Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1902-06-12 / 47. szám
nen Sámson községen át Hódmezővásárhelyen keresztül Körtvólyes tiszai állomásig való vezetésével olyan ut nyilna, amely a teherforgalmat az igen olcsó tiszai viziutra terelné. Ennek a tervnek nagyobb érdekeltség volna biztositható, mert Sámson és Tótkomlóson kivül agrófKárolyilstvá n-féle uradalom 5000, a báróPirót Lajosnóés gróf Zay Miklósné uradalmai 5000, a csanádi püspökség 4000, Hódmezővásárhely 160.000 kat. holddal kerülne e vasút érdekeltségének szférájába s a szükséges tőke ezen érdekeltség bevonásával minden nehézség nélkül volna összehozható. A küldöttség nagy lelkesedéssel ós megelégedéssel fogadta az alispán tervét, melynek közgazdasági jelentőségét s a közforgalom lebonyolítására kiható nagy horderejét s kiviteli lehetőségét az a körülmény határozza meg, hogy ez volna az első alkalom a mezőgazdasági termények szállítására az olcsó viziutakat nemcsak hozzáférhetővé tenni, de megnyitni is. Esküdtszéki tárgyaiások, Halált okozó pipaszár. Egy mámoros embernek hirtelen felindulásában tett meggondolatlan kézmozdulata halálát okozta Csikós Sándor gyomai csordásnak. Ez az ügy foglalkoztatta a szombati esküdtszéket. A biróság a következőkép alakult meg: elnök dr. T h o 1 t István, birák : H u b a y Lajos és dr. Szegedy Lajos, jegyaö : T ö m ö r y Lajos, közvádló : Tóth Ferenc alügyósz, védő: Schrőder Kornél ügyvéd. Esküdtek : Diósi Béla, Fried Lipót, Keisner Ede, Stark Adolf, Kocziszky Mihály, Haan Bóla, Eeisz Kálmán, ifj. Kapta János, Kertész Gábor, Blascsok Gyula, Deutsch Jakab, Meixner Frigyes. Pótesküdtek : Kovácsik János, Michnay Gusztáv. Az esküdtek főnöke ismét Haan Bóla volt, ki a mostani ülésszakban sürün kénytelen ennek a feladatnak megfelelni. a. törvényszék nagy megnyugvással veszi, ha ez a jeles jogász vezeti az esküdtek tanácskozásait, mert szabatos, rövid ós tö mör előadásával biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a laikus esküdtek nem követhetnek el hibát. A vádlott. Diószegi Mátyá, gyomai lakos napszámos, nem épen teddhetlen előéletű ember, miután izgága természete többször bajba keverte, s ezért már egy évi börtönbüntetést is szenvedett. Különben erőteljes, őszbe csavarodó alak, kinek arcán meglátszik, hogy kedveli a szeszes italokat. Dr. T h o 11 elnöklő biró kérdésére, hogyan bántalmazta Csikós Sándort, elég őszintén tette meg vallomását: — A folyó évi márciusi vásár alkalmával Fried Sámuel gyomai korcsmájában voltam, hol i2 í/ i deci pálinkát, majd utóbb Az államtitkár a teljes idegen feszességóvel vette át az ügydarabot Péntek Istvántól. — Hát nem te vagy atyafiságban az államtitkárral ? — kérdezte bizonytalan hangon egyik kartársa Péntek Istvántól, mikor magukra maradtak. — Nem én. A helyzet ismét változott. — Talán lenne szíves átengedni azt a kényelmes karosszéket egy öregebb tisztviselőnek, — szólt néhány nap múlva Szálka Mihály, a, karosszék eddigi ideiglenes birtokosa. Én a ?pectabilis korában szerényebb voltam és semmi pénzért se plántáltam volna el magamat ilyen kényelmesen, mikor mások holmi faszákén kuporognak. — Bocsánt, de ón nem vettem el, önök tették az asztalom elé. — Hát csak adja vissza. Miután lenyelte ezt a keserű labdacsot, amely már-már szokatlanná lett Péntek István gyomrának, odafordult egyik kedves kollégájához. — Ugyan kérem, hol vannak a földolgozandó kivonatok. — Még ezt se tudja ? Hallja, édes kollega ur, ez nem dicséri a maga ügyességét. És ezt a megjegyzést újra ós annyiszor hallotta, mint belépése első korszakában. Mikor pedig pár nap múlva bejött a hivatalba, egész írószerét ott találta a fűtőkészülék melletti asztalon. — Megsültem amellett az átkozott fűtés mellett, foglalja el most maga azt a helyet, amit úgyis a maga számára jelölt ki Tálos ur. De Pénteklstván most már mosolygott. seres poharakból bort ittam, amitől meglehetős ittassá váltam. Délután 5 óra táj- j ban odakerült Csikós Sándor csordás is, kivel fiatal koromban együtt bojtárkodtam ós beszédbe elegyedtünk. Mivel ő is mámoros volt, sértő szavakkal illetett és csavargónak nevezett. Kérdeztem tőle, milyen ember voltam én? Fitymálva mért végig s azt mondotta: olyan mint más. Miután beszélgetésünk mindig hevesebb lett, ő elibem állt ós durván rám szólt: eredj te csavargó, bitang, azzal egyet lökött rajtam. Erre ón megharagudtam, a számból a pipát kikapva, anélkül hogy szándékom lett volna, oly szerencsétlenül döftem az arcába, hogy a pipaszár a balszemóbe hatolt s az a fejébe maradt, mig a pipa a szárról leesett. A döfés után Csikós ingadozni kezdett, majd hanyatesett. ükkor ón ott hagytam. Nem volt okunk egymásra haragudni s a szerencsétlenség csak is ugy történhetett meg, hogy nagyon részeg voltam s nem tudtam mit csinálok. Az italmérésben ott volt Puskás Mátyás, Fried Sámuel, Kutran Imre, Kruchio Balázs, kik igazolni tudják ittasságomat. Sértett özvegye. A szerencsétlenül járt csordás özvegye : N y i t r a i Erzsébet előadta, hogy férje halálával 6 gyermek eltartásának gondja nehezült vállaira s teljesen vagyontalan. A folyó évi március 9-ón férjével együtt kint járt a vásárban, s midőn dolgukat végezték, hazafelé indult, a férje azonban még kint maradt. Alig ért lakásukra, 14 éves fia lelkendezve futott haza ós sirva adta tudtára, hogy az apját agyonütötték. Azonnal szekeret keresett, hogy azon szerencsétlenül járt férjét hazaszáíitsa ; de a vásárban már nem találta, mert időközben Eszter nevü 17 éves leánya mások segélyével lakásukra szállította, hol ágyba fektették. Férje folyton eszméleten kivül feküdt, miután a pipaszár agyvelejét szétroncsolta s két napi szenvedés után elhunyt. Férje halála óta családjával együtt nagy nyomorban ól ós kéri vádlottat az általa felszámított kárösszeg megfizetésében marasztalni. Tanuk. Fried Sámuel gyomai kereskedő csak azt látta, midőn Csikós hanyat esett. A pipaszár, amit Diószegi szemébe döfött, egészen uj volt s az oly mélyen hatolt be a koponyába, hogy annak csak kis része látszott ki. Felháborodva kiáltott Diószegire : takarodj ki innen; mire az eltávozott. A csapos legényre Kutron Imrére pedig rászólt: huzd ki a szeméből a pipaszárat, mit az meg is tett. Látszott rajta hogy ivott, de azért tudta, hogy mit , csinál. Kutron Imre csapos az eset megtörténte alkalmával nem volt bent az italmérőben, igy a szóváltásról nem tud semmit. Gazdája utasítására Csikós koponyájából kihúzta a pipaszárat s miután ugy gondolta, hogy erre még szükség is lehet, csizmaszárába dugta, később átadta a rendőrnek. Csikóst próbálták talpra állítani, de az néhány lépés után összerogyott ós nem tért magához. Csapó Elek azt látta, hogy a tornácon sok ember összefutott, kik egy földön fekvő embert állottak körül. Ez alkalommal Diószegi ittasnak tünt fel előtte. Kruchio Balázs tánctanító közvetlen az eset után találkozott vádlottal, ki sietve ment a Fried-fóle italmórósből; egyáltalán nem tett rá olyan benyomást, mintha nagyon ittas lett volna, sőt egész értelmesen beszélt, mint aki tudja, hogy mit csinál. Puskás Mátyás együtt ivott Diószegivel ; ugy tetszik neki, hogy ittas volt, de ezt nem meri határozottan állítani, mert ő is ittas volt s meglehet azért látta kapatosnak, mivel az ő feje is szédelgett. A többi tanuk mind azt igazolták, hogy vádlott ittas volt ugyan, de tudta mit csinál. Dr. P á n d y Kálmán orvos-szakértő kijelentette, hogy Diószegi teljesen beszámítható állapotban levő ember, ki ha a tett elkövetése alkalmával ittas volt is, az nem lehetett túlságos nagy mértékű ittasság, mert a pipaszárt oly erővel döfte Csikós szemébe, hogy ezáltal annak agyveleje is szétroncsolódott. Vád és védelem. Tóth Ferenc hosszabb beszédben összegezte a tárgyalás eredményét, ugy vádlott beismerésével, mint a tanuk vallomásával igazolva látta a vádbeli cselekményt, s egyáltalán nem talált indokot arra, mely némileg is menthetőnek tűntetné fel Diószegit, ki ártó szándókkal döfött áldozatának arcába, s ez által annak halálát idézte elő. Kérte az esküdteket, hogy a btkv. 301 §-ába ütköző ós a 306 § szerint minősülő halált okozó sulyostestisórtós bűntettében mondják ki bűnösnek. Schrőder Kornél védőügyvéd az enyhítő körülményeket dombositotta ki, hangsúlyozván, hogy Diószeginek nem volt szándókában Csikóst megölni, kivel nem is állott ellenséges viszonyban, a szerencsétlenség inkább véletlen müve, mivel ittas1 ságánál fogva nem volt ura szabad elhatározásának. Tudja ugyan, hogy védence bűnt kövttett el, de ez a cselekménye.nem jöhet olyan súlyos beszámítás alá, mint a hogy a közvádló feltünteti, azért enyhe büntetést kiszabását kérte. A verdikt. A biróság a következő kérdést intézte az esküdtekhez : Bünös-e Diószegi Mátyás abban, hogy a bűnjelként szolgáló pipaszárral szándékosan, de ölési szándók nélkül ugy döfte Csikós Sándor szemébe, hogy a pipaszár annak agyvelejébe mélyen behatolt, s az által okozott súlyos testisórtés folytán annak halála következett be. Az esküdtek határozatát Haan Béla hirdette meg, kijelentvén, hogy Diószegit bűnösnek találták. A törvényszék ez alapon marasztaló Ítéletet hozott és vádlót tat ahaláltokozó sulyostestisértés bűntettében bűnösnek mondotta ki, ezért iy a évi börtönre itólte, melyből a vizsgálati fogságban eltöltött 2y a hónapot azonban leszámította. Az iszákos asszony. Hétfőn G y ő r ö s i József bűnügye került tárgyalás alá, kit a királyi ügyész szándékos emberöléssel vádolt. A tárgyalási teremben nem mutatkozott valami nagy mértékben a közönség érdeklődése. Hallgató kevés volt; délfelé azonban mindig szaporodtak az érdeklődők. A bűnügy tárgyalása gyors menetben haladt előre; reggeli 9 órától kezdve 12-ig, kihallgatták a vádlottat, tizenhárom tanút, azonkívül négy orvosszakórtő mondta el a véleményét. Dr. T h o 1 t törvényszéki biró elnökölt ; a vádat Tóth Ferenc alügyósz képviselte, a védői tisztet dr. 11 a r t o s József töltötte be. G y ő r ö s i József füzesgyarmati lakos, földmives volt a vádlott. A kir. ügyész azzal vádolta, hogy feleségét, Bagó Juliannát ez évi március hó 12-ikén szeges csizmájával annyira összerugdosta, hogy az a kapott sérülések következtében még aznap délután meghalt. A szokásos formalitások után rendes esküdtek lettek: Kován Endre, Deutsch Jakab, Stojanovits Gyula, ifj. Kapta János, Blascsok Gyula, Michnay Gusztáv, Kovaesik János, Reisz Kálmán, Stark Adolf, Sulyok Ede, Kolozsváry Elek, Meixner Frigyes. Pótesküdtek : Sperlagh Ignác, Haan Bóla. A vádlott. Győrösi József igen rokonszenves benyomást tesz s értelmesen, világosan beszél. — Bűnösnek érzi-e magát ? kérdi az elnök. — Nem érzem magam bűnösnek abban, hogy meghalt a féleségem. Elmondja, hogy midőn hazajött, aznap délben bement a feleségéhez, akit részegen talált, hogy adjon valamit enni. A kérésre igen durván felelt az asszony, mire ő kiment az istállóba abrakolni. Akkor látta, hogy hiányzik a tengeriből. Bement a szobába, az asszon}' a földön feküdt és ekkor megrugdosta. — Ezt nem igy mondta a vizsgálat alkalmával, — mondja az elnök. — Nem jutott eszembe. Hiszen félesztendő is kellene ahhoz, hogy mindent elpanaszoljak. — Milyen szándékkal ment be a szobába az istállóból ? — Azért mentem be, mert nagyon dühös voltam ujabb pazarlására. Annyira részeg volt, hogy mikor először voltam a szobában, akkor ide-oda düllöngve ráesett a szövőszékre. Mikor másodszor bementem, akkor is elesett: ekkor rugdostam meg. Azért jöttem olyan nagy indulatba, hogy megint részeg és pazarló volt. — Hogy halt meg az asszony ? — Ahogy megrugdostam, ott hagytam! Vagy ötször, hatszor rúghattam meg. — Nem jajgatott az asszony ? —• Nem Mikor máskor megvertem, akkor se sírt soha. — Miért jött olyan nagy indulatba a kis tengeri miatt ? — Hogyne. Mikor mindent elvitt és mindent beivott, ami csak a kezeügyóbe került ós igy mindig rontott bennünket ós vagyonunkat. — Mennyit hozott a házhoz az asszony. — Ezerkétszáz forintot. De ennél sokkal többet elköltött. Mert vagy 15 éve ilyen iszákos volt. Ezért keseredtem el olyan nagyon, mert láttam a pusztulást. — Miben nyilvánult az elkeseredése ? — Busultam. Aztán meg is lőttem magamat most két éve. — De ekkor nemcsak magát akarta meglőni, hanem az asszonyt is. — Meglehet, hogy vala -ikor mondtam ilyent, de csak magamat lőttem meg. — Korholta az asszonyt az életmódjáért ? — Nagyon sokszor. De hiábavaló volt, mert azt mondta, hogy nem tesz le az ivásról, amig élni fog. Elmondja ezután a vádlott, hogy jómódú ember volt, most pedig aiig van egy kis darab földje, a felesége mindenét elpazarolta, elitta. A megrugdosás 1—2 óra között törtónt. Nem látta senki se. Mikor ő kijött a szobából, rögtön bement utána a leánya. Leányát orvosért küldte s mikor az nem találta otthon dr. Sast, ő maga ment el dr. Domokosért. Erkölcsi ós vagyoni bizonyítványa szerint jó erkölcsű, büntetlen előéletű ember ; 1500 korona értékű vagyona van. Bagó Juliánnával 1870. január 7-én lépett házasságra. A tanuk. Terhelő tanú nem voL egy se. Mind igazat adott Győrösi Józsefnek, kinek egy tanú beszédére sem volt ellenkező véleménye. Először ifj. Muszka János került sorra, Győrösinek szomszédja. Ismerte őket nagyon jól. Az asszony igen részeges volt, amihez hozzáfért, azt mind elitalozta. Ilyennek ismerte vagy 19 éve. Az ember ezért elkeseredett s azt mondta neki egyszer, hogy meglövi a részeges asszonyt, azután pedig magát. Győrösi „irtóztató egy dógos ember" volt, ki még a kútra is maga járt. Ifj. Muszka Jánosné szerint az aszszony tékozló, pocsókló volt. Naponta többször ivott. A férje nagyon sokat türt és kérte az asszonyt, hogy hagyja abba az ivást, de hiába. Egyszer elkeseredésében meg is lőtte magát. G y á n i Gergely is részegesnek, tékozlónak mondja az asszonyt, aki sokat kocsmázott. A vagyonuk mindig romlott az asszony részegeskedése miatt, pedig volt vagy négyezer forintos erejű Győrösinek. G y á ni Gergelynó szerint a vádlotf felesége tékozló, pocsókló volt ós „mindenféle, ami nem jó." A férj becsületes, józan ember, aki sokat eltűrt az aszszonynak. Ifj. Wiener József italmérő jól ismerte az asszonyt. Sokszor megfordult az üzletében ; hol pálinkát, hol bort ivott. Az italt az asszony elég jól birta. Homoki József vendéglős szerint Győrösiné iszákos volt. Nála csak bort ivott. Rendesen megivott egyszerre három pohár bort. — Milyen nagy pohárral ? — Hát három decissel, feleli a vendéglős. Friedmann Mór italmérő szerint az asszony kocsmáról-kocsmára járt. Nála mindig pálinkát ivott. Egyszer meg is kérdezte az asszonyt, hogy miért iszik annyit; azt kapta válaszul, hogy nem tud már leszokni az italról. Sáli Gergelynó, Győrösi Zsófia a vádlott leánya. Aznap este ment haza, mikor az eset történt; édes anyja már megvolt halva. Anyja különben részeges ós pocsókló volt. Mindent elivott, amihez hozzá jutott. Lázár Imróné, Győrösi Erzsébet a második leány szintén igy vall sírásra álló hangon. Édes anyja mindig italozott ; ő 45 kendőt szőtt, ezeket is mind elitta az édes anyja. Győrösi József, a vádlott 23 éves fia szintén iszákosnak mondja az anyját, valamint Győrösi Zsuzsánna is, ki nem volt otthon, mikor édes apja anyját megrugdosta. Mikor haza jött, édes anyját fekvő helyzetéből az ágyra segítette. Majd édes apja orvosért küldte. Győrösi Ferenc hasonlóan nyilatkozik. Magyar Jánosné 12 év óta ismerte részegesnekGyőrösinét; Ascher Sámuel elmondja, hogy haza is hordta a pálinkát, a zsebében mindig volt üveg. A szakértők. Dr. Domokos és dr. Sas Vilmos boncolták az asszonyt. Számos sérülés külső nyomát találták rajta, A nyakán, fején ós a mellén. Öt bordája volt a jobboldalon eltörve, három baloldalt A tört bordák egyike a lépet is megsértette. A feltétlenül bekövetkező halál oka belső elvérzós és azonkívül idegrázkodás volt. Dr. Z ö 1 d y János a vádlott elmeállapotát vizsgálta meg. Győrösi Józset teljesen ép eszű ember. Emlékező tehetsége jó ós teljesen hü. Megemlíti még azt a körülményt, hogy véleménye szerint vádlott olyan nagy indulat behatása alatt követte el tettét, mely a meggondoltságot kizárja. Dr. P á n d y Kálmán szintén tiszta eszű embernek mondja Győröáit. Szerinte a cselekményt olyan lelki állapotban követte el, hogy nem volt képes tettét meggondolni. A kérdések. A szakértők meghallgatása után Tóth Ferenc iigyósz előterjesztette az esküdtekhez intézendő kérdést, melyben a szándékos emberölés büntette foglaltatott, dr. Martos József védő pedig mentő kórdóseket terjesztett, elő. Délfelé járt az idő s az elnök a tárgyalást berekesztette; folytatását y,4 órára tűzvén ki. Délután a biróság előterjesztette a kérdések meghatározott szövegét. Elfogadtak az ügyész kérdését ós a védőét is, melyeket öt pontban fogalmaztak meg. A vád és védelem. A kérdések felolvasása után Tóth Ferenc alügyósz elmondta vádbeszódót.
