Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-29 / 52. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 59. számáhozségeskedésnek. Gsaba ugyan — egy időre — eltűnt a föld színéről; de a török hatalom terjedésével Gyulának napjai is meg voltak számlálva, mert a török tiz év múlva ennek várát is kézre keritette. Törvény a kivándorlásról. A kivándorlás veszedelmesen nagy aránya arra inditotta a magyar kormányt, hogy törvények intézkedésével korlátozza a magyar hazát elhagyó és Amerikában a „boldogságot" feltalálni védők számát. E törvényalkotást, mint a hogy a kormányelnök beszédéből kitetszik, az a gondolat lengi át, hogy a kivándorlást szigorú kormányzati teendők közé sorozza, hogy a kivándorlást kenyérkereseti szempontból fogják föl ós hogy az ekszpatriálás, a magyar honpolgárság kötelékéből, a magyar király alattvalói táborából kiválás gondolatát ós tényét eliminálják ; végül a föllelhető hasznokat a magyar államnak biztosítsa. Fölösleges bővebben megokolni, hogy a kivándorlás szervezése mily halaszthatatlan állami szükség, nem csupán nálunk, hanem a testvérállamban is, a melynek hadi, iskolai s más nevelő intézményei szintén százezreket nevelnek ^merika számára. Az egész kérdés meglehetősen széles alapon nyugszik: a kivándorlás, beván dorlás, határrendőrség, a letelepülés, községi illetékesség, külső gondozás, útlevélrendszer, irányítás ós visszaszállítás, ezek si főbb cölöpjei a törvényjavaslatnak, igazabban a törvényjavaslatoknak. Kétségtelen, hogy ez a törvény, főként a kivándorlásra vonatkozó, szóban fukar lesz. Bizonyos, hogy sem az intézkedéseket, sem a létesítendő intézményeket végső megállapodottságukban nem fogja bemutatni, mert tapasztalataink a kivándorlás köz igazgatása terén nincsenek s az idegen törvényalkotás összeírása céltalan dőreség volna. Ez a törvény tehát lényegében fölhatalmazást törvény lesz. Fölhatalmazása a magyar kormánynak arra, hogy: a kivándorlási ügynökökkel irgalmatlanul bánjon el ; lehetetlenné tegye, hogy a kivándorló mással, mint a személyére kiállított útlevéllel távozhassák; a legszigorúbban üldözhesse az útlevéllel szédelgőket; a kivándorlás hatásos ellenőrzésének igazi módját alkalmazhassa, tehát a kioándorlók útját megszabhassa, ez a kivándorlás irányítása, a melynek következése, hogy csak a tiumei kikötőn keresztül történhetik a kivándorlás s a magyar kormány és a báni kormány csak a fiumei útirányban adhatnak útleveleket ; ezzel összefügg Fiúméban oly rendőri intézmény szervezése, a mely az ellenőrzésnek rá váró igen nagy föladatát elvégezni képes ; szerződóst köthessenhajósvállalatokkal, a melyek Fiaméból Amerikába egyenes, közvetetlen hajójáratokat létesítenek, ezek a hajók magyar szénnel ós magyar élelmiszerrel látják el magukat s jövedelmeik bizonyos hányadát a magyar kormány rendelkezésére bocsátják, amely a szállításból ráháramló e jövedelmet az amerikai magyar telepek gondozásának költségeire fordítja, helyesebben a létesítendő magyar intézmények fönntartására ; ugy gondoljuk, hogy ez intézmények az Amerikában fönnálló líagyszámu humanitárius egyesületek szervezetébe illesztetnek bele ós ugy gondoljuk, hogy a magyar államvasutak öszszeköttetésben lesznek e hajóvállalatokkal, amelyekkel a szerződést a magyar kormáuy, mivel a törvényjavaslat immár készen van, meg is kötötte; állami kivándorlási ügynökséget itthon, Amerikában munkaközvetítő állami ügynökséget szervezhessen ; egyházi és iskolai téren segítséget, tanácsot adhasson és adjon ; intézményt létesíthessen a kivándorlottak pénzének hazaküldésére, a kereskedelmi összeköttetés fejlesztésére ; s a kivándorlás ós visszavándorlás, valamint a gondozás kormányzata számára kormány-megbizottakat állithasson, akiknek kötelességük lesz a magyar telepek életét személyesen megvizsgálni és figyelemmel kisérni az Európánál többször nagyobb területen. A fölhatalmazási törvény gondos kézzel intézi a kivándorlók minden ügyét, de nemzeti irányban különösen abban lesz nagy hivatása, hogy a szülőhazától elszakadtakat a magyar nemzet tagjaiként ten geren túl is nemcsak megtartani, de nemzeti érzésben öregbíteni igyekszik. Tarsadalmi élet, Nemzetiségeink idegessége. A nemzetiségi kérdés egy idő óta élénk izgatottságban tartja a közvéleményt. Mindennapon egy-egy ujabb esetet lepleznek le a hazai nemzetiségek túlkapásairól. Legjobban fészkelődnek most a bánsági svábok s a fölvidóki tótok — oly merészen, mintha nem éleznék maguk fölött az állami hatalom sújtó kezét. Már nem elégszenek meg azzal, hogy faji jellegüket érintetlenül megőrizhetik, már egyenesen a magyarságot támadják mint elnyom >t, mindamellett, hogy nyelvöket használhatják, faji szokásaikat követhetik s a magyar nyelv tanulására senki nem kényszeríti őket, ha csak az élet szükségei vagy saját érdekök nem. Nem visszahatás s védekezés ez többé a magyarosítás ellen, annál jóval több, vérszemet kaptak idegen nyelvű lakosaink az osztrák nemzetiségektől s ezek önállósága szerepére törekszenek. Nem vesszük észre, hogy Ausztria nemzetiségek szerinti földarabolásánák eszméje milyen rohamosan terjedt el s erősödik a mi népfajaink közt is, hogy a mi országunkat is hasonló foederatió, nemzetiségi álammá változtassák ? Bujtogatják őket a külföldről is s érdekes, hogy az a Németország, mely tüzzel-vassal germanizáija longyeleit, följajdul s a mi nómeteink megmentésére siet. Minek ? A mi németeinket nom fenyegeti az elmagyarosodás veszélye; ők éppen ugy nem tudnak, nem tanulnak magyarul most, mint ezelőtt több századdal, amikor itt, e haza területén egy Budán, Selmecen, Késmárkon magyar embernek nem volt szabad letelepedni a német polgárok líözé. Talán ezeket az állapotokat akarják visszaidézni németjeink? Másképen érthetetlen a fószkelődósük. Kétségkívül joga van a germánoknak a maguk biro daltna polgáraival azt tenni, amit akarnak, amennyiben az a nemzetközi hum inizmust nem sérti ;

(ez állami jog, melyet kétségbe von ni nem lőhet s ezt a jogot a germánok gyakorolják is és senki a külföldről be nem avatkozik dolgukba. Ami minden államnak joga ós kötelessége a saját léte érdekében, azt csik Magyarország ne tehesse? Ne legyen szabad jövője biztosításáról, erejí gyarapításáról gondoskodnia különféle lakosain ik asszimilációjával,összeolvasztásával? 8 ha eztjrem oly erőszakos eszközökkel mint a német, orosz, oláh ós horvát, de szép szerével meg akarja tenni, már tiltakoznak a külföldiek; — mi ettől megriadunk, sőt mintha lankadnánk a magyar nemzeti állameszme munkájában. Induljunk ki az államijogból; ha magyarember Ausztriába vagy máshová szakad s ott véglegesen letelepedik, egy szavunk nincs, ha az illető ország kényszeríti uj lakosát állami nyelve megtanulásáre s e mellett idegonben is megtarthatja magyar nyelvét. S mi ugyanezt ne tehessük az itt lakó polgárokkal ? Ki vitathatja el ebbeli jogunkat ? S ha fölzudulnak ellenünk saját polgártársaink, nabár nem magyarosítjuk őket erőszakosan, hol v in itt a sújtó viszszatorlás az állami hatalom részéről ? Ha a külföldiek folytonos kirohanásait figyelembe vesszük, utoljára gyámoltalanságunkb in azt sem merjük megtenni, hogy eloláhosodott, eltótosodott testvéreinket visszaszerezzük a ma^yarsígnak ; pedig tagadhatatlan, hogy sok vifiékünk -eloláhosodott s nekünk ne legyen szabad min dent elkövetnünk, hogy az ilyen elváltozásokat megakasszuk? Sőt tovább megyek: a mennyiben hazánkban a magyarnyelv tudása előnyöket biztosit a polgároknak, a munkás, iparos könnyebben boldogul a magyar nyelv ismeretével s még az utolsó állami szolgai állás elnyerésénél is egyik föltótele a magyar nyelv tudása, amennyiben az államnak nem csak joga, de kötelessége is gondos kodni arról, hogy minden polgára ezen előnyök birtokába jusson. Poroszok póld. tűzzel vassal arra törekszenek, hogy a boldogtalan lengyelek megtanuljanak németül s elfelejtsék, el hagyják nemzeti nyelvöket s szokásaikat; ezzel szemben mi csak azt akarjuk elérni, hogy polgáraink megtanulják államunk nyelvét a saját órdekökben s állami magasabb célok elérése végett, e mellett faji nyelvöket, jellegöket megtartják. Mit csinálnak a poroszok a lengyelekkel, az oroszok a finnekkel? az ő munkájukba nem szól bele idegen nép,dimplomataiuton erélyes n visszautasítanának mindenidegen beavatkozást; a mi hasonló munkánkba megtorlás nélkül beavatkozik az „Alldeutscher Verein," a „Wiener," a cseh, tót lapok s az egész oláh nemzet mentő erőlködése. Szomorú jelenség ez s erős bizonyítók állami gyöngesógünk mellett. Ily viszonyok közt két föladat vár reánk: idegen nyelvű lakosainkkal megértetni s megkedveltetni a magyar nemzeti állameszme áldásos törek késeit s fölvilágosítani őket a külföldi államok erőszakos, kegyetlen asszimiláló módjairól, ami mellett hálát adhatnak Istennek a magyar faj humánus eljárásáért s türelmoért; azután a beleavatkozó külföldieket figyelmeztetni arra, hogy amit nekik szabad tenni államuk erősítésére s fajuk gyarapítására, az a magyarnak is elvitathatlan joga. végül pedig figyelműket ráterelni arra, hogy amit e téren a magyarság megengedett, emberszerető eszközökkel akar elérni, azt ők idegen nyelvű alattvalóikkal szemben barbár és embertelen erőszakossággal hajtják végre. Bánkuti 8. Zoltán, A „Békésmegyei Közlönf táviratai. Az angol király betegsége. Budapest, junius 28. (Saj. tud., távirata..) Londonból sürgönyzik, hogy Edward király állapotában nincs változás. Csak remélik a javulást! Az angol királyné az idegen hatalmak képviselőinek a király aláírásával, levélben sajnálatát fejezte ki, hogy hiába fáradtak s tettek oly nagy utat. Az aradi román püspökség. Budapest, junius 28. (Saját tud. táv.) M a n g r a Vazul, a megválasztott román püspökről, kit magyar ellenes viselkedéséért aligha fogja a magyar kormány a királynak megerősítésre felterjeszteni, azt közölték a lapok, hogy Strudza román miniszterelnök kérte Goluchovszky külügyminisztert, járna közben a királynál Mangra érdekében. Mangra most nyilatkozik, hogy ez valótlan. ÚJDONSÁGOK. Küldöttség Csaba díszpolgárainál. Csaba kulturális ügyeinek az utolsó években való intenzív fellendülése e város kozmivelődésének egészséges irányban való előrehaladását a jövőben messze időkre biztosítja. Az utolsó évtized alatt befejezett, munkálat alatt álló s a közeli években befejezésre váró nevelésügyi intézmények nem csak az emberi ismeretek gyarapodásának, a felvilágosultság terjesztésének, de ezzel a magyar nemzeti érzés megerősbödésének lesznek hatalmas védőbástyái. Akik az ország kulturális ügyeinek legfőbb intézői : a magyar kultuszminiszter és államtitkárja szeretettel s nagy jóindulattal veszik ki részüket ez intézmények létrehozatalának fontos munkájában s Csaba község hálás közönsége — pártállásra való tekintet nélkül — nem késett dr. Wlassics Oyula és dr. Zsilinszky Mihály munkássága iránt elismerését abban nyilvánítani — amint arról olvasóközönségünk lapunk hasábjain részletesen értesült, hogy őket egyhangúlag, lelkesedéssel a község díszpolgáraiul választotta. A díszpolgári oklevelek elkészültek ; a művészi ízléssel kiállított müvek a Posner Károly Lajos hazai műintézet Ízlését dicsérik. Az okiratok szövege kutyabőrön, gyönyörű kaligrafikus kézírással, díszesen festett inicialés betűkkel, dús arany díszítésekkel valóban gyönyörködtető látvány ; a szöveg lapjai dombornyomásu, világos drap bőrkötésű táblák között nyert elhelyezést; a táblákat gazdag bronz- és emaildekoráció s Békéscsaba község művészi kivitelű dombor-cimere disziti. Az ekként kiállított okleveleket vörösbarna bőrboritásu s velencei üvegfedéllel ellátott bőr-etui védi. A díszoklevelet pénteken vitte Budapestre a község küldöttsége; e küldöttség tagjai: Zsíros András biró, Korosy László főjegyző, Áchim Gusztáv mérnök, Németh Lajos közgyám, Vrbovszky András esküdt, Varságh Béla, Saller Gyula, Szeberényi Lajos, dr. Saller Vilmos, dr. Fáy Samu, Kovács L. Mihály és Donner Lajos polg. leányiskolái igazgató. Az átadás ünnepségéről fővárosi tudósítónk a következő táviratot küldte : Budapest, junius 28. (Saját tud. táv.) Wlassics kultuszminiszter délelőtt 11 órakor fogadta a küldöttséget a kultuszminisztériumban ; a díszpolgári oklevelet Varságh Béla nyújtotta át a miniszternek, a már általánosan ismert ékesenszólással tolmácsolta a város közönségének hála érzelmeit. A kultuszminiszter köszönettel fogadta a város kitüntető okmányát és magas szárnyalású válaszában meggyőzően hangsúlyozta, hogy céltudatosan fejlődő városok nélkül a nemzeti kultura nem terjeszkedhet; válaszának befejeztével élénk beszélgetésbe ered a miniszter a küldöttség tagjaival s meleg érdeklődésének adta tanújelét a község különböző ügyei iránt. Majd Zsilinszky Mihály államtitkárnál tisztelgett a deputáczió, a hol Korosy László főjegyző volt a küldöttség szónoka, aki igaz és keresetlen szavakkal ecsetelte a szeretet és hála őszinte érzetét azon férfiú iránt, akinek áldásos köztevékenységétől elválaszthatlan a szülőföld minden ujabbkori alkotása. Az államtitkár meghatottan mondott köszönetet a város közönségének e nem keresett s nem várt kitüntetéséért, s ígéretet tett arra nézve, hogy jövőben is, amikor arról lesz szó, hogy Csabát gazdasági s kulturális központtá tegyük, első lesz a küzdő harcosok sorában. Délután 3 órakor a küldöttség fogatokon a kies Margitszigetre hajtatott, ahol a díszpolgárok szíves házigazdai vendégszeretettel látták vendégül a bizottság tagjait. — A békésbánáti ev. ref egyházmegye közgyűlése. Dombi Lajos esperes helyettes, gyulai lelkész, dr. Hajnal István egyházm. gondnokkal egyetértőleg, az üresedésbejött esperesi állásnak választás utján való betöltésére az egyházmegyét csütörtökre, julius 3-ra Hmvásárhelyre rendkívüli közgyűlésre hívta egybe, melyet istentisztelet előz meg. Istentisztelet után az esperes-helyettes imával az egyházmegyei gondnok beszéddel nyitva meg a közgyűlést, majd bejelentik Szabó János esperes halálát. Ezután az elhunyt gróf Ráday Gedeon gondnok és Szabó János esperes elévülhetlen érdemeit méltató emlékbeszédeket tartanak Fekete Gyula nagykikindai lelkész és Futó Zoltán egyházmegyei főjegyző, jeléül az egyházmegye örök hálájának. Végül intézkedik a közgyűlés az esperesi szék végleges betöltéséről. Az esperesi állásra az egyházak nagyrésze G a r z ó Gyula gyomai ev. ref. lelkészt óhajtja megválasztani, ki azonban egészségére való tekintettel, a diszes, de terhes állást elvállalni nem hajlandó. — Tehénlegelő katonai bérletben. Ki ne ismerné azt a régen húzódó áldatlan huzavonát, mely a csabai alsóvégi tehénlegelőnek harcászati céllövészet céljaira való felhasználása közben a társulat és katonai parancsnokság között felmerült. A szám talan izben megkisérlett egyeztető eljárás eleddig eredményre nem vezetett; mindkét fél keményen ragaszkodott álláspontjához. Most a hadügyminiszter hihetőleg kettévágta a sjordiusi csomót. Felhatalmazta a Vll-ik hadtestparancsnokságot, hogy az alsóvégi tehénlegelőt harcászati céllövészet céljaira évi 500 koronáért vegye bérbe; erről Békésvármegye alispánja a napokban értesítette az elöljáróságot, oly felhívással, hogy a község, — vállalt kötelezettségéhez képest — maga is állapítsa meg azt a summát, melylyel a bér összegéhez méltányossági s empontból hozzájárulni kíván. Az elöljárói tanács évi 200 korona hozzájárulást ajánl a közgyűlésnek s nincs kétségünk, hogy ehhez a képviselőtestület is hozzájárul. Eze* után az alsóvégi tehénlegeltető társulattól függ, hogy az éveken át tartó herce-hurca immár békesség s mindkét fél érdekét méltánysan kielégítő befejezést nyerjen. — A békési főgimnázium u békési ev. reform főgimnázium már a mult tanévvel * lett teljessé, ahhoz azonban, hogy az iskola céljainak megfelelő uj épületbe kerüljön, még hosszú ut vezet. Az állam megajánlotta a 160 ezer korona építési segélyt; a község és az egyház is, azonban a presbitérium még mindig nem akarja a 160 ezer koronás kölcsönt, melyet azállam törlesztene, az egyház jótállása mellett felvenni. Bizonyos körök ugyanis ugy informálták az egyháztanács többségét, hogy a 160 ezer koronát törleszteni az állam csak igóri, de ez igéretét teljesíteni nem fogja. Mult vasárnap volt újra összehíva a presbitérium ez ügyben, de nem volt határozatképes s igy jövő vasárnap dől el az ügy, amikor is a megjelentek számarányukra való tekintet nélkül határozni fognak. Igen kicsinyes, sőt nevetséges a békési presbitérium többségének álláspontja. Itt a csabai eset ; a Rudolfgimnázium építési költségét az ág. ev. egyház vette fel, de a törlesztést az állam eszközli. Gondolják meg a dolgot a békésiek, mert ha sokáig makacskodnak, bizonnyal elvesztik még azt a 40000 korona rendkívüli segélyt is, amelyet a kultuszminiszter az iskola felszereléseinek beszerzésére helyezett kilátásba. — Matúra bankét. A csabai főgimnáziumnak érettségi vizsgát tett tanulói megtették az első lépést az életbe : banketteztek és szónokoltak. A sikeres vizsgálat örömére s a tanari kar tiszteletére multcsütörtökön közvacsorát rendeztek a Széchenyi ligeti pavillonban. A felköszöntők sorát Linder Károly erzsébethelyi lelkész, avizsgálóbizottság elnöke nyitotta