Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-08 / 37. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, május hó 8-án. 37. szám BÉEÉSMEGTEI EOZLONT Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kézitatok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belü! is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az uj kereskedelmi miniszter. Budapest, május 7. Nem emlékszünk arra, hogy egy tárca betöltése ennyi nehézséggel járt volna. Az emberek találgatják, kutatják a nehézség okait s hol ebben, hol meg abban vélik az okot fölfedezhetni. Valójában pedig a ténykörülmények egész sokasága akadályozta a válság gyors megoldását. Első és legfőbb ok kétségtelenül az volt, hogy a kereskedelmi tárca betöltése közelről érinti a szabadelvü-párt belső életét. Tagadhatlan ugyanis, hogy már Horánszky Nándor is azon a réven lett kereskedelmi miniszterré, hogy Széli Kálmán illőnek és helyesnek találta, hogy végre egy nemzeti párti politikus is helyet foglaljon a kabinetben. S Horánszky halálával sem szűnt meg az a szempont, mely a miniszterelnököt ebbeli elhatározásában vezette. Ámde Horánszkyval el tünt a nemzeti pártnak az az embere, akire a kereskedelmi tárcát rá lehe tett bizni és a volt nemzeti pártiak sorában nem volt senki, aki alkalmasnak látszott e nagyfontosságú tárca betöltésére. A második nevezetes körülmény, ami a kereskedelmi miniszter kinevezését annyira késleltette, az, hogy az Ausztriával való kiegyezési tárgyalások s az ebből folyó bonyodalmak oly férfiú kinevezését tették szükségessé, ki Ausztriával szemben nemcsak kellő erélylyel, hanem elegendő tekintélylyel is meg tudja védeni az orszíg érdekeit. Olyan férfiú pedig nagyon kevés van a mai, úgynevezett vezér-politikusok között. Csupa kis emberek, csupa epigonok. Legfeljebb az Andrássyak azok, a kik ma . is nagy tekintélynek örvendenek Bécsben. A nehézség harmadik fő oka az volt, hogy épen azok az emberek, akik talán legalkalmasabbak volnának a tárca elvállalására, ettől abszolúte idegenkedtek. Részint mert nem éreztek kedvet az aktiv politikában való részvételre s vagy pedig mivel visszariadtak az osztrák belviszonyok alkotta nehézségektől, amelyek mintegy lehetetlenné teszik a magyar érdekeknek Ausztriával szemben való vé delmét. Nem az a baj, hogy nincsenek elég tanult és talentumos embereink, hanem igenis a baj gyökere abban van, hogy azok, akiknek hivatásuk az ország ügyeinek a vezetése, sokkal inkább egyéni hajlamaik és szenvedélyeik hatása alatt állnak, semmint hogy elegendő érzekkel bírnának az állásukkal járó erkölcsi felelősség iránt. Olyan az ország, mintha itten minden vásárolható és eladó lenne, csak meg kell adni érte az árát. Ez igy nem mehet tovább. Ha nem akarjuk, hogy tönkre menjen az ország, ha mint életképes és szabad nemzet akarunk tovább élni, az erkölcsi követelményeknek újból fő helyet kell biztositanunk gondolkozásunkban és tetteinkben Hogy miért hangsúlyozzuk ezeket a dolgokat épen most, amikor tulajdonképen csak egyJ szakminiszter kinevezését emiitjük meg, annak is meg van a miga oka. A keroskedelmi tárcával kapcsolatos bonyodalmak ugyanis eszünkbe jut tatják, hogy nemcsak közgazdasági kiegyezésről és vámtarifáról van szó, hanem hogy Kérdésessé lett Magyarországnak Ausztriához való viszonya is. Több rendbeli, még pedig teljesen megbizható források egész határozottsággal jelzik azt a tényt, hogy a helyzet Ausztriában a lehető legválságosabbra fordult. A delegációt és a kvóta-bizottságotugyan újból megválasztott az osztrák Reichsrath, de ez ne ejtsen még bennünket tévedésbe. A németek ugyanis el vannak határozva, hogy a végletekig viszik a dolgokat. Nagy befolyású osztrák-német politikusok annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy inkább dőljön meg a dualizmus, és bomolják föl a monarkia, semhogy tovább is csorbát szenvedjen a német hegemónia. A németek haragja és neheztelése felcsap a trón magaslatáig és hogyha az osztrák császár hamarosan nem áll pártjukra, el vannak határozva a végső ellentállásra. Előkelő osztrák liberális politikusok beszélik azt, hogy a mennyiben az osztrák császár tovább is tűrné a németek elnyomatását, készek a végső ellentállásra, annál inkább, mivel lehetetlennek tartják, hogy a döntő pillanatban Németország cserben hagyja az osztrák-németeket. E súlyos viszonyok bizonyitják, hogy milyen fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a kereskedelmi tárca éppen most, megfelelő kezekbe jusson. S hogy a Horánszky halálával elárvult kereskedelmi tárca Láng Lajos kezébe jutott, abban megnyugodhat az egész ország. A hoszu keresgélésnek utóvégre is meg lett az eredménye: Láng Lajos a miniszter. Meg lehetünk győződve arról, hogy Láng sikeresen elvégzi a kereskedelmi minisztérium szövevényes és sok irányú teendőit s azonkívül a mi érdekeinkben helyt tud állani Ausztriával szemben is. K gazdasági egyesületbői. Az igazg'ató-vá.lasztmá.ny üléae. Mult vasárnap délelőtt gyűltek össze a békésmegyei gazdasági egyesület igazgatóválasztmányának tagjai, hogy letárgyalják a tartalmas tárgysorozat pontjait,. Dr. Zsilinszky Endre elnök legelsőben a luxus-lóvásárról tett jelentést, melynek lefolyásáról és eredményéről annak idején mi is megemlékeztünk. A választmány elhatározta, hogy a lóvásárt jövőre is megtartja. Az előmunkálatokat azonban már a tél folyamán foganatba veszi, hogy a katonai lóvásárra is idejekorán engedélyt nyerhessen. Köszönetét fejezte ki nagy munkásságáért Pfeiffer István titkárnak ; azonkivül a vásárbizottság tagjainak Beliczey Gézának, Reisz Simonnak, S e i 1 e r eleknek és achim Jánosnak. Bajcsy Gusztáv a jelentéssel kapcsolatban felszólalt, hogy a nyers és behajtott lovakat ne tegyék külön-külön helyre, miután, ha egy gazdának kétféle lova van, annak igen kellemetlen a helyzete. Azonkivül jó előre hirdessék meg a vásárt, mert ez alkalommal is délben órkez«tt sok vevő, mikor már az eladók egy része elszéledt. Ezután a földmivelésügyi miniszter leiratára, melyben a vetési varjuk káros vagy hasznos voltára nézve kér véleményt, elfogadták Pfeiffer titkár válaszát, mely szerint a vetési varjuk sokkal több kárt okoznak, mint hasznot. Ugyanezen miniszter másik leiratát a téli tanfolyamok Békésmegyei Közlöny tárcája. Bánat. Irta : Maurioe Level. Altalános csodálkozást keltett a klubban azon hir, hogy Fromont Jakab megnősül. Előbb nem is akarták elhinni, aztán mosolyogva tett bizonygatásai, kötelező fogadkozásai ós a szokásos szerenesekivánatok után mindenki szabad folyást engedett kíváncsiságának. Az egyhangú vélemény az volt, hogy Fromont Jakab bizonyára „jó üzlet"-et csinál, valami „pénzes zsákot" vesz el, mert Jakab nem azok közé tartozott, akik éppen csak azért kötik le magákat, hogy adósságaiktól szabaduljanak. Néhány nap múlva a csodálkozás ámulattá változott: Fromont szakított a nagyvilággal, Fromont elhagyta Pánst, Fromont szerelmi házasságot kötött I Ez már valóban különös hir volt, miután Fromont mint gazdag, önálló, tulfinomult és kissé különc férfi, ha jelenlétében a nőkről beszéltek, rendesen ezt szokta mondani: — Eh! ugy vagyunk velük, mint a lovakkal, melyeknek addig van értékük, amig jól festenek a kocsi előtt. — Igy hát őt is elnyelte a tenger — sóhajtotta egy hang. — a. tenger? — nevetett Rereyard. — 0 se lesz külömb a többieknél; három hónap múlva itt ül köztünk ós adja a bankot. Én fogadok és tizet adok egy ellen. Rereyard jövendölése nem vált be. Jakab szeretett, hevesen, bolondul, eszének és szivének egész erejével. Feleségének nem volt egy kivánsága, egy szeszélye, melyet ne teljesitett volna. Husszorta boldogabb nak szeretné látni, úgymond, mert ennekelőtte nem volt az. Meg akarta vele ismertetni bz élet minden örömét, mert Antónia is örömteljessé tette az ő életét, holott már teljesen eltooipnltnak hitte migát. Igy élt Fromont Jakab álomhoz hasonló életet egy egész télen át s boldogságát magával vitte Monte-Carlóba, onnan Velencébe, Velencéből Nápolyba, mindenüvé, ahol a nap arauysugarat szőtt Antónia barnavörös hajfürtjeibe. A nyár Axben érte őket, tiszta kék ég alatt, a nagy tavak mellett, az álmodozó havasok árnyában, ahol egyedül szerelmüknek éltek. Egy este, a midőn a szinházból visszatértek, Antónia bágyadtnak érezte magát. Jakab muló gyengélkedésnek vélte, de a rosszullét még azon éjszakán félelmes arányokat öltött. Antónia, magánkivüli állapotában, ismét átélte szerelmüket, vallomásaikat, menyegzöjüket ós gyönyörtaljes utazásukat a czitromok hazájában. Es másnap kora reggel, meghalt . . Jakab senkit se engedett a közelébe. Maga fektette koporsóba és takarta be cobolyköpenynyel, mert életében fázékony volt. Ujiaira, szegény kis ujjacskáira felhúzta összes gyűrűit, a koporsóba tette drága nyakókeit, vércsepphez hasonló rubinjait, tündöklő gyémántjait ós opáljait; kincset érő drágaságokat, melyeket a drága halott életében annyira szeretett, melyeket még tegnap is gyönyörködve nézett az ékszekrényben. Aztán hosszú, véget érni nem akaró csókot nyomott az örökre lehunyt szép szemekre. Néhány hónapig mitsem lehetett hallani Fromont Jakabról. Aztán egy szép napon megjelent a körben estélyi öltözetben, fehér nyakkendővel. - No, fiuk, ugyebár, megnyertem a fogadást ? — szólt diadalmas hangon Rereyard barátaihoz. De Fromont nem volt már a régi. Haja egészen megőszült, tekintete bizonytalan ós révedező, szemhéjai nehezek voltak, keveset beszélt s nem látszott senkit sem ösmerni. Merev magatartással leült a játékasztal mell*, játszott, vesztett, mire ugyanolyan merev, közönyös mozdulattal hasonló nagy összeget dobott a croupier felé. — Ötszáz louis van a bankban, — szólt a croupier. Jobbról is, balról is elfogadták a kihívást. Fromont Jakab szórakozottan nézett a kártyákra ós vesztett; vesztett egész éjszaka, anélkül, hogy egy arcizma megrándult volna. Reggeli hát óráig kétszázezer frankot vesztett el. Ekkor felkelt és szótlanul, gépies lépésekkel hagyta el a termet. — Ily módon egy hónap alatt nyakára hág a vagyonának, — mormogta Rereyard. Minden este visszajött ós minden éjjel vesztett ugyanolyan makacs szerencsétlenséggel ós ugyanolyan jéghideg közönynyel. Amidőn pénze elfogyott, volt még palotája, fogata, melyeket elárusított. Amikor pedig kérdezték, hogy miért tesz ilyen őrültséget, igy válaszolt: — Egyedül vagyok, nincs szükségem semmire. Eddig túlságosan gazdag voltam j ami sok bosszúságot okozott nekem. Ezentul dolgozni fogok, amit még sohasem tet- í tem életemben. Ez némi szórakozást fog nyújtani . . . Es valóban egész hévvel fogott a munkához. Kezdetben elég jól ment a dolog, 1 de később szerencsétlenül végződtek vállalatai s elvesztette minden vagyonát, Ekkor Fromont megösmerte a nyomort, mely az embert arra kényszeríti, hogy korlátozza kiadásait, majd azt a nyomort, melyben az ember nélkülözni kénytelen s végre azt a nyomort, mely az embert öszszetöri. 0, akinek eddig saját palotája ós nagyúri háztartása volt, most egyszer evett napjában, sőt olykor egyszer sem. E helyett naponta órákat töltött a temetőben ós virágokkal diszitette drága halottja sírboltját, melynek árát a szájától vonta el, Egy hónapig tartó ilyen életmód elegendő volt arra, hogy őt testileg ós lelkileg tönkre tegye ós amidőn egy reggel Antónia sirhantja mellett ülve, homlokát a rózsaszínű márványsirkőhöz támasztotta egy borzasztó gondolat czikázott át az agyvelején. Itt, mindjárt mellette, alig pár lábnyira a földalatt, mennyi arany, gyémánt és drágakő, melyek árából meg tudna élni ! . . . A hetek óta tartó koplalás megfosztotta eszétől, nem volt már annyi bátorsága, hogy egy golyót röpítsen a testébe. Mégis, megrettent e borzasztó gondolattól. Ugy rohant el a temetőből, mint egy őrült. Másnap csak félve mert a temető felé közeledni. Mindinkább parancsolóbban ós sürgetőbben súgta a kegyetlen hang a fülébe : — Tedd meg . . . tedd meg . . . csak nem akarsz éhen veszni ? Rémes gondolatoktól üldözve, befutott a temetőőrhöz. Két nap óta éhezett. — Bocsánat uram, — szólalt meg reszkető hangon, — egy fölvilágosítást kérnék. Szabad-e olyan hullát kiásni, melylyel sok drágaságot temettünk el ? Az őrt nagyon meglepte a kórdós, kissé gondolkodott, aztán igy szólt: — Hát bizony ezt csak a hatóság engedelmével lehetne megtenni. Nem emlékszem, hogy valah* ilyen eset előfordult volna. Jakab újra fölkereste a sírt ós zokogva ült le melléje. A temetőör szavait ismételgette: — „Nem emlékszem, hogy valaha ilyen eset előfordult volna." Tehát már annyira sülyedt, hogy azt merte kérdezni, hogy fölbonthatja-e, drága halottjának sirját ós kifoszthatja-e, mint egy gaz rabló ? . . . És miért követné el ezt a szörny tettet ? Hogy éljen ! . .. Hogy nélküle éljen ! Ráborult a rózsaszínű márványra, melyet a lenyugvó nap aranysugárral vont be, aztán egy revolvet vett ki a zsebéből, melyet mellének szegzett és megrántotta a ravaszt. Forró vércseppek frecscsentek a sírdombra ós ezek voltak az utolsó rubinok, melyeket Fromont Jakab imádottjának ajándékozott.