Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-05 / 2. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, január hó 5-én. 2. szám ifi BEKESMEGYBI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-lér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét iJ'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Községeink az újévben. Békéscsaba, jan. 4. Elmúlt az ó-év, hogy nyomon kövesse az uj. A mikor bucsut vettünk a régitől, akaratlanul tolult elébünk az a töméntelen nyomorúság, mely társadalmunk erkölcsi életét teljesen elzsibbasztia s mely minden komolyan gondolkodó főt arra a dermesztő meggyőződésre késztet, hogy a magyar társadalom kóros nyavalyája szinte elzárja a nemzetet a nemes tökéletesbülés útjától. Jól esik látnunk még is, — a mikor az ó-év zártával vármegyénk egyes községeinek társadalmi állapotai, közügyei felett az elöljárói ciklusok letelte s ennek nyomán a képviselőtestületek újra alakulásának alkalmából szemlét tartunk, hogy Békésvármegye egyeteme zöldellő oázisként válik ki a tespedés ez általános Saharájából. Az öndicsekvésnél nemesebb indiciumból kerül tollúnk alá annak nyílt kijelentése, hogy vármegyénk községeinek legtöbbjét a nemes tökéletesedés, a folytonos előrehaladás iránti vágy jellemzi minden téren s szívesen regisztráljuk, a mennyire az adatok rendelkezésünkre állanak, azokat a fontosabb momentumokat, melyek községeink életében az előrehaladásnak már eddig is elismerésre méltó eredményei,- egyúttal annak is kedvező bizonyságai, hogy az újonnan alakult képviselőtestületek nemes versengést fejtenek ki községeik közgazdasági és kulturális szükségleteinek lehető kielégítésével s a szociális feladatok igyekvő megoldásával nemes hivatásukat a községek boldogulásának s ezzel a vármegye javának előmozdítására. Gyulán a katolikus jellegű főgymnasium kérdését sikerült a kedvező megoldáshoz juttatni; ezzel vármegyénk negyedik középiskolához jutott, melynópünketa magyarnemzeti kultura áldásaiban részesíti. Kulturhistóriai jelentőségű a gyulai Erkel-szinkör felépítése, mellyel a szókváros — tagadhatatlanul — követendő példát mutatott a vármegyebeli községeknek a magyar nemzeti színészet ügyének helyes irányban való felkarolására. Villamos villágitásával egyedül áll a vármegyében s ha merülnek is tel itt-ott panaszok a vállalat tökéletessége ellen, még mindig csimborasszói magasságban áll a csabai „egyptomi sötétség" felett. A gyulai kötöttszövött áru gyár a munkára vágyó dolgos kezek százának ad kenyeret s azoknak nyújt foglalkozást, a kik a családban eddig csupán a kenyérfogyasztásban voltak számottevő tényezők. Orosháza a Scüossberger-fóle birtok kedvező megvételével s felparcellázásával szerencsés megoldáshoz juttatta a kisbirtokosok nyomasztó közgazdasági helyzetét, népiskoláinak államosításával kulturális erőforráshoz jutott; beton-járdájával pedig a község szépítését mozdította eíö. Gyomán a Wodianer-fóle birtokvétel nem a legteljesebb eredménnyel járt ugyan, na de kapott kárpótlásul kétszeres képviselőválasztást ! (Sic !) Szaroas járásbirósági palotájával, Szeghalom a tagositási eljárás szerencsés megoldásával, Mezöberény az uj községházzal s a Körös-hidnak államköltségen leendő valószínű felópitósóvel mutat fel egy-egy távolságjelzőt az előrehaladás utján. Békés! óh Békés is mutat fel eredményeket, csakhogy negatio értelemben ! A D'Orsay birtokot nem tudta parcellázva eladni; a községházát nem ópiti fel; állami iskolák neki nem kellenek ; a főgimnáziumot nem kívánja! Békéscsaba megvette a gróf Trautmannsdorf-fjóle 11700 holdat kitevő birtokot 6 millió korona költséggel s a miko^ ezzel a község határát mintegy 3000 holddal. kiegészítette, nem szükkeblüsködött, hanem a közgazdaságilag évtizedekre kiható s következményeiben nagy horderejű vállalatának áldásából a szomszédos községek lakosságának is bőséges részt juttatott. Csak azt kell sajnálnunk, hogy e birtokvételi ügy, melynél fontosabb régen nem foglalkoztatta a közvéleményt, az utolsó időben disszonáns hangokat ébresztett a közélet mezejón; reménylhetőleg azonban a közgyűlésnek lapunk hasábjain részletesen közölt utolsó határozata megnyugtatja a harcias hullámu kedélyeket. Közgazdaságilag nem kevésbé fontos a borjuróten berendezett öntözött rét vállalat, mely a maga nemében valósággal mintatelep, s az ország minden részéből ide sereglő érdeklődőknek állandó tanulmány tárgya. Az öntözött rét több száz holdnyi községi területet tesz termővé, s ezzel a községnek uj jövedelmi forrást biztosit; azzal pedig, hogy különböző ipari növények termelésének kisórleti helyül szolgál : az ósdi vetésforgóra berendezett mezőgazdasági rendszernek egészséges átalakitását fogja előidézni. A motoros vasút, — melynek létesítéséhez tekintélyes összeggel járult, — szerencsés tényezője nem csak a helyi fe

rg«1om gyors lebonyolitásának, de a szomszédos forgalom koncentrálásának is. A Rudolf-főgimnázium kiegészitésóvel a községnek rég óhajtott vágya teljesült. A magyar nemzeti közművelődés e templomában Csaba lakossága oltárt emelt a hazafias nevelésnek s a magyar nyelv terjesztésének. Ugyanezen hazafias törekvésről tesz tanúságot 15 állami elemi népiskolának, a polgári fiu-iskolának felállításával, s a polgári leányiskolának állami kezelés alá bocsájtásával. S a mikor ez intézeteken kivül még mintegy 40 iskola terjeszti a szellemi világosságot, a magyar hazafiságot, s a Magyar-állam nemzeti nyelvét: el kell hallgatniok a fel-fel hangzó vádaknak, melyek Csabán a magyar nyelv általános elterjedésének eredményét kétségbe vonni szeretik. — Az iparoktatást uj, egészséges irányba tereli a már felállított továbbképző tanfolyam s a létesítendő tanonc-otthon. Ez intézetektől sokat várunk iparosaink szakismeretének, müizlósónek fejlesztésére. Jobbára felsoroltuk azokat az intézményeket, melyek községeink^ egészséges irányú fejlődéséről tesznek tanúságot s megnyugtatnak bennünket az iránt, hogy vármegyénk közéletének termő talaja dolgos, munkás, lelkiismeretes és hűséges sáfárok kezeiben áldásos mezéjévé válik az egészséges haladásnak. A tökéletesedés munkája azonban még nincs befejezve! Közgazdasági, ipari, kulturális és szociális téren sok még a tennivaló. Hisszük, hogy az uj képviselőtestületek meg fogják találni a leghelyesebb utat, a melyen az elődök által szerencsésen megkezdett haladást előbbre kell vinni. Ugyanezen reménységet tápláljuk Békéscsaba uj képviselőtestülete iránt is. Mind a mellett röviden vázolni kivánjuk azon szükségleteket, a melyek a legközelebbi jövőben sürgős kielégítésre várnak. A nyomasztó közigazgatási helyzet mindig súlyosabb és súlyosabb következményeit csak ugy kerülhetjük el, ha gazdanépünk figyelmét iparinövények termelésére irányítjuk; mert ezzel nem csak a földnek gazdaságosabb kihasználását biztosítjuk, de a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari ós gyári vállalatok létesítésének talaját készítjük elő. S ezzel elértünk oda, a hova jutni óhajtottunk: a gyáripar kérdéséhez. Ismerjük vármegyénk vezérlő férfiainak nemes törekvését, melylyel a gyáripart BékésvárBékésmegyei Közlöny tárcája. Találkoztunk, Találkoztunk s síró szívvel Azt kérdeztem tetőled: Jól esik-e, csalfa leány, Hogy a szívem megölted? Örül-e a szíved annak, Hogy a könyem egyre foly, Hogy talán már nem is tudom, Mi az öröm, a mosoly . . . Köny szökött a két szemembe, A mellem meg elszorult, Te is sírtál: kacajodtól A szemedbe köny tolult. Körülöttem minden: virág, Szellő, lárma, kacagtak, Hogy én téged mégis, mégis Szeretlek és siratlak ! . . Végoáry Ferenc. Emlékezzünk régiekről... — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : dr. Rell Lajos. (Folytatás.) Kesselőkői leánya előtt megnyillott a karancsvölgyi klastrom kapuja, hogy a nagy úri ház kényeztetett gyermekét a komor csendjébe, a „test nélkül lakozó szórorok" (testvérek ; igy szólították egymást az apácák) sorába fogadja. A priorissza szívesen fogadta a jövevényt, de egyúttal, midőn szándékáról értesült, jóakaratú szigorúsággal intette őt arra, hogy a klastrom csendes világában le kell mondania a világ hivságáról, elszakadnia mindentől, a mi földi, gerjedeznie isteni szerelemnek tüzével, hogy Krisztusnak méltó jegyese lehessen. Klára áhítattal hallgatta a komoly szavakat. Vallásos nő volt eddig is, sokszor forgatta az édes anyjától öröklött imádságos könyvecskét, melyet kegyes apáca-kéz irogatott volt egykor a hártyapapírra s megtoldott egy-két legendával ós példával is. Ezeknek olvasásakor sokat foglalkozott magában a szentek életével ós csodatóteleivel s most, midőn azon a ponton állott, hogy minden idejét e szeDt „lőtt dolgoknak" adhatja, valami csodatevő melegség járta át. Mintha atyja szörnyű bűne nem is nehezednék oly nagy sulylyal gyermeteg lelkére, mint eddig, ugy órzó itt, a kolostor falai között. Csakhamar búcsúznia kellett jó nénjétől s a könyek, amelyekkel annak szelid arcát áztatá, gondolá, az utolsók valának földi dolgokért; siralma ezután Jézusának szenvedéseiért leend. Nemsokára megbarátkozott az uj élettel, a csöndes, hallgatag, imájukat és munkájukat nagy buzgósággal végzp, test nélkül lakozó szórorokkal. És az Űr itt is adott egy résztvevő kebelt, a kinek mindent elpanaszolhatott. Szóror Benedicta testvérként szerette őt. Klára igyekezett elfelejteni a multakat s erre nézve legjobb eszköznek gondolta azt, ha mindenben követi szórortársait. Pedig be sokat kellett neki küzdenie önmagával is. Érzékeny Jel béről nem mosódott le egykönnyen a borz tlmas történet, melynek meginditója édes atyja volt, kit neki gyűlölnie nem volt szabad, sőt inkább kegyelmet imádkozni számára a megváltótól. Es ott ragyogott lelkén, — hiába takargatta buzgósággal,imádsággal,—jegyesének kópeis... Vallásos lelke 'ugy félt e képtől s mégis oly jól esett rágondolnia, álomba látnia, ugy, mint akkor, mikor megszorította kis kezét, mikor a szemébe nézett, mikor elbúcsúzott tőle . . . Nem egyszer látta bánatosnak, szomorúnak azt a kedves, férfias arcot s ilyenkor oly vádlólag nézett rá, hogy fölriadt álmából a szegény szűz s bár megbüntette magát bűnösségéért: ezer Páter Nostert, vagy ezer Ave Mariat mondott el nyomban engesztelésül, mit tehetett róla, máskor is oly édes volt arról az arcról álmodoznia . . . Azonban haladott az idő s közelgett a nap, mikor professziót (fogadalmat) tesz az ő szórorival öszve, miképen szokás az klastromban. ü.z utolsó estve, hogy cellájába tért Klára, nagy buzgalommal az ő ágya előtt beteljesiti az ő imádságit ós imádkozik mind elő tikszóig (első kakasszó). Csak azután feküdt le (nem az ágyra) az ágy előtt az págyimentomon egy gyékényre. De lelke csak nem tudott pihenést találni. Hiába akart elvonatkozni a multaktól, azok kérlelhetetlen erővel a lelkébe nyomultak. Imádkozni próbált : — Drágalátos Jézus Krisztus, kegyes Uram, ki verettettél, sebesültettél, kesergettetól, betegekórt betegül tél, szegényeken könyörültél, im -ón magam hozzád vetem kór voltomban . . . Bűnösökön ki könyörülsz, hiszem, velem nem nehezülsz . . . Igy fohászkodott a szegény szűz, de hiába. A kinek feláldozni akarta magát, ugy tetszék előtte, ne n találta kedvesnek az ő áldozatát. Majd a Szűz Máriához fordult: — Angyaloknak nagyságos asszonya, ki Jézusnak bódogságos anyja, reád néznek szemeim, keserves szivem, óhajtó lelkem, esedezzél érettem ; te vagy árvaságnak kegyes táplálója, szegényeknek meggazdagitója, számkivetóseknek megboldogitóia ; esedezzél értem, hogy drágálatos Jézusomnak méltó jegyese lehessek; forditsd meg elmémet, hogy ne szeressem az világot, az ki keserű vógezetőt igór, kinek szerelme héjában való . . . S a Boldogságos mintha megsajnálta volna a vonaglót: álmot küldött szemére. De az izgatott lélek nem tudott pihenni, álomképekkel küzködött. Ugy tetszék neki, bejött az ő jegyese cellájába, hogy magával vigye, vissza, a világ örömei közé. Majd ketté hasadt a szive a fájdalomtól, nem tudta, mit tegyen : Jézusát kövesse-ó, vagy jegyesót. Vőlegénye azonban szeliden, de mégis erősen megfogta kezét, átölelte derekát s igy szólt: — Vélem jösz, én édes szerelmem, angyali orcádat nem rabolhatja el tőlem senki sem. Vérem hullásával, ha hozzám hajlanál, tündöklő szép gyémántom, arra is kész volnék .. . Ugy-ó, eljösz velem .. .? — Bocsáss el, Péter, megyek. .. — Hová mennél, édesem ? — szólalt meg egy szelid hang: Szóror Benedicta hajlott a fölriadt leány fölébe ós gyöngéden simogatta homlokát. Régóta hallgatta Klára siralmait, imádságait, de — szólt — — Nem akartalak megzavarni, testvérem, mig imádkozál; azonban hogy csend lön celládban, aggódtam miattad, hogy valami bajod esett s azért ide ültem tehozzád. Klára hálásan emelte könyes szemét a szelid szórorra: — Beteg vagy, testvérem ? — folytatta amaz beszédét. — Beteg vagyok, Benedicta, a lelkem beteg. Holnap teszem a szent professziót i s ma mintha az ón drágalátos Jézusom kegyelme elhagyott volna, — oly erőtlennek ! érzein magamat a multak emlékeivel szemben. Hogy féltem ettől az időtől, csak már