Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-26 / 51. szám

csaba—vésztői vasútvonal megnyilik, az A. E. G. V. az üzleti igazgatást Csabára helyezi; a másik szerint határozott formát öltött vármegyénk alispánjának lapunk hasábjain részletesen ismertett azon köz­forgalmi s közgazdasági szempontból eléggé nem méltányolható terve, mely a teherfor­galomnak az olcsó viziutat óhajtja megkö­zelíthetővé tenni; a harmadik s fontosság tekintetében az előbbiekkel egyenrangú határozat, hogy a vasúttársaság akisjenő— barakonyi vasút eszméjének elejtésével a gyula—barakonyi vasút létesítéséhez csat­lakozik. * Tudósítónk a közgyűlés lefolyásáról következőkben számol be : A közgyűlésen a távollevő Vásárhelyi Bóla elnök helyett a részvényesek felké­résére Purgly János elnökölt. Jelen­voltak : B a r t h a István Apáca község képviseletében, Haan Bóla Békéscsaba község, H e r v a y István Csanádmegye, dr. Fábry Sándor Bókésvármegye kép­viseletében, Beliczey Q-óza, Biró Albert, E ö r ö m Ede, Nagel Henrik, Purgly László, Sármezey Antal, Nachtnóbel Ödön, Sármezey Endre, S z a 1 a y Gyula, Heinrich Sándor, Nagel Vilmos, Molnár György ós ifj. Vásárhelyi László részvón Előterjesztetvén az igazgatósági jelen­tós, az tüzetesen beszámolt a mult óv eredményéről, mely szerint a vasút forgalma a mult év folyamán örvendetes emelkedést mutatott, amennyiben a személyforgalom az 1900- évi eredménynyel szemben mintegy 20°7 0-al, a teherforgalom pedig mintegy 40%-al emelkedett. Az összes bevételek az 1900-ík éviekkel szemben 25%-al szöktek fel. Üzleti bevétel volt az 1901. évben 103997 korona, kiadás 71306 korona, tisztá nyereség 32691 korona. E nyereséget a közgyűlés a tartalékalap gyarapítására ren­delte fordítani A csaba—vésztől motoros vasút. Az igazgatósági jelentés részletesen megemlékezik a bókéscsab a—b é­k é s—v ó s z t ő i vasút ügyéről is, jelent­vén, hogy az ópitósi engedély az ország­gyűlés berekesztésóig nem volt megnyer­hető, mi miatt az ópitós eddig nem volt megkezdhető ; biztos reménye van azonban a társulatnak arra, hogy a minisztertanács az ideiglenes épitesi engedélyt még az országgyűlés ujabb megnyílta előtt meg­adja, mely esetben az építés még az ősz előtt megkezdhető slegalább is a csaba—bé­kési vonal az idén kiépíthető lesz. Az uj vonalon, ugy mint a meglevőn, a De Dion- ós Bouton-fóle puteauxi gyár által készített magasnyomású gőzmotoros kocsik fognak használatba vétetni. tam az első lépést tenni a bókülóshez — vártam az uram közeledtét. Mégis csak ő hibázott. Az órák lassan teltek. Heves csenge­tyüszó zavart fel elmélkedésemből. Férjem legénye állott előttem sápadt arczczal. „Mi baj Andris? — beszéljen!" „Az urunk beteg asszonyom, méltóz­tassék sietve hazajönni !" * Midőn férjem szobájába értem, már ott találtam az orvost. Térdre estem az uram ágya előtt, megfogtam lecsüngő kezét ós ijedten, re­megve'néztem a sápadt arczba. Ő felemelte szempilláját, reám nézett sokáig és akadozva mondotta : „a fegyveremet tisztogattam, vélet­lenül elsült ... de doktor, ugy-e nem halok meg ?" Hörgósben veszett a szava, még egyszer nézett reám hosszú, bánatos nézéssel és felsóhajtott. Én már csak a férjem holttestére bo­rulva zokoghattam . . . Elhatároztatott, hogy az A. E. G. V. a békóscsaba--vésztői vonal megnyíltával üzleti igazgatását Csauára helyezi át; e célból már most kimon­datott a szükséges hivatali helyiségeknek és tisztilakoknak felépítése s elhatároztatott e célra egy megfelelő telek megvásárlása. Az ez irányban való eljárásra Haan Bóla igazgató kéretett fel. A felügyelő-bizottság jelentése tudo­másul vétetett ós a felmentvény az igaz­gatóság részére megadatott. Hosszabb vitát idézett elő Csanád­A p á c z a községnek kórvénye a hozzá­járulás után fizetendő kamatkülömbözet elengedése iránt, végül is a közgyűlés sza­vazattöbsóggel a kamat külömbözetet a kérvényben felhozott okok figyelembevéte­lével elengedte. Szavazat lapokkal megválasztatott az­után az üresedósben levő egy igazgatósági helyre U r b á n Péter s a felügyelő bizott­ságba rendes tagokul: Heinrich Sándor, ifj. Nagel Vilmos, S z a 1 a y Gyula s póttagul : Molnár György. A közgyűlést követő igazgatósági ülés első tárgya volt a megalakulás. Elnökül ismét Vásárhelyi Bóla főrendiházi tag választatott meg ; az öreg korára való te­kintettel leköszönt id. Nagel Vilmos csanádmegyei földbirtokos helyébe pedig tiszteletbeli alelnökül megválasztatott dr. Fábry Sándor, miáltal Bókésvármegye érdekeinek képviselete ismét erősbödött a részvénytársaságnál A megalakuláson kivül tárgyal tátott az igazgatósági ülésen az alföldi első gaz­dasági vasút által még 1900-ban kiépítésre tervbevett k i s j e n ő—barakonyi kes­kenyvágányu vasút ügye. A barakonyi és tót­komlós-sámsoni vasat. Hosszabb eszmecsere ós dr. Fábry igazgató beható érvelése után az igazgató­ság elfogadta azon nézetet, hogy az alföldi gazdasági érdekek előbbrevitelére alakult ezen részvénytársaságnak nem érdeke, hogy vonalaival össze nem függőleg, meglevő hálózatától távol s jelenlegi érdekkörétől eltérő gazdasági viszonyokkal biró vidéken terjeszkedjék ; másrészt hangsúlyozza, hogy ' a Bókésvármegye által tervbe vett gyula— barakonyi vasút ópitósónek a konkurens­nek látszó tervezet fenntartásával nem akarja a társulat útját állani s ez által azt, hogy Aradmegye felső vidéke a két érdekeltség viszálykodása folytán esetleg évekig ne nyerjen vasutat, előidézni: az igazgatóság elhatározta, hogy a kisjenő— barakonyi vasút engedélyezése iránt kór­vényét a kereskedelmi minisztériumban visszavonja. Dr. Fábry Sándor igazgató indítvá­nyára elhatározta azonban az igazgatóság, hogy meglevő vonalait igyekszik kiterjesz­teni s egyben az indítványhoz képest uta­síttatott is az igazgató-főmérnök, hogy a a Géza megállóhelytől — Tótkomlóson ke­resztül — Sámsonig s onnan Hódmező­vásárhelyig, illetve Körtvélyesig, valamint H e r v a y István igazgatósági tag indít­ványára pedig, hogy Sámsontól—Leiéig terjedő vasútvonal kiépítését tegye tanul­mány tárgyává s a legközelebbi ülésre tegyen e tárgyban részletes jelentést. Ekként reményünk van, hogy a lapunk egyik mult kori számában megemlített tervezet, mely szerint Békésmegye délkeleti része, mely eddig a közúti alap semminemű jótétemé­nyében nem részesült, legközelebb, a vas­úti közlekedés áldásaiban részesülhet. A leány sápadtan hallgatta társnője előadását. Részvétteljes, megilletődött te­kintete sokáig csüngött az asszony szomo­rú arczán, őszbe vegyült haján. Majd elfor­dult. Könye vógigpergett szép arczán, két keze meg társnője után nyúlt. Majd hir­telen visszakapta kezeit s zavartan simo­gatta meg homlokát. Az assszony szomorú mosolylyal látta ezt a tiltakozó mozdula tot, s halk hangon mondata : „Igaza van ! Rossz asszony voltam ! És ezt a történetet azért mondottam el önnek, hogy lássa, másnak is van búja, gyásza, s még lelki­furdalása is hozzá!" Kőny reszketett a hangjában. A leány odahajolt társnőjéhez, mele­gen szorította meg a hideg, fehér kezel s ekkor homlokán érezte az asszony ajkának érintését. A vonat tovább szaladt a sötét tava­szi éjszakában. Éles füttye végig sivított a nagy csendességben. A női szakasz egy fülkéjében két hallgatag, szomorú nő ült egymással szemben. M. r. A régi Csabának népéről és földesurairól. Irta és a békéscsabai múzeum-egyesület közgyűlésén felolvasta : dr. Zsilinszky Mihály. II. Nem mondunk ujat, ha azt állitjuk, hogy a honalapító magyarok csak lassan váltak meg a nomád élet szokásaitól. Mint hódítók, első sorban katonák szeret­tek lenni, ós ezért — mint azt már szent Gellért is panaszolta, — dolgozni nem szerettek, hanem ha már nem vitézked­hettek, éjjel-nappal vig társaságban poha­raztak. A nehéz munkát a szolgává tett idegenekre bizták, kik nemcsak pásztor­kodással, hanem földmivelóssel is foglal­koztak. Ezektől tanulták őseink a gazdálko­dást és a mezei foglalkozásnak azt a mód­ját, mely az ó-szlávoknál volt divatban. Ezektől tanulták meg lassanként megfogni a „kasza" ós a „kapa" nyelét; elvetni a „rozsot", a „gabonát" ; használni a „boro­nát", a „jármot" ós a „gerebent".'Ezektől tanulták megrakni a „szalmátfc, az „asz­tagot" ós a „petrencót". És mikor a földmivelós és állatte­nyésztés megkedvelésével össze- és szót­szedhető sátoraik helyett állandó kalibá­kat kezdtek építeni, azokat szintén az itt lakott régibb népek szokásához képest építették és nevezték el. Épületeiknek majdnem minden részét azok nyelvén ne­vezték el, az eszterhajtól kezdve a pin­céig. Azoktól vették át a „pitvart", az „oszlopot" és a „garádicsot" éppen ugy, mint a konyhát és a kéményt; az „ajtót" ós az „ablakot".*) Minden esetre érdekes és felette ta­nulságos volna, ha megtudnók mondani névszerínt, kik építették Csabán azokat az első tanyákat, melyekből aztán a falu keletkezett. De ezt hiteles adatok hiányá­ban meg nem mondhatjuk. Talán az első lakosok sem ugy telepedtek le, üogy itt állandóan lakjanak; mert hiszen csak ideiglenes, könnyen felállítható ós szét­szedhető sátraik voltak, hogy a szükség­hez képest tovább költözhessenek. Száznál is több esztendő folyt le a honfoglalás után, mig az itteni nép komolyan kezdett foglalkozni szántással ós vetéssel. A mezőgazdaságnak első eszköze, az eke, akkor még nagyon kezdetleges és tö­kéletlen volt. Egy kalapács alakú nagy darab görbe fából állott, melynek kampója durván túrta fel a föld felületét. Sok idő kellett ahoz, högy az eke és a mezőgazda­ságnak egyéb eszközei használhatóbbakká lettek. Az állattenyésztés kevesebb gonddal járt, mint a szántás-vetés. Mert a Körösök és az ezekkel összefüggésben levő erek partjain és az itt-ott feltűnő erdőkben ós berkekben buján nőtt a fü. A legelők vég­telen rónáin pedig szabadon tenyészhetett és legelhetett a szarvasmarha, a juh, sertés, meg a ló. Szabadon, de nem gazdátlanul ! A.nnak a messze kiterjedő és szemmel beláthatlan csabai határnak, melyen a jobbágy szántott és legeltetett, megvolt a maga gazdája és tulajdonosa, bár nem oly értelemben, amint azt ma látjuk. A honfoglaló vitézekből, a törzscsalá­dok tagjaiból és zsákmányt szerző urakból alakult ki lassan a nemesek rendje. De ezek magok nem művelhették földjeiket, mert ők az ország dolgaival és védelmével voltak elfoglalva. Rájok nézve teljesen értéktelen volt a föld. Vagyonértéket csak a földet megmivelő ós jószágot tenyésztő nép — a jobbágy képviselt. A. föld maga századokon át értéktelen volt; mert a nép száma csekély, a mivel­hető ós használható föld pedig nagykiter­jedésű volt. Az urak tehát kénytelenek voltak átengedni földjeiket a népnek, mely azokat értékessé és hasznossá tette. A gazdagságot úgyszólván egész a XlX-dik századig nem az ingatlan földbirtok nagy­sága, hanem a jobbágyok száma szerint mérték. Ősidőkben pedig közös birtok­nak tekintették a földet. Ez a földközösség addig, míg a ma­gyarok nomád életmódot folytattak, termé­szetesen főleg a marhák közös legeltetésé­ből állott. Később, mikor a tanyákból fal­vak lettek, a bizonyos faluhoz kötött nép, a szántás alá fogott földet is együttesen ós közösen használta. Egyéni tulajdon utáu nem igen vágyakoztak, amig azt tapasztal­hatták, hogy tetszésük szerint annyit szánt­hatnak fel, amennyit csak birnak s azonfelül még egész határok műveletlenül hevernek. Igy volt ez Csaba első lakosainál is. Ezeknek száma eredetileg csekély volt, s igy ők is közösen ós szabadon használták azt az olcsó, értéktelen földet, mely ma oly nagy értéket képvisel, Akkor a föld nem képezte adás-vevés tárgyát, mivel nem is tekintették értékes vagyonnak. De a falu fenállási érdeke ós rendje hozta magával, hogy az elöljárók évenként fel­osztották a határukhoz tartozó földeket úgynevezett nyilas szerint. 1) Egy-egy kis parcellát nyilasnak neveztek. Min­denkinek egyenlő joga volt egy-egy nyi­lashoz ; de mivel Csabán akkor is külöm­böző földek voltak, természetes, hogy azo­kat a talaj minősége és fekvése szerint elébb osztályozták, ós ugy osztották el szántónak, legelőnek és kaszálónak, még pedig sorshúzás utján Akinek roszabb föld jutott, vagy akinek nyilassa távol esett a falutól, az többet kapott ós viszont. A földnek ekként elosztotta részei szét voltak szórva a határban. Ha valakinek, bármi oknál fogva, több földhöz volt jussa, akkor annyi nyilat húz­hatott, ahány megfelelt az illető föld ter­jedelmének. Mikor aztán későbben a királyi ós egyházi uradalmak mintájára az udvari móltóságok ós vármegyei főispánok 1) is kezdenek falvakat alapítani ós lassanként királyi adományok folytán megismerik az egyén i tulajdon előnyeit, akkor az ősi földbirtoklás jogviszonyai megvál­toztak. Az adomány rendszer felül kereke­dósóvel idegen elemek is betódultak ; de a földközösség tovább is felmaradt. A XlII-dik században, a tatár pusz­títás után, már Csáb i is azon községek közé tartozott,- melyek „societást" vagy „communietást" képeztek. Ez azt jelen­tette, hogy a földes úrral ós az egyházzal, ós a vármegyei jobbágyokkal közös érdekei voltak. Némelyiknek több földhöz volt jussa, amit az osztásnál mindig figyelembe kellett venni. De természetesnek kell találnunk, hogy ebből kellemetlen zűrzavarok támadtak, melyeket aztán a tatárpusztitás szüntetett meg. A tatárok elvonulása után újra kel­lett e vidéket benépesíteni és a földviszo­nyokat rendezni. A királyi birtokból országos korona­javak lettek. Uj földarisztokrácia kellett; a vármegyék ós ezek jobbágynópe egy ideig nem lettek szervezve, Bókósmegyóről ezen időben alig van szó. Csabának neve mint község pedig 1235-ben fordul elő okmá­nyainkban. Mire a szervezkedés újra meg­történik, az alatt már a nemesi rend meg­alakult, ennek előjogai megzavarják a föld­közösséget ; de nem szüntethetik meg ; mert a nemes nem élhetett jobbágyok nélkül. Lassanként divatba hozzák a római birtokjogot, mely a szokásjogot háttérbe szorítván, uj birtokjognak és örökösödésnek vetette meg alapját. Werbőczy már nem beszél földközösségről, mert azt a római jogtól inspirált rendszerével nem tudta megegyeztetni. Az ő törvénykönyve már tulajdonjoggal biró nemesekről szól, ki­jelentvén, hogy a parasztot csak munká­jának bére és jutalma illeti meg. Szeren­csére azonban a szegényebb nemesek, kik többségben voltak, kétségtelen nemességük daczára is földközösségben éltek jobbá­gyaikkal, egészen a legújabb korig. *) L. P a u 1 e r Gy.: A magyar nemzet tör­ténete Szt. Istvánig. Budapest 1900. 96 1. V. ö. Hunfalvi Pál Ethnografiáját a házrészek szláv nevéről, 274 1. Továbbá : Herminn Ottó: A magyarság háza. Term. tud. Közlöny 357. füzet. H u s z k a József: A magyarság háza, észrevételek H. O. fenidézett cikkére. Ethnogr. K. 217 1 ') Nyilnak azért nevezték, mert a felosztás sorshúzás szerint valóságos nyíllal történt, melyre a földhasználónak bizonyos jegye volt vésve, miről mindenki ráismerhetett a saját parcellájára. CJJ DONSÁ GrO FC. Az érettségi vizsgálatok. Vármegyénk három középiskolájában: a csabai Rudolf-főgimnáziumban, a szarvasi 100 éves s a békési mult tanévben kiegé­szített nyolc osztályú főgimnáziumban a napokban nyertek befejezést az érettségi vizsgálatok. Az „érettségi" szükségszerű­sége, vagy avultsága és célszerütlensége felett hasábokon át lehet vitatkozni ; ezúttal csak azt a közművelődési s magyar nem­zeti szempontból fontos tényt kívánjuk megállapítani, hogy íme, aránylag kicsiny kiterjedésű vármegyénknek három közép­iskolájában a vizsgára jelentkezett 80 ifjú közül 65 hagyta el „érett u-kónt az intézet szürke falait, hogy szerzett ismereteivel a magyar haza hasznos polgáraként gyara­pítsa azt az erőt, amely nélkül a fejlődós ós boldogulás eredményeket nem produ­kálhat. Az egyes tanintézetek vizsgálatának eredményéről következőkben számolunk be: Csabán. A Rudolf főgimnáziumban ez évben volt a második érettségi vizsgálat Rom­b a u e r Emil dr., brassói főreáliskolai igaz­gató ós h. tankerületi főigazgató, mint kormányképviselő ós Linder Károly ev. lelkész, mint egyházhatósági felügyelő elnöklete alatt, AZ írásbeliek alapján 28 tanuló bocsájtátott a szóbeli érettségire, mely hétfőn reggel vette kezdetét s szer­dán délben nyert befejezést. Jelesen érett: Friedmann Lajos, Korén Emil, Szolár Ferenc, Kiss László ; jól érett 7 : Áchim Géza, Bánhegyi István, Reisner István, Reisner Imre, Lux Emil, Pláger Lipót, Vidovszky Bóla ; 14-en egyszerűen érett. Hárman egy-egy tantárgyból két hónapra visszavetve. Ezek a javitó vizsgát szeptem­berben Szarvason fogják tenni. Szarvason. A száz éves szarvasi főgimnáziumban ez évben 41 ifjú jelentkezett, hogy „érett­nek nyilvánítsák. Az írásbeli érettségi vizs­gálatok eredménye fölött csütörtökön dön­tött a tanári kar Veres József békési esperes elnökletemellett s Markusovszky Sámuel, pozsonyi liceumi-igazgató mint kor­mányképviselő jelenlétében. Az Írásbeliek alapján a bizottság a szóbeli érettségihez mind a 41 tanulót bocsáj totta, mely szombaton reggel 8 órakor vette kezdetét a főgirnná zium tornacsarnokában. Naponta 12 tanuló vizsgázott. A 41 érettségiző közül kettő vissza lett vetve egy évre, kettő két hó­napra. Jelesen érett öt: Kemény Gábor, T a n k a Alajos, Hegedűs Sándor, ') Megyjegyezzük, hogy az ispánok (főispánok) eredetileg gazdasági főnökök voltak, akik idők foly­tával politikai hatalmat is gyakoroltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom