Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-05 / 45. szám

toros vasút eszméjét felvetették; a keskeny nyomtávú, kevesebb költségbe kerülő vasút a sárréti községek és közbeeső nagy uradalmak személyi és teherforgalmát Békés felé tereli, ezen községek és uradalmak gazdálkodását intenzivebbé teszi s az eddigi avult gazdálkodási rendszert gyökeresen átváltoztatja, ezáltal a szegény népnek állandó keresetet biztosit, a bélmegyeri birtok értékét és jövedelmezőségét s magának Békésnek kereskedelmi és ipari forgalmát növeli. Ezen indokok vezették Békés község képviselőtestületet azon elhatározásra, hogy a motoros vasút építési céljaira 60,000 koronát szavazzon meg. Számításba vette a képviselőtestület azt is, hogy e vasút kiépítése által a Békés—békósföldvári vasút jövedelmezősége csökkenni fog különösen a személyszállításnál. Hogy az ebből származható veszteség a teheráru szállításoknál visszapótolható legyen, Békés község képviselőtestülete helyesen ós körültekintően járt el, amikor, méltányolva azon közgazda" sági, kereskedelmi és ipari tekintetben fontos előnyöket, melyek e keskenyvágányu vasút létesítésével járnak — a 6TOOO koronát oly feltótelekhez kötötte, amelyek nemcsak kizárják a Békés -békésföldvári vasút jövedelmezőségének csökkenését, hanem azt a tarifadijak ujabbi megállapítása által csak növelni fogják. Helyesen és körültekintően járt el BókésJ képviselőtestülete akkor is, amikor a község lakosainak legkisebb megterhel tetése nélkül olyan tőkét helyez el e vasút építésébe, amely az ily módon való gyümölcsöztetés által' a községnek, mint állandó tökepénz örök tulajdona marad s idővel épen a közadók apasztására fog sz©lgálni. Az az aggodalom sem állhat meg, hogy Békés kereskedelme ós ipari forgalma meg fog akadni e vasút létesítése által, mivel a békési ember termónyeit Csabára viszi s annak árát ott költi el. Mert hiszen a gabonát egy békési ember sem viszi e vasúton Csabára, hanem viszi azt ugy, mint eddig kocsin. Es bizonyára, ha a békési kereskedők és iparosok ugyanolyan árban, vagy 2—4 fillérrel többért is adják az árut Békésen, mint Csabán — amit éppen ugy megtehetnek, mint a csabaiak, mert ők is olyan árban szerzik az anyagot — akkor egy békési ember sem megy Csabára vásárolni. Sőt, ha számításba vesszük a Sárréttel való összeköttetést, akkor Békésen az ipar ós kereskedelem csak emelkedni fog, miután a sárrétiek inkább fognak jönni Békésre bevásárlás végett, mint Nagyváradra, ahova eddig a közlekedés hiánya miatt menni kényszerültek. volt — kieresztettek és azt mondották, hogy ráadásul még ezredreportra is elmegyek. No hát ezt már nem vártam be. Estefelé kiszöktem a kaszárnyából, a legközelebbi állomásig gyalog rohantam, ott felültem a vaspályára. — Hát igazán beteg volt a kedvese? — Bizony jól mondja a kapitány ur, az volt. Mert a szegény lelket ón már csak életben sem találtam. Meghalt még az egyesben voltam. Tessék csak megkérdeztetni a falumban. — Azután mit csinált ? — Kimentem a temetőbe; aztán valami nyolc napig ott csavarogtam a környéken mig a zsandárok el nem fogtak és le nem kisértek az ezredemhez. Ez az egész kapitány ur. ü. hadbíró csak kutatott, kutatott a huszár arcán, mert a hangján hiába kereste a rosszat, tiszta volt és becsületes, — az arcán akarta tehát felfedezni. Csakhogy nem rándult meg azon egy izom sem. Nyugodt volt és bátornézésü. Oda szólt ismét: — Hallja huszár, tudja, hogy mit tett maga ? — Tudom, kapitány ur. Megszöktem. — Azután tudja-e, hogy ezért szigorú a büntetés? — Tudom, kapitány ur; csak arra kérem alássan, hogy tessék a szegény anyámat tekinteni. — No jól van, most visszavezetik. Majd meglátom . . . Hm . . . Hm . . . Miért szökött meg ? A szökés nagy bün . .. Abtreten! Elhangzottak a folyosón a huszár léptei. Az őrmester irnok csak elbámult, hogy a rideg Halek kapitány szeme csillog, még pedig könyíől csillog és izgatott hangon mondta /. — Őrmester, majd ugy kell megcsinálni a felterjesztést, hogy a huszár Szabó nem a szökésen, hanem az önkényes eltávozásban bűnös. . . .yEzórt pedig csak egy-két hónap büntetés jár . . . Múltkori cikkünk helyreigazításául még csak annyit, hogy a Békés—békósföldvári vasútnak a békési uradalom nem 2/3 részbeni tulajdonosa, mint ahogy mi irtuk, hanem —' illetékes helyről jött felvilágosítás szerint — csak J/3 részben. Esküdtszéki tárgyalások A gyulai törvényszék nagy terme ismét népessé lett; birák, esküdtek, védők, vádlottak, tanuk, ós az elég szép számú hallgatóság változatossá teszik a tárgyalásosat. Egy- egy szenzációsabb ügyben ugyancsak erős ostromnak van kitéve az ajtónálló, a ki csakis belépő-jegy mellett bocsájtja be az érdeklődőket. Az esküdtbirósági elnök: Y. Szakmáry Arisztid szükségesnek találta, hogy a tárgyaló teremben korlátolt számban jelenhessen meg a hallgatóság, mert ki akarja kerülni az olyan életveszélyes tolongásokat, mint a minők a mult évben a dobozi orvgyilkosok bűnügyének tárgyalása alkalmával voltak. Dacára az erősen tűző napsugárnak, a terem levegőie tűrhető s nincs annyira párával telítve, hogy az kellemetlen volna. Az esküdtek közül számosan vannak olyanok, kik ezúttal először lettek beidézve, igy a lejátszódó bűnügyi drámák nagy hatást gyakorolnak reájuk, s élénk figyelemmel kísérik a fejleményeket. Csabáról hétfőn heten, kedden pedig hatan voltak „szerencsések" az esküdtszók tárgyalásain bíráskodni. Hétfőn ós kedden V. Szakmáry táblabíró elnökölt, mig szerdán Hub a y Lajos törvényszéki biró váltotta fel. A fárasztó és sok beszéddel járó tár gyalások egy embert nagyon kimerítenének ; azért szükséges, hogy a birák az elnöklésben egymást felváltsák. Félelmében ölt. — Első nap. — A megalakulás. Az első napon egy csabai fiatal legény : H u g y e c z János állott bírái előtt. Szerény magaviseletű, szomorú alak, ki a hozzá intézett kérdésekre illedelmesen válaszolt. Ügyében a biróság a következőleg alakult meg : az elnökön kivül birák : H u b a y Lajos és dr. T h o 1 t István, jegyző : M i s 1 e y Kálmán, közvádló : dr. L i s z y Viktor kir. ügyész, a ódő : dr. Berényi Ármin ügyvéd ; szakértő orvosok : dr. Wagner Dániel, dr. Weisz Lajos, esküdtek : ifj. Kapta János, Deutsch Jakab, Kovácsik János, Friea Lipót Sztojanovits Gyula, Z. Tóth Sándor, Kován M. Endre, Sperlagh Ignác, Maczák Adám Michnay Gusztáv, Hódy Károly, Kertész Gábor ; pótesküdtek: Bíró Károly és Kocziszky Mihály. A vádlott. Az elnök felhívására Hugyecz előadja, hogyan került össze ellenfelével: Eemes Kotlár Jánossal. A mult évben a Kigyósi uradalomban volt alkal azva mint gazdasági cseléd, hol a jószágot kellett gondoznia. Az uradalom tavaly december végén vadászatot rendezett, melyre sok hajtót fogadtak fel. A hajtók között volt Eemes Kotlár János is, kit erőszakos ós fórhetlen természetű emberként ismertek. Miután a hajtók áz istállóban duhajkodtak, rájuk szólott: viseljétek magatokat csendesen, mert szétzavarjátok az ökreimet. Azok rá 'se hallgattak s e miatt türelmét veszítve, az ostorral közibök csapott. Meglehet, hogy a csapás Rejcest is érhette, mert dühbe jött, őt szidni kezdte, majd botját emelte rá, sőt a tarisznyájából kését kirántva, fenyegette: megöllek. A dühösködő embertől csak ugy tudott megszabadulni, hogy barátai kilökték az istállóból. Később Priboj szki János és K r ek á cs Mihály barátai figyelmeztették : vigyázzon magára, mert Remes leselkedik rá és ugy nyilatkozott, hogy ahol találja, vérét veszi. Ez a hír nagy hatást gyakorolt rá; azért elhatározta, hogy magával viszi azt a revolvert, melyet még októberben vásárolt, ha szüleit meglátogatni Csabára megy. Eltökélt szándóka az volt, hogy ha Remessel összejön, inkább lelövi azt, hogy sem az ölje meg ölt. A mult évi december 29-ón tényleg Csabára ment. Délelőtt templomban járt, a revolvert azonban otthon hagyta, mert az Isten házába nem akarta magával vinni. Délután ellátogatott a korcsmába. Alig töltött ott egy kevés időt, barátai újból figyelmeztették: vigyázzon magára, mert a jelenlévő Remes rosszat forral. A figyelmeztetésre haza indult. Remes szintén felkelt és utána ment. Nem messze haladt, midőn ellenfele utolérte, erre ő hátrálva tett néhány lépést, a revolvert kivette zsebéből és háromszor lőtt. A harmadik lövésre Remes véresen összeesett; de ő nem törődött vele, hanem haza ment, otthon elbeszélte a történteket, majd a községházára indult, ahol magát feljelentette. A tanuk. Igen sok tanú volt beidézve, kik Hugyecz előadását lényegében megerősítették, mind össze a részletekben tért el egyikmásiknak vallomása. C z i n n e r Márton tanú azt adta elő, hogy mielőtt Hugyecz lőtt volna, azt kiáltotta: ide ne jöjjön senki; Remes azonban felemelt kézzel közelitett felé, mire háromszor rálőtt, az első lövés után Remes gallérját felhajtotta, a harmadikra pedig véresen összeesett. A lövés egy méternyi távolságból érte. Hrabovszki Jánosné ós V a1 y u c h Mihályné azt vallották, hogy mielőtt Hugyecz harmadszor is rálőtt volna Kemesre, előbb a kalapott ütötte le fejéről és egy lépés távolságból lőtte halántékon. A súlyosan sérült embert a Rakoncás házba vitték. Vád és védbeszédek, Dr. L i s z y Viktor kir. ügyész rövidre fogott beszédben fentartotta a vádat melyet ugy vádlott beismerése, mint a tanuk előadása is igazol, s miután vádlott cselekményét előre meggondolt szándókkal követte el, őt a btkv. 278 §-ába ütköző gyilkosság bűntettében kérte bűnösnek kimondani. Dr. Berényi Ármin védőügyvéd hatalmas beszédben kelt Hugyecz védelmére ; az érzelmi momentumok erős kidomboritásával igyekezett az esküdtek előtt érthetővé tenni azt a lelkiá'lapotot, mely védencét a gyilkosság elkövetésére kényszeritette. Vitatta, hogy az általa elkövetett cselekmény iogos önvédelem kifolyása volt s abba az a félelem kergette bele, melyet benne Remes egyénisége keltett, ki mint rovott előéletű ember mindenre képes volt, miután őt is azzal fenyegette, hogy ha vela bármely időben, bárhol találkozik, vérét veszi. De ettől eltekintve, az orvosi szakvélemény igazolja, hogy tettének elkövetése alkalmával a félelem behatása következtében erős elfogultságban szenvedett, s mint alig 20 éves ifjú, nem bírt azzal az ítélőképességgel, hogy tettének következményeit megbírálhatta volna. Hévvel, sok meggyőző erővel előadott beszéde végén arra kérte az esküdteket, hogy Hugyecz cselekményét jogos önvédelemnek minősítsék és felmentésére szavazzanak. A verdikt. A biróság az esküdtekhez a következő dóst intézte : Bünös-e vádlott abban, hogy ölésre irányuló szándékkal, melyet azonban előre nem fontolt meg, Remes Kotlár Jánost "orgó pisztolylyal karjára és fejére intézett lövésekkel megölte? ±vz esküdtek határozatát S z t o j a n ov i t s Gyula hirdette meg, kijelentvén, hogy az esküdtek többsége a kérdésre igennel válaszolt. A törvényszék rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, melyszerint Hugyecz Jánost erős felindulásban elkövetett és a btkv. 278 § ába ütköző gyilkosság bűntettében bűnösnek mondja ki, s ezért 3 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre itéli. Az itólet azonnal jogerőssé vált, miután ugy a kir. ügyész, mint a védő ós vádlott abban megnyugvásukat jelentették ki. Megöltek egy leányt. — Második nap. — Egy fiatal, 17 éves leány megfőjtásáért állott az esküdtszék előtt N y a k ó Károly, bucsatelepi legény, ki bár bűnös voltát beismerte, de hogy szándékosan követte el volna az emberölést, tagadta. A második napi tárgyaláson is Szakmáry Arisztid táblabíró elnökölt, birák : dr. T h o 1 t István és H u b a y Lajos, jegyző M i s 1 e y Kálmán volt. A vádat L i s z y, kir. ügyész képviselte, védő dr. Follmann János. A bizonyítási eljárás során tizenkét tanút hallgattak ki, köztük dr. Sas Vilmos ós dr. Domokos Kálmán füzesgyarmati községi orvost, kik a boncolást ejtették meg s véleményt mondotak arról, hogy mi okozta a leány halálát. Az esküdtek kisorsolásánál az ügyész három esetben visszavetési jogával ólt. Esküdtek lettek: Reisz Kálmán, Deutsch Jakab, ifj. Kapta János, Haán Bóla, Kocziszky Mihály, Meixner Frigyes, Kertész Gábor, Braun D. Adám, Ruzsigan Tivadar, Kovácsik János, Fried Lipót, Hódy Károly; pótesküdtek: Blascsok Gyula, Kován M. Endre. A vádlott. N y a k ó Károly, gyenge testalkatú, 24 éves, pelyhedező bajuszu mezei munkás, nagyon értelmesen beszélt ós felelt. Turkevón született s Bucsatelepen vadházasságban ólt Tóth Terézzel, ki a vógtárgyaláson kis leánygyermekkel karján jelent meg. Mult óv december 1-ón, vasárnap reggel disznótorra mentek Karapusztáról a vele vadházasságban élő leány apjához, Tóth Ferenchez, ki szemrehányást tett Nyakónak, hogy leányát szerencsétlenné tette. Hogy kiengesztelje őket, egy decipálinkát hozatott, A 1 /; melyet hárman elfogyasztottak, majd ebéd után eltávozott, hogy Füzesgyarmatra menjen ; azonban az nap este 7 óra után Bucsatelepen Weisz Bernát korcsmájába tért be, hol 10 fillérért ismét pálinkát ivott. Csakhamar távozott s elment Molnár József házához, ki a Springer uradalomnál volt tanyás . Az öreget nem találta otthon, hanem csak 17 éves Julcsa leányát, kivel sokáig beszélgetett s ez talán tréfálkozva szemébe mondotta: Minek kell kendnek asszony, hiszen nem tudja eltartani! E mondáson, azt állítja Nyakó, annyira felingerült, hogy a leány fejére a fali óra kilós vaskörtójével ütést mért ; ettől a leány megtántorodott, feléje esett s mikor magától ellökte, a fiókos szekrényen álló petróleumlámpa felrobbant és az ágy tüzet fogott. Erre Nyakó ijedtében kifutott a szobából. Többre nem tud visszaemlékezni, mert ittas volt. A csendőrség ós a vizsgálóbíró előtt máskép vallott s a helyszíni szemle is más tényállást állapított meg. Maga a bűntény is véletlenül került napfényre. A bucsatelepi halottkém ugyanis az egész bűntényt véletlen szerencsétlenségnek jelentette a hatóságnak s ha dr. Sas Vilmos december B-án nem megy Bucsatelepre, Nyakó gonosz tette aligha tudódik ki. Sasnak feltűnt, hogy a fiatal leány megégett, s arról, hogyan törtónt, senki sem tud ; elment a helyszínére ós látta, hogy a szoba földje, fala vérrel volt befecskendezve, az ablak függönye is, s ezen a nyomok azt látszottak igazolni, mintha valaki véres, petroleumos kezét beletörülte volna. A fiatal leány testét a mellig elszenesedve a boglya kályha mellett félig fekve, félig ülve találta, nyakán pedig a fojtogatást bizonyító nyomokat látott, az ágynak féle része elégett. A csendőrség már ötödnapra elfogta Nyakót; ekkor kitűnt, hogy a leányt leütötte, megfojtotta, aztán hogy tette ki ne tudódjék, a leányt és az ágyat petróleummal leöntötte s meggyújtotta ; az égő szobából elmenekült a közeli pusztára, hol a kútnál megmosakodott, majd az istállóban lefeküdt s hétfőn 6 óra körül már a vele vadházasságban levő nőnél volt, ki véres ruháját, összekarmolt kezét látva, ennek okai után kérdezősködött. Nyakó neki azt mondotta, hogy a Csontos fiuk verték meg. A vógtárgyalásnál Nyakó beismerte bűnösségét, hogy a leányt leütötte, de bűnössége további részleteit nem akarta tudni, ittasságával védekezett, s a csendőrségnél is csak azért vallott, mert „megijedt." Nem volt emberölési szándóka, kérdezősködni ment, üogy a leány apja nem-e juttathatna neki munkát az uradalomban. A tanuk. A bizonyítási eljárás során 12 tanút hallgattak ki. Elsőnek a szerencsétlen leány szegény öreg atyját. Nem tud semmi részletet, őt is csak hétfőn értesítették az esetről. Egyedüli támaszát vesztette el szerencsétlen leányában. Elégett bundája, ágyneműje, a leány 60 koronát érő két kendője. Nyakó kétszer volt csak házánál, szalmát hozott, s mikor árát kérte, azt mondta, hogy pénze nincs, majd egy hót múlva fizet. E ö 1 d e s i Aronnó, ki egy fedél alatt lakott a meggyiikott leánynyal, hétfőn reggel költögetni ment Julcsát, de mikor a beütött ablakhoz ért, azon füst tódult ki. Erre sikoltozva a szomszédasszonyhoz •futott, kivel a szobába ment s ott összeégve találták a leányt. Kovács Albert béres, akkortájt éjjeli őr volt. Nyakót éjjel egy órakor látta; nem mondhatja ittasnak, mert viselkedése nyugodt volt, mikor az istállóban lefeküdt. Tóth József és a felesége azt hitték, hogy Nyakó tőlük Gyarmatra ment; ittas nem volt s nem vettek észre rajta izgatott viselkedést, mikor hétfőn hazajött. Ruháján a vért verekedésből eredőnek mondotta. Tóth Teréz azt vallotta, hogy Nyakó az nap csak egy kis pohár pálinkát ivott; mikor eltávozott tőle, azt mondotta, hogy Gyarmatra megy Kovácsékhoz, megfizeti nekik a 20 frtot, amivel tartozik. A véres inget ő mosta ki. Mikor a vádlott édes apját szólították tanuzásra, Nyakó könnyezett. Az apa nem vallott. A többi tanú is csak arra nézve vallott: ittas volt-e Nyakó, mikor látták. Mind józannak mondotta. A boncjegyzőkönyvet dr. Sas ós dr. Domokos gyarmati orvosok vették fel s részletesen ismertették. Véleményük az, hogy Molnár Julcsa halálát fojtogatás okozta. Dr. Z ö 1 d y János orvosszakórtő a boncjegyzökönyv alapján szintén a fojtogatást tartja a halál okául; a leány az ütésekre csak elalélt, a. test összeégóse már a halál után törtónt. A vádlott elmebeli állapota igen jó, éles eszű, mert, bár csak egy iskolát járt, irni, olvasni megtanult. Ittas sem lehetett, mert a szeszt hosszabb időközökben itta. Dr. P á n d y Kálmán a vádlott elmebeli állapotát vizsgálta meg, azt teljesen rendesnek találta, mit igazol az is, hogy Nyakó minden részletre visszaemlékszik.