Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-16 / 5. szám

Vármegyénk gyásza. Bellczey István halála. Ha az idők gyors futásában eltűnik egy-egy nagy ember az élők sorából, akinek élete szakadatlan munka volt és folytonos cselekvés polgártársainak, a megyének, a hazának javára, a hozzátartozók gyásza alig nagyobb a közélet gyászánál. Minden nagy ember halálával súlyos veszteség éri a közt, — nagyobbik család­ját. Es mindenki elszorult szivvel hallja a hirt, hogy ismét kidőlt egy oszlopos tagja a társadalomnak. Gyásza ilyenkor nagy, mérhetetlen. Mert ritkán mozdul meg általánosan a közönség szive; hiszen a futó időkkel minden kisebb esemény eltű­nik a hullámok tengerében. De ha dobogni kezd örömre, vagy mint most is sötét gyászra, az érzelmek hatalma megállitja az illanó percet ós sok szivet, mint egy emberét, feketén borítja el a gyász nehéz, sötétlő felhője. Nehéz elviselni a gondolatot, hogy hiányzik egy nagy elme, mérhetetlen aka­raterő, reális gondolkozás, mely mindenütt és mindenkor megtudta találni a leghelye­sebb útját a kibontakozásnak. Beliczey István meghalt! E három szó borította gyászba az egész vármegyét. Kinek életműködését annyi szem figyelte, — mikor a kórágyra juttatta a sors, akkor is a társadalom szeretete és szorongó ér­deklődése kisérte. Betegsége. Az elmúlt nyáron kezdődött Beliczey István gyöngélkedése. Ugy maga, mint környezete muló bajnak tekintette gyön­gélkedését. Később orvosai fürdőt taná­csoltak megrongált egészségi állapotának helyreállítása végett. Beliczey István meg­togadta a tanácsot. Hazatérte után, mintha javult volna egészségi állapota. Ősszel azon­ban erősebben tért vissza a betegség. No­vember havában már a szoba levegőjére volt kényszerítve az egykor egészséges, erős ember. Decemberben már azonban hol fenj árt, hol ágyban feküdt. Mint homeopata, először önmaga ke­zelte magát. Nemsokára családja lehozatta a fővárosból dr. Balogh Tihamér hirneves homeopata orvost. Kezelőorvosai voltak még dr. Bende, dr. fteisz, dr. Wagner és dr. Soos Mezőtúrról. Egészsége azonban tel­jesen megrendült, melyen a gondos or­vosi kezelés sem tudott javitani. Folyton ágyban feküdt, melyből többé nem is kel­hetett fel. Karácsony felé sejteni lehe­tett a szomorú véget. Hiábavaló volt az orvosi tudomány, a féltő szeretetteljes család ápolása: bekövetkeztek az utolsó napok. Orvosai már lemondtak életéről ós közeli elmúlását jósolták a mólyen szomorodott családnak. De Beliczey István erős ter­mészete küzdött a gyötrő kórral. Karácsony után minden órában várták halálát ; a mint e szomorú valónak hirét vette a kö­zönség ébredezni kezdett a társadalom óriási részvéte. Halála. Csütörtökön bizonyossá vált, hogy Beliczey István lelke elhagyja porhüvelyét. Családja éjjel-nappal ágya körül állott. A nagy beteg pedig nyugodtan pihent; utolsó napjait, óráit hol ébren, hol alva töltötte. Eszméleténél volt mindig. Szombaton, már délelőtt rettegéssel várták elmúlását. S i z utolsó pillanat bekövetkezett 6ste 8 órakor. Beliczey István nyugodtan, csendesen el­szenderült és lelke egy jobb világba köl­tözött. A szomorú hir gyorsan elterjedt a városban. Másnap reggel már tudta az egész vármegye ós őszinte részvéttel for­dult a mélyen sújtott család felé. A köz­épületekre kivétel nélkül felröppent a gyász­lobogó szárnya. A ravatal. Beliczey István ravatala a téli kert­ben, az általa szorgos figyelemmel gondo­zott virágok, délszaki növények között volt felállitva saját kivánsága szerint. A pálmák, melyeket az ő saját keze nevelt, most nehéz érckoporsóját vették körül. Az egész téli kert, a folyosó s a lépcső feke­tével volt behúzva. A téli kert közepén volt felállitva a ravatal délszaki virágok, közepette. A koporsó előtt fekete párnán voltak az elhunyt érdemjelei. ü. részvétlátogatók hatalmas csopor­tokbanjelentkeztek, ugy hogy a ravatalhoz csak 10—10 embert eresztettek. Déltől kezdve egészen a temetés órájáig özöne az embereknek látogatta a nagy halottat. Beliczey István változatlan, ismert akaraterős arcával pihent a koporsóban. A betegség kissé lesoványitotta s nagyon megőszült. Részvétküldöttségek. A testületek közül elsőnek részvétét a gazdasági egylet elnöksége, dr. Zsilinszky Endre igazgató-elnök és Pfeiffer István titkár által fejezte ki a család előtt. Az egylet igazgató-választmánya va­sárnap délelőtt ülést tartott, melyen az igazgatóelnök tudatta a tagokkal az egy­letet s a társadalmat sújtó nagy vesztesé­get. Beliczey István 30 éven át éltető lelke, felvirágoztatója volt a gazdasági egy­letnek. Elhatározták, hogy küldöttségileg fejezik ki részvétüket, koszorút küldenek ós haláláról külön gyászjelentést adnak ki, addig is, mig az egyesület maradandóan örökiti meg emlékét. A vereskereszt egylet küldöttségét Var­ság h Béla vezette s fejezte ki a részvétet a család előtt, a nőegylet nevében Fejér Béla; mig az izr. nőegylet részvétét özv. Lőwy Lajosné elnöknő tolmácsolta. A vármegye tisztikara Fábry Sándor alispán vezetése alatt fejezte ki részvétét. A alsóvógi társulat részvét küldöttsé­gét Tyehlar Károly vezette. Részvét taviratok. Alig hogy tudva lett szomorú gyász­eset, már vasárnap reggel érkeztek nemcsak a megye, de az ország minden részéből a részvét táviratok, melyek a család veszte­ségét enyhiteni óhajtották. Most értesülve a csapásról, mely Mél­tóságodat és családját férje halálával érte, lehetetlen igaz részvétemet ki nem fejeznem, én is régi, szeretett barátomat vesztettem. Tisza Kálmán. Fogadja Méltóságod nagyérdemű ked­ves férjének gyászos elhunyta alkalmából fájdalmas részvétem nyilvánítását ós legyen szives azt az egész igen tisztelt család előtt is tolmácsolni. Darányi Ignác. A nagy csapás és veszteség okozta fájdalmában osztozom ós nőm nevében is a legmélyebben érzett részvétemet feje­zem ki. Zsilinszky Mihály. Őszinte sajnálattal vettem hirül, hogy édes atyja, a kinek mindenkor tisztelője voltam, elhunyt. Fogadják igaz részvé­temet. Gróf JJlmásy Dénes. Fogadd magam ós feleségem legőszin­tébb részvétét és kérlek tolmácsold ezt méltóságos asszonyunk és családja minden egyes tagjának. Lukács György. Mélyen tisztelt férjének elhunyta al­kalmából fogadják őszinte részvétemet. fteiszig Ede. Mély részvéttel gyászolom családom­mal együtt az elhunytat, férjemnek régi barátját. ÖZD. Lukács Györgyné. Édes atyátok elhunyta alkalmából, ki a közélet terén oly rendkivüli érdemeket szerzett, fogadjátok legőszintébb rószvé tünket s légy szives azt édes anyádnak is kifejezni nevünkben. Bérezik JÍrpád. Éppen most értesültem édes atyád, megyénk nagy, érdemdús emberének el­hunyta felől, fogadd mély és őszinte rész­vétünket a válás súlyos percében. Gróf Bolza Géza és Neje. Fogadja Méltóságod és az egész bá­natos család legbensőbb rósz"ótünk őszinte kifejezését. Nooák Kamii és Neje. Mélyen tisztelt méltóságos Asszonyom! Bókósvármegye történetében hallhatat­Békésmegyei Közlöny tárcája. Az öreg méltóságos. Eltemettük Beliczey Istvánt! Ott volt az egész város gyászkiséretül, mert őt mindenki ismerte, nem volt ós nincsen Békéscsabán talán senki, a ki annyi emberrel érintkezésben állott, annyi emberre] beszélt volna. Stereotyp alak a fő-utcán és a mel­lék-utcákon, a piacon ós a tanácstermek­ben, a város határában és itthon, a kit nem lehetett megelőzni a köszönéssel, ud­varias és előzékeny volt mindenkivel szem­ben, a ki tudta, hogy mily hangot kell megpenditeni, bárkivel találkozott, akár azt akarta, hogy jól essék neki, akár azt — hogy fájjon. Mert senki sincsen, a kin az egyolda­lúság meg ne bosszulja magát, a könyvek embere csak olyan prédája, mint a kit a gyakorlat nevel. A legédesebb mustból lesz a legsavanyubb eczet ós láthatatlan leg­többször az a parányi erjesztő gomba, mely a vegyi átalakulásnak oka. Ismerte mindenki; mikor nyáron pörge szalmakalapjával, télen hosszú mencsikoff­jával feltűnt a láthatáron, tudtuk, hogy az közéig, a kinél tendenciát fejez ki a házi ipari kószitmóny, melyet a fején hord : a gazdaság eszméje hatja át és vezeti ki­csinyekben és nagyokban; tudtuk, hogy az egyszerű ruha rajta nem tüntetés, ha­nem elv, ós saját vagyona kezelésében épp ugy, mint a közgazdaságban senki nálánál nagyobb jelentőségűnek nem találhatja az agrikulturalis és indusztriális alap ténye­zőt, — a takarékosságot. Melyik magyar gazda ne szeretné a földet ? 0 is össze volt forrva magyar hazánk ezen áldott anyaföldjóvel s habár koronként ki is rándult a kereskedelmi térre, kockáztatott földvételi üzletekben — melynek ország­szerte a mai időkben oly sokan köszön­hetik hirtelen felgazdagodásukat — soha­sem érvényesítette ebbeli hajlamát; kis­szerűnek mondta talán, a ki bámulja a merészebb vállalkozót, reális és szolid, a hogy az jó gazdához illik, ellenvethette az, ki tudja, hogy ilyennél hitvallás a gazdál­kodás, mely játékot nem tűr s bizonyos erkölcsi komolysággal párosul. Nem abban a veszedelmes irányban jelentkezett nála, hogy a gazdasági kérdé­sek milyen mélyen áthatották egész lényét; rendkivülinek tetszik ilyen nagy gazdánál a gazdasági apró-cseprő dolgok iránti tar­tós érdeklődós, ha e mellett elgondoljuk, hogy a nagytekinté^j megyei gazdasági egyletünk szellemi megalkotója s vezére volt oly hosszú ideig. Csa^fc^szerelmes törekszik ily kifogyhatatl^HI^Bhtemmel mindent megtudni, látni, észrevenn^imá­dása tárgyán és környezetében. Egyik alapvonása volt jellemének álta­lában a részletekhez való ez a prononszi­rozott vonzalom, mert társadalmi téren, az emberekkel, a közügyekkel szemben is tanusitotta: ebben nyilvánult az ő ember­szeretete, a közügyekórt való lelkesedése s talán az az út, melyen kielégítését ke­reste, magyarázza szatyrikus hajlamait és kritikáját, A. ki mindennel, mindenkivel, mindenfélekóp foglalkozik, lehetetlen, hogy ne vonzódjók hozzá, de meg kell ismer­nie hibáit és gyarlóságait is és azokat le> lepleznie, mert hiszen föl kell tenni nála a ja vitás szándókát, melynek ez az első lépcsője. És szabadon, bizonyos független­séggel, mint az apa családjában, a hol ren­desen többet tartanak megengedettnek, gyakorolta ő azt a nyilvánosság terén is. De a való élet zavaros, változó tüneteihez való tapadás, a mi nélkül juvenali szerep nem gondolható, avval a hátránynyal jár, hogy az Ítélkező álláspontról a javitóra való átmenetelt megnehezíti. Mindent kö­vetelni, azt a látszatot kelti, mintha sem­mit sem akarnánk komolyan ós mintha csak a gyöngesógeket szeretnők, hogy tor­zitó tükört tarthassunk eléjük, vagy az ellenzésre lehessen alkalmunk. Az ideál túl­ságosan magas és határozatlan volt Nála is, semhogy mindig megtalálhatta volna a jó valósításának útját. Eredményekben gazdag élete neki nem volt az, s osztozko­dik vele ebben az elégedetlenségben mindaz, a kit a realitás a meztelen való ezer szö­vevényével leköt; látják a magas eget, de lelkűknek szabadabb röptét odafenn kötelékezik, itt lenn nem engedik. Sokoldalúságában volt sikereinek, de egyúttal tévedéseinek forrása, valamint ab­ban hogy tudott odaadó lenni, találjuk okát ugy annak a széles körben elismert sze­retetremóltóságnak, mint annak a modor­nak, mely néha ellentétbe hozta polgár­társaival, környezetével. Hálával tartozunk iránta, a kik közhasznú munkásságának eredményeit ólvezssük. S ki ne tarthatná ter­mészetesnek, hogy a hatalmas, termékeny élőfának nemcsak gyümölcshordó sima vesszeje, de érdes törzse is van. lan emlékű, kedves férjének, a közügyek felülmulhatlan, jóakaratú ós tevékenységű munkásának, családja szerető ós gondos fejének, embertársai nemesszivü barátjának, csekélységem hálásan tisztelt jóakarójának elhunyta alkalmából fogadja Méltóságod s mólyen tisztelt családja legmélyebb rész­vétemet. A jó Isten áldó és vigasztaló kegyelme legyen Móltóságoddal s gyászoló család­jával. Az elköltözött nagyérdemű férfiú hamvai pedig nyugodjanak csendesen az édes anyaföld kebelében! Legmélyebb részvéttel s kitűnő tiszte­lettel Békés, jan. 12. 'Úr. Hajnal István. Fogadja egész családjával együtt, mély részvétemet, igaz' barátsággal ÖZD. gróf Jllmássy Kálmánné. Fogadja az egész család legőszintébb részvétünket azon nagy csapás alkalmával, mely érte szeretett férje elhunytával. Geiszt Gyula és családja. Édes atyád halála alkalmából fogadd őszinte baráti részvétemet, kedves anyád és nővéreiddel. Gróf Jllmásy Imre. Fogadják Méltóságtok igaz részvétünk őszinte kifejezését. JJ oármegyei közkórház oroosi és tiszti kara. Küldtek sürgönyt: Léderer László, Kintzig Irma és Géza, özv. Kintzig József né, özv. Keök Istvánné, Bossányi Kálmán, Polner Ödön és neje, Keller Gyula, Keller István, Farkas László, Bekk család, Kintzig János ós neje, Kintzig Ilona ós Margit, Baghi Imre, Antos János, Szekér Gyula, Antos Béla, Baghi Gyula, dr. Berkes és neje, Márky János és neje, Pfeiffer Mátyás, Márky Imre és neje, Tömöry Kálmán és neje, Pfeiffer Géza ós neje, dr. Bartóky József, Pfeiffer Kálmán min. tan., Holló, Rimler Lajos, Pucher István, Blankenstein Pál gróf, özv. Laczaynó, özv. Yecseynó, Laczay Éndre, Gyula, István, Hauser ez­redesnó, Markovics Károly, Sohár Kálmán, Haasz Sándor, Németh Károly, ifj. Antos János, Biró -nibert, Dirner Gusztáv, Thaisz Emilnó, Wertheinstein Alfréd, özv. Chesolnó, dr. Szalay József, Kéry Gyula, Sármezey Endre, Baksa Lajos ós neje, Baross Zsig­mond, Pallay Jenő, Molnár György, gróf Cziráky Erzsébet, Pessina Miksa, Schreyer József, Busa ^.kos, Haraszti Sándor, Braun Ignác, Nachtnebel Ödön, Antos és neje, özv. Sármezey Manóné, Glück Frigyes, gróf Csáky Kálmán, Lovassy Ferenc ós neje, Hoitsy Pál ós neje, Flandorfer Helón. A gyászjelentések. Beliczey István halálát három gyász­jelentés adta hirül. A gyászoló család je­lentette mérhetetlen veszteségót, a várme­gye gyászolta egykori főispánját, a g zda­sági egyesület felvirágoztatóját. A három gyászjelentés az alábbi: Özv. bajezai Beliczey Istvánná, szül. Konopi Konopy Antónia ós gyermekei : Géza és neje szócsónyi Baghy Lujza, gyer­mekeik Mariska, István, Miklós; — Tibor és neje sepsi-rétyi Antos Mária, gyermekei Margit, Klára, János; — Ilona és férje Pfeiffer Antal, gyermekei Miczi, Emmi, Anti, Mátyás; — Erzsébet ós férje ifj. Kintzig János, gyermekük Georgina, úgy­szintén a testvérek ós az összes rokonok nevében mólyen megszomorodott szivvel jelentik a szeretett férj, legjobb apa, nagy­apa, após, testvér ós rokonnak bajcai Beliczey István, Bókósvármegye nyugal­mazott főispánjának, a Szent-István-rend vitézének, a Lipót-rend lovagjának, a bé­késmegyei gazdasági egylet diszelnökónek, volt országgyűlési képviselőnek stb. hosszas szenvedés után, életének, 75-ik óvóben, Békéscsabán f. hó 11-én esti 8 órakor a halotti szentségek felvétele után törtónt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hűlt teteme folyó hó 13-án, d. u. 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászháznál beszenteltetni ós Békéscsabán a családi sírboltban örök nyugalomra he­lyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat a békéscsabai róm hath. templomban folyó hó 14-én délelőtt 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Békéscsabán, iy02. január hó 11-ón. Legyen áldott emléke! Bákésvármegye törvényhatósága a le­sújtó veszteség nagysága felett érzett mély fájdalommal tudatja, hogy a törvényható­sági bizottságnak megalakulása óta kiváló bizottsági tagja s a vármegyének tizenhá­rom éven át volt kitűnő főispánja méltó­ságos bajezai Beliczey István ny. főispán, a Szent-István-rend kiskeresztes vitéze s a Lipót-rend lovagja, Békéscsabán, 1902. évi január hó 11-ón elhalt. A fáradhatatlan tevékenységű, a kimagasló erényekben gaz­dag férfiú löldi maradványait január hó 13-án délután 3 órakor kísérjük örök nyu­galomra Békéscsabán. A vármegye hü fiát siratja. Gyulán, 1902. évi január hó 12-ón. Békésvármegyei Gazdasági Egylet mély fájdalommal tudatja, hogy 26 éven

Next

/
Oldalképek
Tartalom