújtotta. a régi római világban hasonló volt a párb.ij szerepe : a csata előtt a mírköző felek megegyeztek, hogy annyi ember vérének ontása helyett kiválogatott vitézek döntsék el a küzdelem sorsát s a legyőzött fél népe azután meghódolt a győztesnek. Később a cirkuszokba és színházakba vonult a duelluma nézők mulattatására ; betanítottak rabszolgákat a kard forgatására (gladiator-kardvivó), a kik nagy kaszárnyákban laktak s egyes vállalkozók gyakoroltatták be őket s ünnepek alkalmával bérbe adták őket az ünneprendezőnek. A gladiátorok, néha százan is, a cirkusz közepén párosával fölállottak s majdnem meztelenül életre halálra, éles kardokkal küzdöttek egymással; a ki győztes volt, azt rendesen szabadon bocsátották, az elesetteket pedig ki hurcolták a küzdőtérről. A rómaiak nagyon szerették ezeket a játékokat, a vér látása éppen nem zavarta meg mulatságukat; de meghagyták a párbajozást a gladiátorok mesterségének s szabad embernek a törvény tiltotta az abban való szereplést. Különben eszökbe sem jutott, hogy az egyéni becsület megsértését párbajjal torolják meg s ezt a mai értelemben egyáltalában nem is ismerték, pedig abban a romlott erkölcsi világban volt bőven kölcsönös sértegetés, rágalmazás, amit vagy a törvényre biztak megbüntetés végett vagy maguk gondoskodtak — rendesen alattomos módon, móMi is a párbaj lényegileg ? A valaki-' reggel vagy gyilkossággal, — hogy ellentől szenvedett sérelem, igazságtalanság meg- felök a megérdemelt büntetésben rószetorlásának eszköze, ugy hogy a sértett süljön. maga szerez elégtételt ellenfelétől s ügyében senkinek a bíráskodását nem türi. A A régi világ ismerte tehát a párbajt, de nem a mai értelemben s nem volt olyra sérelmet megtorolja a törvény is, az igaz; beteges társadalmi jelenség, minta közópde éppen az a baj, hogy a sértett nem kor derekától a mai napig látjuk s káros következményeit szinte tótlenül szemléljük. Bánkutl B. Zoltán. gyönyörű szép „testvérisége" ez a szocialistáknak, mikor mások kárán, esetleg bekövetkezendő nyomorúságán szereznek előnyöket — maguknak. Rácáfoltak erőszakoskodásukkal a saját „kedves el/eikre". De Várkonyi léptének nyomán, mi fakadhatná más egyéb a történteknél ? elégszik meg a sértőre a törvénytől szabott ezzel a büntetéssel, azt oly csekélynek tartja, hogy az ő bosszúvágyát az ki nem elégíti, mert csak ő maga érzi sérelme nagyságát, mely becsületét égeti. A mig bosszúvágy lesz az emberi szívben, addig a személyes megtorlás divni fog s okozza a müveit osztályokban a párbajozást, a műveletleneknél a verekedést vagy alattomos támadást, a mint a heves vérű déli népeknél most a napirenden van a bosszú, mely addig meg nem szűnik, mig az egyik fél vagy egész nemzetsége ki nem pusztul. Borzalmas históriákat irtak össze az albánoknál s főképen az olaszoknál dívó boszszuról, kik szeretik a szép bosszút a bel la vendettá-t. A megsértett olasz titkolja haragját, ellenfelét barátságosan meghívja lakomára, a melyen megeteti vele a saját gyermekét, gyönyörködik először az apa lelki kínjában s azután igy szép szerével tőrbe csalva leszámol vele. Több ilyen s hasonló dolgot jegyeztek föl az olaszok bosszúvágyairól, a mely nem kér kielégítést a törvényből, az neki kevés, de maga móri ellenfelére a véleménye szerint megérdemelt büntetést. Ugyanez az eset van a müveit embereknél is; a nyilvánosan megszégyenített becsületért — fölfogásuk szerint — micsoda megtorlást nyújt a törvény, mely a sértőt némi pénzbírsággal sújtja, legföljebb rövid időre bezárással megfosztja szabadságától. Világos tehát, hogy ha a törvény olyan büntetést szabna, a milyet a megbántott fél kiván, mindenki szívesen bizná a megtorlást a törvényre; de az ember fölindult lelki állapotában a maga sérelmét sokkal nagyobbnak látja mint az igazságszolgáltatás, ezért ennek a kiszabott büntetésével ÚJDONSÁGOK. Újévi tisztelgések. Hagyományos szokássá válik a magyar társadalmi ólatben, hogy a hivatalos testületek corporative jelennek meg a vezető szerepet játszó férfiaknál, hogy kifejezzék a személyük iránt érzett tiszteletet és nagyrabecsülést. Ujóv napján mozgalmas élet uralkodott Gyulán, a vármegye, törvényszék, pénzügyigazgatóság ós a városi tanács sürü egymásutánban keresték fel a megye, illetőleg a törvényszék élén álló, előkelő szerepet vivő férfiakat. Lukács György főispánnál a vármegye tisztikara nevében Fábry Sándor dr. alispán mondott csinos beszédet, biztosítva a közszeretetben álló, tevékeny és minden közügy iránt érdeklődő főispánt, hogy valamint a múltban, ugy a jövőben is feladatuknak fogják ismerni öt nemes törekvéseiben támogatni. A főispán válaszában megköszönte a tisztikar megemlékezését ós biztosította a megjelenteket, hogy azokhoz az ideálokhoz, melyek tetteit a közjó érdekében eddig irányították, ezentúl is hű fog maradni.. Az alispánnál dr. B o d o k y Zoltán fejezte ki a szokásos újévi jókivánatokat, Tarsadalmi élet. A párbaj. Valahányszor a párbajozásnak egy-egy emberi élet esik áldozatul, a közvélemény i mindannyiszor fölzudul ellene, fölháboropodjók, a mikor kisebbnek látná maga is a bántalmat, de siet a párbajt egy- két n.ip alatt nyélbe ütni, a mig föl van zavarva lelki világa. Ezért tűznek ki a párbaj kódexek olyan rövid időt az ügynek „lovagias" eliutózésóre, a mi nagy könnyelműség ós káros fölfogás, mert igy lehetetlenné teszik azt, hogy a megbántottnak fölzaklatott lelke lecsillapodjék s elfogulatlanabbul bírálja meg a szenvedett sérelem nagyságát s válogassa meg a megtorlás eszközeit. az az indító erő, mely őket a megjelenésre rábírta, hanem az a rokonszenv és ragaszkodás, melylyel Fábry Sándor személye iránt kivétel nélkül mindnyájan viseltetnek. — Fábry hasonló őszinteséggel biztosította a tisztikart, hogy nemcsak a vármegye, de hivatalnoktársainak érdekeit is mindig azzal a szeretettel és odaadással lógja szolgálni, a melylyel azt eddig cselekedte. Legkevósbbó ünnepélyes, de annál köz* vetlenebb volt a törvényszék tisztelgése A párbajozás olyan régi, mint az em- Nóvák Kamill elnöknél, kit már azért béri bosszúvágy, de régen nem a becsület- is szívesen keresett fel a birói ós jegyzői