Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-01 / 44. szám

a „Békési Lapok"-ban olvastuk, ügy a motoros vasút csakugyan létérdekét ásná alá Békés jogos forgalmi igényeinek. Dehát, egészen másként áll a dolog. Abba természetesen nem szólhatunk, hogy Békés belső területén a motoros vasút mely utcán vezettessék ; okunk van azonban azt hinni, hogy Békés forgalmi igényeit az a határozat elégi ti ki legjobban, amelyet a békési községi képviselötestületnak többsége, a különböző tervek kellő mérlegelésével, s a helyi viszonyok igazságos és méltányos figyelembevételével hozott. Békés község képviselőit ezen határozat meghozatalánál idegen érdekek bizonnyal nem befolyásolták. Am, a motoros vasút nem csupán egy község érdekét van hivatva szolgálni ! Vésztő, Békés, Csaba, a közbeeső uradalmak, s azok az egyesek, akiü részvényeket jegyeztek, közös alapitói e vállalatnak. AZ eszmét vármegyénk összes községéi, s minden polgára érdekeit egyaránt szivén viselő alispánja vetette fel. Soha e vállalkozásról másként nem beszéltek, csak mint olyanról, amely Csaba—Békés— Vésztői közös érdekeit van hivatva szolgálni. Az összes tárgyalások ez értelemben folytak le; az összes érdekeltek erre a vállalatra jegyezték részvényeiket s szavazták meg hozzájárulásaikat, Csaba 100 ezer koronát s a csabai polgárok mintegy 30—40 ezer korona értékű részvényt. Nem tartjuk valóazinünek, hogy a csabai érdekeltség Békés —Vésztői vasútra áldozott volna csaknem 150 ezer koronát kitevő összeget. Az eszme immár kót esztendős, meghányták-vetettók minden oldaláról ós csodálatos, soha még eddig senkit nem aggasztott az a körülmény, hogy a motoros vasutat Csabától kiindulólag Békés ;n át Vésztőig vezetik. Érthetetlen mindezek után a Csaba elleni kirohanás ; még érthetetlenebb, hogy a vasútnak Csabától—Békésig való ópitését miért kell és mikóp lehet megakadályozni ? Hiszen ha az fáj — nem a békésieknek, mert hisz a békésiek álláspontját nyiltan tükrözi vissza a községi képviselőtestület törvény szerinti többségének határozata, hanem — a „Békési Lapok" cikkÍrójának, hogy a vésztői forgalom Csabára tereltetik : ám tessék a vósztőiekkel egyezségre lépni, tessék a vésztői terményeknek Békésen olyan piacot teremteni, hogy ott kedvezőbben ér tékesittessenek, mint Csabán! Ha ez megtörténik : ugy a vésztői gazdasági teheráru forgalmat nem kell Csabától féltenie. De mig Csabán a hetipiacokon a buza mótermázsánként 20—30 fillérrel előnyösebben értékesíthető, ugy nem kell csolennék, ha megölném Borosst. Újból felállították az ellenfeleket s Palásty nem ingadozott, még most sem, elhatározása erős volt. O ugy hitte legalább, hogy erős és sejtelme sem volt róla, hogy halálos pillanatok között minden emberi indulat eltörpül egy még erősebb, leigázó hatalom : az ösztön előtt. Mikor felállottak, Boross gúnyosan, megvetően mosolygott feléje, — ugy látszik gyávaságnak vélte Boros magatartását — és a szemében, zavaros, vórszin erekkel behálózott szemében gyilkos vágy tüzelt. A megvető mosolygástól, a gyilkos szemektől a Palásty hátán végig futott a hideg, azután dühös lett egy kissé és mikor ellenfele megindult a barriór felé, azt gondolta magában : ha meghalok, ne mondják felőlem, hogy gyáván haltam meg. A vezető segéd az ötödiket olvasta már, amikor megállott és Boros felé tekintett. Belelátott a pisztolya csövébe. Ezután nem tud világosan számot adni róla, hogy mi történt. Az agya megszűnt működni, emberi indulatait mind letiporta, megsemmisíttette az ösztön, az élethez való ragaszkodás ösztöne. Mindéi megvolt két másodperc alatt ... és az ő fegyvere dördült el előbb. Aztán csend lett. Mikorra eloszlott a fü t, Boross ott rángatódzott a pázsiton, a száján hatalmas csomókban bugyogott a vér ós megdöbbent arccal hajoltak fölibe a segédek, az orvosok. Palásty még mindig kezében tartotta a fegyvert és állott mozdulatlanul. Gondolkozni sem tudott. Odalépett hozzá valaki: — Kérj tőle bocsánatot, öt perc alatt meghal! Palásty ugy hallotta a szót, mintha messziről, nagyon messziről jött volna, azután mint az idegbeteg álmodó, egész testében összerezzent. És az első gondolata ez volt: — Gazember, becstelen gazember vagyok, de élek ! . . . dálni, ha a vésztői, sőt a békési ember is, oda igyekszik terményével, ahol nagyobb hasznot remélhet. Ezt csak nem lehet Csaba hibájául felróni? De meg csalhatat ,lan számadatok állanak rendelkezésünkre, amelyek azt bizonyitják, hogy a motoros vasutat Békésen át Csabán keresztül Budapestre irányított vésztői teheráru, a csabai átrakodással együtt nem igényel annyi szállítási költséget, mint ha a szállítás a békés—békésföldvári vonalon bonyolittatnék le. Ezek azon momentumok, ; melyek a motoros vasútnak Vésztőről Csabára való kipétését nemcsak indokolttá, de parancsoló szükségessé teszik. Hogy az Csabára hasznothajtó vállalkozás lesz, nem tudjuk, de reméljük; azt azonban már ma is tudjuk, hogy a vésztői ós békési teheráru a motoros vasúton csak akkor kerül Csabára, ha a vésztői és békési embernek ebből nagyobb haszna lesz s igy a vállalkozás, ha beválik Csabának, ugyanabban a mértékben be fog válni Vésztőnek is, Békésnek is. És ez az a közérdek, mely a csaba— vésztői motoros vasút létesítését kívánatossá teszi. Tudjuk: a földvári vasút! Hát ennek a függő kérdésnek rendezésére háromféle mód is kínálkozik; Békéstől függ, hogy melyiket választja. De már most is azt kell gondolnunk, hogy e kérdésnek mai rendezetlensége a motoros vasút létesítését semmi részben sem alterálhatja; mert ime a békési uradalom, mely a földvári vasútnak — ha jól tudjuk — 2/3 részbeni tulajdonosa, a motoros vasútra igen tekintélyes összeget jegyzett s ezzel világos tanújelét adta annak, hogy a békési mezőgazdasági érdekek leghathatósabb támaszt nyernek a motoros vasutban. Hiszen a békés—békésföldvári vasút üzleti eredménye legfényesebb, jobban mondva legsötétebb tanújele annak, iiogy egy hibás alapon megindult és keresztülvitt vállalkozás, nem egyéb, mint a pénznek sárba dobása. Ezt nevezhetnők öngyilkossági kísérletnek, melyet Békés önönmaga ellen elkövetett. Most kedvező alkalom kínálkozik a békésieknek arra, hogy a bék-ós-*békésföldvári vasút intő példáján okulva, a motoros vasúttal a régi hibákat helyrehozzák s oly vállalkozást létesítsenek, melynek hasznothajtó természete nem vonható kétségbe. Még egyet a Csaba ellen irányuló cikk helyreigazításául ; tudtunkkal eddig még magyar hazánkban vasutak engedélyezésével törvényhatóság nem foglalkozott, sőt a csaba—-vésztői vasút építésének engedélyezése is — mint ahogy ezt a kereskedelmi minisztériumban lefolytatott tárgyalások adataiból merítettük, — nem a törvényhatóság, hanem a törvényhozás hatáskörébe utaltatott. A Bókésmegyei Közlöny a vármegye egyetemének érdekét egyformán kivánja szolgálni; ez a kötelesség adta kezünkbe a tollat, hogy Csaba meghurcoltatása ellen tiltakozzunk. Tőrvényhatósági közgyűlés. Bókésvármegye törvényhatóságának hétfői ülésén, a mult számunkban megemlítetteken kivül, még a következő ügyeket intézték el. A békéscsaba—békés—vésztői vasút irányának megállapitása tárgyában Békés község képviselőtestülete által hozott határozat ellen Kratoohvill Gyula s társai és Muranszky s társai fellebbeztek. Az állandó-választmány javaslata az volt, hogy az útirány továbbra is fenntartassák. M o r v a y Mihály bizottsági tag az állandó-választmány javaslatát nem fogadja el. Hosszan magyarázza álláspontját, hogy a motoros vasutat a békési állomásba kell kapcsolni. Félti még beszédében a csaba—békési kőut mellett levő nyári utat. Szavaira reflektált Fábry alispán, valamint Haviár Lajos főmérnök is, végül szavazásra került a dolog s az állandó-választmány javaslatát 20 szavazattal 15 ellen elfogadták. Füzesgyarmat község határozatát, hogy a bucsai szülésznő fizetését 30 koronáról óvi 50 koronára emelik, a köagyülés jóváhagyta, valamint Szeghalom község azon határozatát is, melylyel az előfogatozást 600 koronáért bérbeadta. Szathmáry Sándor, volt árvaszéki nyilvántartó, miután állami szolgálatba lépett, nyugdíjjogosultságának megállapitása végett kérvényt adott be, mely felett a törvényhatósági bizottság nem határozott. Pösze Lajos 23 évig volt Békés községében rendőr. Nemrégen beteg lett s elbocsátották. Pösze a községtől végkielégítést kért, de a képviselőtestület nem teljesítette kérelmét. Ez ellen felebbezett a törvényhatósági közgyűléshez. Felebbezósét elutasították, de egyszersmind felhívják a községet, hogy adjon valamelyes összeget a volt rendőrnek. Körösladány község'módositotta fizetési szabályrendeletét és Szarvas és Tótkomlós községnek a marhalevél kezelésről szóló szabályrendeletét jóváhagyták. Ertdröd köz ség határozatát, melylyel a révészek fizetését 180 koronáról 220 koronára emelik, a közgyűlés elfogadta. Valamint Békéssámson község azon határozatát is. hogy Kovács Péter községi kertészt 60 koronával megjutalmazzák. A mezőberényi ipartestület a vásárrendtartási szabályrendelet Békés községre vonatkozó részének módosítása ellen adott be kérelmet. Ugyanis a herényiekre nézve sérelmes az a sorrend, amely szerint az iparosokat felállítják a vásárokon. A kereskedelmi miniszter rendelete szerint a legközelebb fekvő községből való iparos áll legközelebb a helybelihez. A herényieket pedig megelőzik a csabaiak ós gyulaiak is Ü. kérelmet a közgyűlés teljesítette. Gádoros község kimondta, hogy a községi orvosi állás összeférhetetlen a hitelszövetkezeti könyvelői állással, miután dr. Vadász Avon községi orvos ez utóbbi állást is viselte. A község határozatát ifj. Birkás János ós társai megfellebbezték ; a törvényhatóság kimondta, hogy a két álláz kompatibilis, miután a könyvelőt munkakör oly csekély, hogy semmi esetre spm esik az orvosi működés rovására. Szeghalom község szabályrendeletét, mint meg nem felelőt, pótlás végett visszaadták. Vésztő község határozatát, hogy a kecskés zugi csikólegelőt kiadják dinnyeföldeknek : jóváhagyták. Békéscsaba község határozatát szintén, mely szerint a község utcaszabályozás céljából 3000 koronáért telket vett a csabai ort. izr. hitközségtől. Szarvas község a hangversenyek, mutatványok stb. után szedhető dijakat szabályrendeletben állapította meg. A tótelek egy része megfelelő, azonban a kisebb mutatványokért fizetendő naponkénti 2 koronát a törvényhatóság soknak találta. A szabályrendeletet javítás végett vissza adták. Gyulavári községnek állami iskola építésére vonatkozó szerződé ót jóváhagyták; Pusztaföldvár község szegényügyi szabályrendeletét is. Bókóssámson község régebben elhatározta, hogy 300 koronáért utgyalut fog beszerezni. Szándókát azonban megváltoztatta s egy ujabb határozatában kimondta, hogy az utgyalura előirányzott 300 koronát pallózásra fordítja. E határo zatot a közgyűlés jóváhagyta. Munkás lakások. Csabai munkáslakás-telep. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, akinél szociális bajaink enyhítésére s a munkáskórdésnek rendezésére magyar államférfi többet, nagyobbat, ós jobbat nem alkotott, már évekkel ezelőtt szükségesnek tartotta a gaz dasági munkáslakástelepek létesítésének előmozdításáról is gondoskodni; e célra már az 1901. óvi állami költségvetésbe 100.000 korona segélyt illesztett. A költségvetés indoklásában elmondja a miniszter, hogy különösen nagyobb községekben a gazdasági munkások támogatás nélkül, alig képesek maguknak házhelyet keresnis házat építeni. E helyzeten csakis ugy és akként lehet segíteni, ha a munkások, a helyi hatóság támogatásával s az állam segítségével telekszerző s házépítőszövetkez eteket létesítenek. Ily cólu szövetkezések támogatására illesztette az állam 1901. évi költségvetésébe a 100.000 korona, az 1902. évi költségvetésbe pedig 150 000 korona segélyt a földmivelésügyi miniszter, annak reményében, hogy ezzel sikerülni fog olyan akciót megindítani, mely a közópitések révén nemcsak a közeg ó s z s égügynek fog szolgálatot tenni s nemcsak gazdasági érdekeket fog szolgálni, hanem szociálpolitikai szempontból is méltánylandó eredményeket mutathat fel, amennyiben a munkás otthonának megalapítása révén erősbiteni fogja ama erkölcsi kötelékeket, amelyek meglazitására a már csak szporadikusan fel-felbukkanó lelketlen agitáoió törekszik. A munkáslakások fontosságának ezen három irányú jelentőségót már régen érezte a békéscsabai községi képviselőtestület. Már 1895. évben hozott olyan határozatokat, amelyekkel szegónysorsu, túlnyomó részben gazdasági munkából élő népünknek kedvező módot nyújtott arra, hogy magának csekély részletfizetések mellett olcsó áron házhelyet szerezhessen s azon hajlókot emelhessen. Igy alakított Csaba község a nagysziken 12, a Szucsu portákon 20, az alvégi körgát mellett 14, a felvógi körgát mellett 34, a kastélyi temető mellett 4, a Kostiái portákon 3, összesen tehát 87 házhelyet s azokat 1—160—2—2-40 korona négyszögölenkénti vételár mellett, tehát Q°-ét átlag 80 krajcárjával, — józan életű, szorgalmas munkásoknak áruba bocsájtotta. A lefolyt 7 óv alatt a vevők a vételárát lassan letörlesztettók s kicsiny házaikat túlnyomó részben felépítették s a község szélein valóságos telepeket létesítettek. A mult héten S u r i m Mátyás gazdasági munkás és mintegy 100 társa folyamodást intézett D arányi Ignác földmivelésügyi miniszterhez, melyben az e célra alkotott állami javadalomból 20,000 korona segélynek folyósítását kérik, hogy ez összeggel 50 munkáslakás építéséhez szükséges telektömböt szerezhessenek. Folyamodást intéztek továbbá vármegyénk főispánjához, dr. Lukács Györgyhöz és dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, alispánhoz ezen kérelmük hathatós támogatása iránt. Elmondják a folyamodó munkások kórelmükben, hogy a csabai bérviszonyok igen kedvezőtlenek, mert kaphatnak ugyan, aránylag elég olcsó áron, évi 60—80 koronáért bérlakásokat, de azok a célnak távolról sem felelnek meg. A kicsiny, nedves, alacsony, alig szellőzhető szobák valóságos melegágyai a betegségeknek s a rendesen számos apró gyermekből álló család valamely járvány esetén a legnagyobb veszedelemnek van kitéve. A munkáscsalád az ilyen bérelt lakás udvarán aprójószágot sertést nem tarthat, mert attól a házigazda eltiltja őket s ezzek nemcsak a fentartás körül szenved a szegény munkás súlyos gondokat, de egyúttal kedvező jövedelmi forrástól esik el, ami pedig a megélhetés körül könnyebbségére szolgálna. Ugy tervezik a munkások, hogy — mint azt a földmivelésügyi miniszter mult óvi ekszpozéjában jelezte — az ötven munkáslakást, az állam ós község támogatása mellett szövetkezeti uton építenék fel ; egyegy lakás építési költségét a telek vételárával együtt 1000 koronára irányozzák elő. Az 1000 koronát a szövetségi kötelékben 10 óv alatt hetenkénti befizetésekkel töriesztenók s igy az évenként esedékes 100 korona mintegy 2 korona heti részletek utján lesz törlesztendő. Igaz, hogy mintegy 20 korona évi többlettel fognak küzdeni a munkások az eddig reájuk háruló lakbér költséggel szemben, de arra a nyereségre tekintettel, mely jószágtartásból ós kerti veteményekből állandó jövedelmi forrást biztosit számukra, e többlet valóban elenyésző csekélynek mondható s minden egyes munkás szívesen viseli, mert az évi árenda többletet tulaj donkópen magának fizeti s 10 év alatt saját hajlékot szerez magának. A magunk részéről e tervet ugy általánosságban, mint részleteiben kivihetőnek tartjuk s ha a jó szándék az illetékes tényezőkből nem (fog hiányozni, úgy a terv mihamarabb létesül Zsilinszky Mihály ünneplése. A szentesi arcképleleplezés. Csongrádvármegye törvényhatóságának e hó 27-én tartott közgyűlésén lélekemelő, fényes ünnepély között leplezték le egykori főispánjuknak, községünk országgyűlési képviselőjének, dr. Zsilinszky Mihály államtitkárnak arcképét. A „Szentes ós Vidéke" vezércikkben foglalkozik az ünnepély jelentőségével. „Bajos számot adui az érzésről, — irja laptársunk — mely lelkűnkön most viharozott át, mikor Zsilinszky Mihályt mintegy diadalutban láttuk visszatérni közénk, működése korábbi színhelyére, arra a Szentesre, melynek népe — volt idő, mikor elvakultságában az ő fenkölt szellemét, szeplőtelen tiszta jellemét, a közjóért való nemes hevületét félreismerve — „feszítsd meg"-et kiáltott feléje s még nehezebb volna számot adni arról az érzésről, mely bizonyára az ő lelke húrjain is ott rezgett, mikor magát ideérkezése percétől a szeretet, a tisztelet, a ragaszkodás ós becsülés minden külső megnyilatkozásával látta közöttünk körülvéve, az öt korábban félreismerők részéről is; mert hiszen egyet tudunk csak : hogy az a fényes erkölcsi elégtétel, — melyet neki a „ma" nyújtott, lehetetlen, hogy ki ne törülte légyen az ö nemes lelkéből a keserűségnek a legutolsó ürömcseppjót is, mely—a multak emlékén átszűrődve — még talán valami rejtek zugában keblének esetleg lappangott. Ünnepeltük Zsilinszky Mihályban nemcsak az igazi magyar nemzeti hadsereg egyik fővezérét, akinek apostoli munkássága a magyar nemzeti állam kiépítése körül pedig szintén ünnejplósre méltó, hanem ünnepeltük első sorban vármegyénk volt