Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-25 / 42. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, május hó 25 én. 42. szám Bfl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefür-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Közutak minisztere. A negj venes évek reformgárdájának egyik legfőbb törekvését az 1848 iki harmadik törvénycikk valósította meg. Az ország kormányzatit az eddigi felelősség nélküli kormányzati rendszer félredobásával független felelős rr iniszteriumra bizta, felosztván a különböző kormányzati ágakat az ott megnevezett minisztériumok között. Egyik minisztert rendelte a többek között a közmunka és közleke lési eszközök, a másikat pedig a földmüvelés, ipar és kereskedelem élére. Az akkori viszonyoknak ez teljesen megfelelő intézkedés volt. A fejlődő élet négy évtized alatt azonban mindenkit meggyőzőleg kimutatta, hogy ez a beosztás nem felel meg többé a gyakorlati élet követelményeinek. Mindenki meggyőződött arról, hogy a kereskedelem és iparügy sokkal inkább rokon a közlekedésügygyel, mint a földmiveléssel s igy inkább amaz ügyet vezető miniszter hatáskörébe és tárcájához tartozik. Mindinkább élénkebbé vált az ujabb beosztás óhaja.Savasminiszter: Baross Gábor keresztül is vitte, hogy egyik miniszter földmivelésügyi, a másik pedig kereskedelemügyi miniszternek neveztessék, amannak a hatáskörébe csak a töldmivelésügy hagyatván s emezébe utaltatván a közmunka- és közlekedésügyön kivül a kereskedelem és iparügy is. Ezen intézkedés is helyes volt az akkori viszonyok szompontjából. Vasúti ügyünk azonban rövid évek alatt oly rohamos fejlődésnek indult, hogy hovatovább erős gyökeret vert azon nézet is, hogy a kereskedelmi minisztérium minden ágát egy ember a legnagyobb buzgalom mellett sem láthatja el kellőleg. Maga Baross Gábor is, akit a Teremtő vasorganizmussal áldott meg s aki igyekezett minisztériumának minden ágában minden kívánalomnak megfelelni s valóban meg is felelt, áldozatául esett buzgalmának. Az emberfölötti munka és erőmegfeszités megőrlötte az ő vasszervezetét is. Hiába: egy ember csak egy ember s nem végezheti huzamos ideig a szervezetre való visszahatás nélkül két embernek a munkáját. De meg két különböző képzettséget is követel a kereskedelemügyi miniszterség. Á közlekedés, speciell a vasúti ügyek helyes vezetéséhez a legbehatóbb teknikai ismeretek szükségesek; a kereskedelmi és ezzel rokonügyek vezetéséhez, különösen pedig a vámtarifák megállapításához s a vámszövetség ós szerződések megkötéséhez a leg alaposabb jogi és nemzetgazdaság ismeretek kellenek. Mind a kettőben pedig egy ember nem lehet szakember. Az osztrákok ezt már régebben átlátták. Már évekkel ezelőtt szétvá lasztották a kereskedelemügyi minisz teriumot s kiemelték annak hatásköréből a közlekedásügyet s arra egy uj minisztériumot alakítottak, az annak élére állított minisztert vasutügyi miniszter címmel jelölvén meg. Egyáltalán nem vagyunk barátai a külföldi intézmények szolgai utánzásának; ez esetben mégis helyes a kereskedelemügyi minisztérium szétválasztása. A tapasztalatok mutatják, hogy a szorosabb értelemben vett kereskedelmi ügy s a közlekedés, illetve a vasúti ügyek vezetéséhez egy ember a megkívántató mérvben nem érthet. Vagy egyik vagy másik ág, aszerint, amint egyik vagy másik nem szakmája a kereskedelemügyi miniszternek, mostoha gyermeke marad a minisztériumnak. Ezért volt nehéz mindig, azért volt nehéz a jelenben is kellő embert kapni ezen minisztérium élére. Ma a vámszövetség, a vámszerződések és a vámtarifa helyes megállapítása képezvén főfeladatát a ker9s kedelemügyi miniszternek, erre alkalmas ember Láng Lajos, aki hivatottságát óriási készültséggel megirt tudományos müveiben régen beigazolta a magyar közvélemény előtt, De mennyivel inkább megfelelhetne tehetségéhez kötött várakozásoknak, ha a közlekedésügyi, illetve vasúti ügyekre nem kellene idejének nagy részét fordítania; ha azt mi is kivá lasztanók a kereskedelemügyi minisztérium köréből s egy, azzal eddig is szakszerüleg foglalkozott egyénre, mint az ujjon nan szervezendő közúti ügyek miniszterére biznók! Mennyit nyerne ezzel a vasúti ügy is Ez a kérdés csakugyan megérett a megvalósításra. Politikai körök értesülése szerint, Széli Kálmán e reformot nem sokára megvalósítja és pedig annyival inkább, mert ez pénzügyi nehézségekbe is alig ütközik. Az ügyosztályok beosztása s á hivatalnokok létszáma a megosztás után is ugyanaz marad. Csupán a közúti miniszter és államtitkárának javadalmazásáról kellene gondoskodni. Ez pedig elenyésző csekélység a megosztás által előidézendő haszonnal szemben. Megyegyűlós előtt. Békéscsaba, május 24. Holnap hangos lesz Békénvármegye székháza, mint minden negyedesztendőben egyszer. A törvényhatóság tavaszi rendes közgyűlését tartja s bizonynyal fel fog vonulni a bizottsági tagok nagy serege. Még pedig sokkal nagyobb számban, mint máskülönben történni szokott. Valami méla borúval lehetne arról megemlékezni, hogy minden közgyűlési tárgysorozatnak, ha van, választás képezi a legnagyobb vonzó erejét s nem a többi, esetleg a megye társadalmára vagy közigazgatására nézve kiváló fontossággal biró ügyek. Kivált most, mikor egy kis fiókrestauráció van kilátásban, volt, népszerű főjegyzőnk lemondása folytán. A közgyűlés tárgysorozatának többi pontja aligha „húz." A bizottsági tagok nagy csoportja, — régi tapasztalás szerint — csupán a választások miatt fog Gyulára bevonulni. De hát mondjuk azt, hogy ez helyes dolog. .Okoskodhatunk ugy is, hogy a választással a közigazgatás legközvetlenebb érdekéről van szó. Kijelöli a törvényhatósági bizottság azokat a férfiakat, kiknek képzettségében, ügyességében legjobban megbízik s ennek alapján az ügyek vezetésére hivatalba állit. Senki sem mondhatja azt, hogy nem fontos dolog azoknak a férfiaknak megválasztása, kiknek jogot adunk, hogy a mi ügyeinkben rendelkezzenek. Szükséges ilyenkor az alapos megfontolás és az, hogy a bizottsági tagok közvetítésével, a megye teli'es közönségének vélemenye nyilvánuljon. Ne csupán a bizottság tagjainak egy része mondjon határozatot a pályázók fölött, hanem a teljes egész; ne az egyoldalú rokonszenv érvényesüljön, hanem az egyetemes akarat. De ha a választásokról igy vélekedünk, miért nem vagyunk hasonló meggyőződésben a többi ügyek iránt ? Miért engedhető meg az, hogy más dolgokban csupán egy csoport döntsön s ne a teljes egész ? Itt meglehet állapodni, s visszatérni újra arra a régi mondásra, hogy sokkal jobban izlik a megtiszteltetés ragyogása, mint — a terhe. Hát választunk. A mi törvényhatósáBékésmegyei Közlöny tárcaja. Te nem tudod. . . Te nem tudod, hogy mi az én szerelmem, S miért kell nékem róla dalra kelnem, le nem ismered még a szívemet, Te nem tudod, mi tűzzel, hogy szeret. Te nem tudod, mi gyullad lángra bennem, Mi késztet engem mindig dalra vennem Az érzést, és dalolni színeket, A szerelemről zengő éneket. Elmondani, magam se' tudom néked. Csak érzem azt a nagy gyönyörűséget, Amely szivemen reszket akkor át: Ha dalba mondom szemed sugarát. De keblemre, ha egyszer ráborulnál És lázasan verő szivemre hullnál, Megéreznéd e percben édes azt: Szerelmet és dalokat mi fakaszt! Belencéresi Dezső. Mimóza. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Angyal M. Egyszerű história. Tán ép azért egyszerű, mert nincs benne semmi cifraság. Hiányzik belőle a modern irodalmi tendencia, a kedélyt izgató fordulatok, a talányos vég. Mindennapi esemény . . . * Mimózának atyja is, anyja is ólt, de mindkettőt korán keresetképtelennó tette az életük sorsa. Hajdan jó módban éltek, de anyagi csapások nemcsak vagyoni helyzetüket tették tönkre, hanem egészségüket is. Mimóza lett a keresetképtelen szülök egyetlen támasza. Mikor más leánynak a bábuinak — no meg a saját — toilettjei képeaik a legfőbb gondját, Mimóza már két keze munkájával kereste meg a mindennapi kenyeret. Dolgozni eljárt abba a rettenes nagy épületbe, mit gyárnak neveznek. Nevét is itt szerezte ! Az a sok leány, aki vele együtt ott dolgozott, ugy szeretett hancúrozni a férfimunkásokkaL Durva, otromba tréfáiknak ugy örültek Es ebből a durvaságból bizonybizony egyik-másik fogékony lelkére sok rosz tapadt. Mimózával is próbálkoztak, de hát volt benne elég lelkierő ós erély ahhoz, hogy minden közeledőt távol tartson magától. Egyik elutasított, ki tán járatosabb volt a botanikában, elnevezte ezért Mimózának. És ez a név rajta maradt. Ma már alig ismeri valaki más néven. De mennyire találó e név : Mimóza ... Édes, drága, aranyos Mimóza . . . A miniszterem — mert amolyan nagyprotekciós, de kisfizetéses számfeletti miniszteri hivatalnok vagyok — megelégelte a hivatalommal járó semittevést ós leküldött Erdősre, hogy vizsgáljam meg mint biztos, az ott levő gyárat . Erdősön a gyártulajdonosok igen szívélyesen fogadtak. Nagyon jól találtam magam az első pillanattól kezdve a kis városkában. Kötelességemhez hiven, első napon mindjárt a gyárban tettem körutat. Mit tagadjam, hisz fiatal ember vagyok, az egész gyárvizsgálatnál jobban érdekeltek agyárban levő munkásleányok. Bizony sok csinos arc akadt közöttük. Közibök jutva, elsőben is Mimóza tünt fel, nemcsak ízlésesebb, választékosabb ruhájával, hanem szerényebb magaviseletével is. A választékosabb ruhát női hiúságnak, a szerényebb magaviseletet affektálásnak tartottam. Fcrmalitásból a velem levő tulajdonostól egyik-másik leány nevét tudakoltam, de őszintén szólva ismét, most már a nekem feltűnt leány nevére voltam kíváncsi. Kérdésemre, hogy mi a neve, azt a választ kaptam : — Mimóza ! — Furcsa név ! — gondoltam magamban, de most már az érdeklődés még nagyobb volt. Távozva innét, a gyártulajdonos elmondta Mimóza élettörténetét. Valami ijjesztö érzést vettem magamban észre : sajnáltam Mimózát. Hej pedig ez már közel áll egy másik érzéshez . . . Este ugy intéztem dolgaimat, hogy mintegy véletlenül találkozzam vele, amint a gyárból hazament. — Kisasszony! megengedi, hogy hazakísérjem ? — szólítottam meg. Irult-pirult és nagy zavarban volt. — Nagyon messze lakunk ! — volt a félig beleegyező, félig elutasító válasz. — Annál inkább ! — mondám ós elkísértem egy darab uton, de hazáig nem engedte a kisérést. Csak annyit tudtam meg, í hogy messze, kinn a városka szólón laknak. Igen-igen kedvesen fecsegett, cseppet sem látszott meg lényén a durva környezet. Még egyszer őszinte leszek ós megmondom azt is, hogy én szórakozásnál egyebet nem kerestem. — Mondja, kis Mimóza, szeretett már magácska ? — Nem! — szólt zavarodottan ós elpirulva. , — És eléggé vértezve van szivecskéje a szerelem ellen ? — Ha szeretnék valakit, eltagadnám még magam előtt is. Elég erős vagyok hozzá! válaszolt. — Hm ! — gondoltam — Éva leánya kacérkodik velem. . . Kacérkodik . . . Utolsó előtti napom volt Erdősön. Szép nyári est volt. Unalmamban sétálgattam. Önkénytelenül is arra vitt utam, a merre Mimózát szoktam volt hazakísérni. Egyik kerités mögül kedves dal hangiai ütik meg fülemet. A kerités elég alacsony volt ahhoz, hogy fölötte benézhessek. Mit látok ? Mimóza áll a kútnál, hátrakötött kendő a fején, alóla kacéran kandikálnak elő a fekete fürtök, feltűzve karján a ruha. Micsoda erőtől duzzadó, remek karok?! És e remek karok könyökig benn a mosóteknőben. Ismét beismerek valamit: még sohasem láttam fiatal leányt mosóteknő mellett. Mondhatom, szép látvány. — Mimóza! — szólítottam meg. Az ón szépem visszanéz, amint meglát, egyet sikolt ós elrebben. Ugy eltűnt, hogy nem lehetett volna még lámpással sem megtalálni. De én azóta tudom, hogy a legerősebb leánysziv sem tudja a szerelmet titkolni. Elárulja az előbb-utóbb magát . .. Hivatalbeli társaim sokszor kérdik némi gúnnyal, hogy az az 'én talusi arám gazdag-e és szép-e ? — Hej, — gondolom magamban, de az irigység miatt el nem árulom — bizony gazdag, nagyon gazdag — erényekben.