Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-22 / 41. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, május hó 22 én. 41. szám • i ESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gazdaságunk és műveltségűnk. Sok bajunk, vergődésünk ós megpróbáltatásunk volt és van is; de, amig a nemzeti eszme fejünk fölött termékenyítő melegségben ragyog, nincs okunk semmi elcsüggedésre Annak sincs, 3ki a jövendőt bizonytalannak látja még, annál kevésbé van oka a csüggedésre annak, aki föltétlenül bízik a magyar nemzetnek ezer esztendő alatt kipróbált politikai erejében. Most békében dolgozhatunk s mindenekfölött tisztán áll előttünk az eszme, a végcél: az egységes nem zeti állam továbbépítése és befejezése fokozott gazdasági munka és vonz5 nemzeti kultura által. És ennek javarésze a nemzeti társadalom föladata. Minél jobban be tudja tölteni az alkotmány és az államkormányzás által megalkotott kereteket a nemzeti társadalom a gazdasági munka hasznos tartalmával és a kultura hódító szépségeivel: annál rohamosabban halad előre a nemzeti egység. Ami a nemzet gazdasági munkáját illeti, most kétségtelenül ez a fon tosabb. Ezt mindenki érzi És szükséges, hogy vérforgásunk alkatrészévé legyen a tudat, hogy nemzeti életünk nek nincs addig biztos alapja, mig alattunk a gazdasági fundamentum nem eléggé szilárd. A nemzetek gazdagsága pedig nem az egyesek gazdagságával, hanem a sokak biztosisitott jólétének összegével egyenlő Ez pedig csak munkával, szakadatlan produktív munkával érhető' el. Helyesen érzi a nemzet, hogy az ingatag földmivelés a maga véletlenjeivel és gabonaárhullámzásaival egymagában nem elég erős talaj többé az épülő egységes nemzeti állam egész súlyának hordozására. Helyesen érzi tehát a nemzet azt is, hogy a még parlagon heverő óriási munkaerőnkkel ipart kell teremtenünk, mely az eddig fel nem használt nemzeti erőt is produktívvá tegye. Igaz, hogy most a gazdasági életben rossz csillagok járnak. Azonban a termelési depresszió, a vállalkozási iszony s ami ezzel jár, a nagy munkahiány nem lokális baj, hanem egész Európa, sőt az egész világ betegsége. Ez azonban elmúlik, mivel tőkében hiány nincsen és az állam úttörő mólon halad a társadalom előtt a maga vállalkozásaival, pénzügyi műveleteivel és az ország gazdasági szervezésével. A muló bijok tehát senkit se ijeszszenek el. Ma igy van, holnap másképen lesz. De, ha a nemzetet nem hatja át a gazdasági gondolkozás és kivált az erős hazai ipar szükségének tiszta tudata, rosszul lesz minden ós mindig. A nemzeti kultura vezérfáklyái pedig a régi lánggal lobognak a nemzet előtt. A betű, kivált a magyar betű nagy hódításokat tett és a tu dás és felvilágosodottság terjedt. A magyar nyelv is hódított. A népességnek 51*4% a magyarnak vallotta magát az utolsó népszámlálásnál Á gazdasági és kulturimport egyébiránt ellenkezőleg hatott. Amaz fogyasztotta a nemzeti jólétet, emez emelte. Útmutató fa ez is a jövendő felé. Az iskolaügy is előhaladásokat tesz, A népiskolák államosítása egyre folyik s mind mélyebben beássa magát az iskolai partikulárizmusok közé. A közép- és felsőoktatás is javult. Csak épen az a baj, hogy a régi előítéletek és a fogyatékos gazdasági öntudat következtében az ifjúság még mindig a jogi pálya felé tolul. De annál öntudatosabban halad a nemzeti tudományosság. Ennél is jobban az irodalom ős a művészet. Az egész magyar szellemi életen élénk kolorit gyanánt csillog az erős és öntudatos nemzeti szellem. Nem a régi nyers szellem, de valamely uj ós szelídebb magyar kulturszellem, mely a művészetek fokozódó szeretetében is megnyilatkozik. A magyar műveltség ma sokkal vonzóbb, nemesebb és európaibb zománccal bir, mint ezelőtt husz esztendőv 1. És most már azt is látjuk, hogy az elfajzás, a nemzetietlenség veszedelme ellen is biztosítva van Tehát bizonyos, hogy mi az európai műveltséget a nemzeti lélek veszedelme nélkül birjuk befogadni és asszimilálni. Vajha ez a képességünk a nemzetiségek asszimilálásánál is ilyen határozott kifejezést tudna nyerni. Ebben azonban nemzeti műveltségünk fejlődése is fog bennünket segíteni. A haladás mérlege tehát aktívákat mutat. Az aktívák azonban erŐsebbek és nagyobbak a kulturában, mint a gazdasági életben. Ez már maga is megmutatja, hogy hova kell vetni figyelmünk ós erőnk javát. Mindenekfölött azonban dolgoznunk kell. Fol kell használnunk a béke verőfényes napjait! Gazdák gyűlése. — A gazdasági egyesület közgyűlése. — Pünkösd másodnapján tartotta aBékósvármegyei Gazdasági Egyesület Csabán rendes évi közgyűlését, a kaszinó nagytermében. A közgyűlés iránt nagy volt az érdeklődés s az egylet számos tagja megjelent a gyűlésen. Minden vita nélkül tárgyalták le a közgyűlési tárgysorozat hat pontját ós kisebbszerü javításokat kivéve, az előterjesztéseket mind elfogadták. A főtárgyról, az egylet alapszabályainak módosításáról, nem határoztak ez alkalommal. Dr. Zsilinszky Endre igazgató elnök nyitotta meg a közgyűlést tartalmas beszéddel. Elmondta, hogy egy évvel ezelőtt is neki jutott a szerencse, hogy a gyűlést megayithassa-. Az egyesület elnökét most édes anyjának betegsége gátolja a megjelenésben. Ha végig tekint a megjelent tagok során, folytatta tovább, lehetetlen, hogy eszébe ne jusson : hiányzik egy olyan iérfiu, aki hozzáf'orrt az egylethez s akinek minden tevékenysége nemes példa volt. E férfiú Beliczey István. A gazdasági egyesület most is abban az irányban halad, amelyet ő jelölt ki; a teendők sora nem változott. Majd az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról beszélt. Mig maguk a gazdák gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak, nem szabad mereven elzárkózni az elmélettől. Nem vétenénk a vidék gazdasági érdekei ellen, ha felhivnók a kormány figyelmét arra, hogy létesítsen a környéken gazdasági tanintézetet. A felvidéken számtalan van, mig nálunk, hol a tulajdonképeni központja van a földmüvelésnek, nincsen. Ez az egyesület legszebb feladata volna; a jövő majd meg fogja mutatni, hogy menynyiben lehetséges a kivitel. Biztosra ve3zi azt, hogy ha a megye gazdaközönsége megtalálja az összetartásban rejlő erőt, akkor a fényes eredmények nem maradnak el. Üdvözli a megjelenteket és megnyitja a közgyűlést. A mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Beliczey Gézát és Vidovszky Károlyt. Az elnökigazgató terjedelmes jelentésben számolt be az egylet mult évi működéséről. Megemlékszik minden kiváló mozzanatról, a gazdasági szemlékről, melyeken számos tag szerzett okulást. Az egylet a vármegyével az összeköttetést állandóan fentartotta; többször adott feleleteket a hozzá intézett kérdésekre, melyek közül kiválik a börze megrendszabályozásáról a törvényhatósági bizottság elé terjesztett átirat. Ugy az OMGE-val, mint a társegyesületekkel összeköttetésben állott; számos társegyísület átiratát tárgyalta a gazdák érdekében s viszont átírt. Az olasz borvám felemelése és a boritaladó leszálBékésmegyei Közlöny tárcája. Szivek harea. Irta: Somogyi Béláné. Az őszi nap lemenő sugarait odavetette a nyárfa aláhulló pirkadó leveleire, melyek estükben vidám bukfencet hánytak, mintha még egyszer meg akarnának fürödni a kert illatos levegőjében. A virágok érezték az őszi lég fuvalmát, oly nagy illatárt terjesztettek, végső sóhajukat küldve tán, mielőtt megsemmisülnének Az asszony ott ült a virágok közepett, elmerülve az ősz szemlélésében, kutatott önkénytelen a hasonlat után, mely az ő élete és az ősz között létezik. — Ilyenek az ón napjaim is, — sóhajtott föl — ilyen kellemes, nyugodt, de hűvösek ; pedig az én őszömet is egy forró nyár előzte meg, forró nyár, teli verőfénynyel, azután zivatarral. Nem szereti ugyan s ma gondolatai mégis visszakalandoztak a múltba, eszébe jutnak a verőfényes napok, első szerelmének pillanatai; maga előtt látja volt vőlegényét, kit rajongásig szeretett. Majd a zivataros napokra gondolt, amidőn szerető szivében a kétely magvát elhintették s féltékeny lett vőlegényére, mivel az jóbarátja volt egy elvált szép asszonynak. Egy alkalommal, midőn a féltékenység ördöge szivét marcangolta, heves, gyerme kes temperám ntumának engedve, a gyűrűt visszaküldte, a férfi büszke volt, nem kutatta az okot, csak arról látszott meggyőződve lenni, hogy gyermekes szeszélyre építette boldogságát s igy minden magyarázat nélkül szakított. A következő év nem hozott a leány kedélyére változást : olyan volt, mint . ki mély, lethargikus álomba merült,^azt tette, i mit apja akart, nem volt vágya, akarata, semmi iránt. Egy napon, midőn derék kérője akadt, apja beteg ágyában utolsó sóhajként nyilvánitá, hogy szeretné, ha hozzá menne. — Mert látod, még én élek, jólét, kényelem környez, de ha most meghalok, mi lesz veletek, teljesen árván, anya nélkül ? Ha magadra nem, gt ndolj nővéredre, mily nyugodtan halok meg, tudva, hogy gondjaidra bízhattam. Ez hathatós argumentum volt s a leány térjhez ment, hideg szívvel bár, de . egyenes becsületes lélekkel. Apja csakugyan ' meghalt s nővéró^'ö nevelte fel ; az képezte most egyec di boldogságát, ő nyújtott némi kárpótlást a múltért. Merengéséből a szobaleány zavarta föl, levelet adva át, mely ép gondolatainak tárgyától, nővérétől iött, ki pár hét óta rokonuknál a tővárosban időzik. Csak már itthon lenne, — gondolja az asszony, miközben örömmel bontja fel a levelet s abból egy arckép hull az ölébe, minek látása egészen megdöbbenti, mert : z egykori vőlegénye fényképe. — Hogy kerül ez nővéremhez ? Hisz ő mit sam tud a múltról ? — s lázas siet séggel olvassa a sorokat, hogy a magyarázatot mielőbb megtalálja. Nehezére esik végig futni huga levelét, ki abban eleinte a fővárosi zajos kellemességeket ecseteli s utólag emliti meg, hogy kérője akadt, kinek itt küldi a fényképét. Az asszony e nem várt magyarázatra kábult lett, s tehetetlenül nézett maga elé. Majd az a gyönge vonás, mi ajkán az erő jeleként mosolygott, egyszerre az energia fegyverévé élesedett s oly elszántnak, oly határozottnak látszott, mint aki képes halált adni. — Rátonyi az én sógorom ! Oh, mily iróniája lenne a sorsnak! Nem, ez nem fog megtörténni! Majd fájdalmasan gondolt a lehető ségre, hogy nővére szeretheti. S akkor . . . Újra fölvette az összegyűrt, eldobott levelet, elolvasta kétszer, elolvasta háromszor is s megkönnyebbbülve tapasztalta, hogy ezt nem, egy szerelmes leány irta. — Érte megyek holnap, nem, nem sisabad egy városban lenniök, mert a gyakori együttlét szerelmet szülne. Még egy merész tervet szőtt, minek kivitelétől misem riasztotta vissza s mit férje előtt i» elhallgatott. Rátonyi Géza kényelmes felfekvő helyzetben olvas csinos garzon lakásán, amint halk kopogtatás hallik az ajtón ; a ,szabad" még el sem hangzik, midőn a szobában megjelenik egy magas nyúlánk női alak. Az arcot kék grenadin fátyol borítja, senki, még az ura sem ösmerhetne reá s a férfi mégis megösmeri. Pedig a szobában félhomályos szürkeség dereng, az ablakon beigyekezett az erejét vesztett délutáni napsugár, de aztán abba hagyta a meddő munkát, a odébb vonult szebb, vígabb helyet keresni. Az asszony ott állott a szürkeség közepett, a férfi pedig eldobta a könyvét, melyből eddig szórakozottan olvasott, s oda állott az assszony mellé, ki még mindig lefátyolozott arccal, ökölbe szorítottkeztyüs kézzel, egyenesen, mozdulatlanul állott. Végre az asszony törte meg a csendet. — Eljöttem, mert el kellett jönnöm, nővérem érdeke megkívánta ezt az áldozatot, hogy figyelmeztessem magát arra, miszerint e házasságból soha sem lehet semmi. Mig magamról ^olt szó, mikor az ón boldogságom volt kockán, tűrtem s hallgattam, de most arról van szó, hogy a gondjaimra bizott testvér boldogsága fölött őrködjem, már pedig azt magára nem bizhatom. Hevesen beszólt, csak ugy áradt a szó ajkáról, mig a férfi összefont karokkal némán, gyönyörködve szemlélte. — Mi közöttünk ama titokzatos, elvált asszony állót, de maguk között ő ós én vagyunk. Végre Rátonyi érces hangja megcsendült. — Azaz, a mi boldogságunk között akkor senki sem állott, maga akart tőlem szaba dúlni, bizonyitja gyanúja alaptalanságát az is, hogy az az elvált asszony ma a fivérem felesége s azért volt köztünk annak idején olyan intim a viszony. De maga erről akkor nem akart tudni, csak azt látttam, hogy üres okokat keres a szabadulásra. Az asszony ajkán fájdalmas mosoly vonult el, eszébe jutottak a kinteljea napok, de hallgatott. — Ne én rólam beszéljünk, e darabban nekem nincs szerepem, itt csak a nővéremről lehet szó. A garzon szobán erre éles, gúnyos kacaj harsant végig. — Tehát ugy hiszi, magának itt nincs szerepe ? Hát tudja meg, nem azért láncolom magamhoz nővérét, mert szeretem, hanem hogy a maga közelébe éljek smint sógorát bizalmas rokoni szeretetében részesítsen, hogy szemmel kísérhessem egész életét, hogy 'tanuja legyek boldog vagy boldogtalanságának Mikor ezt mondta, oly közel állott az asszonyhoz, hogy érezhette forró leheletét, hallhatta nyugtalan, hangos szívverést. Mi J okozta a nagy szívdobogást ? Az öröm, a boldogság kellemes csalódás fölött, hogy • ime Rátonyi őt mindég szerette, e hosszú — kinteljes éveken át. Az asszony remegve pillantott reá, szeme beleolvadt az övébe, tekintete a könytől fátyolos lett, meg volt bűvölve. Majd mólyen elpirult, arckifejezése hiI degre változott,^midőn eszébe jutott az az